Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 11., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Az önálló exportjogtól a részvénytársaságig — Tulajdonosok Heves megyéből — Az osztrák működőtőke is segít — Más munkakultúrát várnak Megméretés — magasabb szinten A legújabb kori gazdaságtörténetünk egyik érdekességének szá­mít, hogy a mezőgazdasági ágazaton belül 1945 után megalakítot­ták az első részvénytársaságot. Nevezetesen a Mezőgazdasági Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Részvénytár­saságot. Tulajdonképpen a két évtizedes szakmai és tudományos eredményeket jól hasznosító korábbi közös vállalat, az ismert ne­vén MÜSZI alakult át. Az egész országot átszövik kapcsolataik, hiszen szolgáltatá­saikat szívesen veszik igénybe nem csupán a mezőgazdasági, hanem az ipari üzemek közül is sokan. Amikor hónapokkal ez­előtt kezdeményezték az átala­kulást, minden alapítójukat megkerestek, hogy fenn kíván- ják-e tartani továbbra is kapcso­latukat velük. És a válasz igenlő volt. A vállalatok, szövetkezetek ugyanis meg vannak elégedve te­vékenységükkel, hiszen évente 1700 partner legalább hatezer szerződésének igyekeznek ele­get tenni. Azon kevesek közé tar­toznak, akik már korábban is az újra törekedve, kötvényeket bo­csátottak ki, tavaly pedig meg­kapták az önálló külkereskedel­mi jogot is, most pedig részvény- társasággá alakultak. Heves megyéből is többen vannak az alapítójuk között, így a Mátra — Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a He­ves Megyei Földhivatal, a gyön­gyöspatai, a kerecsendi, a nagy- rédei, az egerszalóki, a tarnamé- rai, a pétervásári, a poroszlói és a verpeléti termelőszövetkezet. Egyébként 250 millió forint alaptőkével alakultak át, miután részvényeket bocsátottak ki. A tulajdonosok 60 százaléka ter­melőszövetkezet, 20 százaléka különböző bank, 12 százaléka állami gazdaság és 8 százaléka erdő- és fafeldolgozó gazdaság. Az alakuló közgyűlés elfogadta a jogelőd MÜSZI hagyományos tevékenységét, tehát különböző számítástechnikai, ügyviteli, üzemszervezési programok ké­szítését és alkalmazását. Nem kevésbé üzleti kapcsolataik meg­őrzését és a részvénytársaság ér­dekében továbbfejlesztő héttagú szövetkezeti tanácsadó testület létrehozását. Olyanok is tagjaik lettek, mintaSZÜV, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat vagy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Statisztikai Gazdaságelemző Központja. Az rt. külön érdekessége, hogy 100 ezer dollár működötö­kével társult hozzá az osztrák fő­városban, Bécsben működő Royal Adótanácsadó Vállalat. Ez egy olyan családi vállalkozás, amelyet kereken 20 esztendeje alapítottak. Jelenleg 30 alkalma­zottja van, akik évente hatszáz ügyfelet szolgálnak ki. így a na­gyobb adótanácsadói cégekhez tartoznak. Partnereik elsősorban kereskedelmi vállalatok, kisipa­rosok, szabadfoglalkozású ügy­védek, orvosok, professzorok, neves vendéglátó üzemek és ipa­ri termelő vállalatok. Igény sze­rint havi könyveléseket készíte­nek elő az emh'tetteknek, ugyan­így havi bérelszámolást, éves mérlegeket és azokhoz kapcso­lódó adóbevallást, továbbá üzemszervezést. Ami külön fi­gyelemre méltó tevékenységük­ben, hogy alakuló és megszűnő, vagy átszervezésre kerülő válla­latoknak is tanácsadást nyújta­nak. Mint dr. Edvard Schwarcz, a cég egyik tulajdonosa kifejtette, a MUSZI-hez való társulást a Duna menti közép-európai or­szágok egységes gazdasági térsé­géhez való tartozásba vetett hitük befolyásolta. Ennek megvalósu­lása a Magyarországon zajló gaz­dasági-társadalmi változások láttán reálisnak tűnik. Szeretnék tőkebefektetésük révén az új, feltörekvő hazai vállalatoknak felkínálni szolgáltatásaikat, sok­éves tapasztalataikat, így ezáltal bővíthetik működési területüket is. A MÜSZI-nél sem titkolják, hogy a részvénytársasági forma egy új, magasabb megméretést jelent. Az osztrák partnertől vi­szont a növekvő igények kielégí­tésére a magasabb munkakultú­ra elterjesztését várják, nem ke­vésbé szellemi termékeik közös exportját is. Bíznak abban, hogy képesek lesznek bővülő szolgál­tatásaikat a velük együttműkö­dők megelégedésére biztosítani az elkövetkező években is. Mentusz Károly Amerikai segítség a magyar környezetvédelemhez George Bush amerikai elnök jövő heti látogatásakor várható­an környezetvédelmi segítséget ajánl fel Magyarországnak és Lengyelországnak — jelentette csütörtökön a Reuter, William Reilly-re, az amerikai környezet- védelmi hivatal igazgatójára hi­vatkozva. A tisztségviselőktől kapott információk szerint a Re­uter feltételezi, hogy Bush a leve­gő tisztaságát biztosító technoló­giát ajánl fel e két kelet-európai államnak. Az esetleges segítségnyújtás jelentőségéről a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumban érdeklődött az MTI munkatársa, ahol elmon­dották: a Bush-látogatás előké­szítéseként már korábban, kü­lönböző témakörökben tárgyal­tak a minisztérium, valamint az amerikai környezetvédelmi hi­vatal, és amerikai üzleti körök képviselői. E véleménycsere alapján elmondható, hogy lehet­séges a két ország között a kör­nyezetvédelmet szolgáló átfogó műszaki-tudományos együttmű­ködés. Ennek fontos eleme a levegő- tisztaság védelme. Kiemelhető az ózonréteg megóvását szolgáló nemzetközi megállapodás telje­sítéséhez szükséges hazai feltéte­lek megteremtése, így például Magyarország komolyan érdek­lődik az amerikai freonkiváltó technológiák iránt. Eredménye­ket hozhatna a technológiai együttműködés energetikai terü­leteken is, így a korszerű ameri­kai tüzeléstechnikai megoldások elterjesztése Magyarországon. E technológiák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarország telje­síthesse a kéndioxid- és nitrogénoxid-kibocsátás mér­séklését célzó nemzetközi egyez­ményekben vállaltakat is. Milyen korszerű tüzeléstech­nikai megoldásokról lehet szó a magyar — amerikai együttmű­ködés keretében? Erre a kérdés­re a Magyar Villamos Művek Tröszt főenergetikusa, Kováts Imre válaszolt. — Amennyiben a hazai szén­erőműveknél is alkalmazni le­hetne a megőrölt szén lebegőá­gyas, úgynevezett fluid módszer­rel történő eltüzelését, lényege­sen csökkenne a kéndioxid- és nitrogénoxid-kömyezetszeny- nyezés — mondotta. Ez a mód­szer a környezet szennyezésének csökkentésén kívül a tüzelő­anyag hatékonyabb hasznosítá­sát, tehát az energiatakarékossá­got is szolgálja. Az 50 — 100 tonna/óra gőz­teljesítményű, közepes nagyságú fluidkazánok körülbelül 800 millió forintba kerülnek — mon­dotta —, a meglévő kazánok át­alakítása viszont már — a korsze­rűsítés mértékétől függően — mintegy 15 — 100 millió forint­ból megoldható. Az ENSZ katonája volt Tíz hónap az irak — iráni határon Immár jő két hete, hogy méltóságteljesen landolt Ferihegyen az a Malév-rcpülőgép, amely Bagdadból indulva, Ciprust is érintve hazahozta azokat a katonatiszteket, akik az ENSZ felkérésének eleget téve tíz hónapon át figyelték, ellenőrizték az irak — iráni határon létrejött tűzszünetet. Közöttük volt Üjfalusi Csaba őr­nagy is, akit elöljárói mellett felesége, kislánya és kisfia fogadott nagy-nagy szeretettel. Most megérdemelt szabadságát tölti. Családi körből „raboltuk” el rövid időre, hogy az immár emlék­ké szelídülő élményeiről beszélgessünk. Az ENSZ bagdadi főhadiszállásán bangladesi kollegával Katonás pontossággal, kis időrátartással, szinte egyszerre érkezünk a fővárosba az újságí­ró-szövetség székháza elé. Bár civilben van a fiatal őrnagy, de menéséről, tartásáról, katonás bajuszáról azonnal ráismerek. Pedig hát rég volt, pontosabban 1972 — 73-ban, amikor Eger­ben, a Dobó István laktanyában szolgált, kezdte meg katonai pá­lyafutását. — Ez igaz, de nagyon jól em­lékszem vissza még az Egerben eltöltött időre — mondja, amikor helyet foglalunk az egyik csendes sarokban. — Amikor érettségi után je­lentkeztem a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára, az első évet a történelmi városban töltöttük el iskolatársaimmal. Aki ott meg­felelt, annak volt is akarata, te­hetsége a főiskola elvégzésére. Most is jól emlékszem a szép kis városkára, a kedves emberekre, a várra, a múzeumokra, a belváro­si utcácskákra, a szórakozóhe­lyekre, a mozira, a színházra. Később megtudjuk, hogy ez volt az első hosszabb elszakadása Budapesttől a 35 éves őrnagy­nak, aki a fővárosban született, katonacsaládban. Édesapja nyugdíjas honvédtiszt, édesany­ja pedig nyugdíj előtt áll. Gábor bátyja népművelőként a Zalka Műszaki Katonai Főiskolán dol­gozik. — Hogyan vezetett útja az ira­ki — iráni határra? — A főiskola elvégzése után Szolnokon teljesítettem csapat­szolgálatot, majd 1978 — 81 kö­zött elvégeztem a Zrínyi Katonai Akadémiát is. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumba he­lyeztek, miközben angol és né­met nyelvből felsőfokú nyelv­vizsgát tettem. 1983 — 85 között Irakban teljesítettem katonai diplomáciai szolgálatot. — Fiatalon ez gyors karrier­nek is felfogható. Így aztán érthe­tő a másodszori kiutazása is... — így igaz, mert ismert kör­nyezetbe kerültem vissza. Bár amikor erről értesítettek, hogy utazom, kissé meglepődtem. A családom is, de aztán tudomásul vették, hogy ez a kötelességem. A feleségem, a családom tudta, hová, milyen körülmények közé kerülök, nem sokat kellett ma­gyarázkodnom. Előzőleg ugyan­is velem voltak odakint. — Gyorsan eleget tett a ma­gyar kormány az ENSZ felkéré­sének. Talán készültek, számítot­tak erre? — Nem tudok róla. Nekünk kevés idő maradt a felkészülésre. A vezetés éppen ezért tizenöt olyan tisztet választott ki, akik, mint én is, már teljesítettek dip­lomáciai küldetést, jól beszélnek angolul, s várható volt tőlük, el tudják látni nem mindennapi fel­adataikat. Lényegében négy nap állt rendelkezésre az indulásig. Ez idő alatt össze kellett állítani a teljes felszerelést. Gyors katona- politikai kiképzésen is részt vet­tünk. Meg kellett ismerkednünk az ENSZ katonai figyelők fel­adataival, közben orvosi vizsgán, oltásokon is átestünk. Rendez­- tűk személyi okmányainkat, ma­gyar és ENSZ-igazolványainkat, stb. — Milyen volt a bagdadi fo­gadtatás? — Augusztus 16-án a Malév különjáratával indultunk, és ötó­rai utazás után értünk az iraki fő­városba. Ott a helybeli és az ENSZ-hatóságok — finnek, dá­nok — segítőkészen* fogadtak bennünket. Elvittek a szállás­helyre, és kétnapi bagdadi eliga­zítás után már velük együtt in­dultunk az állomáshelyekre. Szerencsére ők már rendelkeztek ENSZ-tapasztalatokkal, így egy hónap alatt elsajátíthattuk ezt a munkát. Én a Kurd-vidékre, Szulejmániába kerültem, az északi szektorba, Csikós Ferenc százados kollégámmal. A többi­ek kanadaiak, finnek, írek, dá­nok, lengyelek, szenegáliak, zambiaiak és bangladesiek vol­tak. Siettetett az idő, mert au­gusztus 20-án hajnal három óra­kor életbe lépett a tűzszünet. — Miből állt a munkájuk? —- A tűzszünet betartatása, a megfigyelés, a panaszok kivizs­gálása és a mindenkori eredeti helyzet visszaálh'ttatása. Járő- röztünk a frontvonalon, arra ügyeltünk, hogy minden abban az állapotban maradjon, ahogy az állt a tűzszünet hatályba lépé­sekor. Tehát egyik fél sem folya­modhatott fegyver- és lőszerszál­lításhoz, utánpótláshoz, csapate­rősítésekhez, nem végezhetett javító, erődítési munkákat, stb. Arra is vigyázni kellett, hogy ne történjenek incidensek, harci cselekmények. — Voltak ilyenek? — Jelentősebb incidensre ott- tartózkodásunk alatt nem került sor. Igaz, eleinte sok kisebb ügy­ben kellett intézkednünk, mert a parancsnokok többféleképpen értelmezték a tűzszünetet, ame­lyet elfogadtak. Alá persze nem írta egyik fél sem, békét sem kö­töttek, ezért kellett a frontvona­lat mozdulatlanságában megtar­tanunk. Ha panasz érkezett, pél­dául az egyik fél mondta, hogy új bunkert, géppuskafészket épí­tettek a másik oldalon, a tényál­lást ki kellett vizsgálnunk. Min­den esetben határtalálkozót tar­tottunk, kivizsgáltuk a panaszt és intézkedtünk, és ellenőriztük an­nak orvoslását, lerombolását, amennyiben a bejelentés igaznak bizonyult. Erről természetesen rádión és írásban is értesítést küldtünk a főparancsnokságnak. Vannak a frontnak egyébként ér­zékeny pontjai is, ahol két-há- rom méterre állnak szemben a katonák. Kialakultak az úgyne­vezett „lövészárok-barátságok”, amikor „vége a háborúnak” jel­szó alatt fegyver nélkül átmentek egymáshoz az ellenfelek közös teázásra, cigarettázásra, ami szintén tilos cselekedetnek szá­mított. Úgy kellett szétválasztani őket, visszaküldeni a saját terüle­tükre. — Mitől tartottak legjobban? — Életveszélyt legtöbbször az aknamező jelentette, a skorpió, a kígyó ,és a hőség. Augusztusban 60 fok meleg is előfordult. Egy dán őrnagy ekkor hőgutában meghalt. Naponta hat-hét liter folyadékot fogyasztottunk, hogy ki ne száradjunk. Ráadásul sokat gyalogoltunk, hegyeket másztunk, mert ott vol­tak a figyelőpontok. Egyszóval megdolgoztunk a napi „betevő falatért”. — Valóban. És milyen volt az ellátás? — Élelmezésünket az iraki hadsereg biztosította, a központ­ban az ENSZ. Ugyanazt ettük, amit ők. Hagyma- és zöldségle­veseket, rizst, halat, csirkét, bá­rányt, és sokféle üdítőitalt, ás­ványvizet fogyasztottunk. Ne­kem ízlett a főztjük. Sör is volt persze, este a szálláshelyünkön. — Hogyan reagáltak a civilek az ENSZ-katonák jelenlétére? — Mi keveset érintkeztünk velük. Kint tartózkodtunk a fi­gyelőpontokon, szálláshelyün­ket pedig őrizték. Amikor vi­szont beutaztunk Bagdadba, nem tapasztaltunk háborús han­gulatot. A város mindennapi éle­tét élte. Azt viszont érezni lehe­tett, hogy mind a két fél békét akar. Belefáradtak a nyolcéves háborúba. De, hogy mikor lesz igazi béke náluk, még megjósolni is nehéz. A perzsa háborúk min­dig hosszú ideig tartottak. Most legnagyobb gondjuk a hadifo­golycsere. Ha ez megtörténhet­ne, az ENSZ nagy lélektani si­kert érne el. Sok ezer emberről van szó. Egyelőre csak a holttes­tek cseréjénél tartanak. — Itthonról nézve a nehézség is megszépül egy idő elteltével. Tapasztalja már ezt? — Igen. Eszembe jutnak a volt kollégák, a közös járőrözések, emlékek. Álmomban még min­dig angolul beszélek. Ez volt ugyanis a hivatalos közös nyel­vünk. Nekem a kinti tíz hónap jó nyelvgyakorlásnak is bizonyult. Sok szakmai, gyakorlati tudásra is szert tettem. így nagyon örülök annak, hogy eleget tehettem a felkérésnek, segíthettem az ENSZ munkáját. Úgy érzem, jól dolgoztunk. A búcsúzáskor ezt megköszönték az ENSZ- és az iraki illetékesek. Közülünk töb­ben beszélték az arab nyelvet is, ami sokat jelentett a helybeliek­kel való kapcsolattartásban. Egyik kollégánk az ENSZ felké­résére továbbra is Bagdadban maradt, mert jól beszél perzsául, ő tolmácsol, s intézi az ÉNSZ le­velezéseit. — Távolléte alatt sokat válto­zott hazánk belső élete. Pártok jöttek létre, különböző társasá­gok, szervezetek. Hogyan érzi magát ebben az új környezetben ? — Odakint rendszeresen kap­tunk tájékoztatást az itthoni tör­ténésekről. Az újságokat is meg­kaptuk, így volt valami fogal­munk a magyarországi változá­sokról. Ettől függetlenül kell egy kis idő még ahhoz, hogy a hazai környezethez viszonyuljunk. Ezért is vagyunk szabadságon. Pillanatnyilag az MSZMP és a reformok sorsát tanulmányo­zom, mert most ez érdekel... Fazekas István Információs alközpont a BHG-ból Információs alközpont pro­totípusa készült el a BHG Híradástechnikai Vállalatá­nál. Az alközpont informá­cióadásában, illetve — foga­dásában érdekelt intézmé­nyek — vasút, mentők, tűzol­tók, légiközlekedés stb. — rugalmasabb, hatékonyabb, gyorsabb és megbízhatóbb munkáját teszi lehetővé. A központi információs mun­kahelyei a nyilvános postai hálózaton belül érhetők el. A minél jobb feladatok vég­rehajtása érdekében szemé­lyi számítógép csatlakoztat­ható az alközponthoz, ami­nek képernyőjén üzem köz­ben ellenőrizhető a bejövő forgalom, a munkahelyek te­vékenysége. Képünkön az információs alközpont prototípusának végbemérése történik a BHG kísérleti üzemében. (MTI-fotó: Balaton József)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents