Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-24 / 199. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 24., csütörtök A bolgár—török határra figyel a világ Turgut Özal török miniszter- elnöknek a határ lezárásával kapcsolatos első nyilatkozatára reagálva szerdán reggel a szófiai rádió kommentátora utalt rá, hogy az intézkedés bevallott célja úgynevezett áttelepedési megállapodás kikényszerítése a bolgár vezetéstől a magukat töröknek valló bolgár állampolgárokról. Ilyen megállapodás azonban már volt — emlékeztet a kommentátor —, Kenan Evren török és Todor Zsivkov bolgár államfő együtt szögezte le 1982-ben, hogy annak teljesítése megtörtént. Szófia nem fogadja el azt az érvet, hogy az új megállapodásra a kivándorlók „vagyonának védelmében” lenne szükség, állítása szerint ugyanis megfelelő védelemben részesülnek a bulgáriai muzulmánok érdekei, s „tiszta demagógiának” nevezi az ez ügyben Bulgáriához intézett felhívásokat. A bolgár törvénykezés — állítja — „minden lehetőséget megad a különböző kérdések rendezésére, ideértve azokat is, amelyek a vagyonnal és vagyontárgyakkal függenek ösz- sze”. A bolgár tömegtájékoztatás nagy teret szentelt annak a „meglepetésnek és aggodalomnak”, amelyet a török határ váratlan lezárása Nyugat-Európában is keltett. „Egész Európa magyarázatot vár — hangoztatta a szófiai rádió kedden este —, hiszen ez a lépés ellentmond a török vezetés korábbi nyilatkozatainak, és megsérti a bécsi utótalálkozó záródokumentumában foglaltakat.” Mindketten bizakodnak VARSÓ: Lech Walesa, a Szolidaritás Szakszervezet elnöke (jobbra) és Tadeusz Mazowiecki új lengyel miniszterelnök a mozgalom nagygyűlésén (Népújság-telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A csehszlovák sajtóban a Fidesz a főszereplő A csehszlovák sajtó a politikai jó ízlés határait súroló stílusban támadta szerdán a prágai Vencel téri tüntetésen résztvevő Fidesz- tagokat és magát a magyar ellenzéki ifjúsági szervezetet. A Rudé Právo és a pozsonyi Pravda volt budapesti tudósítója, Gejza Vil- cek a pozsonyi Pravda szerdai számában megjelentetett jegyzetében” fiatal bikaborjaknak” titulálta a Fidesz aktivistáit, akik megfogalmazása szerint nem sokat tanultak a politikai gyakorlatból, azt azonban már jól elsajátították, hogy ha vörös színt látnak a politikai arénában, azonnal támadni kell.”Hát ezek voltak itt nálunk hétfőn a Vencel téren, állítólag nem tankokkal, hanem virágokkal jöttek. Ezek a virágok azonban nem illatoznak, inkább bűzlenek, még ha exportálták is azokat — jegyezte meg a volt tudósító. Gejza Vilcek egyébként — bírálva Václav Havel hétfői szereplését a Magyar Televízió Panoráma műsorában — nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Charta vezető személyiségének politikai ideáljából nyújtott ízelítőt a Fidesz tagjainak szereplése a prágai Vencel téren. A csehszlovák sajtóban egyébként az immár bevett gyakorlat szerint megjelent az első olvasói levél is, amely szintén a Fideszt vette célba. A Rudé Právo és a pozsonyi Új Szó egy időben jelentette meg szerdán a magyar nemzetiségű Hegedűs Sándor prágai mérnök méltatlankodó sorait. A mérnök (aki, mint írta, Csehszlovákiában született, magyar nemzetiségű és egy délszlovákiai munkás fia) visszautasította, hogy Csehszlovákiának a Fideszéhez hasonló „felhívásokra” volna szüksége. Megismételte a csehszlovákiai átalakítással kapcsolatban a hivatalos beszédekben oly sokszor hallható tömör megállapítást, miszerint „egyszerűen becsületes munkára és jobb eredményekre” van szükség. A Rudé Právóban és a Pravdában különben a két lap jelenlegi budapesti tudósítója nagy részletességgel ismertette az Esti Hírlapnak azt a cikkét, amely bírálja a Fidesz részvételét a Vencel téri tüntetésen. A tudósító az írásból azokat a részeket emelte ki, amelyek egyet nem értésüket hangsúlyozzák és kétségbe vonják, hogy a Fidesz lépése jó szolgálatot tett volna Magyarországnak. (MTI) Változni vagy meghalni „Peresztrojka: változni vagy meghalni” címmel a Buenos Ai- res-i El Cronista Comercial exkluzív interjút közölt Aganbegjan Abel professzorral, a neves szovjet közgazdásszal, aki a Szovjetunió Tudományos Akadémiája gazdasági intézetének titkára, s egyben tagja az SZKP Központi Bizottságának is. Aganbegjan ismertette új felfogásukat, miszerint a szocializmusnak piacgazdaságként kell működnie. Létfontosságúnak nevezte, hogy gazdaságuk nyitott legyen a Nyugattal szemben. „Nincs más választásunk a válság leküzdésére, hiszen a hiánygazdálkodás időzített bomba” — jelentette ki. Mindehhez fel kell számolni a bürokratikus centralizmust, az önkényes gazdaságirányítási módszereket. Be kell vezetniük a haszonbérleti, a részvénytársasági és az árverezési rendszert. Önszabályozó, demokratikus, önmagát igazgató gazdaságot akarnak kialakítani, hogy az egyén szabadságot élvezzen és ösztönözve érezze magát arra, hogy képességeinek legjavát adja a társadalomnak. Általánossá akarják tenni a szövetkezeti rendszert. A professzor a gazdasági érdekben jelölte meg a legfőbb hajtóerőt, és állást foglalt a bérplafon megszüntetése mellett. Aganbegjan tagadta, hogy a peresztrojka visszatérést jelentene a kapitalizmushoz. Azt mondta, hogy a peresztrojka a „még több szocializmust” jelszó jegyében fogant. Inkább a szocializmus lenini értelmezését akarják visszaállítani jogaiba: a szocialista gazdaság pluralista gazdaság, vegyes gazdálkodás, különféle tulajdonformák társadalma. Ezért többé nem szabad idegenkedni a rendszerek közti konvergenciától — vélekedett —, hiszen a kapitalizmus és a szocializmus egyaránt közeledik egymáshoz. Amott például komoly eredményeket értek el az egyén társadalmi védelme, az ingyenes oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer terén. Ezenkívül drasztikusan beavatkoznak a gazdasági folyamatok szabályozásába. A két rendszer közti alapvető különbség a tulajdonviszonyokban rejlik, a kapitalizmusban a bérmunkán alapuló tulajdon uralkodik. Ami pedig a munka- nélküliséget illeti, a Szovjetunióban ugyan megpróbálják elkerülni azt, de a cél a gazdaságtalan vállalatok felszámolása. Más szocialista országokban, így Magyarországon van munkanélküliség, még ha sokkal kisebb arányú is, mint a tőkés országok többségében — mondta. Aganbegjan nem értett egyet azoknak e nézetével, akik szerint a Szovjetuniónak nem a hazai termelés fokozásával, hanem importtal kell fölszámolnia a fogyasztási javakban mutatkozó hiányt. Szerinte nem szabad még nagyobb adósságba keverni az országot, hiszen az adósságállomány így is meghaladja az ötven- milliárd dollárt. Regionális fejlesztési politikájukról szólva kitért Észtország helyzetére, és elmondta, hogy az észt vezetők véleménye szerint a köztársaság vagyona nem tekint- „ hető a Szovjetunió vagyonának, hanem saját kincs, amely fölött egymaguk rendelkeznek. Ennek keretében saját bankra, pénzre tartanak igényt. Moszkva ugyan jogosnak tartja számos igényüket, de másokat túlzottnak ítél, így például az önálló pénz bevezetését, hiszen a világon egyetlen államszövetség sem létezik, melynek tagállamai más pénzt használnának, mint a szövetségi állam egésze. Aganbegjan közölte, hogy a reformmal és a decentralizálással szemben az apparátus fejti ki a legnagyobb ellenállást. Azt kell présbe fogni fentről és lentről. A jelenlegi gazdasági vezetők egyetlen dologban érdekeltek: hatalmuk átmentésében. A ret- rográd erőktől nyugdíjazással, kényszemyugdijazással és funkciójukból való eltávolítással akarnak megszabadulni. A professzor szerint az említett 2,2 milliós apparátust már sikerült 600 ezer fővel csökkenteni, s további két éven belül szeretnék letornázni létszámát 50 — 66 százalékra. Simó Endre A paktum és következményei Tegnap egy olyan kétoldalú szerződés megkötésének fél évszázados évfordulójáról emlékezik meg a világ, amelyről túlzás nélkül állítható, hogy még ma is érezteti hatását, s a feszültségek táptalaja Európában. Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt szovjet — német megnemtámadási szerződésről, pontosabban annak titkos záradékáról van szó, amely a nagyhatalmi diktatúrák más népek fölötti nem mindennapi kufárkodásá- nak egyik XX. századi jelképévé vált. Ama bizonyos titkos záradék ugyanis önkényesen döntött Lengyelország és a balti államok sorsáról. Történelmi tény: a Szovjetunió és a Német Birodalom megnemtámadási szerződése, vagy ahogy másként nevezik, a Molotov — Ribbentrop paktum átrajzolta a térség határait. Igaz, az augusztusi 23-i „első leosztás” még nem a mai határokat jelölte ki, hiszen az akkori záradék értelmében Litvánia Németországhoz került volna és a Szovjetunió kiterjeszthette volna befolyását Lengyelország keleti részére, majdnem Varsóig. Mintegy egy hónappal később döntöttek úgy, hogy mindhárom balti köztársaság: Észtország, Lettország és Litvánia a Szovjetunió részét képezi, míg a náci Németország bekebelezi Lengyelországot Breszt-Litovszkig. A paktum titkos záradéka az utóbbi évekig tabu témának számított Európa keleti felében. A hivatalos szovjet propaganda úgy állította be a dolgot, hogy Moszkva „nemes gesztusként” fogadta a Szovjetunió testvéri közösségébe a balti államokat, hiszen ők maguk kérték, hogy a fokozódó német agressziós láz miatt az erős Szovjetunió oltalma alá kerüljenek. Ezen az állásponton Sztálin halála után sem változtattak. Bár Hruscsov és Brezsnyev elítélte a sztálini belpolitika egyes elemeit, de Sztálin külpolitikáját, így a balti államok bekebelezését és Lengyelország kiárusítását elfogadták. Sőt, nem tettek semmit az ellen sem, hogy a Baltikumban kialakult kedvezőtlen folyamat — mint például az eloroszosítás — megálljon. így a ma kialakult helyzet a szovjet peresztrojka egyik legveszélyesebb „közellenségévé” vált. Egy részről a három balti köztársaság mind nagyobb önállóságot követel magának, sőt egyes hangok a Szovjetuniótól való elszakadását is sürgetik már, más részről viszont a szovjet vezetés számtalan olyan problémával áll szemben, amely — legalábbis egyelőre — irreálissá teszi az észtek, a lettek és a litvánok jogos követeléseinek teljesítését. Mindenekelőtt az etnikai kérdés: a főként orosz ajkú lakosság betelepítése következtében az 1.6 millió lakosú Észtország negyven százaléka nem észt, a 2.7 millió lelket számláló Lettországban a lakosság fele orosz vagy más (nem lett) nemzetiségű. Még a 3,7 milliós Litvániában a legjobb a helyzet: ott „csak” húsz százalékra duzzadt a Szovjetunió más részeiből érkezett lakosok száma. Felvetődik a kérdés: a balti önállóság megvalósítása révén az ő sorsuk vajon mi lesz? Kitelepíteni aligha lehetne őket, mert ez megint durva adminisztratív intézkedéseket vonna maga után, és a Szovjetunióban sem lehet máról holnapra embermilliókat más lakóhelyekre költöztetni. A feszültség máris kézzelfogható: Észtországban ebben a hónapban az orosz nemzetiségű munkások egy héten át sztrájkoltak amiatt, hogy a tallin- ni parlament olyan választási törvényt hozott, amelyet sérelmesnek tartanak magukra nézve. Az etnikai problémák mellett azonban sorolhatjuk a gazdasági és katonai akadályokat. A három balti köztársaság termelési kultúrája a Szovjetunióban a leghatékonyabbak közé tartozik, és ezernyi szállal kapcsolódik az egész ország gazdasági vérkeringéséhez. Ezeket a szálakat rövid időn belül nem lehet széttépni. A katonai megközelítésnél pedig elég említeni a szovjet balti flottát, amelynek kikötői zömmel a Baltikumban vannak. A Szovjetunió mint katonai nagyhatalom, nem hatástalaníthatja a térségben haditengerészetét. Ezek a példák elég érzékletesen mutatják a helyzet fonákságát. Márpedig a három köztársaság őshonos lakosai nem tágítanak. A szerződés évfordulóján például Vilniusból induló, Rigán keresztül haladó és Tallinnig tartó, 560 kilométer hosszú élő lánccal kívánják demonstrálni tiltakozásukat függetlenségük 50 évvel ezelőtti elvesztése ellen. Moszkvában mit lehet erre tenni? Annyit máris mindenképpen, hogy elismerik, amit eddig tagadtak: a záradék létezik, és az — úgymond — eltérést jelent a lenini külpolitikától. Ezt az ismert reformer, Alekszandr Jakovlev által vezetett parlamenti különbizottság jelentette ki a hónap elején. Mihail Gorbacsov pedig ígéretet tett arra, hogy január elsejétől a balti államok gazdasága önállóbb lehet ez eddiginél. Hogy mi lesz a három „ellenzéki köztársaság” sorsának további alakulása, ma még nehezen megjósolható. Mindenesetre egy biztos: az összes érdekelt fél nyugalmára, a másik érdekeinek tiszteletben tartására van mindenekelőtt szükség, és akkor remélni lehet, hogy a balti kérdés — és egy 50 éves paktum — lekerül a napirendről. Hegedűs György f ^ ÉRTESÍTÉS Értesítjük T. Gázfogyasztóinkat, hogy 1989. augusztus 24-én 7-18 óráig Hatvan város szolgáltatási területén A VEZETÉKES FÖLDGÁZSZOLGÁLTATÁS SZÜNETEL! Kérjük az ipari, háztartási és kommunális fogyasztóinkat, hogy a gázszünet alatt a gázfőcsapokat ZÁRT állapotban tartsák és a készülékek beüzemelésével a saját biztonságuk érdekében NE KÍSÉRLETEZZENEK! A gázszünet ideje alatt folyamatos ügyeletet tartunk Eger, Klapka u. 2. sz. alatt a 13-833-as, Hatvan, Szocialista brigádok tere 7., 12-511 -es telefonon, ahol felvilágosítást adunk fogyasztóink részére. Kérjük fogyasztóink megértését, türelmét munkánk elősegítése érdekében. V__________________________________________________________________________________ß f PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! ^ A Heves és Vidéke ÁFÉSZ 1989. október 1-jétől 1992. szeptember 30-ig terjedő időszakra — amely két évre meghosszabbítható szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeit: 20. Sz. Cukrászüzem Heves, Madách u. 3. 28. Sz. Vas-Műszaki bolt Heves, November 14 tér 30. Sz. Benzinkút Heves, Egri út 24. Sz. Sütögető IV. o. Heves, Piac tér 39. Sz. Tejbolt Heves, November 14 tér 82. Sz. Vas-Műszaki bolt Kisköre, Kossuth u. 83. Sz. Ruházati bolt Kisköre, Kossuth u. 85. Sz. Élelmiszer-Háztartási Kisköre, Kossuth u. 86. Sz. Éleliszer-Háztartási Kisköre, Széchenyi u. 46. Sz. Büfé IV. o. Tiszanána, Vörös Hadsereg u. 95. Sz. Vas-Műszaki Tiszanána, Vörös Hadsereg u. 96. Sz. ABC Tiszanána, Vörös Hadsereg u. 72. Sz. Élelmiszer-Háztartási Kömlő, Kossuth u. 74. Sz. Élelmiszer-Háztartási Kömlő, Fő út 49. Sz. Élelmiszer-Háztartási Erdőtelek, Fő út 42. Sz. ABC Pély, Fő út A fenti egységekre vonatkozó versenytárgyalás 1989. szeptember 13-án délelőtt 10 órakor lesz az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályán. A pályázatok leadásának határideje: 1989. szeptember 6. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztálya ad. (Heves, Tanácsköztársaság tér 16.)
