Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

4, GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. július 15., szombat Vitatkozzunk, cseréljünk véleményt, keressük közösen a legjobb megoldást! Az év elején megtartott me­gyei pártértekezlet állásfoglalá­sának megvalósításán dolgozva a közelmúltban műhelymunkánk egyik „termékét” megvitatta a megyei párt-végrehajtóbizott­ság. Ez a javaslat elgondolásokat tartalmaz a megyei pártviták és döntési alternatívák vélemé­nyeztetésének rendjére. Mi nem a szabályokat tartjuk legfonto­sabbnak, hanem az általa való késztetést a vitára, a döntések­ben való részvételre. Véleményünk szerint a párt politizáló jellegének megvalósí­tása, a párton belüli demokrácia érvényre jutása, a pártpolitikai folyamatok szervezése és elle­nőrzése érdekében szükséges, hogy a megye pártmozgalmában a pártviták gyakorlattá váljanak, a legszélesebb körből felszínre kerüljenek a vélemények és ál­láspontok. Ezek megalapozhat­ják a valóságos döntési alternatí­vákat és az elfogadható politikai döntéseket. Mi lehet a célja a pártviták­nak? Lehetőséget ad arra, hogy a párttagság az akaratát kifejezze, a kezdeményezések révén a me­gyei párttestület a legaktuálisabb politikai kérdéseket tudja napi­renden tartani. Feltárja a párton belül meglévő álláspontokat, se­gítse a haladó gondolatok, jó módszerek terjedését. Az adott kérdésben javítsa a párt cselek­vési egységét, szolgálja az ellent­mondások oldását, a döntések előkészítését. Kik lehetnek a pártvita kezdeményezői? Javaslatunk szerint pártalap- szervezetek, párttestületek, me­gyei, állami, társadalmi és tö­megszervezetekben dolgozó kommunista csoportok, illetve a párton belül szervezetten műkö­dő körök, csoportok, centrumok kezdeményezhetik a megyei szintű pártvitát. Természetesen a párttagok egyénileg is élhetnek a kezdeményezés jogával, ezt azonban célszerű kommunista közösségeken keresztül megten­ni. Foglalkozni szándékozunk minden olyan — akár egyéni, akár közösségi — kezdeménye­zéssel, amely legalább valamely pártszerv vagy -szervezet 1/3-os támogatását élvezi. A pártvitát kezdeményezőknek a platform­szabadság alapján joguk indoka­ikat másokkal megismertetni, a párton belül támogatást szerez­ni. Milyen kötelezettséget jelent — a megyei párttestületnek — a pártvita kezdeményezése? Minden ilyen igényt a megyei pártbizottság elé kell teijeszteni, afölött a testület többségi szava­zattal dönt, határoz a lebonyolí­tás rendjéről, és a pártvita tényét nyilvánosságra hozza. Ha a vita megszervezését elutasítja a tes­tület, azt köteles megindokolni, de ez nem zárhatja ki az újrakez- deményezés jogát. Vannak olyan fontos dönté­sek, amelyeket megelőzően meg kell szervezni a megyei pártvitát. Ilyenek: a párt egészét érintő té­mák, a megye gazdasági, szociá­lis, kulturális stb. életével össze­függő politikai állásfoglalások, a megyei pártértekezlet politikai dokumentumai, a párt megyei szervezeti felépítésével össze­függő jelentős változtatások. A pártvita tapasztalatait — ha megszervezésre kerül — össze­gezni, értékelni és testületi állás- foglalást kell kialakítani, melyet nyilvánosságra lehet hozni. Kik vehetnek részt a megszer­vezett megyei pártvitában? A politikai kezdeményezésre, a párbeszédre helyezzük a