Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 16., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Véleménykutató intézet az MSZMP égisze alatt Egyetértés alakult ki a társa­dalomban arról, hogy a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszak eseményei többségük­ben kedvezőtlenül hatottak az emberek hangulatára. Ez derül ki abból a két kérdőíves vizsgá­latból, amelyet a DOXAPOL Véleménykutató Intézet végzett a 18 éven felüli lakosságot, illet­ve az MSZMP tagságát repre­zentáló mintában. Böhm Antal, az intézet igaz­gatója az MTI munkatársával folytatott beszélgetésben el­mondta: az „Egy év mérlege” cí­mű kutatási anyag a 15 fős kol­lektíva első nagyszabású felmé­rése. A DOXAPOL néhány hó­napja alakult meg az MSZMP égisze alatt azzal a céllal, hogy segítse a párton belüli döntések előkészítését, a reformok meg­alapozását, valamint annak ér­dekében, hogy a pártvezetés és a tagság tiszta képet alkothasson a lakossági, valamint a kommunis­ta közvéleményről. Feladatuk­nak tekintik emellett a magyar társadalom ideológiai arculatá­nak, mozgási tendenciáinak, konfliktusainak, fejlődési for­máinak feltárását is. Mindez tükröződik abban a mintegy ötszáz oldalas, publiká­lásra szánt anyagban is, amely­ben a szociológusokból, szociál­pszichológusokból álló kollektí­va nyolcszáz párttag és ötszáz pártonkívüli véleményét össze­gezte. Elsősorban arra voltak kí­váncsiak: minek hatására válto­zott a közhangulat, milyen té­nyezők befolyásolták annak ala­kulását. A válaszolók hangulat- javító hatást tulajdonítottak a pártértekezletnek, a világútlevél bevezetésének, valamint a de­mokrácia, illetve a nyilvánosság szélesedésének. A megkérdezet­tek ide sorolták az új pártok ala­kulását, az MSZMP vezetésében bekövetkezett személycseréket, valamint a pártban tapasztalható szemléleti változásokat is. Kitű­nik ugyanakkor az is, hogy a la­kosság több mint egy év távlatá­ból nem tulajdonít már különö­sebb jelentőséget az országos pártfórumnak. A kommunisták és a pártonkí- vüliek egyaránt gazdasági jellegű hangulatrontó tényezőkként ne­vezték meg az áremeléseket, a személyi jövedelemadót, a romló életszínvonalat, az alacsony bé­reket, a forint leértékelését, s ál­talában az ország gazdasági hely­zetét. A politikai jellegű változá­sok között elsősorban a pártta­gok hivatkoztak a vezetők alkal­matlanságára, az emberek politi­kai elbizonytalanodására, illetve a bős-nagymarosi vízlépcső- rendszer építésére, mint hangu­latrontó elemre. A kutatási minta felhívja a fi­gyelmet arra is, hogy a 30 év alattiak különösen borúlátóan vonták meg az elmúlt esztendő mérlegét — jegyezte meg az igaz­gató, majd arról szólt, hogy elké­szült az a két gyorsjelentés is, amelyben a gödöllői választás­nak, illetve a a szegedi, a kecske­méti, a kiskunfélegyházi máso­dik választási fordulóról kérdez­ték a lakosságot. Az utóbbi fel­mérés elsősorban a választással kapcsolatos tájékozottság növe­kedését, a szavazási hajlandóság fokozódását, s a jelöltekkel kap­csolatos állásfoglalások polari­zálódását regisztrálta. A feldol­gozott adatok jelzése szerint a választópolgárok döntő többsé­ge tudott a képviselőválasztá­sokról — főként a helyi kommu­nikációs eszközök, a plakátok, a szórólapok, illetve a helyi politi­kai, választói gyűlések révén. Az adatok ugyanakkor egyértelmű­en mutatják, hogy a választásra jogosultak fele nem ismerte a je­lölteket, s kétharmaduk előtt a pótválasztásokon jelöltet állító szervezetek is ismeretlenek. Jelentős különbségek alakul­tak ki a városok között az olyan kérdésekre adott válaszokban, mint hogy elmennek-e szavazni a választók, s kire adják le voksu- kat. Az érdemi választ adók Sze­geden és Kecskeméten az MDF, Kiskunfélegyházán az MSZMP képviselőjét jelölték meg az első helyen. Gödöllőn a szavazás napjának közeledtével növeke­dett az emberek érdeklődése a választások iránt. A felmérések is jelezték, hogy e városban a megválasztott képviselőnek volt a legnagyobb esélye a győzelem­re. A DOXAPOL igazgatója vé­gül elmondta, hogy munkatársai politikusokkal, politológusokkal interjúsorozatot készítettek az Új Fórum című folyóiratnak. A megkérdezettek arról vallanak: véleményük szerint hogyan lehet megvalósítani békés úton az át­menetet a többpártrendszerbe. A sorozatot könyvalakban is közre kívánják adni, mint hiteles kör­képet, a mai magyar társadalom politikai mozgásának megítélé­séről. K. E. Beruházás a minőség javításáért Az évente negyvenmillió könyvet készítő debreceni Alföldi Nyomdában 80 millió forintot költöttek arra, hogy korszerűsítsék az üzemet. Üzembe helyeztek egy japán gyártmányú, elektronikus szín­re bontó berendezést és egy 4-Í-4 színnyomó ofszetnyomó gépet. A beruházással a termékszerkezetet kívánják bővíteni. Az új színre bontó berendezés (MTI-fotó: Oláh Tibor) „Ha bezárkóznánk, Eger eddigi hírnevét kockáztatnánk...” Hasznos „testvérek”? Több évvel ezelőtt történt, hogy az olasz városka, Sarzana, testvérkapcsolatot kívánt létre­hozni Egerrel. A hivatalos frigy után tucatnyi fiatal indult oda, s érkezett ide, egy időben. Nyaral­tak... A mieink háromcsillagos, tengerre néző szállodában, a pol­gármester vitte őket fagylaltozni, Verona, Firenze, Pisa, tenger, napsütés, ahogy az már olasz föl­dön lenni szokott. A „tálján fiatalok” is meg­merhették a magyar valóságot, amúgy rendesen. Egerben, a 13. számú általános iskola tornater­mében rendezték be a szállásu­kat, a kereskedelmi szakközépis­kola kollégiumában étkeztek, és igényeik voltak. Tévét szerettek volna nézni, diszkóba menni, es­te tíz óra után is. (Ilyen ez a medi­terrán fajta, állandóan csak a szórakozás...) És még ez sem volt elég: haza is akartak telefonálni — s ha már megtették, itteni él­ményeikről rögvest be is számol­tak a mieinket bőszen pátyolgató olasz házigazdáknak. A kint tartózkodó magyar gyerekek, meg a vezetőik sehogy sem értették a ferdébbé váló pil­lantásokat — ámbátor a vendég­látás szívélyessége mindezek után is megmaradt. Mondhatnánk, hogy mindez már a múlté. Régen volt, azóta már mi is beleszoktunk a ven­dégfogadás mikéntjébe. (A sar- zanai kapcsolatról azóta egyéb­ként is kevesebbet hallunk.) Mondhatnánk...de vajon iga­zunk lenne-e? Pori sajnos messze van... Egerben, a városi tanácson beszélgetünk erről a témáról. Veréb Péter hivatalból foglalko­zik vele, hiszen idegenforgalmi előadó, és a nemzetközi kapcso­latok is hozzátartoznak. Dr. Maczkó Ferenci szervezési és jo­gi, Bakondi Endre a termelés-el­látás felügyeleti osztály vezetője is itt van. Később érkezik a szo­bába dr Juhász Erika az egész­ségügyi osztály vezetője: őt azért hívták be közénk, hogy a Pori­ban frissen szerzett élményeit el­mesélje. Veréb Péter egy dossziéból so­rolja: 1969-ben Oláh György, a megyei pártbizottság akkori első titkára járt Csuvasiában, innét datálódik a szovjet testvérkap­csolat. A „pártvonalból” nem sokkal később, 1971-ben „állami lett”, a tanács is kivette a részét a