Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 31., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Ha az apparátusból menni kell He »Ive «kedés, vagy « 3lh< ilyezkedés'S Ugye nem kell azt senki előtt bizonygatni, hogy sokáig kényelmesnek számított egy-egy apparátus- beli karosszék. Az idők persze változnak. Ezt igazolja az is, hogy a közelmúltban jó néhány embert felszólítottak a távozásra, szerencsésebb esetben pedig Ők maguk látták be, hogy ideje más munkahely után nézni. Akárhogy is esett, az érintettek egy részének nem volt könnyű szembesülni a kor „kíméletlen’’ követelményével, különösen akkor, ha tudjuk: manapság meglehetősen bizalmatlanul méregetik az apparátusból más helyre landolókat. De vajon ki és hogyan segíti a váltásra kényszerülő, volt politikai vezetőket? Hogyan élik meg Ők a sorsfordító napokat, heteket? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor kopogtattam az egri városi, a megyei pártbizottság ajtóin, majd amikor felkerestem néhány közvetlenül is érintett embert. Kell-e emelgetni a telefonokat? A városi pártbizottságon Farkas Józsefjüké.* a beszélgetőtársam. Mondja: idén áprilisban tárgyalták a pártmunkával ösz- szefuggő időszerű kérdéseket, és ott esett szó először arról konkrétan, hogy a vállalatoknál, a különböző gazdálkodó egységeknél lehetőleg minél előbb meg kell szüntetni a függetlenített párttitkári funkciót. Ezt az állás- foglalást indokolja az a kissé későn jött felismerés, hogy a pártnak ki kell vonulnia a munkahelyekről, s hogy a többpártrendszer deklarálását követően az MSZMP mellett a többi politikai szervezetnek is teret kell adni. Természetesen az adott kollektíva dönt arról, hogy szüksége van-e a függetlenített tisztségviselőre, s hogy vállalja-e annak finanszírozását, vagy nem. Az eddigi tapasztalatok mindenképp kedvezőek. A Csepel Autógyárban májustól üzemvezetőként, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál személyzeti osztályvezetőként, a tanácsi építőknél pedig számviteli csoportvezetőként dolgozik a párttitkár. Ez csupán néhány példa, de a sort lehetne folytatni, s ha minden igaz, ez év végéig minden gazdálkodó egységnél ez a gyakorlat érvényesül.-Ez mindenképpen örvendetes, de mi a helyzet a városi apparátusból kikerülőkkel? Sűrűn kell-e emelgetni a telefont, hogy a volt munkatárs megfelelő helyre kerülhessen? — Ez manapság csak még nagyobb visszatetszést szülne — mondja a titkár. — Annyit tehetünk, hogy munkahelyi ajánlással segítjük őket. Egyébként az a jellemző, hogy munkatársaink pályáznak egy-egy megüresedett munkakörre, és amennyiben alkalmasnak, és szakmailag felkészültnek bizonyulnak, alkalmazzák őket. Hangsúlyoznám: ezek nem bújtatott, alibi állások, és szigorúan a vállalatok, intézmények vezetői döntenek arról, hogy elfogadják-e az illető jelentkezését, vagy sem. Neveket, konkrét eseteket sorol Farkas József, és arra kér, keressek meg személyesen néhány érintettet, hogy ők nyilatkozhassanak a változásról. (A fenti beszélgetéseket követően kaptuk a hírf.egyik nyilatkozónk, Farkas József, a városi pártbizottság titkára munkahelyet változtatott. A Finomszerel- vénygyárban eredeti szakmájában helyezkedett el.) A megyei pártbizottság listája A megyei pártbizottságon Juhász Lajos, titkár fogad egy gépelt listával. Azok szerepelnek rajta, akik a tavalyi májusi pártértekezlet óta eltelt időszakban távoztak a megyei politikai vezetésből. Kilenc emberről van szó. Többségük tanult szakmájában helyezkedett el. A beszédes lista alapján azonban az mindenesetre megállapítható, hogy kivétel nélkül vezetői posztra kerültek az érintettek. Alkalmasságukról az idő fog dönteni. Útravalóként itt is azt kapom, keressem meg személyesen a volt munkatársakat. Igaz, azt is megtudom, hogy az elhelyezkedésnél igyekeznek ’’helyzetbe hoz- ni”a kollégákat és viszonylag humánusan megoldani a továbblépést. Akinek nem nyúltak a hóna alá Kalmár Imre, a megyei földhivatal vezetője készségesen beszél magáról. Huszonegy évet dolgozott az apparátusban, és 1987- ben teljesülhetett régi vágya: visz- szatérni szakmájához. — Én még a nagy fordulatot jelentő pártértekezlet előtt léptem. Régi szándékom volt ez. Annak idején sem magam kívánkoztam a politikai vezetésbe, hanem hívtak. Termelőszövetkezetben dolgoztam, és nagyon szerettem a szakmámat. 1984- ben a járások megszűnésekor kértem először a vezetést: járuljanak hozzá, hogy tanult szakmámban helyezkedhessem el. Akkor elutasították kérésemet, és azt a feladatot kaptam, hogy segítsek a járási apparátusban dolgozók helyzetének megnyugtató elrendezéséről. — Önt ezek szerint nem marasztalta a kényelem. — Nézze, én soha nem tekintettem a mozgalmi munkát nyugdíjas állásnak. S mivel szakmailag is továbbképeztem magam a politikai munka mellett, arra törekedtem, hogy mielőbb a szakmámban dolgozhassak. Egyébként is voltak vitáink az akkori vezetéssel, a bürokratikus munkastílus miatt. De ezek a véleménykülönbségek nem rontották meg viszonyunkat. Kalmár Imre tehát nem bukott káderként kényszerült helyet változtatni. Időközben alaposabban megismerkedett a földhivatali munkával, annak területeivel, s mivel a hivatalban dolgozók is ismerték felkészültségét, tisztelték emberi tulajdonságaiért, a megüresedett vezetői székre valóban jó eséllyel pályázott. — Én választottam ezt a munkakört és a hozzá vezető utat is egyedül jártam végig. Engem nem a párt segített ehhez az álláshoz. Igaz, ajánlottak nekem más kecsegtető posztokat is, de olyan területen, amihez egyáltalán nem értettem. Én agrármérnök vagyok, és ebben a szakmában vagyok járatos. Nem tudtam volna elképzelni, hogy olyan helyen igazgassak, amelyhez semmilyen szakmai felkészültséggel nem rendelkezem. A választás jónak bizonyult. A hivatal tevékenységét rendszeresen ellenőrzik a szakmai felügyeleti szervek, másrészt a lakosság is állandó kontrollt jelent. Az elmúlt évek során akadt példa a munkahelyen belüli szankcionálásra a kollektíván belül is, de a vezető elleni bizalmatlanságból származó konfliktusra nem. Akivel mostohán bántak Sós Tamás, a volt Heves Megyei KISZ-Bizottság első titkára — úgy tűnik — későn lépett. Az iljúsági szervezet felbomlását, átalakulását követően az első titkár is úgy érezte — életkora (35 év), s a megváltozott követelmények — váltásra késztetik. Becsületére legyen mondva, nem hagyta ott a süllyedő hajót akkor sem, amikor a válságjelei napnál világosabban mutatták: vége a KISZ-nek. Több lehetőség is kínálkozott az elhelyezkedésre. Ezek közül, volt, amelyet nem vállalt el, volt, amely a pályázati megméretés miatt bizonyult elérhetetlennek. Mindenesetre az ő esetében elmondható, hogy nem egészen olyan módon segítették a munkahelykeresésben, mint más, hasonló helyzetben lévő vezetőket. Választásáról így beszél: — A 212-es számú Szakmunkásképző Intézetben fogok történelmet tanítani. Nem új számomra ez a feladat, hiszen két éve adok órákat ebből a tárgyból harmadéveseknek. Annak idején a szakdolgozatomat a középfokú szakemberképzésről írtam, és egy jó ideig foglalkoztam előző munkahelyemen a középfokú iskolai területtel is. Mivel a 212- es iskolához mindig is kötődtem, s jól ismerem az ott dolgozókat is, örülök, hogy végül is ilyen csapatba kerülhetek. A tanítás mellett egyébként a Megyei Művelődési Házban is vállaltam feladatot, a közművelődésben egyfajta instruktori tevékenységet végzek majd. — Hogy fogadtak a pedagógus kollégák? — Úgy érzem, emberileg elfogadtak, a bérkülönbség okozta feszültségeket azonban nem hallgathatom el. Igaz, az én fizetésem így is 5000 forinttal kevesebb lett, ám az átlagos pedagógusbérekhez viszonyítva ez a mostani összeg is magas. Megértem, hogy ez ellenérzést szül, épp ezért nagyon bízom abban, hogy a szeptemberi bérrendezés feloldja ezt a konfliktust. Másrészt azt is tudom, hogy a zökkenő- mentes beilleszkedéshez alaposabban meg kell ismerkednem a szakmával. A nyaramat már megterveztem. Szeretnék intenzív nyelvtanfolyamon elsajátítani egy nyelvet. Nem vonom ki magam a mozgalmi munkából sem. Továbbra is tagja vagyok a megyei pártbizottságnak, részt- veszek lakókörzetünk politikai centrumának kialakításában és a reformkor kezdeményezéseiben is. Előző munkahelyemről is úgy jöttem el, hogy a kapcsolatom nem romlott meg a volt munkatársakkal. Épp ezért, ha esetleg véleményemet kérik, ha keresnek, nem zárkózom el, ugyanis nem szeretnék abba a hibába esni, mint néhány volt vezető. Nem fordítok hátat a volt munkahelyemnek. Bárhogy is van, Sós Tamással kissé mostohán bánt a vezetés, különösen akkor, ha tudjuk: más, hasonló helyzetben lévő emberekre jóval nagyobb figyel- -met fordítottak, amikor szóba került az elhelyezkedés. Igaz akadt volna olyan lehetőség számára is, ami anyagilag kedvezőbb lett volna a jelenleginél, de azt épp azért nem fogadta el, mert távol állt attól a területtől, amihez ő valójában ért, attól, amelyben az elmúlt évek során jártasságra tett szert. Aki csak januárban hajlandó nyilatkozni Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának volt első titkára. Később a megyei pártbizottság munkatársa a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megbízott igazgatóhelyetteseként dolgozik most. Köztudott, hogy személyét az utóbbi időben sorozatos támadás érte, nemcsak a sajtóban. Ezért is kértem beszélgetésre, vele tisztázandó az esetleges félreértéseket. Arra kért, hogy januárban keressem meg, akkor majd higgadtan tud válaszolni a legkényesebb kérdésekre is. *** Csupán néhány példát ragadtunk ki a sok közül, azzal a szándékkal, hogy olvasóink betekintést nyerhessenek abba az időszakba, amely a hatalom egykori képviselőinek letűnésével, illetve sorsuk további alakulásával függ össze. De talán ebből is kiderül: akik, a zsírosabb pozíciókban bízva várták az ”átmentést”, mára egyedül maradtak, és épp ezért kissé kényelmetlen helyzetbe kerültek. Aki idejében lépett, és megfelelő ”hátszelet kapott,” meglehet, álmatlan éjszakáival fizet a mások által felkutatott, és a mások, talán rátermettebbek elől elorzott lehetőségért. Persze akadnak kivételek is. Szerencsére. Az azonban bizonyos, hogy akit manapság kényszerít lépésre az idő, és a körülmények, az nincs könnyű helyzetben, különösen akkor nincs, ha korábban megszerzett ismeretei a hivatásos, s jól fizetett politizálás évei alatt mára elavultak. Márpedig mondhatnák többen: ez csupán a jéghegy csúcsa. Az igazi lavina még most kezdődik. Ugyanis valószínűleg a közeljövőben is lesznek olyanok, akiknek mennie kell. Nekik viszont számolniuk kell leendőbeli kollektívájuk alapos megméretésére, esetleg ellenkezésére is. Hogy kik is valójában ezek az emberek? Áldozatok, vagy múltjukért ily módon fizetni kényszerülő egyszerű emberek? ítélje meg ki-ki saját belátása szerint. Égy dolgon azonban nem lehet vitatkozni: ez a folyamat is egy korszak lezárásának része. Barta Katalin Új munkahelyeket teremtenek a kisvállalkozások Egyre több új munkahelyet teremtenek a kisvállalkozások; tavaly több mint 80 ezerrel nőtt a főfoglalkozású tagok, alkalmazottak létszáma, s hasonló emelkedés várható az idén is. Az ÁBMH Munkaügyi Kutatóintézetében készült felmérés szerint 1982 januárja óta — a jogszabályok akkor tették lehetővé a hagyományos kisipar, kiskereskedelem mellett újabb vállalkozási formák, mint például a gmk-k, kisszövetkezetek indítását — 220 ezer új munkahely létesült a kisvállalkozásokban. Ez nagyobbrészt a kisszövetkezetek növekvő munkaerőigényéből adódott; az újonnan felvett tagoknak, alkalmazottaknak csaknem a fele itt talált munkát. További 16 százalékuk a kisiparban, 13 százalékuk a magánkereskedelemben, 10 százalékuk a gazdasági munkaközösségekben, 9 százalékuk pedig a szakcsoportokban helyezkedett el. így jelenleg a statisztikai nyilvántartások szerint már több mint 300 ezren dolgoznak a különféle kisvállalkozásokban, ezek biztosítják az aktív dolgozók csaknem 7 százalékának megélhetését. Tényleges létszámuk azonban ennél jóval nagyobb, mert a statisztikai felmérésekből kimaradtak a mezőgazdasági kistermelők, akiknek száma ugyancsak nő. A gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadásával várhatóan tovább bővül a kisvállalkozások köre, s így újabb munkahelyek teremtődnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy az új lehetőségek közül a magánvállalkozók a pjt-ket, betéti társaságokat részesítik előnyben. A szakemberek arra számítanak, hogy ezek a kisebb társas vállalkozások előbb-utóbb felkeltik a külföldi befektetők érdeklődését is. (MTI) Tísza-tó: halászat varsával Régi hagyományai vannak Poroszlón a halászatnak. A „Magyarszovjet Barátság” Termelőszövetkezet halászati ágazata a Tisza-ta- von 10 ezer hektárnyi vízfelületen gazdálkodik, kisszerszámos halászattal. Az ősi mesterség mai utódai mintegy 1000 varsát néznek át nap mint nap, kora reggeltől délidőig. Az idén mintegy 800 mázsa süllőt, harcsát, pontyot, csukát szeretnének befogni, és a céltudatos halgazdálkodást kívánják megvalósítani.
