Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 16., szerda 4. A borzongatás nagymestere Kerényi Károly szellemében A svájci magyarok kulturális szervezete A magyar irodalom évtizedek óta nem azonos Magyarország irodalmával. A trianoni békediktátum és az 1919 után több szakaszban megismétlődő kivándorlási hullám a magyar nép egy- harmadát sodorta idegen államokba, s a szétszóródással párhuzamosan decentralizálódott, sok központúvá alakult irodalmi életünk is. A határon túli magyar irodalmak — kettős kötődésük, ambivalens nyitottságuk révén — megteremtik egy páratlan méretű világirodalmi ozmózis lehetőségét, a híd szerepét töltik be az anyaország és a befogadó nemzet irodalma között. Ezt a küldetést teljesítik, távoli világrészek üzenetét áramoltatják az egyetemes magyar irodalom vérkeringésében a Nyugat-Európá- ban és a tengerentúlon alkotó magyar írók is. A szórványmagyarság irodalomtörténetének egyik tartalmas fejezetét Svájcban írják. Ebben a kis országban körülbelül 15 ezer magyar él, közülük a legtöbben — mintegy 12 ezren — az 1956- os népfelkelés után találtak itt második hazájukra. Az etnikai identitás megőrzésére, életképes kulturális egyesület megszervezésére irányuló erőfeszítéseik 1976-ban vezettek a legszámottevőbb eredményhez. Ekkor alakult meg Zürichben a Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre (röviden: SMIKK), amely csakhamar Svájc határain túl is figyelmet keltett, a nyugati magyar művelődés egyik jelentős fórumává és műhelyévé vált. Nevét 1981-ben — a rövidítés meghagyásával — Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körre módosította. Létrejöttét elsősorban azoknak a magyar íróknak és tudósoknak köszönheti, akik Svájcot választották új otthonuknak: ők puszta jelenlétükkel is társulásra, együttcselekvésre ösztönözték á közelükben élő és az óhazát elfelejteni nem tudó magyarokat. Itt csupán néhányukra hivatkozunk. Dénes Tibor (1907 — 1983) regényeivel és novelláival, a Nyugatízlésén nevelkedett esz- széivel és színháztörténeti kutatásaival tűnt ki. Saáry Éva (1929 —) versei és publicisztikai írásai, festményei, könyvillusztrációi és fotói révén vált ismertté. Lőkkös Antal(1928 — ) gyakran idézi a szülőföld emlékét, kifejezi a XX. századi ember fogvacogtató magányát is népi ihletésű verseiben és elbeszéléseiben, Genf könyvtörténetét feltáró munkáival svájci szakemberek megbecsülését is kivívta. Major-Zala Lajos (1930 — ) bátran kísérletező, folyton megújuló, az archaikus népi imák ősi örökségét a legmodernebb irányzatokkal egyeztető költészete a hazai olvasók körében is széles érdeklődésre és ro- konszenvre talált. Az övékénél is fontosabb Kerényi Károly (1897 — 1973) neve, akit — bár megalakulását nem érte meg — bízvást tekinthetünk a SMIKK szellemi atyjának. A világhírű ókortudós 1943-tól haláláig élt Svájcban. „Kettős haza” elméletével és személyes példamutatásával aktív szerepet játszott a magyar emigráció szellemi arculatának formálásában. Tanítása szerint az idegenbe szakadt magyar legszu- verénebb értékeit tagadja meg, ha föladja identitását, asszimilá- lódásra törekszik, de le kell küzdenie az elhagyott szülőföld iránt táplált meddő, bénító nosztalgiát, az elszigetelődés veszélyét is. A helyes arányérzék kifejlesztésével, kettős hűségével egészséges belső egyensúlyt alakíthat ki, tudatosítva a helyzetéből adódó előnyöket, összekötheti