Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 18., kedd Az intim helyiségeket sem kímélte A svéd királyi palota „ostroma” Erőszakkal behatolt a svéd királyi család Stockholm melletti kastélyába és több értékes műtárgyat megrongált vasárnap egy 38 éves férfi. A rendőrség őrizetbe vette a vandált. Kiderült róla, hogy fél esztendeje engedték ki egy elmegyógyintézetből. De va- lámilyen baja a személyzetnek is lehetetett. A palotaőrség a rendőrök ér- keztéig — valamilyen ok miatt, ami kideríthetetlen —, tétlenül szemlélte, amint a férfi izzé-por- rá töri a királyi család kínai vázáit. A Drottingholm Palota személyzete — úgyszintén nem tudni, miért — azt is karba tett kézzel nézte, hogy az ámokfutó keresz- tülviharzik a XVII. században épült kastélyon, szétdűlja XVI. Károly Gusztáv király és Szilvia királyné intim helyiségeit, miközben egy mívesen faragott ajtót is tönkretesz. Az okozott kár több százezer svéd koronára tehető. A királyi család nem tartózkodott a kastélyban. Természeti csapások szerte a világon Dél-Koreában öten meghaltak és hatan eltűntek a napok óta pusztító esőzések miatt. A zivatarok következtében ezerötszáz embernek kellett elhagynia otthonát és legalább ezer hektár termőterület vált használhatatlanná. A kár több mint négymillió dollárra tehető. Indiában vasárnap több folyó kilépett medréből. Az árvizek következtében az ország számos tartományában nyolcvanezren váltak otthontalanná. Hatezer hektár mezőgazdaságilag fontos termőterület került víz alá. A görögországi Peloponné- szosz-félszigeten szombat este kezdődött tűz legalább négyszáz hektárnyi gabonaföldet perzselt fel. Hat faluból kellett kitelepíteni a lakosokat. Huszonkét ember halálát és hat személy eltűnését okozta az a újonnan kialakult tájfun, amely a Fülöp-szigeteken söpört végig. A forgószél nyolcezer családot fosztott meg otthonától, áradásokat okozott, iskolaépületeket, hidakat tett tönkre. A Pravda a Bush-látogatásról Truman féle propagandafogás George Bush amerikai elnök múltheti kelet-európai látogatásán a kíséretében lévő személyiségek kijelentései a Magyarországhoz és a Lengyelországhoz fűződő amerikai kapcsolatok ideológiai alapokra való helyezését célozták — erre a következtetésre jut kritikus hangvételű kommentárjában Jurij Zsukov szemleíró, akinek cikkét a hétfői Pravda közölte. Az írás szerzője emlékeztet Bushnak a közelmúltban Mainz- ban elhangzott kijelentéseire, amelyek szerint elnökként mindent megtesz a zárt kelet-európai társadalmak megnyitásáért. A lap emlékeztet rá: Bush szorgalmazta azt is, hogy a nyugati demokráciák egyesítsék a „megosztott kelet-európai szabadság- mozgalmakat”. Zsukov elismeri: az elnök tartózkodott látogatásán ezeknek a kijelentéseknek a nyugati sajtóban megjelent olyan értelmezésétől, hogy szavai „ az illető országok társadalmi berendezkedésének gyökeres átalakítását szorgalmazzák, amelynek eredményeként az érintett országok megszűnnének szocialistáknak lenni”. Mégis hozzáfűzi: Az elnök kíséretében tartózkodók kijelentései szöges ellentétben álltak az elnök szavaival, amelyek szerint az Egyesült Államok kész együttműködni azokkal a keleteurópai szocialista országokkal, amelyek a reform útján járnak. Zsukov kiemeli: Bush a hetek párizsi találkozóján — Fitzwater szóvivő szerint — „felszólította nyugati partnereit, hogy segítsék elő a „kommunista országokban a nyugati típusú gazdasági fejlődést”. Zsukov azt állítja, hogy mindez a „kommunizmus fékentartá- sa” jelszóval fémjelzett Truman- doktrina idejéből való olcsó propagandafogás”. — A külpolitika szándékos ideologizálása ellentétes a békés egymás mellett élés erősítésének irányvonalával, és szemben áll a kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkezett, nyolcvanas évekbeli pozitív változásokkal, amelyek elmélyítésére Bush ígéretet tett — véli a Pravda szemleírója. (MTI) Jazov cáfol Nem volt tűz a tengeralattjárón Nem volt tűz azon a tengeralattjárón, amely vasárnap délelőtt hibásodott meg a norvég partok közelében — jelentette ki hétfőn Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter, aki a Legfelsőbb Tanács délelőtti ülésén nyilatkozott a TASZSZ-nak. A miniszter a baleset körülményeiről elmondta, hogy a Ko- lai-öböltől mintegy ötven kilométerrel északra kiképzési feladatot hajtott végre a tengeralattjáró, amikor működésbe lépett a reaktort leállító automatika. Az akkumulátorokra való átkapcsoláskor rövidzárlat keletkezett az egyik cellában: azt követően a tengeralattjáró a felszínre emelkedett és bekapcsolták a dízelmotorokat. A felszálló kipufogógázból következtethetett a norvég felderítő hajó kapitánya arra, hogy tűz van a tengeralattjárón — mondotta a szovjet honvédelmi miniszter. A közelben tartózkodó Gromkij őrhajó és egy meptőha- jó azonnal a helyszínre sietett. A tengeralattjáró fő energetikai berendezésének és az akkumulátoroknak az átvizsgálása után a tengeralattjáró visszaindult támaszpontjára, ahova hétfőn koránreggel meg is érkezett. A tengeralattjárón az üzemzavaron kívül nem volt semmiféle baleset, más rendkívüli esemény — hangsúlyozta Dmitrij Jazov. A Külügyminisztérium közleménye A Görögországba utazó turistáknak A Görög Köztársaság budapesti nagykövetsége A társasúton résztvevőknek, vagy az úgyneve- jegyzékben adott tájékoztatást a közelmúltban ho- zett előrefizetett szolgáltatásokat igénybe vevők- zott olyan görögországi intézkedésekről, amelyek a nek — amennyiben megfelelő igazolással rendel- magyar állampolgárokat is érintik. keznek — napi 1.500 drachmával kell rendelkezniAz új rendelkezés szerint a jövőben a magánúton ük. Görögországba látogató külföldieknek legkeve- E szabályok nem vonatkoznak az Európai Kö- sebb napi 3.000 drachmának megfelelő —, a tartóz- zösségek tagországainak állampolgáraira, kodási napokra számított — összegű görög, vagy A Külügyminisztérium kéri a Görögországba más konvertibilis fizetőeszközzel kell rendelkezni- utazókat, hogy a fentieket az utazás előkészítésekor ük. Ennél kisebb — de a jegyzékben pontosan meg vegyék figyelembe, mivel a görög határőrszervek- nem határozott — összeggel kell rendelkezniük a nek jogukban áll a beutazás megtagadása mindkiskorú családtagoknak. A fedezet igazolására azoktól, akik az új rendelkezéseknek nem tesznek csekk, vagy hitelkártya is elfogadható. eleget. Romániai útijegyzet Ha majd lejár a főnökideje... Friss hír a statisztika világából: drasztikusan, 3 2-százalékkal visszaesett a Romániába kiutazó magyarok száma. Alábbi írásunk szerzője nem tartozik azok közé, akik itthon maradtak: igaz, látogatása hivatalos volt. Élményeinek egy szeletét az alábbiakban megosztja a nyilvánossággal. — Mario vezet. Az ébredező városban helyenként 110-re is felgyorsít. Bár errefelé — a korlátozó intézkedések miatt — az otthoninál kisebb a forgalom, azért a mutatványt így is sokan megcsodálják. Az üzletek előtt kígyózó sorokból megtört tekintetek merednek utánunk. A járdákon, az útkereszteződésekben a közrend őrei, akikből annyi posztói ebben a városban, hogy az először erre járó idegen rendkívüli állapotot sejt. De Mariót ez nem zavarja. A rendőrök ugyanis, ahelyett, hogy üldözésünkre indulnának, már messziről tisztelgésre emelik a kezüket. Ez persze nem nekünk szól. A kocsi, amit Mario vezet, piros, el- öi-hátul rikító színű sárga rendszámtáblával. Az pedig a kiválasztottaké, akiknek minden, vagy talán még ennél is több — megengedett. Legalábbis erről sustorognak nekünk helyi kísérőink, mindig biztos távolságra az illetéktelen fülektől, a besúgók hadától. Mario biztosan vezet. Stílusán érződik, hogy nem valamiféle egyszerű tanfolyamon kapott kiképzést. Időről időre gumibotot dug ki a nyitott ablakon — azt meséli egy rendőrtől „szerezte” —, és kaszáló mozdulatokkal szorítja le az útról a szembejövő járműveket. Mario apró termetű, fekete szemű, fekete hajú, 40-esnek tűnik. Nemcsak jó pilóta, hanem kiváló pszichológus is. Amikor vidékre megyünk, nappal is bekapcsolva tartja a fényszórókat. Ha a távolban feltűnik egy-egy rendőrkocsi mellett vigyázó egyenruhás — és ez elég gyakori látvány, hiszen ebben az országban a rend és a fegyelem a két legfontosabb Jelszó —, Mario felgyorsít és veszettül nyomja a dudát. A rend őre láthatóan elbizonytalanodik. Aztán a legegyszerűbb módszert választja. Haptákba vágja magát. A következő őrt álló, néhány kilométerrel arrább, már messziről tiszteleg, nyilván URH-n értesítették a rikító rendszámtáblájú kocsi érkezéséről. Mariót még sohasem merészelték megbüntetni gyorshajtásért. Azt mesélik róla, gyakran a rendőröket is szidalmazza, és azzal fenyegeti őket, hogy hamar megszabadulhatnak váll-lapja- iktól. Mariót csak egyvalaki állíthatja meg. A városban, ahol elszállásoltak bennünket, napról napra, a legváratlanabb időpontokban lezárják az utcákat. Ilyenkor a forgalom félórákra- órákra megbénul. Az autóbuszokról és a villamosokról fürtökben lógnak az emberek. Egy piros lámpánál — pedig ez sem szokása Mariónak — mi is fékezünk. A járdákon összeverődik a tömeg. A gépjárművek- motorjait leállítják, hirtelen csönd lesz, csak a verebek tiszteletlen csivitelése hallatszik az út menti fák lombsátrából. A távolból szirénázás hangja hallatszik. De nem mentő jön, nem beteget hoznak. Vagy talán mégis? Aztán megbizonyosodunk. Jön, a Főnök jön —- súgja mellettem a kísérőnk. Tőlünk néhány száz méternyire, pár sarokkal lejjebb föltűnik egy rendőrkocsi. Mögötte fekete kocsik sora. Az egyik lefüggönyözve. Csak a vezető sziluettjét látjuk egy pillanatra. A konvoj gyorsan átvág az úton, a rendőrök leengédik tiltó kezüket. Megindulunk. Máskor állunk a járdán, a szálló előtt. Egyszer csak civil ruhás fiatalemberek sokasága lepi el a környéket. A járókelőket a házfalakhoz szorítják. A sugárútról — most vesszük csak észre — már „eltakarították” a parkírozó járműveket. Megint csak gépkocsisor tűnik föl. Ezúttal a felvezető rendőrkocsi mögött haladó autó nincs lefüggönyözve. Elöl, a sofőr mellett korosodó asszony, a hátsó ülésen hatalmas véreb. Ezek a kényszerű pihenők szemmel látható feszültséget váltanak ki Marióból. Pedig már hozzászokhatott az útszéli várakozáshoz. De a gyakori közjátékok után hamar visszatér jókedve, széles gesztusokkal invitál bennünket a kocsiba. Mario, amióta csak az eszét tudja, ebben a városban él. Itt csapja arcul naponta a hatalom szele. Egy olyan hatalomé, amely előtt ő is félelemmel fékez. Mario, a helyi kis diktátor, akitől sofőr létére sokan tartanak, ösztönösen érzi, hogy a Főnöknek köszönheti hatalmát. De tudja azt is, ha majd lejár a Főnök ideje, az ő vélt előjogait is elsodorják az események. Mario még nem tudja mikor, de biztosra veszi, egyszer eljön az a nap is. De nem fog ellenkezni, ha vele is betartatják a közlekedési szabályokat, sőt, ha kell, büntetést is fizet. Kisignácz Ferenc Képes-e Magyarország múltjának eltemetésére? William Waldegrave brit külügyi államminiszter a The Daily Telegraph című konzervatív lap vezércikkoldalán közölt terjedelmes írásában összegezte magyarországi látogatásának következtetéseit. Első budapesti eszmecseréinek benyomásairól a miniszter bevezetőben ezt írja: „Az ember úgy találja, hogy a 'partnerek karakterétől függően ideges, magabiztos, derűlátó vagy borúlátó beszélgetések mindegyikének témája a szabadság — a kommunizmustól, a háború azt megelőző utolsó hónapjainak fasizmusától, s mindenekelőtt a kívülről Magyarországra kényszerűen rendszerektől”. A miniszter kiemeli, hogy bár Magyarországnak hatalmas ke- ményvaluta-adósságai vannak, a beszélgetésekben nem újabb nagy összegű hitelek szükségessége kapott hangsúlyt, hanem „az eszmék, a szakértelem és a példák transzfúziójának szükségessége.” Waldegrave megrója azokat a nyugati „hipochonder relativistákat”, akik nem átallják összevetni a nyugati társadalmak problémáit azokkal, amelyektől Lengyelország és Magyarország szeretne szabadulni. Szerinte ezek úgy viszonylanak egymáshoz, mint „egy kellemetlen székrekedés a rákbetegséghez”. Hangsúlyozza, hogy a Nyugatnak segítenie kell ezeket az országokat, s megjegyzi, hogy a British Council és a Nagy Britannia — Kelet-Európa Központ „má-. ris sokat tesz”. A brit államminiszter úgy vélekedik, hogy a Nyugat legfontosabb hozzájárulásának nem kormányoktól kell jönnie, hanem — mint hangsúlyozza — „a nyugati üzletembereket kell ráébreszteni a lehetőségekre. Magyarországon száz új szabadvállalkozó cég többet tehetne tanítóként, mint ezer közgazdászprofesszor”— írja. A továbbiakban figyelmeztet, hogy a Nyugatra és az érintett népekre váró feladat „kényes és bonyolult, s bár nem precedens nélküli, mindazonáltal nehéz és veszedelmes”. Majd ezt úja: „A feladat magában foglalja az uralomra alapított kapcsolatok átalakítását új, egyenlőség alapján álló, konfliktus nélküli kapcsolatokra. Nekünk, nyugatiaknak, ha bölcsek vagyunk, a nehéz taktikai döntéseket azokra kell bíznunk, akiknek ez jogúk és kötelességük Lengyelországban, Magyarországon és másutt. Nekünk nincs mágikus receptünk. Amit azonban nem szabad megtennünk, az az, hogy álcázzuk, melyek a mi saját alapelveink, kiindulva a hibás hiedelemből, hogy saját alapelveink kinyilvánítása egyértelmű a beavatkozással.” Waldgrave arra a következtetésre jut, hogy „senkinek sem múlik több a reformerek sikerén, mint nekünk, ' nyugatiaknak. Szabad, demokratikus országok Keleten többet tehetnek biztonságunkért és békénkért, mint az örvendetesen tárgyalás alatt álló hasznos fegyverzetkorlátozási megállapodások bármelyike”. Nyomatékosan hangsúlyozza azonban, hogy a kelet-európai reformok sikerét távolról sem lehet biztosítottnak tekinteni, és — mint írja — „védelmünket nem rendezhetjük úgy, mintha az általunk hőn óhajtott változások már végbementek volna. Egy napon talán védelmi szövetségünk túlhaladottá válik, de ez még nincs így”. „A saját alapelveink iránti kellő tisztelet, és érdekeink védelme ne gátoljon bennünket a keleteurópai változások nagylelkű és képzeletdús megválaszolásában. A brit kormány meg fogja tenni a magáét” — úja befejezésül Waldegrave. Nem mindenki bocsátotta meg a hírnév utáni „csillapíthatatlan szomját” Karajan haláláról A nemzetközi zenei élet mélyen gyászolja Herbert von Kara- jant. Az osztrák mestert Salzburg melletti otthonában, vasárnap délután fél kettőkor érte a halál, amit — mint a központi televízió közölte — szívelégtelenség okozott. Szombaton még részt vett a salzburgi fesztivál próbáján. Ő vezényelte a fesztivál nyitányának szánt Verdi operát, az Álarcosbált. Franz Vranitzky osztrák kancellár kijelentette, hogy Herbert von Karajan halálával a fesztivált „hosszú ideig pótolhatatlan veszteség érte”. A berlini filharmonikusok élén befutott nagy karrier viharaira és Karajan áprilisi leköszönésére utalva hallani olyan véleményt is, hogy a mester halálához hozzájárult a „legutóbbi élményekből fakadó frusztráció” és így „halála pszichológiai halálnak” tekinthető. Gyászolják Herbert von Kara- jant Nyugat-Berlinben is, ahol hosszú évekig a Berlini Filharmonikusok „örökös karmestere” volt. Walter Momper, a város kormányzó polgármestere hangoztatta, hogy „Berlin zenei nagykövetének” halála pótolhatatlan veszteség. Berlin zenei kritikusait egyébként éveken át megosztotta a karmester megítélése. A többség szerint méltán ért el nemzetközi hírnevet, míg másokat zavart az, hogy annak idején Karajan a náci párt tagja volt. Nem mindenki bocsátotta meg neki a hírnév iránti „csillapíthatatlan szomját” sem — írják a megemlékező hír- ügynökségek. (MTI) Ellencsúcs Párizsban a világ hét legszegényebb országa: Haiti, a Fülöp-szige- tek, Brazília, Banglades, Burkina, Mozambik, és Zaire képviselői „ellencsűcs” értekezletet tartanak, párhuzamosan a világ hét leggazdagabb ipari országának csúcstalálkozójával. (Népújság-telefotó — MTI)
