Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 28., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Dr. Barta Imre A modellváltás történelmi útján Élelmiszer-ipari csúcstechnológia a hatvani konzervgyárban mi. A magyar társadalom ezekben az években, többszöri sikertelen vagy félig sikerült nekirugaszkodás után egy új szocializ- musmodell születésének vajúdásokkal terhes időszakát éli meg. A tudományos kutatások fényében ma már mindenképpen tévútnak, s történelmileg túlhaladottnak minősülő és egy messia- nisztikus ideológiai jövőképből levezetett monolit struktúrából a magyarországi szocializmus ezekben a napokban felgyorsult ütemben halad egy sokszínűbb, demokratikusabb modell felé. Ez a korábbi értékek nagy részének feladásával, elvesztésével párosuló folyamat, a tömegtájékoztató eszközök hibájából is sokak szemében és fejében zavarosnak, a káosz felé haladásnak tűnik. Tény, hogy a hangsúly nagyobbrészt a tagadásra, a múlt hibáin való meditációra helyeződik, s kevés az olyan írás vagy magyarázat, ami a változtatások szükségességével és irányával foglalkozna. A csődhangulat szítása pedig értelmetlen és káros, bűn a társadalommal szemben. Mindezekre tekintettel e rövid eszmefuttatás célja annak megértése, hogy miért létkérdés a modellváltás, miért nem lehet és nem szabad a korábbi pályán továbbhaladni, illetőleg, hogy a nyolcvanas évek végére összeomlással fenyegető válságból a magyarság számára milyen kivezető út (modell) követése kínálkozik és lenne helyes. A szocializmusnak általunk is követett szovjet, azon belül is sztálini modellje történelmileg megrekedt, zsákutcába jutott. A létező szocializmusok többségében ebből eredően — sajnos tehát a kényszer és nem elsősorban tudományos felismerések talaján — e modellnek reformokkal történő meghaladása került napirendre. Ma már nem kell különösebb éleslátás és bátorság annak felismerésére, hogy ez a modell úgy az emberi viszonyok, mint a gazdasági szférában egyre inkább alulmarad a század végére modernizálódott kapitalizmussal szemben. Történelmi perspektívában a szocialista világ számára ez a perifériára sodródást ígéri, ami e népek számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan. A szovjet modell követése az ország gazdasági adottságai, sebezhetősége következtében a magyarság számára, korábbi európai pozíciójának gyengülésével is együttjár. Igaz ugyan, hogy a honfoglalástól eltelt 11 évszázad sem volt elég nyugat-európai felzárkózásunkra, egyes korszakokban azonban a távolság a maitól volt már kisebb. Az utóbbi négy évtizedben ez a távolság a vizsgálható paraméterek többségét tekintve még nőtt is, miközben az osztrákok és a finnek a távolságot nagyrészt ledolgozták. A gondolkodásban eddig eljutva, a fejekben a miértek özöne fogalmazódik meg, s ez természetes. Itt és most természetesen csupán a legalapvetőbb miértre is csupán rendkívül tömör és leegyszerűsített válasz fogalmazható meg. A szovjet modell a marxi gondolatrendszer erősen leegyszerűsített, vulgarizált tételeiből az orosz történelmi adottságokra és elmaradott viszonyokra épült rá. A távoli jövőkép erőszakolt megvalósítása egyfelől tehát formációtévesztést is jelent, másfelől a világrendszerszemléletű modellt egy elmaradott országban szükségszerűen csak torz formában lehetett a gyakorlatba átültetni. Ennek a modellnek eredendő és legnagyobb gyengéje: önfejlődésre való képtelensége, ami a századra jellemző „gyorsuló idő” viszonyai között egy egyébként haladó eszmerendszer erkölcsi leértékelődéséhez is vezetett. Az önmegújulásra, modernizációra képtelen modellt ezért kívülről és felülről a hatalom, a politika révén reformokkal volt kénytelen az egyes országok vezetése a megújulási pályára „lökdösni”. Ennek két nagyon fontos tanulsága: 1. A szükségesnek mutatkozó gyökeres átalakításhoz, modellváltáshoz képest szerényebb, részleges célokat megfogalmazó reformtörekvések is eddig mindenütt a „haladó eszme- rendszer konzervatív ideológusai és politikusai” kemény ellenállásba ütköztek; 2. A modell szerveződési elvét alig érintő kiigazításokat, reformlépéseket a modell „tehetetlenségi nyomaté- ka” az utóvédharcok tanulsága tükrében rendszerint visszarendezi. (A visszarendeződésnek útját álló kritikus tömeget a reformlépések eddig tudniillik sehol nem érték el, ezt a kritikus tömeget Magyarországon mi is most közelítjük meg először.) A társadalmi tudat- és értékzavar képezi a miértek másik nagy tartományát. A kivezető út felvázolása előtt ezért a két legalapvetőbbnek tartott kérdéskörrel indokolt röviden foglalkozni. A társadalomtudósok egy részének az a véleménye, hogy a klasszikusok szerinti szocializmus még sehol sem valósult meg, azaz még mindig egy átmeneti társadalomban élünk. Az erre adandó válasz azonban attól is függ, hogy mit tartunk a szocializmus legfontosabb paramétereinek. A korábban megfogalmazott, tanított és tanult kritériumok nagy része sajnos nem bizonyult időtállónak. Miért? Azért, mert valóban egy messzi jövőképből vezették le őket, amelytől még valóban nagyon távol vagyunk, másrészt, mert tudományos értelemben a korábban voltak sem igazak, azaz sok tekintetben tévtanokra, utópiákra épültek. Csupán közbevetőleg megjegyezve. A direktív tervgazdaság paradigmarendszerét a majdani marxi szocialista modell számára sem lehetne működőképes rendszerré transzformálni, azaz az általunk korábban alkalmazott mechanizmus sem a ma, sem a jövő számára nem (lenne) életképes. Ennek az összefüggésnek a talaján vannak, akik azt javasolják, hogy a KRESZ analógiájára a zsákutcából csak úgy juthatunk ki, ha visszamegyünk az út elején negyven vagy hetven évet. Ez azonban lehetetlen, negyven- vagy hetvenéves történelmi periódust nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Egyébként is e tekintetben is Ily- lyés Gyulára kell inkább hallgatni, aki szerint nem az a fontos öcsém, hogy honnan jössz, hanem, hogy hová mégy. Szerencsére ma már mind a tudományos bázis, mind a nemzetközi tapasztalatok elég kapaszkodókat biztosítanak — legalábbis szerintem — az előrehaladás számára. A kiútkeresésen való gondolkodás mások kapaszkodója, hogy a szocializmus építésének vagy a szocialista irányban való fejlődésnek — s ez az emberiség jövője szempontjából aligha felbecsülhető szerencse — már eddig is több változata, modellje alakult ki. Például a szovjet, azon belül is a hadikommunizmus kérészéletű torz változata, és az idejekorán (nagy kár) elvetélt NÉP, s végül a máig is elő sztálini modell. Másik, az egyre nehézkesebben működő önigazgató jugoszláv modell. Harmadikként pedig a mostanában sokat emlegetett és sok eszmefuttatásra okot adó svéd modell. A világtérképen a jövő évtizedben, nagyobb távlatokban pedig minden bizonnyal újabb szocialista modellek születésének is tanúi lehetnek az akkor élő generációk. (Folytatlyuk) Az osztrák — NSZK PKL cég az élelmiszeriparban csúcstechnológiának számító új ivóiét töltő és csomagoló gépsorát helyezték üzembe a Debreceni Tartósítóipari Kombinát hatvani konzervgyárában. A gyártósor bővítésével a töltő- és a csomagolósoron kiiencfajta tartósítószermentes ivólevet készítenek. (MTl-fotó: Szabó Sándor) A felsőoktatási intézményekben működő felvételi előkészítő bizottságokkal kapcsolatot tartó középiskolai tanárok VI. országos konferenciája zárult a hét végén. A kétnapos tanácskozáson a felvételi vizsgákra való előkészítés aktuális kérdéseit vitatta meg a mintegy kétszáz résztvevő. A konferencia első napján Neu- wirth Gábor, az Országos Felső- oktatási Felvételi Iroda vezetője szólt a jövő évi felvételi eljárás várható változásairól, a felsőoktatási intézmények ezzel kapcsolatos terveiről. Egyebek között elmondta, hogy a jövő évi felvételinél felértékelődik az idegen- nyelv-tudás. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészet- történet, illetve pszichológia szakán, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar irodalom és nemzetiségi szakán a nyelvvizsga — az elképzelések szerint — a bejutás feltétele lesz. A pontbeszámítás tervezett új vonása, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem a nyelvvizsgáért többletpontot ad a jelöltnek. A latin nyelvből letett érettségivel ugyancsak több pontot szerezhet, aki a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára jelentkezik. A felvételi alól — az elgondolások szerint — mentességet kapnak például a Testnevelési Főiskola tanárképző szakán