Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 17., csütörtök A balinkabányai Szolidaritás Munkásszakszervezet nyilatkozata NjSngf Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva­sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah­hoz, hogy teljesebb képet alkot­hassanak magukban különbö­ző kérdésekkel kapcsolatban. „Tisztelt vagyonosok!” Nyílt válaszlevél az MSZMP Eger Városi Bizottsága Első Titkárának Mint hozzánk írt levelében írja, testületük dön­tött, illetve állástfoglalt, hogy támogatják a most szerveződő pártok működési feltételeinek kialakí­tását. Vagyis, a Széchenyi út 23. szám alatti körzeti pártszékház helyiségeit felajánlják az FPK (Függet­len Politikai Kerekasztal) szervezeteinek. A magunk részéről „köszönjük”, nem kérjük. Mi nem ismerjük el, hogy ezek a vagyonok az Önöké. Ez is — mint a többi millió, melyet még nem aján­lottak fel — a népé. Eger polgárainak tulajdona. Nekik ne felajánlják, ne kegyet gyakoroljanak, ad­ják vissza jogos tulajdonosaiknak! S ez csak egy apró, kezdő lépés az Önök megúju­lásának, szavaiknak tettekre váltása felé. Befejezésül az SZDSZ részéről: Nem kérjük az MSZMP „támogatását”, elég volt a 40 éves „segítség”! Kérjük viszont az egri lakoso­kat, hogy tegyenek javaslatot a feleslegessé vált pártszékház közérdekű hasznosítására. Ötleteiket, javaslataikat szívesen összesítjük és képviseljük, cí­münk Eger, Széchenyi út 18. Szabad Demokraták Szövetsége Eger Városi Szervezete A Magyar Orvosi Kamara közleménye Az újonnan szerveződő Ma­gyar Orvosi Kamara fontos állo­másához érkezett el: a Fővárosi Bíróság az 1989. évi II. törvény 15. paragrafusának (11 bekezdé­se alapján 232. szám alatt a társa­dalmi szervek nyilvántartásába vette. Ezzel a Kamara jogi elis­merésének hivatalos — bár nem túl egyszerű — ügyintézési folya­mata befejeződött, az alakuló közgyűlés által elfogadott Alap­szabály jogerőre emelkedett. Az Alapszabály világosan fo­galmazza meg a Kamara céljait, nevezetesen: „a Kamaráról szóló törvény kezdeményezését; az or­vosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális érdekeinek érvényesíté­sét; az orvosi tevékenység szín­vonalának emelését; az orvosi tevékenység társadalmi jelentő­ségének elismertetését”. A fel­adatokban, szolgáltatásokban megvalósítandó szándék egy: az orvos szakmai felkészültségé­nek, rátermettségének, elhiva­tottságának, etikai magatartásá­nak a lehető leghatásosabb mó­don kell érvényesülnie a lakosság egészségi állapotának megóvá­sában, a betegellátásban és egészségi állapotunk mind telje­sebb helyreállításában. Végül is erre mutat a sokoldalú érdekér­vényesítés eredője: a Kamara őr­ködik afelett, hogy az orvostár­sadalom olyan jogok és köteles­ségek között gyakorolja hivatá­sát, amely érdekviszonyok lehe­tővé teszik — és elvárják — tudá­sának széles körű alkalmazását a betegek, az ország lakosai érde­kében. A Magyar Orvosi Kamara az orvosok nem kizárólag érdekvé­delmi, hanem olyan szakmai tár­sadalmi szervezete is, amely a politikai pártoktól független — ismételten aláhúzva a szót — szakmai testületet alkot. Feltett szándéka az orvosi tevékenység társadalmi jelentőségének elis­mertetése, de nem a politikai pártok érveivel és módszereivel, hanem az orvosi munka értéké­nek hangsúlyozásával; a társa­dalmat, a közösséget alkotó egyén, a család életében betöl­tendő szerepének kidomborítá­sával. Másképpen fogalmazva: a Kamara az orvosok jó szakmai munkájával kíván politizálni. A Magyar Orvosi Kamara — együtt más szerveződő és már megalakult kamarákkal, szak­mai érdekvédelmi testületekkel — kezdeményezi a kamarai tör­vény megalkotását elsősorban azért, hogy segítse a társadalom- irányítás két alapvető formája — a társadalmi önigazgatás és az ál­lamigazgatás — között kialakult aránytalanság megszüntetését a demokratikus önigazgatási for­majavára. Teszi ezt azért, hogy a közhatalom (a minisztériumok, más államigazgatási szervek) közigazgatási feladataitól elvá­lasztva az adott hivatás, foglal­kozás szakmai és etikai követel­ményrendszerének meghatáro­zása, ezek érvényre juttatása és betartása feladat- és hatáskörébe tartozzon. Erre pedig az önkén­tes tagságon alapuló, demokrati­kusan létrehozott önkormány­zattal rendelkező szakmai, ér­dekvédelmi szervezetek az alkal­masak. Ez egyben a megújuló, a demokrácia felé haladó magyar társadalomnak is érdeke. A Ma­gyar Orvosi Kamara is ezt az utat választotta, és ezen kíván to­vábbhaladni a jelenben és a jövő­ben is. Bár napjainkban még a szer­veződés feladatai állnak az elő­térben, az egészségügyi kor­mányzat mellett a sajtó, a rádió, a televízió közvetítésével a közvé­leményt érdeklő kérdések egy részében a Kamara állásfoglalása is a nyilvánosság reflektorfényé­be került. A demokrácia pozitív előjelű megnyilvánulásainak kell megítélniük ezeket még akkor is, ha a nyilatkozataink (szándékolt világos tartalma) nem mindig jutnak el az állampolgárhoz mar­káns, tiszta, félreérthetetlen megfogalmazásban. A Magyar Orvosi Kamara nem zárkózik el attól, hogy a ma­gánvállalkozások is teret nyerje­nek az egészségügyben, ha ez a betegek hatásosabb gyógykeze­lését segíti elő, és felszabadítja a társadalom, a közösségek rejtett szellemi és anyagi erőtartalékait. De nem tartja egyetlen általános üdvözítő megoldásnak, messze­menőkig nem értene egyet azzal, hogy az állam ne vállaljon fele­lősséget polgárainak egészség- ügyi ellátásáért. Ugyanúgy tá­mogatja a magángyakorlat fenn­tartását, amelynek bővülése vagy szűkülése nem a bürokrati­kus hatósági szabályozástól, ha­nem a valós és reális igényekben megfogalmazódó szükségletek­től függ. A Kamara törekvése az, hogy a beteg ember gyógyításának mi­kéntjét ne az állampolgár vagyo­ni, társadalmi helyzete, pártállá­sa határozza meg, hanem a be­tegsége, amelynek gyógyításá­ban elvárja az orvostársadalom tagjaitól, hogy tudásuk legjavát adva, a szigorú szakmai és etikai elveket betartva tegyenek meg mindent az egészségi állapot le­hetőleg maradéktalan helyreállí­tásáért. Ebben számít az egyén, a páciens aktív közreműködésére, legalábbis annyiban, hogy tőle telhetőén ne rontsa életmódjával egészséges élete lehetőségének kilátásait. Ugyanakkor elvárja az állam­tól is, hogy tegyen meg mindent az őt fenntartó állampolgárok életkörülményeinek javításáért, környezetük védelméért, egész­ségügyi ellátásuk feltételeinek javításáért, fejlesztéséért, még­pedig nem utasítva, hanem ki­kérve a lakosság véleményét, fel­karolva hasznos kezdeményezé­süket. A célt kifejező tartalom a fontos, amelynek megvalósításá­ra számos módszer egymás mel­lett is alkalmazható. A Magyar Orvosi Kamara e feladatok meg­valósításában kíván partner len­ni szerveződő sajátos működésé­vel, ehhez várja a közel 13.000 orvoskamarai tag többi kollégá­jának csatlakozását. A Hit Gyülekezetének nyílt levele Kárpáti Ferenchez A Honvédelmi Minisztérium 1989. augusztus 9-i sajtótájékoz­tatóján Szabó Egon vezérőrnagy úr, a minisztérium szóvivője ta­gadta, hogy a hadsereg belső el­hárítása