Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
4, GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 26., szombat Kátyúban a családsegítő központ „Az érv gyenge, hangosabban beszélj!” Arról a családsegítő központról van szó, amely megközelítőleg fél éve jött létre Egerben, a Hámán Kató Bölcsőde helyén. Az ötlet jó volt, de a megvalósítás annál kevésbé. A rövidke idő alatt ugyanis három kiváló szakember határozott úgy: hátat fordít az intézménynek, és új munkahely után néz. Amikor beszélgetésre hívtak, hangsúlyozták: nem akarnak ellenségeskedést szítani, csupán nyilvánosságra szeretnék hozni sérelmeiket. Olvastam valahol, hogy Churchill — Anglia egykori miniszter- elnöke — előre elkészített beszédeit, előadásait újra és űjra elolvasta, s széljegyzetekkel látta el. Többek között az egyik margó menti megjegyzése így szólt: „az érv gyenge, hangosabban beszélj!” Nos, mintha ez az érv nélküli hangos beszélés, a kibeszélés eufóriája, az egymásra licitáló — s már-már a sportban dívó versengés alapját öltő: ki tud nagyobbat, erőteljesebbet, kritikusab- bat mondani — hevülete árasztotta volna el egész társadalmunkat. Mintha sajátságos versengés folynék a kimondhatóság határainak tágításáért, a megtehető elvégzésének a rovására. (A jelenség persze érthető: a korábban tabu — kimondhatatlan birtokba vétele hasznos is, szükséges is.) Én is vallom: a nyilvánosság elengedhetetlen. A nyilvánosságnak ebben az új modelljében valóban arra kell törekedni, hogy ami megtehető, az legyen kimondható. De nem kell versenyezni a nagyotmondásban. Pedig mintha ma ez lenne a sikk. Ezzel nem is lenne gondom. De azzal igen, hogy ezt az új modellt sokan rosszul értelmezik, s azt hiszik, hogy a nyilvánosság jegyében lehet, szabad, netán illik — sokszor minden alap nélkül — szervezeteket, szerveket, személyeket vádolni, támadni. A nagyotmondók és hangosan beszélők mellett megjelentek a látók, az előrelátók és a rövidlátók egyaránt. Vannak különös tehetséggel megáldottak is, akik egyetlen eset vagy egyszeri benyomás alapján képesek kipréselni magukból az általánost. Vagy éppen ez benne a különös? Egy éles látású például a titkárnőt helyettesítő adminisztrátor — aki a teát az igazgatói szobába bevitte — csodálkozó tekintetéből egy egész intézmény légköréről vonta le következtetését. Nem Kis’ téíjesítmény! At' pédig külön technikai csúcs, hogy az irodában felszerelt hangszórót — amilyen.mindemtanteremben és tanári szobában van — titkos lehallgató készüléknek nézte. Félreértés ne essék — nem azzal a szándékkal írom e néhány sort, hogy valakit, vagy valakiket megvédjek. (A tisztesség és a valóság megközelítően hű ábrázolása érdekében és jegyében fogtam tollat.) Hiszen éppen a fent említett nyilvánosság teszi lehetővé, hogy ki-ki álláspontját, véleményét a nagy közösség elé tálja, ezeket lehet ütköztetni, támadni és védeni, ezekre lehet reagálni. De hogyan reagáljon és védje meg magát például az a közéleti személyiség, akinek tudta nélkül, nevében valaki csupa jóindulatból hirdetést tesz közzé az újságban, hogy orosz korrepetálást vállal, azáltal téve őt ellenszenvessé, nevetségessé. Ez nem nyilvánosság, nem bátorság, nem egy jó vicc, ez gyávaság, mi több, aljasság. Netán adjon fel ő is egy hirdetést? Veszélyes dolgok ezek. Mert a szakszerű ellenőrzésre csak keveseknek nyílhat módja. Az információ szabad áramlása következtében pedig az egyre inkább politizáló közvéleménynek választania kell, mit hisz el és mit nem abból, amit szenvedélyes publicisták és köztéri szónokok zúdítanak a nyakába. A közvélemény pedig, ha manipulálva is, de választ, bár nem tudja, melyik az igaz. Divat lett manapság a tagadás is. Ez nem is lenne baj. Hiszen a tagadás — a