Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. július 8., szombat Az emberek cseréjén túl a működési módot kell alapvetően megváltoztatni Beszélgetés Vastagh Bállal (Fotó: Gál Gábor) A megyei pártértekezletek közül a Csongrád megyein „pályán kívülről" választották az első titkárt, vagyis nem az apparátusbői került ki, hanem az egyetem jogi dékánja kapta a bizalmat. Dr. Vastagh Pál azután április 12-én tagja lett az MSZMP legfelsőbb vezetésének: a Politikai Bizottság tagjává választották. A június 23 — 24-i központi bizottsági ülésen a Politikai Intézőbizottság tagja lett. Felgyorsult politikai életünkben lassan már nem is csodálkozunk az ilyen pályafutáson. Különösen akkor nem, ha közelebbről is megismerjük Vastagh Pált, aki komoly elméleti szakemberként is foglalkozik a politikával. A hét elején Egerben járt, ekkor készítettük beszélgetésünket vele. A-ri »vi sg j ti • kilábalás teendői kísértetiesen hasonlítanak — Úgy tudom, hogy nem vett részt a június 23 — 24-i központi bizottsági ülésen. Hol és mikor értesült a változásokról? — Úgy tudtam meg, hogy Belgrádban voltam pénteken és szombaton. Pénteken este értem oda, s már ott tudtam hallgatni a magyar rádiót. Onnan értesültem arról, hogy ilyen döntés született a Központi Bizottság ülésén. Ezt megelőzően engem április 12-én választottak be a Politikai Bizottságba. Nem voltak ismereteim arról, hogy ilyen jellegű, kibővített testület alakul. Örültem a bizalom újbóli megnyilvánulásának. — Az előadásában úgy fogalmazott, hogyezegykompromisz- szumos, átmeneti megoldás. Vajon az MSZMP őszi kongresszusáig fönnmaradhat-e az egység? — A gyakorlat eldönti, hogy ez az új összetételű, nagyobb létszámú testület kézben tudja-e tartani a folyamatokat, s el tud- ja-e vinni a pártot a program kidolgozásában, a választások szervezésében a kongresszusig. Én bízom benne, hogy igen. Az mindenképpen jó, hogy még szélesebbé vált a testület, többféle terület, irányzat és több gyakorlati pártmunkás került bele. Heves megyéből is Rajki Sándorné, a Gyöngyös városi pártbizottság első titkára, akinek többször hallottam szimpatikus hozzászólásait a Központi Bizottság ülésén, így ránézésre, az összetételt tekintve úgy tűnik, hogy ez garancia. De hat a jövő fogja eldönteni a minősítést, erre nem is vállal— Mostanában a különböző politikai szervezetek „protopár- toknak” nevezik magukat, azaz csak egy valódi párt csírájának. Ón szerint mikor alakulhat ki a valódi többpártrendszer? — Ez bizonyára több éves fejlődési folyamat végeredménye lesz. Én több év alatt négy-öt esztendőre gondolok. Addig kiépülhetnek ezeknek a pártoknak a programjai, kialakulhat ideológiai es elméleti bázisuk, megteremtődhet a működésükhöz szükséges feltételrendszer, kiképezhetik a megfelelő káderállományukat. Ezek kellenek ahhoz, hogy egyáltalán a pártszerű működés keretei létrejöjjenek. — Ehhez nyilvánvalóan nemcsak elszántság és idő, de objektív feltételrendszer is kell... — Ezek megteremtésében segíteni kell őket az MSZMP-nek is, de generálisan kormányzati szinten szükséges ezt rendezni. Itt nem könyöradományokról van szó, ezért lenne nagyon fonkozom. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen összeállítású elnökség alakult, ezt kissé elébe is helyezem az intézőbizottság megalakulásának, mert ez nagyon jelentős lépés a párt jelenlegi helyzetében. — Több platform is jelentkezett az utóbbi időben az MSZMP-ben. Ez némileg tanácstalanná teszi a párttagokat, nem könnyű a tájékozódás. Önnek mi a véleménye ezekről? — Két platformot ismerek jobban. Az egyik az úgynevezett marxista centrum platformja, amelyet megyei partbizottságunk is megvitatott, a másik a szegedi reformkori találkozó után elfogadott — még mindig — platformtervezet, amely nem végleges dokumentum. Újabb — még csak a sajtóból ismerem — a népi demokratikus platform, illetőleg az Összefogás az MSZMP megújulásáért csoportosulás, amely nem tartja magát platformnak. Az első kettőről van kiérleltebb véleményem. Ezek közül a megyei pártbizottságunk nem támogatja a marxista centrumét abból a megfontolásból, hogy rendkívül sok ellentmondás van benne, és nem alkalmas arra, hogy megújuljon ezen az alapon a mozgalom. Ami a reformköri tervezetet illeti, arról is beszéltünk. Éppen azért, hogy tisztázzuk viszonyunkat hozzá. Sokan kifogásolták a hevenyészett, nem pontosan kidolozott fogalmait, de úgy általáan az volt a vélemény, hogy ez elfogadható gondolatkör a párt tos a jogi alap megalkotása. A párttörvény megszületését követően kerülhet sor igazából erre a változásra. Nem arról van szó, hogy az MSZMP-nek kell kegyet yakorolnia, hanem arról, hogy a komolyan gondoljuk a több- ártrendszert, akkor működésé- ez állami szinten kell biztosítani a feltételeket. — Időközben maga az MSZMP is nagy próbatételnek van kitéve, mert valódi politikai párttá kell alakulnia. Mi szükséges még ahhoz, hogy ez megtörténhessen? — Az MSZMP átalakulóban van, már el-elmozdul attól a korábbi állapotától, ami ezelőtt egy évvel is jellemezte. Olyan — technikainak tűnő — kérdésekben is, mint a hatásköri listák megszüntetése, vagy a Központi Bizottság más szerepfelfogása a miniszterek személyével kapcsolatban. Vagy ilyen a fegyveres erők és testületek pártirányításának átalakulása vagy ennek megmegújítását illetően. Lefaragva túlzásait, s pontatlan, félreérthető megfogalmazásait. — Visszatérve a tanácstalanságra, sokan úgy érzik, hogy a különböző áramlatok, de még a pártok programjai között is sok az átfedés. Egyesek tudni vélik, hogy ezek készítői egyszerűen elveszik egymástól céljaikat, megfogalmazásaikat. Mi erről a véleménye? — Nem ezzel magyarázom a sokféle platform és program azonos elemeit, hanem inkább azzal, hogy az ország olyan helyzetben van, hogy a kilábalás teendőinek kísértetiesen hasonlítania kell egymásra. Tehát aki a realitásokból, a társadalmi valóságból indul ki a problémák megoldásában, talán akkor is az adott megoldáshoz jut, ha más a nézőpontja. Ezt követeli meg a tényleges helyzet, a realitás. Ebben látom a hasonlóságok okát. — Esetleg abban van az igazi eltérés, hogy ki milyen hévvel és elszántsággal keresi a változtatás lehetőségét? — Ebben is van különbség. Meg abban is, hogy melyik politikai tömörülés milyen alapgondolat-rendszerre építi saját programját. Elképzelhetőnek tartja-e olyan értékrendszer mellett, amelyet az MSZMP képvisel, vagy egészen más fogalomrendszerben gondolkodik. De még ez utóbbiak is sokszor a konkrét megoldást illetően azonos álláspontra jutnak és kerülnek. szűnése. Ezek nagyon komoly tények, amelyeket figyelembe kell venni. Az MSZMP elindult az úton, de még messze van attól, hogy igazi politizáló párt legyen. Ehhez szükségesek a politikai csaták. Ilyen szempontból én a választások kiemelkedő jelentőségét húznám alá, ezek során válhat az MSZMP valódi politikai párttá. — Miközben ezek a változások végbemennek, a tagság egy része megtelik félelemmel, hogy elemeire hullhat a párt. A másik oldalról az ellenzék kormánypártként tárgyal az MSZMP-vei, miközben az folyamatosan megszabadul a közvetlen irányítási formáktól... — A funkciók leadása és a kormányzati tevékenységre gyakorolt hatás — az nem ugyanaz. Tehát nemcsak olyan eszközökkel tud az MSZMP nyomást gyakorolni vagy befolyásolni a kormány politikáját, amelyek jogszabályba rögzítettek. Politikai Mikorra lesz többpártrendszer? koncepcióján s tagjai aktivitásán keresztül is befolyásolhatja a kormányzati munkát, vagy éppen a Parlamentet. Ilyen értelemben az MSZMP valódi kormánypárt a jelen körülmények között is. Még akkor is, ha tekintélye és társadalmi elismertsége jelentős mértékben csökkent az elmúlt egy esztendő során. — Ön vidéken élő és dolgozó politikus. Hogyan látja a vidék szerepét a magyar közéletben, milyen változások szükségesek, hogy megfelelően hallathassák a hangjukat a fővároson kívül élők is? — Nagyon egyszerűen tudom definiálni ezt a szerepet. Eddig azt tapasztaltam — most én az MSZMP-ről beszélek —, hogy a Politikai Bizottságban nem is volt olyan ember, aki vidéken dolgozott. Egy megyei első titkár volt, Hámori Csaba, korábban azonban még erre sem volt példa. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy legyenek a politikai irányító testületekben olyanok, akiknek közvetlen tapasztalatai vannak a vidéki életről, az ott élő emberek törekvéseiről. A személyi reprezentáció mellett, ezen túlmenően a politikai gondolkodásban, a társadalom politikai modelljének átalakításában a helyi önkormányzatoknak, döntési lehetőségeknek, autonómiáknak óriási a jelentősége. Ezért szükségképpen nemcsak arról van szó, hogy a vidék a központi akarat végrehajtásának színtere, hanem akaratképző bázis és helyszín is. Ilyen értelemben sokkal jobban meg kell jelenni a döntési fókuszokban ennek a problematikának. — Ez, amit elmondott, nem lehetne egy újabb platform ? _ — Nem tartom annak. Úgy kapcsolom egybe, ahogy a társadalom demokratizálódásában a többpártrendszer megjelenik, ugyanolyan fontosságúak a helyi önkormányzatok és a közigazgatási reform kérdései is. Ez a mostanitól eltérő, autonómiával rendelkező személyiségekre és közösségekre épít, nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is. Tehát például én arra gondolok, hogy ha Egernek — mint városnak — van saját tulajdona, az egy másfajta lehetőséget teremt, mozgási teret a területfejlesztésben is. Nem egyszerűen egy közigazgatási reform problémái ezek, hanem hozzátartoznak az egész társadalom modernizálásához és korszerűsítéséhez is. — Milyen biztosítékai lehetnek annak, hogy ez az újfajta viszonyrendszer kialakul, hiszen sok évtizeden át a központi akarat alávetettje volt a vidék? — Legfontosabb garanciának az említett autonómiák kiépítését tartom, politikai és gazdasági értelemben is. Ha ezek megvalósulnak, akkor a központi akarat mozgásterét — ha úgy tetszik, diktatúráját — teljesen beszűkítik és megváltoztatják. — Sok vita folyik a reprivati- zálásról, vagyis arról, hogy új tulajdonosokra van szükség. Ön szerint az előbb említett forma alkalmas lenne a birtoklás egy alternativájának ? — Itt nem reprivatizálásról van szó, hanem arról, hogy a közösség, amely használ valamit, megszerzi fölötte a rendelkezést is. Ézt én nem tartom privatizálásnak, inkább a tulajdonnal való ésszerű gazdálkodás és fölhasználás egy optimális formájának. — Ezek szerint végül is egyetértünk, mert nem arra céloztam, hogy valakit tegyünk birtokossá, hanem néven nevezhető tulajdonosokat találjunk... — Igen, s ha a tulajdon a város szintjén tekinthető át a legjobban, akkor ott is rendelkezzenek vele, használják és birtokolják. Egyébként erre az önkormányzati tulajdon a legpontosabb fogalom. A megyék az összefonódások színhelyei? — Mi a véleménye a megyékről, ezek a sokat bírált közigazgatási egységek milyen helyzet— Gyakran felteszik azt a kérdést, hogy mifelé is halad ez a párt, milyen lehet az arculata. Mi dönti ezt el? — Feltétlenül át kell alakulnia, s a leendő programnak a körvonalai kirajzolódtak abban a politikai dokumentumban, amelyet március elején tett közzé Mit akar az MSZMP? címmel A ben vannak, s megfelelő színte- rek-e a modernizációhoz? — Úgy látom, hogy helyzetük sokat módosult, és még változni is fog. Nagyon nagy hangsúlyt helyezek például a megyék közötti együttműködésre. Jórészt mesterkélt, mesterséges közigazgatási határok mentén szervezték ezeket, nem természetes közösségek. Annál kevésbé, mert Magyarországon a megye- rendszer többször átalakult, néhány évtized alatt tulajdonképen átformálódott, a meglévő, omogénabb közösségek sokat veszítettek a természetes összetartozás kötelékeiből. Ez az egyik része az egész problematikának. A másik pedig az, hogy mégis természetes jelenségnek kell hogy tekintsük a megyéket, azért, mert a politikai, gazdasági tevékenységnek kereteként, vázaként adottak számunkra. Egyelőre tehát ezekben kell hogy gondolkodjunk, mozgási lehetőségeink ezekhez fűznek bennünket. Ettől messze elválik az, hogy vajon fönntarthatóak vagy szük- ségesek-e. Ez hosszú vitát eredményezhet. Én úgy gondolom, hogy a fejlődésben perspektivikusan nem tudjuk elkerülni Maf yarországon a megyerendszer orszerűsitését. Azt hiszem, hogy változatlanul a hat gazdasági és tervezési régiónak van jelentősége és ésszerűsége egy akkora nagyságrendű országban, mint hazank. Soknak tartom a tizenkilenc megyét, de most, ebben az átmeneti szakaszban semmiképpen sem tűzném napirendre a megyerendszer átalakítását, egy letisztultabb, kevésbé vehemens időszak lehet ehhez megfelelő háttér. Tehát közigazgatási értelemben, mint területi egységeket, én most nem mondom azt, hogy föl kellene számolni ezeket. De meg lehet változtatni a szerepüket a pártban és az államban is, mégpedig olyan módon, hogy a megyéknek is valódi önkormányzattá kellene válni. Eddig elsősorban a közigazgatási teendőkre és a központi direktívák helyi végrehajtására szorítkoztak. Egyébként éppen az MSZMP gyakorlatában látok olyan változásokat — a saját tapasztalataimmal tudom alátámasztani —, hogy tulajdonképpen nem mondhatja el egy megyei MSZMP-vezető sem, hogy neki a Központi Bizottság ezt vagy azt írta elő, ezt vagy azt követeli meg. Tehát ilyen értelemben a megyék politikai autonómiája az MSZMP-ben fél év alatt is jelentősen kiszélesedett. — A megyéket nem kevesen a kiskirályságoknak tartják. Közülük is Csongrád megye az ország közvéleményében olyan megítélést kapott, mintha a leg- korruptabb volna. Ön itt került az MSZMP megyei bizottságának élére. Mit tud tenni az összefonódások ellen ? — Ennek nem a megyei szervezet az alapvető oka. Ha régiók lettek volna, így azokban alakul ki hasonló viszony, ha olyan a működési mód. Tehát én úgy gondolom, s konzekvensen hirdetem is, mióta engem megválasztottak Csongrád megyében: itt nemcsak arról van szó, hogy korrupt emberek működtek a pártapparátusban és a közigazgatásban, hanem arról, hogy olyan volt a működési rendszer, a szisztéma, ami mindezt lehetővé tette. Tehát az emberek cseréjén túl nekünk ezeket a viszonyokat kell, magát a működési módot alapvetően megváltoztatni ahhoz, hogy ezeket a csapdákat el tudjuk kerülni. Na most, ami Csongrád megyét illeti, én nem hiszem, hogy az országos átlagtól fő társadalmi céljai már abban szerepelnek, még na az elvontság és az általánosság szintjén is. Ezek tovább formálódnak, tovább csiszolódnak, további viták mentén kristályosodnak ki. Ebből a szempontból a kongresz- szust döntő jelentőségűnek tartom, az határozhatja meg profilját. De végül is a márciusi programnak a mezsgyéjén tudom elképzelni az MSZMP jövőjét. nagymértékben — pro vagy kontra — rosszabbak lettek volna a viszonyok, éppen azért, mert ezek nem személyektől függtek sehol sem, hanem a rendszer hiányosságaitól. Ezért mondom én azt, hogy az egyes megyék specifikumai abszolút jelentéktelenek. Persze, fölerősítheti sok minden, hogy hol és miként jelennek meg. Szegeden komoly sajtócentrum működik, megjelenik két napilap, helyi tudósítóval képviselteti magát az összes országos napilap, a tévéhíradó vagy a rádió esti magazinja. Működik regionális televízió és rádió is. Ezért a gondok másként jelenhetnek meg — a lehetőségek miatt —, mint más megye- székhelyen. De ez egy adott körülmény, nem határozza meg az ügy minőségét. — Ezek a különböző ügyek mégiscsak napvilágra kerültek, valamit kell tenni annak érdekében, hogy ne fordulhassanak többet elő. Hogyan lehet megakadályozni az újabb hasonló eseteket? — Úgy, hogy tulajdonképpen az, amiről eddig szó volt beszélgetésünk során, az a változás bizonyítéka is. Kézzelfogható jelei vannak, mert ezek nem asztal melletti teóriák, hanem a napi politikában megvalósítandó, jórészt kipróbált, kezdeményezett, többé-kevésbé a gyakorlati megvalósítás útján levő kezdeményezések. — A televízió A HÉT című műsorának július 2-i riportjában mégis egy olyan szegedi eseményről adtak hírt, amely fölborzolta az ország közvéleményét. Nevezetesen arról volt szó, hogy Koncz Jánost, a volt ideológiai titkárt a múzeumban helyezték el, ott kreáltak neki állást, ami ellen a muzeológusok tiltakoztak. Mi a véleménye erről a kérdésről? — Kérem szépen, ebben a kérdéskörben sok mindent el kell választani egymástól. Azt én nem tartom elítélendőnek, hogy a volt megyei ideológiai titkár munkahelyet keresett magának, ebben semmiféle presszió és nyomás nem érte a múzeum vezetését. Sajnálatos módon ebben a beszámolóban, A HÉT július 2-i adásában sok minden szóba került, csak az nem, hogy neki mit kellett volna egyáltalán csinálni. ő arra vállalkozott, hogy a jövendő világkiállítás szervezésével kapcsolatos koncepciókat dolgozzon ki, hogy Csongrád megyét miként lehetne abba belekapcsolni. Hosszú éveken át kutatója volt az osztrák — magyar kulturális kapcsolatok történetének, jól beszél németül, több alkalommal járt kint Ausztriában tudományos kutatóúton. Ezeket a tényeket el kell az indulati elemektől választani. Neki is joga van a megélhetéshez, a munkához. Most majd pályázatot írnak ki, az érdeklődők megmérettethetik magukat. Az egy szerencsétlen dolog, hogy nem kellő körültekintéssel jártak el azok, akik a megyei tanács és a múzeum vezetői közül ezt az ügyet intézték. — Nem olyan régen igyekszik elgondolásait megvalósítani. Végül is siker koronázza-e törekvéseit, a jó vagy rossz tapasztalatok a gyakoribbak? — Nem sikerül mindent megvalósítani, de hát az lenne a furcsa, ha sikerülne. Mégis, ha mérleget kellene készítenem — én úgy érzem, bár lehet, hogy mások nem így látják —, hogy még ebben a nehéz helyzetben is soksok mindent lehet tenni, változtatni. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László A vidék a magyar közéletben
