Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 171. szám ÁRA: 1989. július 22., szombat 5,30 FORINT LAKÁS-MORGÁSOK Az elvett szoba rejtélye — A pénz nem számít? — Olcsóbb az új lakások építésénél — Mit mondanak az IKLV-nál (4. oldal) SINKOVITS IMRE: „A HALLGATÓ TÖBBSÉGET KELL SZÓLÁSRA BÍRNUNK..." „...idehaza színésznek lenni többet jelent puszta szórakoztatásnál.” (fi. oldal) MAGÁNTŐRTÉNELEM: HATVANTÓL - TANZÁNIÁIG .Jelentkeznem kellett Rákosinál” (8. oldal) AZ EGERSZEGI „MESTERLÖVÉSZ" „Van ott minden. Verekedés, buszrongálás, már mint a vehemensebb szurkolók részéröl.” (10. oldal) Nyers Rezső és Grósz Károly a Szovjetunióba látogat Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására július 24- 25-én munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. Lesz választási irodája is Sajtótájékoztató a Magyar Televízió helyzetéről A saját apósa mellett feküdt? — A Művelődési Minisztériumban elfelejtették volna? — Mi volt még a csontok mellett? — Kiskőrösig gyalog viszik? — Egyáltalán: hazahozzák? Morvái Ferenc mondta a Petőfí-expedícióról Morvái Ferenc: „ ... eddig a szovjet miniszterelnök-helyettes felelősségére csináltuk, maszek alapon, de ez most már államközi ügy.” (Fotó: Budavári Sándor) A Magyar Televízió — mint nemzeti intézmény — nem lehet pártharcok színtere, ezért folyamatosan el kell érni, hogy valamennyi párt — így az MSZMP is — a televízión kívül fejtse ki politikai tevékenységét — hangsúlyozta Bereczky Gyula, az MTV elnöke azon a pénteki sajtótájékoztatón, ahol az intézmény helyzetéről tájékoztatták az újságírókat. A tájékoztató nem volt híján a mostoha anyagi helyzetet vázoló panaszos felhangoknak, hiszen a televízió csupán töredékét kapta meg a múlt évi megemelt előfizetési díjtételek összegének, így rövidíteni kellett a műsoridőt, mindkét programnál jelentősen csökkentették a költségeket és felülvizsgálták a korábbi műsorterveket. A helyzetet nehezíti az előző vezetéstől örökölt 400 milliós túlköltekezés adóssága, amelyre a legutóbbi — meglehetősen nagy sajtóbeli vihart kavart — pénzügyminisztériumi ellenőrzés derített fényt. Erre az ügyre többen is rákérdeztek a sajtó- tájékoztatón. A revizori ellenőrzés ugyanis teljes gazdasági szabályozatlanságot talált, a gazdálkodási, elszámolási rend megsértését tárta fel. Bereczky Gyula a nemegyszer támadó élű kérdésekre válaszolva elmondta: a 400 millió forintos túlköltekeA kalászos gabona több mint kétharmadát betakarították a gazdaságok, ám az összkép tájegységenként és növényenként is igen eltérő helyzetet mutat. Csongrád és Szolnok megyében például a búzát csaknem teljes egészében learatták, és ha eső nem szakítja meg a munkát, vasárnap estig tárolókba kerül a búza. Péntek estig levágták a ke- nyémekvaló 75 — 80 százalékát Hajdú-Bihar és Győr-Sopron megyében, viszont a termésnek alig harmada került le a földekről eddig Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Fejér megyében. A búzatermelés végleges eredményéről korai lenne számot adni. Annyi azonban már bizonyos — ezt a már új búzát őrlő Ferencvárosi Malomban megerősítették —, hogy a búza átlagos minősége nem kiugróan jó, de nem is rosszabb az elmúlt évekénél. Az eddig átvett búza hektolitersúlya a kezdeti 83 — 84 kizés a Bojtár utcai új stúdió építéséből származik. A továbbiakban kifejtette azt is: megszigorították az intézményen belüli gazdálkodási fegyelmet, s ennek jegyében a pénzügyi ellenőrzést közvetlen az elnök irányítása alá rendelték. A televízió elnöke nyomatékosan hozzátette: a pénzügyminisztériumi vizsgálat nem állapított meg olyan visszaélést, amely bűncselekmény lett volna, hiszen ez esetben maga kérte volna a rendőrségi eljárást. Az eszmecserén szóba került a Horvát János távozásával szeptembertől megüresedő TV2 igazgatói posztjának betöltése is. Mint elhangzott: a legutóbbi napokig úgy nézett ki, hogy Vitray Tamás veszi át a kettes program vezetését, ám végül is nem vállalta el a — saját szavai szerint — teherbíró képességét, szellemi és fizikai erejét meghaladó feladatot. így a következő jelölt Baló György, aki várhatóan a jövő hétre készíti el a TV2-vel kapcsolatos terveit, elképzeléseit ösz- szegző vázlatát. Ugyancsak Baló György kapott megbízást a televízió választási irodájának vezetésére. Ez szeptembertől — a választási esélyegyenlőség jegyében — úgynevezett bemutató műsorokat készít majd a politikai megmérettetésben részt vevő pártokról. logrammról átlagosan 80 körülire esett vissza, a sikértartalma pedig 30 körül alakul. A búza acélosságát a vezető molnár közepesnek mondotta, így az őrlés továbbra is a szokott gondosságot igényli, hiszen a korpát adó héjrészek és az értékesebb magbelső nem olyan könnyen választható szét, mint a „kemény” búza esetében. A termésátlagok alakulása szintén meglehetősen eltérő. Szolnok és Békés megyében hektáronként 5,6 — 5,8 tonnás átlagterméssel számolnak, míg Csongrádban eddig 5,3 tonna körül alakult az átlag. Győr-Sopron megyében viszont gazdaságonként változóan, 4,5 tonnától 7 tonnáig minden érték előfordul. Az eddigi legkiugróbb eredménnyel a győri Kossuth Tsz büszkélkedhet: 700 hektárról átlagosan 6,7 tonna búzát takarítottak be, ám némelyről 7,2 tonnát kombájnoltak le. Sajtótájékoztatóra hívott bennünket Morvái Ferenc, a nagy- rédei Megamorv-iroda vezetője, aki a Petőfi bizottság alelnö- ke is, s egyben a szibériai (bar- guzini) expedíció finanszírozója. Kora reggel, háromnegyed hétkor találkoztunk vele Budapesten, a Ferihegy 2 teraszán. A hírközlő szerveket körülbelül tízen képviseltük. A bő félórás, kissé viharosan befejeződő eszmecserét idézzük most fel. Lapunk munkatársának kérdései mellett az ott elhangzó — egyéb — kétkedésekből is válogattunk. „Ez a tévé a tiétek, Morvái!” — Azért hívtam magukat ösz- sze, hogy a sajtó erejét hívjam segítségül ebben az ügyben. Az történt ugyanis, hogy a Magyar Televízió előzetes megállapodásunkkal ellentétben nem adta le a híranyagot, amit a sír feltárásáról készítettünk. Egyszerűen tárgytalannak tekintették a velük kötött szerződést. A Magyar Televízió, ami állítólag a miénk — március 15-én ott álltam a lépcsőn, s ott azt mondták: „Hisz’ ez a tévé a tiétek, Morvái” — erre kiderül, hogy nem sürgős nekik a hírközlés: nincs rá idejük. Kijelentették, hogy nem érdekli őket Petőfi. Önökön keresztül most fölteszem a kérdést, hogy vajon miért a városi tévék adják le ezeket a hírközléseket? Az is furcsa, hogy a Művelődési Minisztériumban nem tudtunk találni egyetlen olyan embert sem, aki foglalkozott volna velünk. Két héttel ezelőtt Stark Antal államtitkár megígérte, hogy megkapjuk azt a kétsoros engedélyt, ami a hazahozatalhoz kell. Úgy látszik, ezt elfelejtették. Hazajövök Szibériából, azért, hogy ezt a kétsoros papírt átadják nekem, hogy el tudjak járni hivatalosan is, mert eddig a szovjet miniszterelnök-helyettes felelősségére csináltuk, maszek alapon, de most már, hogy megtaláltuk Petőfit, ez államközi ügy. Arra nem volt képes a magyar Művelődési Minisztérium, hogy legalább hivatalosan tudomást szerezzen arról, hogy mi vagyunk akkor, amikor több mint 10 millió forintot fektettem ebbe az ügybe, és legalább egy éve szaladgálunk miatta. Ennek a minisztériumnak többszáz dolgozója van. Mégis pár órás keresés után a portáson kívül nem találtunk senkit, aki foglalkozott volna velünk. Drexler Gábor egyszerűen letagadtatta magát. Nem tudott volna elszámolni velem, mert egyszerűen kidobtam volna az emeletről, mert két hete tudta, hogy én csak ezért az engedélyért jövök vissza Szibériából. Most így megyek vissza papír nélkül, a reptéren várni fog majd az ottani magyar nagykövet képviselője, azt mondták nekem itt, hogy esetleg majd tőle kapok valamilyen papírt a további ügyintézéshez. Cocom-listás műszerekkel... — A magyar népet — „amelyhez” önök intézték a felhívásukat — bizonyára az is érdekelné, milyen konkrét bizonyítékok alapján állapították meg, hogy valóban Petőfi Sándor nyugszik azon a sírhelyen. — Kérem szépen, én nem vagyok antropológus. Én azt vállaltam, hogy a kutatáshoz szükséges feltételeket biztosítom. Egy tíz személyből álló szakember- gárdÜTgazolhatja az állításomat. Én arról gondoskodtam, hogy ehhez minden eszközük meglegyen. Olyan amerikai műszereket hozattunk, amelyek a Cocom-listán szerepelnek, odakint bűnügyi ügyek felderítésében is ezeket használják — megszereztük. Előzőleg már Magyarországon folytattunk elővizsgálatokat: egyeztettük a költő méreteit, hajmintát vettünk a Petőfi-mú- zeumban található tizenhét hajszálból. A szovjet minisztertanács négy antropológust odarendelt hivatalból, akik közül Tyiva- nyenko már 25 éve gyűjti az adalékokat ezzel kapcsolatban. Az újságon keresztül még ma is élő szemtanúkat kutattunk fel... Dokumentumok: egy titkos levéltárból? — Mit találtak végül is konkrétan? — Petőfinek a csontjait. Itt vannak a hivatalos telexek. Egy légi hidat építettünk ki, miután én eljöttem onnan, de innen tudom, hogy legalább öt perdöntő bizonyíték van, ami igazolja az állításunk hitelességét. Nem egy jel van. Nemcsak az, hogy farkasfoga volt. Farkasfoga sok mindenkinek lehet. De akkor, amikor tüdőbeteg is volt, és olyan amerikai műszereket vittünk ki, amelyek egyből analizálják, hogy a talált csont egy ilyen betegségben szenvedő emberé. A harmadik, hogy olyan dokumentumokat találtunk — amit most haza szeretnék hozni, de azt sem tudom az engedélyek nélkül megtenni... — Ezeket hol lelték meg? — Egy titkos levéltárban, Moszkvában. Bem tábornok, Kossuth idejéből való hadifeljegyzések, amiket találtunk. — Elég nehéz lehetett bejutni egy titkos levéltárba... — Ezeket nem most találtuk, hanem tavaly az első utazásunk alkalmával. Mostanában készítenek elő egy vállalkozói országos fórumot Moszkvában, ahová Gorbacsov is ellátogat, ezt én fogom majd később tartani. Emiatt én most szabadon járkálhatok Szovjetunióban, az emberek tudják, hogy én ezt szervezem, és már akkor kihasználtam az alkalmat, hogy engedélyt kérjek a levéltárakban való kutatáshoz. Akkor találtuk meg az összes hadiszekér anyagát, Kossuth eredeti leveleivel és az 1710 hadifogoly névsorával. Itt bukkantunk rá a Petőfi őrnagy sérüléseiről szóló parancsnoki jelentésekre. Ez is a bizonyítékok közé tartozik. Úgyhogy az antropológusoknak könnyű dolguk van, mert nem egy, hanem több ilyen azonosítható momentum áll a rendelkezésükre. „Ez már nemzeti ügy” — Ön eljött Szibériából az ásatás kezdetén. Végül is hogyan tudta meg az eredményt? — Említettem már, hogy működik ez a légi híd. Ez egy rádiós összeköttetés Székesfehérváron. Rajtuk keresztül értesített Ki- szely professzor, hogy megtalálták először a dekabristák vezérét — őt is hiába keresték a Szovjetunióban idáig negyven éven át. És mivel ennek az embernek a lányát vette el Petőfi, így értelem- szerű volt, hogy egymás mellé temették őket. Ez a szerencsénk most. — Erről a házasságról találtak esetleg okiratot is? — Azt nem, viszont jelentkezett a 89 éves dédunoka, őt is szerettük volna elhozni Magyarországra, csak sajnos a betegsége miatt nem tudta elvállalni az utat. De szerepel a dokumentumfilmünkön, és ha a Magyar Televízió vezetése nem lenne olyan, amilyen, akkor a nézők már láthatták volna az élő szemtanúkat nyilatkozni. Épp ezért sajnálom a magyar embereket, és önöket akarom megkérni, hogy hassanak már a televízió vezérkarára, akik az utolsó napon is lehetetlenné tettek engem, mivel nem engedték az elkészült filmünket bemutatni, megfosztva ezzel a magyar embereket az információtól. A napokban Németh Miklós miniszterelnök megbízottja is közölte velem, hogy ez most már nemzeti ügy, ezzel ők foglalkoznak, meg fogják vizsgáltatni az anyagokat. Erre én azt mondtam ennek az úrnak, hogy idáig ez nem volt nemzeti ügy, sőt több incidens is ért, amellyel megpróbálták megakadályozni a munkánkat. Többek között betörtek az irodámba, és csak úgy „véletlenül” eltűnt néhány dokumentum is onnan. (Folytatás a 2. oldalon) Saját zsebből! Horváth Ede nevét nemcsak az iparban jártasok ismerik az országban, hanem mások is. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója jó néhány éve felhívta már magára a figyelmet bátor, olykor meghökkentő, időnként drasztikusnak is mondható intézkedéseivel. Ha úgy látta jónak, gyáregységeket állított le, szervezett át; küldött el, mondott fel embereknek. Már azokban az időkben is megcsinálta mindezeket, amikor fehér hollónak, mondhatni úgy is: veszélyes cselekedetnek, szinte a hivatalos politikával ellentétesnek volt minősíthető úttörő kezdeményezése a gazdaságos, minőségjavító, világszínvonalon termelő gépgyár megteremtésére. A bérfejlesztést is ennek a célnak rendelte alá, amennyire csak tudta, a minőségi teljesítményhez kötötte a fizetésemeléseket. Sok vezető — megyénkben is — árgus szemmel figyelte a fejleményeket, várták, vajon mikor ütnek a fejére onnét, fentről az illetékesek. Ilyenre legalább is a nyilvánosság előtt nem került sor. Az ok valószínűleg az lehetett, hogy az élet, a piac sakktábláján jól, nyerésre játszott: hátsó futóműgyártása világhírre tett szert kitűnő minősége miatt, s ebből kifolyólag gurultak a forintok, a dollárok is a kasz- szába. Horváth Ede most is hallat magáról. Különös szankciót alkalmazott ugyanis, amikor megtudta, hogy az egyik gyáregységéből több száz futómű ellenőrizetlenül került ki az USA-ba. Aki mulasztást követ el, kénytelen lesz saját költségén felülni a repülőre és utazni Houstonba, hogy ott egyrészt mindenekelőtt bocsánatot kérjen az amerikai cég vezetőitől, másrészt pedig a helyszínen javítsa ki azt, amit már itthon meg kellett volna tennie. A gyáregység vezetője és még ketten, akik felelnek a minőségért, már útnak is indultak. Ritka, szenzációs eset ez még minálunk. Szigorú intézkedés. Meglépte viszont a „vezér”, mert nem engedheti meg a felületességet, különösen az amerikai piacon nem, ahonnét könnyen kirekesztik az embert. Visszakerülni pedig nagyon nehéz. Évente 40 millió dollárról van szó, 15 évi üzleti kapcsolatról, és további exportnövelésről. A magánrepülés igazolja azt is, hogy jól kereshetnek a gépgyárban, különösen a vezeted, akik tapasztalhatják, a magasabb beosztás nagyobb kockázattal is jár. Kíváncsian várom hát a további példákat, különösen itt Magyarországon. Vajon mikor jön el hozzám, hozzánk az üzemvezető, vagy a meós bocsánatot kérni és kijavítani a nem is egyszer selejtes, felületes munkával készült, de drága pénzen megvett szerkezeteket, gépeket, bútorokat, épületeket, stb. Az volna aztán az igazi, karakán, de becsületes cselekedet. Igaz, a jó munkát meg is kellene rendesen fizetni, hogy keményen számon lehessen kérni. Hátha egyszer a jó példából is tanulunk... Fazekas István A nemzeti ünnep alkalmából Budapesten Lengyelfogadás Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Barabás János, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Baráth Etele közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkár, Földesi Jenő rendőr altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár, Kökény Mihály szociális és egészség- ügyi miniszterhelyettes, Őszi István külügyminiszter-helyettes, Rát- kai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, valamint közéletünk számos más kiemelkedő személyisége. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. Learatták az őszi árpát
