Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

4. — _____ ____j K ULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. július 3„ hétfő Agria Játékok ’89 Ókori aktualitások A néz« az első benyomásként talán csodálkozik Is, hogy a felgyorsult, sűrű jelen­időben nem kortárs drámát állítanak elé, hanem dkori klasszikus művet. De az­tán egyre inkább rájön: sokkal időszerűbb az évezredek mélyéről érkező gondo­lat, mint néha a frissen összetákolt. Az idén az Agria Játékok első bemutatója­ként az egri vár romkertjében Aiszkhüiosz Leláncolt Prométheusza és Arisztop- hanész A nők ünnepe című komédiája került színre. Az üldözött Io — Bárdos Margit Az Aiszkhülosz-mű már saját korában is erősen áttételes volt. Középpontjában a címszereplő titán szenvedése áll, akit a Kau­kázus ormához láncoltak, mert az istenek ellenében az emberek pártját fogta. Ha mai szóhaszná­lattal akarnánk élni, ügy is lehet­ne fogalmazni: koncepciós per áldozata lett. A világ trónját el­foglaló Zeusz az ő segítségével alapozta meg uralmát, s jó szol­gálataiért rosszal fizetett: örök fájdalomra ítélte, meg akarja tör­ni. De Prométheusz tudja, hogy neki van igaza, s egy jottányit sem enged az önkénynek. Rá­adásul mindent előre lát. Azt is, hogy egyszer Zeusznak is buknia kell. De saját véleménye, belső meggyőződése van — s ebben a világban nincs helye semmiféle önállóságnak. Minden és min­denki alá van vetve a mennyei vezetésnek. Már ennyiből is érzékelhető, hogy mennyire rímel a mostani történésekre ez a mű. Könnyen meg lehet találni a megfelelése­ket, ha az ember mindenáron ak­tualizálásra tör. De talán felesle­ges, mert veszítene az értékéből az előadás, ha mindenképpen a napi politika szintjén gondolkoz­nánk róla. Sokkal inkább abból a szempontból lehetne megközelí­teni a látottakat, hogy a történe­lem újra és újra hasonló szituáci­ókat teremt, mert az emberi helyzetek belső logikája évezre­dek óta változatlan. Talán mégis­csak léteznek azok az örök érté­kek, amelyeket ideológiai okok­ból sokszor megkérdőjeleztek az utóbbi évtizedekben. A hatalom eltorzulása, a tisztesség, a nép iránti rokonszenv, a szolgalelkű- ség — ezek a fogalmak mind­mind megtalálhatók Aiszkhü­iosz művében, de a mai politikai szótárban is. S ha megvizsgáljuk, hogy milyen drámai szituációt teremt az i. e. V. század közepe táján írott művében a szerző, bi­zony rátalálunk XX. századi éle­tünk alapproblémáira is. 5 mert egy szerves, demokratikus kö­zösség talaján született ez az al­kotás, évszázadok múltán is visszhangra talál közönségében. Valló Péter rendező sallangta- lanul fogalmaz: az ókori szerző szavai szertartásos méltósággal és mégis emberi töltéssel hang­zanak fel. Ezt részben a játék sti- lizációjával éri el, részben pedig a zenei szerkesztéssel. A címsze­replő Csuja Imre, alakját maga­sított lábbeli s kitömött váll teszi hangsúlyosabbá: így testével is kifejezi a titán robusztusságát. Nagy feladat hárul rá, mert szinte egyetlen monológ az egész da­rab, az ő figurájára épül az elő­adás. Nem mindig tud megbir­kózni a nehéz szereppel, míg a bonyolult és nagy átélést követe­lő szöveget kifeszítetten, s köz­ben mély átéléssel visszaadja, bi­zony néha megbicsaklik a nyel­ve. Nyilván az is közrejátszhat ebben, hogy a premierig jó né­hányszor elmosta az eső a próbá­kat, ezért valószínűleg csak ké­sőbb ’’érik be” ez a szerep. Ettől függetlenül érzékelhető, hogy Csuja elbíija ezeket a terheket, megfelelő színészi adottságokkal rendelkezik. Epres Attila több alakban is feltűnik, több arcát is megmutatja. Egyszerű eszkö­zökkel mutat be jellemeket, a da­rabos, morgolódó Héphaisztosz, az elgyávuló, lelkiismeret mar- dosta Okeánosz és a simulékony és szolgalelkű Hermész alakját jól kelti életre. Méltósággal és a darab hangulatához illő módon jeleníti meg Tunyogi Péter az Erő és az Erőszak elvont figuráját. Bárdos Margit másként nyúl sze­repéhez, mint eddig megszok­hattuk tőle: lényének ösztönö­sebb, erőteljesebb részét engedi szabadjára ló megformálásakor. Román Judit és Pasqualetti Ilona nagy rutinnal és kitűnő zeneiség­gel áll színpadra. Az est második felében A nők ünnepe kerül színre. Ezeken a hasábokon már részletesen érté­keltük ezt a bemutatót. Csak alá lehet húzni, hogy mennyire len­dületes, magával ragadó ez a produkció. Azóta csak javult, érettebbé, erőteljesebbé vált. Az ember nézi, s közben arról medi­tál, hogy a nekünk adatott élet milyen kisszerűnek is látszik, s mégis milyen méltósággal lehet­ne megtölteni. Mert Arisztopha- nész beleírta ebbe a művébe az egész kis városállamát, amely fénykorában sem haladta meg sokkal — mondjuk — Eger nagy­ságát. De az általa teremtett mi­nőséggel világtörténelmet tudott csinálni. S ebbe belefértek azok az emberi hibák, gyengeségek, amelyek fölött ez a komédiaíró oly nagy vehemenciával tör pál­cát. Mert így teljes a kép: a szi­lárd és demokratikus társadalmi szerkezet eltűri, hogy benne tel­jes valójával, tévedéseivel együtt legyen mindenki állampolgár vagy vezető, de azt is lehetővé te­szi, hogy a visszásságokat ilyen élesen tegyék szóvá. Ebből a sa­játos kettősségből formálódik az a himnikus dal, amely Melis László kitűnő zenéjével köny- nyen megragad a néző fülében: a városhoz szóló szerelmi vallo­más. A két darab úgy válik egység­gé, hogy valamit megérezhetünk abból az élményből, amit az at­héni polgár kaphatott, aki a de­mokratikus szabadságjogok ré­szeként jutott a színházi élmény­hez. Az élet keserűbb és vidá­mabb oldala ad teljes élményt, s ebben az értelmezésben mind a kettő ugyanarról szól: rendet kell tennünk magunk körül, hogy önmagunkat és másokat elfo­gadhassunk. Ehhez viszont szembesülni kell az igazságok­kal, bármilyen kellemetlenek is, s akár tragikusan, akár csipke­lődve fogalmazzák meg azokat. Gábor László Prométheusz — rabláncon (Csuja Imre, Román Judit és Pasqualetti Ilona) A betolakodó, női ruhában (M. Horváth József) Kassák Lajos művészeti ösztöndíjak A SZOT titkársága 99 képző-, ipar- és fotóművészeti, 53 irodal­mi kategóriában benyújtott pályázat közül — elfogadva a szakértői bizottságok rangsorolt javaslatait — az alábbi pályázókat részesíti SZOT Kassák Lajos művészeti ösztöndíjban: D. Németh István írót, két kisregénye megírásához, Farkas Árpád költő, műfordítót (Romá­nia) műfordítói, alkotói munkája segítéséhez, G. Heller Zsuzsa kera­mikusművészt, közösségi terekben elhelyezendő díszkutak, kerá­miaegységek megalkotásához, Gaál József grafikusművészt, kísérleti jellegű grafikai munkássága folytatásához, Karsai Ervin költő, folk­lórkutató, ciganológust, cigánygyermekek részére készülő kétnyelvű (cigány — magyar) verseskötet megírásához, készülő kisregényéhez, a cigányság történetét megörökítő eposz megalkotásához, Krizbai Sándor festőművészt, egy-egy történelmi korszak problémáit felvető, nagyméretű olajvászon képek megalkotásához, Pálinkás György írót, a „Vallomás a városról” című kötet megírásához, Tóth László költő, publicista, műfordítót irodalmi riportkötete befejezéséhez, va­lamint önéletrajzi esszéket tartalmazó könyve összeállításához. A titkárság egyben arról is döntött, hogy Tabák Lajos fotómű­vész vállalkozását, „A mi életünkből, Kassák Lajos Munka-Körének szociofotói” című album összeállítását, valamint Drozsnyik István festőművész képzőművészeti alkotómunkáját, szakmunkástanulók körében végzett művészeti nevelői, művészetszervezői tevékenysé­gét egyszeri összeggel támogatja. A SZOT Kassák Lajos művészeti ösztöndíj időtartama egy év, összege 7 ezer forint havonta, július 1-jétől következő év június 30-ig. Szakszervezetek Országos Tanácsa művelődési osztály [IV13.) Az eredménnyel — a nyerte­seket kivéve — csaknem min­denki elégedetlen volt. A fősze­lektor véleménye szerint is feles­leges a mindig biztos nyerőt ju­talmazni már sokadszor, mert az nem is tudja megbecsülni, hiszen már csaknem természetesnek tartja, hogy ő viszi el a pálmát. Egy kevésbé favorit jobban örül­ne a díjnak, és bizonyos, hogy jobban meg is becsülné. A két belgrádi együttes két elsőműves író színművével (A hamisítvány eredetijeés a Változnak az idők), valamint a Növi Sad-iak (a Há­rom kalapáccsal) futottak be. A másodikat és az utóbbit ugyanaz a rendező rendezte: egy most végzett főiskolás. így a leg­jobb társulat, a legjobb drámaí­ró, a legjobb rendezés diját ezek az együttesek nyerték, sőt a leg­jobb férfi főszereplő is tőlük ke­rült ki, aki mind a belgrádiaknál, mind a Növi Sad-iaknál parádés szerepeket játszott, de láttunk nála jobbakat is. A fesztivál ren­dezősége abban bízik, hogy a 35. Sterija Játékokra ismét régi fé­nyében tündököl majd az ün­nepség. A palettáról hiányoztak a ljubljanai együttes színei, és ez sok gondot okozott a rendező­ségnek, de állítólag nem készül­tek el időre a benevezett darab­bal. Ezért meghívták a ljubljanai főiskolásokat a 17. főiskolai szemlére, amely a fesztiválok fél­ideje óta mindig együtt göngyö- lődik a főcsomaggal. De a Há­rom nővérrel benevezett ljublja­naiak végül innen is hiányoztak, mert a főszereplő állítólag meg­betegedett. A főiskolás előadások általá­ban jobbak és érdekesebbek vol­tak a „felnőtt” előadásoknál, kü­lönösen a magyar tagozatosok Vitkievicz-bemutatója (Az őrült és az apáca), mely érett, felké­szült, tehetséges előadás volt, mind a végzős növendékek, mind a vezető tanárok dicséreté­re. Hasonlóan a belgrádiak Bond-darabjához (Megmentve). Mindkét mű a „lack heavy me­tal” kategóriához tartozik, ter­mészetesen prózai műfajban. Többféle következtetésre ju­Egri ragyogásuk is van Cseh Károly verskötetéről Rég várt első önálló versköte­tével jelentkezett Cseh Károly. Címe: Borostyánkő és kasza­élek. Kötetcímadó versében gye­rekkori élményt idéz: a mezőről énekszóval hazatérő aratókat. A szülőfalura, Borsodgesztre ömlő harangszóban „Csillagból arány­lik vissza... a borostyánkő-ra­gyogás” — láttató erővel jelenik meg az emlékezetben, képzelet­ben újjáélt élmény. Nyitott, rendkívül érzékeny szemléletű költő Cseh Károly. Képei, verstémái az észak-ma­gyarországi régióban gyökerez­nek. Mezőkövesden végzi a gim­náziumot. Itt fedezi fel költői te­hetségét és közli a 17 éves diák első versét Kiss Gyula, a Matyó- /ö/íf szerkesztője. A verselő Cseh Károlynak azóta is célja, hogy az átélés magas hőfokán kiolvassza költészetéből „az idegen ele­met”, az oda nem illő, „tisztáta­lan anyagot”. Egerben, a tanárképző főisko­lán szerez magyar — orosz szakos diplomát. Értő társak közt lép­ked a költői mesterség lépcsőfo­kain. Kivívja tanárai elismerését, az egri publikációs fórumok, fő­leg a Népújság szerkesztőinek fi­gyelmét. Az itt töltött főiskolás évek élményvilágának köszön­hető, hogy kötete verseinek egri ragyogásuk is van, olyan érte­lemben, hogy „Benne a dalban az ég, amely alatt születtek”. Emberként és költőként is egyensúlyra vágyik, arra, amit a görögök egykor legfőbb jónak, vagyis harmóniának neveztek. A költői szóba vetett hite óriási, ezért tud dacolni közönnyel, el­lenszenvvel, meg nem értéssel. Szenvedélyesen, egzisztenciáli­san mélyen éli a költészetet, sors­sá váló pedagógus-költő létét. Tudatosan szerkesztett köte­tének hármas kompozícióját há­rom versciklus adja: Játszmák, Tükrök és csillámlások, Egyen­súly. Szereti a karcsú rendben fu­tó sorokat, a kemény, feszes vers­szerkesztést, a tiszta képalkotást. Őrzi az ifjúkori lobogást, létezés­sé igyekszik emelni a mindenna­pi kis történéseket. Versbe fogal­mazza létének kételyeit, öröme­it, a „hóvakságig fehéredő áhíta­tot”. A fény hírnökei címmel erő­teljes képverset ajánl csuvas köl­tőbarátjának, Gennadij Ajginak. A vers vizuális képe égbe növő fenyőfát ábrázol, amely azonban sírkőnek, kopjafának is látható. A költő a magasból lát és láttat, hol „fecskéink nem sebzik meg a kéket... honnan hőkölő kövekre látni: innen és túl." Cseh Károly fordította az 1985-ben Egerben kiadott, mél­tó kritikai visszhangot kiváltott Csuvas szó című irodalmi anto­lógia verseit. (A Szovjetunió ha­tárain kívül az első csuvas irodal­mi antológia volt az egész vilá­gon, amelyet 1986-ban olasz nyelvű fordításkötet követett...) A megjelenésre váró Mihail Szeszpel: Az ínség zsoltárai kötet is az ő munkáját dicséri... Első önálló verskötete — egy másik még megjelenésre vár — a miskolci Kelet Irodalmi Kör Kis­könyvtár-sorozatában, Hajdú Gábor, Utry Attila, Laboda Kál­mán, Répássy Tamás, Györgyei Géza önálló könyveinek sorá­ban jelent meg. A miskolci iro­dalmi alkotókor tevékenységét, kiadványait helyi, városi és me­gyei összefogás teszi lehetővé. Vállalkozásuk inspiráló példa le­het a fiatal egri írók, költők és mecénásaik számára is. Cs. Varga István Értelmi fogyatékos felnőtteknek Családias jellegű védőotthonok Családias jellegű védőottho­nokat kíván létrehozni értelmi fogyatékos felnőttek számára az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége. Ter­veik szerint jövőre nyitnák meg az első otthont, amely megfelelő segítséggel dolgozni és önmagu­kat ellátni tudó embereket fogad majd be. Sok értelmi fogyatékost neve­lő szülőt nyomaszt a gond: hová és milyen körülmények közé ke­rül gyermeke, ha ő már nem ké­pes megfelelően gondoskodni róla. A szövetség e gondokat megértve és felmérve kezdte meg a védőotthon-hálózat szer­vezését. Olyan 8 — 10 férőhelyes otthonokat kívánnak kialakíta­ni, amelyekben — a kényelmes elhelyezés mellett — védelmet és gondozást is biztosítanak lakóik­nak. Szándékaik szerint „gyám­kodásukkal” csupán a szükséges biztonságról gondoskodnak, ügyelnek arra, hogy a fogyatéko­sok — képességeik szerint — önálló életet élhessenek. A védőotthoni elhelyezést igénylő családoknak az otthon­hálózat létesítéséhez anyagilag hozzá kell járulniuk. Az érdeklő­dők az ÉFOÉSZ elnökségénél (1051 Budapest, Október 6. utca 22.) kaphatnak további felvilá­gosítást. A Sterila Játékok tottam a fesztivál befejezésével. Elsősorban: Jugoszláviában sok a fiatal, tehetséges író és rende­ző; másodsorban: kellemesen sok a női kolléga, író, rendező, dramaturg, tervező és a külön­böző szakmai munkatárs. (Bár én nem vagyok feminista, de drukkolok a nőknek. Van ebben egy kis személyes dac is.) Har­madsorban: remek jó a színész­anyaguk. Az előadások általá­nosságban mégis kifáradást tük­röztek. Saját házunk tájáról tu­dom, hogy egy-egy üyen színházi fesztivál mennyi erőfeszítést je­lent rendezőnek és társulatnak egyaránt. Mindig sajnálom az együtteseket, akik otthon, hazai pályán, a megszokott környezet­ben és a jól beolajozott körülmé­nyek között sikeresek, a fesztivá­lokon pedig — mivel azok túlzott mértékben versenyszerűvé vál­tak és nem esztétikai kategóriává — olyan megmérettetéseken, olyan sokkon esnek át, ami egy érettségi vizsgához teszi hason­lóvá az egészet. Vagy még in­kább versenyfutássá. A színész teljes hittel, szíwel-lélekkel ját­szik, de a siker összetevőinek mégsem ő a kovácsa. A nagy fel­adatokon kívül ugyanis milliónyi apróságon múlik a siker. Ami otthon, a saját színházában esté­ről estére megismételhető, javít­ható, az egy fesztiválon egyszeri, megismételhetetlen és nem javít­ható. Ezért a szokatlan reagálá­sok vagy a nem kielégítő ered­mények letörhetik a színészeket, akik érzékenyebbek a többi em­bernél. Ügy érzem, a szülészek az ilyen zsúfolt, túlfeszített kö­rülmények között szégyellik ma­gukat. Nem is tartják helyénva­lónak az effajta vizsgáztatást. Az sincs eléggé differenciáltan eldöntve — nálunk sem —, hogy a darabot, az Írásművet, az elő­adást, a rendezői szándékot, a színészvezetést, az együttessé alakulást, vagy a színészi munkát értékeljük-e? A műfajokkal is sok a probléma, és a témakörrel is. A filmnél disztingválnak a té­ma és az idő rövidsége vagy hosz- szúsága között. Színdarabnál nem. (folytatjuk) György Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents