Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 14., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Politikai egyeztető tárgyalások Az egyetértés reményében A háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon — mint ismeretes — fontos gazdasági-szociális kérdések is szerepelnek. Ezekről kérdeztük az érintettek egy-egy képviselőjét: Kovács Imrét (MSZMP), Varga Csabát Magyar Néppárt) és Nyikos A forradalom évfordulóján Lászlót (SZOT). Kovács Imre (MSZMP) Modellváltás, útkeresés, haladási ütem Az MSZMP tényleges és lényeges megújulástakar elérni politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt. Olyan megújulást, ami megőrzi az eddigi értékeket és számottevően gyarapítja azokat. Ehhez modellváltásra van szükség. De itt rögtön felmerül két nagy kérdés. Egyrészt az, hogy miként csináljuk ezt a modellváltást, milyen utat választunk a megújuláshoz. Másrészt pedig, ha már megtaláltuk a követendő utat, akkor milyen ütemben haladjunk azon, hogy nehéz gazdasági helyzetünkből mielőbb kijussunk, de közben ne okozzunk egyetlen rétegnek sem elviselhetetlen nehézségeket. Nos, ezeket a nagy kérdéseket az MSZMP egyedül nem akarja eldönteni. Ezért tartjuk fontosnak a háromoldalú egyeztető tárgyalásokat gazdasági és szociálpolitikai kérdésekben is. A tárgyalásokhoz kiválasztott hat téma a gazdasági szféra legfontosabb vonulatait fogja át, ha tehát abban sikerül a tárgyaló feleknek megállapodni, akkor elkerülhetjük, hogy a mostani fontos lépéseinket később elhibázottnak kelljen minősíteni. Az MSZMP- nek a tárgyalásokra vannak és lesznek javaslatai, egyben nyitottak leszünk minden más, jó javaslat iránt is. Varga Csaba (Magyar Néppárt) A koalíciós kormányzás gólyalábai Az ellenzéki pártok változatlanul vallják, hogy a választásokig nem kívánják a kormányzási felelősséget részben sem átvenni, de a régi-új pártok többsége tudatosan törekszik arra, hogy a parlamenti választások utánra átfogó gazdasági, szociális programot érleljenek ki. A politikai egyeztető tárgyalások gazdasági munkabizottságaiban tehát nem mankót faragnak a mostani kormány számára, hanem az új, minden jel szerint koalíciós kormányzás gólyalábait készítik. Mocsár persze van és lesz is. Egyetlen kormány sem kerülheti el, hogy olykor bele ne merüljön derékig. Ma akkor érünk el eredményeket, ha először is a friss átalakulási törvényt és például a földtörvényt részben felfüggesztjük, vagy kritikus pontjainak a végrehajtását az új parlamentig megakadályoztatjuk. Az ellenzéki pártok többsége szeretné garantálni, hogy a közvagyont ne játszhassák át a nem kis részben politikusokból lett menedzserhatalom államinak csúfolt magántulajdonába. A Magyar Néppárt külön is harcol azért, hogy a nemzeti vagyont jelentő földet vagy ne lehessen eladni külföldi tulajdonosnak, vagy ne lehessen legalább fillérekért kiárusítani. így akkor érnénk el végképpen eredményeket, ha a készülő új jogi, gazdasági szabályozások (tulajdonreform, szövetkezeti törvény, költségvetési reform stb.) ebben a szellemben akár a paragrafusok szövegtervezetéig elkészülnének. Nyikos László (SZOT) Elsőrendű a bér- és foglalkoztatáspolitika A harmadik oldal részéről a második témát a gazdasági válság szociális következményeinek tárgyában a nőszövetség szakértője vezeti. A munkabizottságban azonban a SZOT is részt vesz. Mi azon leszünk, hogy a részben kialakított, részben most alakuló gazdaságpolitikai álláspontunkat a harmadik oldallal el tudjuk fogadtatni. Kérdés, hogy a foglalkoztatáspolitika, illetve a bérpolitika kérdéseivel melyik albizottság foglalkozzék. Ezt azért tartom gondnak, mert a hat téma, amiben a politikai tárgyalófelek megegyeztek, közvetlen módon nem tartalmazza a foglalkoztatáspolitikát, illetve a bérpolitikát. Ugyanakkor ez a két kérdés- csoport számunkra rendkívül fontos, aktuális. Majd amikor az egyes partnerek, a három oldal megfelelő képviselői találkoznak, meg kell egyezniük abban, hogy a foglalkoztatáspolitika, a bérpolitika melyik témakörön belül kerül napirendre, illetve abban, hogy mi az egyes témáknak a tartalma. Ezt a munkabizottságoknak együtt kell megállapítaniuk. „ ... Pogonyi Lajos Egy nagy hősköltemény vala egész Franciaország”. Eötvös József írta ezt a múlt század harmincas éveinek végén A francia drámai literatúra és Victor Hugo című tanulmányában, így emlékezvén meg az 1789. július 14-én kirobbant nagy francia polgári forradalom eseményeiről. S századunk húszas esztendei közepén Illyés Gyula párizsi menedékhelyén, egy másik polgári forradalom, az 1918-as őszirózsás utáni apály és megtorlás önkéntes száműzötte- ként, egy versében (9, Rue Búdé) hasonlóképp egy „nagy hőskölteményt” emleget, a sajátját, mely egy pórleányért folyó harc megörökítése lett volna. Ajánlották neki is, hogy váltson nyelvet, váljék francia költővé, s így a világ is megérthetné. De mint Adynak, Illyésnek is szellemi támaszpont volt Párizs, Franciaország, igazodás a nyugati kultúra élvonalához, de a haza Magyar- ország volt és maradt a számukra. A francia forradalom s a francia szellem kisugárzása mindig is jelentős volt hazánkban. Közvetlenül és közvetetten. Magyar jakobinusok, Martinovicsék mozgalmában, a vezetői kivégzésén — úgy tudjuk — jelen levő Csokonai Vitéz Mihály gondolkodásában, indulataiban, a Mária Terézia-, a II. József-féle felvilágosodás udvarhoz édesgetett testőríróinak munkásságában, a Párizs felé tekintő s másokat is erre buzdító Batsányi János tollán, a Marseillaise-t, a francia forradalom himnusz-indulóját A mar- szíliai ének strófáiban magyarul tolmácsoló Verseghy Ferencnél. S a reformkor politikusainál, akikhez mostanában gyakorta nyúlunk eligazításért, megerősítésért. Aligha meglepő, hogy az ifjú Kossuth 1826-ban, „az utóvilág csendesebb nézőpontjáról” szemlélődve, időrendben tekintette át „a 18-ik század utolsó rettenetes évtizedjét”, s később — 1832-ben —a sajtószabadság megteremtése mellett érvelve hivatkozott a történelem e hatalmas, ellentmondásos eseményére: „A francia revolutiónak boldogtalan időszakában csak addig gúnyoltatott, alacsonyíttatott a vallás, míg a terrorismus uralkoA napokban az iskolás korú gyermekek szünidejének szervezett eltöltéséről tájékozódott a Hevesi Városi Tanács. Ebből kiderül, milyen programokból válogathatnak a város és környékének diákjai. Pihenés mellett munka Hevesen az 1665 hat — tizennégy éves korú gyermek az öt általános iskolában tanul. A Középfokú Oktatási Intézménybe 511 diák jár. A nyári szünidőben a gyerekek előre szervezett programjai között a munkavállalás, a táborozás, valamint az üdülés különböző formái szerepelnek. Évekre visszamenően 18 — 25-en nyári napközi otthonban töltik napjaikat. Várható, hogy e forma iránt nő majd az érdeklődés, ha Kiskörén kialakul a tábor, s vízparton pihenhetnek majd a gyerekek. Számszerűen nehezen kimutatható azok száma, akik a nyáron nem vesznek részt semmilyen szervezett szünidős programban. Az ő szempontjukból is igen fontos, hogy a könyvtár, a művelődési és az úttörőház olyan kínálatot adjon, amelynek keretei között a fiatalok értelmesen és felszabadultan tölthetik idejüket. Nyáron hosszabb-rövidebb időre elsősorban a mezőgazdaságban vállalnak és kapnak munkát a diákok. Jellemző, hogy a középiskolások majd mindegyike dolgozik. Meg kell jegyezni, hogy a 6 — 18 éves korosztály mintegy 5 százaléka egy hónapnál is többet dolgozik nyadott, ekkor pedig a sajtó szabadsága is együtt a vallással, lealacsonyítva hevert.” S ha él a sajtó szabadsága — fejtette ki Kossuth —, a vallásé is csorbítatlan. 1834 végén egy ismerősének megküldi a Marseillaise szövegét, magyarázatokkal, pataki anekdotákkal fűszerezve. Amikor 1848. augusztus 21- én többször is fölszólalt a képviselőházban, a történelmi példa s a jelen tudatosan kapcsolódott össze e szavaiban: „ha végignézem az eseményeket, látom, hogy azt a históriát gombolítjuk, mit mások gombolítottak más epochában (korszakban — K. Zs.) 50 évek előtt. Ott is így folytak a dolgok; csak attól őrizzen meg az isten, hogy carricaturái ne legyünk egy nagyszerűségnek, és legyen elég erőnk a drámát úgy eljátszani, mint másutt eljátszották.” A másik „legnagyobb magyar”, a reformer Széchenyi — furcsa tán — az angol s a francia forradalom tökéletes megértőjének, s fő elemeikben elfogadójának bizonyul a Hitel lapjain. „Britannia s Franciaország vérzivatarai” azt bizonyították a számára, hogy elkerülhetetlen volt az összecsapás a minden vagyont s hatalmat örök időkig sajátjaként bitorló „tehetősb rész” s az ország valamennyi terhét viselni kénytelen „alacsonyabb”, egyszersmind nagyobb rész között. Ez az összecsapás aztán a változásoknak olyan kényszerét hozta magával, hogy az egykori uralkodóosztályok is „most határ nélkül s minden tekintetben jobban bírják magokat, s boldogabbak, mint régi helyzetekben lennének, melyért annyit fáradtak s harcoltak s melynek korábbi fenntartása végett, legnagyobb Szerencsé]ékre, a csatát elvesztették!” Hadd folytassam a sort az 1979-ben elhunyt Bibó Istvánnal, aki a felszabadulás utáni új haza szakszerű berendezésében Erdei Ferenc s mások oldalán jelentős és kellőképp nem méltányolt szerepet játszott. 1956-ban Nagy Imre második kormányának államminisztereként tragikus hűséggel tartott ki végsőkig a posztján, majd — ha őt magát nem is — gondolatait hosszú időkre halálos ítélet sújtotta. ranként. Fáradozásaikért pénzt is kapnak, s ezzel gazdagítják a családi kasszát is. A szakközép- iskolások négy-, a szakmunkás- tanulók öthetes szakmai gyakorlaton vesznek részt, s emellett jó részük egy hónapnál többet dolgozik; alig marad idejük aktív pihenésre. Sokan az otthoni teendőkből is igen nagy részt vállalnak. Táborok — drágábban... A táborozások igen kedveltek, ám sajnos a költségek emelkedése miatt az intézményi és az egyéni lehetőségek is lecsökkentek. Az öt iskola közül csupán három szervez csapattáborozást, 1400 forintos átlagköltségen. A középiskolások egy része építőtáborba is mehet Debrecenbe, Tatabányára, Budakeszire és Ba- lástyára. Idén második alkalommal indul vízi tábor a Tiszára, az úttörőház szervezésében. Képző- és népművészeti szaktábort, valamint olvasótábort szervez a művelődési központ, az úttörőház és a városi könyvtár Tama- mérán. A több mint tízéves német kapcsolat részeként több diák két hetet Berlin környékén is eltölt. Elgondolkodtató viszont az a tény, hogy csak minden ötödik gyerek üdül együtt szüleivel. A tanulók egyharmada rokonoknál tölt rövidebb-hosszabb időt, vállalati beutaló segítségével mindössze a gyerekek tizenegy százaléka kapcsolódhat ki. A 6 — 18 éves korosztály 55 százaléka pedig osztály- és iskolai kirándulásokon ismerkedik hazánk tájaival. Csak mostanában fedezhetjük föl őt ismét. Bibó István, élete végén, a két „szuperhatalom” (az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió) szembenállásának nézőpontjából, a brezsnyevi korszak körülményei között vizsgálta a társadalmi forradalom — s így a nagy francia polgári forradalom tanulságainak — kérdését, s még alapvetőbb volt az a törekvése, hogy a társadalmi rend moralizá- lásának kísérleteit vegye számba a világtörténelem analízise során. (Azt tartotta ugyanis, hogy hosszú távon politika és morál, közéleti cselekvés és erkölcs egybe kell, hogy essék, nem kerülhet szembe egymással.) Szerinte a forradalom: földrengésszerű társadalmi-politikai változások együttese, mely mögött „a társadalom helyes szervezésének ösz- szefüggő és magas szinten tudatossá vált elgondolása és terve áll”. Ebből következik, hogy a forradalmat kirobbantó politikai és erkölcsi elvek, az ezeket hordozó rétegek társadalom- és intézményformáló erővé válnak. S ahogyan Széchenyi, Kossuth, Bibó sem fogadta el — s főképp nem dicsőítette — a forradalmi terrort; ő legfeljebb csak pillanatnyi (nem intézményesült) erőszak működését tekintette adott esetben indokoltnak. Úgy vélte, hogy a nagy francia forradalom terrorisztikus korszaka „nem a forradalom lényegéből következett, hanem a történelem nagy esetlegességeinek egyike volt”. Megállapításait — gondolom — kiterjeszthetjük a szocialista forradalomra, a szocializmus önmegújításának kísérleteire is, mint ahogyan 1789, a vele kezdődő történelmi szakasz eredményei sem pusztán a polgári, tőkés jellegű társadalmak számára hasznosulhattak. A nagy francia forradalom politikatörténeti, jogi, államelméleti hozadékát elemezve, Bibó István ilyeneket méltányol: az észérvek a francia forradalom előzményei során váltak történelemformáló tényezővé, hasonlóképp ekkoriban s a forradalom örökségeként lett bárminemű társadalmi cselekvés fokmérőjévé a teljesítmény, az érték. 1789 szellemisége adományozta a viA közművelődési intézmények ajánlatai Az úttörőház szombat és vasárnap kivételével 8 — 17 óráig áll a fiatalok rendelkezésére, itt az asztalitenisz-, sakk- és tollaslabdajátékok mellett a video és a számítógép iránt érdeklődők is megtalálhatják kedvenc időtöltésük feltételeit. Az úttörőház egyébként augusztustól hét végi túrákat is szervez. A könyvtár nyári választékához tartozik, hogy július 4-től minden kedd délelőttjén az olvasóudvar rendezvényeire — regényírás, dra- matizálás stb. — várják az idelátogatókat. A nyári napköziseket szerdánként 14-től 17 óráig invitálják a gyermekkönyvtárba. Itt többek között rajzversenyre, nyelvi vetélkedőkre nyűik mód. Minden hónap második csütörtökjén pedig a Móra-klub tart foglalkozásokat. A városi művelődési központ videovetítéssel, kirándulások, valamint lovastanfolyam szervezésével kínál lehetőséget e korosztálynak. A tanév befejezésével indult úszásoktatás az általános iskolások számára. Összességében elmondható, hogy Hevesen és környékén a különböző intézmények változatos programokat kínálnak. A választást a családok igényei mellett — s több esetben helyett — a gazdasági helyzet határozza meg. Ezért is fontos, hogy a közművelődési intézmények sokszínű programot biztosítsanak, s hogy ezekre eljuthassanak az úgynevezett „csellengő” gyerekek is. Ezért szükség van a jó propagandára. lágnak az emberi jogok eszméjét — amely végre nálunk is, a szocializmus gyökeres reformkísérletének néhány más országában is elfogadtatott —, kiegészülve a jogállamiság XIX. századi elvével; egy új alkotmány koncepciója származott mindebből. S ilyen fogalmak váltak működőképessé, mai érvényűvé, mint népszuverenitás, hatalommegosztás, demokrácia lett a nép a törvényesség, a legitimitás végső forrásává, melynek alapja a szabad és manipulációmentes választás. Angol — amerikai többletként — fejtegette Bibó — az ellenzék nélkülözhetetlen szerepe is kialakult a francia forradalom örökségének bázisán. S hogy nálunk ez utóbbi tényező miképp gyökeresedett meg már a reformkor politikai gondolkodásában, arra megint Kossuth lehet a példánk: Deregnyei álnéven írott izgalmas röpirata 1847 nyarán (A magyar politikai pártok értelmezése). Mai viszonyaink között, amikor „csendes forradalom”, gyökeres átalakulást hozó reform zajlik hazánkban, és valódi pluralizmus, politikai sokarcúság van kialakulóban, mit és miben segíthet 1789., a nagy francia polgári forradalom öröksége? Nem nehéz rá a válasz, hiszen az eddigiekben is erről volt szó. De még 1789 árnyoldalai is hasznosak a számunkra: jelzik, hogy mi az, amit el kell, mert el lehet kerülnünk. A fegyveres terrort, a leszámolást, az értékek gyilkos elkótyavetyélését (intő példa erre Kelet, a Bibó megjelölte mediterrán — európai forradalomtermő vidék mellett a másik nagy forradalombölcső, Kína helyzete). Köszöntsük hát a francia polgári forradalom 200. évfordulóját. Ne csak a vérözönt lássuk benne, a magasztos elvek ellenkezőjükre való fordulását, ami kiábrándította Madách Emberét, hanem a világ megújhodásának roppant munkálóját Talpra állásunkhoz kell a Nyugat anyagi segítsége, de a lerombolt Bastille felől érkező szemléleti ösztönzés legalább ennyire fontos a számunkra. Előkészületek a választásra Legkorábban november végén lehetne megtartani a képviselői választásokat — mondotta az MTI munkatársának Tóth Zoltán, a Belügyminisztériumban működő Választási Iroda munkatársa. Hozzátette: ez csak egy elméleti időpont, mert a választások időpontjának kitűzéséről, miként a választási törvény- tervezetről is a három oldalú politikai érdekegyeztető tanácskozáson hoznak majd előzetes döntést. A törvény elfogadásától számítva három hónap felkészülési időre van szükség a választásokig. Utalt arra, hogy hazánkban 1945 óta még nem volt olyan választás, amelyet legalább törvénymódosítás ne előzött volna meg. Szólt arról is, hogy már megkezdődött a tanácsi dolgozók oktatása a számítógép kezelésére, s ismerkednek már a törvénytervezettel is, amely ugyan még változhat, de a technikai részletek várhatóan nem módosulnak jelentősen. A választási előkészületekben mintegy kétezer tanácsi szakértő, illetve ügyviteli dolgozó vesz részt. Elmondta, hogy a választások mintegy 200 millió forintba kerülnek majd. Összehasonlításul 1985-ben 75 millió forint volt a kiadás. A mostani költségekből mintegy 40 milliót tesz majd ki a nyomdai számla, hiszen 90 ezer szavazóköri jegyzőkönyvre van szükség, s mintegy 7 és félmillió szavazólapra. A választásokra elkészül a számítógéprendszer, amelynek központja a Parlamentben, az Országos Választási Elnökségnél lesz. Ä rendszerhez csatlakozik valamennyi megyei tanács, valamint 350 városi, illetve községi tanács. Százéves az ózdi iparosképzés Reprezentatív kiállítás keretében mutatkozott be az ózdi 102. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet a helyi szakmunkásképzés centenáriuma alkalmából. A kiállításon az egykori egyenruhák, relikviák, a tanulók által készített vizsgaremekek, oklevelek is láthatók. A nagy múltú intézetben jelenleg huszonnégy szakmában mintegy ezeregyszáz fiatal tanul. A kiállítás egy részlete (MTI-fotó — Mizerák István) (K. Zs.) Szünidei lehetőségek Hevesen Mit csináljanak a gyerekek nyáron ?
