Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 22., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM _________ ______3. N yugellátások A nyugellátások helyzete kritikussá vált Magyarországon. A még jelenleg is működő rendszer ugyanis arra a megfontolásra épült, hogy a járulékokból az ellátások biztonsággal fizethetők. Ez addig igaz is, amíg az aktív lakosság lélekszáma és reáljövedelme növekszik, illetve a nyugdíjasok száma az aktív járulékfizetőknél kevésbé gyarapszik. Nálunk viszont éppen fordított a helyzet. Az elmúlt 30 esztendőben sokat változtak a nyugdíjfolyósítás feltételei. A legmarkánsabb differencia, hogy míg 1960-ban még 600 ezer nyugdíjas volt az országban, addig tavaly kis híján két és fél millió. A bővülés persze nemcsak abból származott, hogy az életkor megnövekedett, hanem abból is, hogy a társadalom- biztosítás lényegében ma már minden állampolgárra kiterjed, szemben a három évtizeddel ezelőttivel, amikor például a szövetkezeti tagok vagy a kisiparosok és kiskereskedők nem részesültek ilyen ellátásokban. Akárhogy is, a nyugdíjrendszer hamarosan fizetési nehézségekkel fog küzdeni, ha csak át nem alakítják egész rendszerét. Tízmilliárdos hiány árnyéka A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi módszerek további alkalmazásával 1990-ben legalább tízmilliárd forint hiánnyal zárja majd az évet a nyugdíjbiztosítási rendszer. S ez a hiány a későbbiekben csak növekedhet. Mit lehet hát tenni, hogy ez ne következzék be, azaz a nyugdíjasok minden hónapban pontosan megkapják a pénzüket, s ma is nehéz sorsukat még egy újabb, rajtuk kívülálló okokból származó baj ne tegye nehezebbé? Kézenfekvőnek tűnik, hogy meg kell emelni a nyugdíjjárulékokat, s eképpen fedezni a növekvő kiadásokat. Igen ám, de sem a lakosság, sem a vállalatok nem képesek több terhet elviselni. Már ma is minden 100 forintnyi bér után 43 + 10 forint a társadalombiztosítási járulék (43- at fizetnek a vállalatok, 10-et a keresők). S ebből az 53 százalékból éppen 30 jut a nyugdijakra. A többiből kellene fenntartani az egészségügyet, fizetni a gyest, a gyedet stb. Az összes befizetés óriási összegre rúg, több mint 250 milliárd forint. Részben ez is magyarázza, hogy súlyos gondokat kell megoldani, hiszen egyénenként 100 forint nyugdíjemelés 3 milliárd forint többletköltséget jelent a társadalombiztosításnak. Más elképzelés szerint meg kellene emelni a nyugdíjkorhatárt, így csökkenne a nyugdíjba vonulók száma, többen maradnának a járulékot fizető aktív dolgozók. Ez is logikusnak látszik. Ám mégsem hibátlan. Részben, mert akkor, amikor a munkanélküliség réme is fenyeget általánosan, munkában tartani egész korosztályokat szerfelett veszélyes. Részben pedig azért, mert igazságtalan volna egy ilyen rendszer egyik napról a másikra bevezetése, hiszen a nyugdíjasok már évekkel előbb elkezdik a felkészülést arra az időre, amikor befejezik aktív pályafutásukat. Ennek érdekében megtakarítanak, beruháznak, átprogramozzák életüket. Hirtelen külső beavatkozás ezekbe a folyamatokba beláthatatlan következményekkel járna. Ezért hát csak lassan, fokozatosan és rugalmasan lehetne a korhatármódosítást bevezetni. Pontosabban szólva nem az életkor határán, hanem a kötelezően letöltendő szolgálati időn kellene változtatni. Akinek megvan a harminc, negyven, esetleg ötven év munkaviszonya, annak megfelelően kapjon nyugellátást. Es ha valaki 55 évesen éri el a megszabott szolgálati idejét, az akkor mehessen nyugdíjba, aki meg csak 65 évesen, az csak akkor. Nem népszerű változtatási javaslatok Ehhez kapcsolódik, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szükséges, kötelezően előírt szolgálati idő hosszát a szakértők szerint a jelenlegi tízről hamarosan húsz esztendőre kell változtatni. Valamint arra is szükség lesz, hogy megváltozzék az úgynevezett A nyugdíjak összege (mFt) A nyugdíjasok száma év végén (ezer fő) A népesség százalékában Egy főre jutó átlagos havi nyugdíj (Ft) nyugdíjskála is. E szerint ma a munkában töltött első évek után még kettő, az utolsó évek után már viszont csak fél százalék nyugdíjemelés jár. Az elképzelések szerint ezután viszont minden egyes évben egy százalékkal növekedne a nyugdíj. Ezzel párhuzamosan szükség van arra is — állítják a szakértők —, hogy az induló alapot az átlagkereset 53 százalékáról 48 százalékra mérsékeljék. Ez azoknál, akik 25 — 30 évet dolgoztak, akár 10 — 25 százalékkal is csökkenthetné a nyugdijat ahhoz képest, mint amit a jelenlegi rendszerben megkaphatnának. Ám az államnak az így kialakult ellátások értékmegőrzésére garanciát kellene adnia. A túl magas nyugdíjak Sokakat irritál, hogy számosán igen magas nyugdijat húznak. S gyakran ezt nem munkájukkal érdemelték ki, hanem az utolsó aktív években végzett különféle manőverekkel. Ezt a jövőben meg kell akadályozni! Az egyik elképzelés szerint egy bizonyos kereset feletti összeget már nem lehetne beszámítani a nyugdíj összegének kialakításába. Igen ám, de kérdés — s erről ma nagy vita folyik —, hogy a járulékot a teljes fizetés után, avagy csak a határig kelljen-e fizetni. Mert ha elengednék a befizetéseket, az azonos lenne a fizetésemeléssel, s így megint csak a magas jövedelműek járnának jól. A nézet képviselői szerint viszont az, akinek a jövedelme átlép egy bizonyos határt, ne vehessen részt a hagyományos társadalombiztosításban, hanem magánbiztosítást kelljen kötnie. Egyébként ez a gyakorlat volt érvényben a harmincas években Magyarországon. Végül is ma a Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakemberei úgy vélik, hogy 1990-ben meg kellene állapítani a minimális és maximális nyugdijakat, illetve azt a rendszert, ami a kívánatos ellátások határait garantálná. 1970 1980 1987 1988 12.958 55.979 110.055 129.066 1453 2082 2374 2422 14,0 19,4 22,4 22,8 765 2267 3990 4515 Meixner Zoltán NYUGDÍJASOK ÉS A NYUGDÍJ Ágyak még a folyosón is... A hatvani kórház diagnózisa Nem fogad éppen idegnyugtató környezet, ahogy a hatvani kórházba lépünk: kopácsolás, éles sivítás, s a fültépő zajok mellett a munkálatokkal járó szokásos felfordulás. Éppen a régi radiátorokat cserélik. Szerencsére dr. Zeke Gábor igazgató főorvos szobájának ajtaja hangszigetelt, így tudunk beszélgetni. — 1967-ben adták át az épületet, rekonstrukciója öt éve folyik. A tetővel kezdődött, most a fűtés korszerűsítésén a sor. Az 532 ágyunkból emiatt 60 — 80 kiesik, így állandó a zsúfoltság. Akkor sem lélegezhetünk fel, ha a jelenlegi munkák befejeződnek, ugyanis a vízhálózatunk katasztrofális állapotban van, rendbe hozása a tervek szerint öt évig fog húzódni — mondja az igazgató, majd egy „dokumentum értékű” csodarabot vesz elő. Mutatja a rozsdától szétmállott, elrepedt valamit. — Ezt a falból vették ki, nem csoda, hogy ilyen gyakran van beázás, csőrepedés. — Mindezen gondokat még tetézi, hogy a kórházuk vonzás- körzete igen kiterjedt... — Nemcsak a valamikori hatvani, de a régi aszódi járás lakosai is ide tartoznak, és ez az „ösz- szefonódás” Pest megyével nagy nyűg nekünk. Amikor négy éve megkötöttük az együttműködési szerződést arról, hogy a járóbetegeik ellátását is vállaljuk, megállapodtunk abban, mekkora költséget jelent ez számunkra. Kétmilliót kellett volna kapnunk, de csak az első évben fizettek, akkor is töredékét az esedékes összegnek. Rendelőintézetünkben tavalyelőtt közel négyezer, a múlt évben háromezer aszódit kezeltünk, ami nagy megterhelés, főleg, ha számításba vesszük, hogy azok kerülnek