Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 17., hétfő Román falurombolás — nyugati szembesítés Uniformizált új emberekért Moszkvai villámlátogatás Gandhi négy órán át tárgyalt Gorbacsovval Egynapos moszkvai villámláto­gatását befejezve vasárnap eluta­zott a szovjet fővárosból Radzsiv Gandhi. Az indiai kormányfő á szovjet vezetés meghívására tett baráti munkalátogatást a Szovje­tunióban. Elutazása előtt adott nyilatko­zatában Gandhi nagyra értékelte a szovjet-indiai kapcsolatok jelenle­gi helyzetét, s kijelentette, hogy azok rendkívül dinamikusan fej­lődnek, magas szintet értek el, bár még mindig nagy lehetőségek van­nak további elmélyítésükre. Gandhi szombaton négy órán át tárgyalt vendéglátójával, Mihail Gorbacsov párt- és állami vezető­vel. A hivatalos tárgyalás után Gorbacsov és indiai vendége négyszemközti megbeszélést foly­tatott. Radzsiv Gandhi jövő évi in­diai látogatásra hívta meg Gorba- csovot. — A szovjet-indiai kapcsolatok nem csak a két ország számára fontosak, hanem nagy jelentőség­gel bírnak a világ stabilitása szem­pontjából is — hangoztatta Gand­hi a szovjet tévének adott nyilatko­zatában. A szombaton késő este sugárzott inteijúban az indiai kor­mányfő hangsúlyozta, hogy a két ország történetében példátlan az ilyen gyakoriságú magas szintű kapcsolattartás. Az indiai politikus hangsúlyoz­ta, hogy az ázsiai térségben javul a helyzet. Afganisztánról szólva Gandhi sajnálkozással szólt arról, hogy a genfi megállapodások jó­részt nem teljesültek. India állás­pontja változatlan abban a kérdés­ben, hogy csak a genfi megállapo­dások maradéktalan megvalósítá­sa hozhat békét Afganisztánban. Új-Delhi továbbra is támogatja a Kabuli kormányt, amely ellenőrzi az ország helyzetét — hangsúlyoz­ta Gandhi. A Bukarestben dolgozó nyu­gati diplomaták véleménye sze­rint a „területrendezésnek” ne­vezett romániai falurombolás nem kimondottan a magyar ki­sebbség ellen irányul, hanem „minden román állampolgárt egyformán érint”. Ugyanakkor a terv „másodlagos célja” lehet a kisebbségek feletti ellenőrzés erősítése — teszik hozzá. Az AFP francia hírügynökség tudósítója vasárnap terjedelmes írásban ütköztette a „területren­dezéssel” kapcsolatos hivatalos román álláspontot a nyugati dip­lomaták véleményével. A tudósító emlékeztet arra, hogy Romeo Dragomirescu, a program felelős irányítója a Var­sói Szerződés tagállamainak kö­zelmúltban tartott bukaresti csúcsértekezlete idején a román sajtónak adott nyilatkozatában cáfolta a területrendezésről meg­Kínában A kínai hatóságok rendeletére szombaton eltűntek a külföldi la­pok a pekingi szállodák újságos pavilonjaiból. A külföldi sajtó betiltása láthatólag része a lakos­sági és diákmegmozdulásokat követő kampánynak, amely a burzsoá liberalizmusnak minősí­tett jelenségek ellen irányul. . Csiang Cö-min, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának új főtitkára pénteken egyetemi oktatókkal találkozott. Kifejtette nekik, hogy határozot­tan fel kell venni a harcot a nyu­jelent nyugati lapjelentéseket. Dragomirescu szerint ezek a cik­kek elferdítik a program lénye­gét, nem veszik figyelembe azt, hogy a lerombolásra ítélt lakóhá­zak száma csak az újonnan épülő lakások számának 5-6 százaléka lesz. A program a jelenlegi 13 ezer román falu több mint felét kívánja felszámolni. A „rendezés” alá kerülő 7500 falut szigorú kritériumok alapján választották ki — idézi az AFP Dragomirescut. A cél az, hogy csökkentsék a falu és a város közti különbséget, „harmóniát”, teremtsenek a parasztok és a vá­roslakók között (azaz „uniformi­zálják”, őket — teszik ehhez egyes diplomaták) annak érde­kében , hogy megteremtsék az ortodox kommunizmusnak oly kedves „új embert”, — írja a francia hírügynökség. gáti eszmék terjedése ellen. A vérbe fojtott diákmozgalomra utalva azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek egyik legsúlyosabb hibája Kínában az ideológiai ok­tatás elhanyagolása volt. A találkozón részt vett Li Peng miniszterelnök is. ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai oktatás teljes kudarca lenne, ha az egye­temekről olyan végzősök távoz­nának, akiknek „szakmai isme­reteik jók, de ellenzik a szocializ­must és eltávolodnak a néptől”. Az idézett diplomaták szerint a lakosság részéről ellenállás is tapasztalható. Van, ahol a helyi hatóságok kérik a terv végrehaj­tásának halasztását. Másutt szembeszállnak a földgyalukkal. Több kis település lakói önkén­tesen költöznek egy helyre, hogy elérjék a falu megmenekülésé­hez szükséges ötezres lélekszá- mot. Az AFP szerint a román pa­rasztok azért ellenzik a tervet, mert félnek a ház körüli „kert és baromfiudvar elvesztésétől, amely létfenntartásuk egyetlen forrását jelenti”. A tudósító végezetül meg nem nevezett hivatalos forrásokra hi­vatkozva emlékeztet arra, hogy a „területrendezési terv” 2000-ig tervezett végrehajtása 250 milli­árd lejbe — mintegy 30 milliárd dollárba — fog kerülni Romániá­nak. A külföldi újságok betiltása után a kínaiaknak már szinte semmi lehetőségük sem maradt arra, hogy a hivatalos tájékozta­táson kívül más információkhoz jussanak — írják jelentéseikben a nyugati hírügynökségek. Július 1-től a legdrágább pekingi szál­lodákban beszüntették a CNN amerikai televíziós társaság kizá­rólag hírekből álló műsorának közvetítését. Erőteljesen zavar­ják az Amerika Hangja rádióadó kínai nyelvű adását. Tilos a külföldi lapok árusítása Bányászsztrájk Toyotában robbant a bomba Húsz halott Kabulban Csaknem százezer nyugat-szi­bériai bányász sztrájkol a kuznyec- ki szénmedencében, jobb munka- és életkörülményeket követelve. A munkabeszüntetés miatt ed­dig legalább egymillió tonna kivá­ló minőségű szén a közvetlen vesz­teség, ami csaknem 20 millió ru­belt jelent. A szénszállítások leál­lása komoly következményekkel fenyegeti a kohászatot, hiszen az érintett vállalatok már saját tarta­lékaikat élik fel. Húszra emelkedett a szombat reggeli kabuli pokolgépes me­rénylet halálos áldozatainak szá­ma, miután az éjszaka folyamán tizenegyen belehaltak sérülése­ikbe — közölte az afgán rendőr­ség vasárnap Kabulban. Az ál­dozatok száma tovább emelked­het, ugyanis még több válságos állapotban lévő sérültet ápolnak. A robbanószerkezetet az af­gán főváros központjában egy Toyota furgonban rejtették el. A hatalmas erejű detonáció követ­keztében — amely két méter szé­les és egy méter mély krátert sza­kított ki az afgán főváros egyik központi útvonalának úttestéből — több mint ötvenen megsebe­sültek. A TASZSZ úgy értesült, hogy a kormányerők pénteken ismét visszaverték az ellenállók újabb támadását Dzsalálábádnál. Zsákmányul ejtettek hét harcko­csit, 15 páncélozott csapatszállí­tó harci járművet, és több mint száz fegyverest harcképtelenné tettek. „Százezer ember könnyek közt” Kádár János temetésének nemzetközi visszhangja Nem csak Nagy Imre: Kádár János koporsójánál is hullottak könnyek — írja az MSZMP né­hai főtitkárának pénteki buda­pesti temetéséről közölt tudósí­tásában szombaton a bonni Die Welt. Mindazonáltal a cikkíró, Carl Gustav Ströhm számára úgy tűnt, hogy a KB-székházban fel­állított koporsó „még egyszer a másik, a ,vörös, Magyarország számára vált gyülekezési pont­tá”. Véleménye szerint ezek az emberek azok, akik nem éljenez­ték George Busht három nappal korábban, s nem voltak június 16-ikán a Hősök terén, hogy „ 1956 mártíijai előtt leróják ke­gyeletüket”. A tudósító név nél­kül egy FIDESZ-aktivistát is megszólaltat, aki szerint „mind­azonáltal Kádárnak köszönhet­jük, hogy nálunk, Magyarorszá­gon nem úgy festenek a dolgok, mint az NDK-ban, Csehszlová­kiában vagy Romániában”. A Stuttgarter Zeitung tudósí­tójának egyebek között az tűnt fel, hogy román pártküldöttség is jelen volt a temetésen és „szokat­lanul nagy koszorút helyezett el Kádár végső nyughelyén”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Kádár János pénteki temetése nem korszak- határ: a Kádár-éra 1988. május 23-ikán ért véget, akkor, amikor leköszönt főtitkári funkciójáról. Az ezt követő epilógus inkább együttérzést keltett. Viktor Mei­er úgy látja: jelentős azoknak a párttagoknak a száma, akik sze­rint Kádárral együtt a szocializ­must is eltemették Magyarorszá­gon. A Die Zeit című hetilap legú­jabb számában Hansjakob Steh­le foglalja össze Kádár János éle­tútját, s úgy találja, hogy többek között „a meggyilkolt elvtársak, Rajk és Nagy árnyai nyomasztó­an nehezedtek Kádár életének utolsó évére. A kísértés, hogy a történelmi háttér feltárásával igazolja magát, erős volt, de még erősebb volt a pártfegyelem, ahogy azt ő értelmezte. A magyarok felülemelkedtek a Kádár János hibái feletti vitá­kon és érdemeiről emlékeztek meg, amikor pénteken hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára” — írta szombati tudósításában a L,Unita. A temetés azt jelezte, hogy a magyarok lezárják a múlt megosztottságát, megegyezésre és nemzeti megbékélésre törek­szenek, hogy továbblépjenek — fűzte hozzá az Olasz Kommunis­ta Párt lapja. A La Republica „Százezer ember könnyek közt” vastagbe­tűs főcímmel számolt be Kádár János temetéséről. Megállapí­totta, hogy az egész magyar nép egyetlen családként gyászolta az elhunyt vezetőt. A jóízlés határát súrolva még azt is hozzáfűzte, hogy „Prágában Husák, vagy Bukarestben Ceausescu nem is álmodhat ilyen végtisztesség­ről”. A havannai magyar nagykö­vetségen magas beosztású kubai politikusok fejezték ki részvétü­ket Kádár János elhunyta alkal­mából. Lerótták kegyeletüket a társadalmi élet más képviselői és a Magyarországon tanult kubai értelmiségiek is. Kádár János a kompromisszu­mok embere volt, szerette volna és megkísérelte összebékíteni a valóságost és a lehetetlent — írta nagyhasábos értékelésében a NIN. A belgrádi hetilap szerint Kádár annak tudatában élte le életét, hogy hálátlan szerepet ját­szik egy olyan nemzet vezetője­ként, mint a magyar, amely a sze­reltben és a gyűlöletben egya­ránt lobbanékony tud lenni. Az óvatos lépések és kompromisz- szumok politikájával fokozato­san megnyitotta az utat a refor­mok előtt, s Nyugaton olyan kép alakult ki Magyarországról, hogy az Kelet-Európa legliberálisabb állama. — Kádár követett el hibákat, de ezekért bármennyire felelős is, mégis kétségkívül ő az atyja mindannak, ami napjainkban Magyarországon végbemegy. Halála után, a mostani körülmé­nyek között, sajátos szimbólum­ként és jelképként hasznosabb lehet hazája számára, mint életé­nek utolsó éveiben volt — muta­tott rá a NIN. Munkatársunk jelentése a bolgár—török határról 11/2. Fekete szirmok a rózsák völgyéből Összejöttek a dolgok, június utolsó napjaiban a bevándorló­kon kívül Anatóliából, Trákhiá- ból is tömegek lódulnak meg Edirne felé, hogy részt vegyenek a nemzeti sportnak számító ola­jos birkózás küzdelmein. Az idő igazi nyárias, így a mecsetek és a dzsámik udvara is alvókkal teli, s Edirnétől néhány kilométerre a török Vörös Félhold az újonnan áttelepülők egészségügyi ellátá­sáról, orvosi vizsgálatáról, pihe­néséről gondoskodik. Ünál Er- kán Edirne kormányzója a több mint hetvenkét országból idese- reglett sajtó munkatársainak ad tájékoztatót: Rendkívüli időket élünk, ám ha a hozzánk menekü­lő honfitársaink száma a kétmil­liót is elérné, akkor is a török köztársaság fogadná őket. Egye­lőre mivel naponta több ezren, sőt tízezren is átlépik a határt, sá­tortáborokba telepítjük le őket, majd amikor a nagy dömping le­ment, mindegyikük elhelyezésé­ről gondoskodunk. Ki Anatóliá- ban, ki Trákhiában talál majd megélhetést, otthont. Javában tart a beszélgetés a kormányzóval, amikor feltűnik a Török Köztársaság elnökének, Kenán Evrennek félholdas lobo­góval díszített gépkocsija. Evren pasa igen népszerű, és a mene­kültek közül Ahmed Ücsahmed kitárt karral rohan felé, s dől szá­jából a szó. Pasám, apám nyolc­vanegy éves. Én a muszlimok szent könyvét, a Koránt fejből tudom. Négy év félelem, négy év rettegés elválasztott a mecsetek­től. Pasám, ha az itteni törökök becsukják előttünk kapuikat, mindnyájan megöljük magun­kat. Kenán Evren így válaszolt: a szavamat adom nektek honfitár­saim, hogy minden keserűsége­tek véget ér. A közeljövőben a megpróbáltatásokat elfelejtitek, és boldogan élhettek. A rögtönzött köztársaságel­nöki sajtótájékoztatón az ameri­kai ABC Televíziótársaság ri­portere a várható fejleményekről és reakciókról kérdezett. Evren: Tény és való, ötven évvel ezelőtt már háborúig fajult volna a do­log. De napjainkban van már ENSZ, akinek hivatalból effajta atrocitások elsimításával kell foglalkoznia. Európa, hol vagy? Egyébként is — folytatta Ke­nán Evren, a két sebesült támo­gatásával megbízott harmadik hol késlekedik? Azaz, hol van a híres Európa Parlament, ezeket a napról-napra hetek óta megis­métlődő emberi drámákat senki sem követi a részükről? Vagy ta­lán számukra az Európa mezs­gyéjén élő ember értéke a haléval azonos? Tény és való, beindult a diplo­máciai gépezet, a két határ kö­zött évtizedek óta szökdösnek át családok. 1982-ben amikor Ev­ren és Zsivkov találkozott egy­mással a Balkáni Csúcson, szó esett menekültügyi megállapo­dásokról is, ám akkor még a Tö­rök Köztársaság sem volt olyan helyzetben, hogy ily mértékű be­vándorlóról gondoskodni tud­jon. Most, amikor a gazdasági fejlődése oly nagyléptékű, hogy csak Malájzia, Szingapúr és Ko­rea előzi meg, no meg számos anatóliai falu a vendégmunká­sok miatt üresen áll, képes lesz elhelyezni ezt a immár 70 ezer emberre rúgó tömeget is. A Rabotnyicseszkoje Gyélo, a Bulgár Kommunista Párt hivata­los lapja még most is azt hangsú­lyozza, nincsenek török ajkú ki­sebbségek Bulgáriában, nincs nemzetiségi kérdés, végtelen bé­ke van. Csupán az új útlevéltör­vény minél gyorsabb kihasználá­sa adott vándorbotot sok bolgár kezébe. Ám a gazdasági életük­ről szólva elismeri, hogy ezek a kivándorlások bizony megingat­ták gazdasági életüket, hisz az emberek több százezer, illetve millió levával könnyítették meg a bolgár bankokat, számos mun­kahelyen munkaerőhiány jelent­kezett, a mezőgazdaság is alapo­san megérzi a pásztorok és nyá­jak áttelepülését. Moszkva közvetítését várják Amíg hömpölyög a tömeg a határ egyik szélétől a másikig, a diplomáciai gépezet is cselekszik a maga módján. A Fehér Ház szóvivője, Mariin Fitzwater fel­szólította Bulgáriát, hogy hagyja abba a török kisebbség Helsinki törvényével ellenkező elnyomá­sát és ne terelje át erőszakosan azokat Törökországba, akik Bulgáriában akarnak maradni. Ezt követően Szófiában Omán Szultanátusának nagykövete jegyzékben kérte a török-iszlám kisebbség elnyomásának hala­déktalan beszüntetését. A több évszázados pánszlávizmusnak a szellemében Bulgária Moszkva felé kacsintgat. Ám, a glasz- noszty szellemében Moszkva közvetítőszerepet vállal ugyan, amint Albert Csemyisev, anka­rai nagykövet elmondotta, há­rom oldalú megbeszélések for­májában. Ugyanis nem tud eliga­zodni a Bulgáriából jövő ’’koz­metikázásokon”. Szófia válto­zatlanul kitart azon álláspontja mellett, hogy a kivándorlók nem azok, amelyeknek mi látjuk őket, hanem egyszerű turisták... Amikor e sorokat papírra ve­tettem, s a felvételek elkészültek, tetőzött a forgalom. A határát­kelő hivatalos jelentései szerint naponta öt-hatezer ember kér bebocsátatást. Éjszakára mind­egyik tiszta ágyneműt, s ha mást nem, sátrat kapott a feje fölé, hogy elinduljon új élete felé. Ám a műezim esti imára hívásakor leborulók még bizonyára jóné- hány évig fognak birkózni múlt­jukkal, s jövőjükkel, noha akkor már nem lesz birkózó fesztivál sem Edirnében. Szöveg: Soós Tamás Kép: Fülöp Tünde Bebocsátásra várva for ' Tizenkét órán belül hagyd el a házad!

Next

/
Thumbnails
Contents