Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 6., csütörtök 4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva­sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah­hoz, hogy teljesebb képet alkot­hassanak magukban különbö­ző kérdésekkel kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum elnökségének nyilatkozata Az MDF választmányának június 24-i határoza­ta, amely a tagság véleményének kikérése után szü­letett meg, s bejelentette az MDF párttá válásának szándékát, amely párttá válást végső fokon az Or­szágos Gyűlés hivatott kimondani, sajnálatos mó­don ellentétes indulatokat kavart fel az MDF tagsá­gában. Ezért az elnökség az MDF szellemi és mozgalmi egységének és békéjének megőrzése végett bizott­ságot küldött ki azzal a feladattal, hogy dolgozza ki az MDF-nek, mint szellemi-politikai mozgalom­nak, valamint az MDF-nek, mint politikai pártnak egyidejű működéséhez szükséges szervezeti, tech­nikai és politikai feltételeket. E bizottság tagjai: Antall József, Csoóri Sándor, Csurka István, Für Lajos. A bizottság 1989. július 17-én tesz jelentést az el­nökségnek. E nyilatkozat megtételében, valamint a bizottság kiküldésében az elnökséget az vezérelte, hogy megőrizze az MDF-nek, mint a magyar társa­dalom legnagyobb független szervezetének, jöven­dő pártjának és szellemi mozgalmának hatékony működéséhez feltétlenül szükséges erkölcsi egysé­gét. Az elnökség 1989 szeptemberére összehívja az MDF második Országos Gyűlését. Az MDF Országos Elnöksége Észrevétel A Magyar Demokrata Fórum Heves Megyei Szervezetének egyeztető tanácsa által Barta Alajos országgyűlési képviselőhöz intézett nyűt levelére Füstölgés Tisztelt Egyeztető Tanács! Olyan történelmi időket élünk, amikor az emberi jogok érvényesüléséhez, a szabad vá­lasztásokhoz, a demokratikus át­alakuláshoz vezető utat keresi sok szervezet, a különböző párt­ok s egyének jobbító szándékkal, a nép, a lakosság érdekében. Az eszközök és módszerek, amelyekkel az átalakítás érdeké­ben hatni és tenni akarnak, le­hetnek és kell is, hogy különbö­zőek legyenek, csak egyet ne fe­ledjünk el, a nép törvényes jogait — amiért a harc folyik — tartsuk tiszteletben. ban olvashattunk az MSZMP Eger Városi Bizottságának arról az állásfoglalásáról, amelyben azt javasolja a HNF városi bizott­ságának, hogy helyiségeiben te­gye lehetővé az alternatív pártok működését térítés nélkül. A HNF megyei bizottsága — mint a mozgalom gazdálkodásáért fele­lős testület — június 28-án fog­lalkozott a javaslattal, és arról a következő véleményt alakította ki. Az egri alternatív szerveződé­sek többsége a HNF városi bi­zottságán kezdte el működését, és ott tartja összejövete­leit ma is. A HNF megyei és vá­A Pétervására székhelyű 4. or­szággyűlési választókerület vá­lasztásra jogosult állampolgárai Barta Alajost törvényesen vá­lasztották meg képviselőjükké. A törvényesen megválasztott, s a lakosság többségének bizalmát ma is élvező képviselő lemon­dásra történő felszólítása — a vá­lasztópolgárok megkérdezése, véleményük nélkül — sértik jo­gainkat, s ellentétben áll az Önök által is képviselt demokráciával. Reméljük, országgyűlési kép­viselőnk is érzi és tudja ezt, hi­szen munkájával Pétervására és térsége fejlődéséhez, választói rosi bizottsága a feltételek időle­ges, térítésmentes biztosítását már akkor is vállalta, amikor na­gyon messze volt még a szóban forgó — kétségtelenül felvilágo­sult szellemű — egri párthatáro­zat. Mozgalmunk ugyanis első­ként biztosított lehetőségeket az alternatív gondolatok nyílt kife­jezésének, és most is törekszik az új pártokkal, mozgalmakkal, egyesületekkel az érdemi együtt­működésre. Ennek sikereként említhetjük március 15-e közös megünneplését, és azt az első ke­rékasztal-találkozót is, amelyet épp a HNF Egri Városi Bizottsá­gán tarthattak meg. De minden érintett tudomására kívánjuk egyéni gondjainak megoldásá­hoz a tőle telhető segítséget és tá­mogatást megadta. Bízunk ab­ban, hogy jogainkat sértő felszó­lításukat a mi érdekünkben visz- szautasítja, s lesz a továbbiakban is ereje, kitartása választói érde­keit képviselni, feladatát ellátni. Történelmi időket élünk, s ré­szesei akarunk lenni hazánk de­mokratikus átalakításának, de nem a lakosság nélkül, hanem velük közösen, véleményükre építve. Pétervására város MSZMP-, állami, társadalmi, gazdasági szervek képviselői hozni azt is, hogy a népfront a vá­rosban ingatlannal nem rendel­kezik, helyiségeit bérli, és azo­kért szűkös költségvetéséből je­lentős összeget fizet évente — többek között a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak is! A HNF megyei bizottsága re­méli, hogy a jövőben is lesz mód­ja elősegíteni az új pártok műkö­désének teljesebb kibontakozá­sát. Változatlanul ragaszkodik azonban az eredeti gyakorlat­hoz: ügyeinket közvetlen talál­kozások alkalmával beszéljük meg. Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága Kezemben a Népújság 1989. július 3-i száma. Olvasgatom, s egyre rosszabb a közérzetem. A vezércikkel még semmi bajom: „...napjainkra a magyar egyre in­kább nyíltan politizáló nemzetté válik...” Lapozok. Feketekeretes felirat, öklömnyi betűkkel. Az MSZMP megyei bizottságának ledorongoló közleménye. Vala­mi súlyos bűntény, világrengető politikai vétség? Beleolvasok a hosszadalmas eszmefuttatásba, és megtudom a lényeget: Vass József,,Vélt és valós sérelmeinek orvoslását éjjel, szeszes ital hatá­sa alatt, ingerült állapotban kí­vánta rendezni.” A következő ol­dalon újabb feltűnő cím: „Utó­hang — disszonanciával”. Rész­letes elmarasztalás, úgyszintén Vass Józsefnek adresszálva. A rendőrség egyik vezetője alig burkoltan fenyegetőzik: „A ma­gam részéről — Vass József he­lyében — nem ragaszkodnék a A szociáldemokraták 1989. július 1-jén és 2-án megtartották első országos értekezletüket. A tanácskozáson, melyre valameny- nyi szociáldemokrata meghívást kapott, 17 megye és Budapest húsz kerülete szociáldemokrata alapszervezeteinek demokrati­kusan megválasztott küldöttei, a párt valamennyi irányzatának képviselői vettek részt. Az értekezlet úgy határozott, hogy a párt eddigi vezető testüle­téit megszűntnek tekinti, egyben hatálytalanította a senki által meg nem választott vezetés kizá­ró határozatát. Az értekezlet el­lenszavazat nélkül Révész And­rást választotta meg a párt elnö­kének. A demokratikusan meg­választott alapszervezeti vezető­ségek természetesen tovább mű­ködnek. bizonyítékok közzétételéhez.” Milyen bizonyítékokra gondol­hatott? A pártbizottságon oszto­gatott, kétes törvényességű fény­képekre? Magnófelvételekre? Esetleg a MÁV forgalmi irodá­ján talált ujjlenyomatokra? Félreértés ne essék: nem a presztízsféltés adott kezembe tollat. Még csak nem is az a szem­lélet, hogy ne piszkítsunk a saját fészkünkbe. Vass József nem ro­konom, barátom, nem elvtár­sam. Csupán nem tartom tisztes­ségesnek, ahogy ez a hatalom a saját embereivel bánik (elbánik). No persze, nem azokkal, akik e silány országlásért felelősek. Netn az országos nagykutyákkal, vadászgató, a Parlamentben jó- pofáskodó pártvezérekkel, ha­nem a kicsikkel, a védteleneb­bekkel. Eltűnődöm: ha híveikkel ezt teszik, mire képesek ellenfeleik­kel? „Szerencsém van”, mert az Az országos értekezleten részt vevő küldöttek 71 tagú választ­mányt hoztak létre a párt ősszel megrendezendő kongresszusáig terjedő megbízatással. A választ­mány első ülésén megválasztotta a párt 21 tagú Országos Vezető­ségét, valamint a párt ügyvivőit. Az értekezlet megtárgyalta a párt politikai és gazdasági prog­ramtervezetét, tárgyalt az akció- program tervezetéről. Ezeket a dokumentumokat országos vitá­ra bocsátja. Az értekezlet kifejezte azon akaratát, hogy a megújult Szoci­áldemokrata Párt a jövőben erő­síteni fogja a demokráciába való békés átmenetért küzdő erőket. Budapest, 1989. július 2. A szociáldemokraták első országos értekezlete újság e számából — egy ugyan­csak feltűnően tálalt — olvasói levélből azt is megtudhatom: az egri Fidesz-csoportnak újfasisz­ta, bakancsos, megvadult tagjai vannak. E bakancsosok kemény csizmái féléimet keltenek. Ha „S-né Kiss Ildikó” létező sze­mély, s valóban tőlük fél, meg kell nyugtatnom őt: az egyre nö­vekvő számú erőszakos bűncse­lekmények döntő többségét nem az alternatívok követik el, a vál­ságért sem ők a felelősek. Igaz, a Vass Józsefek sem. Ám egyesek­nek „odafent” épp ez a céljuk: bűntudatot ébreszteni „idelent”. Egymásnak ugrasztani a népet, s a rózsadombi — vagy éppenség­gel az egri Lenin úti — villákról elterelni a figyelmet. Panem et circenses — tartották a rómaiak —, kenyeret és cirkuszt. Magyar Elemér az SZDSZ Egri Szervezete Felhívás az MSZMP tagjaihoz és szervezeteihez A Központi Bizottság 1989. június 23 — 24-i határozata ér­telmében a kongresszusi küldöt­teket augusztus 27-ig meg kell választani. Ez a határidő a jelen helyzetben olyan rövid idősza­kot jelöl ki, amely alapvetően megkérdőjelezi a küldöttválasz­tás demokratizmusát, valamint a küldöttek programjainak kidol­gozását és megismertetését. Az az elképzelés, amely a küldöttek „megdolgozására” csaknem ugyanannyi időt szán, mint a vá­lasztási rend kialakítására, jelölt- állításra és küldöttválasztásra, híven tükrözi a régi beidegződé­sek továbbélését. Ezen a kongresszuson dől el, hogy az MSZMP reformpárt­ként be tud-e kapcsolódni az or­szág sorsának további alakításá­ba. Ezért felhívjuk a párttagokat, hogy helyi szinten is kezdemé­nyezzék a küldöttválasztás határidejének szeptember 15-re történő módosítását. A központi döntésig is éljenek a Központi Bizottság határozata megengedő ajánlásával. A választási rend kialakítása során máris tapasztalhatók a tag­ság véleménynyilvánítási jogát szűkítő, a demokratizmust csor­bító tendenciák, amelyek a párt­tagok jelentős részének a passzi­vitására építenek. Álláspontunk szerint semmiféle párttestület nem sajátíthatja ki a tagság jelölt- állítási jogát. Ki kell zárni annak lehetőségét, hogy egyes vezető pártszervek a jelölteket előzete­sen szelektálhassák. Alakítsanak ki a párton belüli áramlatok önálló arculatot, és platformként jelenjenek meg! A párttagok ezekre és ezeket hite­lesen képviselni tudó jelöltekre szavazzanak! Formailag is hibás­nak tartjuk, hogy a párt szerveze­ti keretein kívüli egyesületek (például a Münnich Ferenc Tár­saság) a platformokat megillető jogokat élvezzenek. A mai helyzetben a választá­sok körüli mindenféle manipulá­ció csak a párt bomlását gyorsít­ja. Felhívjuk a tagságot, hogy ál­lítsanak erkölcsileg tiszta, a re­formok mellett elkötelezett kongresszusi küldötteket! Pécs, 1989. július 1. A dél- és nyugat-dunántúli reformkorok regionális tanácskozása Nyilatkozat Mi, negyven magyar értelmiségi, akik megalapítottuk a magyar — román baráti kört Pécsett, hitet teszünk az ország közvéleménye előtt a magyar és a román nép barátsága mellett. Társaságunk önszer­veződő csoportként alakult meg 1989 elején. Alulról építkező, min­denkitől független közösség, amely — alapszabályunk szerint — kizá­rólag a tagság akaratának megfelelően kíván működni. A második világháború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt a két szomszédos ország viszonya. Románia-ellenes hangulat alakult ki hazánkban, s gyakran nem teszünk különbséget a román nép és a román vezetés között. Holott nem a román néppel, nem a román em­berekkel állunk szemben, hanem az elfogadhatatlan politikai gya­korlattal. Tudjuk: mindkét népnek drága Erdély. Mi is féltjük Erdély szellemiségét, az ott élő magyarokat és az ott levő értékeket, s ezt ki­fejezésre juttatjuk most is. A gyűlölködés azonban nem szolgálja egyik nép érdekét sem, s kiváltképpen nem szolgálja a Romániában élő magyarság érdekeit. A népeink közötti áldatlan állapot, a napról napra növekvő és félelmet keltő feszültség indított bennünket arra, hogy létrehozzuk a magyar — román barátságot nyíltan valló és vállaló társaságunkat, s kiadjuk a Nyilatkozatunkat, amelyben szót emelünk a két nép barát­ságának fontossága, szükségessége mellett. A Trianon óta eltelt hetven esztendő meg-megújuló viszályai után és a mostani súlyos válság láttán úgy véljük: tovább nem halo­gatható a magyar és a román nép történelmi megbékélése. Hasonlóan ahhoz, miként megbékéltek egymással más népek is, amelyek évszá­zadokon át gyűlölték-gyilkolták egymást. S ha azok (például a franci­ák és a németek) felismerték, hogy értelmetlen luxus a gyűlölködé­sük, mennyivel inkább az a mi balsors és szegénység tépázta népeink számára. Mi, a magyar — román baráti kör tagjai és a velünk egyetértő honfitársaink arra vállalkoztunk most, hogy megvessük az alapjait a „népi diplomáciának”. Tiszteletben tartva a már kialakult államközi, politikai és diplomáciai kapcsolatokat, új — más — úton akarunk el­indulni. Közvetlen kapcsolatokat kívánunk teremteni magyarok és románok között: ember emberrel, közösség közösséggel, város vá­rossal, nép néppel. Valamennyiünknek meg kell tennie az első lépést. Tegyük meg mi! Tegyük meg, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyoldalú lépés, és jó darabig az is marad. Mire vagyunk tehát képesek? Hozzunk létre or­szágszerte magyar — román baráti köröket, amelyek elindíthatják az olvadást népeink között. S ha majd létrejönnék a feltételek a másik oldalon is — mert bízunk benne —, akkor lehetőség nyílik a közös cselekvésre is. Azt akarjuk, hogy a román ember, a román nép érzékelje: jó szándékkal, előítélet nélkül, őszinte barátságot ajánlva közeledünk hozzá. Ugyanezt kérjük tőle. Nem ökölbe szorított, hanem kézfogás­ra nyitott kezünket nyújtjuk feléje. S reméljük, hogy el is fogadja. Nyílt levél a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Tisztelt Elnök Úr! Amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelettel megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, mi hívők, a különböző egyhá­zak, vallási közösségek tagjai azt reméltük, hogy 40 év után végre valóban megvalósul az állam és az egyház különválasztása és az egyház autonómiája. Csalódnunk kellett, mert az ÁEH a deklarációval ellentétben nem jogutód nélkül szűnt meg. Helyet­te a Minisztertanács mellett megalakult az Egyház- politikai Titkárság, élén a miniszterhelyettesi rang­ba került Sarkadi Nagy Barnával. Ez az intézkedés — csakúgy, mint Miklós Imre kitüntetése — több oknál fogva is megütközést kelt. Ahelyett, hogy a vallásszabadságról szóló törvény elfogadásáig valamilyen ideiglenes államigazgatási szervet állítottak volna fel, egy minisztertanácsi ha­tározattal egyszerűen kész tények elé próbálják állí­tani a törvényhozást. Ugyanis honnan tudhatja a Minisztertanács, hogy az Országgyűlés — a társa­dalmi vitát is figyelembe véve — miként fogja meg­határozni az állam és egyház kapcsolatának jogi ke­reteit? Ez az új intézmény eleve kizárja azokat a ja­vaslatokat (SZDSZ, MDF, Márton Áron Társa­ság), melyek az állam és az egyház következetes kü­lönválasztását képviselik. Ez az intézkedés azért is felháborító, mert a jog­rendet, a törvényhozás jogkörét ennyire semmibe vevő eljárást más törvényhozási tárgyaknál az utób­bi időben nem tapasztalni. A jelen politikai légkör­ben az ilyen jellegű, már meghaladottnak hitt és ígért intézkedések nem növelik a kormányzat iránti bizalmat. A fentiekre tekintettel kérjük az Egyházpolitikai Titkárság haladéktalan megszüntetését, és azt, hogy a vallásszabadságról szóló törvény elfogadá­sáig ne hozzanak létre semmilyen véglegesnek szánt egyházügyi igazgatási szervet. Ezen levelünket nyílt levélnek szánjuk, és meg­küldjük minden felekezet vezető testületének. Szeged, 1989. június 30. Tisztelettel: Egyházfórum Közéleti Bizottsága Szeged A Népújság június 3-i számá­A szociáldemokraták első országos értekezletének nyilatkozata Segítettünk és segítünk!

Next

/
Thumbnails
Contents