dialektikus tagadás — szükségszerűen átveszi, megtartja a régiből mindazokat az értékes, pozitív elemeket, amelyek saját létezése, továbbfejlődése szempontjából nélkülözhetetlenek. De ma mintha erről megfeledkeznénk. Megfeledkezünk a megszüntetve megőrzés kategóriáiról, arról, hogy a tagadás mindig feltételezi a folytonosság mozzanatát is. Egyszerűen elvetjük a pozitívumokat is, marad a csupasz, a merő tagadás. Nem számít, mi az, jó-e vagy rossz, igaz vagy nem igaz, csak ne értsünk vele egyet. T agadjuk a múltat, tagadjuk a jelent, lassan tagadunk mindent. Tamás Gáspár Miklós az ÉS augusztus 4-én megjelent számában „Tájkép csata előtt” ^Oxford, 1989. július) című cikkeben azt úja, hogy sajnos, a mai magyar szónoklatok — és ezt nem az MSZMP-re érti — nagyon emlékeztetik egy régi nótára, amely szerint: „A múltat végképp eltörölni. Rabszolgahad, indulj velünk. A Föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk.” Nem. A múltat nem lehet végképp eltörölni, s nem leszünk minden. Mert nem vagyunk semmik — fejezi be írását. A cikkírónak e véleményével egyetértve, de továbbgondolkodva mégis az a véleményem, hogy itt és ma nem egyszerűen negációra, hanem elsősorban pozitív terminusokra van szükség. Természetesen foglalkoznunk lehet, s kell a múlttal is, ma azonban csak a jövő lehet a viszonyítási alap, pontosabban a jelenből kihántható, s a jelen reális esélyeivel számoló közeli és távoli jövő. Én á magam részéről hiszek ebben a közeli és távoli jövőben. Mert bár tudom, hogy ebben az eszmei tanácstalansággal küzdő, értékelbizonytalanodott átmeneti szakaszban, amikor az eligazodás hiányzik, szükségszerűen megjelennek a közömbösök, akik ideál hiányában társadalmi közösségvállalástól fosztják meg magukat, s csak kis magánvilágukban keresik önkibontakozásuk területét; jelentkeznek a kiábrándultak, akik egy ideig hittek valamiben, de a történelmi mozgás megingatta hitüket, reményüket; elszaporodnak az ügyeletes zsenik és divatemberek, akik a gyorsan változó, napról napra új, illetve újnak tűnő régi eszmék gondolkodás nélküli szószólói lesznek, s megjelennek a rosszindulatú kárörvendők, akik — kihasználva á nehézségeket — örülnek a gondoknak, s rá is játszanak. De e korszakban sem tűnnek el a társadalom értékhordozói, a pozitív kibontakozás felé vezető személyiségek. Itt vannak, csak nehezebb életük van: a gondolkodó elkötelezettek, a cselekvő útkeresők. Dr. Kovács József — Érdemes 1986-ig visszatekinteni — mondja Bimbó Zoltánná. Ekkor merült fel ugyanis először, hogy a városban lévő bölcsődék egy része a gyermek- születések számának csökkenésével kihasználatlanul marad. Ez a folyamat a bölcsődei gondozónők számára is fenyegető, hiszen félő, hogy elhelyezkedési gondokkal kell szembenézniük. Épp ezért a Bölcsődei Igazgatóságon belül kidolgoztam egy pályázatot, amelynek lényege, hogy ezek az emberek úgynevezett preventív, szociális tevékenységet is végezzenek, egyfajta családsegítő központ keretében. Felhasználnánk így a felszabaduló tárgyi és személyi feltételeket is, amelyek valós társadalmi szükségletet elégítenének ki. A minisztérium kedvezően fogadta a pályázatot, s az ötlet megvalósításához központi támogatást is ígért. Mi mindezt a Bölcsődei Igazgatóság keretein belül, fokozatos, igényekhez alkalmazkodó profilváltással képzeltük el. Nem akartunk irodát létrehozni, hiszen ennek az intézményi rendszernek van vezetője, gazdasági csoportja. Racionális megoldásra törekedtünk, s arra, hogy meglévő személyi és tárgyi értékeinket ne herdáljuk el. A fent vázolt rendszert azonban csak rövid ideig tudtuk működtetni, mert tanácsi határozat született, amely egy új intézmény, a Szociális Szolgáltató Központ kereteibe csatolta az 1987 óta működő háromtagú családsegítő csoportot. A határozat érthetően meglepett bennünket, és tiltakoztunk is ellene, de magyarázatot nem kaptunk a tanács illetékeseitől. így az utolsó pillanatban kollégáim rábeszélésére beadtam a pályázatot az új intézet igazgatói posztjára. Jómagam nem akartam igazgatni, de meggyőztek, hogy az eredeti elképzeléseink kivitelezésére egyfajta garancia A Magyar Gazdasági Kamara a hazai gazdaságélénkítés egyik lehetséges módjának a termelő és kereskedelmi kisvállalkozások számának jelentős növelését tartja. Ezért a kamara minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kívánja mindenekelőtt a magán-, illetve kölcsöntőkével induló vállalkozások szaporítását. Ennek a folyamatnak ma még két nagyon döntő akadály áll az útjába. Az egyik a még mindig bénító állami bürokratizmus, az érdektelenséget alig lehetővé tevő központi jövedelemelvonás. Ez ellen a kamarával együtt valamennyi érintett érdekképviseleti szerv határozottan küzd, és joggal bízhatunk e helyzet mielőbbi kedvező változásában. A másik akadály — amely csak részben következik az előzőből —, hogy a lakosság körében ma még nincs kellő vállalkozói készség. Kevés a jó és jól kivitelezett ötlet, az üzleti kockázatvállalási készség, az e téren kínálkozó lehetőségek kihasználására irányuló hajlam. Sokaknál téves politikai és hibás morális beidegződések is gátolják a piaci mechanizmus szerinti magatartást. Ezt az akadályt is határozottan és mielőbb le kell bontanunk. lenne, ha vállalnám a terület irányítását. A pályázatot azonban Bernáth István, a városi KISZ- bizottság volt titkára nyerte el. őszintén szólva, amikor megismertük őt, én örültem is, hogy így alakult, hiszen szimpatikus, segítőkész embernek találtuk, aki határozott ígéretet tett, hogy maximálisan támogatja az általunk kidolgozott programot. Aztán telt-múlt az idő, és egyre több konfliktusunk támadt. Az intézménybe még három személy érkezett a leépített KISZ- apparátusból, és egyre inkább egy adminisztrációs hivatalhoz kezdett hasonlítani a központ. Szakmai vitáink támadtak. Alapvető pszichológiai, szociológiai kérdéseket nem azonos módon ítéltünk meg. Ettől függetlenül kidolgoztuk az éves munkatervet, előadásokat, tanfolyamokat szerveztünk, különböző tréningekre hívtuk a rászorulókat. Pszichológiai tanácsadáson fogadtuk a problémával küszködőket. S mindezt úgy, hogy telefont nem kötöttek be hozzánk, s hogy a munkánkhoz szükséges alapvető feltételek is hiányoztak. Ehhez a tevékenységhez nyugalom, megfelelő, intim légkör szükségeltetik. Ez sajnos, végig hiányzott. Még a kezdetben felhívtuk a vezetés figyelmét, hogy képzett, gyakorlott szociológusra lenne szükségünk, hogy az elkészítse a város szociális térképét. Nem szociológus, hanem egy újabb KISZ-es jött. Ezért magam kezdtem tanulmányozni, hogyan lehetne felmérni a gondozásra, a segítségre szorulókat. Fél év után az eltelt időszak eredményeit taglaló munkaértekezleten értékelték a tevékenységünket. Itt elmarasztaltak bennünket, számon kérték a „városi léptéket”, a mennyiséget. Az igazsághoz tartozik, hogy menet közben kellett kidolgozni az új segítő rendszert, s ehhez mi igyekeztünk új ismeretekre is A kisvállalkozások észak-magyarországi elterjesztése érdekében a Területi Kamarai Bizottság ingyenes jogi, közgazdasági tanácsadó szolgálatot állít fel, vállalkozásokat segítő szervező irodákat menedzsel, kft. megalakulását támogatja, tájékoztató propagandát szervez. A kamarai tagvállalatok többen ajánlanak fel gépeket, alapanyagot, fejlesztési pénztőkét, esetenként még piaci lehetőséget is a kisvállalkozások számára. Már eddig is működnek különféle helyi pályázati lehetőségek, amelyek a tanácsok által odaítélhető újrakezdési, munkahelyteremtési segélyeket, kölcsönöket adnak, amiket a kisvállalkozás indításához vagy a már meglévők fejlesztéséhez fel lehet használni. Ezt a célt is szolgálhatja a gazdaság tervezett privatizálása. Társulási formák jöhetnek létre a kisvállalkozások élénkítésére. Külföldi segélyről és hiteltőkékről tudunk, amelyet jó ötletű kisvállalkozások nyerhetnek el. Itt tehát az idő a konkrét cselekvésre! A Kamara Területi Bizottsága felhívja mindazon felnőtt lakosság figyelmét, akik egyéni boldogulásuk és a közös ügy céljából szert tenni. Ezt viszont nem nézték jó szemmel. Fél év alatt tizenkét előadást szerveztünk a legkülönbözőbb témákban. Relaxációs kiképző tanfolyamot, önismereti tréninget szerveztünk, rendszeres tanácsadáson fogadtuk a felnőtteket, a gyerekeket. Kismamaklubot hoztunk létre, amit végül is országos modellként ismertek el (nem házon belül). Elbeszélgettünk az első gyermeküket váró házaspárokkal. 316 esetben adtunk tanácsot a hozzánk fordulóknak. Mindezt telefon nélkül, anélkül, hogy a szervezéssel megbízott, KISZ-es apparátusból kikerült kolléganő hatékony munkát végzett volna. Eltelt egy fél év, mire rá kellett ébrednünk: ebben a légkörben, ilyen feltételek mellett nem tudunk tovább dolgozni. Eljöttünk tehát, és most azon törjük a fejünket, hogy létrehozunk egy másik családsegítő központot, ahol valóban kamatoztatni tudjuk a kemény munkával megszerzett tudást és gyakorlati tapasztalatot. Mi megtettük az első lépést, mégis meglehetősen el vagyunk keseredve. Akik ugyanis ott maradtak a családsegítőben, az általunk kidolgozott pályázat alapján, az ezzel elnyert pénzzel apparátusi munkamódszereken alapuló hivatalt hoztak létre. Mi pedig kezdhetünk elölről mindent, a semmiből. Bernáth István elkeseredetten fogadja az ellene felhozott érveket. Sorolom a háromtagú team által tett elmarasztaló észrevételeket, és hallgatom a cáfolatokat. Az igazgató nehéz helyzetben van. A pályázati feltételeknek megfelelt, és nem rajta múlott, hogy ő nyerte el az igazgatói széket. Lelkesen és és nagy lendülettel vágott bele az új munkába. Számolt azzal, hogy nem lesz könnyű mindent összeegyeztetni, tudta, hogy az épületben folyó felújítási munkák, a hiányzó tárgyi feltételek mind-mind feszültségforrások. Ennek ellenére bízott abban, hogy jó csapatot sikerül kialakítani, mert hiszen ösz- szetartással, egymás tiszteletben tartásával talán le lehet küzdeni a kezdeti nehézségeket. Az éleződő konfliktusokat azonban nem sikerült feloldani, valószínűleg a szemléleti különbözőségek miatt. A hármas szakembergárda, háta mögött húszéves gyakorlattal és eredmévalamilyen kisvállalkozásban részt tudnak és részt kívánnak venni, ötleteikkel, javaslataikkal keressék meg az illetékes szerveket, jelezzék szándékukat a kamarának is. A kisvállalkozás irányulhat termelői, kereskedelmi, szolgáltató és egyéb területekre. Lehet fő- és részmunkaidős, bedolgozói vagy idénymunka-forma. Választhatja az aktív dolgozó korosztály és a nyugdíjas, magyar és külföldi állampolgár, kü- lön-külön és együtt is. A kisvállalkozásban lehetnek csak maguk a vállalkozók, de lehetnek alkalmazottak is (500 főig). Lehet a vállalkozás teljesen önálló, független, de jöhet létre több kisvállalkozás társulása, gesztorál- hatja tevékenységét állami vagy szövetkezeti szervezet. Döntő, hogy a kisvállalkozás a fizetőképes keresletet versenyképes termékkel, illetve szolgáltatással elégítse ki. A gazdasági kamara szeretné felkelteni a kisvállalkozás iránt a térség lakosságának, menedzsereinek az alkotó, kezdeményező figyelmét. Vátja támogató javaslataikat. Magyar Gazdasági Kamara Észak-Magyarországi Bizottsága. 3530 Miskolc, Arany J. u. 4. nyekkel, bevált munkamódszereit követve igyekezett maximálisan ellátni feladatait. Minden bizonnyal ezek a módszerek egy adminisztrációs hivatalban nem kaptak megfelelő teret, és ezért is érezték úgy a szakmában járato- sabbak, hogy elképzeléseiket itt és így nem tudják megvalósítani. Az igazgató jó szándéka elvitathatatlan, hiszen beszélgetésünk során többször is említette: szeretett volna mindenképpen együttműködni ezekkel az emberekkel. A féléves értékeléskor kiemelt jutalomban részesítette őket, és nagyra értékelte munkájukat. Távozási szándékukat is értetlenül fogadta, és több alkalommal próbálta tisztázni velük az okokat. A viszony azonban elmérgesedett, nem elsősorban személyes okok miatt, hanem a munkamódszerek, a szemlélet alapvető különbsége miatt. A családsegítő központ épp ezért most nem képes betölteni hivatását, hiszen jószerivel szakember (pszichológus, pszichopeda- gógus) nélkül maradt. Mindenesetre elgondolkodtató az a tanácsi közreműködés is, amely segített abban, hogy idáig fajuljon a dolog. Hiszen az elképzelésjó, az ötlet zseniális. De hogyan fordulhat elő az, hogy egy átalakítatlan, a kitalált célra alkalmatlan bölcsődében kell elkezdeni egy egyébként szimpatikus, valós szükségletet kielégítő tevékenységet? Hiszen részben a tárgyi feltételek hiánya is elősegítette a gyors kudarcot. Jómagam úgy gondoltam, hogy esetleg még egyszer asztal mellé kellene ülniük az érintetteknek, hogy valahogy közös nevezőre jussanak, hiszen a városban alig van pszichológus, ez a vállalkozás pedig, úgy látom, mindenkinek szívügye lenne. Ez sajnos nem sikerült, és nem is nagyon lepett meg. Az igazgató hajlott volna ugyan egy ilyen párbeszédre, a sértett felek azonban elzárkóztak, mondván: nem tudnának semmi újat elmondani. Talán igazuk is van. Azt hiszem, a békítő tárgyalás megszervezése egyébként is annak a félnek a feladata lenne, amelyik létrehozta az eredeti „randevút”, a volt KISZ-esek és a valódi szakemberek fél évig tartó találkozóját. Ez a fél pedig nem más, mint a döntést hozó tanács. Barta Katalin A konzervexport zavarai Az év első hét hónapjában nem mindenben az elképzelések szerint alakult a magyar konzervexport, és az év további részében is nagy erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a gyárak által feldolgozott áruk maradéktalanul vevőre találjanak. A vártnál is nagyobb gondot az okozza, hogy a Szovjetunió az idén az államközi szerződésben korábban rögzítettnél 20 százalékkal kevesebb élelmiszert vesz át, holott éppen a Szovjetunió volt évtizedekig a magyar élelmiszer-gazdaság termékeinek legnagyobb felvevőpiaca. Az így kiesett mennyiség jó részére a kereskedelem másutt nem talál vevőt. Az év első hét hónapjában némileg sikeresebbnek bizonyultak a konvertibilis piacon tett erőfeszítések, ám ezek nem pótolták a kiesést. Zöldségkonzervekből az előző év hasonló időszakához hasonlóan 56 ezer tonna jutott el erre a piacra; míg gyümölcskon- zervekből 46 ezer tonnát értékesítettek a vállalatok, csaknem kétszer annyit, mint 1988 azonos időszakában. Az utóbbi részsikert elsősorban az új piacok felfedezése hozta. Először értékesítettek nagyobb mennyiségű konzervált zöldborsót Ausztráliában, és az iparág különféle termékeit először fogyaszthatták a japán, az egyesült államokbeli, a szingapúri, a hongkongi és az indonéziai vásárlók. Ébresztőkészülék, autósoknak Szovjetunió: A lvov i „Biofizpribor" üzem nemrég új termékkel jelent meg a piacon: az „antiszon”-készülékkel, amely megakadályozza, hogy a vezető elaludjon a volánnál. A készülék működési elve: a homlokra szerelt pánt érzékeli a vezető bőrének hőelektromos lehűlését, és jelzést ad a vezetőnek, nehogy elaludjon j J (MTI Külföldi Kepszerkesztöség) A Magyar Gazdasági Kamara A kisvállalkozások alapításáért
