Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 28., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Szakszervezeti választások a Gagarin Hőerőműben Új érdekegyeztetési formára törekednek Az utóbbi időben leginkább a különböző alterna­tív szervezetek, politikai pártok nézeteiről, az MSZMP reformtörekvéseiről, hatalommegosztá­si szándékáról, a sztálini modell totális elvetéséről lehet a legtöbbet hallani, pedig a szakszervezeti mozgalom is keresi azokat az új formákat, mód­szereket, amelyek bevezetésével alkalmazkodni kíván a mai magyar politikai helyzethez, nem utolsósorban a tagság igényeihez. A vállalatoknál, intézményeknél a közelmúltban voltak és van, ahol még ezután lesznek a szakszervezeti válasz­tások. A Gagarin Hőerőmű Vállalatnál nemrégi­ben fejeződött be a teljeskörű választás. A GHV Szakszervezeti Bizottsága titkárának ismét Tresó László kapott bizalmat, mégpedig a szavazatok 99,2 százalékával. A választások újszerűségeiről és elképzeléseiről Visontán kérdeztük. Tresó László kapott ismét bizalmat — A választás fő jellemzői kö­zül nagyon lényegesnek tartom, hogy teljeskörű, alulról építkező volt, csak a szakszervezeti jelöl­tekre vonatkozott — mondja Tresó László. — Az első ütem­ben mintegy 70 csoportban sza­vaztunk az új bizalmikra és he­lyetteseikre. A különböző tiszt­ségviselők személyére jellemző volt a többes jelölés. Szerencsé­sebb lett volna, ha a szakszerve­zeti titkár személyére is több, de legalább kettő jelöltet ki tudunk állítani. Sokkal nagyobb meg­mérettetés lett volna!Tényleg de­mokratikusan zajlottak le a vá­lasztások, szinte mindenkinek lehetősége volt 2-3 jelölt közül választani. Új vonásként említe­ném a rétegképviseletet. A terüle­ti, gazdasági szerveződés oldalá­ról nézve, a főbizalmiak, vezető főbizalmiak egyszemélyben több réteget képviselnek. Ennek az a célja, hogy a döntések, állásfog­lalások objektívebbek legyenek. Lényeges volt, hogy az adott gaz­dasági területhez tartozó embe­rek döntötték el, őket kik képvi­selik vállalati szakszervezeti ta­nácsban, amely a korábbi válla­lati bizalmi testület (VBT) helyé­be lépett. — Miként lehetne összegezni a tapasztalatokat? — Jelentős a fiatalodás a szak- szervezeti tisztségekben. A cse­rélődés mértéke 50-60 százalé­kos. Végül is az emberek akarata győzött. Bárki ellenőrizheti a vá­lasztások objektivitását, hiszen nem titkos. Mindvégig töreked­tünk arra, hogy a választások nyíltan, nyilvánosan zajlanak le. Összességében tisztességesnek, korrektnek, demokratikusnak ítélem meg a szakszervezeti vá­lasztásokat. Most már minden azon múlik, ki hogyan dolgozik. A jövőre vonatkozóan lényeges feladatunk az új testület műkö­dési és szervezeti szabályzatának kidolgozása. (Fotó: Szatmári István) yjjp — A szakszervezetnek egyre nagyobb hangsúlyt kell kapni a mai válságos gazdasági és politi­kai helyzetben. Miben változik a szerepe vállalati szinten a Gaga- rinban? — A változás folyamathoz kötött, a gyakorlati életben való­sul meg. A tagság igényeihez tör­ténő alkalmazkodást, a jobb megfelelést tartjuk szem előtt. Munkánkat szeretnénk az eddi­gieknél nyíltabban végezni. Elis­merést váltottak ki tavaly vásár­lási akcióink, idén a külföldi cse­reüdültetési lehetőségek bővülé­se. Ma nagyobb önállóságra tö­rekszik a szakszervezet, jobban szeretné kifejezni a tagság véle­ményét. Remélem, jó irányba in­dultunk el mi is. Továbbra is alapvető feladatunk a munka- vállalók érdekeinek képviselete és védelme, testületek és tiszt­ségviselők révén, kollektív és egyéni esetekben. Ebbe belefér az összes munkaviszony kérdése, bérezés, anyagi elismerés, szoci­álpolitika. Ez a három nagy „sze­let”, ezek a súlypontjai ennek a munkának. Ebbe a dolgozókat bevonjuk és tájékoztatjuk. A jö­vőben a leglényegesebb kérdé­sekben — bérfejlesztés, szociál­politika, Kollektív Szerződés módosítása, a szakszervezeti bi­zottság is kidolgozza konkrét el­képzeléseit. Az érdekegyeztetés ezekről szól majd. Nyilván elő- konzultációk után. Természetes­nek tartom, hogy a szakszervezet ezentúl kidolgozza önálló elkép­zeléseit a fajsúlyos kérdésekben. A döntések így lehetnek a lehető legoptimálisabbak. Hiszen el­térő a szerepe a gazdasági veze­tésnek, azaz a munkáltatónak és a munkavállalót képviselőnek. Teljesen logikus, hogy más a vé­lemény egy-egy kérdésben, noha a fő cél természetesen az, hogy a vállalat eredményesen működ­jön, s biztosított legyen dolgozó­ink értelmes és hasznos foglal­koztatása, tisztességes anyagi el­ismerése, szociális támogatása, segítése! — Ez egy új érdekegyeztetési forma, de megvalósítása feltéte­lezi a vállalatvezetéssel a jó part­neri viszonyt, ebben esetenként a nem kis kölcsönös toleranciát, nélkülözve minden merevséget, a saját álláspont elképzelés min­denhatóságának hangsúlyozá­sát. Akár a munkáltató, akár a munkavállalót képviselő részé­ről. Csak így lehet, nem? — Igen, érvényt kell szerez­nünk annak, hogy feladataink el­látása során a gazdasági vezetés­sel nem alárendelt a szerepünk, hanem partneri viszonyban kell dolgoznunk, az eltérő érdekek intézményes rendezésével. Az együttműködés fő jellemzője a konszenzus, a kiegyezés, formái a jelzés, a tárgyalás, a vita, a meg­egyezés és a nyilvánosság előtti fellépés kell, hogy legyen! Korcsog Béla AmtóHoszorU Az aratási koszorúba minden benne legyen, amit az ember aratott — tartja Kállai Józsefné az al- bertirsai Szabadság Mgtsz tagja. Búza, árpa, zab, nem hiányozhat a műalkotás igényű munkából. Idős emberektől tanulta meg a koszorúkészítés mesterségét felelevenítve a 4-5 évtizedes hagyo­mányokat. (Fotó: Kerekes Tamás — MTI) Levelezőlapok Harzból és más tájakról (II/2.) Nyugat-Berlin — kelet felől Kiindulóhelyünk az NDK-beli városka Hosszú autóút egy napra oda- vissza Wernigerodéból, de meg­kockáztatjuk megközelíteni Nyugat-Berlint. Göttingen ugyan közelebb esne, de oda ví­zum kell. Az ember tehát elindul az autópályán. Már az odaúton zavar támad, mikor behajtunk — tagjainkat kinyújtóztatni — egy tranzitparkolóba. Két perc sem telik el, rendőrautó suhan elő a figyelőállásból. Határozottan közli: keletieknek itt nem lehet megállni. Haladunk tovább. Fürge Mazdák, BMW-k suhan­nak mellettünk, az egyiknek ab­lakát zöld útlevelekkel tapétáz­ták ki török utasaik, lássuk kik ők. A határon kiderül: az NDK- valutát le kell adnunk, nem vihe­tő ki az országból. Vállaljuk az adminisztrációt, pénz nélkül idá­ig nem mehettünk, mi van, ha defektet kapunk? A 2x2 méteres kis bankban idős hivatalnok könyveli el a pénzt, azt ígéri, este visszakapjuk. Nem tudjuk még, hogy legalább másfél órás sorban állás, türelemjáték után lesz ez így, míg egy nyugdíjas nénike a hátsó bejáratnál visszaszámlálja az aprót. A szögesdrót sajnos igaz, tapasztaljuk. Ám a határő­rök korrektek, igaz, csak keleti kocsikat állítanak félre, az NSZK-ból jövő tranzitátutazó­kat nem ellenőrzik. ♦ Nyugat-Berlin. Egy külvárosi parkolóban keresünk helyet. Eldöntjük, hogy az S-Bahn- nal közelítjük meg a belvárost. A megállónál betérünk egy trafik­ba, vonaljegyet kérünk a gyors­vaséira. A trafikos gúnyosan ne­vet, rágógumit vagy öngyújtót kínál helyette. Szemben zöldsé­ges, a mohóbbak rögtön banánt, ananászt vennének, de tartalé­koljuk a pénzt. A vonaljegyet au­tomatából vesszük, végül 2 már­ka 70, nekünk forintban annyi, mint egy 100 kilométeres vonat­jegy itthon. A Kurfürstendam- mon végeláthatatlan embertö­meg. Az egymást érő üzletek üvegportáljai kitárva, már az ut­cán töméntelen áruhalmaz, min­den pénzköltésre csábít. Egyéb­ként is nyári vásár van. A nőknél itt még mindig hódít a mini, kü­lönböző „fajsúlyúak” is felve­szik. Az emberek ápoltak, nyu­godtak. Amellett extravagáns fi­gurák, csavargók, különböző szintű, fajú emberek. Többen af­rikai kösöntyűket, ritka hangsze­reket árulnak. Itt látunk koldust is. A presszók teraszai délután már telve, egy alkalmi színész ki­festett arccal a járókelőket utá­nozza. Nagy a közönsége, sikere is. * A hatalmas áruházak emeletén csak lézengenek az emberek. A liftajtó kinyílik: szőke, sárga, kék, rövid, hosszú parókák tölte­nek meg egy teljes vásárlószintet, egy emelettel lejjebb lágy fehér­neműk feszülnek a próbababák­ra, feljebb csaknem eltévedünk a hifi-áradatban. Aztán lehet sült krumplit enni a MacDonalds-ban 90 forintért, üdítőt venni az utcai automatá­ból 30-ért. Ez az átszámítás csak nekünk tragikus, hiszen az átlag- kereset kétezer márka fölött van. Az utcán hároméves BMW-t kí­nál az ablakba kifüggesztett cé­dula tanúsága szerint háromezer márkáért tulajdonosa. * Hazafelé a határőr pecsétel, el­felejtjük a Mehrwersteuer-t szig­náltatni, olyan gyorsan megy. A keletnémet határőr fegyverről s * videóról érdeklődik. Ez utóbbi bevitele ugyanis tilos az NDK- ba. Nincs, nincs, mondjuk kime­rültén. S elővesszük a reggeli szendvicseket. (Vége) Jámbor Ildikó Kétszáz kilométerre már a nyugat-berlini forgatag Valóban lassú az autók elvámolása? Magánforgalomban tavaly egész évben csupán körülbelül 10 ezer személyautó érkezett az országba. A vámtételek év eleji kedvező változása hatására az el­ső félévben már mintegy 20 ezer nyugati személyautót hoztak be a magyar állampolgárok. Na­ponta 100-150 autó érkezik ilyen módon az országba. (Mint ismeretes, január óta a négyéves­nél nem idősebb 1600 köbcenti­méteresnél nem nagyobb benzin üzemelésű és a maximum 2000 köbcentiméteres dízel meghajtá­sú személyautókra 10 százalékos vámot számítanak.) így jelentő­sen megnövekedett a gépkocsik vámkezelésével foglalkozó Vám- és Pénzügyőrség szakem­bereinek munkája. Sokszor elő­fordul torlódás, az ügyfelek az ügyintézés lassúságára panasz­kodnak. A Vám- és Pénzügyőrség Or­szágos Parancsnokságán Balogh György vezérőrnagy elmondta: a torlódás általában hétfőn és kedden, főleg a délelőtti órákban tapasztalható. Délutánonként, sőt a hét utolsó munkanapján ke­vés az ügyfél. Ennek az a magya­rázata, hogy a vásárlók többsége a hétvégén hozza haza az új au­tót, és a hét első napjaiban keresi fel a vámkezelő helyet. Az így ki­alakult csúcsokat természetesen nem győzik a hivatal szakembe­rei, de ezekre az időszakos roha­mokra nem is lehet felkészülni. Például a budapesti Gvadányi úti vámkezelőhelyen csupán dél­előtt nagy a tömeg, délután szin­te alig akad ügyfél. Hasonló a helyzet az ország vidéki vámke­zelő helyein, Győrött, Zalaeger­szegen, Pécsett, Szegeden, Deb­recenben és Miskolcon. Vidéken reggel 7-től este 7-ig tartanak szolgálatot. Naponta azonban csak 30-40 személy vámoltatja autóját. Délután 3 órakor pedig gyakorlatilag — ügyfélhiányban — már nincs ügyintézés a hivata­lokban. Csúcsidőben nagymértékben lassítja a munkát, hogy az ügyfe­lek papírjai hiányosak, sokszor nem rendelkeznek a vásárlást igazoló számlákkal. Az is gyako­ri eset, hogy nincsenek rendben a gépkocsi átírását bizonyító papí­rok. Olyan esetben, ha a kirótt vám nem haladja meg a 100 ezer forintot, az ügyfélnek helyben kell fizetni. Sokan azonban erre nem készülnek fel, és nem ren­delkeznek elegendő készpénz­zel. Balogh György ezért arra hív­ta fel a külföldön autót vásárlók figyelmét, hogy előzetesen pon­tosan tájékozódjanak arról, mi­lyen papírok, igazolások szüksé­gesek a gépkocsival kapcsolatos vámeljárás lefolytatására. Vegyes vállalat: Pozifort Színes filmek hívására Pozifort néven színes filmek előhívására magyar-szovjet ve­gyes vállalatot alapított a váci Forte, a leningrádi Fényérzé­keny Anyagok Gyára, az ugyan­csak leningrádi Objektív Szol­gáltató Szövetkezet, valamint a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat. A magyar-szovjet vegyes vál­lalat keretében Leningrádban színesfotó-laboratórium kezdi meg a működését. A 950 ezer ru­beles, azaz 27,5 millió forintos induló vagyonnal rendelkező ve­gyes vállalat létrejöttéhez a ma­gyar Forte (35 százalékos része­sedéssel) a gépeket és a techno­lógiát, a szovjet Pozitív Fényér­zékeny Anyagok Gyára pedig az épületeket és az infrastruktúrát adta. A szovjet Objektív Szolgál­tató Szövetkezet a lakossági és a közületi filmek begyűjtését vál­lalta, míg a Chemolimpex — egy százalékos részesedéssel — kész­pénzzel szállt be az üzletbe. A vegyes vállalati befektetés három év alatt megtérül.

Next

/
Thumbnails
Contents