a katonák világnézeti el­lenőrzésével foglalkozna. Ez az állítás újabb példája annak a sza­kadéknak, amely a politikai ha­talom képviselőinek hivatalos megnyilvánulásai és a minden­napok gyakorlata között tátong. Folyamatosan kapunk tájékoz­tatást arról, hogy a szegedi Kos­suth laktanyában tudatos keresz­tényüldözés folyik. Kovács And­rás, Szalma Gyula, Pál Péter és Lajos Zoltán sorkatonákat, akik valamennyien gyülekezetünk tagjai, hitük miatt megalázó ki­hallgatásoknak vetették alá, ügyészi eljárással fenyegették meg, Bibliájukat, vallásos tárgyú könyveiket, feljegyzéseiket le­foglalták, körletelhagyási enge­délyüket bevonták, katonatársa­ik előtt becsületüket sértő kifeje­zésekkel illették. Tiltakozunk a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos jo­gának és az emberi méltóságnak eme gyalázatos megtiprása ellen! Megengedhetetlen, hogy a „nép” hadseregében az állam­párt képviselői (politikai és elhá­rító tisztek) továbbra is teljhatal­mú úrként, tetszés szerint gázol­hassanak az ideológiai harc zász­laja alatt kiszolgáltatott helyzet­ben lévő sorkatonák lelkiismere­tébe. Ezek és a hasonló esetek is sürgetővé teszik a fegyveres erők és testületek depolitizálását. Felkérjük a T. Miniszter Urat, hogy szíveskedjék a szegedi jog­sértéseket kivizsgálni, azok elkö­vetőit, így pl. Hídvégi István alezredes, politikai alosztályve­zetőt és Prágai Mihály őrnagy zászlóaljparancsnokot felelős­ségre vonni, és a vizsgálat ered­ményéről,-valamint a felelősség­re vonásról gyülekezetünket tá­jékoztatni. Szíveskedjék intéz­kedni a gyülekezeti tagjainkat ért diszkrimináció megszüntetése végett. Tájékoztatjuk, hogy az ügy közérdekű vonatkozásai miatt levelünket egyidejűleg eljuttat­juk a sajtószervekhez is. Fáradozását előre is köszön­jük. Budapest, 1989. augusztus 14. dr. Tóth Gábor dr. Mészáros István A balinkabányai Szolidaritás Munkásszakszervezet tekintettel a közelgő szakszervezeti válasz­tásokra, ügyvivő testületének ülésén a következő nyilatkozatot fogadta el: Mint a Bányászati Dolgozók Szakszervezetén belül működő független rétegszakszervezet, rendkívül fontosnak tartjuk a vá­lasztásokat a legdemokratiku­sabb módon jelöléstől-választá- sig megtartani, melynek feltéte­leit az üzemi szakszervezeti bi­zottság által kérjük biztosítani. A bányászatban országosan első­nek lezajlott választás (Mecseki Szénbányák) tanulságait figye­lembe véve úgy gondoljuk, idő­ben el kell kerülni azokat a hibá­kat, amelyek következménye­ként utólag sopánkodhatnánk. A választásokkal egyi dőben folyó alapszabály módosítás vi­tájához a következőket javasol­juk minden választónak megfon­tolásra: 1. A tagdijelvonás mértékét a tervezett 40 százalékkal szem­Az SZDSZ Csepeli Csoportjának állásfoglalása a politikai egyeztető tárgyalásokról Az SZDSZ Csepeli Csoportja elítéli az MSZMP tárgyaló kül­döttségének az ellenzék megosztá­sát célzó halogató taktikáját. Úgy véljük, át kellene éreznie az MSZMP tárgyaló küldöttségének és személy szerint Fejti Györgynek azt a történelmi felelősséget, ame­lyet nemcsak a nemzet jövőjéért kell viselniük, hanem amely a múlt bűneiért és e rossz gazdasági, poli­tikai döntésekért, az ország jelen­legi helyzetbe juttatásáért terheli őket. A küldöttség és Fejti György nem érzi át ezt a felelősséget. Fejti a párt vagyona körüli hangulatkel­tésről beszél, miközben egy ország tudja miképpen jött létre ez a va­gyon: nem tagdíjakból, hanem el­kobzásokból, kisajátításokból, sokmilliárdos állami támogatások­ból, vállalatok, tanácsok olykor il­legálisan átcsoportosított pénzé­ből (mint például a szegedi pártház esetén), stb. Ezek a költségek az egész társadalmat terhelték. S tud­ja azt is a közvélemény tájékozot­tabb része, miképpen menti át ezt az úgymond „vagyonát,, az MSZMP különböző vegyes válla­latokba. Vajon van ehhez erkölcsi joga? Mégis, miközben az MSZMP tárgyaló küldöttségének talán-ta- lán felcsillanó felelősségérzetére apellálunk, felszólítjuk az Ellenzé­ki Kerekasztal pártjait is, hogy nemzetünk érdekében — elveik feladása nélkül — törekedjenek ar­ra, hogy a tárgyalások érdemben folytatódjanak. Szabad Demokraták Szövetségének üzenete a Charta’77-hez A Szabad Demokraták Szövetsége meleg szeretettel üdvözli az emberi jo­gok és a demokrácia minden csehszlo­vákiai hívét. 1968-ban az akkori rend­szer akaratából magyarok is részt vettek a szomszéd nép elleni agresszióban. De ez az invázió egész térségünket, benne a mi hazánkat is visszaterelte, a zsákutcá­ba. A jogok és a fejlődés kelet-európai híveinek azóta nincs más útja, mint a közös fellépés az elnyomás közös rend­szere ellen. A magyar demokratikus ellenzék mindig is ihletet merített a Charta ’77 harcából, igyekezett azt támogatni, és világossá tenni a közvélemény. előtt, hogy népeink, érdekei azonosak. Ma, amikor a Szabad Demokraták Szövet­sége immár legálisan működik, megerő­sítjük szolidaritásunkat veletek. Bizo­nyosak vagyunk benne, hogy népeink­nek már nem kell sokáig elszenvedniük az egypártrendszerek kultúrát pusztító és alkotóerőt pazarló anakronisztikus uralmát. Veletek vagyunk békés harco­tokban az elnyomás ellen, és veletek le­szünk a baráti népek demokratikus Eu­rópájában. ben 10 százaléknak javasoljuk, hiszen a csökkenteni szükséges apparátus működése jóval keve­sebbe kell, hogy kerüljön. A SZOT (vagy a helyébe lépő tes­tület támogatásának mértékéről a szövetség tagszervezetei külön- külön döntsenek. Figyelembe ajánljuk venni a meglévő szak- szervezeti vagyon jobb hasznosí­tásának lehetőségeit. Jó néhány üdülőt ma is szállodaszerűen üzemeltetnek, azt a tagság nem használhatja, vagy meg kell szűnni a luxusigényeket olcsón kiszolgáló létesítményeknek stb. 2. A tervezett szövetség tag­szakszervezeteinél így maradó tagdijrészből sztrájkalapot kell létrehozni, előre felkészülve a jö­vőben kialakuló gazdasági hely­zetre. 3. Meg kell szüntetni minden megyében a szakszervezetek megyei tanácsát, létük ma is, de különösen a szövetséggé alaku­lás után felesleges. 4. Hatékony tiltakozást kell A XVI. kerületi Demokrati­kus Ellenzéki Közösség az Ellen­zéki Kerekasztal és általában az ellenzéki szervezetek lejáratásá­ra tett kísérletként értékeli azo­kat a próbálkozásokat, melyek az MSZMP-vel folytatott tárgya­lásokat úgymond a nép feje fele­tti egyezkedésnek, a pozíciók és a tulajdonok újraosztásának” ál­lítják be. Ez annál inkább furcsa, ha a harmadik oldalon helyet fogla­lók közül hangzik el. Tudniuk kellene, hogy nem az Ellenzéki Kerekasztal szervezetein múlott, hogy a társadalom nem kapott folyamatos tájékoztatást. Az MSZMP részéről a tárgyaláso­kat vezető Pozsgay Imrének kel­lett volna éppen odahatnia, hogy az állampolgári tájékoztatás megfelelő és pártatlan legyen. A reformerséget és a jószándékot nem elég hangoztatni, szép sza­vakkal ecsetelni, azt tettekkel kellene bizonyítani, s ezt Pozsgay Imre többször is elszalasztottá. Mint a Televízió felügyeletével is megbízott államminiszter, nem hatott oda, hogy a március 15- ére megígért közvetítések létre­jöjjenek. bejelenteni a kormány felé a földalatti pótlék megadóztatása ellen. Ez a pótlék a föld alatt dol­gozó bányászok egészségének nagyon alacsony „ára”, aminek adóztatása szégyenletes. 5. A tulajdonátalakítási tör­vény alapján létrehozott vagy létrehozandó vállalatokban, részvénytársaságokban, kft- kben biztosítani kell a megfelelő munkásrészesedést, az esélye­gyenlőséget a jelenlegi vezető­menedzser gárdával. A kialakítandó vegyes gazda­ságban az eddiginél sokkal erő­teljesebben kell érvényesülni a szakszervezeti munkás-érdekvé­delemnek, munkásellenőrzés­nek. 6. A gazdasági vezetésnek ugyanúgy szüksége van a mun­kások kritikus szellemű ellenőr­zésére, mint a munkásnak a jól működő gazdasági vezetésre. Az MSZMP és a DEMISZ vonuljon ki a munkahelyekről a lakóhe­lyekre. A jövőt politikamentes munkahelyeken képzeljük el, mindenféle „bújtatás” nélkül. Az esélyegyenlőség biztosítá­sára a nemzet hírközlő intézmé­nyei, így a Televíziós is, még min­dig nem biztosítanak kellő mű­soridőt az ellenzéknek, hogy sze­mélyiségeiket a társadalom meg­ismerhesse, így a köztársasági el­nöki posztra eséllyel pályázhat­nának. Mert aki erre pályázik, annak valóban széles népréteg bizalmát kell élveznie, s tisztessé­gét, pártatlanságát bizonyítani kell. Ezt Pozsgay Imre a Bős- Nagymaros ügyében adott „igen” szavazatával megintcsak elszalasztottá. Szavakban hirde­tett szándékát egy tartózkodás jobban igazolta volna. Az igazi demokrácia felé tett lépések tehát hiányoznak, ez a mostani csak a szavak demokrá­ciája, s figyelmeztetés az ellenzé­ki szervezetek részére is, hogy el­ső lépésként a demokratikus át­alakulást közösen kell kikövetel­niük, s a külön-külön történő megmérettetésük csak egy mű­ködő demokráciában aktuális. A Fidesz, az MDF és az SZDSZ XVI. kerületi szervezetei Csakis a megyei tanácsok? A MUOSZ Komárom megyei csoportjának állásfoglalása A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége augusztus 9-i el­nökségi ülésén többek között ál­lást foglalt a megyei lapokkal kapcsolatban is: „az elnökség szerint az MSZMP által alapított lapok kiadói és fenntartói az át­meneti helyzetben csakis a me­gyei tanácsok lehetnek, megfele­lő társadalmi ellenőrzés mellett, a választásokon indulók esélye­gyenlőségének biztosításával.” Nem értünk egyet azzal, hogy „...az MSZMP által alapított la­pok kiadói és fenntartói... csakis a megyei tanácsok lehetnek”. Mi azt javasoljuk — nem át­meneti megoldásként, hanem hosszú távra, a választásokat kö­vető időszakban is —, hogy amennyiben az MSZMP tulaj­donosi, illetve lapgazda funkció­ja megszűnne, minden megyei napilap és kiadóvállalat váljon önállóvá. Önállóan gazdálkod­hasson és önálló szellemi műhely legyen. Az ehhez szükséges for­mát — állami vállalat, kft, rész­vénytársaság stb. — a megyék­ben a helyi lehetőségek figye­lembevételével alakítsák ki. Át­menetileg, a választásokig a me­gyei napilapok adjanak teljes esélyegyenlőséget a választáso­kon induló pártok jelöltjei szá­mára. Javasoljuk, hogy ebben a kér­désben mielőbb hívjanak össze a döntés-előkészítés érdekében egy tanácskozást, melyen vegyen részt az MSZMP elnökségének egy tagja, a Központi Bizottság társadalompolitikai osztályának vezetője, a MUOSZ főtitkára és elnöke, valamint az összes me­gyei lap főszerkesztője, a kiadók igazgatói és a MUOSZ titkára. A XVI. kerületi Demokratikus Kllenzeki Közösség közleménye 9 3 i Tpher.Q7á/lifác TA YI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents