Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 15., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Demonstrációval kezdődött — Napi tizenhat óra a kombájnon, de mennyiért? — Örül az ember, ha szép, egészséges a búza — „Olcsóbb húshoz olcsóbb ipari gépeket!” — Besenyőtelken hagyománya van a gabonatermesztésnek Teljes „erőbedobással’' Besenyei Gyula tsz-elnök: Jó közepes termésünk lesz az idén Kriston Imre: Alig látom a menyasszonyom dolog, de az ember tud örülni annak, hogy egészséges, dús szemű a termény. Nagyobb kedvvel is csinálja, no meg tegyük hozzá, az sem mellékes, hogy súlyra fizetnek. Szabó Á rpádezekben a hetekben igazán nélkülözhetetlen ember a tepélypusztai határban. Ugyanis 6 a szerelő a műhelykocsin: — Mindig kéznél kell lenni, bármi előadódhat. No, leggyakrabban ékszijcsere, nagyon gyenge minőségűek, bosszankodnak is a kombájnosok eleget. Lekopogom, az idén nem volt nagy üzemzavar, hegeszteni kellett... — Nos és az Árpi kocsiján van a hűtött szóda is — teszik hozzá a többiek —, van, hogy négy ballonnal is elfogy ebben a hőségben. Dávid Tibor részt vett az aratás előtti demonstrációban: — A dormándi bekötőúton vonultunk ki két óra hosszára. Mi négy kombájnnal, a mezőtár- kányiak hárommal. Vártuk a kömlőieket is, de végül ők nem jöttek. Az én gépemen ez a felirat állt: „Olcsóbb húshoz olcsóbb ipari gépeket!” — Végül is nem értek el célt... Veres László: Az eső miatt ma tíz után kezdtünk Besenyei Gyula, a besenyőtelki Lenin Tsz elnöke elmondja, hogy 1289 hektár őszi búza vár még betakarításra, háromszázötvennel már végeztek eddig. — Június hatodikén kezdtük az aratást, tíz kombájnnal: valamennyi NDK-gép, E-512-től, E-516-ig — tájékoztat az elnök. — A „bevetés” előtt valamennyit felújítottuk, s tagjaink is felkészültek a munkára. Az utóbbi két évben már nem kellett igénybe vennünk a csehszlovákok segítségét. — Milyen termésre számíthatnak? — Nézze, mi a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek közé tartozunk, többnyire szikes a talajunk. Az időjárás sem volt kegyes az őszi búzához, bár időben elvetettünk, a kevés hótakaró miatt nem tudott a termés megerősödni. Májusban összesen hat milliméter csapadék hullott, júniusban kaptunk csak 70 milliméter esőt. Különösen a belső területeinket sújtotta az aszály. Mégis, ilyen körülmények ellenére hektáronként átlag 45 mázsa termésre számítunk, s ennek meg is van a realitása. Most már két hét alatt szeretnénk befejezni az őszi búza aratását... — Az első minősítések? — Egyértelműen jók. A mező- tárkányi tsz-szel közös szántónk és egy 300 vagonos tárolónk van, innen a gabonaforgalmi vállalat mezőtárkányi telephelyére szállítjuk a termést. — Önök is demonstrációval kezdték az aratást... — Valóban. Ha sikeres volt, ha nem, úgy éreztük meg kell tennünk. Érzésünk szerint sem a Te- szöv, sem a TOT nem tudja ösz- szehangolni a mezőgazdasági üzemek érdekeit. Ha a gabona felvásárlási ára nem is változott, az agrárvállalatok közös fellépésének mindenképp a kezdetét jelentette a demonstráció. Visszásnak tartjuk a helyzetet, s sértőnek a mezőgazdaságra nézve azt a nézetet, hogy ezzel a lakosságot akarja tovább terhelni. Amikor az üzemanyag vagy a növényvédő szerek árát emelik, érdekes módon nem hivatkoznak erre. A mondvacsinált indokkal csak még inkább szembeállítják a városi lakosságot a falusi emberekkel... A tepélypusztai határban öt kombájn dolgozik e napon. Veres László, az E-512-es „pilótája” megengedi, hogy beüljek a monstrum vezetőfülkéjébe. Mit mondjak? Idefenn legalább negyvenöt fok van, a ventillátor legfeljebb abban segít, hogy méginkább kavarja a port. Perceken belül kirázza a szuflát belőlem a gép, belegondolok: napi tizenhat órát ülni rajta, nem éppen leányálom. — Már második hete csináljuk, — mondja Veres László. Fél ötkor kelek, este fél kilenc, kilenc felé szállunk le a gépről. Ez a tábla hat-hétszáz méter, másfél fordulatot teszünk meg, míg bírja a tartály. Egy nap alatt 24 tartályt is megtöltünk. — Hogy fizetnek? — Mázsánként hét forintot. — Sok vagy kevés? — Ahogy vesszük, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kriston lm - re. — Lehet keresni, csak hát az adó elviszi. Tavaly én két hetet kombájnoltam, és a tizenkétezerből hét és felet kaptam kézhez. Van, aki egy aratási szezonban megkeresi mondjuk a harmincezret, viszont ott a baj, hogy egész évben ennek alapján vonják az adót. Pedig télen aztán A megye egy részén szinte leszakad az ég, annyi eső esik, máshol meg alig néhány csepp. Ezen a napon Besenyőtelken is csak reggel volt egy kisebb zápor, de délelőtt tíz után már rá tudtak menni a gépek a táblára. Vakít a fény, éget a nap, messziről úgy tűnik, mintha fenségesen úsznának a kombájnok a búzaföldön. Aztán, amikor a „tett színhelyén” vagyunk, magunk is tapasztaljuk, micsoda kemény munka folyik. A tepélypusztai határban dönge- nek a gépek, száll a por, a törek, rátapad a kombájnosok izzadt bőrére. jócskán kevesebb a fizetség. — Mi a legnehezebb az aratásban? — A meleg! Ezt aztán kibírni... Napközben szódát, hideget ihatunk, ebédet természetesen kapunk, este meg egy-két üveg sört, ha már leszálltunk a gépről. És hát itt reggel ötkor kezdődik a szolgálat, az ember nem is találkozik a családjával, mire hazaér. Magam is mostanában alig-alig látom a menyasszonyom. Októberben lesz az esküvőnk. Ahogy telik-múlik az idő beszélgetés közben, egyre inkább belep a por minket is, csíp, szúr a törek. — Ez még istenes, ha búzában van az ember, — nevet Hodák Kálmán. — Jönne csak árpát aratni, estére véresre vakarná magát. Tizenhét éve csinálom, van már tapasztalatom, állandóan gépen vagyok, hol silózón, hol lucemakaszálón. Ezt a mostani E-512-est szeretem, könnyebb, nem süllyed úgy a talajba. Most, hogy ez az eső jött, van, hogy a nehezebbek után még egyszer rá kell menni a földre, ez az utolsó kalászt is leszedi. — Mi szépet lel a munkájában? — Nem mondom, kemény a — Félreértés ne essék. Mi dolgozni akarunk, s nem az volt az elképzelésünk, ha a búza felvásárlási árát emelik, a fogyasztói ár is emelkedjen. De tudja, azért volt valami jó érzés abban, hogy megmutathattuk: közös az akaratunk. Az összetartást bizonyítottuk. Erre most mindenütt nagy szükség lenne: nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkások körében is... Szöveg: Mikes Márta Fotó: Perl Márton Szabó Árpád, akinek mindig készen kell állnia Dávid Tibor: Legalább megmutattuk, hogy közös az akaratunk Hodák Kálmán: Szép, egészséges a kalász
