Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 16., szerda Az NDK-menekültek sorsáról A lelkész a nyitás politikáját sürgeti Hawaii közelében Szovjet rakétakísérlet Amerikai közlés szerint a Szovjetunió műit héten végrehajtotta előre bejelentett rakétakísérletét Hawaii közelében. Hétfőn Washingtonban közölték, hogy az elmúlt héten szovjet területről egy 12 800 km hatótávolságú, robbanótöltet nélküli interkontinentális rakétát indítottak, amely pénteken este a Hawaiihoz tartozó Oahu- tól délkeletre csapódott a Csendes-óceán vizébe. A Szovjetunió augusztus 7-én jelentette be az augusztus 12. és 21. között előirányzott rakétakísérletet. Korea újraegyesítéséért Dacoló diáklány A panmindzsoni demilitari- zált övezetnél mégiscsak átlépte a két Korea közötti határt kedden az a szöuli diáklány, aki engedély nélkül részt vett a phenja- ni VIT-en. A 21 éves lm Szu Kjong azért akart már júliusban is a határ északi oldala felől hazamenni, hogy ezzel is jelképezze a félsziget újraegyesítésére való törekvést. A diáklánnyal együtt volt az egyik legismertebb délkoreai pap, Mun Ik Hvan atya is. A dél-koreai biztonsági emberek mindkettőjüket azonnal őrizetbe vették. A szöuli hatóságok nemzet- biztonsági okokra hivatkozva indítanak eljárást a diáklány ellen. Ügyét a dél-koreai hírszerző központ, a Nemzetbiztonsági Tervező Hivatal (KCIA) vette át. A pap ügyét viszont a rendőrséghez utalták át. lm Szu Kjongot azzal vádolják, hogy „engedély nélkül utazott egy ellenséges országba” s ezzel megszegte az érvényben lévő törvényt. Ro Te Vu dél-koreai elnök kedden szintén sürgette a félsziget újraegyesítését. A japán megszállás alól történt felszabadulás 44. évfordulója alkalmából mondott beszédében felszólította Phenjant: hagyjon fel a szöuli rendszer megdöntésére irányuló törekvésével és újítsa fel az ösz- szes hivatalos tárgyalási fórumot, hogy mielőbb megvalósuljon az újraegyesítés. Az NDK egyik legmagasabb egyházi méltósága szerint az NSZK diplomáciai képviseleteire menekült NDK-állampolgá- rok problémáját nem lehet megoldani a hatályos berlini törvények megkerülésével. Dr. Günter Krusche, az evangélikus egyházfő elöljárója a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióadója számára kedd reggel adott nyilatkozatában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a menedékkeresők hazatérése enyhítené a feszültséget. Az NDK-beli evangélikus főpásztor mindamellett feltárta, hogy az NDK-ból érkező áttelepülők és menekültek számának növekedését a gazdasági viszoA Nobel-békedijas Teréz nővér hétfőn magánlátogatásra Tiranába érkezett — közölte az ATA hírügynökség. Az albán hírszolgálati iroda rövid jelentése szerint Teréz nővér azért utazott Albániába, nyokkal való elégedetlenség és a politikai csalódottság okozza. Az NDK felé is irányuló rádióadásban Krusche megállapította: sok állampolgár, aki reményeket fűzött a szovjet átalakítási program, a peresztrojka kisugárzó hatásához és az emberi jogok kiteljesítését is szavatoló helsinki biztonsági és együttműködési folyamathoz, most azt tapasztalja, hogy az NDK-ban eleddig nagyon kevés dolog változott. A német protestáns lelkész kiváltképp nyomasztónak érzékeli, hogy az NDK-ban nyilvánvalóan képtelenek biztató távlatokat tűzni az ifjúság elé. Ez a nemzedék szocialista nevelést kapott, a Nyugatot csak a televízióhogy meglátogassa hazáját, felkeresse hozzátartozóinak sírját. A világhírű római katolikus misszionárius 1910-ben született egy albán családban, az akkor még a török birodalomhoz tartozó Skopjében (Üszküb), amely ból ismeri, és ezáltal illúziók is támadtak benne. Az NDK evangélikus egyháza — jelentette ki Krusche — nem nyújthat és nem is kíván döntőbírói segédletet nyújtani annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy valaki távozzék-e az NDK-ból, vagy inkább maradjon. Az egyház mégis inkább a maradásra óhajtja késztetni az embereket. Ezt a dolgát azonban lényegesen megkönnyítené az a körülmény, ha az NDK-ban felcsillanna a remény: ott is megkezdik a változás és a nyitás politikáját. Márpedig ez az NDK vezetésének a feladata, s ezt a vezetést erre kell bátorítani — mondotta Krusche. ma Macedónia jugoszláv tagköztársaság fővárosa. Életét a betegek, szegények és árvák istápolá- sának szenteli Indiában és más országokban. A Nobel-békedí- jat 1979-ben kapta meg. Teréz nővér Albániában (MTI) Hat hónappal a szovjet csapatok Afganisztánból történt kivonása után Mohammed Nadzsibullah afgán államfő a megbékélési folyamatot támogató 60 volt gerillavezető előtt beszél az elnöki palotában (Népújság-telefotó MTI) Mindeddig a legkeményebb bírálat A „testvéri tankok”-féle megoldás felett eljárt az idd... Az AP amerikai hírügynökség — amely ma már nemigen lepődik meg a magyar belpolitika néhány, Nyugaton még igazán újdonságszámba menő fordulatán — meghökkenéssel állapította meg a múlt hét végén: a magyar kommunista pártlap, a Népszabadság első oldalán ilyen címmel jelent meg egy írás: ”Többé nem jöhetnek testvéri tankok — 1968 magyar tanulsága”. Az interjúban Szokai Imre, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese beszélt arról, mi történt 1968. augusztus 21-re virradóra, amikor a Varsói Szerződés öt tagállama — Románia kivételével — megszállta Csehszlovákiát. Ez a nyilatkozat — írta az AP — volt mindeddig a csehszlovákiai beavatkozás legkeményebb bírálata, amely valaha is elhangzott felelős párttisztségviselő szájából a szovjet tömbben, s jelentőségét csak fokozza, hogy 10 nappal a bevonulás 21. évfordulója előtt látott napvilágot. A „testvéri tankoknak” ezt az egyszerre keserű és gunyoros emlegetését néhány más meglepetés is tetézi. Szokai szerint bár ’’nem célszerű” beavatkozni abba, ami a csehszlovák nép és a CSKP alapvető érdeke és feladata, semmi okunk eltitkolni saját véleményünket. Az igaz, hogy néhány hónapja a szocialista országok némelyike hivatalosan vagy félhivatalosan véleményt mond a másikról, de ez mindig nagyon homályos és általános fogalmazásban jelenik meg. Ekkora horderejű ügyben azonban aligha volt példa állás- foglalásra, és az AP 1968 ügyében a magyar politika „átértékeléséről” beszél. Bár a nyilatkozó szerint a bevonulás kérdése Magyarországon (is) belpolitikai kérdéssé vált, az amerikai hírszolgálati iroda nagyon is komoly hangsúlyt helyez az ügy általánosabb vonatkozásaira: Szokai kijelentette, hogy az MSZMP levonta 1968 legfontosabb tanulságát — egyértelműen elhatárolódott a bevonulás alapjául szolgáló „Sztálin — Hruscsov — Brezs- nyev doktrínától”. Ez pedig már nem magyar belpolitikai kérdés. Hogy mennyire nem az, azt az interjú megjelenésének napján a lengyel Szenátus határozata is kiemelte. A júniusban „félig demokratikus” módon tartott lengyel választásokon az új felsőház 100 helyéből 99-et az a Szolidaritás szerezte meg, amely annak idején csaknem ’56-hoz, ’68-hoz hasonló helyzetbe sodorta az országot, s a „testvéri tankokat” talán csak a katonai szükségállapottal lehetett távol tartani. A lengyel Szenátus — tehát egy szocialista ország törvényes, alkotmányos és nem kevésbé magas rangú testületé — egyhangúlag közölte: a Csehszlovákia elleni invázió „a demokráciára, a szabadságra, az emberi jogok tiszteletben tartására irányuló természetes törekvés és az önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jog megsértése volt, amely a lengyel nemzet akarata ellen történt”. A testület külön szükségesnek tartotta, hogy emiatt kifejezze sajnálkozását, együttérzését, és sikereket kívánjon a csehszlovákiai demokratikus mozgalmaknak. A magyar és a lengyel vélemények nyomán a hírügynökségek már nem haboztak leírni, hogy a csehszlovákiai intervenció egyre „újabb megvilágításba” kerül. Ezek után látott vasárnap Rómában napvilágot a La Republi- ca hasábjain Jevgenyij Ambar- cumov neves szovjet közgazdász nyilatkozata. Feltételezhető, hogy Ambarcumov, Gorbacsov egyik támogatója, nem beszél a levegőbe. Ő kijelentette: ”A tények is azt mutatják, hogy a szovjet vezető szemben áll azzal a rendszerrel, módszerrel és logikával, amely 1968 tragikus eseményeihez vezetett... A jelen helyzet azonban nem teszi lehetővé neki, hogy olyan hivatalos álláspontot foglaljon el, amelyet egy szövetséges ország politikai vezetése minden bizonnyal elutasítóan fogadna”. E nyilatkozatokból az következik, hogy Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió egyszerűen hibának, tévedésnek minősíti a fellépést. Az NDK és Bulgária nem nyilatkozott — Románia pedig akkor nem olyan okból vonta ki magát a Varsói Szerződés közös akciójából, amelynek háttere ide illenék. Csehszlovákia vezetése mind ez ideig semmijeiét nem adja annak, hogy saját történelmének fehér foltjait megkísérelje kitölteni. Ez azonban nyilvánvalóan belügy — de bizonyára egy egész ország belügye. A prágai vezetők azonban arról sem tájékoztatták az embereket, hogy Alexander Dubcek, a volt pártvezető, Oldrich Cernik, a volt kormányfő levélben fordult az érintett öt ország vezetőihez: ítéljék el a beavatkozást. Annyi bizonyos — ez kiderül Szokai Imre nyilatkozatából —, hogy az MSZMP KB részéről kaptak is választ. Ami a többi érintett országot illeti, Szokai Imre megjegyezte, hogy „a múlttal kapcsolatos nyíltságban országaink között nincs összhang, ezért az újraértékelés érdekeket sérthet, fölös indulatokat gerjeszthet”. A „testvéri tankok”-féle megoldás felett azonban eljárt az idő. (fodor) Megkülönböztető jogi aktusok Baltikumi destabilizáció A Pravda kedden szerkesztőségi cikkben foglalt állást az észt választási törvény ellen, úgy fogalmazva, hogy a megkülönböztető jellegű jogi aktusok destabilizálják a politikai helyzetet. Egyúttal élesen támadta a „nacionalista szűklátókörűség” felé sodródó baltikumi népfrontokat és keményen bírálta a köztársasági pártokat is. A terjedelmes írás az első komoly reagálás a szovjet tömegtájékoztatásban az augusztus 8-án elfogadott észt választási törvényre, amely a letelepedés időpontjától teszi függővé az állampolgárok választójogát és választhatóságát. A mértékadó szovjet pártlap hangsúlyozta: az őslakos nemzet boldogulása nem érhető el a más nemzetiségűek emberi jogainak sárba tiprásá- val. A baltikumi helyzetet behatóan elemző cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy a peresztrojka kezdete (1985. áprilisa) után alakult balti népfrontok a kezdeti pozitív célkitűzéseiktől eltávtí- lodva mindinkább teret adnak olyan véleményeknek, amelyek a teljes gazdasági függetlenséget, a teljes állami szuverenitást követelik és a peresztrojka egyik legfőbb célját a „népek nemzeti felszabadító harcában” jelölik meg. Bizonyos erők a köztársaságoknak a Szovjetunióból való kiválása mellett agitálnak, újjá- alakulóban van a burzsoá társadalmi-politikai struktúra. — A Baltikumban zajló folyamatok negatív reakciót váltanak ki a nem őshonos lakosság részéről, amely lényegében politikai és szociális jogainak korlátozásával találja magát szemben — állapítja meg a Pravda. — Mindez pedig aggasztja nemcsak a baltikumi köztársaságok, hanem az egész ország közvéleményét. Az SZKP KB újságja ennek kapcsán burkoltan bár, de megértését fejezte ki az utóbbi napok sztrájkjai iránt és rokonszenwel szólt a nem őshonos lakosság problémáit felvállaló interfrontokról. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza: a megoldás csak politikai párbeszéd lehet. Egyúttal sürgette köztársasági pártokat, hogy az egység megőrzésének jegyében dolgozzanak ki világos akcióprogramot a felgyülemlett problémák megoldására. A lap egyebek között a helyi pártok szemére vetette, hogy teret engednek olyan nézeteknek is, amelyek szerint az SZKP-nak a tagpártokat összefogó szövetséggé kell átalakulnia. Shirley Temple — a veterán filmsztár Az USA új prágai nagykövete Megérkezett állomáshelyére az Egyesült Államok új prágai nagykövete, Shirley Temple Black. A nagykövetasszony Julian M. Ni- emczyket váltja fel, aki 1987 óta állt a prágai amerikai nagykövetség élén. Shirley Temple Black személyében a harmincas évek egyik legün- nepeltebb hollywoodi filmsztárja, az Egyesült Államok veterán diplomatája veszi át a prágai nagykövetség irányítását. A képviselet által hétfőn kiadott sajtóközlemény azt hangsúlyozta, hogy a megbízatás Shirley Temple hosszú és ragyogó diplomáciai és közhivatalnoki pályájának utolsó fejezete. Folytatódnak a harcok Pápai könnyek Libanonért Kedden Bejrútban változatlan hévvel folytatódtak a hat napja kezdődött összecsapások a keresztény és muzulmán erők között. A két népességi csoport lakónegyedeinek ágyúzása közben az éjszakai és a reggeli órákban 14 ember vesztette életét, 89 pedig megsebesült. Miközben a keresztény és a muzulmán övezetet elválasztó zöld vonal mentén kedden változatlanul dörögtek a fegyverek és a drúzok ágyútűz alatt tartották a hadászati fontosságú és keresztény ellenőrzés alatt lévő Szűk el-Garb hegyi falut, a Szíriái csapatok és muzulmán szövetségeseik Libanon északi részén két újabb frontot nyitottak: a fővárostól 30 kilométerrel északra nehéztüzérségi fegyverekkel és rakétákkal lőttek két keresztény erődítményt. Bejrút egyre inkább romvárosra emlékeztet, a lakók többsége már kimenekült a városból. Közben Michel Aún, a keresztény erők főparancsnoka a francia rádiónak adott nyilakozatá- ban ismét nemzetközi intézkedéseket sürgetett Szíria ellen. Azzal vádolta a nagyhatalmakat, hogy „lehetőséget adtak Szíriának Libanon megfojtására”, majd Izrael szemére vetette: semmit nem tesz azonkívül, hogy „a kezét dörzsölve, elégedetten szemléli az eseményeket”. II. János Pál pápa kedden könnyekkel szemében jelentette be, hogy Libanonba kíván utazni, s felszólította Szíriát, hogy hagyja abba a főváros ágyúzását. A Szentatya kedden beszélt nyári rezidenciáján, 2 000 zarándok előtt. Hangoztatta, hogy már hosszú ideje foglalkoztatja a libanoni út gondolata, de munkatársai a bizonytalan helyzetre hivatkozva ettől mindig eltanácsolták. Most azonban minden eddiginél erősebben érzi, hogy Libanonba kell mennie. „Ázért imádkozom, hogy utamat ne torlaszolják el akadályok — mondta a pápa. A békéért területi engedményeket Párbeszédet a PFSZ-szel Az Egyesült Államok szerint Izraelnek a békéért cserébe területi engedményeket kell tennie, a PFSZ-nek ugyanakkor el kell fogadnia a megszállt területeken tartandó választások izraeli tervét. A tuniszi amerikai nagykövet által hétfőn közzétett hivatalos nyilatkozat rendezési alapelvként említi Izrael biztonságát és létezési jogának elismerését csakúgy, mint a palesztinok politikai jogainak tiszteletben tartását. Áz elsődleges feladat most azon gyakorlati eszközök felkutatása, amelyekkel „a politikai valóságba lehet átültetni ezeket az elveket”. A Washingtonban és Tuniszban egyidejűleg nyilvánosságra hozott diplomáciai memorandum kiadása előtt Richard Boucher külügyi szóvivő kijelentette: hivatalos amerikai vélemény szerint a meglévő és alapvető politikai nézetkülönbségek ellenére fenn kell tartani a párbeszédet a PFSZ és az Egyesült Államok között. Boucher megerősítette, hogy Robert Pelletreau tuniszi amerikai nagykövet hétfőn ismét találkozott a palesztin mozgalom képviselőivel.
