Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 11., kedd George Bush Varsóban Arafat Samir béketervéről (Folytatás az L oldalról) rében még alelnökként járt. Olyan országba, ahol egy új, vilá­gosabb jövő rajzolódik ki a sza­badságért évszázadokon keresz­tül harcot folytató lengyel nép előtt, de ahol még igen sok erőfe­szítésre lesz szükség e jobb jövő valóra váltásához. Bush szerint Lengyelország a demokrácia felé vezető rögös útra lépett, ami a lengyel nép és Wojciech Jaruzels­ki bölcsességét és bátorságát bi­zonyítja. Külön szólt afelett érzett örö­méről, hogy a Szolidaritás ismét legálisan működik, Lengyelor­szágnak új parlamentje van, amelyben a szenátust teljesen szabad választásokon választot­ták meg. Az amerikai elnök — mondotta — elhozta lengyel földre az amerikai nép üzenetét, reményét abban, hogy Európa egységes és szabad lesz. Az üdvözlési ceremónia után az elnök és kísérete szálláshelyé­re hajtatott. A lengyel parlament két ka­marájának közös hétfői ülésén felszólaló George Bush hat pont­ban foglalta össze azokat az ame­rikai lépéseket, amelyeket Len­gyelország stabilitása érdekében készül tenni az amerikai kor­mányzat. Bejelentette: javasolni fogja a Hetek párizsi csúcstalálkozóján, hogy az ott résztvevő országok egyeztessék erőfeszítéseiket a lengyelországi és a magyarorszá­gi reformok serkentésére, a nem­zetközi pénzintézetek, a Nem­zetközi Valutaalap és a Világ­bank közreműködésével vizsgál­ják meg hitelek nyújtását, járul­janak hozzá a szakemberképzés finanszírozásához, a társadalmi biztonság javításához. Kongresz- szusi jóváhagyással 100 millió dolláros hitelt helyezett kilátásba a lengyel magánszektor megsegí­tésére, és jelezte: ugyanilyen ösz- szegű támogatás nyújtását fogja kérni Párizsban a Hetektől is. Az amerikai kormányzat támogatá­sát ígérte ahhoz, hogy a Világ­bank 325 millió dolláros hitelt nyújtson a lengyel mezőgazda­ság és ipar teljesítményének javí­tására. Arra is ígéretet tett, hogy a párizsi csúcson a jelenlevők se­gítségét fogja kérni a lengyel adósságok szolgáltatásának mi­előbbi átütemezéséhez. — A szö­vetségesek egyetértése esetén — mondotta az elnök — ez az idén mintegy 5 milliárd dollárnyi len­gyel adósságot érintene. Beje­lentette, hogy az amerikai kong­resszustól 15 millió dollárt fog kérni egy amerikai — lengyel kö­zös vállalkozás finanszírozására a környezetszennyezéstől súlyo­san szenvedő Krakkó megmen­tése érdekében. Végezetül beje­lentette, hogy az Egyesült Álla­mok kulturális és információs központot nyit Lengyelország­ban, és ugyanilyen lengyel intéz­mény felállítását szorgalmazza Amerikában. Bush meleg szavakkal méltat­ta azokat a bátor és őszinte kez­deményezéseket, amelyeket a lengyel és a magyar nép, a két or­szág vezetése tesz a demokrati­kus társadalom megteremtése érdekében, s amelyben termé­szetes viszony alakul ki a társa­dalom és vezetői között. Jelké­pes jelentőségűnek minősítette, hogy az új lengyel parlament megnyitójáról készült képen egymás mellett látta Wojciech Jaruzelskit és Lech Walesát. Bush hozzátette: az Egyesült Államok és az egész világ csodá­lattal adózik a lengyel változá­soknak, amelyek meghaladtak minden várakozást. Kijelentette: a lengyelországi és a magyaror­szági változások jelentősége messze túlmutat a két ország ha­tárain. — Mára — mondotta az ame­rikai elnök — megérettek a felté­telei annak, hogy teljesen felül­vizsgáljuk az Atlanti Charta alapelvét. Először is azért, mert mára összeomlott a klasszikus sztálini modell, másodszor pedig azért, mert Magyarország és Lengyelország népe és e népek vezetőinek eltökélt szándéka a múlttal való szakítás. Minden le­hetőség megvan arra, hogy fel­épüljön az az Európa, amelyről a negyvenes években azt hittük, so­ha nem alakul ki. „ Ez az Európa egyesült, nyitott és szabad lesz”. — Ehhez az Európához az új kelet — nyugati kapcsolatokon keresztül vezet az út, az olyan kapcsolatokon, amelyek alapja a fegyverzeteknek a mainál lénye­gesen alacsonyabb szintje. — Bush az európai hagyományos fegyverzetek radikális csökken­tését nevezte a legfontosabbnak. Közölte: az Egyesült Államok a bécsi tárgyalások mielőbbi, ered­ményes befejezését kívánja. Úgy vélekedett ugyanakkor, hogy a leszerelési lépések annál gyor­sabbak és határozottabbak lesz­nek, minél inkább a politikai vál­tozások üteméhez igazodnak. Bush ezután arról szólt, hogy Lengyelország és Magyarország, a két országban folyó reformok jelentősen hozzájárulhatnak egész Európa stabilitásához, jó­létéhez, most és a jövőben. Az amerikai elnök Mihail Gorba­csov szavait idézte arról, hogy az általános biztonság alapja min­den nép jogának elismerése arra, hogy maga választhassa meg tár­sadalmi fejlődésének útját, a bel- ügyeibe való külső beavatkozás nélkül. Az amerikai elnök beszédét megelőzően Wojciech Jaruzelski intézett üdvözlő szavakat vendé­géhez. A lengyel parlamenti szerep­lés mellett George Bush hétfőn két és fél órán keresztül tárgyalt vendéglátójával, Jaruzelski el­nökkel. Találkozott Rakowski kormányfővel. Olechowski len­gyel és Baker amerikai külügy­miniszter külön tárgyalóasztal­hoz ült, és megbeszéléseik végén három megállapodást írtak alá: kettőt az Egyesült Államokkal szemben fennálló lengyel adós­ságok szolgáltatásainak átüte­mezéséről, egyet pedig a kultu­rális és tájékoztató intézetek köl­csönös megnyitásáról. A kora délutáni órákban Bush elnök ebéden látta vendégül a lengyel vezetőket és az ellenzék képviselőit, ahol a házigazda mellett Wojciech Jaruzelski és Bronislaw Geremek, a Szolidari­tás parlamenti csoportjának el­nöke mondott pohárköszöntőt. Ezt követően egy varsói base- ball-csapatnál tett látogatást. Bush még délelőtt megkoszo­rúzta az Ismeretlen Katona sírját és a varsói gettóemlékművet. Az esti órákban Varsóban Bush és felesége a tiszteletükre adott díszvacsorán vett részt. (MTI) A pártoknak ma nincs gazdaság- politikája (Folytatás az 1. oldalról) lenleg az intézményrendszer ki­alakítása látszik a legégetőbb fel­adatnak, hiszen rengeteg külföl­di vállalkozó érdeklődik a ma­gyarországi befektetések iránt, ám a konkrét lépéseket mindad­dig halogatja, amíg nem kapja meg a nyugaton megszokott le­hetőségeket és garanciákat. Bush elnök mostani látogatása kapcsán gyakran szóba került, hogy Magyarország minél több támogatást szeretne kapni. En­nek azonban nem hitelek koldu­lása a járható útja, hanem gazda­ságunk feltételrendszerének olyan átalakítása, amely biztosít­ja a tőke fogadását és jó felhasz­nálását. Csak így tudunk felzár­kózni Európához, újabb jelentős hitelek felvétele ellenben a gaz­daság teljes csődjét eredményez­né. Törlesztéseink 1993-tól így is olyan mértékben megnöveked­nek, hogy csak gazdaságunk jö­vedelemtermelő képességének fokozásával tudunk eleget tenni kötelezettségeinknek. Koncz János Afgán lázadók akciója Az első jelentések szerint leg­kevesebb tíz halálos áldozata van az afgán lázadók hétfő hajnali, Kabul ellen intézett rakétatáma­dásának. A három kilőtt rakéta egy au­tóbusz-megállót, egy szabóságot és a főváros legelegánsabb szál­lodáját, a Hotel Intercontinen­talt találta el. A kizárólag külföl­diek által lakott hotelben a rob­banás következtében tűz ütött ki, de személyi sérülés nem történt. Találat ért ezenkívül egy, a ka- buli repülőtér közelében lévő lő­szerraktárat is. A támadás a re­pülőtér forgalmában nem oko­zott fennakadást. Nadzsibullah afgán elnök egyébként vasárnap, pakisztáni újságíróknak adott interjújában megismételte: a kormányzatnak tudomása van arról, hogy a Nyu­gat által támogatott gerillák újabb nagyarányú támadása vár­ható ebben a hónapban. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet nem kíván foglalkozni többé a megszállt területeken tartandó választások tervével, miután Izrael a múlt héten új, meglehetősen kemény feltétele­ket szabott — jelezte a The New York Times című lapnak Tunisz­ban adott interjújában Jasszer Arafat, a szervezet vezetője. A múlt héten Jichak Samiriz- raeli miniszterelnök csak úgy tudta megszavaztatni „béketer­vét” saját pártjával, a Likuddal, hogy elfogadta a „kemény szárny” feltételeit. Ezek között szerepel, hogy a megszállt terüle­teken a palesztinok beszüntessék a felkelést, Kelet-Jeruzsálem arab lakosai ne vehessenek részt a választásokon, újabb zsidó te­lepülések létesülhessenek Cisz- jordániában és Gázában, Izrael ne tárgyaljon a PFSZ-szel, s hogy Izrael soha ne kényszerül­jön területi engedményeket tenni. Az amerikai sajtóforrás sze­rint a PFSZ korábban hajlott ar­ra, hogy fontolóra vegye az emlí­tett tervet, legalábbis azt akarta, hogy Arafat szervezete is szerep­hez jusson benne. Az újonnan szabott feltételek azonban — mint Arafat nyilatkozta — meg­adták a kegyelemdöfést a válasz­tások tervének. Arafat kijelen­tette, hogy az Egyesült Államo­kat is felelősség terheli a történ­tekért. Kilátásba helyezte a PFSZ és Washington közötti tár­gyalások felfüggesztését, ame­lyek Arafat szerint eleve zsákut­cába jutottak nem sokkal — ta­valy év végén történt — megkez­désük után. (MTI) NYUGAT-BERLIN: A szélsőjobboldali republikánus párt ülése ellen tüntetett mintegy ötezer baloldali érzelmű nyugat-berlini. A tüntetést a kivezényelt rendőrség vízágyúk bevetésével oszlatta szét. (Népújság-telefotó MTI) George Bush, az Egyesült Ál­lamok 41. elnöke az első, aki fel­keresi Magyarországot hazája 210 éves történetében. Ennek nem pusztán politikai okai van­nak — bár természetesen a fiatal amerikai demokrácia első embe­rei aligha viseltettek rokonszenv- vel az osztrák-magyar monar­chia, Horthy-Magyarország, vagy a sztálini típusú diktatúrák iránt. Ám Amerika nagy ország, a háború óta a világ vezető hatal­mának tekinti magát és a kicsi­nyek sokan vannak: mint nem kevesen meglepve értesülnek, az idei út keretében Hollandiába is a történelemben először utazik hivatalban lévő amerikai elnök — pedig New Yorkot, németal­földi alapítóiról, sokáig Új- Amszterdamnak hívták. Jeles vendégünk, aki a tervek szerint ma reggel Gdanksból re­pül Budapestre és 13-án reggel Párizs irányában hagyja el fővá­rosunkat, egy hónapja töltötte be 65. évét de legalább tíz évet leta­gadhatna: a tízszeres nagyapa, aki az egyetemen a kosárlabda- csapat kapitánya volt és a „való­di” európai labdarúgásnak is hó­dolt, ma is könnyeden fut 4-5 ki­lométert, hátrahagyva 40 évvel fiatalabb testőreit vagy a sztori kedvéért vele futó újságírókat. ”Mindig kemény versenyre ne­velték”— írták róla, s ez életútjá­nak tanulsága szerint igencsak hasznos volt. George Walker Herbert Bush, a bankárfiú ugyanis lehetett Volna henye, do- logtalan életművész is, mint az úgynevezett „felső középosz­tály” sok fia-lánya. A módos apa a fiát autón vitte ugyan a magá­nóvodába, de a magán-elemi és középiskola a kemény lelki-testi megterhelést jelentő európai elit­képzés hagyományait követte. így nem volt váratlan, hogy George Bush 18 évesen önként jelentkezett a hadseregbe, és két évig kemény frontszolgálatot tel­jesített: a csendes-óceáni térség­ben a bombázó-pilótát le is lőt­ték, egyedül menekült meg a gép személyzetéből. A kitüntetett és leszerelt tiszt ismét elsőrangú in­tézményben, a Yale Egyetemen tanult tovább, mégpedig jelesen, a közgazdasági szakon végzett. Immár nős emberként: diákköri szerelmét, Barbara Pierce-tve,tte el. A feleség hasonló társadalmi környezetből jött, apja egy is­mert folyóirat tulajdonosa volt. A Bush-házaspámak így ismét csak lehetősége lett volna a gondtalan életre, ám a becsvágyó férfi a maga embere akart lenni. Ahelyett, hogy az újdonsült közgazdász belépett volna apja jólmenő cégéhez, az ifjú pár Te­xasba költözött, ahol George Bush vállalkozóként próbálko­zott —gyors sikerrel. Olaj-üzletei eredményesek voltak, immár anyagilag is független volt és — megintcsak az apai példát és ne­velést követte: arra tanították, hogy a vagyon kötelezi is az ame­rikai polgárt, vállaljon részt az ország szolgálatából. Az idős Bush 55 évesen kapcsolódott be a politikába, s volt 10 évig szená­tor; fia csak 40 éves volt, amikor — sikertelenül — próbálkozott szenátorrá választásával. Két év­vel később azután Texas képvi­selőjeként (természetesen a kon­zervatív republikánus párt színe­iben) bejutott a washingtoni tör­vényhozásba. Az ott töltött években (1966-70) az intelli­gens, dinamikus, a vezető hona­tyákat önzetlenül támogató új képviselő felhívta magára a fi­gyelmet, s miután 1970-ben is­mét sikertelenül próbálkozott a szenátorsággal, Richard Nixon elnök fontosabb feladatot bízott rá: Bush — két évre — országá­nak ENSZ-nagykövete lett, kö­vetkezésképp egyike a kevés amerikai politikusnak, akik is­merik, ezért becsülik is a világ- szervezetet, amelyet Washington általában lekezel. George Bush, a hűséges „ap- parátcsik” 1972-ben a republi­kánus párt elnökének hálátlan feladatát kapta Nixontól. E tisz­tében szinte a végsőkig kellett védenie a Watergate-ügyben le- vitézlett támogatóját — bár utóbb maga is azok között volt, akik az elnök lemondását szor­galmazták. Nixon utóda, Gerald Ford népszerűbb, fontos feladat­tal bízta meg az immár ismert po­litikust: Bush lett a pekingi ame­rikai összekötő iroda (gyakorla­tilag a nagykövetség) első veze­tője. A pekingi utcákon a lakos­sághoz hasonlóan kerékpározó, közvetlen Bush-házaspár nép­szerű és sikeres volt. Két kínai év után a jövendő el­nök jó esztendeig a CIA, a Köz­ponti Hírszerző Hivatal élén ál­lott. E változatos pályafutás után 1980-as elnökválasztási kampá­nyában megalapozottan emle­gethette, hogy máris több a nem­zetközi tapasztalata, mint az or­szág legtöbb elnökének. Ä demokrata Jimmy Carter 1976-80-as sikertelen elnöksége után a republikánusoknak nagy reményeik voltak. Látva ezt és főleg Ronald Reagan vezetését, George Bush, eredetileg Reagan legerősebb ellenfele, kezdeti si­kerei után úgy döntött: visszalép és a legesélyesebb jelölt támoga­tására szólítja fel a párt híveit. Ez is szerepet játszott abban, hogy Reagan, miután nem sikerült megállapodnia első alelnök-je- löltjével, Gerald Forddal, végül George Busht kérte fel. A párt hangadó jobbszárnyát képviselő Reagan és a szociális, a faji kérdések iránt is megértést tanúsító mérsékelteket megsze­mélyesítő George Bush kettőse a republikánusok elsöprő arányú győzelméhez vezetett az 1980-as választáson — majd az újabb si­kerhez, 1984-ben. Az alelnök az elnök halála, akadályoztatása esetén annak helyére lép, mint Johnson Ken­nedy megyilkolása, Ford pedig Nixon lemondása után. Ameny- nyiben viszont nincs rendkívüli helyzet, az alelnök hatásköre, szerepe nem jelentős. George Bush egyike volt azoknak, akik tanácsokkal, sugalmazásokkal segítették az inkább politikai ösztöneire, mint tárgyi tudására támaszkodó elnököt. Amint il­lik: mindig a háttérben maradva, személyét alárendelve. Ekkor is sokat utazott, a Szovjetuniótól Kínáig, alelnökként járt hazánk­ban is, 1983 őszén. Reagan visszavonulásával nyolc éven át volt alelnöke nagy helyzeti előnnyel indult az utód­lási versenyben, bár nem egy ve- télytársa jelentkezett, akik főleg azzal érveltek: határozottabb, di­namikusabb vezető kell George Bush, a mérséklet, a diplomati­kus kompromisszumok szürké­nek tartott embere helyett. A kampányban azonban Bush is­mét egyszer fáradhatatlannak és sikeresnek bizonyult, végül is őt hozta diadalra a republikánus pártkongresszus, és jelentős si­kerrel győzött a tavaly novembe­ri elnökválasztáson demokrata­párti vetélytársával, Michael Du- kakis-szal szemben. Bush elnökségének első féléve azt hozta, amit bírálói felróttak neki: A nagyfokú óvatosság je­gyében 1988 őszétől szinte nap­jainkig tartott a teljes amerikai kül- és katonapolitika felülvizs­gálata. Az új elnök hangoztatta, hogy alapjában egyetért elődje vonalával, de lesznek más hang­súlyai és egyáltalán: a maga poli­tikáját maga kívánja megfogal­mazni. Ez mindenesetre ahhoz veze­tett, hogy csak a közelmúltban folytatódhattak a genfi tárgyalá­sok a Szovjetunióval a hadászati fegyverek csökkentéséről. Kelet-Európa — a washingto­ni beavatottak szerint — George Bush egyfajta szívügye. Nézete szerint a hidegháború azzal kez­dődött, hogy a Szovjetunió (megszegve a jaltai megállapo­dásokat) teljesen befolyása alá vonta ezeket az országokat s a hi­degháború itt is fog végetérni: akkor, amikor közép-kelet-eu- rópai államai visszanyerik teljes függetlenségüket. Áz amerikai elnök nem rejti véka alá, hogy nemcsak a polgári demokratikus szabadságjogok­ban, a többpártrendszerben, ha­nem legalább annyira a magán- tulajdon megteremtésében és megszilárdításában látja az óhaj­tott változások zálogát. E vonat­kozásokban Lengyelországot és Magyarországot állította a kelet­európai amerikai politika közép­pontjába, hangoztatva: az ottani változások reménykeltőek és megérdemlik a Nyugat erkölcsi és anyagi támogatását. George Bush hangoztatta, hogy varsói és budapesti útját ugyanolyan fontosnak tekinti, mint a vezető nyugati államok rákövetkező párizsi csúcstalál­kozóját. Az amerikai elnök ezért huzamos ideje, gondosan készül kelet-európai beszédeire, tár­gyalásaira. A tanácsadói által ha­tékonyan támogatott felkészülés mellett a dinamikus, érdeklődő amerikai elnök meggyőződése, hogy a személyes, emberi kap­csolatok nagy szerepet játszhat­nak a nemzetközi kérdések meg­oldásában is. így budapesti tár­gyalásai aligha lesznek formáli­sak. Heltai András Vendégünk: George Bush

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents