Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 31., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő V. L. Két beküldött írására időszerű­sége miatt és az erkölcsi kérdések okából válaszolunk. Két verset ajánlott fel megjelentetésre, mindkettő személyhez és dátum­hoz kötött, félreérthetetlen politi­kai tartalommal; olyan kritikával, amit vélhet aktuálisnak is. De mi egészen más véleményen va­gyunk. Van egy több ezer éves köz­mondás: De mortuis nil, nisi be­ne. (A halottakról vagy jót, vagy semmit.) Ezt mai nyelven, éppen a mai állapotunkat tekintve, két nagy jelentőségű temetés után, úgy szövegeznénk át: béküljünk meg halottainkkal, csendesedje­nek le indulataink, a halotti tor­nak ne legyen átkozódás, egyéb duhajkodás a vége. A két vers nem úgy alkotás, ahogyan azt a poétika megköve­teli. A mondatokban ritmus ugyan felfedezhető, de a vers ze­néje — ha van ilyen ez esetben — szólamokat sorakoztat fel, az iró­nián túli fanyalgással jellemez, ál­lít elénk egy férfit, akinek hatal­ma idején bizonyára mukkani sem mert volna, vagy eszébe sem jutott volna, hogy így értelmezze azt az egyéniséget, aki hosszú év­tizedeken keresztül meghatáro­zója volt a dolgok menetének eb­ben a kis országban. Az igaz, hogy manapság annyi mindent más­képp láthatunk már, hiszen a ti­tokzatosságok, a szobrok feleme­lése, magasban tartása megszű­nőben vannak, az arányok, a ter­mészetes életrend, életritmus mintha polgárjogot nyernének is­mét. Az lehet, hogy az ide-oda hajlongókban az alkalmazkodási kényszerek netán viszketegség túlzásokat csalnak elő; de az ön esete nem ez. Azt hiszi, hogy köl­tészetet művel, pedig csak utáné- rez, utángondol másoknak és le­fordítani igyekszik „zengőbb nyelvre” a köznapi híreket. A köl­tészetben az igazság jelenik meg és az az alázat, amely az igazság szolgálatára, a szépség, a minden­napi emberi érzések kinyilvánítá­sára — többek között a türelem, a béke és szeretet — megélésére buzdítanak. Amit művel, annak a sematiz­musnak más előjelű párja, mint amit az ötvenes években rákény- szerítettek a magyar írókra, köl­tőkre. S ha már közmondással kezdtük a választ, azzal is fejez­zük be: Ez az írás a ló másik olda­láról, ugyanolyan szándékkal szól. Ez nem művészet, ez csak szándék. Dr. T.D. Javító célzatú leveléből idé­zünk: „Mostanában keresztül­mentem többször Heves városán: sehol nincs kitéve a város-címer és a felirat:: Üdvözöljük váro­sunkban! A Gyöngyös felé vzető úton, jóval a város széle előtt, a te­metőnél áll az egyébként igen ud­varias szöveget tartalmazó tábla: Köszönjük, hogy vendégünk volt. A viszontlátásra! Miért nem oda­helyezik ezt, ahová kell? Miért nincs a városnak szállodája? Mi­ért nem fejlesztik a fürdőt? Miért nem konzekvensebb a városren­dezés? Miért nincs legalább egy forgalmi lámpa? Az ön írásában a lokálpatrióta szíve dobog, s bár Budapestről keltezte-küldte a kérdéseket, ma­gunk is úgy éreztük, jobbító szán­déka megérdemli a nyilvánossá­got. „Buszváróhelyek” jeligére A hat község gondjairól, javas­latairól szóló beadványnak mi csak az ötödik címzettje vagyunk, így csupán megemlítjük, hogy a javaslatok mind indokoltak, meg­valósításuk valóban az Eger kör­nyéki utazás gondjait enyhítenék, kulturáltabbá tennék az utazási viszonyokat. Ha netán a megke­resett fórumoknál nem hallgatná­nak a nyomós érvekre, az önöket égető témára más alkalommal visszatérünk. Elkésett észrevétel A Népújság 1989. július 24-i számában egy cikk jelent meg az „Üzen a szerkesztő” rovatban név és cím nélkül. Ebben észre- vételezik, hogy pusztul a hal Egerszalókon és a haltetemeket nem takarítják el. Az intéző biztonság — mint az egerszalóki víztározó horgászati hasznosítója — bármikor kész­séggel nyújt tájékoztatást a hal- pusztulásról vagy a horgászokat érdeklő ügyekről. A cikkírónak sajnos abban igaza van, hogy tör­tént halpusztulás az egerszalóki tározón — ezen kívül még szá­mos tavon Heves és Nógrád me­gyében —, de az március közepé­től április végéig volt észlelhető. Azokból a halakból volt pusztu­lás, amelyeket 1988. őszén Do- moszlón vásárolták az egyesüle­tek. Heves megyében a becslések szerint mintegy 110 mázsa, ebből Egerszalókon kb. 10 mázsa ponty pusztult el. Az elhullott egyedek 0,7-1,20 kilogramm kö­zötti átlagsúlyúak voltak. Abban a cikkírónak nincs iga­za, hogy nem tájékoztattuk a Névvel és címmel horgászokat, hiszen a Népújság májusi számában közöltük a hal- pusztulást és azt is, hogy a kifo­gott hal nem ártalmas az egész­ségre, fogyasztható. A halpusz­tulás ideje alatt értesítettük a szakhatóságokat, vízmintákat küldtünk vizsgálatra és az Állat­egészségügyi Intézetet kértük fel a halpusztulás okának megálla­pítására. A vízminőséggel nem volt probléma, a halpusztulást pedig egyfajta kopoltyúbetegség okoz­ta. Mindezektől függetlenül a tá­rozó fertőtlenítését elvégeztük. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy amióta az IB hasznosítja az eger­szalóki tározót, havonta küldünk vizsgálatra vízmintát. A Vízélet­tani Laboratórium közlése sze­rint a víz minősége nem romlott. Az elpusztult halak pótlására május hónapban 15 mázsa pon­tyot telepítettünk. Tisztelt névtelen levéh'ró! A leveléből úgy ítéljük meg, hogy április 30-adika után aligha volt horgászni Egerszalókon. Ha pe­dig volt, látnia kellett, hogy azóta nem sodor haltetemet a szél a partmenti nádasokhoz. A hal- pusztulások idején pedig minden­nap két alkalommal összegyűjtöt­tük a haltetemeket, azok elfölde- lésre kerültek, nem fertőzték sem a vizet, sem a környezetet. A rendszeres ellenőrzéshez — amit kifogásol — annyit szeret­nék mondani, hogy nem feltétle­nül szükséges minden horgászt, minden alkalommal zaklatni, mivel akik rendszeresen odajár­nak, a halőrök már személy sze­rint is ismerik. Örömünkre szolgálna, ha a munkánkat jó szándékkal kriti­záló horgásztársak megkeresnék és elmondanák véleményüket az intéző bizottságnak. Úgy gondo­lom, ha igazságot írt le a névtelen levéh'ró, nyugodtan aláírhatta volna a nevét, hiszen ebből sen­kinek baja nem származhat. Nem tartom helyesnek, hogy va­laki közérdekű bejelentéssel a névtelenség mögé burkolózik. Zentai József MOHOSZ Heves Megyei IB. titkára Egri vendégek Poriban Eger finn testvérvárosába, Po­riba június elején két delegáció is utazott. A küldöttség,- melynek tagjai voltak: Szabó Sándor, a városi tanács elnökhelyettese, Juhász Erika egészségügyi osz­tályvezető, valamint húsz fiatal — egy hetes tanulmányi úton vett részt. A programban kórház, óvoda, öregek otthona, vízmű­vek, városi építéshivatal megte­kintése szerepelt, továbbá hajó- kirándulás a Kokemaki folyón, szauna és úszás a hideg tenger­ben. A polgármester fogadásán a városházán Szabó Sándor és Mártii Sinisalmi, Pori polgár- mestere aláírtak egy megegye­zést a két város ifjúságának kap­csolatáról. A fiatalok részére külön prog­ramot is szerveztek, megtekin­tettek például egy finn farmot. A búcsúestén vidám versenyre is sor került, melynek során célba­dobáson és röplabdamérkőzé­sen mérték össze erejüket a ven­dégek és házigazdáik. Természe­tesen nem maradhatott el ekkor sem a szauna, az úszás, a csóna­kázás és a tánc. Ez idő alatt az ifjúsági központ aulájában immár második alka­lommal kerültek a paravánra az egri Fűdéi Lajos grafikái. Kirsti Kokinen Pori Óriási harcsát fogtak ki a Tiszából A poroszlói „Magyar-Szovjet Barátság” Termelőszövetkezet halá­sza, Orbán Imre a minap a Tiszán a „Kékesi-part” közelében 55 ki­logrammos, 2 méter 20 centiméter hosszú, feltehetően negyedszáza­dos kort megélt óriási harcsát fogott ki. A kapitális példányból több száz adag halászlé készült a szövetkezet „Fehér Amúr” nevű halász- csárdájában. Képünkön: Orbán Imre halász és Attila fia az óriási hal­lal (Fotó: Szabó Sándor-MTI) Intézkedünk a Hősök temetője ügyében A Népújság 1989. július 21-i számában Sugár Ist­ván szóvá tette a Hősök temetője kegyeletsértő állapo­tát. A cikkben írtakkal vezetői megbeszélésünkön egyhangúlag egyetértettünk és utasítottuk a műszaki osztályt, hogy a temető megfelelő kezelési és fenntar­tási feladatainak ellátására a szükséges intézkedéseket tegye meg. Egyetértünk a régi egri háziezred emlékművének a cikkben javasolt helyen történő elhelyezésével is. A következő évi költségvetés megállapításakor a Ta­nácsnak javaslatot teszünk ezen munkák pénzügyi fe­dezetének biztosítására. Békési József Eger Város Tanácsa általános elnökhelyettese Válaszol az illetékes Dolgozzunk együtt! A Népújság július 10-i számá- sához kérjük az emh'tett levél nak Üzen a szerkesztő rovatában névtelenségbe burkolódzó írójá- a névtelen levéh'ró néhány nem nak is a segítségét. Dolgozzunk kívánatos jelenségre hívja fel a fi- együtt, hogy a tanács a rendelke- gyelmet, amit Füzesabonyban zésre álló lehetőségeket a legop- tapasztalt. A tanácsot érintő kér- timálisabban használhassa fel. A déseknél a jobbító szándékú ész- közérdekű javaslatokat köszön- revételek ügyében intézkedtünk, jük. Azon munkálkodunk, hogy fia­tal városunk egyre kulturáltabb dr. Bocsi József körülményeket biztosítson az itt tanácselnök élőknek. Céljaink megvalósítá- Füzesabony Jő szóválj emberséggel Nemrégen közúti karambol szenvedő alanya voltam Füzesa­bonyban, méghozzá éjjel. Az esettel kapcsolatos rendőri intéz­kedések és a roncs elszállításával kapcsolatos dolgok fél 1-ig tar­tottak. Fél 11-től a fent emh'tett időpontig terjedő időszakban két olyan rendőrrel találkoztunk, akiknek melegszívű emberségét, jóindulatát sohasem fogjuk elfe­lejteni. Tudjuk, hogy munkáju­kat végezték, s arról nem tehet­tek, hogy mindezt szakadó eső­ben, éjjel, néha-néha az URH-s járőrkocsiba visszahúzódva kel­lett tenniük. Ez a kötelességük, de udvarisnak lenni, segítőkész­ségről tanúbizonyságot tenni, a bőrigázott károsultat jó szóval látni, már humánumot jelent. Talán bemutatkoztak, talán nem, erre nem tudnék pontos vá­laszt adni, mert az agyrázkódás sok mindent kivert a fejemből. Ezúton köszönöm meg segítsé­güket, példamutató cselekede­tüket. Szentirmai László Sárospatak Jogi ABC A végkielégítésről Jogrendszerünk többnyire társadalombiztosítási fogalom­ként ismeri, mégpedig az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatosan. Végkielégítés annak jár, aki­nek az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultsága azért szűnik meg, mert újabb házasságot köt. Ismeretes, hiszen csaknem tizen­öt éves gyakorlat az, hogy ha az özvegy az újabb házasságkötés­kor az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatárt már betöltöt­te, özvegyi nyugdiját — a házas­ságkötés ellenére — továbbra is kaphatja. Jelenleg a nőknél — hiszen va­lójában az állandó özvegyi nyug­díjnak általában náluk van jelen­tősége, férfi ezt csak kivételes esetben kaphatja meg — 55 év ez a korhatár. Tehát ha egy 55. élet­évét betöltött nő, aki állandó öz­vegyi nyugdíjat élvez, házasságot köt, újabb házassága alatt is meg­tarthatja ezt a nyugdiját. Kivéve, ha kifejezetten azt kéri, hogy ne­ki ne a nyugdiját folyósítsák az elkövetekező időkben, hanem egy összegben kaphassa meg végkielégítését. Hiszen ez az egy összegben megkapott pénz egy induló házasságnál „hozomány­ként” is számíthat. Bár az idősebb emberek rend­szerint konszolidált anyagiakkal kötik össze életüket, elképzelhe­tő, hogy új, közös életkezdésük­kor szükség van egy nagyobb ösz- szegre. A végkielégítés összege az özvegyi nyugdíj egyévi (tizen­két havi) összegével egyenlő. A végkielégítést nem hivatal­ból, hanem a nyugdíjfolyósító szervhez előteijesztett kérelem alapján állapítják meg. A kére­lem előteljesztése határidőhöz van kötve. Végkielégítés csak akkor adható, ha az özvegy az er­re irányuló kérelmét az újabb há­zasságkötéstől számított egy év alatt előterjeszti. Bizonyos esetekben beszélhe­tünk az özvegyi nyugdíj-jogo­sultság feléledéséről. Abban az esetben viszont, amikor az öz­vegy él a végkielégítés felvételé­nek jogával, a későbbiekben nem számíthat özvegyi nyugdíjra jogosultságának feléledésével. 4 Vállalatok, magánszemélyek, figyelem! A TESZKER Vállalat (Eger) megvételre felajánlja az alábbi raktáron levő készleteit: — elektromos szerelési anyagok, , Érdeklődni lehet: — ipari hűtőgép-szerelési anyagok, TSZKER KV. Eger, Baktai úti telepén, — fejőgép alkatrészek, szombat kivételével — vasszerkezeti és egyéb anyagok, naponta 8-14 óráig. szerszámok. Telefon: 16-018. r

Next

/
Thumbnails
Contents