Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 173. szám ÁRA: 1989. július 25., kedd 4,30 FORINT LESZ SVÉD-MAGYAR VEGYES VÁLLALAT? „Alapvető feltétel lesz az angolnyelv-tudás" — mondják a Finomszerelvény gyárban. (3. oldal) MEGJELENT A HETI HÍRHOZÓ „A nagy közös szekéren csak döcögünk'’ (4. oldal) A BIZTONSÁG RECEPTJE „...nem képesek ellenállni az ivás és vezetés kettős csábításának." (5. oldal) HOPPON MARADT TURISTÁK... „Csak hát az utazás nem éppen kéjmámor.” (8. oldal) A HATOSLOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 3, 13, 15, 28, 36, 43, pótszám: 41. Ma folytatnak eszmecserét Mihail Gorbacsowal Nyers Rezső és Grósz Károly Moszkvában Egynapos baráti munkalátogatásra — az SZKP Központi Bizottságának meghívására — hétfőn este Moszkvába érkezett Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke és Grósz Károly, a párt főtitkára. A szovjet főváros repülőterén Je- gor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára fogadta a magyar vezetőket. Jelen volt Barabás János, hazánk moszkvai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Nyers Rezső és Grósz Károly kíséretében van Iványi Pál, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Dégen István, az MSZMP elnöke irodájának vezetője, Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai tanácsadója és Kimmel Emil, az MSZMP KB Irodájának helyettes vezetője. A magyar küldöttség ma kezdi meg tárgyalásait a szovjet vezetőkkel. Nyers Rezső és Grósz Károly a délelőtti órákban folytat eszmecserét Mihail Gorba- csowal, az SZKP KB főtitkárával, majd az SZKP KB ebédet ad a küldöttség tiszteletére, amelyen lehetőség lesz a párbeszéd folytatására. Mint ismeretes, Nyers Rezső, az MSZMP elnöke pártvezetői minőségében először tesz látogatást a Szovjetunióban (Grósz Károly főtitkár legutóbb tavasszal járt Moszkvában). Emlékezetes, hogy Mihail Gorbacsov a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé bukaresti ülésszakán tolmácsolta az SZKP KB meghívását az MSZMP vezetőinek. A felső szintű párttalálkozók eddigi programjaihoz képest újszerű, hogy Nyers Rezső és Grósz Károly ma munkareggelin folytat megbeszélést a Szovjet — Magyar Baráti Társaság vezetőivel, mintegy jelezve a magyar vezetés törekvését a két nép közötti kapcsolatok ápolására. Ugyancsak új elem, hogy az MSZMP elnöke a Szovjet Tudományos Akadémián találkozik vezető szovjet közgazdászokkal és társadalomtudósokkal, ami széles körű lehetőséget teremt a refom- kérdésekkel kapcsolatos eszmecserére. Az MSZMP főtitkára eközben az SZKP KB apparátusának vezető munkatársaival találkozik, ismerteti a magyarországi helyzetet, az MSZMP célkitűzéseit, s e fórumon is lehetőség lesz a nézetek kölcsönös, jobb megismerésére, s az elhangzó kérdések tisztázására is. A látogatás fő célja a kölcsönös tájékozódás és tájékoztatás hazánk, illetőleg a Szovjetunió helyzetéről: erről az eszmecseréről, annak eredményeiről a moszkvai program befejeztével Nyers Rezső és Grósz Károly tájékoztatja a szovjet és a magyar sajtó képviselőit. A Nemzetközi Antropológus Bizottság elkészítette a vizsgálatról és az azonosításról a hitelesített jegyzőkönyvet A Petőfi-bizottság expedíciójának újabb üzenete Barguzinban útra készen várják a hazaszállítási engedélyt A Megamorv Petőfi-bizottság expedíciója a szovjetunióbeli Barguzinból értesítette az MTI-t, hogy befejeződtek Petőfi Sándor feltételezett sírjának feltárási és azonosítási munkálatai. A Nemzetközi Antropológus Bizottság elkészítette a vizsgálatról és az azonosításról a hitelesített jegyzőkönyvet, illetve a vizsgálati jelentést. Morvái Ferenc a szakvéleményt és a jegyzőkönyvet a magyar kormány igényének megfelelően eljuttatta hazánk moszkvai nagykövetségére. Az expedíció Barguzinban útra készen várja a magyar és a szovjet külügyminisztérium kiviteli engedélyét. (Legfrissebb híradásunk a 2. oldalon) A koncepciós perek felülvizsgálatáról Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese Egerben Hétfő reggel Egerbe látogatott dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese, aki a Nagy Imre-pet felülvizsgálata során a Legfőbb Ügyészség vezetőjének képviseletében nyújtotta be a törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróságnak. Mint ismeretes, a legmagasabb igazságszolgáltatási fórum felmentette Nagy Imrét és társait a bűnösség alól. A vendég tegnap délelőtt dr. Patkó Benjáminnál, a Heves Megyei Főügyészség vezetőjével, majd pedig az ott dolgozókkal folytatott eszmecserét. Többek között szó volt az ügyészi szervezet időszerű feladatairól, jövőjéről, megújulási programjáról. Kitértek a beszélgetés során az ügyészségeken munkálkodó fiatalok, pályakezdők helyzetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekre is. A szakmai jellegű vitában pedig a Büntető eljárási törvény módosításának egyes pontjait tárgyalták meg. Délután az MSZMP Heves Megyei Bizottságának második emeleti nagytermében dr. Nyíri Sándor népes hallgatóság előtt az 1945 és 1962 közötti időszak azon pereinek felülvizsgálatáról tartott tájékoztatót, amelyek koncepciós elemeket tartalmaznak. (A témáról egyébként lapunk szombati számában olvashatnak majd részletesen.) A fórum befejezéseként a legfőbb ügyész helyettese a jelenlévők kérdéseire válaszolt. Nemleges válasz a Szovjetunióból — Kaphassanak egy évet—Kik szállnak be az üzletbe? — Nyugati érdeklődés—Négyezer ember kenyere Recsk — az önállósodás után Július 3-án adtuk közre Németh Miklós miniszterelnök levelét, amelyben közli, hogy önálló lett a Recski Rézércmű. Azt is tartalmazza ez az írás, hogy a költségvetés nem vállalhatja magára a kiaknázás költségeit, de még az 1990. január elseje utáni állagmegóvást sem. Hozzáteszi azt is, hogy a szovjet színesfém-kohászati miniszter a közös kiaknázásban nem érdekelt. Ezek után gazdasági társulást kell szervezni, tőkés vállalkozók belépésével. Azért kerestük fel Szigeti Károlyt, a rézércmű igazgatóját, hogy érdeklődjünk tőle, milyen reményekkel indulnak a következő időszaknak. Mint elmondta, miniszteriális szinten jutott erre a következtetésre a szovjet és a magyar fél, illetve a tárgyalásokban részt vett szakemberek is konzultáltak egymással. Mint kiderült, sok változás, átalakulás várható ott, s jelen gazdasági körülmények között sem vágnak ebbe a vállalkozásba. Hozzáfűzte, hogy sokszor föltették neki a kérdést, hogy volt-e olyan kiindulópont, hogy míg nem kapnak a Szovjetunióból választ, addig nem egyezkednek nyugati vállalkozókkal. Berecz Frigyes volt ipari miniszternek a Figyelő című lapban megjelent írásából tudta meg, hogy valóban létezett ez a megállapodás, de hozzáfűzte, hogy valószínűleg a KGST-or- szágok között másban is hasonló a helyzet. A szovjetek ezek szerint a kiaknázásban nem vesznek részt, de nem jelenti ez azt, hogy ha létrejön egy részvénytársaság, a kohósításba nem lenne célszerű bevonni őket, mert vannak fölösleges kapacitásaik. Már Lengyelország is érdeklődött, ők munkával szállnának be, mert elég sok lengyel bányász dolgozik nálunk. Ha bezárnak egy-két bányát, ott feleslegessé válhatnak szakmunkásaik. A szocialista országok is beléphetnének ilyen formában az üzletbe. Hogyan tovább? A Miniszter- tanács az igazgató tudomása szerint július 27-én tárgyalja Recsk ügyét, hogy az az önállóvá vált vállalat államigazgatási felügyelet alá kerüljön. A vállalatalapítás az minisztériumi feladat, de a továbbiak már erre a testületre tartoznak. Az ipari miniszter, Horváth Ferenc, szeretné keresztülvinni azt, ami már az Ország- gyűlés ipari bizottságának ülésén is felmerült, hogy ha már ennyi pénzt rászántak Recskre, s ennyi idő elszállt fölötte, akkor ne egy fél év alatt igyekezzenek összehozni ezt a részvénytársaságot. Egy ilyen vállalkozás létrehozása 5 hónap alatt, amelyben 5 millió tonnás termeléshez 470 millió dollárra lenne szükség, hiú ábránd. Ehhez hazánkban még nincsenek meg a feltételek, nem olyan gördülékenyen mennek a dolgok. Azt kívánja elérni, hogy egy évet kapjon Recsk erre. Ekkor azonban — s ez a gond — kell még százmillió forint állagmegóvásra, 1990 első fél évére. Márpedig ilyen célra még ebben az évben van pénz, jövőre már nincs. Ha létrehozzák a részvénytársaságot, a kft.-t vagy más formát, akkor a jövő biztosítva van, ha nem, akkor jövőre bezárás következik, viszont arra is pénz kell. Azt is kimunkálják, hogy ez mennyibe kerül: tavaly 530 millió forintot kalkuláltak ki, ez az összeg azonban már 1990-re megnő. Az Országos Érc- és Ásványbányákkal a vagyonmegosztásban már megállapodtak, a minisztériumi képviselők előtt aláírták az egyezségüket. Ezután lesz valóban önálló a recski ércbánya, ekkor kerülhet sor a cég- bejegyzésre. így lehet továbblépni, hogy megkeressenek külföldi cégeket, fogadjanak vállalkozókat. Hétmilliárdos vagyonnal rendelkezik majd ez a vállalat, a mai árakon ennyi az eddig elkészített létesítmények értéke. Ezzel szállnának be a recskiek a részvénytársaságba. Az évi 2,5 millió tonna termeléshez még kellene 12—13 milliárd forint, az évi 5 millió tonnáshoz pedig közel 20 milliárd forint. Az augusztus hónap még rámegy arra, hogy a pontos vagyonmegosztás megtörténjen. . Arra van példa, hogy egy-egy gyáregység leválik a vállalattól, hogy önálló munkát végezzen, de a bányák között ilyen még nem fordult elő, főként olyan szándékkal nem, hogy hozzákezdjenek egy részvénytársaság megszervezéséhez, nem elsősorban hazai tőkével. A recskiek útja újszerű. Feltevésük szerint a részvénytársaság sok részvényesből fog összeállni. A szovjet szakértőkkel folytatott tárgyalásoknak annyi haszna lett, hogy új ismeretekre tettek szert, megismerkedtek a világban végbement változásokkal, s a szovjet tapasztalatokat is figyelembe vették. A nyugati üzleti körök részéről van érdeklődés, például tárgyaltak olyan kanadai cég képviselőivel, alak Magyar- országon üzemet építenek, és azon gondolkodnak, hogy itt szerezzék be a rezet, melyből igen nagy mennyiségre lesz szükségük. De jelentkeztek már Amerikából, Angliából, Nyugat-Németországból, Izraelből, Olaszországból, Svédországból, napokon belül Belgiumból személyesen is érkeznek üzletemberek. De az önállósodott vállalat sem várakozik tétlenül, készítenek bemutatkozásra szánt anyagokat, amelyeket a magyar kereskedelmi kirendeltségek megkapnak, s az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége is vállalta, hogy valamennyi külképviseletükre eljuttat egy olyan dokumentumot, amelyben megismerkedhetnek a. recski ércva- (Folytatás a 2. oldalon) Egy telefonáló a bánya mélyéről: vajon megtörténik-e a kapcsolás? (Fotó: Szántó György) Reformszél Német vendégeket kalauzoltam a minap megyeszékhelyünkön. Mint baráti szocialista országból érkező turistákat, minden érdekelte őket. A műemlékeken, szokványos látványosságokon túl az is hogy miként élünk,s mi- ből.Lankadatlan kíváncsisággal lesték az üzletek portáljait, s még, — ahogyan ők mondták — a bazárba is kikívánkoztak, ami jelen esetben az egri lengyelpiacot jelentette. Gyermeki örömmel vettek részt az alkudozásban, s a zsákmányul szerzett „bécsi telefont”, meg török farmert élvezettel csomagolták az útipoggyászhoz. Náluk még nincs ilyen. A vásárolt holmi mellett persze szellemiekben, tapasztalatokban is igyekeztek gazdagodni.Az értelmiségi házaspár férfi tagjáról tudtam, hogy hazájában a kommunista párt tagja, munkahelyén vezető beosztású mémök.Igazából nem tudtam, hogyan gondolkodik, s lehetőség szerint igyekeztem elkerülni a direkt politizálás útvesztőit. No de pár nap alatt mégis elkerülhetetlen volt, hogy egy-két aktuális esemény szóba ne kerüljön. A város lakóépületeit , újonnan emelt családi házait közösen meg- csodálva óhatatlanul el kellett magyaráznom az állampolgárok közötti vagyoni különbségek természetét is. A korrupció kifejezést minden fordítás nélkül értették, s további magyarázatot nem igényelve bólogattak, ha egy-egy helybéli „mágnás” vagyonának eredetét próbáltam megvilágítani. Nem hatott már a felismerés erejével, hogy menynyi közös vonás van a mi társadalmunk és az övéké kö- zött.Egyébként másban is tá- jékozottabbnak mutatkoztak, hiszen a diskurzus közben megjegyezték: két NDK-s és három nyugatnémet tévésprogramból szerezhetnek információkat lakóhelyükön. Együtt követtük végig a Bush-látogatásról szóló magyar közvetítést is, s nyelvi nehézségek ide vagy oda,úgy láttam, megsejtettek valamit a nálunk bontakozó nyíltságból, gazdasági politikai vál- lalkozókedvünkből. Búcsúzáskor hangsúlyozták örömmel: valóban minden téren „nemzetközi tapasztalatokkal” gazdagodtak. Ezzel az egyéni élménnyel ültem újra a képernyő elé, hallgatva Nyers Rezső pártelnök nyilatkozatát. A keleteurópai helyzetet elemezve bizakodóan mondta: ha bár még nem is ért el minden országot, a szocialista táborban reformszelek fújnak. S ez az áramlat jóval erősebb mint a hatvanas években, vagy valaha is volt. Egyre nagyobb hittel osztom a nézetét. S hogy ez az áramlat ma még néhány országhatárnál megakad — úgy vélem semmikkép sem az ott élő állampolgárokon múlik. S talán, ha egyre többen és nagyobb elszántsággal gerjesztjük, ez a szél képes lesz végigsöpörni egész Kelet- Európán. Jámbor Ildikó
