Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 12., szerda George Bush Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) szerezni a térségben, a Szovjetu­nió rovására. Az NBC szerint a nagyobb anyagi támogatást nemcsak az amerikai költségvetés hiánya akadályozza, hanem az is, hogy Washingtonnak tekintettel kell lennie a Szovjetunióra. Lech Walesa az NBC-nek adott nyi­latkozatában arról beszélt, hogy „nem várhatunk tovább” , mert növekszik a félelem, hogy ku­darc születik a reformok útján. Lengyelország pedig „jobb bá­násmódot érdemel Európától”. A CBS-társaság ugyancsak rámutatott, hogy a Szolidaritás csalódott, mert úgy vélte, hogy a bekövetkezett változások után az Egyesült Államok nagyobb gazdasági támogatást ígér. A CBS, a többi hálózathoz hason­lóan, beszámolt arról, hogy — a fehér házi előzetes bejelentések­kel ellentétben — nem voltak az utcákon tízezres tömegek az amerikai elnök köszöntésére. A vasárnap kezdődött len­gyelországi látogatásának befe­jeztével kedden délután eluta­zott Gdanskból George Bush, az Egyesült Államok elnöke, akit katonai tiszteletadás mellett Wojciech Jaruzelski, a lengyel államtanács elnöke búcsúztatott a helyi repülőtéren. Az Egyesült Államok elnöké­nek különgépe pontban délután öt órakor elrepült Gdanskból Budapest felé. A lengyelországi látogatásról ideérkező vendégek gépeinek le­szállását a magyar főváros felett kedden este átvonult, szokatla­nul erős trópusi felhőszakadás sem zavarta meg, bár meglehető­sen nagy aggodalmat keltett az eseményről tudósító több mint ezer újságíróban, hiszen még a pesti vigadóbeli sajtóközpont berendezései is némileg meg­sínylették a hirtelen lezúduló víztömeget. De végül fellélegez­hettek: a kisebb-nagyobb beázá­sok ellenére megbízhatóan mű­ködtek a telefon-, a telexvona­lak. A viharos — persze nem poli­tikai értelemben viharos — előz­ményekről bizonyára mit sem tudva, derűs, bár kissé fáradt mosollyal lépett ki a Ferihegyi repülőtéren a gépből George Bush és felesége, Barbara. Ba­rátságosan integetett a reá váró magyar vezetőknek, a sajtótudó­sítóknak, s az Air Force Óné­hoz, az elnöki különgéphez si­muló lépcsőn végighaladva, el­sőként Straub F. Brúnó és felesé­ge üdvözlését fogadta. A két po­litikus szívélyes kézszorítását kö­vetően még a repülőtéren kö­szöntötte az elnököt és feleségét dr. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete és fele­sége, illetve Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és felesége. Ugyan­csak köszöntötték kíséretének magas rangú tagjait, közöttük James Baker külügyminisztert, John Sununut, a Fehér Ház poli­tikai apparátusának főnökét és Brent Scowcroft nemzetbizton­sági tanácsadót. Az emelvényen dolgozó tv- operatőrök és fotósok árgus ka­meráitól kísérve szállt be a magas rangú vendég és az Elnöki Ta­nács elnöke George Bush külön- gépkocsijába, amelyet még a lá­togatás előtt szállítottak Buda­pestre. A hosszú kocsisor díszmoto­rosok kíséretében indult az ün­nepélyes fogadtatás színhelyére, a Kossuth térre. A téren az eső ellenére csak­nem tízezren köszöntötték George Busht. A Kossuth szo­bor előtt felállított emelvényre lépve először Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke köszön­tötte a vendéget és feleségét. Tisztelt Elnök Úr és Bush Asz- szony! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Népköztársaság vezetése és a magyar nép nevé­ben tisztelettel és örömmel kö­szöntőm Önöket. Első alkalommal tesz hivata­los látogatást az Egyesült Álla­mok elnöke Magyarországon. Meggyőződésünk, hogy az ese­ménynek üzenete van, amely a világnak is szól. Az üzenetet mi úgy értelmezzük, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok felismer­te a magyarországi fejlődési fo­lyamat történelmi jelentőségét, és az elnöki látogatással az ame­rikai nép szimpátiáját, támogatá­sát kívánja kifejezésre juttatni. Hasonló bátorító üzeneteket Ke­letről és Nyugatról egyaránt ka­punk. Ezekre nagy szükségünk van, hiszen most is, miként törté­nelmünk folyamán mindig, né­pünk csak akkor számíthat fel­emelkedésre, ha törekvéseit más népek is támogatják. Elnök Úr! Szimbolikus jelentőséget tu­lajdonítok annak, hogy üdvözlő­beszédeink elmondására Kos­suth Lajos szobra előtt, a róla el­nevezett téren kerül sor. A XIX. század első felében Magyarországon végbement tör­ténelmi folyamatot „reformkor­ként” tartjuk számon. Kossuth Lajos e kornak volt kiemelkedő személyisége. A reformkorból akkor egyenes út vezetett az 1848 — 49-es forradalomhoz. A szabadságharc, majd a leverését követő megtorlások súlyos vér- veszteséget okoztak az ország­nak. Az életben maradtak leg­jobbjai közül sokan emigrációba kényszerültek. E nehéz idősza­kot végül egy olyan „kiegyezés” zárta le, amely utat nyitott az or­szág társadalmi és gazdasági fej­lődéséhez. Most újra „reformkor” van Magyarországon. Ám hisszük, hogy a történelmi sorrend ezút­tal más lesz. Túl vagyunk vér- veszteségeinken, halottainkat is eltemettük végre tisztességgel. Most a „kiegyezés” következik. Ezt várja el a magyar nép és min­den, az országért, a nemzetért fe­lelősséget érző politikai-társa­dalmi erő. Csak a legszélesebb összefogás, egy igazi nemzeti konszenzus biztosíthatja, hogy Magyarország a harmadik évez­redben ne csupán földrajzi érte­lemben legyen európai ország, hanem a társadalmi szerveződés, a demokrácia, a szabadságjogok, a gazdasági és kulturális fejlett­ség terén egyaránt elérje az euró­paijelzőhöz évszázadok óta kap­csolódó minőségi mértéket. Közel hat esztendeje annak, hogy Elnök Úr—akkor az Egye­sült Államok alelnökeként — meglátogatta országunkat. Az akkori nemzetközi helyzetet a két nagyhatalom viszonyának el- hidegülése, a kelet — nyugati párbeszéd csaknem teljes hiánya jellemezte. Az elmúlt hat év alatt a világ nagy utat tett meg. Folya­matossá vált a szovjet — ameri­kai párbeszéd, biztatóan alakul a fegyverzetkorlátozás és a regio­nális válságok rendezésének ügye, előrehaladt a helsinki fo­lyamat. Történelmi változások bontakoznak ki a Szovjetunió­ban és Kelet-Európában. Mind­ez kedvező feltételeket biztosít a magyarországi reformok számá­ra. Ezért törekszünk arra, hogy külpolitikai tevékenységünkkel mi is hozzájáruljunk a biztató nemzetközi folyamatok vissza­fordíthatatlanná tételéhez. Pár­beszédre, kapcsolatokra, köl­csönösen előnyös együttműkö­désre törekszünk minden or­szággal, amely erre készséget mutat. Megkülönböztetett fon­tosságot tulajdonítunk a magyar — amerikai kapcsolatok kiszéle­sítésének, s biztosak vagyunk ab­ban, hogy ehhez Elnök Úr láto­gatása ösztönzést ad. Tisztelt Elnök Úr és Bush Asz- szony! Kívánom, hogy hasznosan és kellemesen töltsék idejüket ná­lunk. Ismerkedjenek meg né­pünk helyzetével, gondolkodá­sával, az ország vezetésének tö­rekvéseivel, és élvezzék a hagyo­mányos magyar vendégszerete­tet. Az amerikai elnöknek több­ször is meg kellett köszönnie a lelkes üdvözlést. „Nézzék, elté­pem beszédemet, hadd szóljak önökhöz tiszta szívemből, rövid leszek, éppen eleget álltak már itt az esőben” — fordult tréfál­kozva az őt üdvözlők felé. — Barbara és én szívből kö­szönöm ezt a meleg fogadtatást. Üdvözlöm Magyarország veze­tőit, a népet, üdvözlöm a refor­mokat, a változásokat, amelyek most az önök csodálatos orszá­gában végbemennek. Azért jöt­tem ide az Egyesült Államok el­nökeként, mert országunkban különösen szívélyes érzésekkel viseltetünk Magyarország népe iránt. Nagyon örülünk, hogy itt le­hetünk. Sajnos, csak igen rövid időre vagyunk itt, két estére és egy napra. Örömmel tekintek a konzultációk elé, amelyeket en­nek a nagyszerű országnak a ve­zetőivel folytatok majd. Átadom majd nekik az amerikai nép me­leg üdvözletét, tolmácsolom az Egyesült Államok népének azt a meggyőződését, hogy együtt kell működnünk Magyarországgal, együtt akarunk működni Ma­gyarországgal, az önök vezetői­vel együttműködve előbbre tud­juk vinni az önök országában végbemenő reformokat. — Köszönöm ezt a fogadta­tást, és remélem, holnap szára­zabb helyen hallhatnak majd en­gem — tette hozzá az amerikai elnök. Meggyőződésem, hogy már régen elmúlik majd az eső, de én még mindig emlékezni fo­gok arra a meleg fogadtatásra, amelyben Magyarország népe részesített. Köszönöm önöknek ezt — mondotta az amerikai el­nök, aki végül Isten áldását kérte Magyarországra. A fogadást követő díszvacso­rán pohárköszöntők hangzottak el. Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke többek között hangsúlyoz­ta: — Jól emlékszem 1978. janu­ár 6-ának estéjére, amikor Bu­dapesten milliók ülhettek a tele­vízió képernyője elé azért, hogy szemtanúi lehessenek egy törté­nelmi eseménynek: a magyar ki­rályi korona és a koronázási ék­szerek visszaszolgáltatásának. Nemzeti ereklyénk hazahozatala a magyar — amerikai kapcsola­tok történetének egy kiemelke­dő állomása volt. Ma egy újabb állomáshoz ér­keztünk. Ennek fontosságát ez­úttal a Kossuth téren összegyűlt emberek sokasága is jelezte. Or­szágunk lakói tudják és érzik, hogy az Egyesült Államok és Magyarország együttműködése, a zavartalan jó kapcsolatok fenntartása, további fejlesztése nemzeti boldogulásunk egyik fontos hajtóereje. Tudatában vannak e ténynek az itt jelenlévő különböző magyarországi politi­kai erők képviselői, tudják, hogy a nemzetközi források jó hasz­nosítása egyesített, békés erőfe­szítést is igényel tőlünk, magya­roktól. George Bush válaszában ki­emelte: — Itt, Közép-Európa szívé­ben Magyarország a változás kö­zéppontjában áll. Az Önök nem­zete egy példa nélkül álló kísérlet részese — egy kommunista rend­szer igyekszik egy nyitottabb gazdaság, nyíltabb és pluralista politikai rendszer irányába fej­lődni. Tekintsen minden magyar bi­zakodva a jövőbe, bízzon abban, amivé Magyarország válhat. Ez még csak a kezdet. Magyaror­szág jövőjében a kisvállalatok százezreinek országát látom — az újítások, a termelékenység, a prosperitás forrásait. Magyaror­szág jövőjében új hangon szóló­kat látok, akik a nemzet sorsát formálják. Olyan Magyarorszá­got látok, amely békében él ön­magával, olyan Magyarországot, amely elfoglalja az őt megillető helyet, egy igen lényeges részt a felemelkedő Európában — egy osztatlan és szabad Európában. Az Egyesült Államok elnöké­nek budapesti programja holnap folytatódik. George Bush és Wojciech Jaruzelski megbeszélése (Népújság-telefotó — MTI) Csoport —fénykép nélkül A protokollfotósok már meg­szokták, hogy soha nem mehet­nek biztosra, csupán röpke per­cek állnak rendelkezésükre, ha egyáltalán van alkalmuk dolgoz­ni. Ezúttal nem volt — anélkül kellett távozniuk az Államtanács épületeként használt, a múlt szá­zadban épült román királyi palo­tából, hogy elkészíthették volna a VSZ PTT ülésén résztvevő de­legációk vezetőinek szokásos csoportképét. A fotó elmaradása miatti hiányérzet idővel bennük is oldódni fog, másokban pedig a tanácskozás érdemi eredményei eleve feledtették az amúgy sem túlságosan hiányolt protokoll megkurtítását. Emlékkép nélkül is emlékeze­tessé vált ez a kétnapos bukaresti találkozó — néhány év múlva ta­lán úgy fognak visszaemlékezni rá, mint az elsőPTT-ülésre, ame­lyen a tárgyalóteremből kirekesz­tettek számára is nyilvánvalóvá vált a Varsói Szerződés legfőbb konzultatív testületé, s az egész szervezet jellegének változása. A forma még a régi volt — a tanács­kozás a küldöttségvezetők ple­náris ülésen elhangzott felszóla­lásaiból, majd a dokumentumok aláírása utáni szűkkörű találko­zójából állt —, de a közlemény és főleg az európai helyzettel kap­csolatos nyilatkozat már egy vál­tozó VSZ-t mutat. Akik az évek során már hoz­zászoktak, hogy a szocialista or­szágok katonai-politikai szövet­ségének megnevezésében a szó- összetétel első tagján van a hang­súly, most jóleső érzéssel tapasz­talhatták, hogy a változó nem­zetközi helyzettel összhangban a „politikai” jelző került előtérbe. A korszerű politikai jelleg erősö­désének tudható be, hogy a bu­karesti tanácskozás résztvevői ezúttal eltekintettek a világhely­zet egyes elemeinek, s a kelet­nyugati kapcsolatokon túlmenő­en az egyes regionális válsággó­coknak a leltárszerű, deklaratív kinyilatkoztatásokban megnyil­vánuló számbavételétől. A fő hangsúly Európán, s az európai helyzet politikai összetevőin volt. A belterjesség látszatát kelt­hette, valójában a szövetség ha­tárain túl is érezhető kedvező visszhangot váltott ki az a mód, ahogyan a PTT ülésén elfogadott okmányok a tagországok egy­más közötti viszonyáról szóltak. E kérdés minden korábbinál részletesebben került bele a köz­leménybe és a nyilatkozatba. A tavalyi varsói dokumentumok­nál is markánsabban fogalmazó­dott meg, hogy a VSZ fejlődési útjukat, a bel- és gazdaságpoliti­kában alkalmazott megoldáso­kat szuverén módon, külső be­avatkozástól mentesen megvá­lasztó államok szövetsége. Ezek az országok „abból in­dulnak ki, hogy minden nép ma­ga határozza meg sorsát, választ­ja meg társadalmi, politikai és gazdasági rendszerét, az állami berendezkedést, amelyet a maga számára a legalkalmasabbnak talál. Egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszt­hat igényt a bíró és a döntnök szerepére.” — szögezi le a nyilat­kozat. A VSZ országainak meg­győződésük, hogy ’’nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocializmusmodell, senki sem rendelkezik az igazság monopó­liumával”. Milyen távol áll már ez azoktól a kijelentésektől, amelyek a szocialista országok egymásért viselt „közös felelős­ségéről” , a szocialista építés sa­játosságok fölé helyezett „általá­nos törvényszerűségeiről” ko­rábban elhangzottak! Korábban is megfogalmazást nyert, de most nemzetközi érvényű doku­mentumban is rögzítették, hogy a Brezsnyev-doktrína végérvé­nyesen a múlté. Lehet találgatni — politikai jelzések alapján-, hogy ki meny­nyire lelkesen fogadta el ezeket az elveket. Sok szempontból — különösen a belpolitikában — lé­nyegesen eltérő gyakorlatot foly­tató, az ideológiai kérdéseket más aspektusból megközelítő országokról lévén szó, biztos hogy voltak nézeteltérések az előkészítő munka során. A lé­nyeg mégis az, hogy a végső ál­láspontot konszenzussal fogad­ták el. A tagállamokra érvényes új­szerű megfogalmazással össz­hangban áll a kelet-nyugati kap­csolattartás elveinek a korábbi­tól alapvetően különböző össze­gezése. Az „ideológiától men­tes” recept szerint az egyes álla­mok vagy államcsoportok kö­zötti különbségek nem akadá­lyozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Ellenkező­leg, az európai népek tapasztala­tainak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává válhat. E kölcsönös gazdagodás, az államok közötti megértés és együttműködés feltételeként említi a VSZ nyilatkozata — a szervezet dokumentumai közül elsőként — azt, hogy érvényesí­teni kell a helsinki záródoku­mentumnak mind a tíz elvét. Minden országban, s nemre, faj­ra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számá­ra egyformán biztosítani kell az emberi jogokat. Az európai lég­kör egészségesebbé tételét szol­gáló erőfeszítéseknek pedig el­idegeníthetetlen része a humani­tárius együttműködés és az em­berek közötti érintkezés elősegí­tése. Ez utóbbi, magyar kezdemé­nyezésre született megfogalma­zás igazi értékét az adja, hogy a gyakorlatban mennyi érvényesül az elvből. Az állásfoglalás mindenesetre megszületett, s alábecsülése leg­alább akkora hiba lennne, mint a benne rejlő lehetőségek felna­gyítása. Fazekas László Gorbacsov Leningrád­ban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács elnöke kedden rövid látoga­tásra Leningrádba érkezett. A szovjet vezetőt és kíséretét a pul- kovói repülőtéren a város és a le- ningrádi terület párt- és állami vezetői üdvözölték. Gorbacsov ezután felkereste az energetikai gépgyártás egyik fellegvárát, az Izsori üzemet. A nap folyamán a szovjet vezető a tervek szerint ellátogatott a „Lenwest” szovjet — nyugatné­met közös vállalat cipőgyárába, majd a város párttagjaival talál­kozott. Megbeszélést folytatott Leningrad gazdasági és társadal­mi életének képviselőivel. Kína Marad a rendkívüli állapot A rendkívüli állapot meghatá­rozatlan időre továbbra is ér­vényben marad Pekingben, hogy szavatolni lehessen a közrendet mindaddig, amíg teljes mérték­ben fel nem számolják az „ellen- forradalmi lázadást” — mondot­ta kedden Jüan Mu kínai kor­mányszóvivő. Mint közölte, a polgári lakosság kezében még mindig vannak fegyverek, ame­lyeket a katonaságtól vettek el a júniusi tüntetések idején. Jüan Mu hozzáfűzte: a kor­mány továbbra is védeni fogja a kínai fővárosba látogató turisták biztonságát. Az EFE hírügynök­ség ezzel kapcsolatban kedden emlékeztetett arra, hogy a kato­nák japán turistáktól magyarázat nélkül elkoboztak fényképeket, amelyeket a Tienanmen téren készítettek. Mint korábban jelentettük, Jüan Mu beszélt Csao Ce-jang volt pártfőtitkár várható Sorsá­ról, elkövetett „hibáiról” is. Fel­rótta például a volt pártvezető­nek, hogy védelmébe vette an­nak idején azt a tételt, amely sze­rint a magánkezdeményezések számára nagyobb teret biztosító gazdasági reform körülményei között elkerülhetetlen a korrup­ció a pártban és a kormányban, s hogy Csao Ce-jang elhanyagolta az ideológiai munkát. Kegyelem­kérés II. János Pál pápa kegyelmet kért a kubai hatóságoktól A rnal- do Ochoa tábornok és három, halálra ítélt társa számára — je­lentette be kedden Joaquin Na­varro-Valis, szóvivő. A katolikus egyházfőnek a jó­zan ész és a humanitás szellemé­ben előterjesztett kérését a kubai apostoli nunciatúra továbbította a havannai illetékeseknek. J-----------------V, M EGÉRKEZETT MEGÉRKEZETT „zoo CIRKUSZ” Egerben a Lenin út és a Sas út sarkán (a szokott cirkusz térre) NEMZETKÖZI GÁLA­MŰSORRAL Megnyitó előadás 1989. július 12-én 19 órakor továbbá 13-án 19 órakor, 14-én 19 órakor, 15-én 16 órakor és 19 órakor, 16-án 10 órakor, 16 órakor és 19 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents