Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 3., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Ismét a felsőtárkányi táborról Az Ellenzéki Kerekasztal állásfoglalása •• Üzen a szerkesztő K.J. Az okulás kedvéért idézünk leveléből: „1989. június 20-án délelőtt betértem a Katona-téri áfész-boltba apróságot vásárolni. A pénztárnál várakoztam, hogy az ezer forintosomból visz- szakapjak; mellém állt egy nem éppen megnyerő, ápolatlan külsejű, búzakék köpenyes nőszemély (eladónak véltem), belenéz a kosaramba, azt mondja, jöjjön velem, hol van a kávé, amit a kosarába tett? Nem vettem kávét, ő kétszer is határozottan állította, hogy azt eltettem. Mivel a kosáron kívül nálam nem volt más, el kellett hinnie, hogy nekem van igazam. Majd az elszámoltatás után a szöveg: „Biztosan a pénztárcáját néztem kávénak, elnézést. Én kitámolyogtam az üzletből, csak egy óra múlva tértem magamhoz. Még mindig nem tudok napirendre térni a történtek fölött”. Érezzük a megszégyenítés fölött érzett jogos felháborodását. Manapság sok-sok ingerültség összegyülemlik az emberekben. Feszültség támad ott is olykor, ahol csak az elővigyázatosság és a kellő emberismeret vezérelheti gondolatainkat és tetteinket. Morfondírozásaink között azonban megakadt egy gondolat bennünk: az öné a legtipikusabb esete annak, amikor a vásárló kérheti a panaszkönyvet. Mert ez a tapintatlanság és melléfogás olyan eset, amiért nem elég csak elnézést kérni. B.J. Hosszú és egyértelmű állást foglaló leveléből kitetszik, hogy a reformfolyamatokat is veszélyes jelenségnek minősíti, írásának nem egy bekezdése - nemcsak a megszólítás és az ismerős okfejtés miatt - agitáció és hangulatkeltés a nagy nyilvánosság előtt folyó jobbító szándékkal felvállalt folyamatok ellen. Amint írja: „ebben a rohanó országos politizálásban, ebben a pluralizmusban” mások a hangsúlyok, mint eddig voltak. Most valóban megszólalt a néma tömeg egy része, az a bizonyos hallgatag többség, mert végre a monolitikusán felépült hatalom is rájött, ki kell jutnunk abból a zónából, amibe jutottunk. Abban igazat adunk önnek, hogy „a demokráciát és a szocializmust nemcsak kiabálni kell, hanem be is kell tartani a kommunista erkölcsöket”. Ha a háromoldalú asztal - ott fenn - belátta, hogy valamit most másképp kell tenni, mint eddig, elvi és gyakorlati síkon egyaránt változtatni kell, azért annak nyomós oka van. S annak is, hogy ez a társadalom akarja is újraszervezni saját magát, a kibontakozás érdekében. Az csak haszonnal jár, ha minden csoport, minden réteg, osztály újra átgondolja érdekeit, helyzetét. És cselekszik. A szélsőségek felé sodró indulatok azonban nem hozzák a kívánt hasznot a holnapot illetően. B.M. írja: „Június 17-20. között rendezték meg a szilvásvárdi kempingben a természetjáró úttörők és kisdobosok találkozóját. A napi programokat késő éjszakába rtyúló diszkó zárta. Az óriási zajtól a község nagy része nem tudott aludni. Kár, hogy a természetjáró találkozóból éj. szakánként a természet és az emberek - köztük reggel hatkor munkába menők, betegek, kisgyermekek - nyugtalanítása lett”. A pedagógusok figyelmébe ajánljuk ezt a panaszt, s azokéba, akik a Bükkbe mennek átengedni magukat a természet szépségének. A felüdülés, jókedv ne menjen mások rovására, ne okozzanak vele bosszankodást, kényelmetlenséget! A Népújság június 21-én hírt adott arról, hogy Felsőtárkány- ban a KISZ-tábor oktatótermében a HEMISZ szervezésében fórumot tartottak az ingatlan és intézmény jövőjéről. A beszámoló elemezte az ott elhangzottakat, végül mellékesen rögzítette: a fórum résztvevői egyetértésre jutottak abban a kérdésben, hogy az ingatlan, valameny- nyi létesítményével kerüljön a Magyar Állam tulajdonába. A megfogalmazás nem pontos: a fórum résztvevői abban jutottak egyetértésre, hogy az intézmény kerüljön vissza állami tulajdonba, az ugyanis 1988. december 30-ig a Magyar Állam tulajdonaként szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, s csak ekkor került — a KISZ Heves Megyei Bizottsága és a KISZ KB között létrejött, „Értéktérítés nélküli adásvételi szerződéssel” — a KISZ KB tulajdonába. A tulajdonlás kérdése egyébként sem mellékes kérdése a volt vitának — miként azt a beszámoló sugallja —, hanem igenis lényeges nézetkülönbségek után fogadták el az egybegyűltek az A Népújság május 29-i számában jelent meg ezzel a címmel egy írás, amelyre a következőket válaszoljuk: a MÁV Eger- Füzesabony között olyan vágányzári munkákat végez, amelyekhez speciális gépekre van szükség. Ézeknek a berendezéseknek a működtetését a MÁV vezérigazgatóság írja elő, így került sor májusban a Füzesabony- Eger közötti vonalszakaszra. Áz átszállásos vágányzárhoz a Mátra Volán a MÁV által megrendelt buszokat nem tudta biztosítani, mivel a pénteki nagy személyforgalom miatt kénytelen volt felhasználni saját utasainak elszállítására. A MÁV-nak sajnos ilyen buszok csak korlátozottan állnak rendelkezésére. A problémák csökkentése érdekében a következő intézkedéseket tettük: csökkentjük a vágányzárak idejét, így naponta két gyors, illetve öt személyvonat nem érinti a vágányzárat. További autóbuszt rendeltünk, hogy biztosítsuk a kényelmesebb utazást. Az okozott kellemetlenségért ezúton kérjük az utazók elnézését és megértését, hiszen a vágányzárak a vonatok biztonsáMDF, az SZDSZ és a szociáldemokraták véleményét. A HEMISZ képviselői ígéretet tettek arra, az állami tulajdonba visszakerülés igényét sajátjukként is fogják képviselni a DEMISZ-nél. Persze ez másként nem is nagyon lehet, mert az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja szerint a tavaly decemberi szerződés — bár jeles budapesti ügyvéd készítette — amúgy is semmis, érvénytelen. Semmis ugyanis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a társadalom érdekeibe ütközik (Polgári Törvénykönyv 200 paragrafus /2/). Azt pedig nem kell részleteznünk, hogy válság- helyzetben állami, tehát közvagyont részérdekeket képviselő társadalmi szervezet tulajdonába adni, amellett, hogy erkölcstelen, a jog betűje és szelleme szerint is a társadalom érdekeibe ütközik. Az igazsághoz tartozik, hogy a HEMISZ ezt a nézetünket is osztotta, s már nem ért egyet 1988. decemberi „kiszes” önmagával. Ellenzéki Kerekasztal Eger gát, a közlekedési idő csökkentését jelentik, s úgy gondoljuk ez mindannyiunk szempontjából igen fontos. Dr. Dudás József a MÁV miskolci igazgatóságának igazgatóhelyettese * Viharok egy kulturális centrum körül címmel, amely a Vit- kovics-ház sorsáról szól, írt cikket Jámbor Ildikó, a Népújság június 24-i számában. Az alábbi levél másolatát — amelynek címzettje Pusztai Ágoston, az egri képzőművész csoport vezetője — válaszként küldte el a szerzőnek Békési József, Eger Város Tanácsa általános elnökhelyettese: ”Az emh'tett levél és a Népújság cikk olyan lényeges témákat érint, amelyek tisztázása, elrendezése komoly átgondolást és alaposságot igényel. Ehhez pedig többoldalú konzultációkra, egyeztetésekre lesz szükség. Tekintettel arra, hogy 1989. július 16-ig szabadságon vagyok, így az ügy rendezésével csak ezután tudok foglalkozni. Addig is türelmüket kérem!” Köszönet — az Életért! Kemény munkával, de mindig egészségben teltek éveim, mígnem 56 évesen szembe kellett néznem a halállal. Június 22-én még saját lábamon érkeztem az egri kórház III. sz. belgyógyászati osztályára, ahol a következő nap délutánján megállt a szívműködésem. Dr. Magyar István orvos és az osztály valamennyi dolgozója küzdött megmaradásomért. E sorokat már otthonomból írhatom. Köszönöm, hogy visszaadták az Életemet! Simon Pál Eger, Alkotmány utca 13. A demokratizmus leple alatt Kemény csizma vagy mokasszin? Mostanában sokat hallunk az ifjúság fegyelmezetlenségéről. Én nem általánosítanék, de sajnos vannak kirívó esetek, amik talán szót érdemelnének. A Firtató című helyi lap márciusi számában olvastam, s töprengtem el az egri FIDESZ csoport vezetőségi tagjának nyilatkozatán. Az újságcikkben alcímként a következő szerepel: „Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” Jelen esetben ezt úgy értelmezhetjük, hogy a demokratikus leple alatt a felelősségtől sem kell tartanunk? Az írást tovább olvasva tudathasadásossá válók. Az egyik vezetőségi tag így nyilatkozik: befolyásolni kell létezésünket, érvényesíteni jogainkat.” Ügy gondolom, jog elsősorban akkor van, ha teljesítjük kötelességünket is. A már említett szervezet vezetőségi tagjának magatartásából kitűnik, mintha a kötelesség nem tartozna elsődlegesen az emberi tulajdonságok közé, annál Ls inkább, mivel ezt vallja: „Cáfoljuk a városban keringő híreszteléseket, miszerint az egri FIDÉSZ-csoportnak újfasiszta, bakancsos, megvadult tagjai vannak.” Hát rácáfolt! Vannak. Mindezt szőkébb pátriánkon kívül osztrák vendégeinknek is bizonyította, hiszen újfasiszta disznóknak nevezte őket, majd verekedésbe kezdett az egyik szórakozóhelyen, s ennek természetesen következményei is lettek. Ha az egri szervezetnek ilyen vezetői akadnak, nem tudom bővül-e majd tagságuk? Mert ha igen, én félek. Félek, hogy a jövő társadalmát a kemény csizmákra alapozhatjuk, pedig egy leendő tanárhoz jobban illenék a mokasszin. Sné Kiss Ddikó Eger Válaszol az illetékes Lapunk cikkeire Újabb gyöngyöst siker A gyöngyösi 1-es Számú Általános Iskola kórusa a nyugatnémetországbeli Al- germissenben szerepelt Nagy György ének-zenetanár vezetésével. A baráti találkozóra a diákokat szüleik is elkísérték, s a népes küldöttséget a vendéglátók már a határon üdvözölték. A zenés fogadtatás után városnézés következett, melynek keretében Hildeshe- in polgármestere külön fogadást rendezett tiszteletükre. A találkozó csúcspontja természetesen a közös koncert volt. A három és félórás programról, amelynek 1200 hallgatója volt felsőfokban út a helyi lap. A gyerekek a magyar dalok mellett a szászországiakat is élethűen, kotta nélkül adták elő, s így nem maradt el a ráadás sem. Megható pillanata volt az eseménynek, hogy ötvennégy égő gyertya világánál az egész publikum együtt énekelte a Búcsút vegyetek testvéreim című dalt, mindaddig, amíg az utolsó gyertya lángja is kialudt. Nem ért véget ezzel a baráti kapcsolat, hiszen az algemisseni zenekar meghívást kapott Gyöngyösre, amelyre már most készülnek minden eddiginél nagyobb létszámmal. Felvételünkön a gyöngyösi kórus, s vezetőjük látható. Utóhang — disszonanciával „Az ügy valójában — nem ügy”. Most már csak azért sem, mert azt mind a MÁV illetékesei, mind a rendőrség a maga részéről lezárta — a panaszos Vass József által is korrektnek ítélt módon. Mégis — A Népújság 1989. június 19-i számában közzétett levelében — a panaszos vitatja korábbi nyilatkozatom teljességét, pontosságát, megalapozottságát, kétségbe vonja az eljárás tisztaságát, jogszerűségét — miközben ténybeli tévedések, logikai ellentmondások, kérdések és kételyek fogalmazódnak meg levelében. Ezek többsége a június 12-én megjelent cikk és a fenti levél tartalmának egybevetésével a tisztelt olvasó számára egyértelmű és világos — Vass Józsefnek talán még sem ennyire kézenfekvő. Ezúttal tehát — ha teljességre nem is, de a pontosságra és tárgyszerűségre törekedve — néhány felvetésére reagálok. A Népújság munkatársának kérdéseire adott nyilatkozatom minden mondata ténybelileg megalapozott, ellenőrzött információkkal, bizonyítékokkal kétséget kizáróan alátámasztható — akár a nyilvánosság előtt is. (A magam részéről — Vass József helyében — nem ragaszkodnék a bizonyítékok közzétételéhez.) Vass József 1989. május 4-i ittasságának a mértéke, ennek jogi és erkölcsi megítélése nem a rendőrség feladata — figyelemmel ügyének jellegére. Panaszának elbúálásánál ezt a körülményt az egri Rendőrkapitányság vezetője sem vette figyelembe. Vizsgálta viszont beosztottai tevékenységének jogszerűségét, kulturáltságát, a szakma előírásainak betartását, eljárásának törvényességét. Intézkedéseivel a katonai ügyészség egyetértett, azokat magam is helyesnek tartom. Ismereteim szerint a MÁV- nál előterjesztett sérelmek is hasonló módon nyertek orvoslást. Nyilatkozatom ittasságra vonatkozó részében Vass József jegyzőkönyvbe mondott, aláírásával hitelesített szavait idéztem. Mégis úgy tűnik számomra, hogy ez a kérdés leginkább őt foglalkoztatja. Idézem „...én kértem, hogy szondáztassanak meg...”, majd ugyanez, a közvéleményt is foglalkoztató kérdésként megfogalmazva, „és általában panaszügyben kardinális kérdéssé kell emelni, ha valaki két-három üveg sört megiszik?” Nem, de ki emelte azzá? Kételyeim vannak az iránt, hogy Vass József által a közvélemény rangjára emelt kérdések valóban azok lennének. Mégis, ha így lenne, azok megválaszolására szívesen vállalkozom. Viszont, ha netán egyedi természetű, személyes jellegű felvetések, ne terheljük vele a nyilvánosságot! Úgy gondolom, hogy a felmerült panaszokat az illetékesek körültekintően kivizsgálták és a megfelelő következtetéseket levonva lezárták. Folyamatban van még a megyei pártbizottság vizsgálata, amelynek tárgya — ismereteim szerint nem a rendőrség eljárása, a MÁV-nál előterjesztett panasz vizsgálata, vagy Vass József véralkohol-koncent- rációjának megállapítása — május 4-én este tanúsított magatartásának etikai megítélése, az MSZMP tagjaira érvényes normákkal történő egybevetése. A vizsgálathoz szükséges információkat és dokumentumokat a testület rendelkezésére bocsátottuk illetékességből. Dr. Jónás Pál r. alezredes főkapitány-helyettes Fodormentatea és pikáns fűszerezésű szójapörkölt Grafológiai juniális Június 24-én az Egertől tíz kilométerre levő Síkfőkúton, az aranyhalas tó mellett ütöttek tanyát az írástanulmányi Társaság Heves Megyei Szervezetének tagjai azzal a céllal, hogy a nemrég alakult kis közösség közelebbről megismerje egymást, baráti kapcsolatot alakítson ki. A Heves Megyei Bíróság hét végi háza adott helyt a programnak. A szervezők, élén Révész István- néval — aki mint természetgyógyász kellemes aromájú fodormenta teával fogadta az érkezőket —, már reggel óta a helyszínen serénykedtek. Ebédig — melynek menüjében pikáns fűszerezésű szójapörkölt, szójatepertő és egyéb finomságok szerepeltek — a társaság bebarangolta az erdőt, a tó környékét, majd jo hangulatban nagy etvagy- gyal fogyasztotta el a gulyást, amit Eger és a mátraalja nedűivel öblögettek le. A vidámság mellett természetesen szóba került a grafológia is. A társaságot megtisztelte személyével dr. Agárdy Tamás, az írástanulmányi Társa- ság elnöke is. Gornyiczki Eszter Eger „ Csoda” a kőszegi magánállatkőrházban Kőszegen-, Kámán István „magánállatkórházában” két kis őzike látott napvilágot. Az előzmény: anyjukat — még kiskorában — egy autó elütötte, és inszakadással, lábtöréssel került Kámán Istvánhoz. Az apát, a most két és féléves őzbakot szintén kiskorában határőrök vitték el a „doktorhoz”. A gyógyintézetben ismeretség szövődött, az ismeretségből frigy, s a frigynek gyümölcse két kis őzike lett. A szoptatási idő elmúltával a doktorbácsi visszaadja majd őket az igazi tulajdonosnak, a természetnek. Kámán István civil foglalkozása: a kőszegi mentőállomás gépkocsivezetője. Kámán István és őzikéi (Fotó:Czike László — MTI)
