Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
6. : ■ ■ NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 26., szombat A szovjet — német viszony 1939 — 41 -ben A titkos záradéktól a honvédő háborúig Ötven esztendeje, 1939. szeptember 1-jén tört ki a második világháború, amelynek előzményeiről, egyebek között a szovjet — német megnemtámadási egyezményről különösen sokat írnak ezekben a hetekben a történészek. Az alábbiakban Rój Medvegyev ismert szovjet történész gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az APN sajtó- ügynökség számára írt cikket terjedelmi okokból rövidítve közöljük. ... Ezerkilencszázharmincki- lenc augusztusának végén Sztálin a kisebb rosszat választotta, amikor megkötötte a megnemtámadási egyezményt Németországgal. Ma már kétségtelenül egyértelmű, hogy ezzel a lépéssel a Szovjetunió erkölcsi-politikai tekintélyvesztést szenvedett, különösen a nyugati országok haladó közvéleménye és a nemzetközi kommunista mozgalom köreiben. Sokak számára, akik a Szovjetunió barátjainak és a fasizmus ellenségeinek tekintették magukat, ez a paktum nemcsak váratlan volt, hanem természet- ellenes is. Természetesen a szovjet emberek számára is váratlan esemény volt ez, hiszen ellentmondott mindannak, amit gyerekkoruktól hallottak a fasizmusról. A paktum és záradékai Különös figyelmet érdemelnek azok a „titkos záradékok”, amelyeket a megnemtámadási szerződéshez csatoltak, és amelyek Németország és a Szovjetunió érdekszféráinak felosztását rögzítették „A lengyel államhoz tartozó területek földrajzi és politikai átrendezése esetén”. A titkos záradék eredeti példánya mind a mai napig nem került ugyan eló, de a másolat szövegét több sajtóforrás is közölte már. (A közelmúltban jelentették be J úlius közepén különös túravendéget fogadott az északolaszországi Val ÓAosta. „Mindig csendben halad, hosszú botjára támaszkodva, lehajtott fővel, mint aki nagyon elgondolkodik, vagy éppen imádkozik. Sőt, amikor megpihen, akkor is szokatlan a viselkedése, mintha képtelen lenne szabadulni küldetésének gondjaitól. Azonkívül az igazi alpinisták nem sajtos kenyeret esznek reggelire, az nehéz eledel a 3 ezer méterhez közeli Bonnban, és legutóbb Moszkvában is, hogy a záradék eredetijét megsemmisítették, de előtte mikrofilmre vették, s a jelek szerint tartalmukhoz nem férhet kétség — a ford, megjegyzése.) Ma is találkozni olyan véleményekkel, melyek hibásnak értékelik ezeket a megállapodásokat, sőt Lengyelországnak a Szovjetunió és Németország általi negyedik felosztásáról beszélnek. Jómagam is hallottam olyan véleményeket, miszerint 1939. szeptember közepén a Vörös Hadsereg egy előzetes megállapodás nélkül is bevonulhatott volna Nyugat-Ukrajnába és Nyugat-Belorussziába. Mivel akkor Anglia és Franciaország már hadat üzent Berlinnek, Németország úgymond megbékélt volna a Vörös Hadsereg akciójával. Személyesen azt tartom, hogy egy olyan dokumentum, mint az augusztus 23-i megnemtámadási szerződés, feltétlenül szükségessé tette egy konkrétabb záradék létrejöttét is. Ha pedig a megállapodást az akkori bonyolult nemzetközi viszonyok között szükségszerűnek értékeljük, ugyanígy kell viszonyulnunk — már csak a dolgok logikájából is kiindulva — a titkos záradékhoz is. Akkor, augusztus végén senki sem állíthatta bizonyosan, hogyan cselekszik Anglia és Franciaország Lengyelország megtámadása után. Nem lehetett kizárni, hogy tartózkodni fognak a Németország elleni azonnali hadüzenettcB. Éppen ezért egy lengyel — német háború közepette, s egy Hitlerrel megkötött előzetes megállapodás nélkül a Vörös Hadsereg bevonulása felettébb kockázatos lett volna. A Szovjetunió már nem tudta megakadályozni a német támadást Lengyelország ellen, de tudott és kellett is gondoskodnia saját pozíciói és védelme erősítéséről. magasságban. De hát a turista ebben is különbözik a többitől. A pápa — akiről köztudott, hogy szenvedélyes hegymászó volt — a maga útját járja a hegyekben is.” Természetesen népes kíséretével. Meg azokkal a hívőkkel, Annál is inkább, mivel olyan területről volt szó, amelyeken többségben ukránok és beloruszok éltek. Megegyezés született arról is, hogy Litvánia északi határa egyben a német birodalom és a Szovjetunió befolyási övezeteinek a határát is alkotja Kelet-Eu- rópában. A vbalti államokhoz (Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia) tartozó területek területi és politikai átrendeződéséről” szóló homályos kitétel pedig kétségtelenül szabad kezet biztosított Sztálinnak az említett államok irányában. Meg lehet érteni a balti köztársaságok lakóinak érzelmeit, amikor is a titkos záradék sorait olvassák. Ám a politikában, különösen egy kezdődő világháború előestéjének bonyolult viszonyai közepette az erkölcsi és a nemzetközi jog önmagukban nem véd- hették meg a nemzeti függetlenséget. Akkor a balti államok semmiképpen nem őrizhették meg semlegességüket. Választaniuk kellett: vagy a Szovjetunióval, vagy Németországgal. Persze, ezen kormányok részére ez a választás is csak papíron adatott meg — mások döntöttek helyettük; a szovjet érdekszférában találták magukat. Finnország helyzete másként alakult... Ideológiai pálfordulat Ha azonban a megnemtámadási szerződést kényszerűnek és szükségszerűnek ismerjük el, akkor az 1939. szeptember 28-án megkötött szovjet — német barátsági és határszerződést hatalmas hibának kell tekintenünk. Ez esetben nem beszélhetünk semmilyen szükségszerűségről — ám a történelmi paradox bevégeztetett... A szovjet — német viszony alakulása nemcsak a külpolitikában, hanem az ideológiai munkában is nagy változásokat köveakik megtudván, hogy itt tartózkodik, tömegesen hódolnak a turistaszenvedélynek. Mint a La Republica megírta, volt aki találkozott is a hátizsák nélküli, fehér reverendában, ellenzős sapkában sétálgató pápával. Spontán telt. 1939 őszétől a Szovjetunióban beszüntették az antifasiszta propagandát, a szovjet vezetők pedig feltétel nélkül támogatták és igazolták a hitleri Németország tevékenységét, amelyet, úgymond angol és francia agresszió veszélye fenyeget... Molotov például 1939. október 31-én kijelentette, hogy „nemcsak értelmetlen, de bűnös dolog is olyan háborút viselni, mint a hitleriz- mus megsemmisítéséért folytatott”. Ezek után Lavrentyij Beája is titkos parancsban utasította a Gulag-táborok vezetőségét, hogy az őrök ne nevezhessék „fasisztáknak” a politikai foglyokat. Ezt az intézkedést csak 1941. június 22. után vonták visz- sza. Ez időszak alatt a szovjet sajtó hasábjain sem lehetett a „fasiszta”, illetve „fasiszta Németország” szavakat olvasni. Mindemellett az összes kommunista párt számára kiadtak egy direktívát, mely szerint a propaganda fő élét az angol — francia imperializmus ellen fordítsák. Ez persze gyökeresen ellentmondott a Komintern VII. kongresszusán elfogadott nevezetes határozatnak, amely a fasizmust jelölte meg fő ellenségnek. Ez a pálfordulat súlyos károkat okozott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban, különösen a Francia Kommunista Pártnál... KI nyert többet? Tény, hogy a szovjet — német megnemtámadási szerződés két évvel elhalasztotta a szovjet belépést a háborúba. Vitathatatlan tény azonban az is, hogy Németország sokkal jobban kihasználta a saját céljaira ezt a halasztást, mint a Szovjetunió... Sztálin 1939 végén nem láthatta előre, hogy Európában az események ilyen gyors