Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 161. szám ÁRA: 1989. július 11., kedd 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA TÍZ HÓNAP AZ IRAK - IRÁNI HATÁRON „Életveszélyt legtöbbször az aknamező jelentette, a skorpió, a kígy ó és a hőség,” (3. oldal) ÉRZELMES UTAZÁS Szabálytalan jegyzetek Fejtő Ferenc könyvének margójára (4. oldal) ETRUSZK ŐSANYÁINK IS ADTAK MAGUKRA... „Ott vannak az áldozati állatok maradványai is...” (5. oldal) PUSZTÍTÓ TÜZEK MEGYÉNKBEN 3,6 millió forint kár <8. oldal) George Bush Budapestre érkezik Az Egyesült Államok elnökének varsói programja George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik. Az MNB ügyvezető igazgatója mondja: A pártoknak ma nincs gazdaságpolitikája Az Amerikai Egyesült Államok elnökét és kísérőit szállító négy különgép közül utolsóként, vasárnap, néhány perccel este 10 óra után szállt le Varsóban az egyes számot viselő elnöki gép, fedélzetén George Bushsal és feleségével. A lengyel főváros repülőterén Busht, aki 12 év óta az első, sorrendben a 4. amerikai elnök lengyel földön, Wojciech Jaruzelski, a lengyel államtanács elnöke és a lengyel politikai, társadalmi élet vezető személyiségei üdvözölték. Egy alapvető változások állapotában lévő országba, a gazdasági és politikai reformok útján haladó, a demokráciát, a társadalmi önrendelkezést létrehozó Lengyelországba érkezett, elnök úr — mondotta Wojciech Jaruzelski üdvözlő beszédében, hozzátéve, hogy e változásoknak ma minden korábbinál kedvezőbb nemzetközi feltételei vannak, mert egyre nagyobb teret nyer az egész világon a felismerés: az ellenséges szembenállás filozófiáját fel kell cserélni az együttműködés lehetőségébe vetett hittel. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai elnök látogatása új korszakot nyit a két ország viszonyában, és hozzájárul a kelet — nyugati kapcsolatok fejlődéséhez. Válaszában George Bush maga is úgy értékelte, hogy egy egészen más Lengyelországba érkezett, mint ahol 1987 szeptembe- (Folytatás a 2. oldalon) Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt az egri reformkor és az Eger városi pártbizottság közös rendezvénysorozatának legutóbbi vendége. Tegnap délután találkozott az érdeklődőkkel, és hivatásából adódóan elsősorban pénzügypolitikánk reformjának kérdéséről, gazdasági helyzetünkről tájékoztatta hallgatóságát. Bevezetésképpen arról beszélt, hogy eljutottunk végre egy nyüt, becsületes politikai versenyhelyzet küszöbére. Remélhető, hogy az MSZMP meg tud újulni és képes egy vonzó program megalkotására, így jelentős tényezője lehet egy majdani kormánykoalíciónak. A gazdaság átalakítására még mindig nincsenek kiforrott elképzelések. Sajnos, nemcsak az újonnan alakuló és a valós információktól elzárt pártokra áll ez a kijelentés, de nincs igazi gazdasági koncepciója magának az MSZMP-nek sem. A pénzintézetek reformköre egy ötven pontból álló reform- programot dolgozott ki. Remélik, hogy ez alapjául szolgálhat az őszi kongresszuson majdan megvitatandó gazdasági reformcsomagnak. Ezután konkrét elképzeléseket ismertetett az előadó. Gazdaságunk megújításának kulcspontja a tulajdonreform, enélkül ugyanis piacgazdaságot nem lehet létrehozni. Ügyelni kell azonban, hogy ez találkozzon a szociális igazságérzettel is. A tulajdonreformot hallva az emberek nagy többsége kizárólag a repri- vatizálásra gondol, ezért ellenérzéssel fogadja. Holott itt ennél többről van szó. A fő kérdés az, hogyan lehetne bevonni a gazdaság megújításába a külföldi tőkét, valamint az állampolgárok és közösségeik tőkéjét. Sajnos, a mostani átalakulási törvény átgondolatlannak bizonyult, és számos ponton támadható, egyes pontokon kifejezetten piacellenes. Jelentős problémát okoz a költségvetés folyamatos túlköltekezése. Éppen ezért az állam- háztartás finanszírozásának módján változtatni kell, hiszen jelenleg a nemzeti jövedelem 60 százaléka itt „tűnik el”. Ehhez népszerűtlen intézkedéseket is kell majd vállalni, hiszen köztudott, hogy a legnagyobb összegek a veszteséges vállalatok támogatására mennek el. Ezek felszámolása viszont a mai magyar viszonyok között politikai kérdés, amelyet csak egy olyan kormány vállalhat, amely az állampolgárok többségének támogatását magáénak mondhatja. így a gazdaság igazi szanálása alighanem csak a választások után indul meg. Fontos az igazi piac megteremtéséhez, hogy valóban működő tőzsdével és értékpapírpiaccal rendelkezzünk. Ezek nélkül a tőkeközvetítő intézmények nélkül ugyanis nem fognak jelentős tőkéket befektetni Magyarországon. Komoly problémát jelent a KGST jelenlegi állapota is. A szocialista országokkal csak akkor tudunk valódi kereskedelmet és gazdasági együttműködést megteremteni, ha gyökeresen átalakítjuk ezt a szép jelszavak mögött kőkorszaki módon működő szervezetet. Kivezető útnak jelenleg csak azt látszik, ha bevezetjük a világpicai árakon, dolláralapon történő elszámolást. Ez a Szovjetunióval és Lengyelországgal már 1991-től valószínűleg megvalósítható. Előadása végén Bokros Lajos hangsúlyozta: a piacgazdaság kibontakoztatásának még csak a legelején tartunk. Ez semmiképpen sem lesz megoldható, ha hiányzik a tőke, a megfelelő intézményrendszer és a szaktudás. Je- (Folytatás a 2. oldalon) Nyers Rezső fogadta az ausztrál törvényhozás vezetőjét Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta az ausztrál szövetségi parlament szenátusának elnökét, Kerry Sibraa-t. Gyümölcsfákat és állatokat sodort el a víz Gyöngyöspatán Ismét károkat okozott az esőzés megyénkben A két hete történt nagy esőzés ismétlődött meg tegnap a Mátra környéki településeken. A több órán át lehulló csapadékot nem bírták elvezetni a patakok, és a levonuló víz komoly károkat okozott, főleg Gyöngyöspatán, Gyöngyöstarjánban, Szűcsiben, Rózsaszentmártonban és Ecséden. A megyei tűzoltókon kívül még a szomszédos megyékből is érkeztek szivaty- tyús autók. Szűcsiben több elöntött házból ki kellett költöztetni a családokat — a honvédség segítségével — ideiglenes otthonokba. Az árhullám betonkerítéseket, gyümölcsfákat és számos baromfit is elsodort. Felvételeink Gyöngyöspatán és Szűcsiben készültek. (Szántó György képriportja) Jövőkép Diplomaosztó ünnepségen jártam nemrégiben régiónk egyik nagymúltú egyetemén. A sors úgy hozta, hogy ezúttal nem tudósítói minőségben, hanem családtagként. Ritka és fennkölt alkalom az ilyen, hiszen — ma már ezzel mindenki tisztában van — egy ilyen végbizonyítvány megszerzése nemcsak a hallgatónak, hanem szűkebb famíliájának több éves kitartó erőfeszítéseit tükrözi. (Jócskán az anyagiakat is.) Talán éppen emiatt volt olyan hallatlanul népes az ünneplők serege, hisz egy- egy fiatalember „beiktatását” az életbe, legalább né- gyen-öten lesték. Az is csak véletlen, hogy magam épp tíz esztendeje ugyanezen falak között vettem kézbe, az — akkor még naívul úgy hittem — az Életbe belépőül szolgáló okmányt, tehát volt összehasonlítási alapom. A hely, az évszak, még a vendégek ösz- szetétele is megegyezett. Valami mégis másmilyennek tűnt most. Pedig ugyanazon a helyen ült a rektor, a dékánok, ugyanazon rítusok szerint hangzottak el a beszédek, sőt még az oklevél átadás menete is hasonlóképp folyt. A közönség, s az ünnepeltek hangulata más volt. A hallgatóság mintha zajosabb, türelmetlenebb lett volna. Az ünnepeltek mintha arcukon kevesebb áhítattal járultak volna a pulpitushoz. Az elhangzó szónoklatokban mérsékeltebb lett volna a hangnem. A hallgatóság nevében búcsúzó fiatalember mondatai pedig közelebb álltak a realitásokhoz, mint egy évtizede. A misztikum tehát megkopott kissé. Mint ahogy a lehetőségek miatt szűkre szabott vágyak, esélyek latolgatása jellemezte az ünnepség után immár a terített asztal mellett tovább folytatódó családi diskurzust. A közelmúlt felvételi botrányainak visszfényében, no meg a pályakezdés esélyeinek összezsugorodása miatt erősen csökkent a diploma tekintélye. Ma már nem belépő az életbe — eddig se volt az, csak úgy hittük —, hanem csak egy pecsétes okirat. Amely mögött munka van ugyan, kemény tanulás, de a frissen érett szakember még afelől sem lehet meggyőződve, hogy mennyi lesz a keservesen megszerzett ismeretek használati értéke. (Hogy mást ne mondjak, több mint félszázan kaptak orosz szakos tanári oklevelet.) Szűkre szabott, redukált jövőkép tárul a fiatalok elé. Hogy ezt látják, s nem lelkesek tőle, arról tanúskodott az egyetemi lap tanév végi tematikus száma is. Szerény vágyakkal indulnak az életbe ezek az ifjú értelmiségiek. Nem akaiják már megváltani a világot: család, okosan nevelt gyerek, s emberhez méltó munka. Egyenes derékkal művelhető hivatás — ezt várják a jövőtől. Csak ezt. Bár, hajói meggondoljuk, ez nem is kevés. Jámbor Ildikó
