Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 2., szerda Kuba Újabb bírálat a reformerek ellen Kubában egy héten belül már másodszor érte heves támadás „a szocializmusnak ellentmondó kapitalista elveket,,. A Juventud Rebelde, a kubai ifjúsági lap legutóbbi számában terjedelmes cikket közölt, amelyben élesen elítéli „az úgynevezett új elveket,,. Egy hete Fidel Castro államfő a Moncada laktanya ostromának 36. évfordulóján mondott beszédében szintén bírálta azokat, akik „néhány szocialista országban hasonló elvek bevezetésén dolgoznak,,. A Lazaro Barredo tollából megjelent cikk olvasói levelekre válaszol. Megállapítja, hogy tévednek azok, akik újnak vélik a piacgazdaság, a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia elveit, mert azt már a század eleje óta gyakorolják igen sok országban. Szerinte egyoldalú megközelítés pusztán a széles körű magántulajdon bevezetését és a gazdaság ideológiától való mentesítését javasolni. „Ezek az új elvek kapitalista formák beolvasztását jelentik és törvényeik elfogadhatatlanok a szocializmusban,, — írja. Barredo aggódva jegyzi meg: „Az egyik mostani tendencia azt mutatja, hogy igyekeznek racionalizálni a foglalkoztatást, hogy olcsóbb legyen a termelés. Ha ezt követnénk, akkor több ezer munkás azonnal munka nélkül maradna. A mi politikánk azonban határozottan más. Ahelyett, hogy ilyen olcsón törekednénk a hatékonyságra, mikrobri- gádokat szervezünk és új beruházásokhoz irányítjuk a munkaerőt,,. A cikkíró szorgalmazza a „bürokratikus akadályok,, eltávolítását, az ellenőrzés és a követelményrendszer megszigorítását. „Nekünk nem az egyéni vagy a szövetkezeti termelést kell alapul venni, mert azok csak délibábok és ezekkel csak azt éljük el, hogy a többség munkája nyomán a kisebbség jut anyagi javakhoz,, — fejeződik be a Juventud Rebelde írása. (MTI) Mihail Gorbacsov: „Ma már Nyugat-Európa is megérti, hogy szüksége van a Szovjetunióra” Európa jövőjét illetően a korábbinál nagyobb a bizalom, a biztonságérzet és jobban körvonalazhatók a tennivalók. A szocialista országok a mélyreható változások időszakát élik és ez az egész világ fejlődésére kedvező hatással van. Ma már Nyugat- Európa is megérti, hogy szüksége van a Szovjetunióra, a vele való együttműködésre, és kész bármely kérdés megvitatására — mondotta Mihail Gorbacsov kedden a Legfelsőbb Tanács ülé.-p. sén, ahol összegezte Nagy-Bűk* tanniában, az NSZK-ban és Franciaországban a közelmúltban tett látogatását. A Szovjetunió és a nyugat-európai államok minden ellentmondás, vita és egyes események értékelésében meglévő különbségek ellenére számos elvi jelentőségű kérdésben egyetértenek, így elvetik az államok között vitás katonai úton történő megoldását, elismerik az általános emberi értékeket. Csökkenteni óhajtják a fegyverzeteket és katonai szembenállás szintjét, közelíteni a Kelet és a Nyugat gazdasági rendszerét, nemzetközi szinten megoldani az ökológiai problémákat és egyaránt elismerik a humanizmus és a kulturális tényező szerepét a politikai folyamatokban. Vagyis az új politikai gondolkodásmód utat tör a nemzetközi kapcsolatrendszerben — mondotta Gorbacsov. A leszerelési kérdéseket érintve megjegyezte, hogy a Szovjetunió ellenzi a „nukleáris elrettentés” stratégiáját: ez ellentmond a katonai szembenállás felszámolásának és a hagyományos fegyverzetek csökkentésének. Ami a nézetkülönbségeket illeti, mindenekelőtt az atomfegyverek szerepének megítélése más Londonban, Párizsban és Bonnban. Nfl^y-Britannia a „nukleáris elrettentés” híve, az NSZK tart mindenfajta atomfegyvertől, Franciaország pedig különleges atlanti küldetésére hivatkozva ragaszkodik nukleáris potenciáljához. Ugyanakkor a nyugat-európai országok kedvezően fogadják a leszerelési javaslatokat: elismerik és becsülettel teljesítik KHR-HHR szerződést, az elmúlt három évben nem növelték katonai költségvetésüket, moratóriumot rendeltek el a plutónium és a tritium gyártására, csökkent a tankok gyártása, megsemmisítették a „Pershing AI” rakétákat az NSZK-ban. Az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások döntő szakaszba jutottak,’ közeledtek a nézetek a vegyi fegyverek betiltását illetően is. Bár az Egyesült Államok és a NATO katonai tevékenysége ezzel nem merül ki — a NATO brüsszeli nyilatkozatának vannak veszélyes pontjai —, összességében mégis a megkezdett folyamat minőségileg új, új lehetőségekkel és új követelményekkel. Az összeurópai házról alkotott elképzelések közeh'tenek egymáshoz, a gondolat megvalósításának realitása nő — mondotta. A kapitalista Európa megértette, hogy a szocialista országok destabilizálása, a náluk zajló viharos folyamatok kihasználása a Nyugatra nézve is veszélyes, így egyre inkább teret nyer az egymás iránti türelem, az egymás elfogadásának gondolata. Kezdik megérteni, hogy az átalakítás sikere a Szovjetunióban nem jelenti az ország kapitalista átalakulását — hangsúlyozta. Strasbourgi látogatásáról elégedetten beszélt Mihail Gorbacsov, mivel ott meggyőződött róla, hogy az európai folyamatok életszerűek és távlatokkal rendelkeznek. Az Európa Tanács a közös európai ház megteremtésében az egyik kezdeményező lehet. Rámutatott, hogy figyelmesen tanulmányozni kell az Európa Tanács konvencióit és nyilatkozatait, meg kell teremteni a parlamenti kapcsolatot az Európa Tanács, az Európa Parlament és a Legfelsőbb Tanács között. Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában megmaradt holmijuk után kutatnak a törmelékek között a város egyik negyedében, azután, hogy pusztító erejű forgószél söpört végig a környéken. A természeti csapásnak 4 halálos és több sebesült áldozata van. (Népújság-telefotó — MTI) „Katasztrófasújtotta” terület Algaháboní Olaszországban A zöldek képviselője egy üveg algáktól sűrű adriai tengervizet vitt magával, amikor Andreotti miniszterelnök fogadta. A jelképes ajándékkal valóban súlyos helyzetre hívta fel a figyelmét. A szakértők immár 4500 négyzet- kilométer kiterjedésűre becsülik azt a többé kevésbé összefüggő algamezőt, amely Itália adriai partvidékét csúfítja, s nemcsak a biológiai egyensúly megbomlására figyelmeztet, hanem turisták ezreit is visszatántorítja. Illú- zióromboló az algás tengerpart látványa, és erősen megkeseríti a nyaralás örömét, amikor az azúr színű habok eléréséig kocsonyás mézgán kell átgázolni. Noha az utóbbi hétvégeken az olaszok sűrű sorokban rajzottak ki a tengerpartra, mert a kedvező széljárás és a hullámok a part közelből több helyen a nyílt tenger felé kissé elsodorták az algákat, csak reménykedni lehet abban, hogy a helyzet így marad és nem fordul meg a szél. A szállodások már hetekkel ezelőtt megkondították a vészharangot, mostanában ugyanis szinte lasszóval kell fogniuk a vendégeket, s attól tartanak, hogy a nyár hátra lévő részében a szállodai férőhelyek hetven százaléka is parlagon maradhat. Eddig harmadával kevesebb osztrák és nyugatnémet turista érkezett mint 1988 azonos időszakában, de ötödével kevesebb a francia és csaknem tíz százalékkal a japán vendég is. Az olasz szállodások szövetsége 2000 milliárd lírára, azaz majdnem másfél milüárd dohára taksálja az idei bevételkiesést. A tengerparti idegenforgalomból élő vendéglősök, és emléktárgyárusok egyenesen katasztrófasújtotta területnek nyilvánították az olasz Adriát. Az olasz egészségügyi szervek határozottan leszögezték, hogy nem ártalmas az algákkal együtt fürdőzni, s a lerakódás szappanos vízzel lejön a bőrről. Sőt, Elena Marinucci, az egészség- ügyi minisztérium államtitkárhelyettese kifejezetten azt állította, hogy az Adria vize Itália mentén sem rosszabb, mint más partok körül, de Olaszország, mint annyiszor, most is az önkorbácsolás csapdájába esik. A szakértők Rimini környékén, Emilia-Romagna tartomány partvidéken a normális klorofiltartalomnak harminc- szorosát mérték a tengervízben. Az okot arra vezették vissza, hogy a tengerbejutott túlságosan nagy mennyiségű nitrogén és foszfor miatt oxigénhiányossá váltak a vizek, s kipusztultak az algán élő halfajok, az algák pedig túlszaporodnak. Itália keleti partvidékének vállalkozói a kormány szemére vetik, hogy tétlenkedik, alig tesz valamit az áldatlan állapotok megváltoztatására. A szállodások kilátásba helyezték, hogy adójukat nem fizetik be a költségvetésbe, hanem egy külön alapba helyezik, amelyből az algásodás elleni lépéseiket önkormányzati alapon finanszírozzák. Ebből azonban csak az algák lehalászására futná, de arra már nem, hogy pénzeljék a környezetbarát ipari és mezőgazdasági technológiák térnyerését a veszélyeztetett vidéken, vagy gondoskodjanak a tengerbe ömlő vizek megtisztításáról. A szállodások egy része uszodák építéséhez követel kormányhiteleket, s ezeket vagy saját telkükön, vagy a strandon akatják felépíteni. Nemcsak külön mendencékről lehet szó, mert a vízfelszínén tanyázó algákat távol lehet tartanai úszófallal. Az úszodásításnak azonban jelentős ellentábora van. Azok tiltakoznak ellene, akiknek a parttalan tenger horizontja a szabadságot jelképezi, de még inkább attól tartanak, hogy az „uszodastratégia” elteljedésével esetleg véget is érnének a tenger- víz gyógyítására tett erőfeszítések. Ehhez a mozgalomhoz népszerű futballisták is csatlakoztak, például Cabrini, Ramazzotti és az olasz válogatott más játékosai. Giorgio Ruffolo környezetvédelmi miniszter higgadtan reagált az algasújtotta területek és üzleti körök segélykiáltásaira. Józanul bizonygatta, hogy egy- csapásra nem lehet eredményt elérni, és legalább három éves átgondolt, szervezett és következetesen megvalósított programra van szükség az olasz tengerpart algátlanítására. Ez is csak akkor lehet eredményes, ha sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a kommunális szféra nem vonja ki magát alóla. Az olasz kormány 55 milliárd lírát (40 millió dollárt) fordít most hirtelen arra a szükségprogramra, amellyel megpróbálják csökkenteni a tengerbe jutó nitrogén és foszfor mennyiségét. Ezen felül három év alatt még 1300 milliárd lírát (csaknem egy milliárd dollár) költenek az Adria vizének megmentésére. Ebből a pénzből kell megoldást találni arra, hogyan csökkenthető a nitrogén és a foszfor felhasználása, illetve a növényvédőszerek és műtrágyák alkalmazása az adriai tengerpart mentén. Ám ezzel a programmal sem elégedett mindenki. A zöldek nem tartják kielégítőnek, mert szerintük nem tesz kellően határozott és konkrét lépéseket a baj kiváltó okának, a szennyezőanyagok kibocsátásának megszüntetésére. Mások meg azt kifogásolják, hogy az ország összes adófizetőinek pénzéből túlságosan nagy szeletet hasítanak ki az adriaparti területek számára, ahelyett, hogy azok saját erőfeszítései játszanának döntő szerepet. Egy-két év alatt sok víz folyik le a Pón, s ha ez tisztábbá válik, akkor van remény arra, hogy helyre áll a természet egyensúlya, s újra béke lesz a flóra, a fauna és az ember között. Szűcs D. Gábor Higgins erőszakos halála Izrael felelősségére is utal Izrael felelőssségére is utaló, mindenféle túszejtést eh'télő nyilatkozattal reagált hétfőn este az Egyesült Államok elnöke a Higgins alezredes meggyilkolásáról szóló hírre. George Bush kétnapos vidéki útját megszakítva a kora délutáni órákban érkezett vissza Washingtonba, hogy tájékozódjon az eseményekről, konzultáljon vezető munkatársaival és a törvényhozás vezetőivel. A megbeszélések után kiadott fehér házi nyilatkozatban az elnök emlékeztetett pénteki nyilatkozatára, amelyet azután tett, hogy egy izraeli kommandó elrabolta Ab- del-Karim Obeid sejket, a Hezbollah egyik vezetőjét. „Már pénteken kijelentettem, hogy a túszejtés nem segíti elő a közel- keleti béke ügyét... Ma még tovább megyek, és felszólítok mindenkit, aki túszokat tart fogva a Közel-Keleten, hogy humanitárius gesztusként engedje őket szabadon, elejét véve annak, hogy tovább folytatódjon az erőszak a térségben” — hangzott az elnöki nyilatkozat. Bush a szabadságáról hirtelen visszatért Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadóval, William Crowe tengernaggyal, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével, Dán Quayle alelnökkel, William Webster CIA-főnökkel és más munkatársaival tanácskozott. A megbeszélésen még nem volt ott Baker külügyminiszter, aki csak a késő esti órákban tért haza Párizsból, a kambodzsai helyzet ügyében összehívott nemzetközi értekezletről. Vele az elnök telefonon beszélt. Megbeszélést folytatott a Demokrata és a Republikánus Párt törvényhozási vezetőivel is. Bush ajánlotta Kormányzók a magyar és lengyel kilábalásért Egyebek közt a Lengyelországgal és Magyarországgal való kereskedelem növelését ajánlotta az amerikai kormányzók figyelmébe George Bush. Az elnök Chicagóban, az Egyesült Államok tagállamainak kormányzói előtt mondott hétfőn beszédet, amelynek a Fehér Ház munkatársai kiemelt jelentőséget szántak. Az Egyesült Államok történetében eddig mindössze kétszer fordult elő, hogy az összes kormányzó együttesen találkozott az elnökkel, hogy meghallgassa a washingtoni álláspontot valamilyen nagy horderejű kérdésben. (Az első alkalommal Theodore Roosevelt, másodszor pedig Franklin D. Roosevelt hívta ösz- sze a kormányzókat — az utóbbi esetben arról volt szó, hogyan lábaljon ki az Egyesült Államok a nagy gazdasági világválság pénzügyi szakadékából.) Bush chicagói beszédének fő témáját az amerikai oktatásügy helyzete adta, de szó volt az amerikai külgazdasági kapcsolatokról is és itt hangzott el Lengyelország és Magyarország, az elnök által a közelmúltban meglátogatott két kelet-közép-európai állam neve. Bush azt javasolta a kormányzóknak, hogy „vegyék fel listájukra Lengyelországot és Magyarországot”, amikor külkereskedelmi lehetőségek után néznek a világban. (Folytatás az 1. oldalról) pénzügyi tervezési hiányosságra vezette vissza. A termelő vállalatok is nehéz helyzetbe kerültek, mert a fizetésekért sorban állnak. Az ilyen jellegű tartozások összege 64 milliárd forint. Ami a gazdálkodási adatokat illeti: a termelés folyamatosan mérséklődött, az iparé például 1,5 százalékkal csökkent. A mezőgazdaságban kis mértékű struktúraelmozdulás figyelhető meg az ipari növények és a hüvelyesek javára. A kalászosok terméskilátásai kedvezőek, nőtt a vágósertés és a vágómarha, valamint a tej felvásárlása, a baromfié pedig csökkent. Áz év első hat hónapjában a konvertibilis áruforgalom egyenlege 150 millió dolláros aktívumot mutatott, ez 100 millióval több a tavalyinál és 500 millióval kedvezőbb a két évvel ezelőttinél. Ezen a piacon a cserearányok 2,5 százalékkal javultak. Az exportnövekedésből nagyjából egyenlő arányban részesedett az ipar, illetve az élelmiszer-gazdaság. A konvertibilis behozatal 4,5 százalékkal nőtt, a liberalizáció eredményeként. Egyedül beruházási jellegű gépipari termékekből 160 millió dollár volt az import. A szocialista export a tervezett csökkenéssel szemben 1 százalékkal növekedett, mert a vállalatok az éves szállítások időarányosnál nagyobb részét teljesítették. Eközben a behozatal a tervezettnél jobban, 6 százalékkal csökkent. Ebben az importliberalizálás hatása érvényesült: sokan késleltetik a szovjet, bolgár vagy lengyel piacról az áruk érkezését, ehelyett Nyugatról vásárolnak. A tájékoztató szerint a kiskereskedelmi forgalom több mint 18 százalékkal nőtt, különösen a vegyes iparcikkeké, a ruházati termékeké viszont csökkent. A fogyasztói árszínvonal 15,1 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A lakosság pénzbevételei 20 százalékkal gyarapodtak (tavaly ebben az időben 12 százalékkal), miközben erre az évre 3-4 százalékos reálbércsökkenést terveztek. A foglalkoztatottak száma csökkent; a fél év során 4600-an vették igénybe a munkanélküli segélyt, az állás nélküliek száma most 3000. Ez idő alatt 48,5 millió forintot fizettek ki munkanélküli segélyre. Az államtitkár értékeléséből kitűnt, hogy gazdaságunk a felsorolt gondok ellenére — egyes területeken, például a tőkés külkereskedelem terén kezd elmozdulni a mélypontról, ahová a 70- es évek óta alkalmazott hibás, voluntarista gazdaságpolitika vezetett. Megkezdődött a piaci erők térnyerése, amely felváltja az eddigi adminisztratív úton irányított piaci mechanizmusokat. Ugyanakkor — mint azt a kritikus fizetési helyzet is jelzi, a gazdaságban még nem tapasztalható gyökeres fordulat. Az export szerkezetében továbbra is az alapanyagok és az alapanyagigényes termékek dominálnak, s kevés a feldolgozóipari cikk. Az államtitkár kérdésekre válaszolva közölte: a jelenlegi lakáselosztási rendszert szociális szempontból igazságtalannak, pénzügyileg pedig tarthatatlannak ítéli. E téren konszenzusra van szükség, elsősorban azért, hogy az állam lakásgazdálkodásra fordított 80 milliárd forintját új alapelvek alapján osszák szét. Azokra a híresztelésekre reagálva, melyek szerint a kormányzat a lakáskamatok emelését tervezi, elmondta: amikor a kedvezményes kamatokat megállapították, az infláció mértéke is nagyjából ugyanannyi volt. Azóta a hitelt felvevők is jövedelmüknek jóval kisebb arányát fizetik törlesztésre. Ugyanakkor a kamatemelést jogilag nem jelentheti be az egyik fél önkényesen.
