Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 1, szombat GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. A XIV. kongresszus történelmi küldetést tölthet be Beszélgetés Rajki Sándornéval, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagjával Közvéleményünk fokozott figyelmmel kísérte az MSZMP Központi Bizottságá­nak június 23-24-i ülését. Sok volt a szóbeszéd, a találgatás arról, merre tart to­vább a párt, lesz-e ereje sorainak rendezéséhez, a megújulás folyamatos véghez­viteléhez. Nos, azóta valamennyien megismertük az eseményeket, közzétették a közleményt, a személyi változásokat. A Központi Bizottság szervezeti módosítá­sokról is döntött, létrehozta az elnökséget, valamint a Politikai Intéző Bizottsá­got. Ennek tagjává választották Heves megyéből Rajki Sándornét, az MSZMP Gyöngyösi Városi Bizottságának első titkárát is. Vele beszélgettünk a következő hetek, hónapok feladatairól, tennivalóiról. Egy vitasorozat lezárult — Megyénk lakóiban is fel­merült, hogy miért éppen most döntött a Központi Bizottság az említettekről? — Bevallom, kicsit csodál­koztam azon, hogy a közvéle­mény most tanúsított rendkívüli várakozást a testület ülésével kapcsolatban, noha már május elején úgy éreztem, hogy a Köz­ponti Bizottságnak döntésre kell vinnie a dolgokat. Nevezetesen szükség van mielőbb a belső po­litikai, nézetbeli, felfogásbeli kü­lönbségek, ellentétek feloldásá­ra. Ez lényegében egy folyamat, vitasorozat volt tehát, amely feb­ruártól a mostani júniusi ülésig tartott. Februárban jött létre ugyanis Grósz Károly főtitkár vezetésével az a bizottság, amely feladatként kapta, hogy a Köz­ponti Bizottság és a Politikai Bi­zottság ellentéteit feltárja, és a vezetésen belüli különbségeket is tisztázza. — Az MSZMP Központi Bi­zottsága áprilisi ülésén új Politi­kai Bizottságot választott, és tíz új tagot kooptált soraiba. Most utólag úgy tűnik, hogy ez a válto­zás nem volt elégséges. — Valóban, már akkor is töb­ben vitattuk, hogy ez a döntés nem oldja meg a hibákat. Bár új­já alakult a Politikai Bizottság, és kibővült a Központi Bizottság is, mégsem tudtuk elkezdeni a vitát a szervezetről, a reformpárttá vá­lásról, arról, hogy a párt hogyan viszonyul a múlthoz, például az 1956-os eseményekhez. A vita május 8-án folytatódott, ahol nem jutottunk dűlőre ezekben a kérdésekben. Ott akkor arról volt szó, hogy pártértekezlet ösz- szehívását kezdeményezzük, amelyet három héttel később ép­pen az alúlról jövő kezdeménye­zések hatására kongresszusra változtattunk. Közben a pártve­zetés tagjai közül ellentétes nyi­latkozatok jelentek meg például Pozsgay Imrétől, a Szabad Euró­pa Rádióban, illetve Grósz Ká- rolytól, Győrben és Salgótaiján- ban. Lényegében így jutottunk el a. júniusi központi bizottsági üléshez. A reformpolitikái irányzat megerősödött — Mi jellemezte ezt a két napos tanácskozást? — Tulajdonképpen két ellen­tétes nap volt eseményekkel. Nagy érdeklődést és vitát váltott ki a főtitkár előteijesztése. Csak­nem százan szóltunk hozzá. Ele­inte úgy tűnt, hogy a vita szoká­sos módon zajlik le, aztán hama­rosan bebizonyosodott, és a vé­leményekből kitűnt, hogy nem fogadták el a Politikai Bizottság személyi javaslatát a változtatá­sokra, illetve a párt helyzetérté­kelését minden kérdésben. So­kan nyomatékkai húzták alá, hogy nemcsak személyi, hanem szervezeti változásokra is szük­ség van, amelyek oldják az ellen­téteket. Nagy Sándort SZOT fő­titkára és Kiss Sándor az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkára javasolták, hogy alakuljon olyan Intéző Bi­zottság, amely a Politikai Bizott­ság tagjait is magában foglalva nagyobb létszámból áll. Mint is­meretes, négy tagú elnökség jött létre Nyers Rezső vezetésével, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Grósz Károly részvételével tit­kos szavazás után. Ezzel a re­formpolitikai irányzat egyértel­műen megerősödött, annak elle­nére, hogy érzésem szerint a Központi Bizottságban ez még mindig kisebbséget jelent. Az­után az elnökség tett javaslatot a 21 tagú Politikai Intéző Bizottság összetételére, amelynek nem kis meglepetésemre én is tagja let­tem, úgyszintén titkos szavazás ut n Koncentrált munkával készülünk a választásokra — Mi jellemzi ezt az új testüle­tet? — Én úgy látom, hogy a Poli­tikai Intéző Bizottság tagjait a ki­zárólagos reformszemlélet jel­lemzi. Egyébként nagy megtisz­teltetést jelent személy szerint nekem, hogy ebbe részt vehetek. Az MSZMP történetére ugyanis eddig nem volt jellemző, hogy például városi párttestület veze­tője bekerüljön. Úgy tűnik, hogy a bizottság ezek tapasztalataira is számít. Az intéző bizottság fel­adatkörét egyébként még csak nagyjából vázolták fel. Minden­esetre én úgy vélem, hogy kon­centrált munkával kell, hogy fel­készüljünk az MSZMP októberi XIV. Kongresszusára, illetve a választásokra. A párt vezető tes­tületéiben történt megegyezéssel persze nem dőlt el, hogy a tagsá­gon belül a többség a készülő programnyilatkozat tézisei mellé sorakozik fel, amelyek várható­an augusztusban kerülnek meg­hirdetésre. A pártban megindult a „földcsuszamlás”, az utóbbi időben ugyanis többszörösére nőtt a kilépők száma. A prog­ramnyilatkozat és az új Szerveze­ti Szabályzat mellé való felsora- kozás minden bizonnyal mérsék­li majd ezt a folyamatot, de meg­állítani nem tudja. Mint a Politi­kai Intéző Bizottság tagja abban reménykedem, hogy néhány olyan témában, amely a Köz­ponti Bizottságban nehézkesen ment, előbbre léphetünk. En­gem például izgat, hogy a párt lé­tének egyik alapja a vagyoni álla­pota. Ebben már elkéstünk a döntést illetően. Számba kell vennünk mielőbb mi az amit a párt saját működése szempont­jából létrehozott, illetve állami támogatásból vett igénybe. Fon­tos, hogy ez utóbbiak visszake­rüljenek a tulajdonosokhoz, te­hát az emberek többségét szol­gálják. Nem halasztható a párt­munka és a lakóhelyek megfele­lő kapcsolatának megszervezé­se, a lakóhelyi politizálás előse­gítése. Jó lenne áttekintenünk a megyei pártszervezetek helyét, szerepét is természetesen a velük való konzultáció után. (Fotó: Gál Gábor) Szembe kell nézni az elmúlt 40 év eseményeivel — Mi a véleménye az MSZMP XIV. Kongresszusának összehí­vásáról? — Elkerülhetetlenül szükség van rá. A pártnak szembe kell néznie az elmúlt negyven év ese­ményeivel, eredményeivel és eredménytelenségével, benne az utóbbi másfél évtized történései­vel. El kell tudni határolódnia a korábbi gazdasági-társadalmi modelltől, ha megújulva más párttá akar válni. Elfogadva a többpártrendszert, meghatároz­va például a gazdaságban a tulaj­don reformot, kifejtve azt, hogy demokratikus szocializmust aka­runk. Az MSZMP-nek valóban az önálló alapszervezetekre épí­tő pártnak kell lennie. Remélem ez győzedelmeskedik majd a kongresszuson, amelynek törté­nelmi küldetése lehet a jövőre nézve. Ez lenne az alapja annak, hogy a választásokon az MSZMP ne szenvedjen veresé­get, és ez a társadalom érdeke is napjainkban. Pillanatnyilag ugyanis be kell látni, hogy kellő politikai tapasztalattal, kor­mányzási gyakorlattal elsősor­ban ez a párt rendelkezik. És olyan politikus személyekkel is, akik élvezik a nép bizalmát. Ez a következő fél évtizedben az új pártok várható megerősödésével nyilvánvalóan változik majd. Természetesen új politikai sze­mélyiségek is kerülnek minden bizonnyal előtérbe ugyanakkor, ha az MSZMP valóban politikai párttá szerveződik, akkor politi­kusai is megerősödhetnek. — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly Vitaanyagok a Népújságban Helyzetelemzés és koncepció kidolgozása gyakorlati szakemberek bevonásával A Magyar Szocialista Mun­káspárt Heves Megyei Bizottsá­ga 1989. június 1-jei ülésén állást foglalt abban, hogy felvállalja megyénk agrárágazatának, vala­mint falvaink érdekeinek képvi­seletét. A pártbizottság ezzel ösz- szefüggő platformjának kidolgo­zására munkabizottságot kért fel, amely a napokban tartotta meg alakuló ülését dr. Magda Sándor, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa, a GATE gyöngyösi üzemmérnöki kar igazgatója vezetésével. A többórás tartalmas és szen­vedélyes vita során többek kö­zött elhatározás született abban, hogy a munkabizottságok tagjai­nak vezetésével szakmai munka- csoportok alakulnak a követke­ző témák konkrét megyei hely­zetelemzése és koncepciójának kidolgozása érdekében; gabona- termesztés, zöldségtermesztés, iparinövény-termesztés, állatte­nyésztés, szőlőbor-vertikum, er­dőgazdálkodás és faipari tevé­kenység, kedvezőtlen termőhe­lyi adottságú térségek helyzete, községpolitika. A munkabizottságnak az a szándéka, hogy az augusztus kö­zepéig témánként elkészülő vita­anyagokat megjelenteti a Népúj­ságban. Kéri, hogy ezekkel kap­csolatban a megye élelmiszer- gazdaságában dolgozó szakem­berek, a kistermelők, a téma iránt érdeklődők mondják el vé­leményüket, észrevételeiket, amelyeket hasznosítva szeretné majd javaslatait a megyei pártbi­zottság elé tárni. Mai lapszá­munkban új so­rozatot kez­dünk: MSZMP megújulás, re­form emblé­mával. Szeret­nénk folyama­tosan bemutat­ni olvasóink­nak azokat a törekvéseket, amelyeket a Magyar Szocia­lista Munkás­párt tesz a tár­sadalmi-gazda­sági kibonta­kozás elősegí­tésére. Hozzászólás egy vitához a Vitkovics-ház sorsáról Viviszékció — A Népújság június 24-i szombati számában megjelent Viharok egy kulturális centrum körül cí­mű cikket, mely személyemet, s a leendő intézmény funkcióját is érinti, szeretném néhány gondo­lattal továbbfűzni. Feladatomat 1988. december elsején kaptam, mely szerint; vállaljam el a közeljövőben indu­ló új városi közművelődési léte­sítmény vezetését, melynek célja — a februárban készült alapító- levél szerint is — egy kulturális, szellemi bázis kialakítása a Kis- préposti palotában, a Vitkovics- házban a Kepes és az irodalom- történeti anyag elkőkészítése, később pedig a Tábomokházban a városi galéria beindítása. Az intézmény kialakítása többlépcsős feladat, s a tárgyi fel­tételek minimális biztosításáig (az épületek átadása) — mint más induló kulturális létesít­mény; Ifjúsági Ház, Városi Tele­vízió esetében is — a beindítás, szervezés feladatait a GAMESZ keretében látom el. Tartalmi munkám megvalósí­tásának első része a Kispréposti palotára vonatkozott: Eger egyik barokk gyöngyszemeként épüljön be a város és az idegen- forgalom vérkeringésébe; a pa­lota — az emeleti rész barokk en­teriőrjének bemutatásával, a díszterem — rangos konferenci­ák, intim hangversenyek, a zárt udvar ugyancsak hangversenyek szervezésével, az előtér, s a pince szabad területe — időszakos ki­állítások rendezésével, s a Kiss Roóz-teremmel, amely 1988 nyarától nyitott. Az 5 részből álló, jól fűthető pincerészben pedig a város kü­lönböző rétegei találkoznának: képzőművészek, színészek, új­ságírók, pedagógus művészek, idegen nyelvű társalgási körök, melyeket a Megyei Könyvtár a városi TIT-tel idegen nyelvű könyvtárrésszel, fonotéka beren­dezéssel támogat — s az említet­tek működésre kész csoportok. Természetesen mindezek mellett prioritást élveznek az ICOMOS rendezvényei, hisz e célnak a város már korábban el­kötelezte magát, tovább emelve annak nemzetközi rangját is. S most 1989. június végén — az idegenforgalom kellős köze­pén — a Ház még mindig zárt aj­tók mögött rejti kincseit — kivé­ve a Kiss Roóz — kiállítást és a képzőművészek zárt klubját. Egyébként a tisztelt városlakó, vagy túrista hiába nézelődik a „kőre álmodott finommívű ék- s/ei " előtt bebocsáttatást remél­ve csak zárt ajtókra talál. (OMI vita) Második lépcső: Vitkovics- ház — 1988. december Kepes dosszié — Telefon: Művelődési Minisztérium — Vajda György miniszterhelyettes távozásával — aki a témát gondozta — senki sem tud az anyagról. Különben is eltűnt ez a téma... Egerben pedig folyik a vita: kell-e nekünk Ke­pes? Miért? Van itt művész, ha­gyományok is, melyeket ápol­nunk kell. Közben Pándi András a MM művészeti főosztályának vezető­je rövid időn belül előásta a Ke­pes anyagot, s 1989. január 5-én ’89 „kerékasztalnál” ültünk a mi­nisztérium illetékeseivel, Kepes Andrással, az anyag vagyoni képviselőjével — a megajándé­kozottak és a város vezetése. Ke­pes A. ígérete szerint: „Az anyag január végéig Magyarországra érkezik.” Sürgette a ház mielőbbi megnyitását, hisz Kepes György súlyos betegsége ellenére szeret­ne kiállításának megnyitásán részt venni. Pándi András peidg az MM részéről vállalta a haza- szállíttatás költségeit, melyre a városnak nem volt fedezete. Február, március, április, má­jus... Újból csend Kepes körül (jogi viták, a műtárgyak biztosí­tása) — Szkeptikus megjegyzé­sek: „Nem lesz ebből semmi, ta­lán szerencse is!” Közben a verk­li megy tovább: MM, Kepes, Iparművészeti Főiskola, szállító- vállalatok, stb. Majd végre, júni­us elején az MM-ban Kovács Anikó csillogó szemmel nyomta kezünkbe az előzetes műtárgy listát, Pándi András pedig bol­dogan közölte, hogy a szállítás költségei már nincsenek a mi­nisztériumban... Nos, az anyag úgy tűnik jön, s lassan Egerben is kezdik elfo­gadni, hogy Kepes György mun­kássága az egyetemes emberi kultúra szerves része. S hogy az anyag tudományos feldolgozása, rendezése rangjá­hoz méltóképpen történjen, az MM és Kepes András országo­san elismert szakemberekre kí­vánta bízni e feladatot, vállalva annak anyagi konzekvenciáit is. Ez utóbbi támogatásról lemond­tunk. A város érdeke azt diktálja, hogy itt élő művészettörténész legyen a Kepes-anyag kutatója, gondozója, szakértője hosszabb távon is, ezért Lengyel László művészettörténész részére két­hetes ösztöndíjat kértünk az USA-ba. Közben elkészült a dr. Lőkös István által készített Vitkovics- forgatóköny v, jelenleg lektorálás alatt. Készül a világítás és az ins­talláció is, s folynak a Kátay, Kastaly anyag kiállítási munkái­nak előkészületei is. .S a ház funkciója? Igenis jól átgondolt; a gyönyörű tetőtérre Kepes kívánkozik, s az alsó szint­re a Vitkovics-anyag mellé csak az irodalomtörténeti hagyomá­nyok illenek — ezt diktálja a ház szelleme, s jelenlegi térrendszere sem ad lehetőséget további funk­cióbővítésre. S, hogy mi lesz a pincében? Remélem kocsma nem! Harmadik lépcső: Tábornok­ház. A majdani városi galéria színtere. E ház pedig erre alkal­mas; mert a városközpontban van, mert a járókelő szinte bele­botlik a háztömbök közt egyedül álló épületbe, s talán okosan szervezve a rajziskola is itt indul­hatna el, melyet Csont István ter­vezett, s eredetileg is ide álmo­dott. Kívánom, hogy elképzelé­sei mielőbb megvalósulhassnak, hiszen ha abban valaki fantáziát látott, vagy lát, s megvalósulásá­ért lépéseket is tett, az talán én voltam, s vagyok, s nyilván nem Bakné névvel fémjelezve, hiszen egy többlépcsős, többfunkciós intézmény működtetése nem egy ember feladata, s én eddig sem akartam művész helyett művész, vagy művészettörténész helyett művészettörténész lenni. Komoly szervezői-, mene­dzserfeladatot vállaltam, s eköz­ben igyekszem az adott feladat­hoz a lehető legjobb szakembert megtalálni. S higgyék el, ez nem művészi tevékenység, hanem nagyon ke­mény napi robotmunka, amit a magamfajta megszállott -aki a munkájában leli örömét — még az efféle viviszékció közepette is szívesen végez. Bak Józsefné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents