Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

2

NEMZETKÖZI ÉUET

NÉPÚJSÁG, 1989. július 10., hétfő

Nyers—Ceausescu találkozó

Horn Gyula tájékoztatója

(Folytatás az 1. oldalról)

A Nyers Rezső — Nicolae Ceausescu találkozóról Bukarestben Horn Gyula külügyminiszter tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit.

Mindenekelőtt elmondta, hogy a találkozó román kezdeményezésre jött létre. Szólt arról, hogy a magyar küldöttség nem könnyen határozta el magát erre a lépésre, mert a tapasztalatok szerint az ilyen találkozók nem járnak túl sok haszonnal. „Végül is azért döntöttünk ügy, hogy elfogadjuk a kezdeményezést, mert megítélésünk szerint tárgyalni kell, különösen olyan viszonylatban, amikor nagyon súlyos problémák vannak” — fűzte hozzá. Nyomatékkai hangsúlyozta: a magyar fél mindjárt az elején tisztázta azt, hogy kötetlen, nem hivatalos véleménycserére kerülhet sor.

„Sorra vettük mindazokat a problémákat, amelyek kapcsolatainkat terhelik. Egyetértés gyakorlatilag csak abban a kérdésben volt, hogy szomszédok vagyunk, és a két szomszédos nép érdeke megköveteli, hogy a viszonyokat javítsuk. A magyar delegáció kifejtette azt, hogy gyakorlatilag csak a gazdasági kapcsolatok terén kielégítő a helyzet, politikai téren viszont mélypontra jutottunk. Az aradi csúcstalálkozót követően érdemi lépésre nem került sor.

Felvetettük azt, hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kaptunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a javaslatokat elutasították. Gyakorlatilag egyetlen olyan témáról nem hajlandók tárgyalni, amely feszíti a két ország viszonyát.

Felvetettük, hogy súlyosan terheli a két ország viszonyát az erdélyi magyarság helyzete, méghozzá rosszabbodó helyzete. Egyértelmű álláspontunk szerint Románia ezen a területen nem teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit, amelyek az ENSZ-tag- ságból, a Helsinki Záróokmányból, a nemzetközi okmányokból erednek. Tovább folytatódik az úgynevezett településrendezési program, aminek következtében nem csupán egzisztenciálisan vált súlyossá a magyarság helyzete, hanem más téren is, mert megsemmisülnek évszázados kulturális és minden más értékei.

Érveket felsorolva, határozottan felvetettük továbbá azt is, hogy az utóbbi időben egy széles körű politikai propagandakámpány bontakozik ki Romániában Magyarország ellen, amely nemcsak meghamisítja a magyar törekvéseket, hanem megkérdőjelezi mindazoknak a változásoknak a létjogosultságát vagy helyességét, amelyek Magyarországon zajlanak, például a demokratikus fejlődés kibontakozása érdekében tett erőfeszítéseinkét. Ugyancsak súlyosan terheli kapcsolatainkat, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos katonai fenyegetőzések is megjelennek. Ilyen megnyilatkozások, kijelentések hangzanak el Romániában. Úgy ítéljük meg, például ez utóbbival kapcsolatban, mintha román részről tudatos törekvés lenne az ellenségeskedés szítására.

Hogyan lehetne továbblépni e kapcsolatok rendezése érdekében? Alapvető fontosságú az erdélyi magyarság helyzetének javítása. Határozottan leszögeztük azt is, hogy haladéktalanul le kell állítani a településrendezési program további folytatását. Csak ezen az alapon, ezeknek a kérdéseknek, ezeknek a problémáknak a rendezése alapján indulhatunk el, és nem úgy, mint korábbi tapasztalat szerint, amikor megfogalmazták román részről, hogy egynéhány kérdésről hajlandók voltak tárgyalni, a legélőbb, a legfeszítőbb problémákat viszont a szőnyeg alá söpörték. Tehát új megközelítésre, új tárgyalási alapra van szükség.

A külügyminiszter a román reagálással kapcsolatban arról adott tájékoztatást: Nicolae Ceausescu hangoztatta, hogy a felvetett problémák nem léteznek Romániában. Az országban tökéletesen megoldották a nemzetiségi kérdést, ezen a területen nincs gond, sőt a világon a legjobban Romániában oldották meg ezt a kérdést. A magyarságnak minden joga biztosított, és azok az állítások, megnyilatkozások, amelyek Magyarországon elhangzanak, teljesen megalapozatlanok, „hiszen mi, magyarok elfogultan viszonyulunk a romániai helyzethez, a romániai fejleményekhez”. Erre a magyar fél azt javasolta: „Ha mi elfogultak vagyunk, akkor engedjék meg, hogy egy pártatlan, nemzetközi szakértőkből álló delegáció utazzék Romániába, amely megvizsgálja a helyzetet, megállapítja a tényeket, úgy, ahogyan ez az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában megfogalmazódott.” Nicolae Ceausescu hangsúlyozottan aláhúzta: ilyen delegáció beutazására soha nem fog sor kerülni.

Felvetette azt is, hogy Aradon javasolták a miniszterelnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Németh Miklós miniszterelnök részére szóló meghívást. Magyar részről erre a válasz az volt — és ezt most is aláhúztuk a találkozón —, hogy készek vagyunk a miniszterelnöki találkozó lefolytatására, de csak abban az esetben, ha a felsorolt problémákat sorra vesszük, és valamilyen módon meg tudunk állapodni azoknak a megoldásáról.

Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jellemezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás született — a településrendezéssel összefüggésben: Nicolae Ceausescu megerősítette, utazzék Romániába egy magyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont kértük, hogy ez a helyszínen, főképpen Erdélyben tanulmányozhassa a településrendezési programot. A válasz erre az volt, hogy a delegáció programját majd ők állítják össze.

Egy érdeklődésre, hogy mindezek után hasznos volt-e leülni tárgyalni, Horn Gyula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell venni azt, hogy egy szomszédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy olyan VSZ-beli tagállamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rendszerben vagyunk. De ugyanakkor ezzel az országgal rendkívül kiélezett, feszült viszonyban állunk, s ilyen körülmények között nem szabad kihagyni a tárgyalások lehetőségét, ezt nem szabad elmulasztani. Nagyon lényeges az, hogy hogyan tárgyalunk és mit vetünk fel a tárgyalásokon.

A továbbiakban szólt arról, hogy a VSZ PTT bukaresti ülésein az egyes tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatok kérdései nem szerepeltek.

Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió milyen mélységben ismeri a magyar — román problémát, s van-e valamilyen reagálása. Horn Gyula kifejtette: „elég jól” , de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai felelősséget visel a Varsói Szerződés helyzetéért, ezért bizonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyában ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar ebbe a viszonyba beavatkozni” — mondotta végezetül.

(MTI)

Dél-Afrika

otha—Mandela találkozó

Pieter Botha dél-afrikai elnök találkozott az életfogytiglani börtönbüntetését töltő Nelson Mandela polgárjogi harcossal.

A szokatlan hírt Kobie Koet- see igazságügy-miniszter jelentette be, hozzátéve, hogy a találkozó szerdán zajlott le. A 45 perces találkozón nem kerültek szóba sem politikai kérdések, sem tárgyalások nem zajlottak, viszont a felek "megerősítették a békés dél-afrikai fejlődés iránti támogatásukat”— közölte.

A „kellemes hangulatú” találkozón nem vitatták meg további hasonló „látogatások” eshetőségét sem — mondta a miniszter, aki maga is jelen volt a mindeddig példa nélkül álló eseményen.

Dél-Afrikában olyan találgatások terjednek, amelyek szerint az őszi parlamenti választások után visszavonulni készülő Botha utolsó politikai gesztusaként talán kiengedi a börtönből a fekete polgárjogi mozgalom legtekintélyesebb, 71 esztendős vezetőjét, akit szabotázs és kormány- ellenes összeesküvés címén ítéltek életfogytiglani elzárásra.

CALLAD, PERU: Rendőrök vizsgálják azt a szovjet tengerészeket szállító autóbuszt, amely ellen pokolgépes merényletet követett el a Fényes Ösvény nevű maoista gerillaszervezet. A robbanás következtében 33 szovjet tengerész megsérült, közülük négynek az állapota súlyos.

(Népújság-telefotó-MTl)

Nyilatkozat és közlemény

Elsősorban az európai politikai és katonai helyzetet értékeli, s annak javítására tesz javaslatokat az a nyilatkozat, amelyet a VSZ PTT ülésén, Bukarestben fogadtak el a tagországok. A VSZ tagállamai, hangsúlyozva a NATO-országok álláspontjában a harcászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban bekövetkezett fejlődést, felhívták a NATO tagállamait, hogy a harcászati nukleáris fegyverek kérdését ne korszerűsítés révén, hanem az ezen eszközök szakaszonkénti csökkentésére irányuló, önálló tárgyalások útján oldják meg.

A nyilatkozat megerősíti, hogy a VSZ-tagálla- mok külpolitikájának legfőbb célja a béke megszilárdítása, a széles körű és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztése. Szilárd elhatározásuk mindent megtenni annak érdekében, hogy új megállapodások szülessenek a leszerelés területén, s a leszerelési folyamat visszafordíthatatlanná váljék.

A VSZ tagországai nem katonai, hanem politikai eszközökkel kívánják szavatolni a biztonságot, s arra törekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban érvényesüljön a nemzetközi jog elsőbbsége, az államok között pedig társadalmi-politikai rendszerüktől függetlenül rendezettek legyenek a kapcsolatok.

A dokumentum megerősíti, hogy az államok közötti viszonyban maradéktalanul tiszteletben kell tartani és érvényre kell juttatni az ENSZ Alapokmányának, valamint a Helsinki Záróokmánynak mindenelvét, valamint azt is, hogy mindenegyes országban fajra, nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, és minden egyes ember esetében biztosítani kell az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülését.

A VSZ dokumentuma a jelenkor legfontosabb feladatának a fegyverkezési verseny felszámolását és a leszerelést tekinti. Nyugtázza, hogy a katonai konfrontáció csökkentésének terén már megtörténtek az első lépések, s kirajzolódott annak lehetősége, hogy az államok az értelmetlen és veszélyes katonai versengésről áttéijenek a békés együttműködésre.

E kedvező változások ellenére még mindig nem történt gyökeres fordulat a leszerelés ügyében. A VSZ és a NATO is elismerte, hogy megengedhetetlen egy új háború, ennek ellenére a katonai szembenállás szintje továbbra is veszélyesen magas.

A VSZ-tagállamok a jövőben is készek minden érdekelt féllel közösen keresni azokat a megállapodásokat, amelyek révén szakaszosan csökkenthetők, majd maradéktalanul felszámolhatók a nukleáris fegyverek, megvalósulhat a vegyi fegyverek betiltsa és megsemmisítése, a hagyományos fegyveres erők radikális csökkentése, a hadi termelés fokozatos leépítése, a katonai kiadások lényeges csökkentése, és elkerülhetővé válik a fegyverkezési verseny kiteijesztése a világűrre. Elsőrendű feladat a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereinek 50 százalékos csökkentéséről szóló egyezmény kidolgozása. El kell érni a nukleáris fegyverkísérletek mielőbbi felfüggesztését, a rakétatechnológia terjedésének megakadályozását, a békés nukleáris objektumok támadásokkal szembeni védelmét — mutat rá a nyilatkozat.

A dokumentum az európai biztonság és stabilitás kulcskérdésének nevezi a hagyományos fegyverek csökkentését, a harcászati nukleáris fegyverek csökkentését és azt követő megsemmisítését, valamint a bizalom erősítését kontinensünkön. A VSZ- tagállamok szerint az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó tárgyalások legközelebbi célja az, hogy már a megkötendő alapegyezmény eredményeként egyenlő, közös felső szinten állapodjanak meg a NATO-országok és a VSZ-tagállamok csapatainak létszámában és fegyverzetük fő fajtáinak mennyiségében Európában, s a kontinens egyes térségeiben. Ezeknek az új szinteknek jelentősen kisebbeknek kell lenniük a két félnek jelenleg rendelkezésére álló erők szintjénél. A fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett kell megvalósulnia.

A VSZ-tagállamok megállapították, hogy találkoznak álláspontjukkal azok a kiegészítő javaslatok, amelyeket a NATO-tanács közelmúltban tartott legfelsőbb szintű értekezletén fogalmaztak meg az európai hagyományos fegyveres erőkkel kapcsolatban. A VSZ országai most azt váiják, hogy a NA- TO-tagállamok részletezik és a bécsi tárgyalásokon a lehető legrövidebb időn belül előterjesztik ezeket

az indítványokat. így mód nyílhat arra, hogy további konstruktív magatartás esetén már 1990-ben sor kerüljön az elsődleges megállapodások megkötésére. A VSZ-országok szakértői megbízást kaptak arra, hogy operatív módon dolgozzák ki az ezzel kapcsolatos javaslatokat.

A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a Szovjetuniónak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és kész egyoldalúan tovább csökkenteni Európában lévő harcászati nukleáris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy még az idén egyoldalúan kivon a szövetséges szocialista országok területéről 500 harcászati nukleáris töltetet. Támogatják azt a bejelentését is, hogy 1989 — 91 között kész kivonni szövetségesei területéről valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz.

A VSZ nyilatkozata ugyanakkor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósulása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenységet. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e témakörben aktívabbá váljék a párbeszéd. Az érdekelteknek, s elsősorban a jelentős tengeri hatalmaknak meg kell kezdeniük különtárgyalásaikat.

Ami az általános európai politikai légkört, a kontinens államai közötti kapcsolatokat illeti, a VSZ- tagországok leszögezték: az egyes államok vagy államcsoportok közötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Éppen ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatainak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává válhat.

A VSZ nyilatkozata határozottan leszögezi: tíz európai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban maradéktalanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzetközi Szerződéseiben, a Helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az össz-európai folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban fogalmazódtak meg.

Ami az államközi kapcsolatok általános normáit illeti, a VSZ-országok abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg országának sorsát, jogában áll megválasztania a maga számára legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági rendszert, állami berendezkedést. A társadalmi berendezkedés kérdésében nem létezik egyfajta szabvány.

A nemzetközi stabilitás feltételezi a konfrontáci- ós doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe való közvetett és közvetlen beavatkozás elvetését. Egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszthat igényt a bíró és a dönt- nök szerepére — szögezi le végezetül a VSZ-tagor- szágok nyilatkozata.

Ä bukaresti ülés másik okmánya, a Politikai Tanácskozó Testület tapasztalatait összegző közlemény az európai helyzet kapcsán megállapítja: a VSZ tagállamainak eltökélt szándékuk, hogy minden eszközzel elősegítsék a bécsi utótalálkozán elért megállapodások végrehajtását, az európai béke és biztonság megerősítését. Arra törekszenek, hogy a VSZ és az Észak-atlanti Szövetség kapcsolatait konfrontációtól mentessé tegyék, megteremtsék közöttük a konstruktív párbeszédet.

Az ülés résztvevői tájékoztatták egymást országaik belső fejlődéséről, a szocialista építés problémáiról, s rámutattak arra, hogy erősödik a bel- és külpolitika közötti kölcsönhatás. Meggyőződéssel állapították meg, hogy nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocializmusmodell, senki sem rendelkezik az igazság monopóliumával. Az új társadalom építése alkotó folyamat, amely az egyes országokban a helyi feltételeknek, hagyományoknak és szükségleteknek megfelelően valósul meg. Minden országnak joga, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül dolgozza ki politikai stratégiáját és taktikáját.

Végezetül pedig, ami magát a VSZ-t illeti, a tagállamok elhatározták, hogy újabb lépéseket tesznek politikai jellegének erősítése érdekében, s azért, hogy a szervezet keretein belüli együttműködés mechanizmusát demokratikusabbá tegyék, korszerűsítsék.