Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-24 / 199. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 24., csütörtök GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3, A munkanélküliség és kezelése Hogyan tudják a másik oldalon? Az ügyészi munkának csak kis része a politikai tevékenység A munkahelyükön feleslegessé váló dolgozók sorsa nem elkerülhetetlenül a munkanélküliség — hangsúlyozzák a társadalom- kutatók. Az MTA Szociológiai, a Munkaügyi, a Szövetkezeti Kutatóintézet, a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete és más tudományos intézetek szakemberei nemrég a munkanélküliség társadalmi okait és leküzdésénék lehetőségeit vizsgálták, s eredményeiket hamarosan a Kossuth Könyvkiadónál megjelenő tanulmánykötetben teszik közzé. Gyekiczky Tamás, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének osztályvezetője, a könyv szerkesztője az MTI munkatársának elmondta: közös művükben felhívták a figyelmet a munkanélküliségből kivezető módszerekre. A nagy gazdasági szervezetek egységeinek önálló kisszervezetekké alakulása például önmagában is elősegíthetné a foglalkoztatás hatékonyságát. A piaci viszonyok kibontakoztatása megköveteli az állam szerepének korlátozását. Jelenleg ugyanis változatlanul érvényesül az a törekvés, amely a gazdasági szerkezetváltást „felülről” , az állam meghatározó részvételével kívánja véghezvinni. Az állam döntő szerepet tölt be ma is a munkahelyteremtésben, az átképzésben, a munkaerő-közvetítésben. Gazdasági szerepének módosulásával, a tulajdonreformmal összekapcsolódó struktúraváltással egy időben növekednie kellene az érdekképviseletek és az érdekegyeztetés szerepének. Ez azonban még alig tapasztalható, így a foglalkoztatási problémák hatékony kezelése sem várható. Kívánatos lenne az is, hogy a társadalombiztosítási ellátások különüljenek el a szociális juttatásoktól és teljesen, vagy részlegesen függetlenedjenek a munka- illetve tagsági viszonytól. A biztosítási típusú ellátások a munkaviszonyban állók és az önállók szociális biztonságát szolgálnák, amikor az érintett betegség, gyermeknevelés, megrokkanás, nyugdíjba vonulás, munkahely elvesztése miatt nem dolgozhat. Ezt az ellátást a munkáltatók és az egyének által fizetendő járulékokból fedeznék. A szociális ellátásokhoz meghatározott feltételekkel juthatnának a rászorulók. A társadalombiztosítás rendszerét a kisszervezeti szektor munkahelyteremtő képességének növelése érdekében is sürgősen módosítani kellene — ajánlották a kutatók. Jelenleg az önállósulók jövedelmüknek általában a 43 százalékát kötelesek társadalombiztosítási díjként befizetni, ennek ellenére nem illetik meg őket ugyanazok a jogok, mint a munkaviszonyban állókat. A megoldás lehetne a több fokozatú társadalombiztosítás, vagyis alacsony kötelező szint — ennek megfelelő juttatásokkal —, s ezeket önkéntes biztosításokkal egészíthetnék ki. A kezdő önállósulók a társas vállalkozások főállásúvá váló tagjai számára néhány évre kedvezményes társadalombiztosítási járulékot állapíthatnának meg. A munkaközvetítő irodák nem képesek érdemi segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak — állapították meg a kutatók. A munkaerőpiaci szolgáltató hálózat funkciója a közvetítésen kívül csupán végrehajtó vagy kisegítő jellegű, adminisztratív tevékenységre korlátozódik. A munkaügyi szolgáltató hálózatnak fel kell készülnie arra, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújtson a munkavállalóknak. Lehetővé kellene tenni azt is, hogy az érdekképviseletek saját szolgáltatásként közvetítsenek. Az újrakezdési kölcsön a jelenlegi formájában nem hatékony foglalkoztatáspolitikai eszköz — hangsúlyozták a kutatók. Szükséges lenne, hogy ezt igénybe vehessék azok a kisvállalkozók is, akik hozzájárulnak az állami vállalatokban és szövetkezetekben nem hatékonyan foglalkoztatottak „felszívásához”. Ma a foglalkoztatottak csaknem 40 százaléka nő. A munkaerő, illetve a foglalkozási struktúra átszervezése egyre inkább a női munkavállalók átcsoportosításával lehetséges. A jövőben tehát az egész munkaerő-állomány szerkezetének átrendeződése fokozottabb mértékben függ a női munkavállalók képzettségének konvertálhatóságától — húzták alá a tanulmánykötetben. A kutatók szorgalmazzák a részmunkaidő-formák alkalmazását, a rugalmas, időszakos foglalkoztatást, mondván: ez hatékony módszer lehet a munkanélküliség mérséklésére. Többféle munkaszervezet kialakítását is lehetővé kellene tenni, hogy a különzöző ambíciójú, szaktudású csoportok megfelelő munkahelyet találhassanak maguknak. Legyen egyebek között magán- és vegyes vállalat, egy- egy résztevékenységre szerveződő társulás, szövetkezet, bérlő- közösség, kereskedő, ügynöki és szolgáltató vállalkozás is — ajánlották a munkahelyteremtés lehetőségeit vázolva. A jelenlegi gazdasági, társadalmi helyzet a pályakezdők pozíciójának speciális védelmét szintén megköveteli — vélik a kutatók. Lapunk július 27-i számában tettük közzé „Vizsgálat — kérdőjelekkel” címen dr. Szoboszlay István egri lakos levelét. Abban — lényegében — kifogásolta, hogy az ügyészi szervezet azon tagjai végzik ma a koncepciós perek felülvizsgálatát, akikben évtizedeken át fel sem merült eme eljárások törvénytelenségének gondolata. Tehát — hallgatólagosan — egyetértettek a jogsértésekkel. Tovább is megy írásában a szerző: szerinte az erkölcsi normákat megszegő egész ügyészség alapvetően felelős mindezekért! Különösen — írja — a legfőbb ügyész és egyik helyettese, aki a pártapparátusbeli munkásságának köszönheti karrierjét. Végül, ismét etikai normákra hivatkozva, arra szólítja fel az ügyészi apparátusban dolgozókat, hogy önként mondjanak le állásukról. Következtetése: egy jogállamba nem illik be ilyen szervezet. Kemény fogalmazás, súlyos vádak. Leginkább attól az embertől, aki hosszú éveken át maga is részese volt a közvádlói, törvényességfelügyeleti munkának. A látszat ezek alapján az, hogy épp ezért alapos ismerője is annak. Mondhatni: bennfentes. A tisztesség úgy kívánja: ismerjük meg a másik fél álláspontját is. A fővárosban a Legfőbb Ügyészségen dr. Váradi János főosztályvezető ügyész válaszolt a kérdéseinkre. — Elöljáróban nem árt tudnunk: vajon kik dolgoznak napjainkban a hazai ügyészi szervezetben? Valóban azok, akik a levélírófogalmai szerint felelősek ? — A szervezetünkben ma csaknem ezren végzik a munkájukat. Közülük, írdd és mondd, hatan kapták 1953 előtt a kinevezésüket. Nekik is napirenden van már a nyugdrjazásuk, hiszen az ügyészek nem dolgozhatnak 65 éves koruknál tovább. Még néhány száraz, de a helyzet megértéséhez szükséges adat: 1953 és 1956 között a ma is tevékenykedők közül hetvenegyen lettek gyakorló ügyészek. Egyébként jelenleg életkorban a 41-50 év köztiek aránya majdnem 22, a Három éve a sarudi termelő- szövetkezet főkönyvelője. Korábban a KISZ Heves Megyei Bizottságán dolgozott, s most szerezte második diplomáját a közgazdaság-tudományi egyetemen. Berényi Lászlót Füzesabony és vonzáskörzete küldöttnek választotta az MSZMP októberi kongresszusára. — Négy helyütt volt szavazás, Mezőtárkányban, Besenyőtelken, Sarudon és Poroszlón — kezdi a beszélgetést. — Programbeszédeimben azt hangsúlyoztam mindenekelőtt, hogy központilag még mindig nem ismerik el: jó pár éve a mezőgazdaság segít eltartani az országot. A magam részéről visszautasítom a vádat, hogy drágán termel, nem hatékonyan. Tisztában van vele mindenki: a mezőgazdaságban a legalacsonyabb a bérszínvonal, amely az itt felmerülő költségek zömét teszi ki. Az átlagtermések alapján megállapítható: világviszonylatban is az egységnyi termékre jutó munkaóra-felhasználás jónak mondható. így a magas ráfordítás a „kapott” költségekből adódik. — A gabona felvásárlási áráról — köztudott, erről nagy vita volt — mi a véleménye? — Nézze, 1986-ban a mélyponton volt a búza ára, a világpiacon 85 dollárt adtak tonnájáért. Az idén augusztusban 200 dollár körül alakul, vagyis forintban több mint 9 ezer 500. Mi ennek a 40 alattiaké több mint 46 százalék. — Heves megyében? — Ott az ügyészek 80 százaléka tartozik az utóbb említett két korcsoportba. Mindössze ketten töltötték már be a 60. életévüket. — A felsorolt számokból az tűnik ki, hogy — már csak az életkor miatt is — kévésüknek lehet köze a koncepciós perek kimunkálásához. — Valóban, ez legfeljebb 77 személv esetében lenne felhozható. Ám abban az időben ők is még annyira fiatalok voltak, hogy nem játszhattak döntő, meghatározó szerepet azokban az eljárásokban! 1957 és 1963 között az ügyészi szervezetben nagyarányú személycserék mentek végbe. Hat esztendő alatt 550 ügyésznek szűnt meg a munkaviszonya, tehát 60 százalékuknak. Ekkor ugyanis egyre határozottabban vetették fel a magasfokú szakmai és erkölcsi követelmények iránti igényt. Az új típusú szervezet gyors ütemű fejlesztése miatt bizony 1953 — 1956 között nagy számban neveztek ki ügyésszé olyanokat is, akik nem feleltek meg a fenti követelményeknek. Például azért, mert nem volt egyetemi diplomájuk. Az említett időszakban, 1963-ig, felmentették tisztségéből a bírói-ügyészi akadémiát végzett ügyészek közel felét is. Az 1962-es párthatározat kapcsán, amely a munkásmozgalmi emberek elleni törvénysértő perek lezárásáról szólt, szintén több ügyész került ki a szervezetből. — A levélből az is kiviláglik, hogy az ügyészi szervezetnek egyfajta sajátos összefonódása feltételezhető a párt politikájával. Főleg káderkérdésekben... — Az állami személyzeti munka pártirányítását, illetve az állami és a pártszervek között a kádercserék követelményét korábban kormány- és párthatározatok szabták meg. Ez azonban kevésbé jellemző az ügyészségre. Ma két olyan megyei főügyész van, aki előzőleg nem szerzett ügyészi tapasztalatokat. Az egyikük a politikusi pályáját cserélte felét sem kapjuk meg. Ugyanakkor a műtrágya ára 1975-től a négyszeresére, a kemikáliáké pedig 15 — 20-szorosára nőttek. Azt kérjük hát — s ezt is hangsúlyoztam —, hogy normális árrendszer legyen. Ezt meg lehet oldani fix piaccal, de ha szabadpiaci árakkal manővereznének, az a lakosságot terhelné, s mi nem ezt szorgalmazzuk. Az is fontos tényező: az agrárolló szétnyílása alapvető áruhiányhoz fog vezetni a hústermelésben. Egy kistermelő ma 200 forintot nyer egy sertésen, azt hiszem, ehhez nem kell kommentár... — Újabb dilemma: visszaadfel az ügyészivel, a másik hosszú szakmai gyakorlattal rendelkező államigazgatási jogász. — S a karriert segítőpártapparátusi múlt? — Jelenlegi megyei vezetőink közül öten dolgoztak rövidebb- hosszabb ideig pártapparátusban. De természetesen megvan a megfelelő végzettségük, tehát a szakvizsgájuk is, s ennek értelmében a kellő gyakorlatuk, hiszen legalább két évig ügyészségen kell felkészülni a szakvizsgára. — Komoly vádakkal illették a hazai ügyészi szervezet felső irányítóit is... — Az, hogy dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese a pártapparátusnak köszönheti karrierjét? ő a hatvanas évek közepén, közvetlenül az egyetem elvégzése után, ügyészségi fogalmazóként kezdte a pályáját Budapesten, a XIV — XVI. kerületben. Kinevezését követően lett később helyettes, majd vezető ügyész a főváros Vili. kerületében. Alapos ismereteket szerzett tehát hivatásából. Tíz év után került az MSZMP KB adminisztratív osztályára, és újabb négy év elteltével pedig vissza a szervezetünkbe. A véleményem, hogy ez elvi kérdés: bűn-e az, hogy valaki az MSZMP apparátusában dolgozott — bármeddig is?! Az is nyilvánvaló tény számomra: most felbukkan a nyíltság idején egy sor ember, aki nem politikai okokból, hanem saját értéktelensége miatt került valamikor perifériára! — De hát levélírónk, dr. Szoboszlay István tudomásunk szerint jó ideig maga is ügyész volt. Ily módon feltételezhető lenne, hogy kiváló ismerője a szervezetben történteknek... — Azt hiszem, érdemes röviden megismerkedni Szoboszlay István életpályájával. Ha valakire ma illenék az, amit ő leírt, akkor saját magáról is szólhatott volna, hiszen 1955 novemberében lett Óz'don nyomozó ügyész. Ám természetesen ő is abba a körbe sorolható, akik akkor még nagyon fiatalok voltak. Nemigen vehettek részt koncepciós perek ják-e a földet, avagy sem... — A gabonatermesztésnél mindenképpen a nagyüzemi formát tartom célravezetőnek. A kertészetben, a gyümölcstermesztésben viszont a kistermelés lenne áldásos, méghozzá oly módon, hogy a városok környékén a tsz-ek értékesíthessék a földet. Ehhez viszont az kell, hogy legyen értéke a földnek. Nagy a veszélye annak, hogy ha a termelőszövetkezetet alkalmatlannak ítéljük a termelésre, a falu is megszűnik. Márpedig ez nem érdekünk. — Ezt mondaná el a kongresz- szuson is? előkészítésében. Egyébként 1958-ig dolgozott ügyészként Borsod megyében, majd attól kezdve egészen 1965-ig Hevesben, előbb az Egri Városi Ügyészségen, majd a megyei főügyészségen. Egy fegyelmi ügy következményeként helyezték át 1965-ben ismét Borsodba, majd két év múlva — mivel nehezére esett az ingázás Eger és Miskolc között — az Állami Biztosító Heves Megyei Igazgatóságán keresett magának állást. 1968. március 1-jén — kérelmére — vették vissza az ügyészi szervezetbe. Meg kell mondani, több fegyelmije volt szakmai mulasztások és a kollégáival való összeférhetetlensége, valamint az ügyészi etika szabályainak megsértése miatt. Szoboszlay Istvánt 1976 feb- ruáijában fegyelmi úton elbocsátották az ügyészi szervezetből. A határozatot a legfőbb ügyész írta alá. A pártból is kizárták, visszavételi kérelmét a KEB elutasította. — S az ügyészi szervezet léte, amelyet szintén megkérdőjelezett? — A mi álláspontunk szerint a kiépítendő jogállamiság keretei között még inkább szükséges olyan típusú ügyészi szervezet, amely a büntetőjogi feladatok mellett az állam végrehajtó szerveinek jogszerű működését ellenőrizze, amely fellép a törvényekben rögzített népképviseleti akaratelhatározásokat csorbító törekvések, illetve az állampolgári jogok érvényre juttatását jogellenesen korlátozó hatósági intézkedések ellen. Ezt az általános törvényességi ellenőrző tevékenységet sikerrel nem lehet más szervre átruházni. Dolgozunk a szervezetünk működésének és felépítésének korszerűsítésén. Múlt év őszén tudományos tanácskozást rendeztünk, s azon arra kértük kollégáinkat, hogy összegezzék az ügyészi munka egy-egy területére szóló feladatokat, beleágyazva az alkotmányozási folyamatba, s készítsenek jövőbeli munkánk segítéseképpen tanulmányokat. Emellett igen fontosnak tekintjük a további fiatalítást! Szalay Zoltán — Véleményem szerint az MSZMP-nek nem mindegy, mely réteget nyerheti meg magának. Szerintem a parasztságot. A paraszt azt kéri, hogy dolgozhasson, s ezért kapja meg jó pénzét. De felszólalnék az ifjúság ügyében is. Például a lakáskérdésben egyáltalán nincs perspektívája a fiataloknak. Szülői segítség nélkül szinte tehetetlenek. Egy 500 ezer forintos hitelnél 85 ezer a kgfriat, havonta 7 ezer 83 forint. A mai bérek mellett hogyan fizetheti egy család? — Hogyan vélekedik az MSZMP szerepéről, súlyáról napjainkban? — Azt vallom, nem kell megijedni a többpártrendszertől. Materialista gondolkodású embernek tartom magam, s nem szégyellem, hogy a marxi alapokat fontosnak tartom. Ezért is foglalkozom gazdasági kérdésekkel. Ügy gondolom, egy egészséges gazdaság hozzájárul ahhoz, hogy a felépítmény is megváltozzék. S ha a gazdaságban verseny van, miért ne lehetne a politikában is? Az előbbiben a piac a kontroll, az utóbbiban a tömegek elégedettsége. S ha a gazdasági életben megvalósul a demokrácia, létre kell hogy jöjjön a politika terén is. Elsődlegesen hát a gazdaságot kell „tisztába tenni”: azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. A mezőgazdaságot pedig nép- gazdasági szinten kell megítélni, tisztázni, potenciálisan milyen eredményeket hoz. Mikes Márta Ü| autós kávéfőző A Ívovi Biofizpribor üzem, amely főként orvosi műszereket gyárt, nemrég két új termékkel jelent meg a piacon: az „antiszon-készülék- kel”, amely megakadályozza, hogy a vezető elaludjon a volánnál, és az autós kávéfőzővel, amely segítségével a gépkocsiban is lehet kávét főzni. Az automata kávéfőző (a képen) húsz perc alatt készít el 2 dl erős kávét, a készüléket a műszerfalra vagy az ajtókra szerelhetjük tartójánál fogva. (MTI Külföldi Képszerkesztőség — TASZSZ) Kongresszusi küldött: Berényi László „A mezőgazdaságban a legalacsonyabb a bérszínvonal”