hozzánk, akik hirtelen rosszul lesznek és súlyos állapotuk miatt gyors segítségre szorulnak. Szeretnénk lemondani erről a kapcsolatról, sem pénzünk, sem helyünk nincs hozzá. — Mely részeken a legnyomasztóbb a zsúfoltság, és mit tehetnek azért, hogy elviselhetőbbek legyenek a körülmények? — A bel-, az ideggyógyászat, a baleseti sebészet és az intenzív okozza a legtöbb problémát. A gyermek- és a nőgyógyászat azonban kihasználatlan, kézenfekvőnek látszik, hogy oda tegyünk át ágyakat. Csakhogy a millió cumisüveggel, ágyikók- kal, boxokkal teli részbe kit vihetek...? Én vagyok a belosztály vezetője is, így a saját bőrömön érzem, hogy milyen áldatlan állapotok vannak. Mit csináljak, ha itt hagynak a nővérek, mert azt mondják, nem buják tovább? Sokan fekszenek nálunk olyanok, akik nem gyógyításra, csak ápolásra szorulnak: öregek, nem kellenek senkinek. Ha Aszódot elvennék tőlünk, kialakíthatnánk egy krónikus osztályt és ki- bővíthetnénk az intenzívet. — Ilyen viszonyok mellett nem lehet könnyű igényes, lelki- ismeretes gyógyítómunkát végezni. — Most még sikerül úgy dolgozni és gazdálkodni, hogy ne menjen a pácienseink rovására, de nem tudom, meddig tudjuk ezt garantálni. Talán már jövőre sem. Az utóbbi időben ugyanakkor vásároltunk néhány értékes műszert, így javultak diagnosztikai lehetőségeink. Endoszkópos labort, kardiológiai vizsgálót alakítottunk ki, utóbbit a pártiroda helyén. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatókórháza vagyunk, így a fővárosba is küldhetjük betegeinket. Természetesen a megyeszékhely mellett, ahol egyre jobbak a szakmai feltételek. Nálunk, ebben a kisvárosi kórházban nincs igazán lehetősége az orvosoknak, hogy specializálódjanak, a mi erősségünk az, hogy dolgozunk. Itt kulimunka van, itt taposunk... Dr. Zeke Gábor közben az órájára néz. Délelőtt tízig igazgató, aztán indul az osztályára, majd délután újra vissza. Van még néhány percünk, megmutat néhány kórtermet. És persze a folyosókat, ahol szintén ágyak állnak. Idős, magatehetetlen emberek fekszenek bennük. Már nem is fordítják fejüket felénk, ahogy elmegyünk mellettük. (palágyi) Nem volt koncepciózus a NEB-vizsgálat — Átalakulóban a megyei pártbizottság — Lehetőséget az „ejtőernyősöknek” A. szóvivő Bemutatjuk dr. Semperger Tibort Legutóbbi ülésén nevezte ki a megyei pártbizottság szóvivővé dr. Semperger Tibort, így mostantól kezdve részletesebb, gyorsabb és alaposabb tájékoztatást kaphatunk a testület döntéseiről és terveiről. Ezt ígérte legalábbis a szóvivő, amikor arról faggattuk, mi indokolta ezt a lépést. — A megyei pártértekezletre való felkészülés közben éreztük, hogy szélesíteni kell a politikai döntések nyilvánosságát, hiszen ebben a fontos kérdésben is csak késve kértünk véleményt a tagságtól, és csak vontatottan fejtettük ki az álláspontunkat. A tájékoztatás tökéletesebbé tételére hoztuk létre ezt a funkciót: kell valaki, aki a testület álláspontjának részletes ismeretében naprakészen tud információt adni, érdemben válaszolni a sajtóban vagy a nyilvánosság egyéb fórumain felmerülő kérdésekre. Ez egyre fontosabb, hiszen ma már a többpártrendszer által meghatározott versenyhelyzetben kell tevékenykednie az MSZMP-nek, és meg kell küzdeni a választók szavazataiért. Ebben pedig a korrekt informálásnak jelentős szerepe lehet. A megyei pártbizottság jelentős megújuláson megy át, ám erről csak keveset tud a közvélemény, így egyik feladatom ezt tudatosítani. Ugyanakkor a testület felé is közvetítenem kell azokat a kérdéseket, melyekben állást kell foglalni. Sok vita folyik ma a megyei pártbizottságok szerepéről, feladatköréről. Ma egyre inkább kétpólusúvá alakul a párt szervezeti felépítése, a Központi Bizottságban születnek a stratégiai döntések, ugyanakkor az alapszervezetek sokkal önállóbbak lettek, jelentőségük megnőtt. Ebben a viszonyrendszerben át kell gondolnunk saját tevékenységünket, nyilván változtatni kell a létszámon és a munkastíluson. Jelenleg az útkeresés szakaszában vagyunk. Egyértelmű és mélyreható változások majd az országos pártérte- kezlet és az azt követő megyei pártértekezlet után várhatók. — Milyen jogkörrel ruházták föl ezt a funkciót? — Nem vagyok testületi tag, nem vagyok tagja a megyei vezetésnek sem, meghívottként veszek részt az üléseken, tanácskozási joggal. Új feladatom mellett folytatom korábbi munkámat is, melyben igen sokat segít, hogy szóvivőként minden információ a rendelkezésemre áll. Hiszen én tartom a kapcsolatot a különféle politikai pártokkal és mozgalmakkal, valamint engem bíztak meg a megyei pártbizottság országgyűlési választásokkal kapcsolatos feladatainak irányításával. — Milyen elképzelései vannak a szóvivői munkáról? — Mivel a korábbi struktúrában ez a funkció teljesen hiányzott, úgy vélem, hogy ennek a formáit a sajtó munkatársaival együtt kell kialakítani. Hiszen nincs előzmény, tapasztalat. Napi munkakapcsolatot szeretnék kiépíteni, melyben nemcsak én kezdeményezek, de bármikor megkereshetnek, kérdezhetnek. Fontosnak tartom az élő megjelenést is, ezért szívesen vállalkozom arra, hogy különféle közösségek meghívására fórumokon, beszélgetéseken vegyek részt, előadásokat tartsak. Az építő vitától sem zárkózom el... (koncz) Az első tájékoztató Dr. Semperger Tibor szóvivői minőségében először tájékoztatta lapunkat az MSZMP Heves Megyei Bizottságának álláspontjáról, három újságcikkre reagálva. A GYIVI-ben tartott NEB-vizsgálatról Az Egri Újság július 7-i számában „Szocialista gettó” címmel hosszabb riport jelent meg, melyben dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben folytatott vizsgálat „manipulált dolog volt”, mert a pártbizottságról telefonon utasították a NEB-et ennek lefolytatására. Ugyanitt Fodor Lajos igazgató koncepciózus elvek alapján lefolytatottnak minősítette a vizsgálatot. Tavaly augusztusban a Népújság „Védőháló nélkül” című sorozatában olvasói leveleket közölt, melyek kritizálták a GYI- VI-ben uralkodó állapotokat. Már ezt megelőzően a megyebizottsághoz is számos jelzés futott be ebben a témában. Ezek késztették arra a testületet, hogy vizsgálatot kérjen. Miután egy ilyen vizsgálathoz mi szakemberekkel nem rendelkezünk, a megyei NEB-elnökhöz fordultunk hivatalos levélben, feltárva az indokokat, és kérve, hogy külső szakértők bevonásával vizsgálja meg a gyermekvédelem megyei, tehát nemcsak egri helyzetét, majd tegyenek javaslatot a felmerülő problémák megoldására és arra: megyei erőforrásokból hol lehet javítani a helyzeten. Hiszen tudjuk, hogy ez egy bonyolult, sok szálból szövődő problémakör. Mielőtt levelünket elküldtük volna, tartalmát megismertettük dr. Kovács Jánossal is, aki egyetértett azzal, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Kezdeményezésünk találkozott a NEB'88-as tervével, melyben már szerepelt ez a téma. így tehát teljességgel kizárható a vizsgálat koncepciós volta. A vizsgálatot ismertető NEB-ülésen éppen a pártbizottság képviselője kifogásolta, hogy miért nem hívták meg Fodor Lajos igazgatót is. Az álláspontunk továbbra is az, hogy a megoldásokat kell közösen megkeresni, nem pedig hosszú csatározásokat folytatni a sajtó hasábjain. A pártbizottság feloszlatásáról A Népújság július 17-i számában „Nézzünk szembe a realitásokkal” címmel jelent meg a gyöngyösi B. K. olvasó levele, melyben a pártmunkára vonatkozó több észrevétele mellett ja- vasoljá, hogy oszlassa föl magát a megyei pártbizottság, és adjon ezzel példát a többi megyének. Tiszteletre méltó, hogy egy pár- tonkívüli ilyen érdeklődést mutat a párt megújulása iránt. Sok olyan felvetése van, amely találkozik a pártbizottság szándékaival, átalakulási programjával. Valóban indokolt átgondolni a pártbizottság funkcióját, létszámát és munkastílusát, de a jelenlegi működésbeli problémákból még nem következik, hogy meg is kell szüntetni. Valószínű, hogy egy kisebb, ugyanakkor mozgékonyabb és hatékonyabb apparátus, és egy vele szoros kapcsolatban álló, profi szinten politizáló, társadalmasított csapat kell, hogy végezze majd a jövőben a koordináló, segítő, szolgáltató tevékenységet. Ezek erősödésével a döntési és az irányítási szerepkör jelentősége csökkenni fog. Jelenleg folyik az új szervezeti szabályzat vitája. Ébben is több elképzelés szerepel a megyei pártbizottságok jövőbeni működéséről. A kérdés tehát egyelőre nyitott, a választ majd a tagság véleményének ismerete és a majdan kialakuló aktuális követelmények határozzák meg. B. K. véleményét — mint egyet a sok közül — számon tartjuk. Az „ejtőernyősökről” A Népújság június 13-i számában jelent meg az MDF Heves megyei egyeztető tanácsának állásfoglalása a politikai apparátusok leépítéséről. Ennek kapcsán szeretnék hozzászólni az „ejtőernyősök” problémájához. Á demokratizálódó társadalom természetes vonásának tartom, hogy megnő a közvélemémy ellenőrzése a társadalmi funkciók betöltése felett. Ide sorolom az MDF-esek nyilatkozatát is, csak furcsának tartom, hogy ezt az apparátusból kikerültek elhelyezkedése kapcsán akarja gyakorolni. Érdekes, hogy korábban a közvélemény az apparátusból kikerülteket bukott káderként tartotta számon, ma pedig az MDF úgy ítéli meg elhelyezkedésüket, mint a hatalom átmentését. Valójában ez egy természetes folyamat, ugyanis az apparátusban vagy más közfunkciókban végzett munka időben behatárolt, egy idő után cserélni kell az embereket. Ez eddig, sajnos, nem volt szokásban. A jelenleg apparátusban dolgozók nagy többsége különféle szakterületekről érkezett, sőt sokan tovább tanultak, így természetesnek tartom, hogy itt végzett munkájuk után visszatérhessenek korábbi szakterületükre, és végzettségüknek megfelelően elhelyezkedhessenek. Természetesen kinevezésükkor vagy választásukkor szakmai alkalmasságukat a kinevezőnek, illetve a választóknak kell megítélni. Gondolom, az MDF által felvetett konkrét esetekben az érintettek éltek ezzel a jogukkal. A pártbizottság a közelmúltban jelentősen szűkítette a hatásköri listát, s ezzel maga is a szakmailag illetékesek kezébe adta át a döntési jogot. A szerencsétlen kifejezéssel ejtőernyősöknek nevezett volt munkatársai számára a pártbizottság lehetőséget kér, hogy munkájukkal bizonyíthassák: hasznos tagjai a politikai területen kívül is a társadalomnak. Dióhéjban Dr. Semperger Tibor 1947- ben született Demjénben. A Gárdonyi Géza Gimnázium elvégzése után egy évig kórházban dolgozott, majd a Ho Si Minh Tanárképző' Főiskola matematika — műszaki szakát végezte el. 1970-ben a Beruházási Vállalat titkárságát vezette, és beiratkozott az El.TE filozófia szakára, ahol 1973-ban szerzett diplomát. 1971-ben tanársegédként visz- szatért a főiskolára, ahol 1975-ben doktorátust szerzett. 1983-ig tanított filozófiát és tudományelméletet, 1980-tól a filozófiai szakcsoport vezetője volt. 1983-ban került át a megyei pártbizottságra, ahol a pártoktatás, a felsőoktatás és a tudománypolitika kérdéseivel foglalkozott, illetve az esti egyetemen tanított. Két évig házigazdája volt az Ifjúsági Ház Átriumi esték című népszerű sorozatának. Részt vett az 1989. januári megyei pártértekezlet előkészítésében, dokumentumainak megfogalmazásában. A szóvivői funkcióba 1989. június 29-én nevezték ki, korábbi feladatainak megtartásával.