fordulatot vesznek. így például a nácik gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták Dániát és Norvégiát, majd 1940 nyarán már övék volt Belgium és Hollandia. Francia- ország gyors eleste s az angol ex- pedíciós hadtest dicstelen távozása igen kellemetlen meglepetésként érte Sztálint, aki első világháborús hosszú, álló ütközetekre számított. Nehéz volt nem elítélni a hitleristák nyugat-európai agresszióját, azonban a „barátsági” szerződés passzusai más értékelésekre késztették a moszkvai vezetőket. így például az angol — francia csapatok összeomlása után a szovjet sajtó nemegyszer azt hangsúlyozta, hogy a barátsági és megnemtámadási szerződésnek köszönhetően "Németország nyugodt hátországot biztosíthat magának Keleten.” Emellett a Pravda szívesen idézett német lapjelentéseket, melyek szerint éppen ezen szerződéseknek köszönhetően „sikeresen alakul a Nyugat elleni támadás”. ...Sztálin nem elégedett meg a Hitlerrel kötött „barátsággal”. 1940 második felében újabb tárgyalások kezdődtek Németországgal, amelyek az Anglia feltételezett összeomlása utáni helyzetre, pontosabban a világ befolyási övezetekre való felosztására vonatkoztak. A tárgyalásokat Hitler kezdeményezte, azt remélve, hogy ezzel elaltatja Sztálin éberségét a Wermacht készülődő támadásáról a Szovjetunió ellen. És Sztálin bizonyos fokig ráharapott a csalira. A szovjet — német szövetségről folyó tárgyalások később félbeszakadtak, de nem szovjet kezdeményezésre. Egész egyszerűen Hitler megszüntette a válaszadást a Moszkvából érkező e témájú kérdésekre... Rój Medvegyev (Fordította: Daróczi László) módon persze, ahogy a biztonsági szolgálat megengedte a hegyi audienciát. A vatikáni sajtóiroda vezetője szerint II. János Pál választotta a pihenésnek ezt a módját, és még azt is, hogy a hegyet- völgyet járva, ételét is a vidék borával öblítse le. A vidék: a Gran Paradiso — a Nagy Paradicsom — környéke, a bor neve: Vin de l’enfer — a pokol bora. Majdnem a paradicsom A Yugo — Amerikában A kis kocsi új rohamra indul „Olyan volt, mint amikor a kvartettben a másodhegedűs és a brácsás kifogástalanul játszik, de az első hegedűs és a gordonkás improvizál...” Az idézet — félreértések elkerülése végett — ezúttal nem valamelyik ismert vonósnégyes koncertjéről szól, hanem egy, a déli szomszédunknál nagy port felvert üzleti fiaskósorozat sajátos summázata. Az ügy főszereplője a jugoszláv autóipar éveken keresztül reflektorfényben csillogó, ám azután annál nagyobbat zuhanó üdvöskéje, a Yugo kocsi. Sikertől a csődig Dr. Stevan Vasiljev, a szabadkai közgazdasági kar tanára, a jugoszláv marketingegyesület lapjának főszerkesztője nem véletlenül foglalta össze véleményét a fenti idézetben. A Yugo karrierje ugyanis tényleg úgy indult, mint egy jól összehangolt zenekar sikeres fellépte, de azután „összekeveredtek a szólamok”. Az apró jármű eleinte — legalábbis úgy tűnt — az Egyesült Államokban is kedvező fogadtatásra lelt, bár az kezdettől fogva világos volt, hogy (mérete, teljesítőképessége miatt egyaránt) csupán kiegészítő szerepet tölthetett be. Egy amerikai családfő aligha választott ilyet, de a bevásárlásra járó feleségnek, vagy netán második, harmadik kocsiként a családban jó szolgálatot tehetett a kis járgány. Igaz, a fő vonzerő mindig is az olcsó ár volt. A négyezer dollár alatti árszint miatt sok amerikai úgy érezte, hogy — a tagadhatatlan műszaki hátulütők ellenére — jó vásárt csinál, ezért két-há- rom évig elég szépen fogyott is a Yugo. A csúcspont az 1985-ös kezdés után valószínűleg 1987- ben volt: ekkor több mint 40 ezer kelt el belőle. Ám lassacskán megváltozott a vásárlóközönség véleménye, zökkenők mutatkoztak az alkatrészellátásban, elmaradt az új típusok olyannyira szükséges bevezetése, s csökkent a reklámra fordítható pénzösz- szeg is. Ráadásul közben megjelent a piacon a dél-koreai Hyundai; ez ugyan némileg többe került, de jóval megbízhatóbb lett, mint a Zastava-művek terméke. Ilyen körülmények között a nehézségek sem várattak magukra sokáig. Tavaly már 35 százalékkal csökkent az eladott Yu- gók száma, személycserék történtek az amerikai társtulajdonosok közt, majd a halmozódó veszteségek láttán a kinti beruházók és részvényesek nyomására idén tavasszal be kellett jelenteni a csődöt. A második nekifutás Ilyen vigasztalan volt a kép még néhány hónappal ezelőtt is. Most azonban, a legfrissebb hírek szerint a jugoszláv gépkocsi- gyártás vezetői újabb rohamra szánták el magukat, s megkísérlik visszanyerni az amerikai vásárlók bizalmát. Nem lesz köny- nyű dolog, az bizonyos, de remélhetőleg a Yugónál szerzett tapasztalatokat a jövőben haszonnal tudják kamatoztatni. A jelek legalábbis erre utalnak. Először is nem a lefutott típussal kísérleteznek tovább, hanem két új változatot dobnak piacra, a Yugo Convertible-t és a Yugo CV-Plust. Az új cég megalakítására a Zastava mellé a Genex nevű belgrádi külkereskedelmi vállalat társult. Ami még fontosabb: körülbelül 900 változtatást hajtottak végre az új modell kidolgozása során, figyelembe véve a korábbi kifogásokat, amelyek a lepergő lakkozásra vagy a merev rugózásra vonatkoztak. Az amerikai piac „megdolgozása” időközben persze nem lett könnyebb. Sőt, a hazai gyártók, az immár hagyományos európai és japán versenytársak mellé új konkurensek sorakoztak fel, hiszen az amerikai utakon már nemcsak dél-koreai, hanem tetszetős és szintén olcsó árakkal csábító malaysiai autók is fel-fel- tűnnek. A jugoszláviai illetékesek ennek ellenére derűlátók. Úgy vélik, hogy a korszerűbb műszaki kivitel és a remélhetőleg szintén gördülékenyebb szervizszolgáltatás ismét javukra billentheti a mérleget — mármint ebben a gépkocsi-kategóriában. Mert ami például a japán autógyárakat illeti, ők már évek óta megcélozták a luxuskocsik kategóriáját is, s nem is sikertelenül. Belgrádban ilyen illúziókat természetesen nem táplálnak. A célkitűzések szerint egyelőre havonta ezerötszáz autót szeretnének eladni az Egyesült Államokban, s az év végéig már nyereségessé próbálnak válni. A kragu- jevaci Zastava-művek távlati céljai még merészebbek: 1992-ig évi 40 ezer darabra akarják felfuttatni az amerikai piacon eladott kocsik számát. Sz. G. Ajándéktárgyak a „vasfüggönyből” A Mertcontrol Minőség-ellenőrző Rt., a Magyar Néphadsereg Elektrotechnikai Javítóüzeme és a bécsi The Trend Connection ötmillió schillinges alaptőkével Trendcontrol Kft. néven vegyes vállalatot hozott létre, amely a magyar műszaki határzár eredeti, hitelesített darabjaiból emléktárgyakat készít és forgalmaz. A budapesti központú kft. a 260 kilométeres jelzőrendszerből 50 kilométernyit kapott meg a Magyar Néphadseregtől erre a célra. Az emléktárgyakat Nyírteleken gyártják a kerítés szénacél elemeiből. Az eredetiségét igazoló tanúbizonyítvánnyal ellátott rózsákat, illetve díszdobozos drótdarabokat bemutatják a New York-i Gift Faire-en, a világ egyik legnagyobb ajándékvásárán is. A kft. azt tervezi, hogy október 1-jéig mintegy félmillió „szabadságrózsával” és más emléktárggyal jelentkezik az amerikai piacon. Csomagolják az amerikai kontinensre induló „ajándéktárgyakat” (MTl-fotó: Oláh Tibor) BMt* _ S Ribbentrop német külügyminiszter aláírja a meg- Szovjet és német tisztek találkozója Breszt-Li- nemtámadási szerződést. A háttérben Molotov és tovszkban — alatta a titkos záradék kópiája Sztálin (Fotó: Szputnyik — MTI)
