Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 13., kedd Gorbacsov Bonnban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, aki hivatalos látogatásra érkezett az NSZK-ba Richard von Weizsäcker szövetségi elnök és Helmut Kohl szövetségi kancellár társaságában a hivatalos fogadtatáson (Folytatás az 1. oldalról) Hivatalos látogatásának ideje alatt itt lesz szálláshelye. Útja innen vitt tovább a Hammersch- midt-villa, az NSZK államfőjének hivatalos rezidenciája elé, a főváros kormánynegyedébe. Aa. épület előtti parkban a szovjet pártfőtitkárt és államfőt, valamint feleségét, Raisza Gorba- csovát Richard von Weizsäcker szövetségi elnök katonai díszpompával fogadta. Az itteni hivatalos üdvözlésen jelen volt Helmut Kohl szövetségi kancellár is. A parkban nagy számban megjelent meghívottak és a nézőközönség soraiban ott voltak szovjet egyetemista ösztöndíjasok és cserediák középiskolások a Don menti Rosztovból, akik jelenleg dortmundi nyugatnémet társaiknál időznek az NSZK- ban. Ezután Weizsäcker és Gorbacsov rövid megbeszélést tartott, majd a nyugatnémet,elnök ebédet adott a magas rangú vendég tiszteletére.A Mihail Gorbacsov kíséretében érkezett személyiségek és szakértők szintén megkezdték megbeszéléseiket partnereikkel. • így tárgyalóasztalhoz ültek Hans-Dietrich Genscher és Eduard Sevardnadze külügyminiszterek is. Mihail Gorbacsov a nyugatnémet televíziónak adott hétfő délutáni rövid nyilatkozatában kijelentette, hogy a legjobb érzésekkel érkezett az NSZK-ba, és mindent meg kíván tenni látogatása alatt annak érdekében, hogy előrelendítse a kapcsolatokat és a jövendőbeli együttműködést a két ország között. Emlékeztetett arra, hogy pártvezetőként és ál(Népújság-telefotó MTI) lamfőként valóban első ízben jár az NSZK-ban, de 1975-ben már megfordult itt, a Német Kommunista Párt (DKP) meghívásának eleget téve. A Szovjetunió hétfőn humanitárius indíttatásból átadott az NSZK Vöröskeresztjének egy olyan listát, amely szovjet hadifogságban meghalt 1500 II. világháborús német hadifogoly nevét tartalmazza. A Vöröskereszt ezt az első ilyen jellegű szovjet intézkedést a megbékélés gesztusaként üdvözölte. A bonni szovjet nagykövetségen hasonlóképpen arról tájékoztatták a német katonasírok gondozására alakult szövetséget, hogy lehetővé teszik négy szovjetunióbeli német katonai temető meglátogatását a hozzátartozók számára. Helmut Kohl szövetségi kancellár és Mihail Gorbacsov hétfőn megtartott első négyszemközti megbeszélésüket Genna- gyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő építő szelleműnek és barátinak nevezte. Geraszimov az esti órákban Hans Klein szövetségi miniszterrel, a bonni kabinet szóvivőjével közösen ismertette a tárgyalások tartalmát. Gorbacsovot személyes referense, Anatolij Csemyajev, Kohlt Horst Teltschik, a kancellár különleges tanácsadója kísérte el a kormányfő munkaszobájában folytatott tárgyalásokra. A felek részletesen taglalták a szovjetunióbeli reformpolitikát, illetve ennek kihatásait mind Keleten, mind pedig Nyugaton. A két államférfi egyetértett abban, hogy a szovjet nyitás további politikája szorosabb együttműködésre vezethet, túlmutatva a jelenleg még elválasztó akadályokon. Gorbacsov kiemelte az Egyesült Államokhoz fűződő jó kapcsolatok iránti különleges szovjet érdekeltséget. Kohl beszámolt a legutóbbi NATO-csúcsta- lálkozóról, s Gorbacsov nagy érdeklődést mutatott a kancellár arra vonatkozó véleménye iránt, hogy az amerikai kormány, főképpen pedig Bush elnök miként értékeli a változásokat, fejleményeket Keleten, elsősorban a Szovjetunióban. Mindketten megállapították, hogy a két nagyhatalom egymáshoz fűződő kapcsolatain kívül természetesen az európai fejlődés megkülönböztetett fontosságú. Ebben az összefüggésben pedig az NSZK kiváltképpen vonzó partner a Szovjetunió számára. Megelégedéssel nyugtázták, hogy már a mostani látogatás előkészületei is nagyon sikeresek voltak, és sor kerülhet egy nagyon jelentős, sőt történelminek mondott okmány, a közös politikai nyilatkozat aláírására. Klein szóvivő természetesnek mondotta, hogy a kancellár a kelet- és nyugat-európai kérdések taglalása közben szólott a németkérdésről is. „Mindkét fél egyetértett abban, hogy ezt a fejlődést semmiféle destabilizáció- nak nem szabad megzavarnia sem az egyik, sem a másik oldalon.” Helmut Kohl hétfő este a bonni Vigadóban díszvacsorán látta vendégül Mihail Gorbacsovot és kíséretét, ahol mindketten pohárköszöntöt mondtak. Moszkva Június — a Mérleg hava A Szovjetunió politikai életében — persze nem a csillagjósok értelmezése szerint — június a Mérleg hava. Az ország hét évtizedes történetének — ahogy Mihail Gorbacsov mondta — legnagyobb eseménye, a népi küldöttek első kongresszusa tette azzá. Aligha törekedett ilyen babérokra, de a kongresszust jellemző statisztikák alapján még a Gui- ness könyvében, rekordok között is helyet találhat magának. Soha parlamenti tanácskozás iránt nem volt ilyen hatalmas belföldi és nemzetközi érdeklődés. Mérlegkészítés vár az ország vezetésére, hiszen a Kreml Kongresszusi Palotájában a lehetőségeket maximálisan kihasználva a küldöttek teljes kórképet rajzoltak fel az országban kialakult válságos helyzetről. De mérleget kell készítenie minden egyes küldöttnek is: magatartása mennyire felelt meg emberi lelkiismeretének, politikai elkötelezettségének, a választóktól kapott — és sokszor hivatkozott — megbízatásnak, s korántsem utolsósorban az ország érdekének. Az ellentmondások kongresz- szusa is volt a népi küldöttek első tanácskozása. Érezhető, sőt olykor szembeötlő volt a demokratikus hagyományok hiánya, ugyanakkor ritkán tapasztalható demokratikus légkörben volt lehetőség a gyakran keményen egymásnak feszülő indulatok, ütköző álláspontok kifejtésére. Megmutatkozott, mennyi még a tisztázatlan — és a továbblépés érdekében mielőbb tisztázandó — ügyrendi, szervezési kérdés, amelyek megoldatlansága azonban már politikai kérdéssé nő, hiszen éppen a demokrácia folyamata múlik sokukon. Az egyik legszembeötlőbb tartalmi ellentmondás a választásoknál, a szavazásoknál mutatkozott meg. Bár itt nem így hívják, de lényegileg sokan követelték a népfelség elvének érvényesítése érdekében a javaslattétel demokratizálását (a kongresszuson bizonyos személyi kérdésekben csak az államfő terjeszthet elő javaslatot, a küldöttek nem, így többször kényszerültek választás helyett szavazásra a képviselők), mégis — bármekkora vita árán — az előzetes tervek valósultak meg. Ezt sokan az apparátus diadalaként könyvelték el. Teljes volt az az egyetértés abban, hogy ma Mihail Gorbacsovon kívül nincs mindenki számára elfogadható első számú vezető, benne látják az átalakítás személyi garanciáját. Ha viszont ez igaz, akkor mégsem az apparátus, hanem a peresztrojka érdeke volt, hogy a Gorbacsov számára elfogadható személyi döntések születtek. Az ellentmondások megnyilvánultak az egyéni és csoportos magatartásokban. Egyes küldöttek valódi politizálás helyett fröcsögő gyűlölettel gyalázkodtak a szószékről, míg mások ettől sem megrettenve fejtették ki radikális, előremutató nézeteiket. Egyes küldöttcsoportok helyükről bekiabálva sértették meg a