Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 12., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 A Népújság kérdez — válaszol: dr. Vasas Joachim, a megyei pártbizottság titkára A reformkörök fontos missziót tölthetnek be, de szerepkörüknek megfelelően működjenek... A közelmúltban lapunk hasábjain szót váltottunk dr. Vasas Joachimmal, a megyei pártbizottság ideológiai titkárával, a különböző fórumokon őt ért támadásokról. Akkor nem tért ki a reformkörökkel kapcsolatos észrevételekre, mondván, elvtelen volna a megyei párttestület vitája előtt erről beszélni. Mint ismeretes, az azóta megtartott megyei pártbizottsági ülésen — két ellenszavazattal — megerősítették funkciójában dr. Vasas Joachimot. — Önt támadták az oktatási igazgatóság épületének hasznosításával kapcsolatos véleménye miatt... Nos, azóta ennek sorsa eldőlt: megkapta a tanárképző főiskola. Mégsem érdektelen talán, ha néhány szóval kifejti, korábbi nézetei miért váltottak ki ilyen nagy ellenérzést... — Nem azt vontam kétségbe, hogy adjuk-e vagy sem az oktatási igazgatóságot olyan feladatokra, amelyek valós feszültségeket oldanak meg. Azt fejtettem ki, ha rajtam állna, az épületet nem a tanárképző főiskolának adnám, hanem a város közoktatási, közművelődési és egészségügyi feladatainak megoldására, problémáinak enyhítésére. Ha csak azt vesszük, hogy megyénkben hat hónap a sorban állás a mozgásszervi reumás betegek bejutására a negyvenágyas egri reumakórházba... Az egri áfész vezetőivel ügy tárgyaltunk, hogy a főszezonban mintegy négy hónapig jöjjenek külföldiek, hozzák a pénzt, a berendezést az intézménybe, ezalatt őket kezelik, az év hátralévő hónapjaiban pedig a Heves megyei betegek gyógykezelését lehetne megoldani ügy, hogy szállást, étkezést, kulturális programot az oktatási igazgatóságon biztosítanának, a gyógykezelést pedig a reumakórházban oldanák meg. Azt is felvetettem: gondolkodjunk azon is, hogy a mellettünk lévő két középfokú intézmény idegeny- nyelv-oktatását meg lehetne oldani az épületben. A harmadik nagy feladat megoldása a közművelődés, melynek helyzete rendkívül rossz Egerben, a tárgyi feltételeket nézve. Szóba jött az is, adjuk át a könyvtárat, s legyen az a Heves megyei könyvtár társadalomtudományi blokkja. Mindezekről szóltam, de hozzátettem, nem zárkózom el az ellen, ha a testület úgy dönt, hogy egy országos feladat, a tanárképzés rendkívül rossz körülményeinek enyhítésére adjuk át az épületet, sőt minden lehetséges módon azon leszek, hogy e célt jól megoldjuk. Engedje meg, hogy hozzátegyem, érzelmileg rendkívül kötődöm a főiskolához, ott végeztem, sok közeli barátom oktat. Jól tudom, hogy ez az álláspont, amelyet képviseltem, saját érdekeimmel ellentétes, mert ha érzelmeimre hivatkozom, akkor az elejétől kezdve e megoldást kellett volna szorgalmaznom. Mindezeket használták fel ellenem, és sorakoztatták úgy, mint egy bizalmatlansági tényezőt. — A reformkörök vádolták önt az 1956-os események megítélésében. Erről mi a véleménye? — Úgy tudom, hogy az MSZMP Központi Bizottsága ezt a kérdést nem zárta le. A februári ülésen a KB ügy döntött, hogy helyesli a tanulmány vitára bocsátását, hangsúlyozza a további alapos tényfeltáró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka részeként szükségesnek tartja az 1956-os nemzeti tragédia további tényeken és nemzetközi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult ellentmondásokat tükröző, és az eddigieknél árnyaltabb értékelését. Ha jól tudom, a pártközpont nem zárta le, hogy 1956-ot népfelkelésként kell a jövőben oktatni. Ehhez még hadd idézzek egy akadémikust, a KB tagját, Tőkei Ferencet, aki pár héttel ezelőtt a főváros második kerületében tartott előadást. Véleménye a Népszabadságban is megtalálható: „1956-ban — Lukács György kifejezésével élve — felkelés tört ki, amelyben a forradalmi és ellenforradalmi folyamatok össztársadalmi szinten nem váltak el világosan egymástól.” Tehát a vita nincs lezárva ebben a kérdésben, a szakmának nem egyértelmű a megítélése. Nem jó véleményem szerint az egyszavas megközelítés, sem az ellenforradalom, sem a népfelkelés. Újabb dokumentumok kellenek, újabb értékelés, hogy 1956-ot, benne a személyeket, azok tevékenységét értékeljük, s úgy vélem, ehhez idő kell. — Személy szerint miként vélekedik az MSZMP reformköreiről? Valóban elzárkózik ezek lététől is? — Már korábban is nagy elismeréssel beszéltem megalakulásukról, mert végre olyan fórumok születtek, amelyek lehetővé teszik az élénk vitákat, az eszmecseréket, a szellemi tornák színhelyévé válhatnak. Ma is vallom, hogy ez jó dolog, mert a résztvevők nem csupán befogadói, hanem alakítói is a politikának. Tehát fontos missziót töltenek be, ha funkciójuknak megfelelően működnek. Úgy gondolom azonban, hogy egy sor kedvezőtlen tapasztalat is felszínre jött. Mindezekről a megyei pártbizottság üléséről szóló tudósításában a Népújság is tájékoztatott. Több ízben fölajánlottam, ha probléma, nézetkülönbség van egy-egy kérdés megítélésében, kész vagyok elmenni és szót váltani. De sem az egri főiskolai, sem a gyöngyösi reformkor ezzel a lehetőséggel nem élt. Ismereteim szerint a reformkori összejöveteleiken közel húszán vettek részt, volt amikor még ettől is kevesebben. Önkritikusan meg kell azonban mondanom, én is elmehettem volna, hisz ezek nyűt rendezvények, bár előre nem tudhattam, miről esik majd szó. — Végezetül: ön ellen felhoztak olyan érvet is, mely szerint tévesen kezeli az információkat, megpendítették a tudatos elhallgatás, a félrevezetés tényét is... — Erre reflektálva elöljáróban csak annyit: mindössze két hónapig voltam felelőse az információkkal kapcsolatos kérdéseknek. Vajon megalapozott vélemény ilyen rövid idő múltán súlyos, s tegyük hozzá nem valós következtetéseket levonni valaki ellen? A másik dolog. Az információkat nem a megyei titkárok írják, hanem a városi pártbizottságok, néhány vállalat, nagyüzem jelentéseiből állítják ösz- sze. Semmiféle tudatos elhallgatásról, kozmetikázásról nincs szó. Hozzáteszem, hogy a jelenlegi információs rendszerrel nincs megelégedve a megyei pártbizottság. A vb két ízben, a megyei pártbizottság egy ízben már részletesen tárgyalta ezt a témát, de a testület ügy döntött, ismét napirendre tűzi majd. Éppen annak érdekében, hogy az információs jelentések mind tartalmukban, mind formájukban javuljanak, a valós tényeket tátják föl. Befejezésül szeretném hozzátenni, hogy a pártbizottsági vitában kaptam jogos kritikai észrevételeket, a munkámra vonatkozó megjegyzéseket. Ezeket ezúttal is köszönöm, megszívlelem és hasznosítom... Mikes Márta Intézkedések az ózonréteg védelmében Nemzetközi összefogás bontakozott ki az utóbbi években annak érdekében, hogy megmentsék a Földet védő magaslégköri ózonréteget. Országok sora — köztük hazánk is — vállalta, hogy fokozatosan csökkentik az ózon lebontásában leginkább felelős freon- és ha- lonféleségek felhasználását. Milyen kötelezettségeket jelent mindez Magyarországnak? — kérdezte Donáth Bélát a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium levegőtisztaság- és zajvédelmi főosztályának helyettes vezetőjét az MTI munkatársa. — Magyarországot a környezetvédelmi szempontokon túl gazdasági kényszer is befolyásolta abban, hogy csatlakozzon az egyezményhez. Az ózonréteg védelmére szövetkező országok ugyanis — Magyarország szinte kizárólag tőlük vásárolja a hazai termeléshez szükséges freont és halont — jövőre már nem adnak el ilyen anyagokat az egyezményhez nem csatlakozóknak, ezzel is szolgálva e fel- használás szigorúbb ellenőrzését. A következő években pedig már olyan termékeket sem vesznek majd át a kívül maradóktól, amelyek freont vagy halont tartalmaznak, vagy előállításukhoz ilyen anyagokat használtak fel. — Magyarországon az 1986-os mennyiségeket alapul véve 1993- ig 20, majd 1998-ig további 30, tehát összesen 50 százalékkal kellene csökkenteni a freonféleségek fel- használását. A halonféleségek kiváltása sokkal nehezebb, így itt csak a szinten tartás tűzhető ki reális célként. Vajon a kozmetikai iparban a szórópalackok egyik alapanyagaként felhasznált freont sikerül-e olyan mértékben más gázokkal vagy mechanikus módszerekkel helyettesíteni, hogy ebből további számottevő freonfelhasz- nálás-megtakarítást étjen el az ország? — Jó példa az Alfa. Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat fejlesztése — mondta Donáth Béla. Magyar találmány alapján sűrített levegős — úgynevezett vivőanyag használatát vezették be. Nagyobb gondok vannak a műanyag habgyártásnál, itt az új poliuretán- hab-üzemek belépésével a freon- felhasználás még növekszik is. A helyettesítő anyagok kifejlesztése még a fejlett ipari országokban sem megoldott. Freon nélkül csak lényegesen rosszabb hőszigetelő képességű műanyaghabok állíthatók elő. A hűtőberendezések hűtőközegeként, az elektronikai és gépalkatrészek mosásához, a vegytisztí- táshoz, a tűzoltó-berendezésekhez használt anyagok kiváltásánál ugyancsak komoly műszaki problémákat kell még megoldani. Még tisztázatlan, hogy miből fedezhető a vállalatoknál a helyettesítő anyagok, a változtatáshoz szükséges technikai, technológiai módosítások többletköltsége. A műszaki megoldásokat és az anyagi vonatkozásokat a közelmúltban megalakított tárcaközi bizottság jelenleg is vizsgálja. Kötelezettségeinket fokozatosan kell teljesíteni, így lehetőség van a megfelelő ütemezésre, a műszakilag és anyagilag legkedvezőbb megoldások kiválasztására — mondotta végül Donáth Béla. Magyar—szovjet- —kanadai vegyes vállalat Vegyes vállalat létrehozására írt alá szándéknyilatkozatot a magyar — szovjet közös tulajdonban lévő Mikromed Kft. a kanadai IDEE International céggel. A megállapodás szerint szeptemberben alakul meg montreali székhellyel és Alliance Medical néven a vegyes vállalat, amelyhez az induló tőke 54 százalékát a kanadai IDEE International, 46 százalékát pedig a Mikromed és másik két magyar részvénytársaság, illetve bank adja össze. A magyar—szovjet—kanadai új cég elsőként egy magyar találmány alapján Kanadában kifejlesztett hordozható ultrahangos diagnosztikai készülék sorozatgyártására rendezkedik be részben saját, kanadai üzemében, részben a Mikro- mednél. A parányi műszert az állatgyógyászatban és humán célra egyaránt alkalmazhatják. Az előzetes piackutatások szerint Amerikában jelentős értékű ilyen diagnosztikai készüléket tudnak értékesíteni. Az első 25 műszer már a nyár végére elkészül. A „több lábon állás” és a termékszerkezet szélesítése érdekében kezdeményezte a kanadai cég bekapcsolását a gyártmányfejlesztésbe és az értékesítésbe a Mikromed, amelyet államközi szerződés alapján 1987-ben hoztak létre esztergomi székhellyel. A korszerű orvosi műszerek, így például elekt- rokardiográfok, elektroenkefalog- ráfok, speciális orvosi rendeltetésű számítógépek előállításával foglalkozó vegyes vállalat termékeinek túlnyomó részét a szovjet piacon értékesíti, 12—15 százalék jut a magyar piacra, mintegy hat százalékát tőkés országokba exportálják. A termelési értéke az idén már meghaladja az egymilliárd forintot. A Mikromed nemrégiben leányvállalatot hozott létre Moszkvában; itt először csak szervizeléssel, berendezések összeszerelésével és kooperációk kiépítésével foglalkoznak. Jövőre a termék- gyártásba is bekapcsolják a moszkvai leányvállalatot. A terített asztal örömei Él New Yorkban egy legendás vendéglős, Észak-Amerika alighanem legkáprázatosabb éttermének, a The Four Seasons- nek a társtulajdonosa, Kövi Pál, aki annak idején csapot-papot hátrahagyva, a távoli kontinensről utazott vissza szülőföldjére, hogy sajátos művészetével a maga pompás ízeiben is bemutathassa szeretett Erdélyét. A könyvíró gasztronómus — akinek asztalánál a tengerentúl világhírességek, előkelő politikusok, üzletemberek, sztárok is forognak szép számban — legalább olyan élvezettel gyűjtögette, szedte csokorba a Kolozsvár körüli konyha finomságait, mint amilyen nagy kedvvel, szeretettel kalauzolja nap mint nap a vendégeit megcsodált manhattani birodalmában, új meg újabb meglepetések ígéretével. A még az évtized elején a Kriterionnál kiadott, s utóbb magyarországi gondozásban is megjelent ”Erdélyi lakoma ’’szerzője az elmúlt hét végén azért látogatott ismét haza, hogy Budapesten újságírókkal találkozzék, a sajtó képviselőit buzdítsa kisebb, de a sajátjához képest sem jelentéktelen vállalkozásokra. Vagyis arra kétje a toliforgatókat, hogy munkáikkal az ősi örömszerzés egyikének, s korántsem legutolsójának, az étkezésnek próbálják visszaszerezni megtépázott értékeit. Mert a terített asztal melletti boldogságot korántsem pótolhatják rohanó világunk sebtében bekapott szendvicsei, hamburgerei, pizzái. Bizony más, ha az evésnek megadják a módját, kellemes, vonzó környezetben fogyasztjuk a feltálalt étkeket, s nem csupán falunk, az éhünket igyekszünk valamiképpen elverni. Nemcsak a vendéglőben, hanem odahaza is remekül érezhetjük magunkat, hiszen korántsem kizárólag az éttermi ínyencségek jelenthetik a gyönyört. Nagymamáink, anyáink, feleségeink számos finomságát fogyaszthatjuk kulturáltan akár mindjárt a tűzhely közeléljen is, nem feltétlenül muszáj ebédlő abrosza fölé hajolni. Kár, hogy mindezekről lassan-lassan kezdünk megfeledkezni. Sokfelé szaggatott időnkből maholnap erre jut talán a legkevesebb. Azt gondolván, hogy takarékosak, praktikusak vagyunk, lemondunk az igényesebb étkezésről akkor is, amikor igazán megengedhetnénk magunknak. Lépten-nyomon csak a drágaság, a sok más elfoglaltság jár az eszünkben, miközben gyakran hitványságokra is jócskán költünk, pazarlunk. Egyszóval ilyesfélékre emlékeztetett azon a bizonyos sajtóházi találkozón a gasztronómia professzora, miközben — a magyar konyha, az asztal, az étkek mindmáig felülmúlhatatlan dicsérőjének, patrónusának, klasszikus írókirályunknak, Krúdy Gyulának nevével fémjelezve — mindjárt alapítványt is tett a felbuzdított újságíróknak. Mert Kövi Pál szándéka nem titok: pénzzel, nem kis summával is ösztönözni akarja a konyhaművészet, a vendéglátás dicséretét, népszerűsítését. Jeles könyve tiszteletdíjából időről időre szeretné megjutalmazni mindazokat, akik az elveszített régi örömökhöz a maguk szakmai eszközeivel visszavezetnek bennünket. Járjon sikerrel újabb próbálkozása! (gyóni) Tiszai nyár (MTI-fotő: Szabó Sándor felvételei
