Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 3., csütörtök J^écsi István Szibériában halt meg Petőfi Az első kapavágás (X/2.) Barguzini látkép Tizennegyedikén este 11 óra körül érkeztünk a járásszékhelyre. Fáradtan, az utazástól meggyötörtén. Elhelyezkedtünk, beköltöztünk szobáinkba. Akaratlanul is összegeztük friss élményeinket. Valamennyiünket elbűvölt a varázslatos táj. Számunkra szokatlannak tűntek az égbenyúló, hósipkás hegyek, a tisztavizű patakok. Mintha álomországba csöppentünk volna. Kellett is ez az esztétikai tartalék, mert néhány perc után kiderült, hogy errefelé nyoma sincs az összkomfortnak, s a higiénia fogalma sem azt jelenti, mint nálunk. Na dehát az ember alkalmazkodásra született lény, így aztán kompromisszumot kötöttünk, s mivel mást nem tehettünk, megbékéltünk a csöppet sem kellemes körülményekkel. 1 Magam azzal biztattam, hogy Petőfiért jöttem ki. Tudtam, hogy a közvetett bizonyítékok ide vezettek, s feltétlenül megtaláljuk neves poétánk földi maradványait. Alvásról egyelőre szó se lehetett, annál inkább töprengésről, meditációról. Emlékezetemben ismét rendeződtek az egyes adalékok. Felidéztem a Tivanyenkoék által ösz- szegyűjtött információkat, amelyek közül elsősorban a Morokov testvérek Eliaszov professzor által feljegyzett közlései látszottak a legmeggyőzőbbnek. Ok érzékletes képet rajzoltak arról a titokzatos emberről, aki sosem beszélt múltjáról, s feleségének, élettársának is csak halála előtt vallotta meg, hogy részt vett a magyarok felkelésében. Középtermetű volt, szerette a természetet. Verseket írt, ikonokat festegetett. Kedvelte a tájat, de a hegymászástól fájós lába miatt riadozott. Gyakran üldögélt a folyóparton. A hétvégeken a gazdagabb családok fogadták. Alkalmanként színdarabokat rendezett. Templomba nem járt, tartózkodott a paptól. Igen, ezek a tulajdonságok egybeesnek poétánk szokásaival. Nem, kizárt a tévedés, feltétlenül megtaláljuk... 2 A hűvös, a szelekkel riogató éjszakát korai hajnal követte, s már reggel szenvedtünk az erősödő forróságtól, a szikrázó napsütéstől. Igyekeztünk berendezkedni, több mint két hétre szóló hajlékunkat viszonylag otthonossá formálni. Kardos Lajos — a KÖ- FÉM hírközlési főosztályának munkatársa — csoportunk rádiósa hozzálátott készülékének felszereléséhez. Nem maradt egyedül, mivel a burját, illetve orosz fiatalok segítettek neki, nemcsak ostromolva, hanem el is érve az épület tetejét, ahová az antennát telepítették. A csodára persze hiába vártunk, mert nem kaptunk megfelelő erősségű akkumulátorokat, s az a sóvárgott összeköttetés a tőlünk sok ezer kilométerre eső hazával sajnos még nem jött létre. Jobb híján reménykedtünk. 3 Gyomrunk birkózott az udvariasan tálalt, de tőlünk idegen ételekkel. Jó néhányan vesztesek maradtunk, mert győzött a diaré, azaz elsajátíthattuk a gyorstempójú futás mesterfogásait. Aztán irány a titokzatos temető... A hantokat majdhogy asztalsimára gyalulta az idő. Megbabonázva álltam: vajon hol nyugodhat lírikusunk? Előkerültek az okmányok, az engedélyek. Voltaképpen két helyütt áshattunk. Szerettünk volna egy harmadikon is kezdeni, méghozzá a dekabrista Mihail Kjuhelbeker emlékműve mögött, dehát erre nem adott zöld jelzést semmiféle papír. Nemcsak — mi huszonhármán jelentünk meg, hanem ott voltak vendéglátó barátaink is. Nem hiányzott V V. Pagirja, aki magyarul is értett valamennyire, aki valaha Munkácson rajtoltatta a kutatást. A. V. Tivanyenko kandidátussal összeölelkeztünk, hiszen Magyarországon kétszer is találkoztunk. Először két esztendővel ezelőtt Egerben, ahová mi hívtuk meg, másodszor az idén, amikor a Petőfi Bizottság invitálta hozzánk. Megjelentek az ottani vezetők, többek között Petrunyin, aki kormánybiztosként vállalkozott esetleges gondjaink megoldására. Jöttek a városka lakosai is. Annál is inkább, mert pár héttel korábban egyhangúlag megszavazták azt, hogy itt munkálkodhassunk, megpróbálkozva a titkok fátylának fellebbentésével. 4 Sztorikat emlegettünk, adomákat soroltunk, észre sem véve, hogy mind közelebb kerültünk egymáshoz. Megbeszéltük a teendőket, valamiféle menetrendet is kialakítottunk. Ez bizony nem ment könnyen, mert a tempóbeli különbségek hamar jelentkeztek. Bennünket a jó két hét szorított, ők viszont — ez természetes — egyáltalán nem siettek. Persze hamar megegyeztünk, s abban állapodtunk meg, hogy 16-án, azaz vasárnap túljutunk az első kapavágáson, indulhat az izgalmakat ígérő munka. A területeket kijelöltük, este nemzetiszínű szalaggal vettük körbe, s lobogtak a zászlók: a szovjet, a magyar, s az expedícióé... A vacsoránál folytatódott az ismerkedés. Bemutatkozott Bu- rajev Alekszej leningrádi antropológus, s két Clevelandból ideérkezett kollégája, a szimpatikus Bruce Latimer és Clyde Simpson. Nekem a legrokonszenvesebb mégis dr. Kiszely István volt, aki rögvest megnyert tiszta emberségével, bölcsességével, irigylendő, bensejéből fakadó diplomáciai érzékével, azzal a szerénységgel, amely csak a legképzettebbekre jellemző. 5 Az ünnepnappal senki nem törődött. Morvái Ferenc megegyezett azokkal, akik nem húzódoztak a sírbontástól. Bizonyára vonzónak tartották az 50 rubeles napi- dijat is. Később aztán arra is fény derült, hogy nemcsak a pénz, a meglehetősen magas fizetség nyerte meg őket, hanem az is, hogy társulni óhajtottak, szövetségeseink kívántak lenni, sejtve azt, hogy meglepetések regimentje vár mindnyájunkra. Lezajlott a jelképes aktus, s máris ásók hasították az eddig még meg nem bolygatott halmokat. Olyan rendben, ahogy azt a szakemberek meghatározták... (Folytatjuk) Megkezdődött a munka sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Váljon valóban a megye lapjává! A Heves Megyei Népújság 1989. július 26-i számára az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága közzétette állásfoglalását Heves megyei napilapjával kapcsolatban. Eszerint — annak tudatában hogy az MSZMP mint tulajdonos, a rendelkezési jogot is gyakorolja — saját érdekei szerint kívánja meghatározni és szabályozni a „más vélemények” megjelentetésének eddigi gyakorlatát. Az állásfoglalás egyértelmű, világos, nem hagy kétséget a lapgazda szándékai felől. Az ellenzéki szervezetek — a tulajdonosi részjogosítványok pontos ismeretében — mégis szükségesnek tartják a közvélemény formálását saját észrevételeikkel: 1. Az újság az MSZMP tulajdona, mert a korábbi, „sajátos” elosztási viszonyok között nem is lehetett másé. Mint sok egyéb, ez is a történelem ajándéka a mostani kormányzó párt számára. Nem hisszük azonban, hogy e jog — megváltozott történelmi helyzetben — változatlan marad, és nem válik a joggal való visszaéléssé. 2. A Népújság az egyetlen megyei napilap. A vidék lakossága csaknem kizárólag innen szerzi napi politikai ismeretét. A jelenlegi gazdasági helyzetben lehetetlen azt kívánni, hogy az ellenzéki szervezetek új sajtóorgánum alapításával jussanak szóhoz. A korrekt megoldás csak az lehet, ha a megye napilapja valóban a megyéé, az itt élő népé lesz. Lapjain egyenlő eséllyel fejtik ki nézeteiket a megyében működő politikai szervezetek. Az MSZMP megyei bizottsága mérlegelje: van-e joga megfosztani a minden oldalú tájékoztatástól a megye lakóit? 3. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az állásfoglalás időszerűtlen akkor, amikor a nemzeti háromoldalú tárgyalásokon az új sajtótörvény, a megyei napilapok jövője is téma. Az MSZMP megyei bizottsága most is visszalépett egyet a reformok útján: az egri Telekessy utca szélárnyékába húzódott. A megyei bizottság mostanában tárgyalásokat kezdeményez az ellenzéki szervezetekkel. Vajon komolyak-e szándékai? A helyi sajtóval kapcsolatos állásfoglalása alapján — nem hisz- szük! Ellenzéki Kerekasztal Eger Mi legyen a bölcsődével? A szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa kibővített elnökségének állásfoglalása A Népújság hasábjain állás- foglalások, vélemények jelentek meg az egri Csebokszári városrészben működő Bornemissza Gergely bölcsőde más célú hasznosítására. A szakszervezetek is érdekeltek a közintézmény társadalmilag legmegfelelőbb hasznosításában, ezért az SZMT kibővített Elnöksége szükségesnek tartotta, hogy állást foglaljon e kérdésben és azt közzétegye. Az Elnökség indokoltnak tartja a bölcsődei férőhelyek számának csökkentését az egri Csebokszári városrészben, mivel az ott működő 4 intézmény kihasználtsága alig haladja meg a 40 százalékot, és ezen belül különösen alacsony a Bornemissza G. bölcsődéé. A jelzett bölcsőde megszűntetése kapcsán közvetlenül az óvodai ellátás minőségének a javítását, közvetve a szociális otthoni elhelyezés lehetőségének a bővítéséttartja szükségesnek és támogatja a következő indokok alapján: A megye szociális otthoni ellátottsága az országos szint alatt van az elmúlt években bekövetkezett fejlesztés (Bélapátfalva) Amikor Önnek a miniszterelnök-helyetteshez címzett nyílt levelét a Népújságban elolvastam, hallottam a környezetemben olyan fanyalgást: ez az írás némiképp színpadias népszerű- séghajhászás, propagandafogás. Akik így vélekedtek, arra hivatkoztak, hogy — ha teheti — miért nem személyesen tolmácsolja az illetékesek részére (s miért nem a építkezés megkezdése előtt?) azt az óhaját, hogy a 100 milliót az egri APEH-székház helyett nemesebb célra fordítsák. Nemcsak itt, hanem más megyékben is. Szerencsére az emberek többsége nem feltételezett semmilyen hátsó szándékot, különösen nem Medgyessy Péter válaszlevelének közzététele után, sőt, megnyugvással vették tudomásul, hogy ezentúl a fontosabb közügyeket minálunk ilyen nagy nyíltsággal intézik. (Azt meg külön örömmel konstatálták, hogy a miniszterelnök helyettese a Népújságnak is lelkes olvasója.) Aztán megjelentek a székház leendő helyét övező átláthatatlan kerítésen a nyomdai precizitássá^?!) megformázott fekete feliratok: „Nem kell APEH- székház!” Majd újabb, vihart kavaró hír kapott szárnyra: valami nem klappol az építési engedélyek körül... ellenére. Egerben különösen indokolt a fejlesztés, mivel a már több ötéves tervben jóváhagyott intézmény megépítése mindig elmaradt, ugyanakkor a hajdúhegyi intézményt be kellett zárni, mert életveszélyessé vált. A működő megyei intézmények túlzsúfoltak, a kihasználtságuk teljes, a nagy létszámú — közel 1000 fő — gondozás mellett jelentős számú idős ember várakozik az egyetlen megoldást jelentő intézményi elhelyezésre. Az intézményi jogosultság ellenére (beutalás) és bekerülés között még ma is hosszú hónapok eltelnek, amely idő alatt a gondozás megoldása nagy problémát jelent, de jelentős számban előfordul idős ember gondozása a jóval költségesebb aktív kórházi ágyakon is. Az eset kapcsán tájékozódtunk a városrész óvodai ellátottságáról és megállapítottuk, hogy a rendeltetésszerű épületben működő óvodák rendkívül zsúfoltak, a férőhely kihasználtságuk 110-138 százalék közötti. Hosszú évek óta, ideiglenes jelleggel 3 „lakásóvoda” is műAzóta csend honol a leendő adóhivatal tájékán, állnak a munkagépek. Jó lenne tudni, mi történt, s történik a kulisszák mögött! Érzésem szerint csak annyi lesz végül a levele következménye, hogy a huzavona miatt még többe kerül az építkezés. Ez se semmi! Arra kérem e levél címzettjét (miközben gratulálok abból az alkalomból, hogy feljebb avanzsált, s az MSZMP szűkebb vezető testületének is a tagja lett), írjon ismét nyűt levelet a miniszterelnök helyettesének, hátha elfelejtkezett (esetleg a Lóránt utcai építkezés gondjai miatt) erről az ügyről. (Önnek talán a Népújság csütörtöki „alternatív” oldalát sem kell megvárnia.) Jó lenne, ha levelében arra is kitérne, mit gondol a közpénzből épített megyei MSZMP Oktatási Igazgatóság a pártkasszát gyarapító hasznosítása (Duett Hotel) felől, mi a helyzet a noszvaji luxus pártüdülővel, a munkahelyi politizálással, a szabad nyilvánossággal, s más hasonló kérdésekkel kapcsolatban. Eddigi — reformista — megnyilatkozásaiból úgy érzem, hogy ezekről sokkal több mondanivalója volna. tisztelettel: Magyar Elemér SZDSZ Egri Szervezete ködik az adott területen, mintegy 310 férőhellyel. Az Elnökség javasolja az illetékes tanácsi szerveknek annak a lehetőségnek a megvizsgálását, hogy a Bornemissza G. bölcsőde helyén óvoda létesüljön egy lakásóvoda megszüntetésével és az így felszabaduló „lakásóvodát” alakítsák át szociális otthonná! Ez a változat csökkentené a funkciójának nem megfelelő épületben működő óvodák számát. A bölcsőde épületének átalakítása óvodává minimális ráfordítást igényelne. Ugyanakkor a „lakásóvodá”-ból célszerűbb szociális otthoni feltételeket lehetne kialakítani, mint a bölcsőde épületéből, de az így létrehozott, lakásokból kialakított szociális otthont is átmeneti szükségmegoldásnak tartja az Elnökség. Végül is épüljön meg az egri Szociális Otthon. Az előzőek mellett az Elnökség szükségesnek tartja, hogy a jelzett városrészben szabadidőpolitizáló központot hozzanak létre, de az ne a szociális-kulturális ellátottsági szint terhére történjen. SZMT Elnöksége Elég a téves intézkedésekből! Egyre inkább terjed a hír, hogy a kormány a lakásépítési és vásárlási hitelek kamatláb visszamenőleges megemelését tervezi. Gyöngyös városban és környékén élő szakszervezeti tagság nevében tiltakozunk a tervezett intézkedés ellen. Azt várjuk a kormánytól — mielőtt döntene — számol és ebből a matematikai műveletből nem felejti ki, hogy ez az intézkedés a jelenleg is alig elérhető lakásvásárlást és építést tovább nehezítené, megtagadná a fiataloktól a fészekrakás lehetőségét, az állam szavahihetőségét végleg kockára tenné, olyan mértékű fizetésképtelenséget idézne elő, amely jelenleg még kiszámíthatatlan. Vajon fel- emelné-e visszamenőleg a gyermekekért járó építési kedvezményt, a GYES-t, a GYED-et és egyéb szociális juttatásokat, támogatásokat? Azt reméljük vannak a kormányban — bár az utóbbi időben esetenként nem bizonyítják — akik a szegények, az átlagosan élő állampolgárok fejével gondolkodnak és nemet mondanak erre az intézkedésre. Ismerve a szakszervezeti tagság ellenzését, felháborodását, kérjük, hogy a kormány nyilatkozatban mielőbb mondjon le erről a szándékáról, mert félő, hogy ellenkező esetben jóvátehetetlen hibát követ el! Nem javasolnánk bizalmat annak a kormánynak, illetve parlamenti tagnak, aki erre a képtelenségre, a legrászorultabb rétegeket károsító intézkedésre igent mondana! Szakszervezetek Városi Bizottság Gyöngyös Nyílt levél egy gyöngyösi pártfunkcionáriushoz s s s
