Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-06 / 157. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 6., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Bécsi felmérés a KGST-országokról Ez a bánya nem olyan Élénhebb növekedés, erősödő válságtünetek A KGST-országok és Jugoszlávia gazdasági növekedésének üteme átlagosan 3,9 százalékra gyorsult tavaly az egy évvel korábbi 2,4 százalékról, s a nyugati gazdaságokban uralkodó konjunktúra kedvezően hatott a kelet-nyugati kereskedelemre is. De az egyes szocialista országok fejlődése rendkívül egyenetlenül alakult — derül ki a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet ^ WIIW) jelentéséből. Nagy a szóródás a növekedési tempóban, az inflációban. A reformfolyamatban eltérő módszerekkel próbálnak szembeszállni a mindenütt meglévő gondokkal, az alacsony termelékenységgel, a gyenge fogyasztá- sicikk-ellátottsággal, a piaci egyensúly zavaraival. Magyarország csak reformtörekvéseiért kapott dicséretet az elemzésben, amelyet a Die Presse alapján ismertetünk. A szerkezeti problémák s a meglévő válságtünetek ellenére 6 százalékos növekedést ért el a bolgár mezőgazdaság, de ezért Szófia nagy árat fizetett. Ke- ményvaluta-eladósodása három év alatt megháromszorozódott, 1988 végén elérte az 5,9 milliárd dolláros összeget, ami az évi export 2,8-szeresének felel meg. A gazdaságpolitika középpontjában az életszínvonal növelése és további reformprogramok állnak. Az NDK-ban tavaly 3 százalék alá lassult a gazdasági növekedés, a reálnövekedés még ennél is kisebb. A szerény tempó, amelyen az erőteljes beruházási tevékenység sem tud javítani, a gazdaság strukturális gyengeségére utal. Lengyelországban viszont 1988-ban 4,5-5 százalékra gyorsult a növekedési ráta 60 százalék körüli infláció mellett. A vezetésnek azzal a veszéllyel kell szembenéznie, hogy elvesztik a kontrollt az infláció fölött, ami a reform eredményességét veszélyezteti. Némi lassulás következett be Románia gazdasági növekedésében. Bukarest tavaly is folytatta a külföldi adósságok visszafizetését. De mivel a lakossági fogyasztást már nemigen lehetett ösz- szébb szorítani, némileg fékeznie kellett a beruházási tevékenységet. Az egyre nyomasztóbb energia- és nyersanyaghiány, tetézve a tüzelőanyagok és az áram drasztikus korlátozásával, súlyosan érintette az ipart és az élelmiszer-ellátást, az üzemeket és a magánháztartásokat egyaránt. Reformtervekről nincs szó. A Szovjetunióban 4,4 százalékkal gyorsult a növekedés üteme az 1987-es 2,3 százalékról, ami azonban súlyosbította az évek óta meglévő ellátási nehézségeket. Számos jel utal arra, hogy a hivatalosan közölt növekedés, például a bruttó nemzeti termék (GNP) esetében, nagyrészt az inflációnak tulajdonítható. Az állami iparban foglalkoztatottak száma tavaly 0,7 millióval csökkent, a szövetkezeti és a magánszektorban viszont 1,3 millióval gyarapodott. A munkanélküliek száma mintegy 1 millióval nőtt. Jóllehet Csehszlovákia tavaly az 1986-90-es tervidőszak legy- gyorsabb növekedési ütemét érte el, a gazdasági egyensúlyzavarok tovább mélyültek. Ennek ellenére reformintézkedések terén nem tapasztalható határozottság. A lakosság jövedelme növekedett, ami fölerősítette a rejtett és visszatartott inflációt. A magyar gazdaság szerény, mindössze 0,5 százalékos növekedési üteme a belföldi kereslet csökkenésére vezethető vissza. Ezzel összefüggésben az import is mérséklődött, így javult a kereskedelmi mérleg. A jelentés helyeslőén állapítja meg, hogy a gazdaságtalan ágazatok az újabb reformhullámoknak köszönhetően összeszűkültek, a rentábilis tevékenységek viszont, főleg a