parlamentarizmus legelemibb normáit, míg mások alapos és imponáló felkészültségükkel hívták fel magukra a figyelmet. Szó volt az egyhetesre tervezett, de két és fél hetesre sikeredett kongresszuson mindenről, ami hét évtized után kikívánkozott az emberekből. Gazdaság, szociálpolitika, kultúra, honvédelem és állambiztonság, külpolitika, nemzetiségi kérdések ... és a sor még folytatható sokáig. Nem volt tiltott terület, tabutéma. A képviselők érezték és éreztették, hogy ez az a fórum, amelynek mindenhez köze van, ami az országban történik. És többségük felszólalása tükrözte is ezt a tudatosságot. Szóba kerültek olyan kérdések is, amelyekről az állampolgárok többsége mindeddig legfeljebb félős suttogásokból értesült. Olyan témák, amelyek nyilvános felvetéséért még néhány éve is száműzetés, társadalmi megvetés lett volna ajutalom. Volt, aki a pangás évtizedeinek értékítéletét nem tudva levetni támadta személyében is azt az Andrej Szaharov akadémikust, aki a demokratizmusról, emberi jogokról következetesen vallott nézeteiért vállalta a brezsnyevi idők meghurcoltatását is. Vagy ki hitte volna, hogy a pártba is csak nemrég visszavett Rój Medve- gyev történész a szovjet parlament aktív, peresztrojkás képviselői között lehet egyszer? Természetesen a Népi Küldöttek Kongresszusa sok konkrét problémát hagyott megoldatlanul, bár sok türelmetlen felszólaló — „radikális” és „konzervatív” egyaránt — számonkérf ilyesmit is. Erre nem is volt lehetőség, akármilyen hosszú lett volna is a tanácskozás. Az első gyorsmérleg szerint a legfontosabb célt azért sikerült elérni: a politikai intézményreform keretében megindult egy újtípusú szocialista hatalmi rendszer kialakítása, amelyben a küldöttek már nem engedelmes végrehajtói a bürokrata gépezet akaratának, hanem társadalmi akarat formálja döntéseiket. Egy újabb nagy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy valóban visz- szafordíthatatlanná tegyék az átalakítást. S az alkotmányos keretek között talán tényleg felgyorsulhat a mindent meghatározó feladat végrehajtása is: rendbe tenni a katasztrofális gazdaságot, nehogy annak mélyülő válsága tegye végül hidegre a peresztrojkát. Szántó András Normalizálódik az élet Pekingben a közelmúltban lezajlott események után, de a hadsereg katonái és tankjai még láthatók a Mennyei Béke Kapuja előtt ' (Népújság-telefotó MTI) Tömeges letartóztatások A kínai közbiztonsági minisztérium hétfőn nyilvánosságra hozott közleménye szerint Kína- szerte betiltották és törvénytelennek nyilvánították mindazokat a diákok és munkások által létrehozott független szervezeteket, amelyek irányító és szervező szerepet játszottak az ellenforradalmi zavargásnak minősített hazafias és demokratikus mozgalomban. A pekingi televízió hétfő esti Avatás előtt híradójában újabb tömeges letartóztatásokról számolt be Pekingben és a tartományi központokban. A televízió jelentéseiből kitűnik, hogy a letartóztatásokat egyebek között olyan fotó- és filmfelvételek segítségével hajtják végre, amelyeket az elmúlt hetek békés tüntetései alkalmával, majd ezt követően a hadsereg pekingi bevonulásának megakadályozását célzó tömeges ellenállás során készítettek. Szállodatűz Moszkvában Néhány nappal az átadás előtt tűz pusztított Moszkva egyik patinás, most átalakított szállodájában, s ezért több héttel el kellett halasztani az avatást — jelentette be hétfőn Moszkvában a finn légitársaság szóvivője. Az eset különlegessége az, hogy ez az első, külföldiekkel közösen felújított szálloda a szovjet fővárosban: a belvárosi Berlin, Hotel, az egykori