hang­súlyt, a részvétel nem kötelező, hanem önkéntes elhatározáson alapul. Azok kapcsolódjanak be a vi­tába, akik az adott kérdésben fontosnak érzik véleményük ki­fejtését, megismertetését. Mint a bevezetőben utaltam rá, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság megvitatta javaslatunkat, az ott elhangzott vélemények lé­nyegét az alábbiakban közrea­dom: A megye pártéletén belül a demokrácia érvényre jutását biz­tosító eszközök és garanciák fo­galmazódtak meg a javaslatban. Magába foglalja a szervezeti sza­bályzat, a pártszavazás, a plat­formszabadság, a párt működési rendje legfontosabb elveit és a megvalósításának rendjét. Vál­laljuk azt a kockázatot, hogy az október 7-i kongresszuson ho­zott döntések után elgondolá­sunkon bizonyos korrekciókra szükség lehet. Fontos, hogy a tagságot foglalkoztató politikai kérdések a testület napirendjére kerüljenek, ennek egyik eszköze a szervezett vita, a kezdeménye­zés lehetősége. Meg kell jeleníteni a párttag­ság sokszínű politikai nézeteit, sokféle politikai érdeket, amit nem lehet csak különcködésként minősíteni, nem maradhat gon­dolat, vélemény rejtve, hanem a szervezett vita során törjön fel­színre. Az elmúlt egy év során sokféle új, többször szokatlan gondolat, kezdeményezés vált ismertté — esetenként értetlenség, bizal­matlanság és sandaság is kisérte ezeket. A vitára ösztönzést őszinte szándék vezérli. Nélkü­lözhetetlen, hogy szervezett vi­ták is érleljék politikai gyakorla­tunkat, ami a bizonyosságon, a legkülönbözőbb érvek figyelem- bevételén, a felmerülő konkrét válaszadáson alapuljon. Juhász Lajos az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára Magyar Demokrata Fórum Heves Megyei Szervezetének Egyeztető Tanácsa Válasz Barta Alajos országgyűlési képviselőhöz intézett nyílt levélre Tisztelt Egyeztető Tanács! A Hazafias Népfront bélapátfalvi nagyközségi bizottsága 1989. július 7-i kibővített bizottsági ülé­sén foglalkozott Barta Alajos országgyűlési képvi­selőhöz intézett nyílt levelükkel. Az elhangzott hozzászólások alapján megálla­pítható, hogy a nagyközség, illetve társközségeinek választópolgárai továbbra is teljes bizalmukról biz­tosítják országgyűlési képviselőjüket. Csatlakozva a Pétervására város MSZMP-, állami, társadalmi, gazdasági szervek képviselői által írt levélhez, visz- szautasítjuk az Önök által írt, lemondásra felszólító levelet. A bizottsági ülésen résztvevők egybehangzó véle­ménye szerint a képviselői munka Barta Alajos megválasztása óta javult területünkön. Közmegelé­gedésre végzett munkájának eredményességét bizo­nyítja az is, hogy a nagyközség és társközségei jelen - fősen fejlődtek (gázellátás, szennyvízhálózat, veze­tékes ivóvíz, közvilágítás korszerűsítése, telefonhá­lózat). Úgy ítéljük meg, hogy az Önök levele nem kény­szerítheti képviselőinket ilyen lépésre, amely ellen­kezik saját választóinak véleményével. Bélapátfalva, 1989. július 12. a HNF Bélapátfalva és társközségeinek bizottságai Új-hatvani felhívás a munkáskommunistákhoz Az MSZMP új-hatvani politi­kai centruma július 4-én tartott ülésén proklamációt fogalma­zott meg a terület munkáskom­munistáihoz, az alábbi szövege­zésben: Felhívás a munkáskommunis­tákhoz! — az MSZMP kongresz- szusra készül. Itt van a küídött- és a delegáltválasztás ideje. Mi vagyunk a hallgatag többség? Többség vagyunk, de hallgata­gok ne legyünk! Legyünk aktívabbak! Éljünk demokratikus jogainkkal, ne en­gedjük, hogy a döntésből kiszo­ruljunk. Elvtársak! Válasszunk ma­gunk közül rátermett kézkezi munkásokat! Csak így tudjuk biztosítani és formálni az MSZMP vezetésének szélesebb alapokon nyugvó döntéseit. Össze kell fognunk, mert az, aki nem küzd meg mindennap a megélhetésért, az másként látja az életet. Ha támogatod szándékunkat — hirdesd és terjeszd! Hatvan, 1989. július 4. MSZMP Új-Hatvan Politikai Centrum Marcona magyarok, spanyol angyalbőrben Francia — magyar filmet forgatnak Cyranóról Szilvásváradon A Bükk ölén, a szilvásváradi — nagyvisnyói völgyben sajátos táborok vonják magukra a fi­gyelmet az országútról. Nem va­kációzó gyerekek, nyaraló fel­nőttek élénkítik az amúgy is szép, erdős-mezős táj színeit — hanem filmes csoportok, kosztü­mös, kellékes emberek meglehe­tősen ritka látványa állítja meg az erre járókat. Hatalmas a sereg, amely a francia — magyar koprodukció­ban készülő „ Cyrano de Berge­rac” forgatására felvonult. Csu­pán a Heves megyei katonákból hétszáznál is többen jöttek — magyarázza Adrás Ferenc főhad­nagy, aki most a legendás nagy orrú lovag kedvéért századpa­rancsnokból „átment” blokkfő­tökbe, néhány napig spanyol öl­tözetű muskétások, lándzsások vezetője, az erdőgazdaság juhá- szata szomszédságában. Nem különösebben parádés a találkozás a statisztáló fiúkkal, a felvételek szünetében a tűző na­pon kókadtan pihegnek, sétál­gatnak, heverésznek vastag gú­nyáikban, többen is hatalmas ka­lap, meglehetősen nehéz és kel­lemetlen páncél alatt. Kamerák elé ugyan a jászberényi illetőségű Sass Attilát kivéve — aki a hon­védség mai életéről szintén mos­tanában születő „Angyalbőr­ben ” című alkotásban májusban Budafokon már hallhatta a ren­dező vezényszavait is — a srácok most álltak először, de a kaland­tól nincsenek túlságosan elra­gadtatva. — Sok a szereplés, hosszú és elég fárasztó a jóval könnyebb­nek hitt szolgálat is — mondja Duró Zsolt, aki Debrecenből ke­rült társai közé a laktanyába —, tegnap például reggel hattól este 7 óráig talpon kellett lennünk idekinn. Viszont tagadhatatlanul jobb — fűzi hozzá —, hogy nem a kaszárnyában, a körletben, ha­nem a szabadban, a jó levegőn vagyunk. Aztán, például — eíne- veti magát — itt, hogy marco­nábbnak tűnjünk, nem kell na­ponta borotválkoznunk. No meg, el ne felejtsem a lényeget: kintlétünk alatt valamicske „gá­zsit” is kapunk a zsoldunk mellé. Sőt, megelégedésül ezer-ezer fo­rint külön jutalmat is adtak már. Bajtársai — vagy a helyhez il­lendőbben: pajtásai — a hevesi Kozma Péter, a gyöngyösi Tóth Attila, az egri Bárdos Ferenc, a hatvani Szilágyi Ferenc, a gyön­gyöspatai Oravecz Tamás meg a Régi „fegyver” — mai technika körülöttük lévők, akik mind­mind névtelen szereplői lesznek ennek a filmnek, egyetértőén bó­logatnak az elhangzott szavakra, majd újra hadrendbe csoporto­sulnak a közelgő csatajelenet­hez. Kordonnal körülhatárolt gép­kocsis, tankautós mezei állomás­helyüktől jó kőhajításnyira a stáb „magvasabb” része, igazibb fil­mesekkel. Helybeli — szilvásvá­radi — lovasokkal, pesti, profi kaszkadőrökkel, s természete­sen színészekkel, dirigenseikkel, illetve az őket sokoldalúan ki­szolgáló népes személyzettel. Kiemelt statisztaként kadét­szerepet kapott a friss diplomá­jával pályáját Pécsett kezdő Vincze Gábor Péter — meséli a telefonközpont előtt, sátrak, konténerek között, óriási nyüzs­gésben, szusszanásnyi időt enge­délyezve magának. — Jobbára kezdő színészek vagyunk együtt, szinte csak a szegedi Áron László számít kö­zöttünk idősebbnek — válaszol­ja, amikor többet is kérdek tőle. — A „főiskolások” negyvenkét napot forgatnak, ami a megszo­kottabb harmincakhoz képest igen jelentős. Maga pedig a film­beli részvétel — lévén nem akár­milyen vállalkozásról s darabról szó — a szerény, soványka szerep ellenére is mindeddig páratlan élmény, alighanem valamennyi­ünk számára! Annyi más közül a mentőautó sem hiányozhat a forgatásról. Egri legénységgel várakozik a hófehér gépkocsi a gyakori és nagy esőzések miatti sártenger szélén. — Szerencsére nincs ránk nagy szükség — hallom Pompop Fe- renctől, a volán mellől. — Eddig Két forgatás szünetében Pengemustra jóformán csak az erős napsütés, meg a rovarcsípések okoztak ki­sebb kellemetlenségeket, s igé­nyelték a segítségünket. Külön­ben már voltam máskor is hason­ló szolgálatban, méghozzá itt a közelben, Bélapátfalván. Akkor az újabb Szindbádot vették sza­lagra, Juhász Jácinttal. Máig is emlegetem, hogy a trükkmeste­rek egyetlen ládás pálmával is milyen ügyesen varázsoltak siva­tagi tájat az agyagbányából! Kár, hogy a legalább három éve forga­tott filmet még nem sikerült meglátnom... Bővebb információk végett a tanácsolt Miskolczi Péter gyár­tásvezetőt keresem. A tarka, szé­dítő kavalkádban azonban még jó szándékú segédlettel is egy­szerűen képtelenség ráakad­nom. Ám teljesen véletlenül ösz- szefutok a francia producerrel, AndréSzőcsúnai, akivel további meglepetésemre magyarul tu­dok társalogni. — A világ második legna­gyobb lap-, könyv- és filmkiadó- ja, a párizsi Hachette cég és a Ma­film közös munkájáról van szó — összegezi a munkát. — Öt esz­tendeje jött az ötlet hozzá, s ta­valy májusban láttunk a tulaj­donképpeni szervezéséhez. A mostanit megelőzően hat hetet forgattunk a budapesti stúdió­ban, itt Szilvásváradon öthetes a program, s végül Franciaország­ban filmezünk még nyolc hetet. Alighanem a legnagyobb eddigi francia darabként említhetem, amit készítünk, nem kevesebb, mint 15 millió dollárt szántunk rá, s a szereplőket számítva tíze­zer nap feletti a teljes forgatási idő. Az ötven főbb figurát francia művészek alakítják, de a magya­rok részvétele sem jelentéktelen. Magát a művet jövőre szeret­nénk bemutatni, s szívünk sze­rint mindjárt a cannesi nemzet­közi fesztiválon... Ha külföldre szakadtam is, még mindig ma­gyarnak vallom magamat. Szere­tek együtt dolgozni a magyarok­kal, ez a 21. filmem, amit itt ké­szítek. Bízom benne, hogy a hu­szonegyes nyerőszám is segít majd a sikerben! Kürtöket, dobokat, lovakat, korabeli ágyút próbálgatnak a közelünkben, echós szekérre pa­kolnak nehéz veretű, régies szál­lítóládákat: láthatóan mindjárt indulnak az újabb felvételhez. Oda már nem kísérhetjük a csapatokat. A szikrázó csetepa­tét a távolból szemléljük. Gyóni Gyula Mi van a csajkában..? (Fotó: Gál Gábor) Egy már nem ismeretlen színművésznő: Balogh Erika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents