Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

.'!■ • I J- 1 I ----—1—:-------------—j----I----—j------------------------------------------------—---—————~..........................................i----I---------------------—--------—”—j——-----­4 .__________ KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS ___ _________NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 10., csütörtök P écsi István_______________ ____________ S zibériában halt meg Petőfi Nincs már tilalom (X/8.) Megbeszélés a vizsgálóasztalnál Nagy úr a megszokás. Bár­mennyire furcsa, de egy-két nap múltán teljesen természetesnek véltük, hogy nem hiába utaztunk Barguzinba, hogy megtaláltuk Petőfit. Valamennyiünket — kimond­va vagy tagadva — egyre jobban kínzott a honvágy, mind sűrűb­ben hallgattuk a közkedvelt ope­rettrészletet, a „Hazámba vá­gyom ” refrénűt, méghozzá Ko­vács József előadásában. Még egy otthoni motívum. Valaha, pályám kezdetén ő volt az első riportalanyom. Akkor még táncdalénekesként. 1. Bár Morvái Ferenc, expedíci­ónk vezetője Magyarországon tartózkodott, mégsem tétlenke­dett. Hazamenet Moszkvában megszerezte a rajtkor annyira hi­ányolt engedélyt, a rossz helyen lévő Kjuhelbeker-emlékmű mö­götti sírok felbontásához. Nem is sejtette, hogy felesle­gesen, hiszen mi már rábukkan­tunk neves poétánk földi marad­ványaira. Az igenlő távirat azonban megérkezett. Kiszely professzor örült en­nek, mert mint minden vérbeli tudóst, őt is felajzotta a kíváncsi­ság, az ismeretlen feltérképezé­sének vágya, így aztán nem akart lemondani e terület titkának megfejtéséről sem. Amikor gratulált neki a burját kulturális miniszter, így érvelt: — Csak a feladatunkat teljesí­tettük. Ez csoportmunka volt. Jó érzés, hogy átadhattuk önöknek a híres dekabrista csontjait. Vi­szonzásként azt kérnénk, hogy kibonthassuk ezeket a hantokat is. A kormánybiztos Petrunyin cselekedett a leggyorsabban. — Kezdhetnek, ássanak... A dolgozók átvonultak erre a szakaszra. Mi is követtük őket, hiszen mindenkor izgatott a rej­tély. . Nem számítottunk szenzáció­ra. Kiderült, hogy itt régi lakosok nyugszanak, tősgyökeres burjá­tok. Másként fogalmazva: a leg­első hipotézis megdőlt. Szovjet kutató barátaink mégsem búvár­kodtak céltalanul, hiszen az Egerbe küldött levelekben is vá­zolt elképzelések valóra váltak. Igaz, negyven méterrel odébb. A tiltás feloldódott, s megle­petésben sem volt hiány. Az egyik gödör mind mélyebb lett. Aztán kibontakozott a rend­kívül érdekes gerendatemetke­zés valamennyi részlete. Ott lenn több mint kétméteres férfi pi­hent. Ki lehetett? Talán sámán vagy olyan előkelőség, akinek szavai­ra, parancsaira ezrek figyeltek. 2. Közben a vizsgálóasztalra rak­ták költőnk vázának darabjait. Folytatódott az aprólékos azonosítás. íme, a precíz összegzés a ma­gyar antropológus tolmácsolásá­ban. — Nem egyértelműen férfi. A hosszúcsontok vékonyak, ám az izomtapadási felszínek erőtelje­sek. Az illető két-, vagy akár bal­kezes is lehetett. A csontváz kulcscsonthossza 173 millimé­ter, az amerikai kollégák által vizsgált zubbonynál a nyak-váll közötti távolság 175. A felkar-al­kar hosszúság 552 milliméter, a már említett ruhadarab ujja 580 milliméteres. Ez általában 25 — 30-cal hosszabb szokott lenni az előbbinél. A vázon mért ülőma­gasság 685 milliméter, a zub­bonynál ez 700. A mellkas kis kerületű, megfelel a kabát mell­kaskerületének. A medence női­es, az ülő- és szeméremcsont jel­zőértéke 93-as, a férfias jelzőha­tár szélén álló. A medence alkata megfelel az irodalomból ismert nőiesnek. A medenceszélesség 265 milliméter, azonos Petőfi Budapesten található ruhájával. A vállcsontok általában egészsé­gesek. A nyakcsigolyák teste vi­szonylag vastag, azaz a nyak hosz- szúnak minősíthető. A bal síp­csont felső-külső testközeli ré­szén a csontfelszín elváltozása fiatalkori sérülés nyomaira utal. Erre is vannak adatok. A bal har­madik borda életben törött, majd kalluszosan gyógyult, a jobb harmadik ugyancsak re­pedt, de ez is rendbejött. A jobb hatodik és hetedik bordán, a bel­ső felszínen egy régen lejátszó­dott TBC-s folyamat nyomai ér­ződnek. Az itteniek elmondták, hogy a klíma következtében az ilyen betegek jól felépülnek. Tisztázódott a halál oka is: — Komoly foggyökérgyulla- dásból kiinduló száj-, majd orr- üregi tályogban szenvedett, amely több helyen fisztulanyílá- son át ürült, és mintegy hat fog­nak nem sokkal a halál előtti el­vesztéséhez vezetett. E betegség legyengítette az ellenálló képes­séget, vérmérgezést idézhetett elő. Megdöbbenünk, hiszen arra gondolunk mindnyájan, hogy egy jól képzett orvos segíthetett volna. 3 Mindezt a három szakember is nyomatékolta... A „konzílium” ezzel még nem zárult. — Határozottan állítjuk, hogy egyetlen olyan jellegzetesség sincs, amely eltérne az ismert tes­ti jellegektől, ugyanakkor mind­azt megtaláltuk rajta, amelyek jellemzőek voltak rá: a magas homlok, a mélyen ülő szemek, az erős járomtáj, a keskeny felső áll- csonti tájék, a hosszú és a végén felhajló áll, a bal felső szemfog ferde kiállása, a fejarányok, a ter­met, az életkor, a csontfelszínek, a törött borda. Ha csak tizenegy sajátosság azonos a költőével, akkor ilyesmi minden három­százmilliomodik embernél for­dulhat elő. Ennél azonban több­re jutottunk, hiszen beigazolód­tak a visszaemlékezések, meglel­tük Kjuhelbekert. Vegyük ehhez még a dagerrotípia és a koponya arányainak milli-, illetve tized- milliméter pontosságú egyezé­sét. Ez összességében biometria- ilag körülbelül 6 milliárdos nagy­ságrend. Ebben az esetben az igazságügyi orvostan kétséget ki­záróan azt mondja: akit megta­láltunk, minden bizonyosság szerint Petőfi Sándor. 4. Ehhez csak annyit teszek hoz­zá, hogy Pista sokkal egyszerűb­ben közölte velünk a diagnózist. Méghozzá úgy, hogy minden észrevételét illusztrálta. Az előbbi látleletre csak azért volt szükség, hogy a csakazértis hitetlenkedők visszalépjenek, s kétkedés nélkül szembesüljenek az igazsággal... (Folytatjuk) Minden este betakartuk a sírt sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum hatvani szervezete latkozatát, s éppen ezért kérték, hogy augusztus levelet írt a tv — 2 igazgatójának, amelyben afe- 5-én 22 órakor a tv — 2 változtasson műsort, s az letti megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy amerikai lelkész prédikációja helyett ismételje Billy Graham megtagadta a Panorámának a fel- meg Tőkés László szavait. Nos, a tv — 2 program­kérését, s nem adott interjút a romániai jogtiprás ja változatlan maradt, s szerkesztőségünkhöz ügyében. Evangelizáló erejűnek érzik viszont nem jutott el válaszlevél másolata, amelyből azt a Tőkés László temesvári református lelkész nyi- következtetést vonjuk le, hogy nincs is ilyen. Vélt analógiák — valós tények „Állásfoglalás a politikai ap­parátusok leépítésével kapcso­latban” Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Demokrata Fó­rum Heves Megyei Egyeztető Tanácsának írása 1989. VII. 13- án. A cikk személyemmel kap­csolatban olyan elfogadhatatlan, a valóságtól igen távol álló meg­állapítást tartalmazott, amelyre ezúton szeretnék reagálni. Rea­gálni, tehát nem magyarázkodni és védekezni, mert ezekre semmi okom. Először is visszautasítom a se­matikus kategorizálást, amely egyenlőségjellel sorolt be a jel­zett személyekkel. (Volt MSZMP-, KISZ- stb. munkatár­sak) Teszem azt, amiatt, mert az ál­lásfoglalásban példaként emlí­tett beosztások közül Eger Város Tanácsa V. B. művelődési osz­tályvezetői munkaköre nyűt és többlépcsős pályázat útján lett betöltve, ezért nem illik az „ese­tek hosszú sorába”. A tanácsülés, valamint az ezt megelőző végrehajtó bizottsági ülés döntése előtt egy olyan szakmai bizottság nyilvánított véleményt, amelynek tagja volt Eger város több közoktatási és közművelődési intézményének igazgatója. A pályázati folyamatban szá­momra ez a véleményalkotás igen fontos volt, hiszen autenti­kus vezetők tiszteltek meg bizal­mukkal. Az eddig kifejtetteken kívül információpótlásként megemlí­tem, hogy a megyei tanácsnál esetlegesen bekövetkező lét­számcsökkentés semmiféle nyugtalanságot nem okozott, mert munkámat elismerték és megbecsülték. Taktikai okokból, „kárpótlá­sul” munkahelyet változtatnom tehát nem kellett. Szabad döntésemet követően reális esélyem volt arra, hogy az egyik egri iskola igazgatója le­gyek, természetesen pályázati alapon. (E tény is ellenőrizhető.) A cikkben szereplő „megyei tanácsi káder” titulussal sem ér­tek egyet, mert attól még nem lesz valaki káder, hogy egy adott munkahelyen dolgozik és vi­szonylag fiatal. Azt is el kívánom mondani, hogy az említett vezetői tapasz­talat hiánya csak olyan szem­pontból igaz, amely vezetőnek csak az első számú vezetőt tekin­ti. Megemlítem, hogy a megyei tanács vb művelődési osztályán munkaterületemen belül teljes felelősséggel kellett a kapott ösz- szetett feladatsáv egészét irányí­tani, gondozni, míg előző mun­kahelyemen mint szakvezető ta­nár fogtam össze a főiskolás hall­gatók szakmai-pedagógiai kép­zését. Szeretném leszögezni, hogy nem kérek elnézést az MDF He­ves Megyei Egyeztető Tanácsá­tól, amiért egy mindenki számá­rra nyűt pályázatra jelentkezése­met pártonkívüliként, a megyei tanácson szerzett közvetlenül konvertálható ismeretek és ta­pasztalatok birtokában elküld­tem, és amiért az osztályvezetői kinevezést becsületes úton meg­kaptam. Mindezek alapján tiltakozom az állásfoglalás ellen, de nincs szándékomban átvenni a „ dzsungelhadviselést”. Levélcsaták helyett mindenkit a saját munkája minősítsen. Végezetül engedtessék meg, hogy az alábbiakat kinyilvánít­sam: hiszek a hatalmi attitűdtől mentes, a minden segítő véle­ményt igénylő és feldolgozó-be- építő feladatvégzésben. Ezt az őszinteségtől fakadó kapcsolattartást és munkastílust a magam részéről garantálom, de igénylem is minden Eger város művelődésügyéért tenni akaró individuumtól, szervezettől, párttól. Társy József (1989. IX. 1-jétőlaz Egri Városi Tanács művelődési osztályának vezetője) Levél dr. Zeke Gáborhoz, a hatvani kórház igazgató-főorvosához A második világháborút kö­vető negyedszázad kaszárnyaé­pítési programja után valóságos frontáttörésnek számított a hat­vani városi kórház felépítése és átadása 1967-ben. A kórház orvosainak egy cso­portja már akkor kérte, nevezzék el az új intézményt az orvosi hi­vatástudat Nobel-békedijas esz­ményképéről, Albert Schweit- zerről. A város, a megye és az Egészségügyi Minisztérium ak­kori illetékesei azonban a néva­dás gondolatát akkor mereven elutasították. Azóta huszonkét év telt el. Ta­valy — immár erősen megválto­zott kül- és belpolitikai helyzet­ben — ismét felvetődött a gondo­lat: legyen Albert Schweitzer kórházunk névadója. Ma már nincs olyan felettes hatóság, amely politikai megfontolásokra hivatkozva megakadályozná a nagy humanista orvos nevének felvételét. Albert Schweitzer ne­ve az élet feltétlen tisztelete mel­lett önzetlen áldozatvállalást, er­kölcsi tisztaságot és keresztény hitet is jelent. Mindezt kifejezés­re juttatta orvosi, teológiai, zene­tudósi és gondolkodói életművé­ben. Személyiségének minden tisztelője örömmel várja a pilla­natot, mikor nemcsak neve jele­nik meg kórházunk homlokza­tán, de szelleme is hatni kezd kö­zöttünk. A schweitzeri életesz­mény ugyanis nyilvánvalóan ösz- szegyeztethetetlen bármilyen fegyveres erőszakszervezet ön­kéntes szolgálatával, így a mun­kásőrségével is. A munkásőrségben való aktív közreműködést már a hippokra- tészi eskü szellemével is ellenté­tesnek tartjuk, Schweitzer nevé­vel pedig egyenesen cinikus anakronizmusnak érezzük. Fel­tételezzük, hogy sem Albert Schweitzer leánya, sem a hazai Albert Schweitzer-társaság ve­zetősége, sem a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ille­tékesei nem ismerték a név felvé­teléhez szükséges beleegyezésük megadásakor a kórház több or­vosának és középkáderének a schweitzeri életeszménnyel el­lentétes elkötelezettségét. Az MDF Hatvani Szervezete Levél Németh Miklós miniszterelnökhöz Szükségesnek tartjuk felhívni szíves figyelmét, hogy mi sem ér­tünk egyet azokkal az intézkedé­sekkel, amelyeket az Állami Egyházügyi Hivatal régen várt megszüntetésével kapcsolatban tett a kormány. A „jogutód nélkül” megszün­tetett hivatal nyomán miniszter­helyettesi vezetésű titkárság ala­kult. Mire e rang a titkárság veze­téséhez? Az Egyházügyi Titkárság ve­zetőjévé olyan személyt tettek, aki nagyon idegen az egyházak számára, semmiképpen nem al­kalmas arra, hogy az egyházakat egy kicsit is belülről nézze. ,Az intézkedések koronája, hogy a fölöslegesnek bizonyult, nemkívánatos hivatal volt veze­tőjének személyében ismét egy- gyel növelték a közvéleményt ir­ritáló, kitüntetve lelépettek szá­mát. Mindez ellentétben áll azzal a tiszteletre méltó szerénységgel is, ahogyan ön kormányát „ügyin­téző kormányának nevezte. Szeretnénk, ha az ügyek intézé­sében Önt és kormányát csorbí­tatlan rokonszenvünkről bizto­síthatnánk. Tisztelettel: MDF Hatvan A válasz: Tisztelt cím! A Minisztertanács elnökének írt levelükkel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom: Az Állami Egyházügyi Hiva­tal megszüntetése azzal a szán­dékkal történt, hogy az állam a jövőben nem avatkozik be az egyházak belső életébe, és a ve­zető egyházi személyiségek kine­vezéséhez szükséges egyetértési jogot is csak a legszűkebb kere­tek között kívánja gyakorolni. E céllal összhangban az újon­nan felállított Országos Vallásü­gyi Tanács és ennek Egyházpoli­tikai Titkársága sem feladat-, sem pedig hatáskörét illetően nem tekinthető az Állami Egy­házügyi Hivatal jogutódjának. A titkárság néhány fős szervezeté­nek feladata a Vallásügyi Tanács üléseinek megszervezése, az ad­minisztrációs feladatok elvégzé­se. Üdvözlettel: dr. Raft Miklós Minisztertanács Hivatala S s s

Next

/
Thumbnails
Contents