Savoy, a Finn- air finn légitársaság és az Inturiszt szovjet idegenforgalmi hivatal közös kezelésébe került. A szóvivő közlése szerint az épület alagsorában pénteken keletkezett tűz csak kisebb anyagi kárt okozott, de a füsttel átitatott emeletek rendbehozása, kiszellőztetése hetekig tart. MTI Nelson Mandela Huszonöt éve börtönben Negyedszázada van börtönben napjaink minden bizonnyal legrégebben elítélt politikusa, Nelson Mandela, aki fogságában az afrikai népek apartheid-ellenes szabadságharcának élő jelképévé vált. Mandelát és hét társát, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőit 1964. június 12-én ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. A pretoriai rezsim „szabotázs és forradalmi összeesküvés” címén emelt vádat a betiltott apartheid-ellenes mozgalom élcsapata ellen. Mandela, a szervezet fegyveres szárnyának alapítója — aki ekkor egyébként már két éve letartóztatásban volt — a tárgyaláson kijelentette: „Nem tagadom, hogy szabotázsokat szerveztem. De ezt nem a pusztítás kedvéért tettem, s nem is azért, mintha kedvelném az erőszakot. Mindent hideg fejjel tettem, válaszként arra a politikai helyzetre, amely hosszú évek zsarnoksága, népem kizsákmányolása és elnyomása következtében alakult ki”. A politikust, aki a jövő hónapban tölti be 71. évét, börtönőrei hosz- szú évekig a legszigorúbb elszigeteltségben tartották. Betegsége kapcsán, a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomására 1988-ban a szigorított Pollsmoor börtönből előbb rabkórházba, majd egy neves klinikára szállították, s állapota javulása óta egy villában él — természetesen továbbra is szigorú őrizetben, de már emberi körülmények között. Az utóbbi években a pretoriai hatóságok többször szabadon engedték volna, azzal a feltétellel, ha kinyilatkoztatja, hogy elutasítja az erőszak alkalmazását a politikában. Ezt nem fogadta el, azzal az érvvel, hogy a pretoriai rendszernek kellene inkább ilyen nyilatkozatot tenni. Politikai megfigyelők szerint azonban hamarosan mégis ki- , szabadul, mégpedig minden feltétel nélkül: Pieter Botha elnök valószínű utódja, Frederik de Klerk a szeptember 6-i választások után, s még karácsony előtt szabadlábra helyezi — hogy „szalonképesebbé” tegye rendszerét. Az idős politikus szabadulásával különleges helyzetbe kerül, hiszen személyében tulajdonképpen három emberről van szó: a magánemberről, a politikusról és a negyedszázados mítoszról. A magánember továbbra is súlyos beteg, előrehaladott kora miatt a börtönben szerzett tuberkulózisból soha nem tudják tökéletesen kigyógyítáni. Felesége, Winnie, aki 25 éve váija, s közben maga is az apartheid-ellenes mozgalom egyik vezetőjévé és jelképévé vált, az év elején komoly politikai botrányba keveredett. A politikusnak — huszonöt éve semmi kapcsolata a gyakorlati, napi politikával. „Lemaradt” és ezért gyakorlatilag semmit sem tud két hatalmas eseményről, amely irányítása nélkül zajlott le és nagyban meghatározza a Dél-Afrikai Köztársaság mai politikai helyzetét: az 1976-ban Sowetóban történtekről, amelyek legalább 700fekete életét követelték, s az 1984-1986 közötti megmozdulásokról. Jelentősen megváltozott helyzetbe kerül vissza, amelyre már az apartheid legszégyenletesebb jelenségeinek bizonyos mértékű enyhülése, a rendszer ellen küzdő mozgalmak erősödése és a nemzetközi közvélemény támogatása a jellemző. A mai valóság és a mítosz elkerülhetetlen ösz- szecsapásának vagy szintézisének kell majd meghatároznia, milyen szerepet fog játszani a következő években korunk legnagyobb fekete bőrű dél-afrikai politikusa.
