Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 15., szombat PANORÁMA 5. Bükkszentmárton Falu az ötvenhármas kilométerkőnél Perzsel a nap, a száraz hőségben felforrósodik az ember bőre, mégis, amikor Bükkszentmártonba érünk, jőleső őzont lehelnek a kertek. Csupa-csupa zöld itt minden, a házak előtt őriás bokrok és millió virág... A környék egyik legszebb falva. Körülöleli a Sóvéhegy, Csigabéree, Pallagbérc, s a távolban mindenütt erdő. Azt gondolnánk, igazi üdülőhely — de erről sző sincs. Az itteni emberek csak akkor látnak idegent, ha azok Szilvásváradra tartanak. Igaz. nem mindennapi látvány lehet, amikor a külföldiek lóháton végighaladnak a főutcán. Az aprócska települést ötszázan, ha lakják, egyetlen boltja, kocsmája van. Az iskolaépületben Ls csak harmadik osztályig tanulnak a gyerekek, a nagyobbak a közeli Bélapátfalvára járnak. Közigazgatásilag ide tartozik a falu, s a legtöbben a tsz-be járnak dolgozni. Munkahelyet itt aztán valóban nem találni, de ahogy az emberek mesélik, szívesen laknak itt: nemcsak a gyönyörű táj vonzó, a csend is. Kicsit úgy érezzük, kívül esik a világtól e zárt közösség, jóllehet, csak munkaidő után jönnek össze. Mégis, valamiféle megtartó erő árad szavaikból, mikor beszédbe elegyedünk velük... Mikes Márta Perl Márton Hiába, ha egyszer a nyugdíjból nem lehet megélni... Sipos Ferenc: A'féleségem itthon van, ő főz, én meg még bírom az eljárást, miért ne dolgoznék Sipos Ferenc jövőre tölti be a hetvenet, de tizenkét órai szolgálat után ma reggel jött meg a munkából: — Egerben, az AHT-nál vagyok portás, tizenkét óra munka, utána huszonnégy szabad. Le se feküdtem, hogy hazaértem, majd pihenek még később. — Nyugdíj mellett is kell dolgozni, mindenképp? — Számoljon utána, hetvenben jöttem el a nádasdi bányából, 4055 forintot kapok. Hát lehet ebből megélni? Most már kilencedik éve, hogy portáskodom, meg is szoktam, és elégedett vagyok a vállalatommal. Ha bírom, miért ne csinálnám. Nem mondom, fárasztó, délutánra már „el- pottyanok”, de a pénz az kell. Most itt van ez a fű, az út szélit lekaszálom, hadd legyen rendben. Hanem azt megírhatnák, hogy a falu közepéről már elvihetnék a vasat, itt éktelenkedik már mióta, még a gyerekek gyűjtötték. Hát nem kell ez senkinek? Sipos Ferencnek — a falu nevében — más gondja is van. Méghozzá a vasárnapi „beteglátogató” busz miatt. Bükkszentmártonból Csehi felé tesz egy kört a járat, így aztán nemcsak időt veszítenek, de az útiköltség is többe került. Hát íme, most közreadjuk... Meg se tudnám mondani, mikor tettem ki a lábam a faluból Harminc éve a lemezgyárban kább megvárom, míg tojók lesznek, legyen mindig friss tojás. A fiammal meg a menyemmel lakom, az egyik Egerbe, a másik Bélapátra jár dolgozni, úgyhogy napközben egyedül vagyok. — Tennivaló azért akad bőven, gondolom... — De még mennyire, aranyosom! Fél ötkor kelek én is a gyerekekkel, mert ők korán indulnak munkába. Főzni nemigen kell, azt elvégzi a menyem, de itt a nagy kert meg a jószágok. Igaz, ebben a nagy melegben már nehezebben mozgok, még a templomba se igen tudok elmenni, messzire van. — Tősgyökeres bükkszent- mártoni? — Itt éltek a szüleim, én is itt születtem. Az apám cseléd volt, magam a hatvantól a tsz-be jártam dolgozni. Hiába, eltelt az idő felettem, a szőlőbe se megyek ki, csak a tizenöt éves unokám. Jó itt nekem, idejét se tudom, mikor tettem ki a lábam a faluból... A hetvenhét éves fejkendős — A testvéremhez viszem a asszony, özvegy Szabó Károlyné, kukoricát, neki van darálója, erőteljesen húzza a kiskocsit ma- Negyven csirkém van, akár rán- ga után: tani is lehetne már őket. De inÖzvegy Szabó Károlyné: Ebben a nagy melegben még a meggyet se tudom leszedni Lengyel Sándort csak azért találtuk otthon, mert táppénzen van, egyébként a borsodnádasdi lemezgyárban dolgozik: — Zakatolt a szívem, sok volt az idegesség, ezért a kényszerpihenő — mondja. — Különben már harminc évet lehúztam egy helyen, de hát a gyárban se valami jó a helyzet. Abban az üzemrészben, ahol azelőtt háromszázan dolgoztak, most negyvenen ha vagyunk. — Elégedetlenek? — Nézze, én nem politizálok, nem kedvező az nekem. Azt szokták mondani: ha délelőtt nem érvényesül az ember, délután már nem érdemes ilyen dolgokba fogni. Ennyi idő után a tízezret nemigen éri el, amit hazaviszek. A harminc év alatt egyszer kaptam szakszervezeti beutalót, meg most félárú kedvezményt, mikor a fiamat meglátogattam. Nemrég vonult be katonának, jó messzire, Körmendre. A másik gyerek, Bea épp a tévét nézi. Most végezte a nyolcadikat a 212-esbe vették fel, szakmunkástanulónak. Igaz, ő mezőgazdasági iskolába szeretett volna menni, de hát nem sikerült. Pillanatnyilag úgy néz ki, köszörűs lesz, ha végez. Hát, nem épp egy gyenge kislánynak való munka, az igaz... — A vidékieket csak másképp kezelik — mondja az édesapja, — mi messzebb esünk a tűztől. Jut az a munka, ami jut. Dolgozni pedig kell. A jövő hónapban lagzi lesz nálunk Liktor B. Györgyöt már a nagy esemény előkészítése foglalkoztatja: a jövő hónapban lesz a fia esküvője. — Egerben lesz a házasságkötés, a családi tanács úgy döntött, hogy nálunk, a fiús háznál meg a lagzi. Hatalmas sátor lesz, kell annak a háromszáz embernek. — És mi minden? — Három hízót vágunk, százötven kilósokat, nem marad hoppon senki, még a lagzilesők sem. Merthogy ez se ment ki a divatból errefelé. Csak a cigányzeA pénz nem hullik az égből, akkor mindenki az úton állna... Gyakran van itt lagzi, a múlt héten is volt egy ne. Helyette a tánczenekar lesz ilyen villanygitárokkal. Hát ha ez kell a fiataloknak? Na meg ugye bor, sör, italból annyi, hogy ne fogyjon el. — A gyerekek hol laknak majd? — Egy darabig nálunk, elférnek. Innen járnak majd be dolgozni, a menyemnek való Eger-, be. Nagyon helyes, gyakran kijön hozzánk... No de megyek is dolgozni, van egy beltelek földem, krumpli van benne. Meg a veteményt is meg kell gyepálnom a kertben... A két fiúcska élvezi a vakációt, de azért besegítenek apjuknak is Baktatunk a falu főutcáján, nézelődünk: egy kiszáradt fán a hangosbemondó. Amott egy ze- tor, rádiót szereltek bele, az ontja a zenét. — A barátom jött segíteni, takarmányt vágtunk az állatoknak — mondja Szabó Sándor. — A munka mellett szarvasmarhát is tartok, három tehenet, két bikát. — Sok a gond velük? Megéri? — Hát ha azt nézem, hogy reggel, este hat kilométerre kell vinni a tejet...?! Literjét 10.90- ért veszik át, most tizenöt litert adnak naponta a jószágok. De hát a pénz nem hullik az égből. Mi még aránylag olcsón kaptuk az építőanyagot, akkor egy ablak nyolcezer volt... — Hogy élnek errefelé az emberek? — Mondják, hogy jó a nyugalom, a csend a falun. Magam se mennék városba, de dolgozni azt kell. Hogy élnek? Van vagy húsz személykocsi, divat lett a videó is. Nekünk még színes tévére nem futotta. — Mi a kikapcsolódás? — Összejövünk a szomszédokkal, barátokkal. Elbeszélgetünk, nyársalunk, bográcsolunk. Nyaralás akkor van, ha kimegyek a „birtokra”, kapálni — neveti. — Még nászúton se voltunk a feleségemmel... Pillanatképek '89 nyarán
