Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 7., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Viharok a „Helix Pomatia” körül Az évszázad üzlete: A CSIGA? Valódi önállóságot! Az agrárpolitika kifejezés teljesítményt minősítő meghatározássá vált az utóbbi évtizedekben. A sikert azzal szoktuk számszerűsíteni, hogy a felszabadulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az egy százalékot sem, a hetvenes évek átlaga azonban megközelíti a három százalékot, a szocialista átszervezés óta a bruttó termelés több mint kétszeresére nőtt a mezőgazdaságban. Magyarország élelmiszer-importőrből nettó exportőr országgá vált, miközben a hazai ellátás kiegyensúlyozott. ' r -, .. ■ . amam A monarchia éléskamrája Nem vitatható, a megállapítások tényszerűek, statisztikák egész sorával igazolhatók. Generációk távlatában vizsgálódva kiderül, hogy az utóbbi évtizedeket jellemző számszerűség nem kötődik egyetlen agrárprogramhoz. Kisiskolások olvassák történelemkönyveikben, hogy Magyarország a monarchia éléskamrája volt, következésképpen a magyar paraszt mindig is többet termelt a hazai szükségletnél. Persze a szükséglet változott, milliók nyomora elfogadható életszínvonalra emelkedett, de a termelés módszereire is a fejlődés jellemző világszerte. Objektív megítéléshez ezért akkor jutunk, ha az adottságok kihasználása a mérce. Magyarországon a mezőgazdasági művelődésre alkalmas terület aránya 70,3 százalék az ország összes területéhez képest a környező országokban a legmagasabb. Az éghajlat nem szélsőséges, észszerű termelési szerkezet mellett enyhe kockázattal jár az agrártermelés. Az évszázadokig agrárország parasztemberei átörökítették a termelési tapasztalatokat, a munkába vetett hitet, a szorgalmat. Mindezek tehát tartós értékei, voltak a magyar mezőgazdaságnak, melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrárpolitikája. Az áhított földosztást követően alig tért magához a magyar paraszt, alig ízlelte meg a tulajdonnal járó kockázatot és sikert, egy számára érthetetlen jelszóval, a társadalmasítással vették el tőle a nehezen megkapott és kezelt tulajdonát. Furfangos és erőszakos módszerekkel alakultak szövetkezetek, kezdetben gyengébben működtek a kis- és középparaszti gazdaságoknál. A földművelő ember megszokta a távlatokban való gondolkodást, a biológiai törvények megtanították erre; de az erőszakos módszer, a padlássöprés megtörték a hitét. Nemcsak könnyek, de sikerek is Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a szövetkezeti szervezés újabb hulláma már nemcsak könnyekef, hanem sikereket is hozott. Sokaknak emlékezetesek a hajnalig tartó közgyűlések, a jó döntésekért lefolytatott ingerült viták, amelyek egyben a parasztemberek számára a demokrácia iskoláját is Újszerű megoldással kísérleteznek a szakemberek a balassagyarmati vízműnél. A laboratóriumi és félüzemi próbák után már üzemi méretekben próbálják ki az egyik, percenként kétszáz liter teljesítményű kűtnál a biológiai — baktériumok segítségével történő — nitráteltávolítást. A kűt vizének literenkénti 80-100 milligramm nitrát tartalmát már az első kísérleteknél 10- 15 százalékkal csökkentették, majd az eljárás fokozatos fejlesztésével 40 százalékos nitrátcsökkenést értek el. A kutatók célja, hogy mintegy 70 százalékkal csökkentsék a nitráttartalmat ügy, hogy — kedvezőtlen hatásként — kis mennyiségű nitrit se keletkezzen. Az eljárás alapelve régóta ismert. Ám sok kísérlet után sike^ rült csak a kutatóknak megtálál- niuk az emberi egészségre teljesen ártalmatlan nitrátfeldolgozó baktériumokat, majd pedig megjelentették. Gazdaságilag stabilizálódtak, gyarapodtak a szövetkezetek, már-már győzni látszott a demokrácián alapuló szövetkezeti gondolat. Az enyhülés kérészéletű maradt, hamarosan a szövetkezeti gondolattól, a nemzetközi hagyományoktól idegen intézkedések, a szövetkezeteket sújtó rendszabályok következtek. Akkor ezt rendjén valónak tartotta a felső vezetés, bár kézenfekvő volt, hogy a kényszerítő intézkedések a teljesítmények fékezőivé válhatnak. A szövetkezeti önállóságot gyakorta sértették a megyei és járási vezetők, akik esetenként szakmai ismeretek nélkül, hatalmuk birtokában avatkoztak be a gazdálkodásba. Ennek egyik, ám súlyos következményekkel járó példája az erőszakolt egyesítés, a szövetkezetek államosítása. Az adottságokkal nem számolva nőttek a szövetkezeti méretek, gyengült a szövetkezeti tagság tulajdonosi érdeke és gondolkodása. Jórészt az állami beavatkozások következménye, hogy a tagság elvesztette gazdálkodói érdekeltségét, bérmunkássá vált. Ebből következően a tulajdon gyarapítása helyett annak felélése vált elsőrendű érdekké. képesek a valódi szövetkezetek Mindezeken nem változtat az sem, hogy a szövetkezetek megtépázott önállóságuk ellenére is talán Magyarországon a legde- mokratikusabban működő gazdasági egységek voltak. Ez az önállóság, demokratikus működés azonban messze elmarad a valóságos szövetkezetek mögött. Ezért ma azt sem tudjuk pontosan, hogy mire képesek a magyar termelőszövetkezetek. Az MSZMP közelmúltban elfogadott agrárpolitikai koncepciója ledönti a gátakat a szabadabb termelőszövetkezeti gazdálko- dás.előtt, teret ad az új szövetkezeti formáknak és a magántulaj- do.nra alapozott termelésnek is. Mindez azonban csak keret; a készülő, s remélhetően űj szemléletű, a valós szövetkezeti értékekre tekintettel megfogalmazott szövetkezeti törvénynek kell a gazdálkodás alapjait megteremteni. Ha ugyanis marad az elvonásra épülő gazdasági szabályozás, a piac és a valódi tulajdonos helyett spekulatív szabályok vezérlik a termelést, értelmetlenné válik a szövetkezeti önállóság. V. Farkas József határozni, miként juttathatók a kűt köré a talajba ezek a szorgalmas „munkások”. A folyamatos és gyors nitrátfeldolgozáshoz szükséges kiegészítő anyagok, körülmények pontosítása is feladatuk volt. Az eddigi kísérletek bíztató eredményt hoztak. Erre nagy szükség van, hiszen az utóbbi években már túlzott nitráttartalmat mértek több megyében a vízműkutaknál, sőt megjelent ez az anyag a karsztvizekben is. így már nemcsak a házi és a közkutak használhatatlanok ivóvíz-szolgáltatásra az ország számottevő részén, de a megfelelő vezetékes vizet is csak új kutak fúrásával, az alcsony és a magasabb nitráttartalmú vizek keverésével, vagy valamilyen nitráteltávolító eljárással biztosíthatják sok helyen. Évente több százmillió forintba kerül a tartályos, illetve zacskós víz kiszállítása azokra a településekre, ahol más mód nincs az ellátásra. Soha ennyi telefonhívást nem kapott még a szerkesztőségünk, egyetlen ügyben sem. A kedélyek nem csitultak, az érdeklődők információéhségét viszont nehezen tudtuk kielégíteni. Úgy látszott, mintha a régi „aranyásó-legenda” éledt volna újra: az értékes fém helyett azonban egészen más állt ezúttal a középpontban. A CSIGA... A vállalkozó — aki egyelőre semmit nem tud — Halló, jó napot kívánok, a csigatenyésztéssel kapcsolatos fénykép miatt telefonálok.,. Áznap, egy órán belül nyolcadszor ismételem el az egyetlen címet, egy soproni kft-ét, amely, tudomásunk szerint foglalkozik ezzel. Ennyit sem tehetnék, ha egy segítőkész egri olvasónk, Tóth Sándor nem osztotta volna meg velünk az általa hosszas utánjárással megszerzett címet, így, a nyolcadik telefon után valahogy megszakad az automatizmusom: nemcsak eldarálom az adatokat — kérdezek is... — Mondja, egyáltalán tud valamit erről a tevékenységről, vagy csak úgy belevág? Rövid bemutatkozás után megtudom: láthatatlan beszélgetőtársam Bóta Ferenc, civilben a bélapátfalvi cementgyárnál diszpécser. És egyelőre semmit nem tud... — Ha olyanok a feltételek, akkor belevágok. Gondolom — bár a technológiát nem ismerem — kell hozzá egy megfelelő terület. Mivel a szüleim vidéken élnek, így megoldható a dolognak ez a része. Ám a folytatáshoz mindenképpen tudnom kell, hogy mennyi munkával jár, mennyi idő alatt térül meg a befektetett összeg, s biztosítják-e az alapokat. — Flasonló „tuti dolog” lehet ez, ön szerint, mint a biogiliszta tenyésztése? — Azt hiszem, hosszabb távon a csiga jobban megéri. Egyszerűen azért, mert stabilabb iránta a kereslet... A munkatárs — köszöni a reklámot, de... Miután többször is közöltük a Hungaro-Helix, csigatenyésztő kft címét, telefonszámát, ők is felhívtak bennünket. Meglepődtek, sőt egyenesen megrökönyödtek, amikor Heves megyéből megostromolták őket a vállalkozni vágyók. Miután megtudták: mi „szivárogtattuk ki” a hírt, ők is kértek... íijuk meg, hogy csak augusztus 15-ig kötnek szerződéseket, s ha lehet, ezügyben is csak keddenként hívják őket, ekkor van a fogadónapjuk. Megpróbálkoztam valami egyszerűbbel. Kértem a hölgyet, akivel beszéltem: küldjön egy tájékoztatót, mi azt közreadjuk, így nem bombázzák őket kíváncsi kérdéseikkel az itteniek. A vonal túlsó végéről meglepő válasz: ha akarom, küldenek tájékoztatót, de csak, mint magánembernek, az újságírónak nem. Legfeljebb akkor használhatom „közcélokra”, ha beszélek az ügyvezető igazgatóval. Egyébként köszönték szépen a reklámot, ennyi elég is volt... . Az ügyvezető igazgató — köszöni a reklámot, és... ...szívből örül a Népújság segítségének. (Nincs „de...”!) Gebhardt János készségesen elégíti ki a további kíváncsiságomat is. — Tizennyolc éve működő olasz technológiát vásároltunk meg: vagyis a kft külföldi tagja ezt is behozta az üzletbe, amelynek 49 százalékkal részese. Tavaly ősszel indultunk, persze előtte, a szervezéshez is megfelelő időre volt szükség. — Az országban önök foglalkoznak egyedül a tenyésztéssel? Heves megyében ugyanis szintén működik, Helix néven egy amerikai-magyar társaság, Recsken, de úgy tudom, egyelőre ők csak felvásárolnak: tenyésztésre nem kötnek szerződést... — Nézze, ennek megvan a maA tartósítóipari kombinát hatvani konzervgyára a tervek szerint 100 ezer tonna paradicsomot dolgoz fel az augusztus elejétől október közepéig tartó kampányidőszak alatt. A nyersanyag nagy része Heves megye és a Jászság mezőgazdasági nagyüzemeiből érkezik. A 20 ezer tonna késztermék a korszerű feldolgozósorokon az aromáját, vitamintartalmát és minőségét megtartja. A tengerentúli piacokra: az USA-ba, Kanadába és az arab országokba is exportálnak korszerű csomagolásban, a hazai ellátás mellett. (SzabóSándorfelvételei—MTI) 1 ga rizikója. Aki begyűjti a csigát, annak kíméletlen piaci kutatómunkát kell végezni. És a jövője is bizonytalan. Nyugaton már törvények tiltják a csiga szedését. Nem vagyok biológus, konkrétan nem tudom, milyen veszélyekkel jár majd, ha a csiga hiányozni fog a „láncból”. Valószínűnek tartom, hogy hamarosan nálunk is szabályozni fogják a begyűjtést. S visszatérve a kérdésére: tudomásom szerint ilyen szerződéses tenyésztéssel más nem foglalkozik az országban. — A Hungaro-Helix mondjuk a partnere rendelkezésére bo- csájtja a technológiát. Mi a biztosíték arra, hogy például egy gyöngyösi vállalkozó nem a recski kft-nek fogja eladni az így felnevelt állatokat, hanem önöknek — az ország másik végébe? — Nincs biztosíték... Arra nem kényszeríthet] ük a másik felet, hogy „csak nekem és mindenáron”. Jogi „erőszakot” is csak egy esetuen alkalmazunk: akkor, ha a külföldi vevő megelőlegezte már az árat, én elküldtem a szállítót, a felvásárlót, és az eladó csak ekkor közli, hogy ”hohó, én már másnak adtam. ” Ilyen esetben bírósághoz fordulunk. Egyébként viszont más eszközökkel szeretnénk célt érni. Például azzal, hogy megfelelő felvásárlási árat tűzünk ki. Másrészt, biztosítjuk a folyamatos szakmai segítséget — erre legalább három évig szüksége van a tenyésztőnek. Cherascoból havonta jön az olasz partner, és ha kell — átsegít a kezdeti nehézségeken... A malakológus — veszélyt érez Legelőször is egy rövid magyarázat. Malakológia — a puhatestűekkel foglalkozó tudomány. Varga András, a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársa egyik avatott szakértője ennek. Tőle kérdezzük: felborulhat-e a biológiai egyensúly azzal, ha egy csigafeldolgozó üzem nagy mennyiségben gyűjti be a „Helix Pomatia”-t, vagyis az éti csigát? — Komoly veszélyt jelenthet az a fajta rablógazdálkodás, amit ezzel a fajjal művelnek. Ennek nagyságát megjósolni egyelőre lehetetlen, az viszont tény, hogy egy idő után megtizedelhetik az állományt. Főként az jelent problémát, hogy a begyűjtés ideje egybeesik a szaporodás időszakával. — A feldolgozók annak idején azzal védekeztek: ők csak az érett példányokat vásárolják meg, a fiatal egyedek nem károsodnak... — Mondhatnak akármit, de az igazság az, hogy egy három centis csigánál a laikusok nem tudják megállapítani, fiatal-e vagy sem. A fiataloknak a szájadéka ugyanis könnyen törik. Tudomásom szerint azonban a gyűjtők ezt nem vizsgálják — lelassítaná ugyanis a szedés amúgy elég gyors folyamatát. Ahol pedig a szedés ilyen intenzív — ott várható a faj fokozatos eltűnése. Ezért is lenne jó egy úgynevezett gyűjtési forgó szerinti szabályozás — minden évben más-más területeket kijelölni erre a célra. — Megjósolható, milyen következményekkel járhat, ha mondjuk ez a faj kipusztul? — Eleve hátborzongató arra gondolni, hogy Magyarországon egy ilyen szapora, lényegében a puhatestűek között nagynak számító faj egyszerűn eltűnhet. A táplálkozási lánc nem biztos, hogy felborul, ez a megállapítás kicsit misztikus lenne. Áz a tény, hogy létezik az élővilágban az éti csiga, azt bizonyítja: kell is, hogy létezzen. Az esetleges kipusztulás pontos, várható következményeit jelen pillanatban nem tudjuk kiszámítani. Dbros Judit Százezer tonna paradicsom... Hogy ne kelljen zacskós víz Nitráteltávolítás baktériumokkal
