Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 137. szám ÁRA: 1989. június 13., kedd 4,30 FORINT EGY IPARTELEP ÚJ GAZDÁT VÁR „...önkéntelenül is a Jelenlegi helyét már kinőtt, s új székhazat építtető APEH-re gondolok...” (3. oldal) HONFOGLALÁS A PUSZTÁN „Kezdetben szalmán aludtunk, csak később lett más körülmény...” (4. oldal) A VILLÁMOK TERMÉSZETE „...gyors egymásutánban két-három, sőt sok esetben 10 — 20 kisülés megy végbe.” (S. oldal) A MEGYESZÉKHELYI KÁBELTÉVÉN ÚJRA ADNAK „...megkísérlik az élőben történő jelentkezést is.” (8. oldal) Történelmi esemény Gorbacsov Bonnban Egy elutasított holland ajánlat — Kelet — nyugati üzleti kapcsolatok — Várakozó állásponton — Mi kell egy ajánlathoz? — Kicsi, de új piac Bejön-e a működőtöké? Ä Heti Világgazdaság április 29-i számában figyeltem föl egy nyilatkozatra, amelyben Sándor Anna, az amsterdami Business Bum Oosteuro- pa vezetője beszélt egy elszalasztott üzleti lehetőségről. így fogalmazott: „Országosan, állampolgári szinten tudatosítani kell, hogy a jelenlegi jó hírnév megragadása egyike az utolsó magyar lehetőségeknek. Pár hónappal ezelőtt megkereste irodánkat az egyik holland megye vezetősége azzal a kéréssel, hogy keressünk ki számukra egy magyar vagy szovjet megyét, ahol ők létrehozhatnának jó néhány közös vállalatot. Kérték, hogy az őprofiljukhoz, adottságukhoz igazán illő megyét válasszunk ki. Az irodánk által kiválasztott magyar megye vezetőségét megkerestettük egy magyar — holland közös vállalaton keresztül, s a válasz az volt: „Nekünk erre most nincs időnk”. Nem hittünk a fülünknek. Erre a hollandok azonnal Riga és környéke mellett döntöttek, hiába mondtam, hogy van még 18 másik magyar megye.” Hétfő délelőtt hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. A szovjet vezető hatvanhét tagú kíséretében a külpolitikai szakértőkön kívül részt vesznek a tudományos, művészeti és kulturális élet kiemelkedő személyiségei is. Gorbacsovot a köln-bonni repülőtéren Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter köszöntötte. A szovjet vezető tiszteletére 21 ágyúlövés dördült. A repülőtérről a főtitkár államfő kíséretével a Szovjetunió bonni nagykövetségére hajtott, amely a következő négy napban egyben szálláshelyül is szolgál számára. Gorbacsov látogatását Gen- nagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő egy közös szovjetnyugatnémet sajtófogadáson Hans Klein szövetségi miniszter, bonni kormányszóvivő jelenlétében történelmi jelentőségű eseménynek nevezte. A két szóvivő jelezte, hogy korábbi tervektől eltérően a látogatás idején a lehetőség szerint mindig együtt tájékoztatják a nemzetközi sajtó Bonnba sereglett csaknem 2000 képviselőjét. A hétfő reggeli nyugatnémet újságok egyöntetűen annak a gondolatnak a jegyében üdvöz- lik Gorbacsov látogatását, hogy az NSZK-nak is érdekében áll a szovjetunióbeli nagyszabású reformkísérlet támogatása. „Bonn: támogassuk Gorbacsovot”. