Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
2. VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1989. július 22., szombat Morvái Ferenc mondta a Petőfi- expedícióról (Folytatás az 1. oldalról) — Annyi szóbeszédet hallottunk már Petőfi eltűnéséről, haláláról, nem ártana ha végre már papíron is bebizonyosodna, hogy amit ön az előbbiekben állított, az a valóság alapjain nyugszik. — A Kiszelyvel történt beszélgetéskor ő elmondta nekem, hogy mire visszaérek, kész lesz a jegyzőkönyv, amit majd átadhatok a magyar nagykövetnek. Tárgyi bizonyítékokat is mellékelünk, jellegzetes magyar szerelékeket, amelyek nem véletlenül kerültek a sírba. — Tudna erre példát mondani? — Annyira rövid volt még az idő, mióta eljöttem, hogy ezt konkrétan csak most fogom megtudni. A bizonyításra pedig azt az utat fogom választani, hogy behozom mind a tíz antropológust az országba — köztük vannak szovjetek, angolok és amerikaiak —, s mivel ez a bizottság nemzetközi, így nem vádolhatnak majd minket elfogultsággal. De még mindezek előtt jó lenne ha a televízió leadná a filmet, amit forgattunk, mert a kutatás minden egyes percét megörökítettük. * Ami a sajtótájékoztatón még ezután elhangzott, az nem tartozik szorosan az expedíció tevékenységéhez. A Magyar Rádió munkatársa megkérdezte Morvái Ferencet, tényleg igaz-e, hogy anyagi gondokkal küszködik, s ezért jól jött egy effajta reklámhadjárat? Morvái rövid kacajjal válaszolt a kérdésre, majd előhúzott több szerződést — köztük szovjet exportot is igazo- lót — felsorolta, hány cég, hány millió forinttal tartozik még neki, s hozzátette: ha reklámot szeretne magának csinálni, akkor azt jóval kevesebb pénzből is megtehetné, mint amennyibe ez az akció kerül. Hitelrontással vádolta a Malévet, ugyanis bizonyítani tudja, hogy a Mai Napban megjelent állítással ellentétben ő tényleg kapott ígéretet egy kisegítőgép beállítására. Szóba került a temetés is. A Petőfi bizottság előzetes tervei szerint — ezt a hazajövetelük után, július 31-én erősítik meg — a költő földi maradványait Budapesten állítják ki egy héten át, amikor is a kegyelet virágait elhelyezhetik majd, akik óhajtják. Ezután gyalogosan viszik majd a koporsót Kiskőrösre, hogy ott helyezzék örök nyugalomra. Ezzel kapcsolatban megemlítette Morvái azt is, hogy a saját embereivel őrizteti egészen a földbehelyezéséig a koporsót, nehogy valaki, vagy valakik, idézem: „kutyacsontokra cseréljék a maradványokat”. A sajtótájékoztató végül is viharos összetűzésbe fulladt, miután Morvái úgy találta, a jelenlévők kétségbe vonják állításait, márpedig „egy üzletember sohasem hazudik” — sommázta az eddigieket, majd fogta nemzeti- színszalaggal átkötött, „Mega- morv-Petőfi expedíció” feliratú táskáját, és kissé sértve elvonult. így aztán úgy tűnik, várnunk kell még a mindent eldöntő pillanatokra. Addig is közöljük Kéri Edit az expedíció tagja táviratának szövegét, amelyet a Népszava szerkesztőségébe juttatott el két napja: „Megtaláltuk Petőfi csontjait pár méterre a Vinokur által megjelölt helytől. Petőfi koporsó nélkül, mellén összetett kezekkel fekszik, a bal kulcscsonton bronzérem, mellette fémszálas hímzés nyomai, esetleg felső zsebéből csúszott ki. Gracilis (Kecses, karcsú, törékeny. A szerk.) arc, magas homlok, őszes-fekete hajtincsek. (Ezt Visnevszkij, korabeli lengyel emigráns is megerősíti a csitai levéltár iratai szerint.) Bal felső szemfog igen vastag. Rendellenesen erősek, nagyok a fogai. 165 centi magas, igen sovány, vékony mellkas, keskeny csípő, tbc-nyomok a térdein. Bal alsó lábszáron gyerekkori csontgyulladás nyomai láthatók. (Ennek orvosi irodalma van.) Harmincöt év körüli. Ezzel szemben az 1916- ban felállított sírtábla szerint harminchárom éves. A feltárásnál jelen volt Latiner Simrson, valamint más leningrádi antropológus' Doros Judit A HÉTEN TÖRTÉNT SZOMBAT — a hét vezető tőkés ország párizsi csúcsértekezletén nyilatkozatot fogadtak el a kelet — nyugati viszonyról, Kínáról, az emberi jogokról és a terrorizmusról — egynapos látogatást tett Moszkvában Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök — súlyos nemzetiségi zavargások robbantak ki az Abház Autonóm Köztársaságban az abházok és a grúzok között. VASÁRNAP — újra tárgyalóasztalhoz ültek az angolai kormány és a fegyveres ellenzék képviselői — pakisztáni — indiai kormányfői tárgyalás volt Iszlámábádban. HÉTFŐ — Ausztria hivatalosan is kérte felvételét a Közös Piac tagjainak sorába — diplomáciai kapcsolat létesült Lengyelország és a Vatikán között. KEDD — általános vasutassztrájk bénította meg egy napra a brit közlekedést — George Bush befejezte tíznapos európai körútját — árnyékkormányt alakított az Olasz Kommunista Párt — Horn Gyula külügyminisztert Várnában fogadta Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, államfő — Namíbiába érkezett Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkár SZERDA — minimális többséggel államfőnek választották Wojciech Jaruzelskit — kijárási tilalmat rendeltek el Abháziában — Managuában megemlékeztek a nicara- guai forradalom győzelmének 10. évfordulójáról — Mihail Gorbacsov látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Corazón Aquino Fülöp-szigeteki kormányfőt — a szovjet államfő figyelmeztette a sztrájkoló nyugat-szibériai és a donyecki szénbányászokat, hogy a munkabeszüntetéssel az átalakítást veszélyeztetik. CSÜTÖRTÖK — a Szovjetunió hivatalos tárgyalásokat kezdett a Közös Piaccal a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről — a bős — nagymarosi építkezésről tárgyalt Budapesten Ladislav Adamec csehszlovák kormányfő. PÉNTEK — a szovjet védelmi politikáról adott tájékoztatást az amerikai képviselőházban Szergej Ahromejev marsall, Mihail Gorbacsov katonai tanácsadója. PROKOPJEVSZK, OSZSZSZK, SZU: Minden hatalmat a népi tanácsoknak felirattal tüntetnek a sztrájkoló bányászok a város központjában, amikor már egy hete tart a jobb élet- és munkakörülményeket követelő szénbányászok munkabeszüntetése a Kuznyec- ki-medencében WINDHOEK, NAMÍBIA: Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára megbeszélést folytat a namíbiai politikai pártok vezetőivel. Az ENSZ Namíbia függetlenné válását felügyelő átmeneti segítő csoportjának (UNTAG) székházában VARSÓ: Wojciech Jaruzelski beszél a lengyel nemzetgyűlés ülésén július 19-én, miután a törvényhozói testület köztársasági elnökké választotta. A LEMP KB első titkára eddig az Államtanás elnöke volt SIDZUOKA. JAPÁN: Dói Takako asszony, a Japán Szocialista Párt elnöknője szónoki emelvénnyé alakított autóbusz tetején állva mond beszédet a felsőházi választásokat megelőző választási kőrútján (MTI Telefotó) A hét kérdésé Lesz-e amerikai—kubai együttműködés a kábítószer ellen? Jósé Antonio Abreu kubai diplomata, akit alig egy hónapja neveztek ki a Washingtonban működő kubai érdekképviseleti iroda élére, azonnal nagyon fontos megbízatással kezdte új munkáját. Kormányától azt a feladatot kapta, hogy puhatolja ki állomáshelyén: hajlandó-e az Egyesült Államok együttműködni Kubával a kábítószer-csempészet elleni küzdelemben? Kényesebb és nehezebb feladatot nem sok kubai diplomatának kellett megoldani az elmúlt harminc esztendőben. Pedig a cél nemes, s látszólag amerikai részről sem lehet sok kifogás a szándék ellen, hiszen Washington már évek óta „keresztes hadjáratot” hirdet egész Latin- Amerikában a gyilkos por — a kokain — gyártása és forgalmazása ellen. Az igazi nehézséget nem is az okozza, hogy Kuba és az Egyesült Államok között nincs diplomáciai kapcsolat. Egyes esetekben — így például a Rondába menekülő százezer kubai ügyében, vagy az amerikai repülőgépek Kubába való eltérítésének időről időre feltámadó divatja esetén — a kulisszák mögött megegyezett már a két ország az adott probléma közös megoldásáról. Precedens tehát van, még akkor is, ha ezek az egyezségek mindig meglehetősen rövid életűnek bizonyultak. A helyzet most más. Amikor alig egy hónapja — talán nem véletlen az időbeni egybeesés Ab- reu megbízatásával — kiderült, hogy Amaldo Ochoa tábornok, a forradalom kipróbált harcosa, a „Kuba Hőse” kitüntetés büszke tulajdonosa üzleti kapcsolatot létesített a hírhedt kolumbiai kábítószer-maffiával, egyelőre felmérhetetlen nagyságú kár keletkezett a szocialista Kuba nemzetközi tekintélyén. Részben igaznak bizonyultak ugyanis azok a vádak, amelyeket az Egyesült Államok már évek óta hangoztatott: a kubai vezetés részt vesz a nemzetközi kábítószer-csempészetben. Ochoa tábornokot és három társát rövid úton halálra ítélték és kivégezték. A kubai sajtó a korábban megszokott kampányokat is felülmúló terjedelemben adott teret „az áruló” katonákat elítélő népharag kifejtésének. Fidel Castro, a forradalom vezetője a kegyelmi kérvény elutasítását indokló négyórás beszédében pedig igyekezett megosztani a felelősséget — éppen az Egyesült Államokkal. Castro azt vetette az amerikai vezetés szemére, hogy nem tartotta be a „fair play” szabályait, s a birtokába jutott értesüléseket kizárólag a Kuba elleni propaganda céljaira használta fel. A kubai vezető azért is tartotta tisztességtelennek ezt az eljárást, mert — mint mondta — Havanna néhány évvel ezelőtt az amerikaiak tudomására hozta azt az értesülését, hogy az egyik déli amerikai államban merénylet készül az oda látogató Ronald Reagan ellen. Tény, hogy Washington nem Arnaldo Ochoa tábornokot, hanem Fidel Castro öccsét, a második számú vezetőt nevezte a „kubai kapcsolat” irányítójának. Nyilvánvaló, hogy ezt a vádat a kubai vezetés felháborodottan elutasította. De az a baj, hogy ennél többet nem tett, hanem kijelentette: a forradalmi Kuba, ami csak emberileg lehetséges, azt megtette és megteszi, hogy távol tartsa a szigettől tíz átkos drogot. A kérdés most az, hogy Jósé Antonio Abreu meg tudja-e győzni az amerikaiakat: felejtsék ki az ügyből Raul Castrót és fogadják el azt, hogy Amaldo Ochoa tábornok minden más állítással szemben csak a saját zsebére dolgozott. Az érdekképviseleti iroda vezetője találkozott Michael Kozákkal, az Amerika- közi ügyekben illetékes amerikai államtitkárral, valamint az amerikai képviselőház kábítószer-ellenőrző bizottságának elnökével. Amerikai részről érdemi tájékoztatást a tárgyalásokról nem adtak, csak annyit tettek, hogy közzé tették a találkozók hírét. Ennek kapcsán már a nyilvánosság előtt üzenhetett a külügyminisztérium szóvivője Havannába: egyelőre szó sincs hivatalos együttműködésről, az amerikai kormány most vár, hogy Kuba valóban komolyan gondolja-e a kábítószer elleni harcot? A kubai érdekképviseleti iroda vezetője éppen ezzel egy időben indult haza „szabadságra”. Feltehetőleg kevés ideje lesz arra, hogy a világhírű varaderói tengerparton pihenjen — nem messze attól a helytől, ahol a kubai katonák továbbításra átvették a kolumbiai kokaint. Gőzön István Rosszallást és kárörömöt váltott ki Angliai vasutassztrájk Jókora megrökönyödést váltott ki Neil Kinnock, az ellenzéki Munkáspárt vezére a vasutasszakszervezet vezetői körében csütörtök este, amikor azt tanácsolta: álljanak el a további munkabeszüntetésektől, fogadják el a brit vasutak legutóbbi, 8,8 százalékos béremelési ajánlatát. Kinnock szokatlan tanácsát azzal indokolta, hogy a további követelések nélkülöznek minden reális alapot, a BR-nek egyszerűen nincs pénze, így értelmetlen tovább sztrájkolni. Mivel a vasutas-szakszervezet (NUR) végrehajtó bizottsága amúgy is megosztott a követendő politika tekintetében, várható, hogy a hét vége lázas tárgyalásokkal telik el, és vannak olyan feltételezések is, hogy talán ezúttal lemondják a jövő szerdára kitűzött országos sztrájkot. A vasutasok dilemmája nemcsak a hétköznapi gyakorlat, a konkrét közlekedés szempontjából foglalkoztatja a közvéleményt. A sztrájkolni vagy nem sztrájkolni kérdésben az érintettek maguk is megosztottak, hiszen a létszámban legnagyobb szakszervezet (NUR) gyakorlatilag magára maradt: a másik két szervezet, a mozdonyvezetőké és a vasúti tisztviselőké cserbenhagyta. Ez a körülmény a szimpatizánsok körében rosszallást, az ellenfeleknél pedig kárörömet vált ki.
