Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 31., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A reálérték megőrzésével lehet csak számolni Megfontolások és kételyek — árcsatározások után Ha egy üdülőtelket felértékelnek Állásfoglalás a szociálpolitika lehetséges mozgásteréről A szociális feszültségek növekedése számos ponton veszélyes határokhoz érkezett. Jelentős csoportok véglegesen leszakadtak, másoknál fennáll ennek veszélye. Ez a gazdasági és politikai konszolidáció akadályává is válhat. Egyebek között ezt tartalmazza az a közlemény, amelyet a politikai egyeztető tárgyalások lI/2-es számú „A gazdasági válság szociális következményei és kezelésének módjai” elnevezésű szakértői munkabizottság juttatott el augusztus 24-én tartott üléséről a Magyar Távirati Irodához. A felek a társadalmi folyamatok befolyásolásánál javasolják annak figyelembe vételét, hogy az emberek egyes csoportjai, széles rétegeinek érzékenysége jelentősen megnőtt a szociálisan kedvezőtlen vagy bizonytalan hatásokkal szemben. Egyetértettek abban, hogy a jelenlegi gazdasági folyamatokat figyelembe véve a következő két-há- rom évben nagyjából a jelenlegi szociális célú erőforrások reálértéken való megőrzésével lehet számolni, de arra okvetlenül szükség van. A felek jelentős új hajtóerőt látnak a politikai demokrácia, az egyéni és a közösségi kezdeményezések, s egyáltalán, a szociálpolitika és a közélet társadalmasításának kibontakoztatásában, a művelődési leszakadás megfékezésében. Tartalékok tárhatók még fel a ma ismert szociálpolitikai „nagy rendszerekben” is. Mindez módosítja az állami szociálpolitika közvetlen szerepét anélkül, hogy felmentené azt az alapvető szociálpolitikai funkciók teljesítése alól. Nagy lehetőséget látnak a tulajdonszerkezet olyan átalakításában, amely lehetővé teszi a szociális vállalkozásokat, a non profit szektor bővítését, a lakosság gazdasági kezdeményezésének állami eszközökkel is ösztönzött részvételét; mindezek révén a szociális problémák újszerű megoldását. A feladat: a rendelkezésre álló összegeket, a régi és új intézményeket társadalmi értelemben hatékonyabban fordítsák a szociális problémák kezelésére. A felek a következő üléseken ezekből kiindulva vitatják meg az egyes kiemelt témákat. * * * A politikai jellegű egyeztető tárgyalásokhoz hasonlóan a gazdasági és a szociális kérdésekkel foglalkozó középszintű kerékasztal is hat szakértői munkabizottságot működtet. A II/2-es számú munkabizottság legutóbbi ülésén a szociálpolitika lehetséges mozgásterét vitatta meg az elkövetkezendő évekre. Az MTI értesülése szerint augusztus 31- én a lakáspolitikai változások szociális kérdéseit vitatják meg, szeptember közepéig a társadalombiztosítás döntést igénylő kérdéseiről tárgyalnak, különös tekintettel az alacsony, illetve a túlzottan magas, valamint a kiemelt nyugdijakra. A közleményt aláíró felek az MTI munkatársának elmondták, hogy ezúttal érdemi, tartalmi vita folyt, a szociálpolitika iránt elkötelezett szakemberek valódi eszmecseréje bontakozott ki a kedvező légkörű megbeszélésen. Bánfalvi István az MSZMP részéről kifejezte meggyőződését: mindannyian azzal a felelősséggel ültek asztalhoz, hogy kötelességük közösen megkeresni azokat a legfontosabb megoldásokat, amelyek a gazdasági és politikai válságból való kilábalás során védik a legnehezebb helyzetben lévőket, megakadályozzák, hogy nagyobb társadalmi csoportok jóvátehetetlenül leszakadjanak a társadalmi átlaghoz képest. Különösen fontosnak ítélte, hogy miközben a mai politikai közéletre sokszor az intolerancia, a vádaskodás jellemző, a munkabizottság ülésén — pártállástól függetlenül — mindenki arra törekedett, hogy a nehéz sorban élők ne eshessenek napi politikai konjunkturális küzdelmek áldozataivá. A mostani megegyezés erkölcsi jelentőségét jelzi az a tény, hogy politikai elvek feladása nélkül is össze lehet fogni a társadalmi problémák megoldására. A felek józanságának köszönhető, hogy sikerült közösen körvonalazni egy valóságosan végrehajtható szociálpolitika reális mozgásterét. Zám Mária az Ellenzéki Kerek- kasztal részéről annak a véleményének adott hangot, hogy a szociálpolitika kérdéseiben nem a három tárgyaló fél között a legsúlyosabb az ellentét. A gazdasági lobby, az ügy „kerékkötője”, amely anélkül kívánja talpra állítani a gazdaságot, hogy megfizetné a munkaerő árát. A szociálpolitika mai helyzetében nem tehet mást, mint saját költségvetésén belül kénytelen mérlegre tenni, mely csoportok azok, amelyektől elvehet, illetve kiket részesíthet előnyben. Nem tartható fenn tovább az a viszony a termelőszféra és a szociálpolitika között, hogy a szociálpolitika menedzseli a gazdaságot. Amennyiben Magyarország áttér a piaci gazdálkodásra, nemhogy gyengíteni kellene az állami szociálpolitikát, a társadalom védelmében sokkal inkább erősíteni szükséges az állam hatalmát e téren. A mai struktúraváltás felemás körülmények között vajúdik. Amíg csupán arra koncentrálunk, hogy mi változzék a termelőszférában, a szociálpolitikai juttatások megnyirbálása lényegében oda vezet, hogy újból leértékelődik a munkaerő. Véleménye szerint a további tárgyalásokon konkrét kérdésekben lehetnek komolyabb nézet- különbségek. Dr. Soósné dr. Dobos Mária a harmadik tárgyaló fél részéről elmondta: a harmadik oldal a mostani tárgyaláson is hiányolta, hogy a kormány nem rendelkezik átfogó társadalompolitikai koncepcióval. Addig ugyanis nem teremthető összhang a rész- folyamatokkal, amíg a foglalkozás-, a bér- és az árpolitika reformját nem dolgozzák ki teljes- körűen. A harmadik oldal ezért igényli e koncepciók mielőbbi kimunkálását, azt, hogy az azonban megfogalmazott cél- és eszközrendszerrel összhangban alakíthassák ki a szociálpolitika keretfeltételeit is. Egyetértett azzal, hogy a gazdasági lehetőségek sok tekintetben behatárolják a szociálpolitika mozgásterét, mégis a gazdaság- és a szociálpolitika kapcsolatát feltétlenül újra kell gondolni, mert a szociális feltételek hiányával maguk a jövedelemtermelő tevékenységek is lefékeződnek. A közeljövő feladatát abban jelölte meg, hogy a pénzügyi egyensúly megőrzése mellett nemcsak gazdasági, hanem a társadalmi optimumra is törekedni kell. Fontos, hogy olyan intézkedés ne szülessék, amely visszaélne a társadalom tűrőképességével. (MTI) A vendég szeme láttára a briós, a pizza, a kuglóf... Kiskemence Salgótarjánból Bolti kiskemencét kezd gyártani még az idén a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. A Sütőipari Egyesüléssel kötött szerződés értelmében egy olyan berendezést fejlesztettek ki a konstruktőrök, amelyben a sütőipari szaküzletekben, valamint áruházakban, vendéglőkben, cukrászdákban, üzemi étkezdékben a vásárló, a vendég szeme láttára készülhet a briós, a pizza, a kuglóf, s többféle sütemény. A kiskemence kelesztőjében 12 polcon 24 tálcának van helye; a sütés folyamatos. Korántsem kétségbeesésében, legfeljebb csak igen bosszankodva kereste fel szerkesztőségünket Varga Zoltánná szolnoki pedagógus. Úgy gondolta, hogy az 1982-ben Noszvajon vásárolt üdülőtelkének a felét a mai szűkös időben megpróbálja pénzzé tenni. Azt hitte, elég, ha felad egy hirdetést, azután jön a vevő, és már is nyélbe üthetik az adásvételt. A dolog jelen pillanatban úgy fest: nagyot tévedett. Az állam vert át — Képzelje csak el — meséli a történteket —, majdnem másfél éven át kellett újságban hirdetnem, mire végre akadt olyasvalaki, aki megvegye! Idén januárban sikerült eladnom 584 négyzetméternyi részt a telkemből. Egy martfűi ember vásárolta meg. Nem lehet azt mondani, hogy nagy üzlet lett volna, hiszen írd és mondd 80 ezer forintot kaptam a síkfőkúti üdülőtelekért. Azaz, csak kaptam volna... — Csak nem becsapták? — Ha úgy vesszük, igen. De nem a vevő, ő rendesen fizetett. Az állam vert át! — Hogyan? — Az eladott terület forgalmi értékét megvizsgálta a Heves Megyei Illetékhivatal. Először négyzetméterét 600 forintra értékelte, később azt leszállította 400-ra. így az eladott telekrészre most 233 ezer 600 forintot számolnak. A vásárlónak ki kellett fizetnie 20 ezer 188 forint illetéket. Engem pedig az adóhivatal keresett meg, értesítvén, hogy 60 ezerrel tartozom majd nekik. Büntetve vagyok tehát ekkora ösz- szeggel! Ha jól belegondolunk, így vagy úgy, a vételárat az állam teljes egészében elhappolja. Nem akarom elhinni, hogy ez igazságos! — Kereste valamilyen más formában is az igazságát? — Hogyne. Az illetékhivatal döntését megfellebbeztem. Ám a Heves Megyei Tanács pénzügyi osztályán jóváhagyták a határozatot. Épp ezért most felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be. Hűen a paragrafusokhoz Varga Zoltánná ügyiratai ott lapulnak a vaskos aktában, dr. Báder Gyula hivatali asztalán. A megyei tanácson ő a pénzügyi osztály adócsoportjának megbízott vezetője. — Mi a szokásos menete a forgalmi érték megállapításának? — kérdezem. — Amikor az illetékhivatalhoz megérkeznek az adásvételről szóló iratok, ott alaposan átnézik. Két eset lehetséges: egyrészt a hivatal elfogadja a szerződésben rögzített vételárat, s akkor az lesz az illetékalap. Másrészt viszont aggály merülhet fel az ár körül, s ekkor következik a további vizsgálat. A konkrét esetben kevésnek találták a megállapodásban feltüntetett összeget, a 80 ezer forintot. — Bizonyára azért van törvényes alapjuk az ilyesfajta kifogásoknak? — Az illetékről szóló 1986. évi I. törvény és a 9/1986. (IV.ll.) PM. sz. rendelet. Az előbbi jogforrás 51. szakaszának első bekezdése így szól: „Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy az érték az illetékhivatal szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg.” — Ez a nehézkes nyelvezetű szöveg valójában milyen gyakorlati lépéseket feltételez? — A végrehajtási rendelet alapján összehasonlító adatokat vesznek számba. Olyat, mint a telek közművesítettsége, jó megközelíthetősége. Ennek érdekében helyszíni szemlét tartanak. Mindez megtörtént, s ezután született az elsőfokú határozat. — Amit Varga Zoltánná megfellebbezett... — Azért azt tudni kell, az illetékhivatal tulajdonképpen csak a vevővel, ez esetben Takács István martfűi lakossal áll jogviszonyban. Ő az elsőfokú szemlén ugyan még nem fogadta el a hivatal álláspontját, a fizetési meghagyás kiküldése után azonban nem fellebbezett, sőt már be is fizette az illetéket. Ugyanakkor ez az említett jogviszony manapság az adó miatt az eladót is érinti, tehát ő is megkapja az értesítést a hivatal döntéséről. Ezután élt jogorvoslati jogával. — Eddig nem sok sikerrel... — Az illetékhivatal és az osztály egyaránt a jogszabályok szellemében járt el. Más a tanács, más a magánszemély — Van azért ennek az ügynek még egy furcsasága. Nevezetesen, ahogy a panaszostól megtudtuk, a helyi tanács a szomszédos telket négyzetméterével mindössze 150 forintért értékesítette. Miként lehetséges ekkora különbség? — Elképzelhető például, hogy annak a teleknek más a közművesítettsége, vagy egyéb tényező játszik benne szerepet. De azért meg kell mondanom, az illetékhivatal — pénzügyminisztériumi állásfoglalással — a tanácsok esetében nem kifogásolja a vételárat, a magánszemélyek közti forgalomban viszont igen. — Ezt akárhogyan is gondoljuk végig, csak egy dolog juthat eszünkbe: bizalmatlanság az állampolgárral szemben. Kíváncsi lennék, mi lehet az adóalap? Mert az valóban igazságtalan, hogy valaki saját tulajdonú ingatlanát értékesíti, ám végül a vételárból alig kap valamit. — Az adóalapot a személyi jövedelemadóról szóló 1987. évi VI. törvény és annak végrehajtási rendelete szabja meg. Ez utóbbi, a 38/1987. (X. 12.) MT. sz. rendelet 11. szakaszának első bekezdése szerint az adóalap nem más, mint a szerzéskori és az eladáskori illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték különbözeié. — Magyarán, az infláció a tulajdonos kára... Érdekelne, hogy mennyire gyakoriak az emiatti fellebbezések? — Az elmúlt évben körülbelül 260 jogorvoslati kérelem érkezett hozzánk, amelyeknek háromnegyed részében a forgalmi érték megállapítását kifogásolták. — Közülük mennyit változtattak meg? — Nagyon csekély számú ügyben tértünk el az illetékhivatal által megállapított forgalmi értéktől. Egyébként ismereteink szerint 1990-től az ilyen jogvitákban a bíróság hoz majd döntést. * Jelenleg azonban legfeljebb a felülvizsgálati kérelem adhat gyógyírt Varga Zoltánnénak. Addig is érdemes és tanulságos elgondolkozni egy-két furcsaságon. Azon például, hogy miért különböző a telkek ára akkor, ha az állam, és akkor, ha magánszemély adja el azokat?! A hátrányos megkülönböztetés megint csak az állampolgári kiszolgáltatottság bizonyítéka. Rosszmájú emberekben még az a gondolat is felvetődhetne, hogy netán az illetékhivatalban érdekeltek a telkek négyzetméterenkénti árának felverésében?! Szeretnénk tudni, hogy nem így van! A leginkább elszomorító azonban az egészben az, hogy létezik manapság olyan jogszabály, amely tulajdonképpen az állampolgárral szembeni bizalmatlanságra épít! Jól tudjuk, születnek a magánszemélyek közti ingatlanforgalomban olyan megállapodások is, amelyekben egyáltalán nem a feltüntetett ösz- szeget fizetik ki egymásnak valójában. Épp azért, hogy — mint mondani szokás — kevesebb jusson az államnak. Ám, a becsületes többséget a feltételezés rosszhiszeműségéről, sérti. Különösen, ha azt paragrafus szentesíti. Itt az ideje tehát, hogy a jogalkotók új megoldásokat keressenek. Olyanokat, amelyekkel csakis a hamis szándékúak cselekedeteit előzik meg. Szalay Zoltán A népfront szerepe a megváltozott politikai helyzetben A békés átmenet sikerességének egyik feltétele, hogy a társadalmi tagoltságot koalíciós, népfrontos formák hidalják át. A társadalomnak érezhetően szüksége van a nemzeti összefogásra, a népfronteszmére. Idő kérdése, hogy ilyen politikai mozgalom (Új Márciusi Front, Demokratikus Magyarországért Mozgalom, Hazafias Népfront) vállalja fel sikeresen, társadalmi támogatással a háta mögött ezt a társadalmi feladatot. A Hazafias Népfront jó eséllyel indulhat harcba, ha képes újraigazodni a népfronteszme mai kihívásaihoz. A népfrontmozgalomnak vannak megőrzendő értékei, ma is van mérhető tömegbázisa, és jelen van az ország valamennyi településén. Az átmenet korszakában a népfrontnak különösen három területen van jelentős funkciója: 1. A pártosodás egy bizonyos ponton megáll, a politikailag fontos állampolgárok jelentős része nem kíván pártoskodni, ugyanakkor nem mond le a politikai részvétel, a beleszólás jogáról. Ezek az állampolgárok nemcsak a választás napján óhajtanak a politika alanyai lenni. A népfront mint politikai mozgalom számunkra is a közvetlen demokrácia fórumlehetőségét kínálja, amely jól kiegészíti a képviseleti demokráciát. 2. Magyarországnak az országot átfogó demokrácia mellett kisközösségi demokráciára is szüksége van. A közösségek, a civil társadalom szervezésében a népfrontnak jelentős hagyományai vannak, eddig is ez volt az egyik fő funkciója. Ilyen hagyományok a honismereti mozgalom, az Olvasó népért mozgalom, a kertbarátok, a kistenyész- tők mozgalma, a község- és városvédő és -szépítő mozgalom, a különböző baráti társaságok, családvédelmi tanácsok, nyugdíjasklubok, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 3. Az átmenet korszakában különösen fontos a politikai párbeszéd, amelynek lebonyolítását a népfrontmozgalom vállalhatja magára. Több megyében és városban a helyi nemzeti kerékasztal már sikeresen ülésezik a népfront székházaiban. Ha ezt a ke- rekasztal-mozgalmat sikerül országos politikai mozgalommá szélesíteni, a népfront visszatérhet a népfronteszme eredetéhez. A stabil többpártrendszer korszakában, — ha ez Magyarországon kialakul — kétségtelenül kevesebb indok hozható fel a népfront mellett, feltehetően a hangsúly akkor a pártok közötti koalícióra tevődik át. Ennek ellenére a modernizáció irányai azt is jelzik, hogy a pártok mellett akcióprogramokkal fellépő pártközi alternatív politikai mozgalmak is létezhetnek, amelyek társadalmi igényként mindig a közvetlen politikai részvétel lehetőségét biztosítják. Ezek között a politikai mozgalmak között a népfront jelentős szerepet tölthet be. ) dr. Kukorelli István Négy fejtámla, 1500 cm3-es motor Új Zsigulimodell Ez az új, VAZ-21093 jelzésű gépkocsi a Togliatti-gyár legújabb Zsiguli-modellje. Az új Zsiguli 1500 cnv'-es motorral működik, karosszériája modem, belsejébe négy fejtámlát építettek bele. Az első széria 1989 végén készült el. (MTI Külföldi Képszerkesztőség - TASZSZ)
