Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. július 22., szombat Lakás-morgások Az ősember természetesnek találta a barlangot. Dio­genes — a mitológia szerint — beérte egyetlen hor­dóval. A várak, a kastélyok egykor a tehetősek kedv­telései voltak. Az égbe törő építkezés korunk divatja. Divatja? Nem. Szükségszerűség. Hazánkban külö­nösen érzékeny pont: a lakás! Hozzájutni mind na­gyobb — főleg anyagi — erőfeszítésekbe kerül. És a kényszerűen vállalt terhekkel együtt benne élni? Olykor pedig megtartani? Alábbi példánk erre is ke­resi a feleletet. Az elvett szoba rejtélye Az alcímbeli felháborító tény közlésével érkezett szerkesztő­ségünkbe Császár Zoltán, Eger, Szovjethadsereg utca 1. szám alatti lakos. — Háromszobás, komfortos tanácsi bérlakásban lakunk, négytagú családommal a nagy- nénémnél. — Jogos felindulásá­ban keresett bennünket, de vilá­gosan, higgadtan fogalmaz. — Eltartási, örökösödési szerző­dést kötöttünk, amit a bérlőtársi viszonyt jóváhagyó határozatá­val a városi tanács is szentesített. Most viszont fel akarják dúlni az otthonunkat! — Ezt hogy érti? — Május elején az egri ingat­lankezelőtől (ezentúl: IKLV) kaptunk értesítést: tekintsük meg a lakásunk korszerűsítésé­ről a Szövterwel készíttetett tervrajzot. Megdöbbenésemre azon az állt: hogy az erkélyes leg­nagyobb szobánkat a szomszé­dos lakáshoz csatolják! — Ott netán nagyobb család él? — Dehogy. Egy idős néni egy­magában. — Akkor bizonyára nem hagyta annyiban a dolgot? — Készült egy másik terv, amelyen visszacsatolták a szo­bánkat. Ekkor azonban újabb meglepetés ért. Kiderült, hogy lakáskorszerűsítés címén az egyik szobából és a fürdőszobá­ból vécét és konyhát akarnak csi­nálni, máshová kerülne a mos­dóhelyiség is. Egyszóval össze­kevernék az egész lakást. Elő­ször azt mondták, azért, mert ma már nem korszerűek az egybe­nyíló szobák. A pénz nem számít? — Ez elfogadható érvnek tű­nik... — Nekünk a jelenlegi állapot is nagyon megfelel. De most jön a lényeg! Egy éven át, 1984-ben szükséglakásban voltunk kény­telenek lakni, mert az IKLV tel­jes felújítást végzett. Festést, padlócsiszolást, csempézést, aj­tó- és ablaktokcserét, teknő- szi­getelést, stb. Több százezerért. Azután 1986-ban megint köl­tözhettünk, ekkor történt ugyan­is az elektromos szabványosítás, és persze, újra festés, padlócsi­szolás, stb. Természetesen ismét tízezrekért. — Most pedig következik a belső átrendezés... — Ha csak az lenne! Nemso­kára világossá vált: valójában te­tőtérbeépítést terveznek. Pad­lásfeltárást végeztek. így lett nyilvánvaló, a belső átrendezés ahhoz kell, hogy a blokkok egy­más alá kerüljenek. Azzal „biz­tattak” minket, hogy jövő év ele­jén megint — öt év alatt immár harmadszor is — ki kell költöz­nünk... Noha már így van, kérde­zem én, miért nem tették ezt a dolgukat 1984-ben vagy 1986- ban?! Avagy a pénz nem számít az IKLV-nek? Ugyanarra az épületre háromszor is van több százezer forintja? Mi jut akkor a másokéra? Megoldás persze, még mindig kínálkozna. A tanácsi bérlakás ugyanis meg is vásárolható. — Ezzel én is tisztában va­gyok — mondja Császár Zoltán. — Be is adtam 1984-85-86-ban a vásárlási kérelmemet. Megkap­tam a visszaigazolást is róla az IKLV-től. — Hátakkor? — Most erre azt a választ kap­tam, hogy megvehetem a lakáso­mat, de 100 százalékot kell rövid időn belül kifizetnem. Az majd­nem kétmillió forint! Az indok­lást dr. Vincze István, a városi ta­nács jogásza adta: nincs lehető­ségem a kedvezményes vételre, mert nem vagyok jogi kapcsolat­ban az IKLV-val. Lévén, hogy az egyszer sem adott nekem áraján­latot. Ilyen alapon úgy packáz­hatnak az emberrel, ahogy akar­nak! Császár Zoltán egyébként a panaszát a NEB-nek is elküldte, ahol vizsgálatot ígértek... Olcsóbb az új lakások építésénél Nem várva a NEB-vizsgálat befejeződéséig, a városi taná­cson érdeklődünk tovább. Az el­nökhelyettes Szabó Sándor és dr. Vincze István szolgálnak felvilá­gosítással. — Még 1984-ben jogi akadá­lya volt a lakás megvételének. Akkor ugyanis a rendelkezés szerint a bérlők 75 százalékának vásárlási szándéka lett volna szükséges. Esetünkben tehát az ötből legalább háromnak. Az pe­dig nem volt meg. — Ez a szabály azonban vál­tozott. — Úgy van, idén januártól már egyetlen bérlő kérelme is elegendő. — S a vételár összege? — Ezt tanácsi rendelet hatá­rozza meg, a Minisztertanács ke- retrendelete alapján. Az első 1985-ben született, azóta több­ször módosult. A jelenleg hatá­lyos jogszabály szerint a vételár teljes összegben is megállapítha­tó. A tanácstestület a mindenko­ri teljes forgalmi értéket szabta meg. Ez most négyzetméteren­ként 18 ezer forint. Az összeg 10 százalékát kell befizetni, utána 35 éven át a részleteket, 3 száza­lékos kamatra. A rendelet azt is kimondja, a tetőtérbeépítésre al­kalmas lakások ki vannak zárva e lehetőségből. — Ennek anyagi megfontolá­sai vannak? — Igen. A tanácsi bevételeket kívánjuk így növelni — feleli dr. Vincze István. — A pénzt többek között felújításokra is fordítjuk. Egerben egyébként mintegy 4500 tanácsi bérlakás van, leg­többjük rekonstrukcióját befe­jeztük. — Apropó, felújítás! Mi szük­ség van arra, hogy — mint a Szov­jethadsereg utca 1. esetében — kétévente több százezret költse­nek ugyanannak az épületnek a rekonstrukciójára ? — Nyilvánvalóan el kellett vé­gezni a szükséges javításokat, ez­úttal azonban a tetőtérbeépítés miatt kerül sor az átalakításra. Az az igazság, ez a megoldás még mindig olcsóbb, mint új tanácsi bérlakásokat építeni, azok ugyanis ma már 30-40 ezerbe kerülnek négyzetméterenként! — Mondja kérem, köteles el­tűrni a bérlő, hogy a nyugalmát sokadszor megzavarva, átalakí­tásokat végezzenek a lakásában ? — Az érvényes jogszabály szerint igen. Ugyanakkor termé­szetesen nem változhat a bérle­mény, vagyis nem csökkenhet az alapterülete. Még egyszer mon­dom, a tetőterek beépítése fon­tos része a lakásgazdálkodásnak. — Ugyanakkor az a hír járja, hogy a tetőteres lehetőségekhez rendre ismerősök jutnak hozzá, többek között arról is suttognak, hogy épp az IKLV dolgozói, egyes vezetői. — Nem tartom valószínűnek. Ezt a fajta építési lehetőséget is meg kell hirdetni, a műszaki osz­tály függeszti ki a hirdetményt 30 napra. A befutott pályázatokról a lakáselosztó társadalmi bizott­ság dönt az igényjogosultság alapján — tájékoztat Szabó Sán­dor. Dr. Vincze István ezután még hozzáfűzi: — Én magam azt javasoltam, hogy ha valaki veszi magának a fáradságot, és meg­próbálja felkutatni a tetőtérbeé­pítésre alkalmas helyet, az élvez­zen elsőbbséget az elosztásnál. Ám a tanács ezt elvetette, s úgy határozott, csakis a lakáselosztó társadalmi bizottság határozhas­son a pályázatokról. Mit mondanak az IKLV-nál? Úgy tisztességes, ha az ingat­lankezelők véleményét is megis­merjük. Ebben Gáspár József, a műszaki osztály előkészítési cso­portvezetője van segítségünkre. — Az ominózus ház még 1920-ban épült — magyarázza. — Városképi szempontból egye­düli kirívóan rossz állagú. Egyébként címjegyzék készült a VII. ötéves tervre Egerben 38 épületről, amelyeket feltétlenül fel kell újítani. Ezt a tanács vég­rehajtó bizottsága hagyja jóvá, il­letve változtatja meg. — Mi szükség van a kétéven­kénti költséges rekonstrukciók­ra? — Valójában 84-ben és 86- ban épp a lakók kérésére végez­tünk karbantartást, mert tényleg szükségessé vált. Az azonban nem igaz, hogy alkalmanként több százezret fordítunk rá. — S a padlástér feltárását nem lehetett volna korábban beiktat­ni, amikor amúgy is ott dolgoz­tak? — Ismétlem, karbantartásról volt szó, mást nem is volt szándé­kunk elvégezni ott. — A szoba elvételére — sze­rencsére csak tervrajzon — mi a magyarázat? — Tudni kell, hogy egy tanul­mányterv több verziót is tartal­mazhat. Ez egy javaslat volt. De a kiviteli tervet csakis a bérlő nyi­latkozata után készítjük el. — Végül is lesz tetőtérbeépí­tés? — A tanulmánytervet vizsgá­lat követi, most várjuk a szadi vé- leményt a födém állapotáról. Nem szabad elfelejteni, nekünk kötelességünk feltérképezni, hol nyílik mód tetőtérbeépítésre. Ha megérkezik a szakvélemény, ak­kor lakógyűlésen tájékoztatjuk az embereket. * Beszélgetésünk óta a várt szak­értői minősítés is megérkezett. Az egyértelmű megállapítás: a Szovjethadsereg utca I. számú épület — tetőszerkezetének prob­lémái miatt — nem alkalmas te­tőtérbeépítésre. A kör ezzel tulajdonképpen bezárult. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy kár volt a fel­hajtásért. Valójában tanulságos történet kerekedett belőle. Sajá­tos minta a hatóság és az állam­polgár egyelnem értéséről, a nem teljes és nem megfelelő informá­lásról, végső soron lakásgazdál­kodásunk fonákságairól, legfő­képpen pedig hézagpótló jellegé­ről. Szalay Zoltán Kocsonya Mihály házassága — előjátékkal Hatvanba készül a Radnóti Színház is Amikor pár hete nem kis örömmel adtuk hírül, miszerint a fölmerült nehézségek ellenére augusztus végén ismét megren­dezik Hatvanban a zenés színház nyári eseményeit, nem volt in­formációnk arról, hogy lesz a szabadtéri programnak egy elő­játéka is. Pontosan miről van szó? Nos, időközben a rendező Hatvani Galériának sikerült le­kötnie a budapesti Radnóti Szín­ház társulatának egyik produkci­óját, az Eső előtt köpönyeg című zenés kabarét, amelynek szere­peit Haumann Péter, Schütz Ila, Balázsovits Lajos, Sunyovszky Szilvia, Szombathy Gyula, Nyer­ges Ferenc alakítják, a zenei ve­zető posztján pedig az ismert dalszerző és zongorista, Szentir­mai Ákos áll. Időpont: július 25., vagyis jövő hét keddje, este 9 órai kezdettel. Mivel pedig egyelőre esőfenyegette napok telnek fe­lettünk meglehetős gyakoriság­gal, a kabaréestet — biztos, ami biztos! — a Damjanich Szak­munkásképző Intézet dísztermé­ben rendezik meg. Tanácsi segédlet Egyébként ha már felidéztük a Hatodik Hatvani Zenés Színházi Nyár ügyét, szólnunk kell ama segítő szándékról is, amelyet a helyi tanácsvezetés tanúsít a ren­dező intézmény iránt. Micsinai Béla osztályvezető és Erdélyi Zoltánná közművelődési fel­ügyelő megbeszélésen tisztázták a galéria vezetőjével, munkatár­saival a rendezvénysorozat kap­csán fölmerült gondokat, prob­lémákat. Ez kiterjedt a tavaly óta bekövetkezett színpadi, nézőtéri hiányosságok pótlására éppen úgy, mint a világítással, hangosí­tással, a szereplők öltöztetésével összefüggő kérdésekre. Ez utób­bi tekintetben egyébként kedve­ző hírrel szolgált Tabajdi László, a Népszínház technikai vezetője, továbbá Kláben György sport­köri elnök. Előbbi, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően arról biztosította a galériaveze­tést, hogy az augusztus 24-től 31-ig terjedő időszakra legkor­szerűbb, mobilizálható szcenikai berendezésüket Hatvan rendel­kezésére bocsátják megfelelő szakemberekkel együtt, a HKVSC pedig nagy létszámú szereplőgárdák átöltözéseihez irodahelyiségeket enged át. Eszes Sándor, Vokó János, Györki Ist­ván, Nagy Zoltán az Egy bolond százat csinál című zenés komé­dia egyik jele­netében Legjobb szereposztásban Beszéltünk a Népszínház, il­letve a Józsefvárosi Színház igaz­gatójával is. Miszlay István a két társulat műsordarabjai kapcsán — Strauss: Cigánybáró, Szüle- Harmath-Walter: Egy bolond százat csinál — a következőkép­pen fogalmazott: — A hatvani szabadtéri játé­kokat kezdettől nem olcsó hak­niként, hanem két színházunk komoly megméretésének lehe­tőségeként tekintettük. Emléke­zetem szerint nem is ért bennün­ket elmarasztaló bírálat, sőt, nem egy produkciónak valamely sze­replője, illetve rendezője része­sült a helyi üzemek által alapított nívódíj ban, ami külön vonzóvá tette ezt a hatvani vállalkozást. Idei két produkciónk bemutatá­sára is úgy készülünk, hogy a népkerti szabadtéri színpad kö­zönségében azok jó visszhangot keltsenek, s elégedetten gondol­jon ránk minden helyi színház- barát. E szándékunkat csak megerősíti, hogy az új idényt nyi­tó társulati ülés előtt már „frissí­tő” próbákat tartunk a két da­rabból, s azokat a legjobb szerep- osztásban visszük színre. A nyitány XVIII.századi komédia Strauss az operettmuzsika ko­ronázatlan királya, a Szüle-Har- math-Walter szerzőhármas a még könnyedebb mókázás elis­mert írócsapata, egészen másféle élményt ígér viszont a szabadtéri színpad közönségének az idei program nyitánya! A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesé­vel ismerkedhetnek meg a hatva­niak, éspedig egy olyan XVIII. századi komédia — Kocsonya Mihály házassága! — zenei, tánc­beli átköltése révén, amely jó­kedvet, humort áraszt, s egyben arról győzi meg a publikumot, hogy a vendégegyüttes táncosai, szólistái, s a Hegedűs Folkegyüt- tes nem véletlenül keresett ven­dégek a földgolyó különböző he­lyein. Továbbá: itt kívánunk ar­ról szólni, hogy ez évben már nem lesz tornacsarnoki színpad esetleges rossz időre számítva. Ellenben: ha a kitűzött termi­nusban csapadékos az este, más­nap viszik a produkciót a közön­ség elé, kint a szabadban. Végezetül itt a pontos menet­rend! Augusztus 24. csütörtök este fél 9-kor: Kocsonya Mihály házassága. (Esőnap: 25-e). — 28-án hétfőn este fél 9-kor: Ci­gánybáró (Esőnap: 29-e). — 30- án, szerdán este fél 9-kor: Egy bolond százat csinál. (Esőnap: 31-e). Különben kedvezményes bérletek, illetve alkalmi jegyek elővételben már megválthatok a Galéria pénztáránál. , . y (tn.gy.) Munkahelyt érdekegyeztetes Ha ellentétek támadnak a munkaadó és a munkavállalók között, akkor ezeket valami mó­don fel kell oldani. Sőt korábban is fel kellett, amikor még nem volt sztrájkjog. S mivel a körül­mények egy jogszabály becikke­lyezésétől alapvetően még nem változnak meg, ezért gyakran ma is a régi metódusokat használják. Ami, mondanom sem kell, abból áll, hogy az ellentétek elsimításá­ra kívülállókat kémek meg, leg­többször úgy, hogy egy magas beosztásban lévő funkcionáriust arra próbálnak rávenni, hogy szerezzenek a vállalatnak az ál­lamtól különböző előnyöket, kedvezményeket, preferenciá­kat. Akkor aztán meg lehetett emelni a béreket, javítani a mun­kafeltételeket, megszüntetni a konfliktusokat. Nem jó a legmagasabb szint E módszerrel csak az a baj, hogy a helyi konfliktusokat is gyakran a legmagasabb szinten rendezi, aminek következtében olyan döntések születnek — merthogy nem ismerik pontosan a körülményeket — amelyek sem a munkaadónak, sem a munka- vállalóknak nem jók. Nem egy­szer megtörtént, hogy az ágazati szakszervezetek fogadatlan pró­kátorként avatkoztak be e viták­ba, s vitték a szükségesnél maga­sabb fórumra a döntést. Azaz már akkor megszületett az ítélet, amikor a kérdésben a helyi szak- szervezeti bizottság vagy a válla­latvezetés még nem is nyilatkozott. E meglehetősen paradox helyzetet igyekeznek most felol­dani azzal, hogy a foglalkoztatás­politikáért felelős szakemberek kimunkálják a munkahelyi konf­liktusok megoldására hivatott tárgyalások rendszerét. Mi törté­nik a klasszikus esetben? A mun­kások valamilyen követelést tá­masztanak, ezt a vállalati vezetés nem fogadja el — például azért, mert a kezét megkötik a jogsza­bályok, vagy mert az igények tel­jesítésére nincs pénz, de még to­vábbi okokat is lehetne sorolni —, mivel hogy ma már joguk van a dolgozóknak sztrájkolni, hát beszüntetik a munkát. Az elkép­zelések szerint ekkor indul be az egyeztetési mechanizmus. A munkáltatónak és a helyi szak- szervezeti bizottságnak asztal­hoz kell ülnie, hogy kinyilvánít­sák az álláspontjaikat. Ha nem tudnak megegyezni, akkor ke­rülhet csak eggyel magasabb szintre a békéltetés. Addigra nyilván azt is tisztázzák, hogy a követelések teljesítésére miért nincs mód. Hogy az akadályok jogiak, pénzügyiek, vagy más jel- legűek-e. Háromfordulós egyeztetés A békéltetésben ekkor már részt vesz az illetékes középszin­tű szakszervezet, a Magyar Gaz­dasági Kamara megfelelő tago­zata és természetesen a vitában álló felek. Közöttük megpróbál­nak aztán az érdekképviseleti szervek közvetíteni. Ha megint nincs megegyezés, akkor jön a harmadik forduló: ilyenkor az Országos Érdekegyeztető Ta­nács kijelöl egy szadi bizottságot arra, hogy ismét csak próbálkoz­zék meg a közvetítéssel. E testület tagjai között már ott találjuk az ÁBMH, az ágazati minisztéri­um, valamint a megfelelő mun­káltatói és munkavállalói érdek- képviseletek szaőit is. Természe­tesen a békéltetésben részt vesz­nek a középszintű egyeztetés sze­replői is. A bizottságnak 15 na­pon belül ki kell szállnia a hely­színre, ott vizsgálatot tartania, s majd ennek megfelelőn javasla­tot tennie az ellentétek elsimítá­sára. Ha ezt az ajánlást nem fo­gadják el, akkor javasolhatják az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsnak, hogy tűzze napirendjé­re az adott kérdést. Persze ennek elsősorban akkor van értelme, ha a megállapodás útjában valami olyasfajta jogszabály áll, amely­nek fenntartása ma már nem in­dokolt. Az ÓÉT ilyenkor kezde­ményezheti a jogszabály módosí­tását. Persze ha még ezek után sem sikerülne megegyezni, mégis­csak bekövetkezik a sztrájk. A megegyezések kritikus szintje a középszint. Vannak azonban a társada­lomnak olyan szegmensei, ame­lyekben az effajta tárgyalások­nak nincs esélye. Például az álla­mi intézmények dolgozói hiába is követelnének bármit az igazga­tótól, az képtelen lenne igényei­ket teljesíteni, hiszen ehhez való eszközök nincsenek a kezében. Ilyen esetben az állam képviselő­ivel kell megegyezni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents