Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

8.

_______ NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE_______ _____ NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 26., szombat

M

i történt Pozdoijával?

Törvény a sztrájkról

Országos feltűnést keltett az a riport, amely Mit csinált Pozdor- ja ötvenhatban? címmel jó fél évvel ezelőtt látott napvilágot a Tohonya Megyei Népújságban. A riporter kutatásai alapján ez a bizonyos Pozdoija Jenő, Szabad- keresztúr, a volt járási székhely tanácstitkára az ötvenes években a beadással késlekedő parasztokat a tanácsháza pincéjében rendőrökkel verette meg, 1956- ban pedig ő volt az első, aki a hivatal homlokzatáról leverte a vörös csillagot, az elnököt és a párttitkárt feldühödött tömeg élén végigkergette a településen. A két elzavart vezető csak november 4-e után mert előjönni. Poz- dorja aztán eltűnt, a karhatalom körözést adott ki ellene, de a volt tanácstitkár köddé vált, ma sincs róla hír.

A cikk óriási vihart kavart Szabadkeresztúron. A még élő szemtanúk tollat fogtak, levelezésbe kezdtek a szerkesztőséggel.

„A parasztokat az őrsparancsnok utasítására verték a rendőrök. Pozdoija nem tanácstitkár volt, hanem hivatalsegéd, és mivel bicegett gyerekkori csípőficam következtében, képtelenség azt írni róla, hogy az elnököt és a párttitkárt végigkergette a falun” — írta az egyik helybéli nyugdíjas rendőr.

„Felháborító, hogy a szerkesztőség leközölte Pálinkás 17. József nyugdíjas rendőr levelét. Pálinkást a részegeskedése miatt már 25 évvel ezelőtt kirúgták a rendőrségtől, és éjjeliőrként ment nyugdíjba. Ilyen erkölcsileg züllött ember véleményére miért figyelnek oda a T. Szerkesztő Urak?” — kérdezte epés

levelében Letenyei Géza nyugalmazott tanító és helytörténész.

A beérkezett levelek hatására újabb riport készült a szemtanúkkal, falugyűlést tartottak, nem is egyet, aláírásokat gyűjtöttek, vitatkoztak, egyszóval szenvedélyes vita alakult ki Pozdoija viselt dolgairól.

A vita során egyesek határozottan állították, hogy Pozdoija az adóhivatalt vezette, régen nyilas volt, de belépett az MDP-be, és a rendőrségnek is spicliske- dett. Ütötte-verte a családját, egy tizenkét éves kislányt megrontott, éjszakánként lopni járt, de senki nem mert szólni neki. Mások szerint benne volt az ellenállási mozgalomban, ő szervezte meg a kommunista pártot a faluban. Egyébként ötvenhatban nem ő volt a tanácstitkár, akkor éppen pártiskolán tanult. Egy harmadik verzió szerint az alkoholista tanácstitkár pisztolynál zavarta szét a vasárnapi misére igyekvő embereket.

Az ország túlsó végén megszólalt a falun végigkergetett egykori tanácselnök, elpanaszolta, hogy a futástól szívnagyobbodást és tüdőtágulást kapott, de nincs harag a szívében, mert szép, magas, kiemelt nyugdijat kap. A megkeresett párttitkár, aki most is Szabadkeresztúron él, azt mondta, szó sem volt kerge- tésről, rosszindulatú kitalálás az egész. Pestről jött le teherautóval néhány fegyveres, ők szónokoltak és krumplit gyűjtöttek a fővárosi társaiknak. Egyébként Pozdoija egész idő alatt, november

4-ig az általános iskolában tanított, mert az igazgató két kollégájával felment Pestre hőbörög- ni.

A Pozdoijáról szóló vitában nyilatkozott az MSZMP helyi reformköre, az MDF csoportja, a frissen alakult katolikus legény- egylet, és 18 téesztag, de ők elsősorban a korrupt elnökük leváltását követelték. Egy pesti író, meghallván Pozdoija történetét, májusban leköltözött Szabadke- resztúrra, állítólag dokumentumjátékot ír az egész cirkuszról. Azt is beszélik, hogy a múlt hét végén Pozdoija Jenő Baráti Társáig alakult a helyi Vörös Per- zekútor nevű borozó különtermében.

*

Hétfőn a következő kishír jelent meg a Tohonya Megyei Népújságban:

Bensőséges ünnepség közepette hozták nyilvánosságra Szabadkeresztúron azt a kulturális alapítványt, amelyet az 1956- ban külföldre távozott Pozdoija Jenő ajándékozott a településnek. Az Ausztráliában élő, sikeres és gazdag üzletember évente öt tehetséges, szegény sorsú szabadkeresztúri középiskolás diák tanulásának a költségeit vállalta magára. Az alapítványt tevő egy, kitűnően érettségiző diáknak ausztrál ösztöndíjat is szerez. Pozdoija Jenő, aki a diploma megszerzése után Szabadkeresztúron lett állatorvos, a tiszteletére adott díszvacsorán szívesen emlékezett vissza a községben töltött évekre, és elismerően nyilatkozott az elmúlt 30 év eredményeiről, a kibontakozó politikai pluralizmusról. A nagy tisztelettel és szeretettel fogadott vendég több napot tölt Szabadkeresztúron.

Kiss György Mihály

Manapság a sajtóban dolgozó jogásznak nem nehéz megfogadnia azt az intelmet — a jogi szakcikkeket gondozó rovatvezetőktől —, hogy csak a legújabb jogszabályokról újunk. A gondot inkább a megjelenő szabályok száma és tartalmuk stabilitása okozza. Még a legalapvetőbb jogforrás, a törvény sem hosszú időt álló, sziklaszilárd szabályozási forma. Szinkronban áll ez a társadalmi mozgások elementáris erejével, és a demokrácia iránti óhaj jogszabályai formába öntésével.

Még néhány éve is csak félig hunyt pillákkal mertük volna nézni a most közlendő jogszabályt, ha az éppen nem valamelyik tőlünk nyugatra lévő állam jogi szabályozására vonatkozik.

Nézzük tehát a mi sztrájktörvényünket!

A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására — az e törvényben meghatározott feltételek szerint — megilleti a sztrájk joga. A sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki sem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni. A sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működniük. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos. A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének jogaSztrájk kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre. Amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Minisztertanács öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. Több munkáltatót érintő sztrájk esetében a munkáltatók — kérelemre — kötelesek képviselőjüket kijelölni.

Jogellenes a sztrájk, ha az előbb felsorolt követelményeket nem tartották be; alkotmányba ütköző cél érdekében indult; olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben rendezik, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik; kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.

Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél. Az államigazgatási szerveknél a Minisztertanács és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga. Nincs helye sztrájknak, ha az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná.

A sztrájk ideje alatt az ellenérdekű felek további egyeztetést folytatnak a vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodni a személy- és vagyonvédelemről.

Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez — így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél —, csak úgy gyakorolható sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik.

A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik. A kérelmet a kérelmező székhelye (lakhelye) szerint illetékes munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. A munkaügyi bíróság öt napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozót megilletik a munka- viszonyból eredő jogosultságok. A sztrájk miatt kiesett munkaidőre — eltérő megállapodás hiányában — a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg. A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók, azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni.

Dr. Kertész Éva

Családi házak épültek a komáromi gyermekvárosban

Családi házas részleget alakítottak ki Komáromban, a Dobi István Gyermekvárosban. Az elhagyott vagy árva, illetve átmenetileg súlyos családi problémákkal küszködő gyermekek nevelésére hivatott intézményben most felépült négy házban családonként 8-8 gyermeket nevelnek fel az arra vállalkozók.

(Matusz Károly - MTI felvétele)

Kétszázegyedik esztendő

„Hétfő óta a jó párizsiak elviselhetetlen nehézségek árán szerzik be a kenyeret. Egyes- egyedül csak Monsieur Lámpavas biztosíthatna nekik kenyeret, s nekik nem jut eszükbe segítségül hívni ezt a jó öreg hazafit” — írta a korabeli újság azt követően, hogy a Bastille már romokban hevert, és a kenyérboltok üresen tátongtak. Ennek most

volt kétszáz esztendeje. Monsieur Lámpavas — úgy tűnik — dol- gavégzetten távozott a rozsdatemetőbe, a forradalom ünnepe sajátos bőséget kínált a nagyérdemű utódoknak, mint ahogy ez a mai beszámolókból kitűnik. Volt Danton-csokoládé, Marat- karamella, Saint Just-bonbon és Canard — Duchene-pezsgő, rajta a lelkesítő felirattal: „Az

1789-es forradalom elvette a pezsgőt a király asztaláról, azért, hogy a világnak adja.” Az ünneplés e tobzódó gazdagságában és leleményességében némiképpen zavarba ejtő és az utókort nem kis föladvány elé állító üzenete 1789-nek, hogy a gyógyszertárak a Forradalomról elnevezett cumisüveg mellett miért kínáltak guillotine formájú óvszereket?

Királyi elsőbbség

— A norvég KRESZ abban különbözik az európai közlekedési szabályoktól, hogy az elsőbbséget születési előjoghoz köti — tudósít a dán autós szaklap riportere, évődve egy oslói rendőr nagy fogásán: gyorshajtásért leállította a trónörököst. Nem tudni, arrafelé szokás-e a példabeszéddel kísért bírságolás, tény, hogy a rendőr eltekintett ettől,

sőt egyenesen megrettent zsákmánya láttán, majd sűrű bocsánatkéréssel útjára bocsátotta Harald herceget. A baj azonban, mint mondani szokták, nem jár egyedül. Az esetnek akaratlan tanúja volt egy újságíró, aki az eljárás miatt elmarasztalta a rendőrt. A jogot, a mindenkire egyformán érvényes felelősségre vonást kérte számon, s nem a megalázkodást szerette volna látni. "A rendőr jog szerint cselekedett — tudatta másnap a szerkesztőséggel az udvar — a norvég alkotmány ugyanis kimondja, hogy a trónörökös felelősségre vonásában, megbüntetésében csak a király az illetékes.” Minthogy a szankció részleteit nem fedi fel a leirat, meglehet: Olaf király kukoricára térdeltette a rendbontót.

Ami ne legyen többé

M

it tagadjam, tőlem nem szoktak politikai tanácsot kérni. A hatalom azért, mert bizonyos abban,hogy nem szorul az én gondolataimra, a köznép pedig tudja, hogy egy csónakban utazunk, így hát merő szócséplés volna az eszmecserénk, kölcsönösen ugyanazt mondogatnánk egymásnak.

Legutóbb mégis valami új történt velem ebben a dologban. Megkeresett két húsz év körüli diák, olyan modem öltözékűek voltak, hogy bízvást rockzenésznek nézhettem volha őket. És a szaporább beszédű előadta, ők érzékelik, hogy beütött nálunk a szervezkedési szabadság. De egyetlen jelenlegi egyesületben, mozgalomban, pártban sem találják a helyüket, s arra a gondolatra jutottak, ők maguk alakítanak valami kedvükre valót. Csak éppen a módját nem tudják az indulásnak, s főként abban bizonytalanok, mi legyen az új kezde- ményézés programja.

Tréfának véltem először, hogy

ilyen ügyben fordultak hozzám. ■Olyasfélét ajánlottam nekik, kérdezzenek meg bárkit, aki ma hangos szóval szerepel a közéleti porondon: kapnak annyi útmutatást, nem győzik majd meghallgatni. Azon huzakodtunk valameddig, hogy mégiscsak politika, amivel foglalkozom, meg szerintük nekem ismernem kell a dörgést. Végül egyezségre jutottunk azzal: nem tudom, nem is kívánom tudni, mi a módja egy új szervezet életre hívásának. De van némi tapasztalatom és elképzelésem arról, milyen ne legyen az, aminek az volna a rendeltetése, hogy az élet más, a mainál jobb rendjét szolgálja.

Mondtam nekik nagyjából a következőket.

Ne legyen az általuk szervezendő képződmény olyan, amelyik ellenséget lát azokban, akik az emberi haladás másik útját vélik járhatónak, mint amin ők elindultak.

Ne törekedjék mozgalmuk vagy pártjuk arra, hogy alkotmányba rögzüljön egyedülvaló- sága.

Eszükbe ne jusson, hogy eszmerendszerük szellemének megfelelően átírják a magyar történelmet.

őrizkedjenek attól, hogy régi utcák, intézmények, hegycsúcsok, városok fölvegyék pártjuk korifeusainak nevét.

Nehogy oda fajuljanak, hogy vélt vagy valóságos mozgalmi érdemekért akkor is magas állásokkal fizessenek, ha a kijelölt emberükből hiányzik a képesség a felelős munkakör becsületes betöltéséhez, vagy egyáltalán fogalma sincs arról, hogy mi az, amit rábíztak.

Óvakodjanak attól, hogy különleges jogok illessék meg pártjuk tagjait vagy azok rokonságát, akár az iskolai felvételeknél, akár az egészségügyi ellátásban, akár lakásproblémáik rendezésében.

Ne kívánják, hogy a törvénye kezés gyakorlata szervezetüknek akár rövid, akár hosszú távú politikai érdekeihez igazodjék.

Eszükbe ne jusson, hogy megszabják, miről újon vagy ne újon a toll munkása; milyen.irányzat szerint mozogjon a festő ecsetje; miről és hogyan bölcselkedjék a filozófus; ne lehessen mozgalmi tevékenység jutalma az akadémiai tagság.

Tartózkodjanak attól, hogy a fegyveres testületek az állam és a társadalom egészének szolgálata helyett az ő politikai hatalmukat biztosítsák. Ne szervezzenek hatalmi céljaik oltalmazására fegyveres erőt. Vigyázzanak arra is, hogy pártházaikat se az erőszakszervezetek tagjai őrizzék az esetleges kellemetlen látogatókkal szemben, hanem a nép tisztelete, szeretete..

Ha egyszer majd párttá szerveződtek, számítsanak arra, hogy a zászlójuk alá sereglettek között koccanások is adódnak. Borzalmas lenne, ha az egymással vetélkedő csoportok vagy személyiségek a nekik ellentmondók erkölcsi vagy éppen fizikai megsemmisítésére törekednének.

Ha valaki egy idő múltán valamilyen okból kiválik politikai szövetségükből, semmiképpen se minősítsék őt árulónak, és ne törekedjenek egzisztenciájának tönkretételére.

Tagjaik, vezetőik erkölcsi botlásait ne takargassák, mentegessék. Vessék alá őket is annak, amit réges-régen törvény előtti egyenlőtlenségnek mondunk.

Éljenek együtt azokkal, akiknek a szószólói kívánnak lenni. Tehát lehessen velük találkozni a külvárosok utcáin, a hátrányos helyzetű falvakban, az SZTK- rendelők várótermeiben, a villamosokon és vonatokon.

Ne higgyék azt, hogy boldog a nép, mert őket követheti, tekintsék sorsuk szép szerencséjének, hogy ezt az oly sokat gyötört, any- nyiszor becsapott népet alázattal és tisztességgel szolgálhatják.

Ne tagadják meg a jó szót, a segítséget és a tiszteletet azoktól, akik a szegénység keresztjét cipelik egy olyan országban, melyről az elméletektől mámoros politikusok már régen azt állították: nem ismeri többé az ínséget.

Itt az egyik legényke megköszörülte a torkát és illedelmesen így szólt:

— Tessék mondani, nem sok

ez?

Szomorúan feleltem neki:

— Fiam, fiam, ez a legkevesebb, és csak ettől még nem is jön rendbe az ország élete.

Bajor Nagy Ernő