a régi és az új haza műveltségét, egységbe foglalhatja a magyarság és az európaiság eszméjét. A népek közösségébe csak a legmagasabb szakmai és erkölcsi igények teljesítése esetén kaphatunk érvényes belépőt. A SMIKK magáévá tette Kerényi Károly koncepcióját, az ő útmutatásai alapján határozta meg elvi irányvonalát. Erről többször is nyilatkozott a kör elnöke, Saáry Éva, aki a titkári funkciót betöltő B. Szabó Péterrel együtt a legnagyobb áldozatot hozza a szervezet sikeres működéséért. Rámutatott, hogy Kerényi „írói, tudósi és emberi magatartását” tekintik követendő példának. Tevékenységükben az első számú követelmény a ” magas szellemi színvonal”, amely „idegen környezetben, idegen nyelveken is versenyképes”. Az össz- magyarság, „nemzeti eszményeink és céljaink” eredményes képviseletének a demokratizmus és a humanizmus elveire épülő cselekvési mód érvényesítése a leglényegesebb feltétele, „ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem fogadunk el és nem támogatunk semmiféle faji, vallási vagy egyéb megkülönböztetést”. Az egyesület fő feladatául „a nyugati magyar alkotómunka elősegítését és támogatását” tűzi ki, nem feledkezve meg a közös európai alapokról és távlatokról. Keresi az együttműködés lehetőségeit és formáit Svájc kulturális közösségeivel és Kelet-Európa magyarságával is. Sokatmondóan demonstrálja a SMIKK hűségét Kerényi örökségéhez, hogy az első luganói tanulmányi napokat szellemi elődje emlékének szentelte. Az 1977. október 30-tól november 1-jéig tartó tanácskozás jelentőségét az egyik résztvevő, Cs. Szabó László így méltatta: „Több volt ez, mint tanulmányi napok; ünnep volt. Briliáns előadások körben megvilágították Kerényi Károlyt, plasztikusan áll előttünk. Ezekből az előadásokból én, aki több mint negyedszázadon keresztül ismertem őt, úgy látom a maga teljességében, mint talán soha. Ha az elhangzott anyag valóban kötetté áll össze, akkor kezünkben van az első és elég kimerítő Kerényi-portré.” A terv és a kívánság nemsokára teljesült: 1978-ban megjelent az előadásokból egybeszerkesztett, a Kerényi Károly és a humanizmus című könyv. Ez az előadói konferencia indította el a SMIKK legrangosabb vállalkozását. Az évről évre október végén megrendezett luganói tanulmányi napok későbbi programjai is igényes témaválasztásról és szervezőmunkáról tanúskodnak. 1978-ban három részből álló ciklus kezdődött: Magyar Mérleg címmel a II. világháború utáni évtizedek magyar művelődéstörténetét tekintették át. Először az anyaország, 1979-ben a nyugati, 1980-ban a kisebbségi magyarság kulturális életéről hangzottak el beszámolók. A szétszóródott magyar etnikai csoportok összetartozásának tudatát erősítő, az „ötágú síp” összehangolását célzó előadás-sorozatot történelmi témák váltották fel. 1981-ben az 1956- os nemzeti tragédiára, emlékeztek, majd Gesta hungarorum címmel három éven át históriánk fehér foltjairól, nyitott kérdéseiről folytattak eszmecserét. 1985- ben a két világháború közötti korszak, 1986-ban az 1956-os népfelkelést követő harminc esztendő magyar szellemi életéről tanácskoztak. 1987-ben Az ezredforduló küszöbén (Pillantás a jövőbe) címmel a magyarság életlehetőségeit mérlegelték az európai sorsközösség tükrében. Tavalyi találkozójukon a nyugati magyar irodalom jelen helyzetét és távlatait elemezték. Az összejöveteleket irodalmi és zenei műsorok, képzőművészeti kiállítások és könyvbemutatók színesítik. A tanácskozások anyaga rendszeresen napvilágot lát könyv formájában is. Elsősorban ezzel a fórummal szerzett hírnevet a SMIKK Svájc határain túl, így Magyarországon is. Lugano az évek során a nyugati magyarság egyik gyülekezőhelyévé és eszmeteremtő központjá vá fejlődött: a tanulmányi napok előadói között a svájciak oldalán fölvonulnak a diaszpóra legjelesebb személyiségei. Gyarapodó számban látják vendégül Kelet-Euró- pa magyar alkotóit is. A luganói tanulmányi napok rendezvényei csupán a töredékét jelentik a SMIKK szerteágazó tevékenységének. Ennek a cikknek a keretei között azonban csak részleges és vázlatos képet adhattunk arról a mind sokoldalúbbá váló munkáról, amellyel tőlünk távol eső tájakon a magyar nyelv és kultúra ügyét, a népek közötti megértés szellemét szolgálja. Lisztóczky László Kedves, joviális bácsi mosolygós szemekkel, rengő tokával — ki gondolná róla, hogy ő a borzongatás nagymestere, a leghíresebb filmrendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan királya? Pedig az volt Alfred Hitchcock, aki augusztus 13-án lett volna 90 éves. Londonban született 1899- ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. Először mint technikus, aztán asszisztens, segédrendező, forgatókönyvíró. 1922-ben elkészítette első önálló rendezését, a Tizenhármas szám címmel. Már neves alkotó volt hazájában, amikor 1939-ben az USA-ba ment, s rövidesen Hollywood legismertebb mesterei közé emelkedett. Egész életében sikeresen küzdött a kom- merszfilm-művészfilm erőszakos megkülönböztetése ellen. Bevallottan szórakoztató alkotásokat készített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok is kénytelenek voltak elismerni ezek művészi színvonalát. Hitchcock filmjei az emberek közötti kapcsolatokról beszélnek, szereplői nem elvetemült gonosztevők, hanem derék polgárok, akik a körülmények kényszerére lesznek gyilkosok. E folyamatot ábrázolva a rendező megmutatja egy beteg, rideg társadalom képét, amelyben önzés, brutalitás és hatalomvágy uralkodik. Míg sok kollégája egyre brutá- lisabb jelenetekkel, egyre vadabb autós üldözésekkel, fantasztikus trükkökkel törekedett sokkhatásra, ő mindvégig hű maradt eredeti koncepciójához. Nála a meggyőző történet, a lélektani hitelesség volt a legfontosabb. A kritikák rendszeresen kiemelik, ahogyan a hatáselemeket kezeli, a vágást, a zenét, a zörejeket, a kamerát, a fényt céljai szolgálatába állítja. Ezekről az erényekről a magyar nézők is meggyőződhettek, hiszen filmjeit — Gyilkosság telefonhívásra, A gyanú árnyéka, A Manderley-ház asszonya, Psycho, Hátsó ablak, Szédülés— bemutatták mozijaink és sugározta a televízió is. 1976-ban, négy évvel halála előtt forgatta az idős mester utolsó filmjét, a Családi sírboltot. És nemrég, egy nyugat-berlini film- fesztiválon bemutattak egy dokumentumfilmet, amely nem sokkal korábban került elő Londonban. 1945-ben kérték fel Hitchcockot, hogy a szövetséges haditudósítók filmanyagából készítsen összeállítást. El is készítette a filmet, Emlékezzünk a táborokra címmel, amelyet aztán politikai megfontolások miatt nem mutattak be. Alfred Hitchcock 1980-ban hunyt el, 81 éves korában. Műveit ma is tanulmányozzák, mesterségbeli tudása ma is lenyűgöző. Filmjein ma is kitűnően szórakozunk. (erdős) Botdogí babakészítő A Heves megyei népi hagyományok őrzéséről ismert Boldog községben négy évtizede foglalkozik a népviseletes babák készítésével lAikács Á'a/a/ínszövetkezeti nyugdíjas. Az elmúlt időszak alatt a hobbiként űzött időtöltésből több ezer boidogi népviseletes baba „született”, melyek nemcsak itthon, hanem Japánba, Kínába, a Szovjetunióba és az GSA-ba is eljutottak, öregbítve a hazai hagyományőrzés jó hírét. Petőfi és a tömegkommunikáció A töretlen kánikulának egy előnye feltétlenül van: szelídíti az indulatokat, visszaszorítja a közéleti hangoskodást, a nyerseséget. Jól jött ez, mert vitakultúra hiányában számosán estek egymásnak, nem méltányolva sem az érveket, sem a tisztességet. Ez a periódus mégsem felesle- ges,,mivel lehetőséget ad a mértéktartó, a higgadt töprengésre, a mindenképpen célszerű és kamatozó meditációra. Effélének örülhettünk az augusztus 7-i, hétfő esti Gong hallgatása közben. Nyakas Szilárd beszélgetett Krausz Tamással, a tömegkommunikáció jelenlegi helyzetéről, megoldásra váró gondjairól, kirívó torzulásairól. Többek között arra kerestek választ, hogy mi magyarázza az olvasók érdektelenségét, közömbösségét, kiábrándultságát, fásultságát, hitetlenségét. Hadd nyomatékoljam: ez a diagnózis aligha vonható kétségbe. Épp ezért érdemes okait kutatni. Ők ketten — s ebben is van valami — arra hivatkoztak, hogy az állampolgárokat a lapokban, rádióban és a tévében ugyanazok a személyek . tájékoztatják, akik valaha menedzselték, indokolták a helytelen döntések regimentjét. Azonosultak velük, kiálltak mellettük, igaz voltukat deklarálták. Aztán — szerencsére — változott a világ. Következett hát a köpönyegfordítás, s most már reformöltözékben keresik helyüket, előkelő szerepüket az újfajta, feltehetőleg demokratikusabb rendeződésben. Szerintük ez a húsosfazék- szindróma riasztja az állampolgárokat, akiknek zöme érthetően szomjúhozza a nyíltságot, a szavak és tettek harmóniáját. Ha nem találkoznak ilyesmivel, akkor bizony depolitizálódnak, elutasítják a sumákolást, a pálfor- dulásokat, az egyoldalúságot, a bántó szubjektivizmust. Ilyesmire — s ezt bizonyíthatom — bőven akad példa. Vegyük csak a legutóbbikat! A Petőfi-expedíció tagjaként, a költő nevét viselő bizottság sajtófőnökeként ott voltam a Burját ASZSZK-beli, hazánktól majd 13 ezer kilométerre lévő Bargu- zinban nagy költőnk sírjának ki- hantolásánál, s tanúja lehettem annak a számomra életfogytig emlékezetes eseménynek, amikor július 17-én délután dr. Ki- szely István professzor, a nemzetközi antropológus csoport világhírű magyar szakembere megtalálta és azonosította a földi maradványokat. A TASZSZ tudósítójával ösz- szefogva továbbítottam a hírt, amelyet néhány órán belül mindenütt közzétettek. Idehaza a tamáskodók uralták a terepet. Információk híján is fellebbezhetetlennek tűnő ösz- szegzést adtak. Amikor visszajöttünk, még erőteljesebben gyökeret vert ez a megközelítésmód. Az sajnos szinte senkinek sem jutott eszébe, hogy az ügyben legilletékesebbeket faggassa. Az általam nagyrabecsült Vasárnapi Újságban szintén háborítatlanul érvényesült ez az irányzat. Augusztus 13-án B. Király Györgyi Fekete Sándorral, az Uj Tükör főszerkesztőjével készített interjút. Az elmúlt évtizedek során nézetmódosításai révén különösképp ismertté vált publicista do- donai mondatai sem leplezhették elutasító, minden ésszerű adalékot tagadó szemléletét. Arra is képes volt, hogy megkérdőjelezze Kiszely István hozzáértését. Hüledezve figyeltem, s rádöbbentem: messze még az az idő, amikor csak a korrektség nyerhet babért. Hiszem, hogy elérkezik majd ez a periódus is. Persze csak akkor, ha zöld jelzést kapnak az örök erkölcsi értékek, ha kizárólag a tárgyilagosság lesz a mérvadó. A toliforgatók hivatásérzetből fakadó kötelessége ezért szót emelni, ezt szorgalmazni. Méghozzá, hogy Tacitusra utaljak: harag és részrehajlás nélkül. Ennek ellenkezője döbbentett meg az ugyaneznapi Gondolatjelben. Ézúttal Zahemszky László kollégámmal — ő irányította az áprilisi expedíció munkáját — kíséreltük meg azt, hogy objektív képet formáljunk a valaha a Népújság által indított, s később a Morvái Ferenc nagyré- dei feltaláló által finanszírozott vállalkozásról. Nos, ezt az anyagot megcsonkítva — erről senki sem értesített bennünket —, fintorgó, lekezelő bevezető szöveggel rajtoltatták. Mivel harminc esztendeje vagyok zsurnaliszta, érthetően elcsodálkoztam. Nem elsősorban az akció, hanem a mögöttes szándék miatt. Tudom, hogy ez a front a maradiak, az okoskodóan konzervatívok, a megtanult ismeretekre esküvők s az újat akarók, az életképes hipotéziseket felkarolok, az azokért kiállók viadala. Nincs ebben semmi különös, legfeljebb az, hogy a másik oldalon sorakozók olykor megfeledkeznek a legalapvetőbb etikai intelmekről is. Vádaskodás helyett csupán ezekre emlékeztetjük őket. S mivel udvariasak vagyunk, ha kell, szégyelljük is magunkat. Helyettük. n. , J Pécsi István Szombaton indul a Nap-TV Az élő műsor számít a nézők aktív közreműködésére Szombaton, augusztus 19-én reggel jelentkezik első alkalommal a képernyőn a Nap-TV, a MOVI és a Mai Nap Rt. által alapított kft. független tv-adója. Az új televíziós hírmagazin reggel fél ötkor kezdődő bemutatóját követően a jövőben hetente kétszer, szerdán és szombaton reggel fél 6-tól fél 9-ig informálódhat e műsorból a néző a legfrissebb hírekről, a naphoz kapcsolódó közlekedési, időjárási és kulturális tudnivalókról. Az adásokat sok zene, sporthír és reklám fűszerezi. Székely Ferenc, a kft. képviselője, a filmhíradó szerkesztője elmondta, hogy az adás technikai hátterét a MOVI műszaki eszközei és szakembergárdája adja: a stúdiót is a Könyves Kálmán körúti filmgyári műteremben alakították ki. Az adást a tv 1 hullámhosszain sugározzák, egy, a műsorszórási moratóriumot megelőzően, az MTV szakvéleménye alapján kiadott, június 30-től december 31-ig szóló engedély alapján. A hírmagazin egyébként anyagilag is független a Te- * levíziótól: az alapítók tőkéjére építve az adást saját bevételeikből kell fenntartaniuk, kereskedelmi tevékenységük, illetve a szponzorok révén. A Nap TV csapata rádiós és hírlapíró munkatársakból áll majd, a MOVI technikai személyzetével együtt az elképzelések szerint mindösz- sze 30-35-en dolgoznak a szerkesztőségben. A Nap-TV politikailag is független kíván maradni, lehetőséget ad a különböző politikai erők megnyilvánulásaihoz, különböző nézetek nyilvános ütköztetéséhez. Az élő műsor számít a közönség aktív érdeklődésére, így a nézőkkel, magánemberekkel, közösségekkel folyamatos kapcsolattartásra törekszenek. Ez mind a műsor szerkesztését, mind tartalmát érinti majd. Az MTI-től, a Mai Naptól és más forrásokból származó híranyagot kiegészítik friss telefonos információkkal, helyszíni tudósításokkal, rendőrségi, kereskedelmi-gazdasági, piaci, közlekedési és időjárási hírekkel.
