Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 18., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 * Egyházi személyiségek Az egyházpolitika megújításáról A magyar egyházpolitika állami irányításának, az állam és az egy­ház viszonyának újragondolását jelzi, hogy július 1-jei hatállyal megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal. Ugyanakkor — elsősor­ban a kapcsolatok szabályozásának feladatával — a közeljövőben megkezdi munkáját a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkársága, valamint az egyházak és az állam közötti kontaktusban felmerülő problémák megvitatására az Országos Vallásügyi Tanács. Ez utób­bi testület vezetésére a miniszterelnök vállalkozott, titkára a műve­lődési miniszter, s tagjai a különböző egyházak, vallási felekezetek képviselői. A hivatal megszűnésével, illetve a két új intézmény lét­rehozásával kapcsolatos vélemények iránt érdeklődött több vallási vezetőtől az MTI munkatársa. Vádol: a volt főnök Tényleg csalt az Idegenforgalmi Hivatal? Tóth Károly református püs­pök nagy jelentőségű változás­ként értékelte a döntést, amely­nek hatásait azonban még nem lehet felmérni. A gyakorlatban mutatkozik majd meg, hogy az elképzelésekből mi válik valóra. Megítélése szerint a döntés mö­gött az az elvi állásfoglalás húzó­dik meg, amely most a kormány­zat politikáját is jellemzi, s amelynek célja az autonóm tes­tületek önállóságának visszaállí­tása. Ezek közé tartozik, hogy az egyházak is belső törvényeik sze­rint kormányozhatják önmagu­kat. — Nincs szükség az elmúlt 40 esztendő sérelmeit felemlegetni, arra azonban érdemes emlékez­tetni: a magyar egyházpolitikát alapjában véve különböztette meg a többi szocialista országé­tól, hogy felismerte, a párbeszé­des módszer, a dialógus eszközé­vel kell a problémákat megolda­ni, a konfliktusokat — amennyi­re lehetséges — elkerülni, s az együttműködést biztosítani az új társadalom intézményei és az egyház között. Ezek megvalósí­tása minden hiba és visszaélés el­lenére is nagyrészt sikerült — hangsúlyozta Tóth Károly, majd a továbbiakban kijelentette: - Az új helyzet új módszereket kíván. Ezért a Református Egyház azt várja a Vallásügyi Tanácstól, hogy az állam és az egyház viszo­nyának minden elvi kérdését megvitatja, bevonva a munkájá­ba az egyházak, felekezetek, val­lási közösségek képviselőit is, így garantálva azt, hogy tudtukkal, részvételükkel, közreműködé­sükkel születnek meg a döntések elvi kérdésekben. A titkárság megítélésünk szerint ügyintéző funkciót láthat el. (Ez a korábbi­akhoz viszonyítva jelentős válto­zást mutat, ugyanis az Egyházü­gyi Hivatal ideológiai alapon po­litizált.) — Szükség van az egyházak és az állam együttműködésének rendezettségére azért is, mert számos olyan jogi, pénzügyi kér­dés merült fel naponta, amelyek tisztázása, megoldása csak álla­mi hivatalok közreműködésével lehetséges. Ezek koordinálása jelentős feladat. Az egyházak ér­deke, hogy ennek rendezett for­mái legyenek — állapította meg Tóth Károly. -Kiemelkedő terü­let az egyházak szociális tevé­kenysége. ma valamennyi ma­gyarországi vallási közösség ko­moly szociális munkát végez. Részt vesznek az öreg- és csecse­mőotthonok fenntartásában, szellemi fogyatékosok gondozá­sában, jelentős társadalmi tevé­kenységet fejtenek ki az alkoho­listák, a kábítószeresek, a cigá­nyok körében. Elismerésre mél­tó a nemzetközi kapcsolatok ápolása: a magyar egyházaknak széles körű kontaktusaik vannak a határokon kívül is. Mindez jel­zi, hogy az egyházak, vallásfele­kezetek részt kívánnak venni a magyar nemzet megbecsülésé­nek, tekintélyének növelésében, s ezt hazafias kötelességüknek tekintik. Az együttműködés egy további területe az oktatás, a közművelődés, az iskola, ame­lyek ügyintézése az Egyházpoli­tikai Titkárság feladata lesz. A cenzúra tehát egy új jellegű kap­csolat kialakulását körvonalazza — mondotta a püspök. — Az egyházakat egyenlő partnerként elfogadva, elismer­ve legyén koordináló, s nem uta­sító, irányító szerepe a két új tes­tületnek, segítve az egyházak, il­letve a vallási közösségek és az állami intézmények közötti dia­lógus megteremtését, folytatását — vélekedett Schöner Alfréd fő­rabbi, a Magyar Izraeliták Or­szágos Rabbitanácsának elnöke, aki a beszélgetés elején elmond­ta: az elképzelésekről hivatalo­san semmilyen tájékoztatást nem kapott még, ezért az új intézmé­nyekkel kapcsolatban csupán kérdéseit tudta megfogalmazni, amelyek tisztázásra várnak. Azt azonban máris kijelenthette: a magyarországi zsidó felekezeten belül is a megújulás van napiren­den, s ennek érdekében minél szélesebb körű kapcsolatépítésre van szükség. Leszögezte azt a re­ményét, hogy megszűnik az ál­lam és az egyház viszonyára ed­dig jellemző paternalista szemlé­let, s a felekezetek, egyházak va­lóban autonóm módon dönthet­nek saját ügyeikben. Kijelentet­te : túlhaladta az élet azt a gyakor­latot, amely szerint az Elnöki Ta­nács elnökének előzetes hozzájá­rulása kellett a vallási vezetők ki­nevezéséhez. A főrabbi szólt arról is, hogy személy szerint számos előrevivő ötlettef tudna hozzájárulni az ál­lam és az egyház együttműködé­séhez, segítve az ország gazdasá­gi fellendítését. Számít arra, hogy — a korábbi évek tapaszta­latától eltérően — ezentúl meg­hallgatásra találnak felvetései. Ezek között sorolta a magyar történettudomány, művelődés- és építészettörténet integráns ré­szét képező zsidótemetők, zsina­gógák, sírkőfeliratok megmen­tésének ügyét, a könyvtárak, múzeumok létrehozásának kér­dését. Schöner Alfréd végezetül megosztotta gondolatait az újságíróval arról is: vajon a to­vábbiakban melyik szerv vállalja fel az egyházak, felekezetek gaz­dasági ügyeit, az államsegélyek­kel vagy az alapítványokkal kap­csolatos intézni valókat? Meg­ítélése szerint ugyanis ma még meghatározatlanok a feladatkö­rök, nem rajzolódtak ki a konk­rét elképzelések. Az új intézmé­nyek részéről csupán tapogató­zást tapasztaltak a vallási közös­ségek, pedig már programot kel­lene adniuk. A Katolikus Egyház képvise­letében Bíró Imre kanonoktól érdeklődött az újságíró. Az egy­házi személyiség utalt arra, hogy generációja tényként fogadta az Egyházügyi Hivatal létét, amely- lyel az elmúlt évtizedekben kap­csolatot létesített, s közvetítő szervként ismerte el a pápa is. Most a politikai, társadalmi fej­lődés olyan szakaszhoz érkezett, amikor az egyház — és az azt kö­rülvevő társadalom —, valamint az állam közötti viszonyt ezentúl a Vallásügyi Tanács koordinálja. Bíró Imre úgy fogalmazott: e szerv hatékony tevékenysége a jó együttműködés feltétele, s ennek nyomán várhatóan még közvet­lenebb lesz a kapcsolat az egyhá­zi és az állami vezetők között. Az egyház ezentúl is jelen lesz a tár­sadalom életében, s hogy haté­konyan tudja végezni küldetését, keresi a jó viszonyt azokkal, aki­ken ez múlik. A Vallásügyi Ta­nács megalakításával véleménye szerint elsősorban az emberek szolgálata került előtérbe, amelynek célja jólétük kiteljese­dése, békés életük, előrejutásuk biztosítása. Ebben érdekelt a Katolikus Egyház is. — Betöltötte történelmi kül­detését az Egyházügyi Hivatal — áUapototta meg Viczián János, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke, hangsúlyoz­va, hogy az Egyházpolitikai Tit­kárság, valamint az Országos Vallásügyi Tanács létrehozása elé nagy várakozással tekintenek a kisebb egyházakhoz, vallási felekezetekhez tartozók. El­mondta: kevés információval rendelkezik az új testületekkel kapcsolatos elképzelésekről. Amennyiben azonban elsősor­ban tanácsadó szerepet vállal­nak, érzése szerint a vallási kö­zösségek bátorítást kapnak to­vábbi tevékenységükhöz. Impozáns szálló épült két év­vel ezelőtt Síkfőkúton. Egycsil­lagos, negyvennyolc férőhelyes pihenő, kétszáz adagos étterem­mel. Üzemeltetője a Heves Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal. Akkoriban, tavaly és tavalyelőtt szoros elszámolású rendszerben működött, idén azonban úgy döntöttek a hivatal vezetői: bér­be adják. Azok a számok hamisak... Egy férfi telefonál a szerkesz­tőségbe. Bemutatkozik. El­mondja, azért hívta a Népújsá­got, hogy ezt a csiklandós témát ne a Reformnak mondja el elő­ször valaki. Merthogy a történet botrányszagú... A hitelesség kedvéért szemé­lyesen keresem Jankó Istvánt. A Várkapitány étteremben talál­kozunk •— most itt dolgozik. Előtte viszont, 1988 tavaszáig a Síkfőkúti szállodát vezette. Az­tán felmondott, — hogy miért, az nem tartozik a nyilvánosságra — mondja, mindenesetre a bíróság és a NEB is bekapcsolódott az ügybe. Egy évig úgy tűnt, Síkfő- kút és Jankó István búcsút mondtak egymásnak. Mígnem az elmúlt hetekben „újramelegí- tődött a kapcsolat”. Hogy ho­gyan? — Meghirdették, hogy bérbe adják a szállót. Tudja, nekem eléggé a szívemhez nőtt, hiszen ott voltam a „születésénél”, lát­tam, hogyan lesz ilyen, amilyen, beleszóltam, ha valamit nem tö­kéletesnek éreztem. Érdekel ez az üzlet — na de ilyen feltételek mellett! A tervezetbe olyan számadatokat jelöltek meg, amelyek egyszerűen hamisak. Fals tényekkel akaiják félreve­zetni az embereket. Elő is veszi a nyomtatványo­kat, amelyeken a hivatalos szám­sorok mellett ceruzával melléír­A vakáció hónapjaiban elnép­telenednek az osztálytermek, de jó esetben ilyenkor sem áll meg az élet a tanintézetek falai kö­zött, hiszen most készülhetnek fel arra, hogy szeptembertől tisz­ta, esztétikus környezet fogadja a nebulókat.. Tennivaló bőven akad, elég ha csak arra gondo­lunk, milyen siralmas körülmé­nyek közt tanítanak sok helyen. Azonban a pénz diktál, az dönti el, hogy mire futja: leginkább csak tűzoltómunkára. A megyeszékhelyen az alsófo­kú oktatással és az óvodákkal foglalkozó GAMESZ az idén öt­millió forintot kapott a karban­tartásra, ezen 52 intézmény osz­tozik — tájékoztatott Horváth Gyula műszaki ügyintéző. Ez igen kevés, ugyanis számbavéve a tennivalókat, a költségek 45- 50 millióra rúgnának. Gyakori, hogy a nyári festéshez (nem az összes helyiséget, csak amit na­gyon muszáj) nem biztosítanak mást, csupán anyagot, a többit szervezzék meg maguk a peda­gógusok: társadalmi munkával, szülői segítséggel. A felújítások­ra az idén 14 njilliót költhetnek, ezekre néhány példa: a Csebok- szári lakótelep 6-os iskolájában, (ahol „esernyővel tanítottak”) 13 milliós teljes tetőrekonstruk­cióra kerül sor, ennek fele átnyú­lik a jövő évre. Erre kerül sor az 5-ősben is, ide stílusos hódfarkú cserepet raknak föl. A „problé­más” lapostetőt hozzák rendbe a lajosvárosi 7-esben, ott kazánt is cserélnek, így a téli hónapokban remélhetőleg nem kell fázniuk a diákoknak. Az Egri úti 11-esben a világítást szerelik át és a hom­lokzatot renoválják. Az egri tanárképző főiskolán va, nagyságrendileg szinte gyö­keresen más adatok szerepelnek. — Itt van például a munkabér. Jó, huszonkét emberre közel másfél millió forint, rendben van. Na de hogy a társadalom- biztosítási járulék ezután csupán 142 ezer forint lenne! Nevetsé­ges. Hol van ma már tíz százalé­kos tb? Sehol. Negyvenhárom százalék a reális, úgyhogy egyből megugrik a kiadás félmillió fo­rinttal. — Aki szerződést köt, az min­den bizonnyal alaposan tanul­mányozza majd a feltételeket, s valószínűleg rájön a különbség­re... — Akkor sem korrekt egy ilyen mértékben megváltozott összeget így közölni. De sorolom tovább... Villany. Látja itt a költ­ségeket? 24 ezer forint—egy év­re. Egy szállodának! Ahol rá­adásul 200 emberre még főznek is. Hát egy nagyobb családi ház áramfogyasztása kerül ennyibe!? Konkrétabb példát is tudok: a Várkapitány étterem — pedig nem akkora mint a síkfőkúti szálloda — évi villanyköltsége 80 ezer forint. Érzi, micsoda héza­gok vannak a tisztességes tájé­koztatásban? — Nem kerülhetem ki a kér­dést, hiszen az ön „előélete” is­meretében óhatatlanül felmerül. Mennyire elfogult az ügy megíté­lésében — hiszen akár azt is mondhatná bárki, hogy a bosz- szú, a sértettség hajtja, amikor számonkér... — Igen, a feltételezés jogos, el­vileg lehetnének ilyen indokaim. Talán bizonyíthatja az ellenkező­jét, hogy a meghirdetett verseny- tárgyaláson egyetlen vállalkozó sem jelent meg. Nem hiszem, hogy ez „véletlen egybeesés” lenne — valami miatt mások sem érezték hitelesnek az adatokat... Egy biztos: mi nem csaltunk A Heves Megyei Idegenfor­tavasz óta dolgoznak, hogy még az őszi esők előtt a tetőszerkeze­tet és a csillagvizsgáló tornyot méltó állapotba hozzák. Mindez körülbelül 18 millió forintba fog kerülni. Hatvanban három helyen folynak jelentősebb munkála­tok, ahogy Micsinai Béla, a ta­nács művelődési osztályának ve­zetője elmondta. Máshol csak meszelnek és a kisebb javítások­kal foglalkoznak, ám mindezek­re évről Gimnévre nehezebb elő­teremteni a pénzt, nem növek­szik annyival az összeg, amennyi az inflációt ellensúlyozná. A Baj­za gimnáziumban egy éve kezdő­dött a mintegy 15 milliós beruhá­zás, melynek eredménye 4 új tanterem lesz. A 3-as iskolában a tetőt szigetelik, a víz- és a villany- szerelést végzik, a Zrínyi utcai épületrészben a csatornahálóza­tot pedig a csatornahálózatot újítják fel, — mindez körülbelül 2 millióba fog kerülni. Nemrég döntött a helyi tanács arról, hogy hitelek felvételével befejezik a három éve átadott 6-os számú is­kola még hiányzó részei, így a hat új tanterem és a tornaterem épí­tését. Jelenleg a csarnoknak is beillő, remek sportolási lehető­séget ígérő helyiség oldalfalait húzzák fel, a diákok valószínűleg jövőre vehetik birtokukba az új szárnyat. • Ez évben 2 és félmilliót költ­hetnek a hevesi tanács intézmé­nyeinek felújítására, közel két­milliót pedig karbantartásra. Ez éppen arra elég, hogy működő­képes állapotban tartsák azokat. Valójában tízmillió kellene ah­hoz, hogy megfelelő állapotba hozzák a tönkrement épületeket — így vélekedett Bencsik József, galmi Hivatalnál beszélgetőpart­nerem az a Boros Józsefné, aki, mint gazdasági vezető, aláírásá­val is felel a számok valódiságá­ért. Ugyanezt szóban is megerő­síti. — Visszautasítom azt a vádat, hogy mi félrevezettük volna a je­lentkezőket. A tájékoztatóban az 1988-ra vonatkozó adatok szerepelnek. Hozzánk is beérke­zett néhány kifogás, éppen a tb- járulékkal kapcsolatban. Viszont én nem írhattam a tavalyi évre 43 százalékos társadalombiztosítási költséget, amikor minket akkor valójában csak tíz százalék ter­helt. — Azt viszont elismeri, hogy ez most már félmillióval többe kerül a bérlőnek? — Ez igaz. Csakhogy a mi szá­mításaink szerint a bérleti díj és a fenntartási költségek — villany, gáz, szén, mosatás, csatomatisz- títás, stb — kifizetése után még mindig marad kb. félmillió fo­rintja a vállalkozónak. Arról nem is beszélve, hogy mostanára „érik be” az a reklámtevékeny­ség, amelyet ebben az ügyben vé­geztünk,... — Önöknek ennyiért nem érte meg fenntartani a szállodát? — Indulása óta egyelőre vesz­teséges nekünk ez az üzlet. Ta­valy például 67 ezer forint mínu­szunk volt. Itt nem arról van szó, hogy megéri-e, vagy sem. Ha­nem arról, a vendéglátóiparban igencsak ismert jelenségről, hogy a főnökök a saját zsebükre is dol­goznak. Nem megbántani, vá­dolni akarok bárkit is, de ha megkérdez vendéglátósokat, ezt nemigen tagadják... Egyszerűen ellenőrizhetetlenek a láthatatlan pénzek. Azt elismerem, hogy a vezető nem volt érdekelt ennek az ellenkezőjében, így jobbnak láttuk, ha bérbe adjuk — biztos pénzért. — Apróságnak tűnő, de a hi­telesség szempontjából fontos megjegyzés: tényleg potom 24 a városi GAMÉSZ vezetője. Né­hány a sürgető munkák közül, amiket ezen a nyáron végeznek: az 5-ös iskolában az elhasználó­dott, megroggyant szerkezetű te­tőt hozzák rendbe, az 1-esben a kazánház átalakításába kezdtek. Ez a hőközpont „besegít” a Fő út 14 alatti kisegítősöknek is, ott eddig a gyakran elromló és ke­véssé praktikus olajkályhákkal melegítettek. Korszerűsítenek a 3-asbah is, ahol központi fűtésre térnek át. Szigorúan rangsorolniuk kell intézményeik között, hiszen anyagi eszközeik nem bírják a versenyt az igényekkel, ha még- annyira reálisak is azok — mond­ta Fehér Jánosné, a gyöngyösita­ezer forintba kerül az éves vil­lanyköltség? — Tényleg. Ugyanis a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás szénnel történik, így csupán a világítás­hoz kell elektromos áram. — Még mindig ebbe a körbe tartozik: a tájékoztatón sehol sem tüntették fel, hogy a vízellá­tás nem megoldott, esetleg napo­kig nem lehet fürdeni egy egycsil­lagos szállodában... — A Vmnű Vállalattól több­ször is kaptunk ígéretet — talán most ősszel megcsinálják a rend­szert. Addig is rácsatlakoztunk ott egy törpevízműre, ideiglene­sen megfelelő megoldásnak tű­nik. — Azt mivel magyarázza, hogy a versenytárgyaláson senki sem jelent meg? — Ez lehet a mi hibánk. Túl rövid határidőt szabtunk a je­lentkezésre, s talán a propagan­dánk sem volt megfelelő. Egy komoly érdeklődő akadt, aki azonban, betegségére hivatkoz­va, az utolsó pillanatban vissza­vonta a szándékát. — Úgy hallottam, a biztos si­ker tudatában a hivatal felmon­dott a síkfőkúti személyzetnek... — Nem igaz. Elmondtuk ne­kik, hogy bérbe kívánjuk adni az üzletet, s a leendő bérlőn múlik majd, kit tart meg, és kit bocsát el. Azt azonban megígértük, hogy az esetleges felmondási időre megkapják a bérüket. — Végül is mi lesz ezzel az ele­gáns szállóval? — Egyelőre várunk egy új jog­szabályt a bérleti és a szerződéses forma összevonásáról: a napok­ban hozzák nyilvánosságra. Ez­után dől el, hogy meghirdetjük-e újra, vagy mégis, inkább úgy döntünk: megtartjuk. Azt azon­ban higgye el: ez egy jó „bolt” — akárkié lesz is. Sőt, tudja mit? Ha nyernék a lottón, én magam ven­ném bérbe, mert az általunk sza­bott feltételek mellett is megéri. Doros Judit nács művelődési osztályának gazdasági felügyelője. Nagy csa­pás volt számukra is az ÁFA, igen sokat elvisz. A legaktuáli­sabb tennivalók: a Berze Nagy János Gimnázium az idén négy tanteremmel gazdagodott, emi­att a villamos hálózatot kibőví­tik, és a világítást modernizálják. A Nemeczlános Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában a radiátorokat kicserélik, és át­térnek a gázfűtésre, ezen dolgoz­nak az 5-ös általánosban is. A többiben csak a tisztasági mesze­lésekre jut a keretből minden nyárra. Úgy két-három évente kerül sorra egy iskola, hogy telje­sen kifestessen — s ez nemcsak gyöngyösi specialitás... ■* Sokszor csak festéket kapnak... Nyíiri munkák 9z iskolaik hsizst täjäii Dolgoznak a lajosvárosi 7-es iskola te­tején, a tető- szigetelést újít­ják fel (Fotó: Gál Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents