Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 16., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA Bush elsőválsága „Jóval nagyobb tétről van itt szó, mint a túszokról” A napenergia hasznosítása Ausztriában Éves „hőhozam” 109,3 gigawattóra George Bush amerikai elnök odahaza csak dicséreteket kapott amiatt, hogy hidegvérrel kezelte a túszválságot; arra is felfigyeltek, hogy a kialakult feszült helyzetet felhasználva az elnök igyekszik megragadni az alkalmat nemcsak az Iránnal való kapcsolatok javítására, hanem a még fogságban lévő amerikai állampolgárok kiszabadítására. Kormányzati tisztségviselők Washingtonban úgy vélekednek, hogy az izraeli emberrablási akció — amely a jelenlegi túszválságot voltaképpen provokálta, s amelyet kezdetben keményen bíráltak is Washingtonban — talán még alkalmat is kínálhat az elnöknek arra, hogy kapcsolatot létesítsen az iráni iszlám köztársaság új elnökével, Hasemi Raf- szandzsanival. „Jóval nagyobb tétről van itt szó, mint a túszokról. Az asztalon valójában az Egyesült Államoknak Iránnal és Szíriával való viszonya, valamint a terrorizmus megítélésének kérdése fekszik” —jelentette ki a Fehér Ház egyik tisztségviselője. Miután Izrael július végén Dél-Libanonból elrabolta a Hezbollah egyik vezetőiét, Obe- id sejket, az Egyesült Államokban sokan feldühödtek azon, hogy Washingtonnak a térségben legközelebbi szövetségese ezzel az akcióval amerikai állampolgárok életét sodorta veszélybe; ugyanakkor ma elismerik, hogy a szembenálló felek az emberrablás után kezdik felülvizsgálni eddigi politikájukat, és lehetséges, hogy éppen ez az akció lesz a kulcs a Libanonban fogva tartott túszok ügyének megoldásához. A Fehér Házban mindamel- J lett türelemre intenek: a j elekből ’"‘élve arról van szó, hogy nemcsak Bush elnök, de Rafszan- dzsani is olyan megbékélési formulát keres, amelyet „eladhat” az évtizedes ellenségeskedés által egymás ellen tüzelt állampolgárainak. „Iránban azt tanították eddig az embereknek, hogy gyűlölniük kell Amerikát. Nem lehet elvárni az ország vezetőjétől, hogy ezt a közhangulatot egy csapásra megváltoztassa” — mondotta az idézett magas rangú személyiség, hozzátéve, hogy ugyanez alkalmazható az Egyesült Államokra is. Amióta meggyilkolták az amerikai William Higgins alezredest, Bush és munkatársai megpróbálják csillapítani a türelmetlenséget és azt elfogadtatni az ország közvéleményével, hogy ebben az ügyben gyors áttörésre nem lehet számítani. Az Egyesült Államokban komoly figyelmet és reményeket keltett az az állítólagos teheráni ajánlat, hogy Irán — bizonyos ellenszolgáltatások fejében — segítséget nyújthat az amerikai túszok kiszabadításához. Ez a hír önmagában is áttörés az irániamerikai viszonyban. Kormányzati körök ugyanakkor nem egészen bizonyosak abban, hogy Rafszandzsani elnök mennyire képes kézben tartani saját országában az úgynevezett keményvonalasokat — arról nem is szólva, hogy mennyire képes valóban érvényesíteni Teherán befolyását a libanoni fundamentalista körökben. Azt mindannyian kizárják, hogy Bush közvetlen alkuba bocsátkozik túszügyekben — de a szakértők szerint az amerikai elnök óvatos, a Teheránnal való tárgyalási hajlandóságra utaló gesztusai igen figyelemre méltóak és egyben azt is jelzik, hogy Irán kedvező válasza hasonlóképpen kedvező amerikai reagálást válthat ki. Ennek a politikának a megítélése nem teljesen egyértelmű még Washingtonban sem. Stanfield Turner — a Carter-kor- mányzat idején a CIA igazgatója — megjegyezte: „az Egyesült Államokban minden vezető politikai személyiségnek azt kell mondania, hogy nem tárgyalunk a terroristákkal — de a puszta tények arra utalnak, hogy mégis csak tárgyalni fognak”. Turner szerint a tárgyalások tényét majd lepelbe burkolják: a túszügyek és a kapcsolatok javítása között nincs semmiféle kapcsolat — holott ezt nehéz lenne tagadni. S miközben folynak az alkudozások a kulisszák mögött, külpolitikai szakértők, újságírók általában nagyra értélik Bush elnök „válságteljesítményét”. Szerintük az elnöknek sikerült elkerülnie a bombasztikus nyilatkozatokat, a retorikai trükköket — miközben mellesleg komoly haditengerészeti erőt irányított a térségbe. Az elnök emellett azt is elkerülte, hogy a válsághangulatban saját fontosságának reflektorfényében sütkérezve kihasználja az ebből adódó propaganda-lehetőségeket. George Bush ráadásul megtette azt, amit kevés elődje: legalább tucatnyi állam- és kormányfő „kollégáját” hívta fel szerte a világon, s konzultált velük a válság megoldásának lehetséges módozatairól. „Ez legalábbis jelzésül szolgált mindenkinek — főleg az amerikai népnek —, hogy az elnök tesz valamit, s hogy a lárma a túszok élete és külpolitikai célok érdekében nemcsak a bombák zajából eredhet” — mondotta a térség egyik szakértője. Ausztriában továbbra is fokozódó népszerűségnek örvend a napenergia hasznosítása. 1988 végéig összesen már 331 ezer négyzetméternyi napkollektor- felület dolgozott szomszédainknál — ebből 53 ezer négyzetméternyit tavaly helyeztek üzembe. A berendezések 57 százaléka melegvíz készítésére, 43 százaléka pedig úszómedencék vizének melegítésére szolgál. Ausztriában jelenleg kereken húsz cég kínál eladásra napenergiát hasznosító berendezéseket, és ezeknek az üzemeknek több mint a fele maga is állítja elő termékeit. Áz Ausztriában működő nap- kollektorok éves hőhozama megfelel 109,3 gigawattórának. Ez ugyan az összes működő osztrák vízierőmű teljesítményének csupán 0,5 százaléka, ámde ez is egyenértékű évi 28 700 tonna fűtőolaj megtakarításával. Ha a végső soron szintén napenergiát hasznosító hőszivattyúk teljesítményét is hozzászámítjuk, az éves megtakarítás már 180 ezer tonna fűtőolajra rúg. A napkollektorokkal és hőszivattyúkkal foglalkozó cégek éves forgalma, a tervezést és a szerelést is beleértve jelenleg mintegy 1 milliárd schilling. Ennek 15 százaléka esik a napkollektorokra. Figyelemre méltó a berendezések eltelj edésének területi egyenlőtlensége: a szerelt össz-kollektor- felület 90. százaléka Felső- Ausztriára és Stájerországra esik. Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy ezekben a tartományokban e kömyzetkímélő energiafajtát központi támogatásban részesítik, jóllehet a támogatás mértékét Felső-Auszt- riában éppen nemrégiben csökkentették. Az adóreform viszont országszerte kedvezőtlenül hat e környezetkímélő technika fokozottabb elterjedésére, mivel a reform is lényegében kedvezménycsökkentő hatású. Amíg a napenergia nemrégiben is még csak a magas energiaárakkal összevetve volt vonzó, mára azonban már a napkollektorok hatásfoka is mintegy 50 százalékkal megnövekedett a fejlesztőmunka eredményeként. A napcellák költsége az utóbbi két évben a wattonkénti 120 schillingről 60 schillingre süly- lyedt. Ma a napberendezések úszómedencék vizének melegítéséhez például már gazdaságos megoldásnak számítanak, öt évnél rövidebb megtérülési idővel. A napberendezések gyártásában élenjáró két osztrák cég közül a jobbára a hazai piacra dolgozó felső-ausztriai MEA (Maschinen- und Energieanlagen GmbH) az olcsó energiaárak és a támogatáscsökkentések miatt az egyébként még ragyogó üzletmenet rosszabbodásától tart. A főként exportorientált másik cég, a tiroli ÁST már jóval bizakodóbb. A húsz embert foglalkoztató vállalkozás termelésének 35-40 százaléka külföldre megy, elsősorban a napfényes Dél-Eu- rópába. A nyilvános uszodák mellett az AST szállodák, panziók, kempingek és menedékházak részére szállít berendezéseket. A cég üzletvezetője azonban élesen kikelt az „energia-lobby” ellen, mivel az elektromos áramot termelő vállalatok, mihelyt az AST valamely nagyobb üzletéről értesülnek, azon nyomban leszállítják az elektromos áramért kért áraikat. Oedijer akadémikus: Ti tót is rehabilitálni kell * A jugoszláv sajtóban, rádióéi ban és tv-ben az utóbbi időben nyilatkozatok, vélemények olvashatók, hallhatók arról, hogy a Tito-korszakban különböző okok miatt tisztségükről leváltott, megbélyegzett politikusokat, közéleti embereket — köztük Milovan Gyilaszt, Alekszan- dar Rankovicsot, Mika Tripalot, Krszte Crvenkovszkit és másokat — most rehabilitálni kell. Javasolnám, hogy Joszip Broz Titót is rehabilitálják — jelentette ki a Borba hasábjain közölt interjújában Vladimir Dedijer akadémikus. A neves történész, Tito életrajzírója és életművét bemutató háromkötetes dokumentumgyűjtemény összeállítója megállapította: Tito azt mondta és írta, hogy a személyéhez kapcsolódó összes dokumentumot teljes terjedelemben, a legkisebb változtatás nélkül kell közzétenni. Összes műveinek eddig megjelent ötven kötetében azonban nagy hamisítások, rövidítések találhatók. Kétségbe estem, amikor meggyőződtem arról, hogy egyes hatalmasságok megparancsolták Tito összes művei szerkesztőinek, hogy a dokumentumokat hamisítsák meg. így akarták elleplezni a múltban elkövetett saját hibáikat. Az elmúlt évtizedek minden dokumentumát becsületesen közzé kell tenni. A JKSZ KB levéltára megkezdte a Tito-dokumentumok kiadását. Aki veszi magának a fáradságot és összehasonlítja ezeket a néhai elnök összes műveiben közölt anyagokkal, az meggyőződhet arról, hogy ez utóbbiak jelentős részét, egyik vagy másik hatalmasság kívánságának megfelelően meghamisították. Dedijer akadémikus kifejtette, hogy a Gyilasz, Rankovics és mások rehabilitálására vonatkozó kezdeményezéseket nem tekinti Tito elleni támadásoknak. „Tito nagy, történelmi személyiség — mondotta — ő vezette a jugoszláv népek antifasiszta fegyveres harcát. Ó állt a párt és az állam élén a szocialista forradalom időszakában. Szembeszállt Sztálinnal. Nehruval együtt elindította az el nem kötelezett mozgalmat. Ezt senki sem tudja elvitatni. Azzal nem romboljuk le óriási tekintélyét, ha őszintén beszélünk a hibáiról”. Az Európa-hírű történész élesen bírálta a Szlovéniában 1948- ban megszervezett politikai koncepciós, ún. dachaui perek eddigi felülvizsgálatát és elítéltjei rehabilitálásának módját, indoklását. Hangoztatta, hogy most mindenért az akkori szlovén belügyminisztert, a néhai Borisz Kraighert okolják. Rámutatott: a per egyes vádlottjait Miha Ma- rinko, a Szlovén Kommunista Párt akkori elnöke a börtönben „győzte meg” arról, hogy a „párt érdekében” vállalniuk kell a terhűkre rótt bűnöket. Felvetődik a kérdés — tette hozzá —, vajon a rehabilitációs bizottságok miért nem vizsgálták ki ebben az ügyben Edvard Kardelj (aki Tito mellett évtizedeken át a jugoszláv párt és állam második számú vezetője volt — a szerk.) szerepét? A legújabb dokumentumok tanúsága szerint Kardelj már Moszkvában is ahol a 30-as években a komintemben dolgozott ,részt vett a tisztogatásokban. Vladimir Dedijer végül követelte, hogy tegyenek közzé minden dokumentumot az ún. tájékoztató irodás politikai elítéltek számára 1948-ban létesített Goli Otok-i szigetbörtönről. Leszögezte, még a titkosszolgálat és a belügyek akkori mindenható vezetője, Alekszandar Rankovics is úgy vélekedett, hogy a Goli Otok-ra került rabok fele teljesen ártatlan volt, s közülük sokan meghaltak. Később a holtak csontjait kiásták, betonba keverték és az Adriai-tengerbe dobták — fejezte be nyilatkozatát a történész. Márkus Gyula Ajándékozás japán módra Japán emléktárgyipara a múlt évben 10 milliárd dolláros forgalmat ért el. Egy hétvégi utazásról vagy egy mégoly rövid kiruccanásról sem illik üres kézzel visz- szatémi, a közeli hozzátartozók és a barátok elvárják a megemlékezést. Ezenkívül évente kétszer, nyáron és az év vége felé külön „ajándékozási szezon” is van, amikor szintén különféle figyelmességek dukálnak a jóismerősöknek és az üzletfeleknek. Ezek a figyelmességek a kulcstartótól és az üveg whiskytől a második kocsiig terjedhetnek. Az ajándékok Japánban a jó emberi kapcsolatok fenntartásának kellékei. A japán szállodák nagy emléktárgyüzleteket üzemeltetnek, amelyekben vendégeik idejük jelentős részét töltik el, mindenféle csecsebecséket vásárolva. Egy kívülálló nehezen értheti meg, miféle vonzerő lehet a sok apró plasztikistenségben és -medvében, a faragott babákban és konyhaeszközökben, az olcsó fémből készült drágakő-utánzatokban. A japánok mégis viszik azokat, mint a cukrot. így a szállodatulajdonosok eleve kalkulálhatnak azzal, hogy minden egyes vendég kereken 35 dollárra valót összevásárol a szuvenírboltban. Egy japán gazdasági folyóiratban közzétett felmérés szerint a szállodatulajdonosok teljes bevételük 11 százalékát emléktárgy-eladásokból érik el, nyereségüknek pedig a 27 százaléka származik ebből. így nem csoda, hogy némelyik szállodaelőcsarnok kész zsibvásár. A japánok ezt a jó szokásukat külföldre utazva is megtartják. Buszokkal egyik bevásárlóközpontból a másikba viszik őket, ahol órákhosszat ajándékokat vásárolhatnak. A csendes-óceáni szigeteken, Hongkongban, Szingapúrban vagy éppen Ha- waiin számtalan üzlet kifejezetten belőlük él. Annyira japán ízlésre álltak rá, ezenkívül annyira drágák, hogy helyi lakos a lábát sem teszi be. A drágaságáról ismert Japánból érkezetteknek azonban még így is minden olcsó. Vásárolnak is eszeveszett módjára. Az ilyesféle árudák sikerének titka, hogy a személyzet japánul beszéljen. A sok millió külföldre látogató japánból (tavaly 8,5 millió) csak elenyésző hányad beszél idegen nyelveket. Ezért ma a tokiói újságokban Rio de Janeiró-i, salzburgi és sydneyi szuvenírboltok keresnek japán személyzetet. Az ajándékozás hagyományos szokására hivatkoznak azok a japán politikusok is, akik ipari vagy egyéb szervezetektől „adományokat” fogadnak el, vagy ők maguk is különféle ajándékokkal próbálják elnyerni választóik jóindulatát. A Takesita Noboru bukását megpecsételő legutóbbi botránynál azonban, amikor napvilágra került, milyen összegekről is van szó, a közvélemény felhördült. Az ajándékozás szép szokása nem egyenlő a korrupt politikai rendszerrel — írták a lapok. Bognár Mária ' \ A KISOSZ PÁLYÁZATOT HIRDET a Heves Megyei Szervezete TITKÁRI munkakör betöltésére. A munkakör elnyerésének feltételei: — iskolai végzettség: Állam és Jogtudományi Egyetem, vagy Közgazdaságtudományi Egyetem, vagy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, vagy Államigazgatási Főiskola, vagy Pénzügyi és Számviteli Főiskola — minimum 5 éves kereskedelemben, vagy államigazgatásban eltöltött gyakorlati idő — elsősorban 40 év alattiak jelentkezését várjuk. A titkár feladata: a helyi érdekvédelem és érdekképviselet feladatainak irányítása. Bérezés: megegyezés szerint. A szerződés 5 évre szól, alkalmasság esetén meghosszabbítható. A pályázatot a KISOSZ személyzeti vezetőhöz kell benyújtani. Á pályázat rövid szakmai életútat tartalmazzon. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a személyzeti vezetőnél Budapest VI. Népköztársaság útja 43. személyesen és telefonon a 220-460/125 melléken. A pályázat eredményéről írásbeli értesítést küldünk. A pályázatot bizalmasan kezeljük. Csináljon egy jó vásárt velünk! Az AUTO MEISINGER Hatvanban várja önt csütörtök estig a Kossuth téren, naponta 8-20 óra között. Bemutatjuk Önnek a japán SUZUKI korszerű,takarékos és kényelmes családi autóit és terepjáróit. Keresse Paul Fülöpöt, aki mindenről tájékoztatja Önt! AUTO MEISINGER 6176 Innsbruck-Völs Telefon 05222/303132 Telefax/DW 39
