Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 10., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM Önállóságra ítélve A földieper ára május utolsó előtti he,tében Budapesten 97 forint, Kecskeméten 50, Veszprémben 100, Zalaegerszegen 140 forint volt kilónként. Egy héttel később az árak mérséklődtek, de térségenként ugyancsak különböztek. így van ez hosszú ideje, hiszen a zöldség- és gyümölcsfélék árát a piac, az adott pillanatban felkínált és éppen keresett mennyiség aránya határozza meg. Az árak mértékét persze különbözőképpen ítélik meg a piac szereplői; a termelők keveslik, a háziasszonyok sokallják, de mindkét fél tudomásul veszi a helyzetet, igazodik hozzá. Irigyelt kertészek Igazodhat is, hiszen a várható irányok és arányok előre tudhatok. A földieper példájánál maradva a kecskeméti termelő eldöntheti, hogy a helyi piacon, a nagyobb kínálat miatti nyomott árakon értékesíti portékáját, vagy a budapesti Bosnyák-piac- ra, netán a zalaegerszegi csarnokba fuvarozza. Megközelítően kiszámolhatja, melyik változat éri meg jobban; eldöntheti, megtérül-e a fuvarköltség és a szállítással együttjáró fáradság. Szó sincs róla, hogy a magyar zöldség- és gyümölcspiacon valamiféle idealizált állapotok uralkodnának, hiszen a „maffiák” szidalmazásától hangosak a termelők és a'vásárlók, az állami felvásárlással szembeni kiszolgáltatottságot visszhangozzák a kertészek. Az agrártermelők körében mégis irigyelt szakma a kertészet, a piaci törvényekhez igazodó árrendszer miatt. Az agrárgazdaság általánosságban ugyanis annál hátrább áll. Hivatali funkcionáriusok a fővárosi flaszteron döntenek a sorsunkról — állítja egy tsz-elnök. Kedvük szerint adnak vagy vonnak meg támogatást, növelik vagy mérséklik az adókat. A kedvük szerinti minősítés nyilvánvalóan túlzás, ám az elmúlt évek gyakorlata, a fölülről szinte követhetetlenül vezérelt beavatkozások alapot adnak a haragosabb megnyilatkozásoknak. A gazdálkodók ugyanis azt érzik, hogy prés alá kerültek a felemásan, de számukra mindenféleképpen hátrányosan működő piac miatt. Egyfelől keresleti piacon szerezhetik be a termeléshez nélkülözhetetlen ipari termékeket, másfelől kínálati piacon, a szociálpolitikának alárendelt árrendszerben értékesíthetik áruikat. Tagadhatatlan, hogy vannak üzemi tartalékai a mező- gazdaságnak, de ilyen erősen ellentétes irányba húzó gazdasági hatásokat csupán belső tartalékból nem tudták — nem tudhatták — kiegyenlíteni a gazdaságok. Gazdálkodók prés alatt A következmény ma már nyilvánvaló. Az élelmiszer-gazdaság összes jövedelme 1980 óta változatlan, az üzemek közötti differenciálódás erőteljesebb lett, a középmezőnyből egyre többen lemorzsolódtak. A gazdaságok több mint harmada állandó, napi fizetési nehézségekkel küszködik, egy részük megkezdte a vagyon felélését. Termelőeszközeik elhasználódtak, a jövőbe vetett hitük megcsappant; s ezek együttesen csak a termelés csökkentéséhez vezethetnek. A jelenlegi helyzetben a kilátások sem kedvezők, hiszen a termelés élénkülését két tendencia, az emelkedő kamatlábak és a mérséklődőjövedelmezőség feltétlenül akadályozza. Napjainkban az agrártermelés jövedelmezősége 4-5 százalékos, s ezt a pénzügyileg legyengült gazdaságoknak nehezen hozzáférhető hitelből és annak 23-25 százalékos kamatterhével együtt kellene finanszíroznia. Időnként áltatjuk magunkat, s a kormány is fönntartotta a változások látszatát. A nyolcvanas évek közepén a mezőgazdasági termékek hatvan százalékának árát még központilag állapították meg. Ehhez képest valóban előny, hogy ez az arány mostanáig tíz százalék alá csökkent. A kirakatba illő változásnak tartalmi gyengéje, hogy a szabadáras termékek több mint kétharmada árbejelentésre kötelezett. Ez persze azt is jelenti, hogy változatlanul nem a termelők döntenek értékesítési áraikról, hanem fölöttük, sajátos szempontokból vezérelve határoznak. Kétségtelen, hogy a sajátos szempontok legerősebbike a szociálpolitikai. Nem vitatható,_ Magyarországon az élelmiszer drága, az átlagos jövedelmek növekvő arányát költik megélhetésükre a családok. A drágaság persze „csak” a személyi jövedelmekhez képest érvényes, az előállítás költségeihez viszonyítva már „áron aluli” az élelmiszer. Az ellentmondást jól szemlélteti, ha példaként a szomszédos Ausztriához hasonlítjuk magunkat. Egyórai munkabérért a magyar fogyasztó egyharmad meny- nyiségű élelmiszert tud vásárolni nyugati szomszédunkhoz képest; noha nálunk egységnyi élelmiszer megközelítően a felébe kerül, mint náluk. A működésképtelenség árnyéka Nyilvánvaló, hogy ilyen torzításokkal terhelve csak a működésképtelenséghez vezethet egy ágazat pályája. Az elhibázott gazdaság- és szociálpolitika terheinek egy részét az egy évtizede még viszonylag jól prosperáló mezőgazdaságra rakták, gyengítve, sok helyütt összeroppant- va a prosperitást. A gazdálkodás ésszerű szabályait megkerülve lehetett boldogulni, de ezt a személyes kapcsolatokon nyugvó érdekérvényesítő képesség rendezte. A mezőgazdaság általános érdekeinek képviselete elmaradt, az ágazat következetesen hanyatlott. A megújuló agrárpolitika keretei elvben lehetővé teszik a mezőgazdaság talpraállását, majd fejlődését. A gyakorlati megvalósításhoz azonban megkerülhetetlen az ágazat ár- és jövedelmi viszonyainak felülvizsgálata, hiszen a mai mélyponton az önállóság, a kezdeményezőkészség nem adhat elég lendületet az emelkedéshez. Változatlan helyzetben az önállóság inkább ítélet, mint a prosperitás kezdete. F.J. Magyar alumíniumipari technológia Dél-Koreának 1,3 millió dollár értékű szerződést kötött az Aluterv-FKI, vagyis a Magyar Alumínium- ipari Tröszt Kutató-Fejlesztő Intézete a dél-koreai DEALIM Refining Co. Ltd.-del timföld- hidrát-üzem technológiájának átadására és előterveinek elkészítésére. Az értékesítésben kiemelkedő magyar szabadalmak is szerepelnek. A szerződés a maga nemében páratlan, mivel Magyarország első ízben adott el tisztán szellemi terméket ezen a piacon. A szerződés egyébként nem tartalmaz áruszállítási kötelezettséget. A szerződéskötést versenytárgyalás előzte meg, ahol a magyar vállalkozók japán, ausztrál és amerikai cégeket előztek meg. A technológiai terveket a magyar cég hét hónapon belül szállítja. A szerződés lehetővé teszi, hogy a későbbiekben üzemi berendezéseket, további ismeret- anyagot, sőt különleges alumíniumipari gyártmányokat is értékesítsenek az igényes kelet-ázsiai piacon. A Koreai Köztársaságban az idén mintegy 600 ezer dollár értékű magyar alumíniumtermék talál gazdára. Az Aluterv-FKI ugyancsak az elmúlt napokban 650 ezer dollár értékű szerződést is elnyert az UNIDO-nál, vagyis az ENSZ iparfejlesztési szervezeténél, ugyancsak pályázat keretében, mégpedig az iráni bauxitvagyon feldolgozásának megalapozását szolgáló megvalósíthatósági tanulmány készítésére. A gyűjtést azonosította a lopással — Aukciókon az antikváriumokban — Megverték-e a rendőrök a tanár urat? Lebukott a muzeális könyvek tolvaja A tettes elfogásának körülményei filmbeli krimiket idéznek. A Gyöngyösi Rendőrkapitányság szakemberei — az előzetes megbeszélés után — már várták a telefont. Az csöngött is, a vonal túlsó végén a Vachott Sándor Városi Könyvtár igazgatója, Pelle Sándor jelentkezett. Segítségével a helyszínre érkező rendőrök hamarosan meg is hallgathatták a 39 esztendős Alberti András budapesti lakost. Értékes kötetek az autóban, a lakásokban Az első kérdések a városi bibliotékában helyet kapó, az Országos Széchenyi Könyvtár részlegeként működő Gyöngyösi Műemléki Könyvtár kutatószobájában hangzottak el. Akkor még a válasz sem volt váratlan: teljes tagadás. A gyanúsított Albertit — pedig már nyilvánvaló volt, hogy rendre nagy értékű régi könyvek tűnnek el — az sem zavarta különösebben, hogy az egyik alkalmazott ráismert. Mint elmondta, ez a férfi járt havonta, kéthavonta hozzájuk, s minden alkalommal a műemléki könyvtár vezetésével mellékállásban megbízott Sarkadi Józseffel tárgyalt. Csak akkor kezdett el remegni a pesti illető, amikor közölték vele, átvizsgálják az autóját, s a lakásán házkutatást tartanak majd. — Uraim, én voltam az, én loptam el a könyveket!— ismerte be. S hogy ezúttal nem hazudott, arra bizonyság, hogy IZS furgonjából reklámszatyorba téve négy nagyméretű muzeális kötet, a kesztyűtartóból pedig egy 1500-as években íródott könyv került elő. Nemsokára arról is beszámolt Alberti kihallgatóinak, hogy nyolc-tíz esztendeje adta a fejét könyvgyűjtésre. Lakásán — ahol mellesleg további régóta keresett könyvtári anyagokra bukkantak — több ezer kötetre rúg a gyűjteménye. Az Országos Széchenyi Könyvtárnak 1984 óta olvasója. S majdnem ugyanennyi ideje hordoz ki onnan rendszeresen olvasnivalókat. Maga mutatta meg, miként: nadrágja övébe dugva. A ráillőnél valamivel nagyobb méretű zakója kitűnően rejtette. A fővárosban 156 alkotást lopott el, összesen 200 ezer forintnál is nagyobb értékben. Monoszlói András, Heltai Gáspár művei a bűnjelek listáján A „szenvedélyes” gyűjtő, Alberti 1987 októberétől látogatta a gyöngyösi könyvtárat. Hamar bizalmába férkőzött Sarkadi Józsefnek, akinek egyébként az Akadémia lektoraként, álnéven mutatkozott be. Úgy tűnt, az érdeklődési körük is azonos. így aztán a műemléki könyvtárvezetője szinte barátjaként fogadta őt. Az igazgató által aláírt engedélyt se kért vendégétől, holott a kutatószobába csak azzal szabadna belépni. Egy levél keltette fel a gyanút. Szegedről kértek fénymásolatot valamelyik jelentős kötet lapjairól. Ám azt már nem lelték sehol. Végül kiderült, hiányzik Monoszlói András Nagyszombaton 1589-ben kiadott munkája, Heltai Gáspár 1552-ben Kolozsvárott közölt műve, valamint Oláh Miklós és Gyöngyösi János alkotásai, továbbá az Országos Széchenyi Könyvtár 1974 — 75- ös és 1978-as évkönyve. Erről a helyről együttesen 390 ezer forint értékben tulajdonított el könyveket Alberti. A nyomozást végzőknek természetesen vizsgálniuk kellett, nem játszott-e össze a fővárosi „könyvmoly” a meglehetősen hiszékeny gyöngyösi tanárral. Az adatok azonban szerencsére nem ezt bizonyítják. Az viszont kétségtelen, Sarkadi tanár úr munkaköri kötelezettségét gondatlanul megszegte, például azzal, hogy engedély nélkül tette lehetővé Albertinak a bejárást. Ezért a Gyöngyösi Városi Ügyészség őt jogerősen megrovásban részesítette. Tekintettel leginkább eddigi kiváló munkájára, valamint betegségére. Az már csak egy figyelemre méltó sajátosság, hogy a Gyöngyösi Műemléki Könyvtárban évek óta nem tartottak leltárt... Alberti András esetében elkészült a vádirat, amely alapján jelentős értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt folytatják vele szemben a büntetőeljárást. Közjáték és köszönet Napjainkban már lassacskán elmaradhatatlannak tűnő közjátéka is volt a történetnek. Sarkadi tanár úr többeknek elmondta, hogy Papp Imre r. törzszászlós kihallgatás közben többször bántalmazta őt. Épp azért, hogy vallomást csikarjon ki belőle. Az ezzel kapcsolatos bejelentést Rajki Sándorné, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára tette a kapitányságon. Az ügyet a Budapesti Katonai Ügyészség vizsgálta ki. Mivel nem volt bizonyítható a kényszervallatás, így a nyomozást a katonai ügyészség megszüntette. Eme utózönge ellenére a gyöngyösieknek olyan elkövetőt sikerült kézre keríteniük, aki az országban több helyről is vitt el illetéktelenül könyveket, s ha folytathatja bűncselekményeit, igen súlyos kárt okozhatott volna kultúránknak. Jól igazolja ezt az a köszönőlevél is, amelyet Juhász Gyula akadémikus, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója küldött a Gyöngyösi Rendőrkapitányság vezetőjének: ”... az egyetemes magyar kultúra ügyét szívükön viselők képviseletében mondok köszönetét Önnek és munkatársainak azért az eredményes felderítő és realizáló tevékenységükért, melynek eredményeként újra magunkénak mondhatjuk nemzeti kultúránk elveszettnek hitt kincseit.” Szalay Zoltán Nyűt levél az ipari miniszterhez Tisztelt Miniszter Úr! A Mátraaljai Szénbányák Thorez és Egercsehi Bányaüzeme tiltakozását fejezi ki azon kormányzati intézkedésekkel szemben, mely a bányászat helyzetét az 1960-as évekhez hasonlóan kilátástalanná teszi. A bányászok nem tudják elfogadni a munkanélküliséget, még átmeneti jelenségként sem. Úgy véljük, hogy közép- és hosszú távú energiakoncepció híján a bányászság helyzete csak romolhat. Nem értünk egyet azzal, hogy már az új bányászkodási technológiák is — mint a külfejtéses bányászkodás — bizonytalan helyzetbe kerültek. Érthetetlen részünkre, hogy a világon mindenütt a kormányok a bányászatot valamilyen formában támogatják, ezzel szemben hazánkban a bányászat minden támogatását megszüntetik. A korábbi évek ismeretei, melyben a külfejtéses bányászok bíztak, nem realizálódnak, és így a kormányzati szervek szavahihetősége is megkérdőjeleződik. Míg bányászati tevékenységünk körzetében a szénfelvevőipar várhatóan megerősödik, addig a fejlesztés beszűkülése miatt a szénkínálat várhatóan erősen lecsökken. Tudjuk, hogy a szénbányavállalatoknak ellátási kötelezettségei nincsenek, de véleményünk az, hogy ez csak addig tartható, míg az ellátás biztos, tartalék készletek megfelelő mennyiségben vannak. Amikor a Tüzép-telepek kiürülnek, az erőművek készletei veszélyesen lecsökkennek, szénről gondoskodni megint a bányászoknak kell. Lehetetlen helyzetnek tartjuk azt, hogy a már oly sokszor megnyomorított, lebecsült és szidott magyar bányászatnak olyan körülmények között kell dolgozni, ahol a bányászat a termékeit diktált áron értékesítheti. Ugyanakkor a termeléshez szükséges feltételekhez drasztikusan növekvő árak mellett juthat hozzá. Az annyiszor emlegetett piaci hatások pont így nem tudnak érvényesülni, vagy legalábbis az „ilyen piaci” hatásoknak kitett bányavállalatok sorsa megpecsételődik. Érthetetlen részünkre az is, hogy a kormányzati szervek nem látják be azt, hogy az ipar energiafelvétele — ha napjainkban csökkenő irányzatot is mutat — az óhajtott és várt gazdasági növekedés időszakában erősen növekedni fog. Nem biztos, hogy a nemzetközi energiapiacon majd akkor is ilyen kedvező kínálati lehetőségek mellett juthatunk többletenergiához. Véleményünk szerint nem szabad a magyar bányászatot föláldozni pillanatnyi gazdasági előnyökért. Tisztelt Miniszter Úr! Mi tudjuk, hogy ma a népgazdaság helyzete rendkívül nehéz, de úgy véljük, hogy a nehézségekből kilábalni csak hatékonyabb gazdasági növekedéssel lehet. A hatékonyabb gazdasági növekedés energiafelvételt igényel, melynek termelésében óhatatlanul szükség van a magyar bányászokra. Tudjuk, hogy szükség lesz a ma gazdaságtalannak kikiáltott bányákra, de az újranyitás lehetősége műszaki és személyi feltételek híján már nem lesz lehetséges. Arra kérjük Önt és Önön keresztül a kormányt, hogy helyes ipar- politikával, melyben megfogalmazásra kerül a közép- és hosszú távú energiapolitika, kapjon méltó helyet a magyar szénbányászat. Ne veszélyeztesse bányászainkat a munkanélküliség, a megbecsülés hiánya. Visonta, 1989. június 30. 4400 bányász nevében: Thorez Bányaüzem (külfejtés) Bizalmi Küldöttek Szövetségi Testületé Egercsehi Bányaüzem Bizalmi Testületé Negyedszázados születésnapját ünnepli ez évben a Nemzetközi Hortobágyi Lovasnapok. Az elmúlt évek alatt a vendégek száma meghaladta a 750 ezer főt, akik részvételükkel a magyar lovassport fejlesztésének és nemzetközi sikerének is támogatóivá és részeseivé váltak. Az idei rendezvényt Dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügy i miniszterhelyettes, a Magyar Lovas Szövetség elnöke ny itotta meg. A háromnapos gazdag programban lóbírálat, fogatok versenye, lovas tornászok bemutatója, díjugratás, csikósok versenye és ménesvágta is szerepelt. (Szabó Sándor felvételei) Nemzetközi lovasnapok a Hortobágyon
