Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1989. július 12., szerda KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Újabb műholdas program Az Astra 1A távközlési műholdról sugárzó MTV Europe (MTVE) műsorszervezet hozzájárult ahhoz, hogy műsorának magyarországi terjesztését — térítésmentesen — a magyar hírközlési hatóság engedélyezze. A 24 órás angol nyelvű szórakoztató zenei program egyéni otthonokban, szállodákban, közösségi és kábeltévé (KTV) rendszerekben történő vételével kapcsolatban az MTVE csupán azt a feltételt kötötte ki, hogy a műsort csak egyidejűleg, csonkí- tatlanul, kiegészítés vagy helyettesítés nélkül közölhetik. Tilos a kép- és hanganyag bármiféle sokszorosítása és nyilvános közlése is. Az MTVE — figyelembe véve a magyarországi Érvrendszerek műszaki adottságait — hozzájárult ahhoz, hogy ahol nincs szabad csatorna, ott programját — a helyi műsorok időtartamára — megszakítva továbbítsák. Ennek feltételeit azonban külön szerződésben kívánja meghatározni a KTV-rendszer üzemeltetőjével. Az Astráról sugárzott MTVE-vel és az EUTELSAT F4 műholdról érkező Sky, Super ésTV5 programokkal együtt ösz- szesen négy távközlési műholdas adás vehető engedéllyel Magyar- országon. Továbbra sem sikerült megállapodást kötni még német nyelvű programok vételének engedélyezéséről. (Az engedély nélküli vétel szabálysértési eljárást, egyes esetekben tekintélyes szerzői jogi kártérítést vonhat maga után.) A magyar hírközlési hatóság véleménye szerint remény van arra, az év második felében már Magyarországon is előzetes engedély nélkül vehetők a közvetlen műsorsugárzó (DBS) műholdas adások. Az Astra MTVE programjának engedélyezésével kapcsolatos részletesebb információkat a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóságon adnak. Vidéken a postaigazgatóságok hatósági osztályai foglalkoznak az engedélyezésekkel. Néztük a Kórház a város szélén című filmet, nézzük a Szomszédokat, és most már újból a Klinikát. A sorozatírók és rendezők jól tudják, nagy szükségünk van a gribedlis mosolyokra, az angyalhajú, kedves idősekre, az esendő és épp ezért szeretetreméltó ifjakra, az üdezöld tájakra, a kényelmes otthonok látványára — legalább ebben az egy órában. Új sorozat, új történet és új látnivaló. Az NSZK-ban, Ausztriában (s így Magyarország nyugati felén mindazok, akik az osztrák tévé adásait vehetik) már tíz részt láthattak a frissen megözvegyült szőlősgazdáné történetéből, aki van olyan szemre való és pénzes is, hogy érte számosán vetekedjenek. így szépen szőhe- tők az események. Nincs kolbászból a kerítés, az út sem rózsákkal hintett, mivel még az anyagi gondoktól mentes szőlősgazdáné élete sem habostorta. Németh Sándor kapcsolással Hortobágy látnivalói — korántsem a „fokosch, gu- lasch” megközelítéssel — képre kerülnek. Azt is a történésbe kellett komponálni, hogy a szereplők tudjanak németül. így Németh Sándor komputermérnök lett. Szülei szőlősgazdák Badacsonyban, miközben ő egy gmk- ban minden pénzét softverekbe fekteti. Feleségét Sunyovszky Szilvia játssza. Gera Zoltán vincellér Badacsonyban. Az ősszel a nézők elé kerülő sorozatot az SWF (Baden-Baden) és az ORF készíti, a honi jeleneteket koprodukcióban a Magyar Televízió. Kétmillió forintért teljes húsz részt, vagyis az eddig elkészült két sorozatot megkapjuk. Mivel a film siker, újabb tíz rész készül, de abban már mi is érdekeltek vagyunk. Az események szála nemcsak Párizs, London és Velence felé szövődik, de kanyarodik újból erre is. Nyolc éve már annak is, hogy az osztrák televízióval kitűnő a kapcsolatunk. Sikere volt operettműsoroknak és vetélkedőknek. E sorból kiemelkedett az a négy részes kabarétörténet, amely a régi szép időket idézte. Mivel a pénzszűkös időkben a TV szórakoztató főosztálya is csak a szellemi tőkéjét és szép hazánk tájait kínálhatja, a kapcsolat kissé egyoldalú. De íme, a közös érdeklődés — hihetjük, hogy kultúra? — összehoz. Egy moseli szőlősgazdáné történetében mindenképp. Ülünk majd a képernyők előtt, és szívünket melengeti: lám, hol is élünk, hogy is élünk, hova is tartozunk. J.Á. Sunyovszky Szilvia Nehezíti mindennapjait, hogy saját fia francia lányba szerelmes, akiről időközben kiderül, hogy milliomos. Őt a fiú elveszi, de egy móseli lány már gyereket vár tőle, és ez az aranyos csöppség meg is születik. A másik fiú érzelmeit pedig a szüret idején náluk dolgozó ápolónő korbácsolja fel. Szegény szőlősgazdá- nét is ostromolják — mint ez egy negyvenöt éves nővel annyiszor megesik —, többek között menyének apja, és egy osztrák úr is. A szálak tovább szövődnek. És hova vezethetnek másfelé, mint Magyarországra. Ez már — természetesen — egy újabb tíz részes sorozat történése. Michael Braun rendező-író ellátogatott hazánkba, és négy nap elegendő volt ahhoz, hogy az itt forgatandó két és fél részt megkomponálja. A szőlősgazdáné osztrák udvarlójával a magyar rizlingfajták tanulmányozása céljából látogat ide. Budapest, Balaton és áruMose 11 történet Osztrák-magyar tv-film sorozat készül Érzelmes utazás Szabálytalan jegyzetek Fejtő Ferenc könyvének margójára III/2. Krleza sírja is ott van már a Mirogoj árnyas fái alatt. Örökmécses ég rajta, s mindig tele virágokkal. Amikor nyughelyéhez néhány éve először elzarándokoltam, megintcsak a Fejtő Ferenc könyvében olvasottak jutottak eszembe. Az 1937-ben megjelent Érzelmes utazásnak már Krleza volt az irodalmi főszereplője, s ez volt itthon az első, ha nyilvánosságnak szánt bővebb információ a félévtizeden át magyar környezetben nevelkedett, irodalmunkat, kultúránkat, társadalmi viszonyainkat kiválóan ismerő, 1919 januárjában Ady Endrét horvát nekrológban elsirató, költészetét két tanulmányban is méltató íróról. És nem is akármilyen információ. Fejtő személyesen találkozott vele (ez a harmincas években kuriózum!), s könyvének idevágó passzusait ez tette, s teszi ma is fölöttébb érdekessé, időszerűvé. Meglepően hiteles a kép, amit az akkor már beérkezett, viták tü- zében edződött, drámáival osztatlan sikereket arató íróról rajzol. Lényeglátása oly tökéletes, hogy Krlezát — ilyen terjedelemben- ma sem lehetne frappánsabban jellemezni. Akkor, hatvankettőben, nem kevés izgalommal baktattam felfelé a Lexikográfiai Intézet lépcsőjén az igazgatói szoba felé, ahol Krleza várt... Krleza a legnagyobb horvát költő, regény- és drámaíró — olvastam Fejtő könyvében —, viszont olyan író, aki — ellenfelei szerint — „mindenkivel össze- vész”, „fegyelmezetlen, individualista”, mégis szerintük, az ellenfelek szerint is, „a legjobb író” egész Horvátországban. „Miroslav Krleza fekete, molett, kissé puhának látszó, középmagas ember — írja tovább Fejtő —, •erősen kopaszodó hajjal, kicsit alázatos, kicsit gőgös, de legtöbbször gúnyosan villanó szemekkel... Beszélgetni szerettem volna vele, mint egyik ember a másikkal, vagyis közönségesen. Viszont beszélgetni általában csak úgy lehet, ha az emberek felelnek egymás kérdéseire. Krleza azonban nem felelt kérdéseimre. Ha valamit kérdeztem tőle, saját magáról vagy Horvátországról, irodalomról vagy politikáról, gúnyosan félbeszakított. — Maga kényszeríteni akar, hogy arról beszéljek, amiről maga akar beszélni... Félórás csatározás után feladtam a viadalt... Belenyugodtam abba, hogy beszéljünk arról, amiről ő akar, a magyar irodalomról. Vagyis Adyról, mert Adyt ismeri, ő vezette be a horvát irodalomba.” Vajon ezt a Krlezát látom-e perceken belül? S vajon hogyan fogad? A Fejtő leírta tulajdonságok érvényesek-e még? E kérdések rajzottak bennem, miközben felértem az emeletre s ott álltam a direktori szoba előtt. Az ajtó nyitva, bent valaki (férfihang) diktál a gépírónőnek. Kopogtatok a nyitott ajtószámyon s belépek a szobába — üdvözölve a jelenlévőket. Erősen kopaszodó, köpcös, dús szemöldökű férfi áll fel a székről, kezét nyújtja, közben magyarul üdvözöl. Maradék haja teljesen ősz, szeme valóban villogó, magam szabadkoznék a váratlan látogatás miatt, ám szóhoz jutni nem hagy, szüntelenül ő beszél. Kérdések özönét zúdítja rám: Hogy tetszik Zágráb? Milyenek voltam impresszióim Dalmáciában? Mit csinál Illyés Gyula és Németh László? Vol- tam-e Sinkó Ervinnél? Ismerem-e Vaso Bogdanovot, a történészt? Meddig maradok Zágrábban? Aztán ellentmondást nem tűrően közli: együtt fogunk ebédelni. Már hívja is a lakást, a házvezetőnővel komoly gasztronómiai tanácskozást folytat, közben megkérdezi tőlem, szeretem-e a sült kacsát s a palacsintát, mert Katalina Farkas most csak ezt tudja „improvizálni”. Miután megegyeztek tíz ebéd időpontjában, közölte, most pedig kirándulunk egyet ebédig. Óriási Chevrolet áll az intézet előtt, beszállunk, s alig indul el a kocsi, Krleza megint beszélni kezd. Avatottabb kalauzt aligha kereshettem volna, minden utcáról, házról, városrészről mond valami fontosat (irodalmi, művészeti nevezetességekre utal), aztán Medvevára felé hajtat, hol Janus Pannonius elhalálozott, majd megállapodunk egy takaros vendéglő előtt, hogy a teraszon kávé mellett folytassuk az egyoldalú eszmecserét — mert hogy még mindig jobbára ő beszél. Hogyan is írja Fejtő? „Belenyugodtam abba, hogy beszéljünk arról amiről ő akar...” És Krleza most is a magyar irodalomról, a magyarságról s Adyról — egyáltalán: közös történelmi dolgainkról akart beszélni. És beszélt is, amidőn Fejtővel beszélt Adyról sok évvel előbb. Nem csoda, hogy hatása alatt már Zágrábban tanulmányozni kezdte az Ady Endre a magyar lírikuscímű esszét, amelyről aztán oly találó és lényeglátó sorokat iktatott az Érzelmes utazás Krlezát bemutató passzusába: „Mikor a hun-magyar helyzetről, a közös dunai sorsról olvasott Krleza, patetikussá vált a hangja és álla megkeményedett. Stílusa és olvasási módja is szenvedélyes, látszik, hogy gyűlöli a maga sorsát, ideszakadtságát, horvát- ságát s hogy líra az, amit Adyról ír. Hogy megértette-e? Azt hiszem, igen. Ady szociológiai helyzetét, városiasságát, ingadozását a bourgeois és proletár ro- konszenvek között, bizarr életmohóságának radikális politikai meggyőződésével való összefüggését, az egész jelenségnek züllött s egyszersmind tragikusan nagyszerű voltát, nagyságát és törpeségét tisztán látja, verseit is megérezte, A Halál rokona, így, horvátul, mintegy kínaiul” szintén muzsikál: Ja szám rodak szmrti Ja ljubim ljubav sto boleszno giné i ljubim szvakog tko ide u dal- jine. Nem volt nehéz Adyt megértenie és megéreznie, hiszen amint verseiből, amiket mások lefordítottak és az egész modorából látom, az ő egyénisége is abból a korból, abból a fajtából való, mint Adyé, hasonló izzású, csak talán ökonomikusabb, fegyelmezettebb, férfiasabb.” Fejtő Ferenc Krleza-interpre- tációja külön tanulmányt érdemelne — és nemcsak az idézettek okán —, hanem azért is, mert — jó érzékkel — az életmű legidő- tállóbb rétegeire hívta fel a figyelmet. Arról nem is szólva, hogy a Krleza-Szabó Dezső párhuzam felvillantása irodalomtudományunk azóta is többször emlegetett, de máig el nem végzett feladatára emlékeztet... Lőkös István Hamisítatlan kegyelet A rádiósok egyik legrangosabb erénye a gyors, a precíz reagálás. Ez a dicséretes, ez a hivatásérzetből fakadó magatartásmód, alapállás tükröződött Kádár Jánosha\á\án'dk napján is. Nemcsak a hírt, a megrázó információt közölték, hanem estére már a tisztelgő megemlékezésről, visszapillantásról is gondoskodtak. Többet tettek mint a tévések. Azt se hallgassuk el, hogy — képletesen szólva — keményebb fába vágták a fejszéjüket, ók ugyanis nem húzódoztak attól, hogy mértéktartóan, humánusan vonják meg egy rendkívüli pálya mérlegét. Voltaképpen szerkesztett programot adtak, amelyet korábbi hangfelvételekből, megnyilatkozásokból válogattak. Nem volt sok idejük, mégis megteremtették a helyes arányokat. Annyit időztek egy-egy korszaknál, amennyire éppen szükség volt. Ráadásul minden periódusban a legfontosabban ragadták meg, mindenekelőtt azért, hogy a mozaikdarabokból egységes, kifejező erejű összkép ötvöződjék. Munkájuk révén elkötelezett sorssal szembesültünk, olyan személyiséggel, akinek érdemeit ellenségei sem kérdőjelezték meg, olyan karakterrel, akit nem kínzott a döntéskényszer, aki hitt abban, hogy küldetése mások, egy nép szolgálata. Egy azonban zavart. Mégpedig az itt-ott felbukkanó csak- azértis kritikus hangvétel. Meggyőződésem az — gondolom sokan egyetértenek velem —, hogy minden távozót keserű érzésekkel telítődve búcsúztatunk, s ilyenkor nem illik az esetleges tévedésekre, az akaratlanul vagy szándékosan elkövetett hibákra koncentrálni. Még néhány percre sem, hiszen a tökéletesség sajnos valamennyiünktől messzi esik. Mondja ki a verdiktet a jövő, a távolról szemlélő, a higgadtan véleményező, az indulatok nélküli, az örök erkölcsi értékekre összpontosító, a mindent azokhoz viszonyító. A részlehajlást nem ismerő... Tessék választani! Bizony nem túlzás, hogy rohanunk. Olyannyira, hogy elégetjük, felőröljük önmagunkat. Szeretnénk megállni, eltöprengeni, meditálni, ám erre nincs mód. Se ma, se holnap, mert reménytelenül küszködünk megszokott életnívónk csakazértis megőrzéséért. Lótunk-futunk, vágtázunk a tőlünk frissebben siető pénz után. Talán ezért kedveljük annyira a Jó reggelt! kínálatát. Érthető, mert ilyenkor mosdunk, reggelizünk, rendezzük holmijainkat, s közben belehallgatunk a hírekbe,'élvezzük a zenét, a jó érzékkel adagolt szellemes sztorikat, a lapszemlék tömör hangvételét, a csípős megjegyzéseket. Július 10-én szintén nem csalódtunk. Háromnegyed hétkor — a már bevált interjúsorozat keretében — az MSZMP Politikai Főiskolájának képviselője nyilatkozott arról, hogy mi lesz majd az intézménnyel. A riporter olyan témát feszegetett, amely tízezrek kíváncsiságát keltette fel. Megtudhattuk — s ez igenelhetjük is —, hogy a többpártrendszer, az izmosodó demokratizmus periódusa mégin- kább megköveteli azt, hogy kitűnően felkészített, állandó nyitásra kész, toleráns, művelt emberek foglalkozzanak — mindegy, hogy milyen fronton — a politika hétköznapjaival. Róluk nem mondhatunk le, mert csak akkor haladhatunk előbbre, ha ilyen egyéniségek foglalkoznak a közügyekkel. Ők ugyanis mértéktartóak, elkötelezettek, elsajátították a vitakultúra magasfokú fortélyait is. Később értesültünk arról, hogy a mezőgazdaságban nem éppen üdvös dolog sztrájkolni. Az említett téesz — a helységnév mellőzhető — kombájnosai nehezményezték a vezetés által megszabott díjazásmódot. Reklamáltak. Nem törődtek velük, ezért aztán a táblák szélére vezérelték a gépeket. A következmény nem is maradt el. Fegyelmi eljárást indítottak ellenük, s rögvest alacsonyabb beosztásba parancsolták őket. Kommentár nem volt. Ez a helyes, mert morfondírozhatunk magunkban. Ki-ki vérmérséklete, igazsághűsége szerint. Úgy vélem ebben az esetben sem a nyers, a diktatórikus megközelítés a megoldás, hiszen így csak mélyülnek, gennyesednek a sebek. Okosabb — itt és másutt — közös asztal mellé ülni, s megkeresni azt az Ariadné fonalat, amely létezik, és segítségével az érdekeltek kijuthatnak abból a jelképes labirintusból. Tessék megkísérelni, higyjék el: sikerül... Pécsi István Három könyv George Husiiról A hazai könyvkiadás színes kínálatára jellemző, hogy George Bushról megválasztása óta több könyv is megjelent. A sorban az első 1988-ban, a Krónika Kiadó gondozásában Kereszty András könyve íme az elnök! címmel. A szerző négy éve a Népszabadság washingtoni tudósítója. Avar János George Bush (Út az elnökséghez) című kötete a Kossuth Könyvkiadó újdonsága. Elbeszéli az egykori bátor bombázó pilóta útját az elnökségig. A szerző a látogatás tiszteletére adta ki rekord gyorsasággal a Széchenyi Kiadó George Bush önéletrajzát, amelyet Victor Gold segítségével írt. A kötet címe Előre tekintve, és Göncz Árpád fordításában került a könyvesboltokba. Jazz-fesztivál Kamaraerdőn A hagyományos debreceni mellé új nemzetközi fesztivál sorakozik fel, a jazz-zene rangos bemutatóját kínálva a főváros Kamaraerdei Ifjúsági Parkjában. Ezen haladó, improvizatív ágából nyújt ízelítőt a pénteken kezdődő három napos rendezvény, melynek koncertjei esténként 19 órától kezdődnek. A műsorban angol, amerikai, német, szovjet és jugoszláv muzsikusok lépnek fel a műfaj hazai képviselői, a Dresch Quartett, a Szabados Nagyzenekar mellett, sőt a külföldi és magyar művészek közös számokkal is szórakoztatják majd a közönséget. A szervező ifjúsági park és a Közgazdasági Egyetem jazzklubjának szándéka szerint a mostani első találkozót ezután évente követné hasonló, elősegítve, hogy még inkább bakapcsolódhassunk a modern zene áramlataiba.
