Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 13., kedd . GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Hétköznapi gyűlöleteink A cigányasszony öltözete olyan volt, mint bármelyik negyvenes éveit taposó nőé ebben az országban. Másságáról csupán sűrű, derekáig érő fekete haja, kreol bőre és a nyakába kötött virágos kendő árulkodott. A körúti, előkelőnek éppenséggel nem nevezhető presszó fogd- megjének azonban ez is elég volt ahhoz, hogy kiparancsolja a fe- ketézni vágyó nőt. „Kávézzál otthon, a putridban!” — kiabálta utána, majd az elégedetten bólogató vendégeknek részletesen taglalta, hogy ő bizony ismeri „a fajtáját az ilyennek”, meg kéne tisztítani ezektől a fővárost. Az lenne a legjobb, ha kitelepítenék őket a „prérire”... Ekképpen beszélt a pincér-fogdmeg, és igazát bizonyítandó elmesélte, miket szoktak „ezek” művelni a város túlsó felén, ahol ő lakik. A cigányellenesség, vagy — mert nevezzük nevén a gyereket — a cigánygyűlölet nem újkeletű jelenség nálunk, csak eddig nem nagyon beszéltünk erről a gondról. Még csak az hiányzott volna!... Cigányellenességről beszélni akkor, amikor a politika mindent elkövetett annak érdekében, hogy a cigányságot „beillessze” a társadalomba. Lakáshoz juttatta őket, már amennyire persze ezt az egyre szűkülő lehetőségei mellett megtehette. Ki ne olvasott volna a közelmúlt sajtójában a magyar cigánypolitika jótéteményeiről? Arról, hogy sorra számolják fel a cigánytelepeket, s korszerű panellakásokba költöztetik az ott élőket. Arról persze már kevesebbet lehetett olvasni, hogy vajon mit szólnak mindehhez az érintettek, a cigányok? Vagy ha mégis, a tömegkommunikáció előrángatott néhány mintacigányt, akik nagyon szépen megköszönték az állam gondoskodását, és megvetették azon társaikat, akik a legendák, s néhány izgalmas riport szerint felviszik a lovat a nyolcadikra, felszedik a parkettát és tüzet raknak belőle. Ma már nyílt titok: a cigányság asszimilációját célzó eddigi politika csődöt mondott. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a cigányságnak felkínált állami asszimilációs alkut a három érintett fél, a cigányság, az állam és a társadalom közül kettő — a cigányság és a társadalom — nem tudta és nem is akarta elfogadni. A politika pedig nem merte vállalni, hogy a többséggel szemben előnyben részesítse ezt a réteget. Sőt! Behódolt a közhangulatnak. Még pártdokumentumokban is megjelentek afféle megfogalmazások, hogy „a jogaikat már ismerik, a kötelességeiket még nem”, vagy „aki dolgozik, az boldogul”. Előítéleteink forrása A cigányság mumus lett, szociológusok szerint ma olyan szerepet tölt be életünkben, mint a századvégen, a század elején a zsidóság. Azzal a nem elhanya golható különbséggel, hogy míg a zsidóellenesség ellentételezést ígért: „ha eltüntetjük a zsidókat a jól fizető állásokból, mi léphetünk a helyükbe”, addig a cigányellenesség ilyesmit nem kínál. Félelmet, a lecsúszás félelmét keltik csupán, hogy „a többségből” le lehet csúszni „oda”, ahol a cigányok élnek. A nyomorba, a koszba, a bűnözésbe; mert ugyebár a cigányok így élnek, nemde? Ezt látni a cigányság — persze csak egy részének! — helyzetét bemutató szociofil- meken. A rendőrségi hírekben a cigánybűnözésről olvasni, hallani. Bár ez utóbbival kapcsolatban az illetékesek mostanság egyre erőteljesebben hangoztatják: a cigány jelzővel ez esetben a módszert és nem az etnikumot jelölik; a gagyizást, a besurranó tolvajlást és a csoportosan elkövetett bűncselekmények egy részét kell ezen érteni. Ezzel persze senkit sem nyugtatnak meg. És azzal sem, ha kijelentik: a cigányok által elkövetett cselekmények száma lényegesen kisebb, mint azt a lakosság feltételezi. De mit kezdjünk e megnyugtatással, ha a statisztikák szerint a garázda cselekmények több mint felét, a rablások 43, a nemi erőszakok 32 százalékát cigány bűnözők követik el? Ráadásul ők sokkal brutálisabban dolgoznak, mint például a magyar etnikumhoz tartozó „kollégák”... Előítéleteinknek tehát mindig van miből táplálkozniuk. Annak ellenére, hogy — ugyancsak rendőrségi adatok szerint — mindössze 1500 — 2000 cigány család él bűnöző életmódot. Csakhogy az előítélet „szereti a rendet, az általános igazságot”. A cigánybűnözésről szóló híradások a legtöbbeknek továbbra is azt sugallják, hogy „mindeifeci- gány bűnöző”. Hogy miért? Csak! Egyszerűen „ ők olyanok ”, tehát mások, mint mi, a többség. Kisebbségekből álló társadalom A legtöbb gondot éppen másságukkal okozzák, nekünk is és önmaguknak is. Elszoktunk már attól, hogy toleráljuk a másságot. Az iskola konfekciógyerekeket nevel, a közéletben célszerű (volt?) nem kilógni a sörből, merthogy nálunk a többség gyakorolja a hatalmat, a többséghez kell igazodnia mindenkinek. És mindig a többségnek van igaza. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bírálni nálunk csak lefelé ildomos... Persze, ez sem újkeletű dolog, már Karinthy korában is igaz volt, hogy „fölfelé senki sem ideges”. Lefelé, arrafelé, ahová a cigányságot szokás sorolni, annál inkább. Mert nekik nincs hatalmuk, és nem olyanok, mint mi. Ez már csak így alakult ki. Az a cigány a jó cigány, aki úgy él, viselkedik, mint a többség, mint mi. Csakhogy ők nem mi vagyunk, ők egy kisebbség, sajátos szokásokkal, életformával. A kisebbségek pedig éppen sajátosságaikkal rendszerint irritálják a többséget, és fordítva. A kérdés csupán az, hogy van-e elég tolerancia egymás iránt. Erre szokás azt mondani, hogy van, de csak azzal szemben, aki kiérdemli. És mostanság az erdélyiekkel példálóznak, kiket — ellentétben a bevezetőben említett cigányasz- szonnyal — egyetlen presszóból sem zavarnak ki; még akkor sem, ha ott próbálnak túladni portékáikon. Persze, ez csak addig van így, amíg a szóban forgó erdélyiek nem akarnak letelepedni nálunk. Mert ha igen, rögtön oda a menekültségük adta varázs, helyébe lép a munkahelyféltés, a lakáshiány felemlegetése. És máris a cigánysággal kapcsolatos előítéletek okán beszélt témánál tartunk. A másságnál. A cigányzenét, a cigányfolklórt sokan szeretik. Miért nem fogadható akkor el a többi szokásuk, sajátosságuk? Talán mert másságuk, jelképes elkülönültségük külső jegyei szokatlanok, idegenek? Meglehet. De talán, ha majd végre általánosan elfogadjuk, hogy a társadalom sok kisebbségből áll, melyek bizonyos kérdésekben koalíciót^lkot(hat)nak, talán akkor változni fognak a cigánysággal kapcsolatos nézetek. És a többi kisebbségről alkotott felfogásunk is más lesz, légyen szó akár az általánostól eltérő szexuális, együttélési, öltözködési szokású kisebbségről. Tplán majd akkor... F. Gy. A. Ne legyen HAF! Tiltakozás A Budapesten élő Heves Megyeiek Baráti Köre ezer tagja nevében, a szülőföld iránt érzett felelősségünktől vezérelve, tiltakozunk a használtakkumulátor-feldolgozó üzem (HAF) Gyön- gyösorosziba való telepítése ellen. A kohó helyének kiválasztását hibásnak, rossznak tartjuk. Szerte a világon erős széljárásnak kitett kopárokra, kevésbé lakott, ill. hasznosított területekre telepítik a hasonló üzemeket. A zárt völgybe telepített üzem fokozottan károsítja közvetlen és távolabbi környezetét. Különösen veszélynek van kitéve e szempontból Gyöngyös város. Tiltakozunk azért, mert a további ólomszennyezés veszélyezteti az egész Mátrát, mint emberek százezreinek pihenő- és gyógyulóhelyét, a Mátraalja mezőgazdaságát, történelmi értékű — a népgazdaság számára is fontos — kertészeti termesztőhelyeit, az ott előállított termékek minőségét. Hazánk legnagyobb, kötött talajú történelmi borvidékének megvédése érdekében is szólunk, ahol mintegy 7000 hektáron termesztünk szőlőt. Az itt termett borok kiemelkedő minőségűek, és fontos exportcikknek számítanak. Az itt előállított borok ólomtartalma jelenleg 0,21 mg/liter. Az Országos Élelmiszeripari Szabványok 0,3 mg/literben határozták meg az ólomtartalom felső határát. A mért adatok igazolják, hogy a táj további ólomszennyeződése nem fokozható. Nem kevesebb veszély leselkedik történelmi értékű szőlő, gyümölcs, zöldségnövényeink sikeres termesztésére sem. Kérjük a bánya környékén megkezdett, nagyon szakszerű, hasznos visszatájásítást (rekonstrukciót) tovább folytassák, gyógyítsuk be a természeti táj még gyógyítható sebeit. Védjük meg a Mátra gyógyító levegőjét, a szülőföld értékeit. Teremtsünk új élőhelyeket a növény- és az állatvilág számára, ezáltal javítva az emberi életfeltételéket, s meghagyva értékeinket az utánunk jövő generációnak is. A használtakkumulátor-feldolgozó üzem (HAF) számára keressenek helyet másutt, és találjanak új lehetőséget a beruházás más irányú hasznosítására! Budapest, 1989. május 4. Heves Megyeiek Baráti Köre nevében: dr. Falu végi Lajos elnök dr. Nagy József tanszékvez. egyetemi tanár, az agrárszakcsoport elnöke dr. Besznyák István főorvos, az egészségügyi szakcsoport elnöke dr. Sipos Aladár akadémikus, a közgazdasági szakcsoport elnöke dr. Kelemen Ferenc főigazgató, a jogász szakcsoport elnöke Egy ipartelep új gazdát vár Korszerűbb ÉMÁSZ-bázis Egerben Az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgatósága a legutóbbi, valamivel több mint két esztendőben úgy alakította ki s' foglalta el új központi telepét a város szélén, hogy a megyeszékhelyiek túlnyomó többsége észre sem vette. Pedig meglehetősen látványos volt ez a költözködés, a korábban jószerével csak tárolónak mondható területen időközben impozáns, nagy épületek, a bontakozó ipar- negyed alighanem legjelentősebb létesítményei születtek. A sokmilliós beruházásnak — mint Szabó István igazgató magyarázza — több oka is volt. Egyrészt a Sas úti ügyfélszolgálati iroda meglehetősen távol esett a centrumtól, másrészt a kirendeltség körülményei sem voltak már ideálisak. Mind sürgetőbbé vált a lakossághoz való közelítés és az egymástól távol eső műhelyek jobb elhelyezése is. így gondoltak arra, hogy beépítik a Vincellériskola utcai telket, ahol a belvárosi székház dolgozói is jól elférnek, a Szabadság téri épületet p>edig viszonylag szerény költséggel alkalmassá teszik a hajdani kis erőműtől áttelepedő „részleg” számára. Az Északterv, illetve a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatmunkájával sikerült megvalósítani az elképzeléseket, s szeretnék az idei év végéig teljesen befejezni a programot. A több ütemű kivitelezés során először a szociális épület feladataival végeztek, az öltözők, fürdők, az ebédlő mellett a régebbinél megfelelőbb orvosi rendelőnek is helyet teremtve. Azután az előzőnél kétszerié nagyobb — s a praktikus targoncás szállításra módot adó — raktár következett, majd az eddig szabadban dolgozó előszerelők kaptak fedelet a fejük fölé. Mígnem a központi irodaház is elkészült. S mindezeken kívül ma már a transzformátorjavító műhely is áll — hasonlóval csak Győr, Pécs, Szeged, Nyíregyháza büszkélkedhet! —, ahol a valamikorival összehasonlíthatatlanul többre képes olajlaboratórium, az előzőnél nagyobb teljesítményű vákuumkemence feledteti a múltat. Ugyanekkor a kivitelezők — akik egyébként eddig mindennel határidő előtt s igazán kitűnő minőségben végeztek — jól haladnak a gépjárműjavító üzem építésével is, hogy december utoljáig összes megbízásuknak eleget tehessenek. így a Szabadság téri ÉMÁSZ- épületben az igazgatóságból csak a megoldás miatt már helyhez kötött számítógépes üzemirányítás marad változatlanul éjjelnappali szolgálattal, s júliustól ide telepedhet a kirendeltség is. Ez utóbbival a Sas úti, jelenlegi két szomszédos telep egyike kiürül, s új gazdára vár. — Milyen az eladó ingatlan? — kérdem az igazgatót, miközben legelőször önkéntelenül is a jelenlegi helyét már kinőtt, s új székházat építtető APEH-ra gondolok. — Alápincézett, emeletes a főépület — válaszolja az ÉMÁSZ üzemigazgatója —, húsz irodával. A hozzá csatlakozó „nyaktagból” további, legalább nyolc alakítható, s a két, egyenként tízszer ötven méteres csarnok pedig szintén beépíthető, újabb szobáknak adhat helyet. Nem hiányzanak a szükséges közművek, telefonvonalak vannak, meglehetősen nagy a parkolási lehetőség, közel esik a vasútállomás, az autóbusz-megálló. Székháznak s másnak is alkalmas. Meglepő módon még sincs iránta nagy tolongás, eddig komolyabban csupán a Füszért, a regionális vízmű, az Egervin, illetve az Épület-karbantartó Szövetkezet érdeklődött nálunk. Szó sincs ugyan filléres üzletről — milliókért válnánk meg az ingatlantól —, ám vitathatatlan, hogy sokkalta olcsóbb lenne bárkinek a vásárlás, mint hasonló telepet újonnan építtetni. S ezt a mai, szűkösebb világban aligha lehet figyelmen kívül hagyni. Ámit — anélkül, hogy a legkevésbé is holmi ügynöki feladatra vállalkozna a krónikás — e sorokban szintén csak megerősíteni lehet. Gy. Gy. Új nyaralótelep az Aranyparton A felújított siófoki Aranypart kemping mellett, a Balaton-parton, ideális környezetben épült fel a Siotour új üdülőtelepe. Ötvenhat négyágyas és tizennégy kétágyas lakosztályt foglal magában a huszonnyolc faház. A106 millió forintos beruházás a minőségi turizmus fejlesztését szolgálja. A nyaralótelep délkeleti részén június végéig egy új, kétszázhatvan vendég befogadására alkalmas éttermet is átadnak. Képünkön: az új faházak (Fotó: Kálmándy Ferenc - MTI) Ménvizsga Sümegen Mének teljesítményének vizsgáját tartották meg a közelmúltban a Székesfehérvári Állattenyésztő Vállalat sümegi állomásán. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet szakemberei a mének féléves képzése után végezték a küllemi vizsgálatot. Ezt az eredményt, valamint a díjugratás és díjlovaglás osztályzatait jegyzőkönyvezik, s melléjük fényképek, videofelvételek kerülnek. Ezek segítik felmérni azt az eredményt, amelyet egy újabb fél év alatt érnek el a mének. Ekkor ugyanis a szakemberek arról döntenek majd, hogy a fiatal állatot a sport területére avagy a fedezőállomásra irányítják. Képünkön: a mének küllemi vizsgálata (Fotó: Arany Gábor — MTI)
