Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 25., kedd Recsk — az önállósodás után (Folytatás az 1. oldalról) gyónnál. A vállalat létrehozása után, sőt már előtte is felhatalmazást kaptak a Recski Rézércmű képviselői, hogy tárgyaljanak a hozzájuk fordulókkal. Az amerikai nagykövetségen keresztül különböző USA-beli cégek is tájékozódtak az itteni adatokról. A Bush-látogatás segítségünkre volt, mivel fokozódott az érdeklődés Magyarország iránt. Az elmúlt két hét során több magyar szakember megfordult az Egyesült Államokban, akiktől konkrétan kértek információkat a recski helyzettel kapcsolatban. Az igazgató amiatt is bizakodó, hogy újra jelentkezett a Mannesmann cég, amely már 1985- ben is hajlandóságot árult el az ércvagyon kiaknázásával kapcsolatban, s mint kiderült, egy nagy világvállalkozás áll a háttérben. Egy magyar külkereskedelmi cégen keresztül tapogatóztak, s a recskiek is igyekeznek velük felvenni a kapcsolatot. Most itt a nyár, ami az üzleti életben is uborkaszezonnak tekinthető, de szeptemberre megélénkülnek a Az Európai Közösségek Bizottsága augusztus 1-jére nemzetközi értekezletet hívott össze Brüsszelbe, megvitatni, hogy milyen segítséget kapjon Lengyel- ország és Magyarország a Nyugattól. A tanácskozásra a közös piaci tagállamok, az EFTA-or- szágok, tíz Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália és Új- Zéland képviselőit hívták meg, összesen 23 fejlett országot. (A fejlett ipari országokat tömörítő OECD tagjai közül csak Jugoszláviát és Törökországot nem hívták meg.) A Közös Piac brüsszeli székhelyén hétfőn elmondták, hogy a tanácskozás három témával foglalkozik majd. Az első az élelmiszersegély kérdése, amely értetárgyalások. Az ércbányáknál is sokkal fogadókészebbek lesznek, Budapesten már képviseletet is nyitottak. Az igazgató szerint olyan szempontból nincs Recsken kockázat, hogy már felderítették az ércvagyon nagyságát. A világpiaci ár szabja meg, hogy gazdaságos lesz-e a termelés, vagy sem. 1986-ig az ár olyan volt, hogy a recski ércbányát nem tette volna gazdaságossá, azóta azonban fokozatosan emelkedik az árfolyam, így hát most nyereségesen üzemeltethető. Ha az öt hónap kevés is, de egy esztendő alatt már szét lehet tekinteni a világban, megismerheti bárki ezt az ércvagyont, s igazolódni fog az is, hogy az az ércáremelkedés, ami 1986-tól tart, stabilizálódik-e. Állandóan figyelemmel kísérik a londoni tőzsdét, ahol 3400 dolláros árak is előfordulnak, az 1986 előtti 1500 dolláros árhoz képest. A világban kifogyóban vannak a jó minőségű ércek, s szükség lesz további bányák nyitására. A recski ércvagyon pedig olyan környezetben van, olyan infralemszerűen csak Lengyelországra vonatkozik. Az EK bizottsága a múlt héten már javasolt 120 millió dollár értékű élelmiszerküldeményt Lengyelországnak. Ennek részleteit hétfőtől a közösség mezőgazdasági miniszterei tárgyalják Brüsszelben. Az augusztus 1-jei tanácskozás másik témája az lesz, hogy miként könnyíthetnék az érintett országok általában a lengyel és a magyar export piacra jutását Nyugaton. A tisztségviselők ismét hangsúlyozták, hogy a közösség a maga részéről ebben a szakaszban nem tervez olyan lépéseket, amelyeket mások már megtettek — így például Japán, az Egyesült Államok vagy Ausztria már kedvezményes vámelbánásban részesíti a Magyarstrukturális háttér van itt, amely mindenképpen vonzó a vállalkozók számára. A bezárásról, pontosabban a tartós szüneteltetésről az igazgató azt mondja, hogy még „rémálomnak is rossz lenne”. Akkor nyilvánvalóan 10 — 15 évig nem nyúlna ehhez senki, ki kellene szerelni a berendezéseket, megerősíteni a vágatokat, abbahagyni a víztelenítést. Aki azt a feladatot kapná, hogy egy elárasztott bányát megnyisson, olyan, mint hogyha egy új megnyitásához fogna. Végül arról is beszél, hogy mit jelentene a környék számára ez a bányanyitás, mintegy háromezer munkás dolgozhatna itt, annál is fontosabb, mivel ebben a térségben komoly foglalkoztatási gondok jelentkeznek. Arra is nyílik majd lehetőség, hogy kisvállalkozások nyújtsanak hátteret a nagyobb beruházások mellé, s a szolgáltatásban, az infrastruktúrában is új munkahelyek teremtődnek meg. Nem kicsi tehát a tét, így reméljük, sikerül a recskieknek a kitűzött célt elérniük. Gábor László országról származó importja egy részét. Végül szó lesz arről is, hogy milyen újfajta gazdasági és pénzügyi együttműködési lehetőségeket lehetne feltárni a 23 nyugati ország és a két kelet-európai partner között. Hozzátették azonban, hogy ezúttal az adósságproblémával nem foglalkoznak. Pénzügyi segítségen olyasmit értenek, mint például egyes oktatási programok finanszírozása. Végeredményben olyan ötleteken gondolkodnak majd augusztus 1-jétől, amelyek elősegíthetik mind a termelés, mind a gazdasági rendszer szerkezetváltását Lengyelországban és Magyarországon — mondták a Közös Piac székhelyén. A nagykövetség kulturális tanácsosának prognózisa Petőfi földi maradványai pénteken érkeznek Moszkvába A Petőfi-expedícióban részt vevő amerikai antropológus professzor és magyar tudósok szak- véleménye azt bizonyítja, hogy a Bajkál-tó közelében, Barguzin településen Petőfi Sándor sírját találták meg. Ezek az okmányok keddre virradó éjszaka érkeztek Moszkvába Ulan-Udéból, hogy az illetékes szovjet hatóságok dönthessenek a szükséges engedélyekről — erről tájékoztatta az MTI tudósítóját hazánk moszkvai nagykövetségén Tóth Lóránt kulturális tanácsos. A költő feltételezett földi maradványai pénteken érkeznek a szovjet fővárosba, ugyancsak repülővel Ulan-Udéból, s azokat a hét végén szállítanák Budapestre a Malév különgépével. Természetesen csak abban az esetben, ha e rövid idő alatt sikerül beszerezni a szükséges okmányokat, vagyis nagymértékben valószínűsíteni a szovjet hatóságok előtt, hogy kizárható a tévedés, és hogy nem valaki más nyughelyét bolygatták meg a Morvái Ferenc magyar feltaláló által finanszírozott expedíció tagjai. Moszkvai értesülések szerint az amerikai professzor szakvéleményében úgy fogalmazott: semmi ok nincs annak feltételezésére, hogy nem Petőfi Sándor földi maradványairól van szó. A magyar szakemberek dokumentumaikban ennél egyértelműbben foglaltak állást. (MTI) Magyarország és Lengyelország megsegítésére Nyugati kezdeményezés Andreotti fogadkozik: Nem strandkormányt alakít A csapat jószerével ugyanaz, csak az „edző” változott Hegyek vajúdtak és egeret szültek. A cívódásokkal, ködösítéssel, vádaskodással, sértődésekkel telt kéthónapos kormány- válság után ugyanaz az ötpárti koalíció, jobbára ugyanazokkal a személyekkel alakított kormányt, szinte teljesen változatlan programmal. Giulio Andreotti harminckét tagú új kabinettjében tizenegyen „érkeztek” — de csak öten olyanok, akik korábban még nem töltöttek be kormányzati tisztséget —, tizenhármán megtartották a de Mita kormányban elfoglalt helyüket és nyolc miniszter került másik tárca élére. Eggyel kevesebb köztük a kereszténydemokrata és egy helyett két miniszter az Olasz Liberális Párt tagja a kormányban: a fontos védelmi tárca helyett az egészségügyet és a parlamenti kapcsolatok miniszterének tisztét kapták meg. Ha a kapus potyagólokat szed be, a csatárok pedig képtelenek az ellenfél hálójába betalálni, akkor a legegyszerűbb elküldeni az edzőt. Az olasz kormányban a csapat jószerével ugyanaz, de a karmester változott. A kereszténydemokrata Ciriaco de Mita helyett a kereszténydemokrata Giulio Andreotti vette kezébe a karmesteri pálcát. Ugyanannak a negyven éve kormányzó pártnak azonban ők ketten egészen más irányzatát képviselik, mint ahogy politikusi stílusuk is különböző. A háború utáni olasz történelem 49. és egyben előrehozott választások nélkül véget ért leghosszabb kormányválságának lezárultával Giulio Andreotti hatodszor költözik be az ország kormányfőjét megillető római Chigi-palotába. A hetvenéves politikus fogadkozott: nem strandkormányt alakít, nem is a jövőre esedékes helyhatósági választásokig tervezi programját, hanem a parlamenti ciklus egész hátralévő idejére együtt akarja tartani a koalíciót. Elsősorban azért, hogy 1992-re az egységes nyugat-európai integráció létrejöttére Olaszország is megfelelően felkészüljön, s tekintettel arra is, hogy 1990-ben fél évre Itália látja el a közösség soros elnöki tisztét. Ehhez azonban Andreottinak egyéni rekordot kell döntenie, mert igaz, hogy öt kormány élén állt már, de egyik sem élt tovább másfél évnél, kétszer egy éven belül, kétszer pedig két hét alatt megbukott. A miniszterelnök személyének változása azonban csak a jéghegy csúcsán jelez változást. A kormányalakítási tárgyalások során ugyanis a miniszteri székek börzéjén nemcsak a pártok között folyt az alkudozás, hanem az egyes pártok különböző szárnyai és irányzatai között is. Az egész kormányválság oka és lényege ezúttal talán éppen az volt, hogy a pártok és a pártokon belüli áramlatok elérkezettnek látták az időt, hogy az erővonalaknak a mélyben meghúzódó apró átrendeződése a pozíciók újraelosztásával a felszínen is kifejezésre jusson — vagy éppen a válság közepette vívjanak ki kedvezőbb pozíciót. A csatározások egyértelmű vesztese Ciriaco de Mita és mögötte álló keresztény- demokrata balszámy. A DC tizennégy kormánytagja közül négyen képviselik most ezt az irányzatot. De Mita becsapottnak érzi magát. Ő végezte el azt a feladatot, hogy a szocialistákat visszaszorítsa azután, hogy Bettino Craxi miniszterelnöksége idején, 1983-1987 között Olaszországban megindult és stabilizálódott a prosperitás. Sikerült pártja számára visszahódítania a Chigi- palotát, majd barátai rábeszélésére maga vállalta el a miniszter- elnökséget. Ám ezzel lépre ment, mert a DC februári kongresszusán éppen a pártfőtitkári és miniszterelnöki tisztség összeférhetetlensége ürügyén lemondatták pártfőtitkári posztjáról, s ezt a DC-n belüli legerősebb ellenlábas irányzat vezetője, Ar- naldo Forlani szerezte meg. Forlani ezzel a kormányban is megingatta de Mita helyzetét, ami viszont kapóra jött Craxi- nak, hogy a szocialista párt pozícióinak helyreállítása reményében a kormányválság kirobbantásával megszabaduljon de Mitá- tól. A júniusi európai parlamenti választásokat Craxi jó alkalomnak vélte arra, hogy megerősítse bázisát, és a szocialista párt már hónapokkal előtte kétkulacsos politikába kezdett: a kormányban lévő tagjai megszavazták a népszerűtlen döntéseket, ám a nyilvánosság előtt a párt bírálta azokat — végül pedig kivált az ötpárti koalícióból. A nyugateurópai választások azonban nem váltották valóra Craxinak a jelentős szavazatnyereséghez fűzött várakozásait, ezért a reméltnél kevésbé erősödtek meg a szocialisták pozíciói Andreotti kormányában. Az árnyalatnyi előretörést azonban jelzi, hogy a miniszterelnök-helyettesi tiszt mellé megszerezték a másik legfontosabbnak tartott külügyminiszteri posztot is. A másik nyertes Forlani, aki most élvezheti, hogy a párton belül a partvonalra szorította legnagyobb riválisát. De Mitának fel kell ismernie: küldetése eddig tartott, mert a DC és a PSI között ezen a ponton kialakult az érdekek egyensúlya. A szocialista párt további térvesztése ugyanis könnyen erősíthetné a párton belül azt a szárnyat, amely az ország második legerősebb pártjával, a kommunistákkal való együttműködésre hajlik, kivált azután, hogy az OKP legutóbbi kongresszusán szociáldemokrata jellegű reformista irányzatot hirdetett meg. A kiegyensúlyozott kereszténydemokrata-szocialista kapcsolatok fenntartására pedig Andreotti alkalmas személynek látszik — ebben Forlani és Craxi minden jel szerint egyetért. A baloldali ellenzék szerint éppen az mutatja, mekkora válságban van az olasz politikai intézményrendszer, hogy marginális párt- és csoportérdekek háttérbe szorítanak olyan kardinális jelentőségű országos ügyeket, mint a költségvetés és a parlament működésének reformja, vagy az új választási törvény megalkotása, a környezetvédelem és a kábítószerkereskedelem, a közbiztonság, azaz a maffia elleni harc ügye. Szűcs D. Gábor Szexbotrány egy gésával, választási vereség Lemondott a japán miniszterelnök Lemondott kormányfői posztjáról Unó Szószuké japán miniszterelnök hétfőn délelőtt, azt követően, hogy pártja a vasárnapi választáson minden valószínűség szerint elvesztette többségét a japán Szenátusban. „Ezért a (választási) vereségért a teljes felelősség az enyém” — mondta Unó a televízió által is közvetített sajtóértekezletén. „Országunknak más országokkal meglévő kapcsolatai nem fognak változni” — hangsúlyozta, hozzátéve, hogy mindaddig hivatalában marad, amíg utódját, mintegy egy hónapon belül, meg nem választják. Unó most bejelentett távozása ugyanakkor politikai vákuumot hozhat létre az ország élén, mivel nincs bejelentett utódja, s botrányokkal küszködő pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak nehéz lesz egy megfelelő politikust Unó helyébe találni. A vasárnapi, a Szenátus helyeinek feléért folytatott választásokon a LDP — nem végleges adatok szerint — elvesztette többségét a felső házban. Első alkalommal történik ez meg azóta, hogy a párt 1955-ben hatalomra került. Az eddigi adatok szerint az ellenzéki pártok 136 helyet szereztek meg a 252 tagú Szenátusban, jóval többet a szükséges 126-nál. Az LDP-nek ahhoz, hogy többségben maradjon, a szavazásra került 126 helyből 54-et kellett volna megszereznie, ezzel szemben a várható eredmény 40 alatt van. A vereség okaival kapcsolatban felvetett kérdésre Onu a sajtóértekezleten azt válaszolta, hogy abban az áprilisban bevezetett és nagyon népszerűtlen adóemelés, a Recruit céggel kapcsolatos botrány és a liberalizált mezőgazdasási importpolitikával szembeni elégedetlenség játszott fő szerepet. Nem említette azonban a nevéhez kötődő szexbotrányt (állítólag gésának fizetett a „szolgáltatásáért”), s ez nagymértékben csökkentette az LDP presztízsét, különösen a női szavazók körében. A vasárnapi választási vereség ellenére az LDP továbbra is az uralkodó párt marad, mivel a párt többséggel rendelkezik az alsóházban, ám politikai megfigyelők szerint a kudarc miatt valószínűleg előre hozzák a csak jövő júliusban esedékes alsóházi választásokat. Kilenc nőt is felakasztottak Kivégzések Iránban Iránban hétfőn újabb kábítószercsempészeket végeztek ki — jelentette az ÍRNA hivatalos hír- ügynökség. A 22 halálraítéltet — köztük kilenc nőt — heroin és opium teijesztése, prostitúció valamint korrupció miatt ítélték halálra, s fölakasztották őket. Hírügynökségi jelentések szerint ezzel hivatalosan már 810-re nőtt azok száma, akiket a rendkívül szigorú kábítószerellenes törvény januári hatályba lépése óta végeztek ki. Az új rendelkezés már a legkisebb mennyiségű kábítószer birtoklását is halállal bünteti, márpedig az iráni hatóságok szerint az ország 50 millió lakosából egymillió sorolható a kábítószer rabjai közé. Billy Graham, az evangélista Teltházas ima a Népstadionban? Sokakat meglepett, amikor a Billy Graham Evangélizációs Társaság júliusi budapesti sajtó- tájékoztatóján a szervezők nem csupán „telt házat” helyeztek kilátásba alapítójuk-névadójuk július 29-ikinépstadionbeli igehirdetésére, hanem közölték: arra is minden előkészületet megtettek, hogy a netán kívül rekedtek a stadion környékén, hangszórók útján hallhassák Graham szavait. Miközben tehát akad, aki még a már-már kínos félházban sem biztos, ők akár a százezer résztvevőt sem tartják kizártnak. Az, hogy ki becsülte túl vagy alul a magyarországi érdeklődést, nyilván legkésőbb a prédikáció napján majd kiderül. De, hogy mihez van szokva ez a túlzás nélkül már egész világot bejárt, példa nélkül álló vallási intézmény, az éppen ezekből az előkészületekből is jól látható. Való igaz, hogy bár Billy Graham, századunk világjáró evangélistája habozás nélkül, rendszeresen megszólal börtönökben, szociális intézményekben, kis közösségek előtt is, azonban prédikációinak a jellemző fóruma mégis inkább az angliai vagy dél-amerikai (vagy bármely világrészbeli) stadion, akár esőben is kuporgó többszázezres hallgatósággal — esetleg az 1977-es szöuli alkalom, amikor becslések szerint egymillióan követték figyelemmel szavait. Sokan kételkednek is abban, hogy lehet-e őszinte az olyan vallási igehirdetés, amely a meghitt „lélekhez szólás ” helyett a szinte show-elemeket felvonultató, tömegrendezvény benyomását kelti. Tény, hogy Graham e tekintetben igazi „amerikai” termék, ám éppen — kivétel nélkül mindig nagy tömegeket vonzó — világjárása mutatja, hogy sajátos koreorográfiájú fellépése korántsem csak az Újvilágban létjogosult. Graham egyik legutolsó könyvének magyarországi előszavában dr.Haraszti Sándor éppen erről jegyezte meg, hogy voltaképpen Graham a mind jobban urbanizált, az ipari társadalom számtalan új formájával, szokásával azonosuló világunk adottságait vette figyelembe akkor, amikor a templomoktól elforduló embereknek mintegy „utána menve”, semleges helyeken, a szabad ég alatt kezdett nekik közvetlen hangon, hétköznapi természetességgel a hit, a remény fontosságáról, az Istennel való megbékélés gyógyírt hozó hatásáról beszélni. És — dr.Haraszti szerint — éppen Graham példája mutatja, hogy az emberek sok esetben csupán a hagyományos egyházi rituálék kötöttségeit, az ódon templomok szűkre szabott falait érezték és érzik tőlük már távolabb álló, mai életüktől esetleg idegennek ható környezetnek. A magányos, a nagyvárosi életben elidegenedett, a szűkebb és tá- gabb világ számtalan problémájától nap mint nap fusztrált ember ugyanakkor nagyon is, ma is „éhe a szónak”, a vigasznak, a bátorításnak. És ez az, amit Graham próbál „új tálalásban” kínálni nekik — s amit meghallgatni akár tízezrével is elzarándokolnak. Ki tudja — majd elválik — talán még Budapesten is. Fóris György
