Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
8 NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. július 29., szombat Hogyan kíméljük a szívünket? Ötven éves nyilatkozat — Ismerős rizikófaktorok — Az ember olyan öreg, amilyen az érrendszere — Élethosszabbító intézet Amerikában Az emberi test motorja a szív. Ha a motor meghibásodik, netán leáll, akkor döcög, illetve leáll a szervezet működése, meghal a beteg. A szívnek, ennek az ökölnyi kis hűsdarabnak a sorsa éppen fontossága miatt már évezredek óta foglalkoztatja az orvostudományt, az egész emberiséget. Bizonyára senki el nem hitte volna — még néhány évtizeddel ezelőtt sem —, hogy a beteg szívet, az ereket ki lehet cserélni, vagyis elvégezhető a komplett generáljavítás. Ezek a műtétek még gyermekcipőben járnak abból a szempontból, hogy csupán a világ egészségügyileg fejlett országaiban gyakoriak, és mindössze az utolsó években növekszik rohamosan a számuk. Szerencsénkre a magyar orvosok a fejlődés élvonalában járnak, és a szívműtéteket évente ezerszámra hajtják végre, meghosszabbítva ezzel az életkort, visszaadva — az egyébként halálra ítélt embernek — az életet. Manapság se szeri, se száma azoknak az ismeretterjesztő könyveknek, amelyek a szívvel, az érrendszer betegségeivel foglalkoznak, és egyöntetűen amellett teszik le a garast, hogy a titokzatos ördöglakat kulcsa a pervenció. A bajok megelőzése! A szívsebészet karrierje üstökösként száguld fölfelé, miközben régi — fél évszázados — írásokat böngészve azt tapasztaljuk, hogy a belgyógyászok már akkor is nagyon sok mindent tudtak és mondtak a szívről, amelyek annyiban számítanak meglepetésnek, hogy összevetve a mai egészségügyi propagandával — tenger sok hasonlóság van közöttük. Pekanovich István dr. egyetemi magántanár — a vele 1930- ban készült riportban — az alábbiakról nyilatkozik: amikor a szívbetegségről beszélünk, ne csupán a szívre gondoljanak, sokkal inkább az egész érrendszerre, amelyen keresztül a vér a szervezetbe áramlik. Az erek nyilván nem holmi élettelen csövek, hanem élő és működő szervek, amelyeknek egészsége ugyanolyan fontos, mint a szívé. Ne feledjék: mindenki olyan öreg, amilyen az érrendszere! A korabeli folyóirat statisztikai adatai úgyszólván meglepik az embert, nem kevésbé az akkori helyzetről nyújtott véleményt. — A magyar statisztikai kimutatás szerint (1929) a szívbetegségek következtében elhunytak száma több külföldi államban, a húsz évvel előbbinek kétszeresére emelkedett. Hazánkban az „ötszörösére”! Valamikor a tuberkulózist tartották népbetegségnek, most a legpusztítóbb a „szívhalál”. 1934-ben Budapesten az összes halálesetek 22 százaléka volt szívhalál, ezzel szemben a tuberkolózisban elhunytaké 10 százalék. Azt is lehetne mondani, hogy a szívhalál a városok specialitása, szemben a TBC-vel, amely inkább vidéken szedi az áldozatait... Pekanovich István végezetül a következőket mondja a szóban forgó riportban: — akárhogyan is legyen, a jelek feltétlenül arra intenek, hogy az emberek jobban törődjenek a szívükkel, mint a boldog békeévek gondatlanságában.... Ezzel tulajdonképpen már a lényegnél tartunk, hiszen bebizonyosodott, hogy a „szívhalál” veszedelme immár több mint fél évszázada tragédiaként ül hazánkon és pusztítja népünket, kegyetlen valóságként megkülönböztetve minket Európa többi népeitől... Ha baj van, arra nyilván keressük a gyógyírt, és már a huszas évek végén, a harmincasok elején is feltették a kérdést: ha valóban ilyen mérgesen támad a szívhalál, akkor mi lehet az ellenszer? Hogyan védekezzünk a szívbajok ellen? Anélkül, hogy a manapság már betéve ismert rizikófaktorokat felemlegetnénk: lássuk, mit ajánlott a korabeli sajtó a lakosságnak? Érdemes ráfigyelni a hasonlóságokra és különbségekre, amelyek láttán önkénytelenül is felsóhajt az ember: nincs új a nap alatt! — Azt kérdezik, hogy küzd- jünk a szívbajok ellen? Nos, erre a kérdésre nehéz felelni, mert bizonyos fertőzések, így az izületi gyulladás, a mandulák és fogyö- kerek szeptikus megbetegedései, továbbá a gyermekkori fertőző- betegségek; diftéria, skarlát, de a vérbaj is, okozhatnak érrendszerbeli és szívbillentyű megbetegedéseket. Meg kell jegyeznünk, hogy a szívbajok keletkezésében sokszor fontos szerpet játszanak a „lelki” okok, és ezeket nem szabad lebecsülnünk. Itt álljunk meg egy szóra, és állapítsuk meg, hogy a fél évszázad előtti orvostudomány, a szívbajok egyik okozójaként a „lelkieket” veszi számba. Ezeket ma stresszhatásokként „tiszteljük”. Ám, ne vegyük el az ismeretlen szerző kenyerét és folytassuk a gondolatmenetet az ő szavaival, amelyet az Új Idők-ben adott közre. — A mai élettel járó kenyérgondok, a bizonytalanság fokozott érzése, szinte állandó ideg- feszültségben tartják az embert, és ennek a folytonos feszültségnek a következményei a korán jelentkező érelváltozások és szívmegbetegedések. A bánatok, gondok, a rendszertelen életmód, az alkohol, a nikotin, és azok mértéktelen élvezete, ugyancsak elváltozásokat idézhetnek elő. Akaraterő kérdése, hogy valaki hogyan, milyen mértékben képes a szívét és az ereit kímélni azzal, hogy kikapcsolódik az életiram tempójából és lelkiállapotát, idegrendszerét nyugalmi állapotba helyezi. íme! Ötven évvel ezelőtti, de ma is pontosan érvényes korrajz és szabályok, mintha most olvasnánk valamelyik egészségügyi folyóiratban vagy hallgatnánk a rádióban. — A nyugalom egyik legnagyobb jóttevője a szívnek, még a fertőzés okozta szívbetegeknél is, amikor pedig már az orvos van hivatva meghatározni a gyógyítási formákat. Az idegek megnyugtatására, s a felzaklatott lelkiállapot levezetésére, kiválóan alkalmasak a már rendszeresített hétvégi pihenők, a víkendek, nagy, kényelmes séták a szabadban. Nem megerőltető-sportok űzése szintén ajánlatos, napfürdőzés, és az éjszakai élettől való tartózkodás ajánlatos... Ezeket a tanácsokat valójában ötven esztendeje halljuk, tudjuk, csak éppen nem, vagy alig fogadjuk el, amelynek következménye, hogy a szívinfarktusok korát éljük, a koszorúérbetegségek gyakorisága soha nem látott mértéket ölt. Mindezekre vigasz, némi segítség is lehet a tudomány ugrásszerű fejlődése, a modem műtétek és eljárások egész sora, azonban az életmódváltoztatás nélkül a rizikófaktorok figyelmen kívül hagyása miatt, a keringési betegségek továbbra is a népbetegségek szintjén maradnak. Arat a halál! Statisztikai számaink ijesztőek, noha több civilizált országban a betegség már némileg visszavonulóban van. Érdekes megfigyelni a kisebb panaszokra adott korabeli válaszokat: — Sokan már az erősebb szívdobogásból is arra következtetnek, hogy szívbetegek. Ez a felfogás téves, mert a szívdobogás oka legtöbbször nem is magában a szívben, hanem az idegrendszer zavaraiban keresendők. A szívdobogás tehát ideges tünet, és nem szívbaj! A szívtáji fájdalmaknál is — a legtöbb esetben — az izomzat, az idegek fájnak, tehát ebből nem lehet feltétlenül szívbajra következtetni. A cikk a későbbiekben kitér arra, hogy a rendszeres orvosi vizsgálat elkerülhetetlen a helyzetjavítása érdekében. Az Egyesült Államokban felállították az Egészségmeghosszabbító Intézetet, amelynek áldásos munkája révén csökkent a szívbajesetek száma, és az USA-ban az átlagéletkor elérte a 65 évet (1930). Az ajánlatok, amelyet a folyóirat tesz a szakorvosok véleményei alapján tulajdonképpen azonosak a maiakkal. Nikotinmentes élet, korszerű táplálkozás, só—, és cukorszegény étkezés, sok mozgás és minél kevesebb lelki megterhelés. Érdekes, hogy a harmincas év tiltásai között nem, vagy alig szerepel az alkohol. Rohanó világunkban — a korszerű gyógyítás mellett — nincs hiány bölcs tanácsokban, új módszerekben és gyógyszerekben sem. Rajtunk áll, hogy csupán hallgatjuk-e ezeket a tanácsokat, vagy meg is fogadjuk, és ezek szerint élünk, rendezzük át az életünket. Ki-ki felelősséggel tartozik önmagáért, a családjáért, a társadalomért, és bármenynyire sem ideális a javulás a jelenlegi zaklatott élet, folytonos stresszhatás, mégsem állhatunk tétlenül. Egymásra is vigyáznunk kell! Szavainkra és tetteinkre, ugyanis ezek — gyakori és súlyos esetekben — nem csupán a lelket, de a „szívet” is megölik... Szalay István Hanvi jegyek és ban] ^jegyek Mozart halálának évfordulójára, 1991-re méltóképpen készülnek Ausztriában. S ez nem lehet más, mint hogy játsszák is műveit — írta a La Croix, utalva arra, hogy a díszelőadásban a brüsszeli opera is érdekelt: a bécsi operával közösen adják elő Mozart leghíresebb dalművét, a Szöktetés a szerájból című remekművet. A fogadtatás felől sem lehetnek kétségeink, hiszen a diadalát az ősbemutató óta tart. II. József, a kalapos király, az első előadás végén állítólag ellágyulva mondta róla: „Ez az opera túlságosan szép a mi fülünknek, és milyen rengeteg hangjegyből áll!” Mozart válasza: „Egészen pontosan annyiból, fenség, amennyire szükség van.” Meglehet, ez vezérelte szomszédainkat abban is, hogy az új, 5000 schillinges bankjegyet Mozart képe díszíti majd. Vajon hányán idézhetik majd a zeneszerző képét nézve: Pontosan annyi van belőle, amennyire szükség van.... A közönségdíjas kép: Támo- Kitúrtak. A díjnyertes szimferopoli V. gatom a javaslatot, V. Kihtyenko Zabolotszkih felvétele (Fotó: APN-repro — MTI) vinnyicai amatőr munkája A fotográfia 150. évfordulójára Humor — amatőr fotókon Köztudomású, hogy a humor — komoly dolog. Még inkább az a fotóművészetben. Armavir város amatőr fotósai tudnak némi tanáccsal szolgálni, mert a városban kétévente rendeznek országos amatőrfotó-kiállításokat. Az próbálkozhat ezzel a nem könnyű műfajjal, akinek van humorérzéke, el tudja kapni a mulatságos pillanatokat, nem sajnálja a filmet... De az a legfontosabb, hogy fotózás közben el kell felejteni ezeket a tanácsokat, mert aki ezekre gondol, soha nem tud humoros felvételt készíteni. Nyilván ezt tették a hagyományos armaviri országos verseny résztvevői is. A rendezők — az armaviri amatőr fotóstúdió tagjai — az ország minden részéről, sőt külföldről is hívtak vendégeket, legalábbis fotóikat. Szinte az egész város megnézi a mulatságos vagy szatirikus élű kiállítást a stúdióban. Ezúttal két évforduló jegyében rendezték meg a fotókiállítást. Egyrészt a fotográfia is másfél száz éves, másrészt Armavir is éppen alapításának 150. évfordulóját ünnepli. A versenyre 800 amatőr fotós küldte el munkáit, s a szervezőbizottság 250 fotót talált kiállításra érdemesnek. Díjaztak 17 alkotót, éskülöndijakat is kiadtak. Az egyik közönségdíjat egy vinnyicai amatőr, V. Kihtyenko nyerte el, Támogatom a javaslatot című képével. Az anyagot Armavir után bemutatják más szovjet városokban is, ősszel pedig a moszkvaiak is láthatják „A fényképezés 150 éve” című jubileumi kiállítás részeként. (APN - MTI-Press) Egy nehéz döntés Leállították az örményországi atomerőművet Az idén a Szovjetunió Miniszter tanácsának rendeletére leállították az örményországi atomerőmű első energiablokkját. Ugyanerre a sorsra jutott a második energi ablokk is. A szovjet atom- energetika történetében először fordul elő, hogy bezárjanak egy működő, magas műszaki színvonalú atomerőművet. Az örmény atomerőmű bezárásának határozata nem könnyen született. A köztársaság közvéleménye régóta nyugtalankodott az atomerőmű helyzete és üzemeltetési körülményei miatt. A létesítmény az örmény főváros, Jereván közvetlen közelében fekszik, ahol több mint egymillióan élnek. Jelentős a lakosság sűrűsége, az atomerőmű közvetlen környezetében is. Ezenkívül — s talán ez a legfontosabb — az atomerőmű földrengésveszélyes körzetben fekszik. Közelében található a köztársaság vízellátása szempontjából fontos ivóvízgyűjtő terület. E pszichológiai, erkölcsi és ökológiai érvek a csernobili erőmű katasztrófája után műszaki tényekkel bővültek. Az atomerőművek üzemeltetési szabályait megszigorították, s ekkor kiderült, hogy számos objektív ok következtében megoldhatatlan az atomerőmű olyan felújítása, mely biztosítaná fokozott sugárvédelmét és további biztonságos üzemeltetését. A szovjet kormány ezért úgy döntött, hogy két éven belül beszünteti az atomerőmű működését. A katasztrofális örmény földrengés azonban előrehozta a már korábban elfogadott határozat megvalósítását. A dolgok kimenetele optimális, ám Örményország szempontjából nem könnyű. Az atomerőmű leállítása ugyanis energiaellátási gondokat okozott. Éppen ezért a razdanyi vízi erőművet gyorsított ütemben négy új energiablokkal bővítik, növelik a meglévő vízi erőművek hatékonyságát, felújításuk és műszaki korszerűsítésük ütemét. Az örmény atomerőművet két év alatt hőerőművé alakítják. — Tudja, hogy Németh Miklós kormányfő egy második Kossuth Lajos? — Olyan lánglelkű? — Nem, ő is monoki gyerek. 1986 késő ősze volt. A főnök elégedetten számolt be a főszerkesztői értekezleten elhangzottakról. „- Az elvtársak odafönn elismeréssel szóltak a sajtó munkájáról. Az 1956 harmincadik évfordulójára kidolgozott és hibátlanul végrehajtott sajtókampány eredményes volt. Az agitpropos elvtársak szerint sikeresen vertük vissza a nyugati hecckampányt. Odafönt úgy látják, hogy a legközelebbi nagyobb évfordulón — az ötvenediken — az ’56- os résztvevők már nem lesznek az élők sorában, így arról akkor már szó sem fog esni. Az elvtársak szerint ez volt az utolsó nagyobb erőpróba, 1956 témája eltűnik a történelem süllyesztőjében.” így látták a politikai éleslátásukról híres elvtársak 1956 kérdését 1986-ban. Mindössze három éve. — Olvastad, hogy felülvizsgálják a laktanyák neveit? Sőt, ezentúl nem a laktanyákat, hanem az egységeket nevezik el híres személyekről. — Ha végiggondolom a dolgot, a nevek listája bővülhet. A kurucokat — Rákóczit, Thö- kölyt, Bercsényit, Vak Bottyánt stb. — nem fenyegeti veszély. A ’48-asok is stabilak: Kossuthtól Damjanichig minden oké. Most már előjöhet Görgey is. Tisztázva van. A ’ 19-esekkel már egy kis baj lesz. Kun, Szamuely, Korvin nem éppen kóser. Legalábbis mai szemmel. — Új korok is beléphetnek. Jó esélye van Attilának, Csaba vezérnek, Árpádnak, Szent Lászlónak és az összes Árpád-házinak. A Hunyadiak maradhatnak. Ugyanígy a törökverők. — A labancesélyek milyenek szerinted? — Károlyi Sándor minden további nélkül mehet. Ocskay még várjon. Viszont fel kell kutatni az első világháborús tábornokainkat. Gorlice, Doberdo hőseit. A szovjetunióbeli internacionalisták nem kelendők. A spanyolosak még jöhetnek, kiváltképpen, ha el is estek az Ebrónál. Második világháborús partizánoknak és ellenállóknak csak akkor van esélyük, ha nem kompromittálták magukat az ötvenes években. — Új nevek léphetnek be, mint az üstökösök. Stomm Mar- celtől Maiéterig. — Annyi új névadási lehetőség van, hogy nincs is annyi katonai egységünk. — Éz a szerencsénk. Nyolcéves fiam igencsak Nagymaros-ellenes. Nem az én hatásomra, saját maga alakította ki álláspontját, miután ismertettem vele a tényeket. A múltkor- jában említettem neki: lehet, hogy népszavazás lesz az építkezés leállítása ügyében. Mire felcsillant a szeme, és közölte velem, ő ellene fog szavazni. Tájékoztattam őt, hogy 18 éven aluliak nem szavazhatnak. Erre felháborodottan így szólt: — Ezek azt hiszik, hogy a másodikosok hülyék?! — Alapítok egy pártot. Ez lesz a neve: Magyar Nemzeti Radikális Demokrata Reformista Mérsékelten Liberális Környezetvédő Keresztény Néppárt. — S mi lesz a programod? — Azt még nem tudom. A fő, hogy a neve divatos legyen. Majláth László
