Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 25., kedd Recsk — az önállósodás után (Folytatás az 1. oldalról) gyónnál. A vállalat létrehozása után, sőt már előtte is felhatal­mazást kaptak a Recski Rézérc­mű képviselői, hogy tárgyalja­nak a hozzájuk fordulókkal. Az amerikai nagykövetségen ke­resztül különböző USA-beli cé­gek is tájékozódtak az itteni ada­tokról. A Bush-látogatás segítségünkre volt, mivel fokozódott az érdeklődés Magyarország iránt. Az elmúlt két hét során több magyar szak­ember megfordult az Egyesült Államokban, akiktől konkrétan kértek információkat a recski helyzettel kapcsolatban. Az igazgató amiatt is bizako­dó, hogy újra jelentkezett a Man­nesmann cég, amely már 1985- ben is hajlandóságot árult el az ércvagyon kiaknázásával kap­csolatban, s mint kiderült, egy nagy világvállalkozás áll a hát­térben. Egy magyar külkereske­delmi cégen keresztül tapogatóz­tak, s a recskiek is igyekeznek ve­lük felvenni a kapcsolatot. Most itt a nyár, ami az üzleti életben is uborkaszezonnak tekinthető, de szeptemberre megélénkülnek a Az Európai Közösségek Bi­zottsága augusztus 1-jére nem­zetközi értekezletet hívott össze Brüsszelbe, megvitatni, hogy mi­lyen segítséget kapjon Lengyel- ország és Magyarország a Nyu­gattól. A tanácskozásra a közös piaci tagállamok, az EFTA-or- szágok, tíz Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália és Új- Zéland képviselőit hívták meg, összesen 23 fejlett országot. (A fejlett ipari országokat tömörítő OECD tagjai közül csak Jugo­szláviát és Törökországot nem hívták meg.) A Közös Piac brüsszeli szék­helyén hétfőn elmondták, hogy a tanácskozás három témával fog­lalkozik majd. Az első az élelmi­szersegély kérdése, amely érte­tárgyalások. Az ércbányáknál is sokkal fogadókészebbek lesz­nek, Budapesten már képvisele­tet is nyitottak. Az igazgató szerint olyan szempontból nincs Recsken koc­kázat, hogy már felderítették az ércvagyon nagyságát. A világpi­aci ár szabja meg, hogy gazdasá­gos lesz-e a termelés, vagy sem. 1986-ig az ár olyan volt, hogy a recski ércbányát nem tette volna gazdaságossá, azóta azonban fo­kozatosan emelkedik az árfo­lyam, így hát most nyereségesen üzemeltethető. Ha az öt hónap kevés is, de egy esztendő alatt már szét lehet tekinteni a világ­ban, megismerheti bárki ezt az ércvagyont, s igazolódni fog az is, hogy az az ércáremelkedés, ami 1986-tól tart, stabilizálódik-e. Állandóan figyelemmel kísérik a londoni tőzsdét, ahol 3400 dol­láros árak is előfordulnak, az 1986 előtti 1500 dolláros árhoz képest. A világban kifogyóban vannak a jó minőségű ércek, s szükség lesz további bányák nyitására. A recski ércvagyon pedig olyan környezetben van, olyan infra­lemszerűen csak Lengyelország­ra vonatkozik. Az EK bizottsága a múlt héten már javasolt 120 millió dollár értékű élelmiszer­küldeményt Lengyelországnak. Ennek részleteit hétfőtől a kö­zösség mezőgazdasági miniszte­rei tárgyalják Brüsszelben. Az augusztus 1-jei tanácsko­zás másik témája az lesz, hogy miként könnyíthetnék az érintett országok általában a lengyel és a magyar export piacra jutását Nyugaton. A tisztségviselők is­mét hangsúlyozták, hogy a kö­zösség a maga részéről ebben a szakaszban nem tervez olyan lé­péseket, amelyeket mások már megtettek — így például Japán, az Egyesült Államok vagy Auszt­ria már kedvezményes vám­elbánásban részesíti a Magyar­strukturális háttér van itt, amely mindenképpen vonzó a vállalko­zók számára. A bezárásról, pontosabban a tartós szüneteltetésről az igazga­tó azt mondja, hogy még „rémá­lomnak is rossz lenne”. Akkor nyilvánvalóan 10 — 15 évig nem nyúlna ehhez senki, ki kellene szerelni a berendezéseket, meg­erősíteni a vágatokat, abbahagy­ni a víztelenítést. Aki azt a fel­adatot kapná, hogy egy elárasz­tott bányát megnyisson, olyan, mint hogyha egy új megnyitásá­hoz fogna. Végül arról is beszél, hogy mit jelentene a környék számára ez a bányanyitás, mintegy háromezer munkás dolgozhatna itt, annál is fontosabb, mivel ebben a térség­ben komoly foglalkoztatási gon­dok jelentkeznek. Arra is nyílik majd lehetőség, hogy kisvállal­kozások nyújtsanak hátteret a nagyobb beruházások mellé, s a szolgáltatásban, az infrastruktú­rában is új munkahelyek terem­tődnek meg. Nem kicsi tehát a tét, így reméljük, sikerül a recski­eknek a kitűzött célt elérniük. Gábor László országról származó importja egy részét. Végül szó lesz arről is, hogy milyen újfajta gazdasági és pénz­ügyi együttműködési lehetősé­geket lehetne feltárni a 23 nyu­gati ország és a két kelet-európai partner között. Hozzátették azonban, hogy ezúttal az adós­ságproblémával nem foglalkoz­nak. Pénzügyi segítségen olyas­mit értenek, mint például egyes oktatási programok finanszíro­zása. Végeredményben olyan ötle­teken gondolkodnak majd au­gusztus 1-jétől, amelyek előse­gíthetik mind a termelés, mind a gazdasági rendszer szerkezetvál­tását Lengyelországban és Ma­gyarországon — mondták a Kö­zös Piac székhelyén. A nagykövetség kulturális tanácsosának prognózisa Petőfi földi maradványai pénteken érkeznek Moszkvába A Petőfi-expedícióban részt vevő amerikai antropológus pro­fesszor és magyar tudósok szak- véleménye azt bizonyítja, hogy a Bajkál-tó közelében, Barguzin településen Petőfi Sándor sírját találták meg. Ezek az okmányok keddre virradó éjszaka érkeztek Moszkvába Ulan-Udéból, hogy az illetékes szovjet hatóságok dönthessenek a szükséges enge­délyekről — erről tájékoztatta az MTI tudósítóját hazánk moszk­vai nagykövetségén Tóth Lóránt kulturális tanácsos. A költő feltételezett földi ma­radványai pénteken érkeznek a szovjet fővárosba, ugyancsak re­pülővel Ulan-Udéból, s azokat a hét végén szállítanák Budapestre a Malév különgépével. Termé­szetesen csak abban az esetben, ha e rövid idő alatt sikerül besze­rezni a szükséges okmányokat, vagyis nagymértékben valószí­nűsíteni a szovjet hatóságok előtt, hogy kizárható a tévedés, és hogy nem valaki más nyughe­lyét bolygatták meg a Morvái Fe­renc magyar feltaláló által finan­szírozott expedíció tagjai. Moszkvai értesülések szerint az amerikai professzor szakvéle­ményében úgy fogalmazott: semmi ok nincs annak feltétele­zésére, hogy nem Petőfi Sándor földi maradványairól van szó. A magyar szakemberek dokumen­tumaikban ennél egyértelműb­ben foglaltak állást. (MTI) Magyarország és Lengyelország megsegítésére Nyugati kezdeményezés Andreotti fogadkozik: Nem strandkormányt alakít A csapat jószerével ugyanaz, csak az „edző” változott Hegyek vajúdtak és egeret szültek. A cívódásokkal, ködösí­téssel, vádaskodással, sértődé­sekkel telt kéthónapos kormány- válság után ugyanaz az ötpárti koalíció, jobbára ugyanazokkal a személyekkel alakított kor­mányt, szinte teljesen változatlan programmal. Giulio Andreotti harminckét tagú új kabinettjében tizenegyen „érkeztek” — de csak öten olya­nok, akik korábban még nem töltöttek be kormányzati tisztsé­get —, tizenhármán megtartot­ták a de Mita kormányban elfog­lalt helyüket és nyolc miniszter került másik tárca élére. Eggyel kevesebb köztük a keresztényde­mokrata és egy helyett két mi­niszter az Olasz Liberális Párt tagja a kormányban: a fontos vé­delmi tárca helyett az egészség­ügyet és a parlamenti kapcsola­tok miniszterének tisztét kapták meg. Ha a kapus potyagólokat szed be, a csatárok pedig képtelenek az ellenfél hálójába betalálni, ak­kor a legegyszerűbb elküldeni az edzőt. Az olasz kormányban a csapat jószerével ugyanaz, de a karmester változott. A keresz­ténydemokrata Ciriaco de Mita helyett a kereszténydemokrata Giulio Andreotti vette kezébe a karmesteri pálcát. Ugyanannak a negyven éve kormányzó párt­nak azonban ők ketten egészen más irányzatát képviselik, mint ahogy politikusi stílusuk is kü­lönböző. A háború utáni olasz történe­lem 49. és egyben előrehozott választások nélkül véget ért leg­hosszabb kormányválságának lezárultával Giulio Andreotti hatodszor költözik be az ország kormányfőjét megillető római Chigi-palotába. A hetvenéves politikus fogadkozott: nem strandkormányt alakít, nem is a jövőre esedékes helyhatósági vá­lasztásokig tervezi programját, hanem a parlamenti ciklus egész hátralévő idejére együtt akarja tartani a koalíciót. Elsősorban azért, hogy 1992-re az egységes nyugat-európai integráció létre­jöttére Olaszország is megfelelő­en felkészüljön, s tekintettel arra is, hogy 1990-ben fél évre Itália látja el a közösség soros elnöki tisztét. Ehhez azonban Andreottinak egyéni rekordot kell döntenie, mert igaz, hogy öt kormány élén állt már, de egyik sem élt tovább másfél évnél, kétszer egy éven belül, kétszer pedig két hét alatt megbukott. A miniszterelnök személyének változása azonban csak a jéghegy csúcsán jelez vál­tozást. A kormányalakítási tár­gyalások során ugyanis a minisz­teri székek börzéjén nemcsak a pártok között folyt az alkudozás, hanem az egyes pártok különbö­ző szárnyai és irányzatai között is. Az egész kormányválság oka és lényege ezúttal talán éppen az volt, hogy a pártok és a pártokon belüli áramlatok elérkezettnek látták az időt, hogy az erővona­laknak a mélyben meghúzódó apró átrendeződése a pozíciók újraelosztásával a felszínen is ki­fejezésre jusson — vagy éppen a válság közepette vívjanak ki ked­vezőbb pozíciót. A csatározások egyértelmű vesztese Ciriaco de Mita és mögötte álló keresztény- demokrata balszámy. A DC ti­zennégy kormánytagja közül né­gyen képviselik most ezt az irányzatot. De Mita becsapottnak érzi magát. Ő végezte el azt a felada­tot, hogy a szocialistákat vissza­szorítsa azután, hogy Bettino Craxi miniszterelnöksége idején, 1983-1987 között Olaszország­ban megindult és stabilizálódott a prosperitás. Sikerült pártja szá­mára visszahódítania a Chigi- palotát, majd barátai rábeszélé­sére maga vállalta el a miniszter- elnökséget. Ám ezzel lépre ment, mert a DC februári kong­resszusán éppen a pártfőtitkári és miniszterelnöki tisztség össze­férhetetlensége ürügyén lemon­datták pártfőtitkári posztjáról, s ezt a DC-n belüli legerősebb el­lenlábas irányzat vezetője, Ar- naldo Forlani szerezte meg. Forlani ezzel a kormányban is megingatta de Mita helyzetét, ami viszont kapóra jött Craxi- nak, hogy a szocialista párt pozí­cióinak helyreállítása reményé­ben a kormányválság kirobban­tásával megszabaduljon de Mitá- tól. A júniusi európai parlamenti választásokat Craxi jó alkalom­nak vélte arra, hogy megerősítse bázisát, és a szocialista párt már hónapokkal előtte kétkulacsos politikába kezdett: a kormány­ban lévő tagjai megszavazták a népszerűtlen döntéseket, ám a nyilvánosság előtt a párt bírálta azokat — végül pedig kivált az ötpárti koalícióból. A nyugat­európai választások azonban nem váltották valóra Craxinak a jelentős szavazatnyereséghez fű­zött várakozásait, ezért a remélt­nél kevésbé erősödtek meg a szo­cialisták pozíciói Andreotti kor­mányában. Az árnyalatnyi előre­törést azonban jelzi, hogy a mi­niszterelnök-helyettesi tiszt mel­lé megszerezték a másik legfon­tosabbnak tartott külügyminisz­teri posztot is. A másik nyertes Forlani, aki most élvezheti, hogy a párton be­lül a partvonalra szorította leg­nagyobb riválisát. De Mitának fel kell ismernie: küldetése eddig tartott, mert a DC és a PSI között ezen a ponton kialakult az érdekek egyensúlya. A szocialista párt további tér­vesztése ugyanis könnyen erősít­hetné a párton belül azt a szár­nyat, amely az ország második legerősebb pártjával, a kommu­nistákkal való együttműködésre hajlik, kivált azután, hogy az OKP legutóbbi kongresszusán szociáldemokrata jellegű refor­mista irányzatot hirdetett meg. A kiegyensúlyozott keresz­ténydemokrata-szocialista kap­csolatok fenntartására pedig Andreotti alkalmas személynek látszik — ebben Forlani és Craxi minden jel szerint egyetért. A baloldali ellenzék szerint éppen az mutatja, mekkora vál­ságban van az olasz politikai in­tézményrendszer, hogy marginá­lis párt- és csoportérdekek hát­térbe szorítanak olyan kardinális jelentőségű országos ügyeket, mint a költségvetés és a parla­ment működésének reformja, vagy az új választási törvény megalkotása, a környezetvéde­lem és a kábítószerkereskede­lem, a közbiztonság, azaz a maf­fia elleni harc ügye. Szűcs D. Gábor Szexbotrány egy gésával, választási vereség Lemondott a japán miniszterelnök Lemondott kormányfői posztjáról Unó Szószuké japán miniszterelnök hétfőn délelőtt, azt követően, hogy pártja a va­sárnapi választáson minden va­lószínűség szerint elvesztette többségét a japán Szenátusban. „Ezért a (választási) vereségért a teljes felelősség az enyém” — mondta Unó a televízió által is közvetített sajtóértekezletén. „Országunknak más orszá­gokkal meglévő kapcsolatai nem fognak változni” — hangsúlyoz­ta, hozzátéve, hogy mindaddig hivatalában marad, amíg utód­ját, mintegy egy hónapon belül, meg nem választják. Unó most bejelentett távozása ugyanakkor politikai vákuumot hozhat létre az ország élén, mivel nincs bejelentett utódja, s botrá­nyokkal küszködő pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak nehéz lesz egy megfelelő politi­kust Unó helyébe találni. A vasárnapi, a Szenátus he­lyeinek feléért folytatott válasz­tásokon a LDP — nem végleges adatok szerint — elvesztette többségét a felső házban. Első alkalommal történik ez meg azó­ta, hogy a párt 1955-ben hata­lomra került. Az eddigi adatok szerint az ellenzéki pártok 136 helyet szereztek meg a 252 tagú Szenátusban, jóval többet a szükséges 126-nál. Az LDP-nek ahhoz, hogy többségben marad­jon, a szavazásra került 126 hely­ből 54-et kellett volna megsze­reznie, ezzel szemben a várható eredmény 40 alatt van. A vereség okaival kapcsolat­ban felvetett kérdésre Onu a saj­tóértekezleten azt válaszolta, hogy abban az áprilisban beveze­tett és nagyon népszerűtlen adó­emelés, a Recruit céggel kapcso­latos botrány és a liberalizált me­zőgazdasási importpolitikával szembeni elégedetlenség játszott fő szerepet. Nem említette azon­ban a nevéhez kötődő szexbot­rányt (állítólag gésának fizetett a „szolgáltatásáért”), s ez nagy­mértékben csökkentette az LDP presztízsét, különösen a női sza­vazók körében. A vasárnapi választási vereség ellenére az LDP továbbra is az uralkodó párt marad, mivel a párt többséggel rendelkezik az alsóházban, ám politikai megfi­gyelők szerint a kudarc miatt va­lószínűleg előre hozzák a csak jö­vő júliusban esedékes alsóházi választásokat. Kilenc nőt is felakasztottak Kivégzések Iránban Iránban hétfőn újabb kábító­szercsempészeket végeztek ki — jelentette az ÍRNA hivatalos hír- ügynökség. A 22 halálraítéltet — köztük kilenc nőt — heroin és opium teijesztése, prostitúció valamint korrupció miatt ítélték halálra, s fölakasztották őket. Hírügynökségi jelentések sze­rint ezzel hivatalosan már 810-re nőtt azok száma, akiket a rendkí­vül szigorú kábítószerellenes törvény januári hatályba lépése óta végeztek ki. Az új rendelke­zés már a legkisebb mennyiségű kábítószer birtoklását is halállal bünteti, márpedig az iráni ható­ságok szerint az ország 50 millió lakosából egymillió sorolható a kábítószer rabjai közé. Billy Graham, az evangélista Teltházas ima a Népstadionban? Sokakat meglepett, amikor a Billy Graham Evangélizációs Társaság júliusi budapesti sajtó- tájékoztatóján a szervezők nem csupán „telt házat” helyeztek ki­látásba alapítójuk-névadójuk jú­lius 29-ikinépstadionbeli igehir­detésére, hanem közölték: arra is minden előkészületet megtettek, hogy a netán kívül rekedtek a stadion környékén, hangszórók útján hallhassák Graham szavait. Miközben tehát akad, aki még a már-már kínos félházban sem biztos, ők akár a százezer részt­vevőt sem tartják kizártnak. Az, hogy ki becsülte túl vagy alul a magyarországi érdeklő­dést, nyilván legkésőbb a prédi­káció napján majd kiderül. De, hogy mihez van szokva ez a túl­zás nélkül már egész világot be­járt, példa nélkül álló vallási in­tézmény, az éppen ezekből az előkészületekből is jól látható. Való igaz, hogy bár Billy Gra­ham, századunk világjáró evan­gélistája habozás nélkül, rend­szeresen megszólal börtönök­ben, szociális intézményekben, kis közösségek előtt is, azonban prédikációinak a jellemző fóru­ma mégis inkább az angliai vagy dél-amerikai (vagy bármely vi­lágrészbeli) stadion, akár esőben is kuporgó többszázezres hallga­tósággal — esetleg az 1977-es szöuli alkalom, amikor becslések szerint egymillióan követték fi­gyelemmel szavait. Sokan kétel­kednek is abban, hogy lehet-e őszinte az olyan vallási igehirde­tés, amely a meghitt „lélekhez szólás ” helyett a szinte show-ele­meket felvonultató, tömegren­dezvény benyomását kelti. Tény, hogy Graham e tekin­tetben igazi „amerikai” termék, ám éppen — kivétel nélkül min­dig nagy tömegeket vonzó — vi­lágjárása mutatja, hogy sajátos koreorográfiájú fellépése ko­rántsem csak az Újvilágban lét­jogosult. Graham egyik legutol­só könyvének magyarországi előszavában dr.Haraszti Sándor éppen erről jegyezte meg, hogy voltaképpen Graham a mind jobban urbanizált, az ipari társa­dalom számtalan új formájával, szokásával azonosuló világunk adottságait vette figyelembe ak­kor, amikor a templomoktól el­forduló embereknek mintegy „utána menve”, semleges helye­ken, a szabad ég alatt kezdett ne­kik közvetlen hangon, hétközna­pi természetességgel a hit, a re­mény fontosságáról, az Istennel való megbékélés gyógyírt hozó hatásáról beszélni. És — dr.Haraszti szerint — ép­pen Graham példája mutatja, hogy az emberek sok esetben csupán a hagyományos egyházi rituálék kötöttségeit, az ódon templomok szűkre szabott falait érezték és érzik tőlük már távo­labb álló, mai életüktől esetleg idegennek ható környezetnek. A magányos, a nagyvárosi életben elidegenedett, a szűkebb és tá- gabb világ számtalan problémá­jától nap mint nap fusztrált em­ber ugyanakkor nagyon is, ma is „éhe a szónak”, a vigasznak, a bátorításnak. És ez az, amit Gra­ham próbál „új tálalásban” kí­nálni nekik — s amit meghallgat­ni akár tízezrével is elzarándo­kolnak. Ki tudja — majd elválik — talán még Budapesten is. Fóris György

Next

/
Thumbnails
Contents