azok, akik nagy nemzetközi versenyeken, világbajnokságon, olimpián helyezést értek el. Ugyancsak mentesül a felvételi vizsga alól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene és testnevelés szálkán az a fiatal, aki ilyen tagozatos középiskolában szerez érettségit, illetve a szegedi JATE jogi karán az, aki hatvan pontot visz a középiskolából, kitűnően érettségizik, és közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karán nem kell szóbeli vizsgát tennie annak, aki az írásbelin 14-15 pontot ér el. Ugyancsak nem kell felvételiznie a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen annak, aki a középiskolából 50 felvételi pontot visz, s legalább egy nyelvvizsgával rendelkezik. A dunaújvárosi Kohó- és Gépipari Főiskola kohász szakán az elgondolások szerint felvételi vizsgát nem tartanak, viszont az első évharmadban tartandó vizsgák eredménye dönti el, ki maradhat az intézmény hallgatója. Jelentkezni általában egy felsőoktatási intézménybe lehet jövőre is, kivételt képeznek ez alól a művészeti főiskolák, továbbá a győri közlekedési és távközlési műszaki főiskola hajózási szaka, illetve a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rajz — vizuális szaka. A továbbiakban elhangzott: az idén 17 200 - 17 300 diák kezdi meg tanulmányait a felső- oktatási intézmények nappali tagozatán. A felvételi keretszámot jövőre mintegy kétezerrel kívánják növelni, az elgondolás azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kormány a szükséges anyagi feltételeket biztosítja az intézményeknek. (MTI) Vaskos egri bosszúságok A közeli múltban a várból lejőve a „Dervis”-hez címzett „vendéglátóipari egység” előtt három barna bőrű turistára lettem figyelmes, akik egy előttem ismeretlen nyelven élénken hangoskodtak. A gyönyörű keleti szépség mellett két idősebb férfiú teljes erejéből idegesen mutogatott a borkóstoló felé, s nemcsak fényképeztek, de a hölgy filmezett is. Közelükbe érve minden angol nyelvtudásomat ösz- szeszedve az iránt tudakozódtam, hogy mi váltotta ki haragjukat. Az egyik férfi elmondta, hogy mélységesen felháborította őket, mint igazhitű muzulmánokat, az a tény, hogy éppen a dervisről nevezték el azt a borkóstolót, amely ital fogyasztását a mohamedán vallás a legszigorúbban tilalmazza! Nem tudtam mivel mentegetni e vaskos baklövést, de lefordítottam az épület homlokzati falára erősített táblát, amely szerint ott a 91 évig tartó oszmán uralom alatt dervisiskola működött. Felvilágosítottam azonban, hogy annak az épületnek a helyén sohasem állott dervisiskola, hanem az éppen a vele szemben lévő Valide Szul- tána fürdő mellett állott! A dühük nem csillapodott, és több napra tervezett egri tartózkodásukat megszakítva, azonnal luxuskocsijukba vágva magukat, elhúztak déli irányba. Valóban nemcsak hibás, de kifejezetten rossz és ízléstelen ötlet volt,, Dervis "-re keresztelni ezt az üzletet, ahol bort is mérnek, hiszen a dervisek a világ javairól lemondó, aszkétikus életet folytató, mohamedán szerzetesi életet folytattak. S az általános műveltséghez tartozik, hogy az iszlám tiltja a szeszes ital fogyasztását! Jó néhány hónappal ennek előtte a Népújság munkatársa, Soós Tamás azt tette szóvá, hogy az üzletben oda semmiképpen nem illő zászlókat használt a cég dekorációul. De magunk is még az épület tatarozása során felhívtuk a Népújság hasábjain a figyelmet, hogy az emléktábla nem illik az egykori Gallasy-ház- ra, mivel a kérdéses dervisiskola éppen a másik oldalon volt!! De erre két városi vezető figyelmét szóban is felhívtam! Hasztalan! Ne feledjék az ismeretlen illetékesek, ha egri törökországi turisták magyarokból csúfot űzőfeliratos boltra akadnának. * Maradjunk a műemlék épület falában elhelyezett tájékoztató táblák kérdésénél. Óriási kutatómunka árán vaskos kötetben adta közre a Heves megyei műemlékek című II. kötete az egyes épületekre vonatkozó legújabb és valóban helyes adatokat. De ismét az ismeretlen illetékesek minderre fittyet hányva, nem korrigálták azt a néhány hibás, rossz szövegű táblát, amely felett eljárt az idő. Nemcsak a Líceum, de a Turi-ház emléktáblája is hibás. Nem tudom, hogy kinek lenne a feladata e hibák kijavítása, de az ismeretlen illetékesek vegyék végre napirendre ezt a kulturális ügyét is városunknak. * Már korábban felhívtuk e lap útján a figyelmet arra, hogy az ország egyik legjelentékenyebb török műemlékének, a Minaretnek (minárénak) néhány kövét igen erősen kikezdte az idő, éppen az alsó részén. Nem lehetnek az arra illetékesek annyira pénz nélküliek, hogy erre a hazai unikumra ne futná. A műemlékvédelem alaptörvénye imigyen szól: védjük, óvjuk műemlékeinket! De maradjunk a kultúra, a művészet terén. Még az Úr 1962. esztendejében a városi tanács műszaki osztálya jeligés pályázat útján, a Képzőművészeti Alap Szobrászati Lektorátusa által elbírált csobogó díszkutat szerzett térítésmentesen az Egészségház utcai lakótelep sivársága élénkítésére. Egyébként ezt a megyei tanács vb-határozata is elrendelte! A szobrot a díjnyertes egri szobrászművész: Szabó László el is készítette, de hosszú évek múltán csak lapunk erélyes fellépése nyomán állították fel a szobrot, mely jelen formájában torzó, ugyanis az elfogadott amorf formájú kis vízmedencét sem készítették el, s így a szép műalkotás semmitmondó, értelmetlenné vált; amit még csak tovább ront az éppen eléje telepített oszlopos kandeláber. Sőt néha-néha még egy szőnyegporolót is éppen elébe huzigálnak a jóízlésűnek éppen nem mondható polgártársaink. * Tűrhetetlen állapot, hogy egymásfél éve divattá vált az úttest helyett a járdákon való biciklizés! Tudomásom szerint megyénknek talán egyetlen bicikli- útja a Népkert keleti oldalán húzódik, de nem ritkaság, hogy a gyermekek mellett felnőttek is a sétányon kerekeznek! De az Egészségház utcában ez hétköznapi jelenség! Nem egyszer a Kossuth Lajos utca déli járdáján is gördülnek a kerékpárok! Ezelőtt másfél évvel, amikor éppen a közlekedésrendészet irodája előtt bicikliztek bele egy öreg nénibe, földre döntve és tönkretéve kis szatyra tartalmát, az iroda ügyeletese kijelentette: „ez városi ügy”, nem az övéké!!! A napokban egy holland kisgyermeket ütött el az Egészségház utcai járdán, a Duett Hotel előtt egy kamaszfiú biciklijével. Nem vagyok a szőrszálhasogató bírságolás híve, de igenis e téren az illetékes rendőrközegeknek végre va- lahára rendet kell teremteniök! * Az autóbusz-megállóknál árválkodó padok állapota olyan botrányosan elhanyagolt állapotban van, hogy ehhez foghatót még nem hiszem, hogy bárki is bárhol látott volna! Nemcsak lekopott a festésük, de az ülőkék és háttámlák odaerősítése is több esetben hiányos; mozognak, leesnek a deszkák. Az egyik Kertész utcai pad ülőkéjén pedig hatalmas, hasadékos lyuk tátong. Nap mint nap lehet hallani a sze- lídebb, avagy keményebb megjegyzéseket, a jó Isten tudja, melyik ismeretlen illetékes felé. * Lassacskán véget is ér a nyári idegenforgalmi szezon, és ismét csak az ismeretlen illetékesek nem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy mindenütt felújítsák a gyalogátkelőhelyek „zebráit”. Csak néhány kirívó mulasztás: az Egészségház utca déli végén, a Klapka utca keleti végén, a híd előtt, a Münnich Ferenc utca keleti végén, a híd előtt stb., stb. Megneveznénk ez élenjáró felelős felelőtleneket, de vajon melyik szerv, hivatal vagy vállalat lehet a bűnös mulasztó? * Valamikor 1960-ban a városi tanács műszaki osztálya a város 8 pontján az Egerbe érkező idegenek tájékoztatására vaslemezre festett térképeket helyezett el, könnyű vasállványon. Ezeket azonban elmosta az idő vasfoga, és csodák csodája, nem figyelt fel az idegenforgalom felelőse, hogy elkelne még vagy 8-10 térképtábla városunkban. Valamikor „réges-régen”, 1960-ban Hevessy Sándor bácsi, a városi tanács műszaki osztályvezetőfőmérnöke elkészítette egy olcsó, könnyen felállítható kis pavilon tervét a Líceum előtti park szélére, hogy az abban helyet foglaló s több idegen nyelvet beszélő idegenforgalmi hivatali dolgozó minden felmerülő kérdésre tájékoztatást adjon. De magas fokú illetékesek minden indoklás nélkül elgáncsolták e megvalósításra méltó tervet. Az akkori idegenforgalmi szempontból bizonyos mértékű tartózkodó „felsőbb vezetés” ki- kapcsolódása az ilyes ügyek feletti döntésből, valósítsák meg e hasznos és nem számottevő kis újítást az idegenforgalommal foglalkozó ismeretlen illetékesek. Sugár István