magánszektorban, élénkültek. Eddig a hangsúlyaiban kissé önkényes, sommás elemzés, amelyhez a Die Presse kommentárt is fűz. Hangsúlyozza, hogy a nagyobb növekedési tempó ellenére mélyültek a gazdasági válságtünetek a KGST-országok- ban, s különösen azokban, amelyek reformokkal próbálkoznak. A stagflációs gondokkal küzdő Magyarországon az egy főre jutó eladósodás mértéke 1800 dollár, ez Argentína és Venezuela szintjének felel meg. A súlyosan eladósodott Mexikó adagja 1330 dollár, Lengyelországé 1100. Egyre rosszabb a gazdasági helyzet a Szovjetunióban, amit a Die Presse azzal magyaráz, hogy a tervutasításos rendszert, amely a stagnálást előidézte, elkezdték ugyan fölszámolni, de nem állítottak a helyére piacgazdaságot. A kiterjedt szubvenciós rendszer miatt lehetetlen az ármechanizmus útján szabályozni a gazdaságot, a szovjet gazdaság vezetői viszont eddig még nem merték az árreformot végigvinni. Mivel a gazdaságtalan vállalatok leépítése, a piaci erők érvényesítése igen komoly társadalmi feszültségeket gerjeszt, nem lehet csodálni, hogy az NDK, amelynek gazdaságilag legjobban áll a szénája, egyáltalán nem akarja a szovjet kísérletet követni. Hasonlóképpen magyarázható a csehek vonakodása is. De az elemzés szerint előbb-utóbb ezek az országok sem kerülhetik el gazdasági helyzetük romlását a régi központosított tervezési rendszer miatt. (Die Presse — MTl-Press) Szerényen növekszik a zöldségtermelés A hazai zöldségtermelés az elmúlt 3-4 évben csak szerény emelkedést mutat; ezen belül a kistermelés szerepe egyre növekvő, a nagyüzemeké pedig csökkenő jellegű — ezt mutatja a Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben közzétett összeállítása. Az 1981-85 évek átlagos 96 ezer hektáros zöldségtermő területe 1988-ban 109 ezer hektár volt. A betakarított termények tömege ugyanezekben az években az 1,83 millió tonnáról 2,25 millió tonnára emelkedett. A termelt áru 1988-ban az előzőévit 1 százalékkal, a tervezettet 12 százalékkal haladta meg. A termés 90 százalékát tavaly is ugyanaz all zöldségféle adta, mint a megelőző években, vagyis a termelés szerkezete nem változott. A fontosabb zöldségfélék közül több termett fejeskáposztából, sárgarépából, petrezselyemből, vöröshagymából, zöldborsóból és csemegekukoricából. Jellemző, hogy az összes zöldségféle közül mintegy 3 százalékot képviselő csemegekukoricából tavaly az előző évinél 10, az 1981-85-ös évek átlagánál pedig 100 százalékkal több termett. A keresett termék eladása, illetve hűtőipari feldolgozása és értékesítése az átlagosnál nagyobb eredményt hozott a gazdaságoknak és a kereskedő vállalatoknak. Majdnem 50 százalékkal több vöröshagymát is betakarítottak a gazdák, és ez az értékesítésben meglehetősen nagy gondokat okozott, jelentős eladhatatlan készlet halmozódott fel. Az eddigi meleg, csapadékos nyári időjárás következtében ezúttal valószínűleg nagyobb az esélyük a görögdinnyét, paradicsomot, zöldpaprikát, fűszer- paprikát termelőknek, mint egy évvel korábban volt, amikor az aszály miatt a korábbi évekénél lényegesen kevesebb termést takarítottak be. Már nem is feltűnő, hogy a kistermelők szerepe az elmúlt évben tovább nőtt. Az ország zöldségtermelésének 1988-ban már 73 százaléka a kisgazdaságoktól származott. MiUiárdok nincsenek, de lignit van Azt emlegették városszerte Gyöngyösön, hogy a Mátraaljai Szénbányák veszteségesen működik. Szanálni kell. Nagy elbocsátások lesznek. — Jobban állunk, mint gondoltuk ezt januárban — mondta dr. Goda Miklós vezérigazgató. — A helyzet az, hogy mi erre az évre plusz-minusz nulla eredményt terveztünk. Az első öt hónap alatt pedig száztizenötmillió forint eredményt értünk el. Ez aztán a meglepetés. Nesze neked pletykálkodás. Hol van itt a szanálás? De azt mégsem lehet képzelni, hogy azok a tízmilliók az égből pottyantak volna le. Persze, hogy nem ért egyet velem a vezérigazgató. Hanem honnan? A gazdálkodásból, válaszolja a világ legtermészetesebb módján. Elsőnek is Petőfíbányát említi. Ott megtörtént az összevonás, és az intézkedés hatékonynak bizonyult. Megvizsgálták azt is, hogy lehet a nem feltétlenül szükséges kiadásokat lecsípni. — Nagyobb volt a prés, a szorítás, mint gondoltuk — összegezi az indokokat a vezérigazgató. — Intézkedéseink nagyobb hatásúak lettek, mint képzeltük. Vásároltak például hat nagy teljesítményű dózert a szovjetektől. Jóval olcsóbban méghozzá, mint a nyugati árak. — Azt hallottam, elsüllyednek ezek a dózerek. Igaz? — Nem süllyednek. Csak egy süllyedt el, az ötszázas, de azt nem vettük meg. Amiket vettünk, a háromszázharmincasok, azok ragyogóan működnek. Hatot vettünk,egyenként öt egész hét tized millióért. A nyugati gép egyszeri felújítása viszont tizenötmillióba kerül. — Nem rossz arány, az kétségtelen. Kezd megvalósulni a régebbi terv: Csebokszárival közösen Vi- sontán bázisüzemet teremtenek meg a bányagépek bemutatásához, és a környező országokban használt gépek javításához, illetve felújításához. Az itteni szakemberek szeptember elején utaznak ki a gyárba a szakmai fogások elsajátítására. — Van itt még valami. Arról volt szó, hogy a Gagarin rekonstrukciójával párhuzamosan felújítják a Thorezt is. Ehhez viszont pénz kellene, nem is kevés. Van? — Az elképzelt munkákat párhuzamosan végezzük az erőmű felújításával. Ehhez hitelt vettünk fel, amit később kell majd visszafizetnünk. De ez nem is olyan egyszerű. Ha a Gagarin megfiatalodik, akkor a Thorez- nak is több lignitet kell adnia. De dr. Goda Miklós (Fülöp Tünde felvétele) szesedjenek a bérben. Gazdaságilag öneltartóknak kell lenniük. Petőfibánya után következik Egercsehi, majd a Thorezt az igazgatóság is követi az új konstrukció megvalósításában. A megbízatást már a Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdasági tanszéke megkapta, a megoldás javaslatait tőlük várják. Ide tartozik, hogy eddig a párt- és társadalmi szervezetek vezetőit a vállalat fizette. Mi lesz ezután? Egyáltalán: megmarad például az üzemi négyszög? Kivonul a párt és tíz ifjúsági szervezet a gazdálkodásból, az üzemből? ahhoz újabb bányaterületre lenne szükség, az úgynevezett Délibánya megnyitására. — Miután ehhez állami támogatást nem kaphatunk, kénytelenek vagyunk a Déli-bányáról lemondani. És honnan lesz több lignit? Mindjárt egy név hangzik el: Bükkábrány. Onnan kétmillió tonna szenet szállítanak be a Ga- garinhoz. A szállítás már nem a bánya gondja. A Thorez rááll majd a hat és fél milliós termelésre. Csak egy adatot még. A Délibányához 4,2 milliárd forint kellett volna állami támogatásból. Ez a pénz egyelőre sehol nem található. Kissé különös dolgot említ meg a vezérigazgató: — Ha Bükkábrányból hozzák a lignitet, még mindig olcsóbb a szállítási költséggel együtt, mint a Thorez lignitje. Az is kiderül, hogy a szénhez semmiféle ártámogatást nem kap a bánya. Hatósági áron értékesítik. Még valami. Az sem mai ötlet, hogy Bükkábrány lignitjére hőerőművet telepítsenek. Él még ez az elgondolás? — Annyit tudok — magyarázza a vezérigazgató —, hogy áprilisban az atom-, illetve a ligniterőmű kérdését elemezték. Kiderült, hogy a paksi bővítése egy összegben többe kerül, mint a ligniterőműé, viszont az üzemeltetése olcsóbb. A felhasználási időszak végére viszont ezek az összegek kiegyenlítődnek. Mostani gazdasági helyzetünkben azonban az is meggondolandó, hogy egyszerre adjunk-e ki egy nagyobb összeget vagy ezt a pénzt hosszabb időszakban használjuk-e fel? — Lehet-e mérlegelni a környezetszennyezés szempontjából? — Attól függ, ki mit tart komoly kérdésnek. A port-e vagy a nukleáris veszélyt. — Mindent figyelembe véve, mi a bánya jövője? — Miután a Gagarint 2018-ig ki kell szolgálnunk, addig a lignitet is bányászni kell. Más lehetőség nincs. — A bevételek fedezik a költségeket is a bányánál? — Mi 1967 óta nem kaptunk termelési árdotációt. Ezt követően elhangzott egy átlagszámítás, amely egységnyi hőre vetítve azt mutatta, hogy az átlagszint alatt van a Thorez is, de Bükkábrány még annál is kedvezőbb mutatót mondhat a magáénak. Ha nem lennének rekonstrukciós költségeik, akkor a lignit el tudná tartani a vállalatot.Persze, a veszteséges széntermelő helyeket, mint amilyen Egercsehi, le kellene állítaniuk. Ha már szóba jött Egercsehi... mi lesz a sorsa? — Augusztus elején lesz egy nagy munkásgyűlés és sajtótájékoztató, ott mondjuk el a véleményünket. Nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy ebből a megjegyzésből megfelelő következtetést lehessen kihallani. De nem illett tovább feszegetni a kérdést. Annyi biztos, ahogy a későbbi válaszokból is kiderült, hogy munkásleépítést a vállalat nem tervez. Átképzést, azt igen. Mint ahogy azt is megvizsgálják majd, hogy az irányító szerveknél mi az a szükséges létszám, amit feltétlenül megkövetel a gördülékeny munka. Az oktatási központ a vállalatnál július 1-jétől működik. Ez a tény is sok mindent elárul. Szóba került a munkások, alkalmazottak jövedelme is. — Arra törekszünk, hogy azok az üzemeink, amelyeknek a tevékenysége jól elhatárolható, a saját teljesítményük alapján ré— Azt hiszem, nálunk nagyon egészséges a helyzet. Az MSZMP és az ifjúsági szervezet július 1-jétől ugyan gazdaságilag szétválik a vállalattól, de javas- lattevő, konzultatív szerepe továbbra is megmarad. A korábban függetlenített valamennyi funkcionárius gazdasági feladatot lát el. A mozgalmi tevékenységét társadalmi munkában végzik el ezt követően. A szakszervezetnél megváijuk a választások eredményét, de az eljárás az ő esetükben is ugyanaz, mint a többieknél. Tisztáztuk azt is, hogy ezentúl egyik politikai vagy társadalmi szervezet sem követelhet semmit. Javaslatát elmondhatja, a véleményét megfogalmazhatja, de ezt vagy figyelembe veszi a gazdasági vezetés, vagy nem. Ézentúl a kollektív szerződés a mérvadó, az kap igazi hangsúlyt. — Könnyebb így vezérigazgatónak lenni vagy nehezebb? — A felelősség nem oszlik meg úgy, mint eddig. Ha a vállalatvezetői tanácskozásokon az őszinteség az úr, és nem a mellékgondolatokból származó in"dokok, akkor most könnyebb vezérigazgatónak lenni, mint korábban volt. — Végül: mennyire kell ria- dozni a vállalat jövőjét illetően? — Kétségtelen, hogy nem a legrózsásabb helyzetben vagyunk, de a szénbányászaton belül még mindig jól állunk. De az ország nagyvállalatai sincsenek rózsás helyzetben, éppen az eddigi elvonáspolitika következtében. Mi elég hamar „felébredtünk” ahhoz, hogy belássuk, át kell alakítanunk magunkat a piaci követelményeknek megfelelően — mondta befejezésül dr. Goda Miklós vezérigazgató. G. Molnár Ferenc A mama oltalma alatt Kánikulában a hatvani s A nyári hőségben több ezren keresik fel a Zagyva-parti város, Hatvan melegvizes strandfürdőjét. Immár hagyományos családi programnak számít a helybéliek és a környékről jöttek körében az úszás és a napfürdőzés. A kör alakú gyógymedencét az idősebb korosztály kedveli.. Szabó Sándor felvételei (MTI) Édes álom a fák árnyékában..