szervezésből. Amúgy, húsz év óta ez a kontaktus keveset válto­zott: protokoll itt, protokoll ott, gyárlátogatás, borkóstolás, va­csora: itt is, ott is. S az érdeklődés dolgaink iránt nem túl intenzív. Márpedig a formális testvér- városi szálaknak nem sok értel­mük van — jegyzik meg mindany- nyian. Jellemző, hogy nem Egernek vannak tippjei: válasszuk ezt vagy azt a várost. A finnországi Pori is jó példa erre. Losonczi elvtárs 1973-ben járt Poriban. Az ottani vezetők kezdeményez­ték a városbarátságot. Többjeiét is adták a rokonszenvüknek — na persze a hivatalos látogatáso­kon túl — egyebek között ezt mutatja a szauna is, amit küld­tek. 1977óta a strand mellett állt, majd a SZOT-szálló leszorította a területről. A finnek szaunáját elvitték a Szépasszony-völgybe, az IKLV ott épülő vendégházá­ban tesz majd jó szolgálatot. Saj­nos Porival a gazdasági kapcso­lataink nem túl gyümölcsözőek, oka lehet ennek, hogy túl messzi­re van Magyarországtól, költsé­ges lenne az áruszállítás. A szoci­álpolitikát viszont megtanulhat­nánk tőlük — ingyen. Akiktől többet remélhetünk, mint protokollt Az első a sorban amolyan „féltestvér”. Ám édesebb, mint a rendes — már hogy a hasonlatnál maradjunk. Arezzoról van szó, arról az olasz városról, amely — mindenféle hivatalos procedúra nélkül — szorosabb kapcsolatot alakított ki Egerrel, mint az ed­dig létező bármelyik. De vajon konkrét haszna, a városra nézve, mennyi? Kaptunk például dollárért vé­cépapírt tőlük. Akkor, amikor ez országos hiánycikk volt. Mézet vittünk Olaszországba — szintén ezen ismeretség alapján. Vagy: a Heves megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat most megnyílt Eurobizsu boltja arezzoi árukkal van tele. És persze, a két város között működnek a kulturális, turiszti­kai kapcsolatok. Egyik évben itt egy nagyszabású kiállítás, vásár, (tegyük hozzá, több bemutatott ruhadarab, cipő ára az „átlagma­gyar” számara megfizethetet­len), másik évben ott vonul fel a dohánygyár, az Egervin, stb. áruskálája. Teljes a megelége­dettség — s az igazi, a java ráadá­sul mindezek után következik majd. (így legyen...) Békési József: „igazodunk az országos irányvonalhoz” Előbbi beszélgetőtársaim többször is megemlítik: azért jó lenne, ha egy „hivatalos összeg­zést” is kapnának az olvasók, olyan embertől, akinek „rálátá­sa” van a dolgok menetére. Bé­kési József, Eger Város Tanácsa általános elnökhelyettese elő­ször a cikk első felében megfo­galmazottakhoz fűz kiegészítést. — Nem értek egyet azzal a megítéléssel, amely a csuvas de­legációra vonatkozott. Jóma­gam is beszélgettem velük, csak­nem három órán keresztül, s azt kell mondanom, nagyon is ér­deklődők voltak. Az már más lapra tartozik, hogyan tudják a többpártrendszerrel, a vállalati önállósággal, a választásokkal összefüggő információkat fel­dolgozni. Abból, amit idáig leírt, úgy érzem: a testvérkapcsolato­kat „felesleges szükségszerűség­nek” ítéli meg, s bár ezt a szót nem használja az írásában, de mintha csupán „állami turizmus­nak” fogna fel a viszonyt. Én tu­dom, hogy a közvéleményben elég szélsőséges vélemények kapnak szárnyra a testvérvárosi kapcsolatokról — de ezek nem egészen reálisak. — A témáról, s az egész rend­szerről nem voltak előzetesen előítéleteim, vagy legalábbis igyekeztem őket háttérbe szoríta­ni. Mégis — épp a kétkedők meg­győzésére — talán nem volna ha­szontalan, ha esetleg számokkal, konkrét tényekkel is bizonyíta­nánk ezen kapcsolatok hasznos­ságát. Mert abban talán egyetért­hetünk, hogy egy egri polgár szá­mára ez a leglényegesebb... — Magyarország mai külke­reskedelmi törekvései olyan irá­nyúak, hogy az eddigi „keleti ori­entáció” helyett nyugati kapcso­latrendszert igyekszik kiépíteni. Ebből a folyamatból rendkívül fontos, hogy a városok is kive­gyék a részüket — s ha bezárkóz­nánk ezelől, Eger eddigi hírne­vét, népszerűségét is kockáztat­nánk. Ez egy olyasfajta érték, amit nem lehet számokkal mér­ni. A másik, szintén nem „tény­szerű” dolog, hogy a Magyaror­szággal szemben táplált előítéle­tekkel is megküzdünk. Jó példa erre a francia testvérváros, Ma­con. Nagyon meglepődtem a küldöttség tagjainak a reagálása­in. Csodálkoztak, hogy a Hősök terén engedély nélkül lehet fény­képezni, hogy a szállodában van fürdőszoba, s egyszerűen azon, hogy itt nyíltan lehet politizálni. A franciák szemében különösen rossz a megítélésünk — részben történelmi okok miatt is. Ha csak annyit elérünk, hogy egyre több francia fiatalban oldódik a ve­lünk szemben táplált görcs — már megérte testvérkapcsolato­kat teremteni. Arról nem is be­szélve, hogy ennek révén utazik az egri szimfonikus zenekar ha­marosan Franciaországba: 25 ezer frankot utalnak at nekik. Éneikül bajosan menne: a ta­nácsnak nincs pénze csoportok útiköltségét finanszírozni, legfel­jebb „hozzájárulhat” a kiadások fedezéséhez. — Ha már itt tartunk: a test­vérkapcsolatok ápolására szánt rubrikában mekkora összeg sze­repel a tanács költségvetésében? — Ez az összeg nem éri el a százezer forintot evente. Legfel­jebb alkalmanként haladja meg, az előbb említett hozzájárulá­sokkal együtt. — Arezzoról esett szó, Ma- conról is. A „legfrissebb” barát­ság nemrégiban a nyugatnémet Esslingennel szövődött... — Az első kapcsolatfelvétel a múlt évben történt meg, hivata­los szinten. Azóta túlléptünk már ezen, a polgármester, vi- szontlátogatása alkalmával ma­gával hozott hét üzletembert, akik a gazdasági téren lehetséges együttműködést vizsgálták. Szó­ba került az Agria Bútorgyár, a Finomszerelvénygyár, jelentke­zett egy bornagykereskedő — in­nen szeretne vásárolni, érdeklő­dött egy autókereskedő: Re- nault-kat árulna Egerben — szó­val megindult a partnerkeresés. S mivel többször is kérdezte: mi az egri polgár haszna? — erre is van egy jó példám. Szintén az esslin- geniekkel együttműködve ter­vezzük egy autós bevásárlócent­rum felépítését — a partnereket már összehoztuk. A város adná a területet, az esetleges infrastruk­túrát — a külföldi cég pedig az árut. Én nem azt mondom, hogy mindez csak a testvérkapcsolat érdeme, de hogy az elindításban oroszlánrész jut ennek — az biz­tos. — Végére maradt a „legfur­csább ” testvérkapcsolat, a sarza- nai. Egyáltalán: létezik még, vagy Arezzo teljesen átvette ezt a szerepkört? — Erről szó sincs. Itt egyetlen furcsaság lehetséges, és ez a két nép közötti, temperamentumbe­li különbség. Az ideérkező sar- zanai gyerekek olyan igényekkel léptek fel — hajnalig táncolni akartak, stb — amihez a mi neve­lőink nem voltak hozzászokva, féltették ezeket a gyerekeket. Sokkal „felnőttebbek’’ az ő ti­zenéveseik, mint a mieink. Mi­után rájöttünk, hogy ez így nem működik, megpróbáltuk az „egyéni turizmust” kialakítani, családok közti cserekapcsolat­ként. Ez egyébként a sarzanaiak kezdeményezése. Egyelőre egy helyben toporgunk: nem meijük felvállalni az ebben rejlő veszé­lyeket. Ha ugyanis a magyar szü­lő kiengedi a gyerekét, ezzel részben, megbízik a testvérkap­csolatban. Mi viszont nem tud­juk garantálni, hogy azt a gyere­ket Olaszországban nem érik ká­ros hatások. — A sarzanaiak „megsértőd­tek”, amikor tudomást szereztek az Arezzóval való jó viszonyról? — Látja, ez is érdekes... Azt mondták, büszkék arra, hogy egy olyan magyar várossal állnak testvérkapcsolatban, amely Arezzonak is partnere. Az ő mentalitásuk ilyen... Doros Judit Kisiparoslétszám Többen vannak, de még mindig kevesen... A foglalkoztatottak létszáma megközelíti a 44 ezret Az első félév végén a kisiparo­sok létszáma valamivel megha­ladta a 164 ezret, a hat hónap alatt a gyarapodás 3,2 százalékot tett ki. Bár a létszám jobban nö­vekedett, mint az elmúlt év első felében, a KIOSZ a vállalkozók előtt álló feladatokhoz képest még mindig kicsinek tartja a kisi­parosok táborát. Valamelyest javult a kisipar szerkezeti megoszlása: a főfog­lalkozású iparosok teszik ki a lét­szám 56,3 százalékát. Ma már kevesebben tevékenykednek a kisiparban munkaviszony, illetve nyugdíj mellett, mint korábban, ám a KlOSZ-ban úgy vélik, hogy lényegesen több főfoglalkozású szakemberre lenne szükség, kü­lönösen a hagyományos szak­mákban, amelyekben folyama­tosan csökken az iparosok szá­ma. Tovább csökkent a községek­ben, falvakban működő iparo­sok aránya, ma már csak 37 szá­zalék, szemben a tavaly ilyenkori majdnem 40 százalékkal. A legutóbbi félévben mintegy 20 ezer új iparengedélyt adtak ki, 3 ezerrel kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Örven­detes azonban, hogy az iparmeg­szűnések száma szintén csök­kent: ötezerrel kevesebb volt most, mint a múlt év első felében. Alkalmazottat csaknem 21 ezer kisiparos foglalkoztat, lét­számuk megközelíti a 44 ezret, 16,4 százalékkal többen tevé­kenykednek ezekben a munka­körökben, mint az év elején. A KIOSZ illetékesei szerint e terü­leten a szabályozók nincsenek összhangban a törvény adta le­hetőségekkel, hiszen bár mód van arra is, hogy akár 500 alkal­mazottat foglalkoztathasson a kisiparos, a gyakorlatban viszont legfeljebb 3-4 segítőt alkalmaz­nak. És most itt állok Oroszországban, Zagorszk ősi főterén. A kolostor — egykori vallási központ — a X1V-XV. században mondani szokás: hasra esik rajtuk a napfény. A Moszkvától úgy száz kilométerre fekvő város minden szeglete az elrohant századok emlékét idézi. A többszáz éves kövek, a falak sokat —megéltek: látták a könnyeket, a vért, a szenvedést.------­nen a legszebb a templom, a kilátás, a „megfelelő távlat” igen csak vonzó. Elő is veszem a fényképezőgépet, és már állítanám csak vaku sincs a gépen, az ablak nyitva, nem ártok én senki­nek, semminek, engedné meg; hadd eresszek némi fényt a Tűmre. De nem. Itt nem lehet fényképezni. nők. Tíz, száz, a legszebbek a világon. Térdre ereszkedett em­berek imádkoznak, keresztet vetnek, a nők fejkendőben, a fér­fiak hajadonfővel. A kapuban néhány koldus nyújtja a kezét a túristák felé. Kicsivel odébb kripta: Borisz Godunov fekszik benne, immár több, mint háromszáz éve. Mellette jy család, a feleség, és a két gyermek. Őket is kiirtották, meggyilkolták a családfővel együtt. le aein/nitocnijieo iinv. íroenc rlroitiolr tnnuio ________________ I \ íl I 11 v ti j I rlN 11 v ti *t vgjvoljTvreSl Uiitlifutv lilIluJU* __Itt állok hát, előttem a történelem, a grandiózus, a félelme­te s, a titokzatos. Mögöttem a teremőr néni, hogy: „nye fotogra- fírovájtye..." Nyitva van az ablak, mindent látni — de nem le­het. Nem lehet fényképezni... :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents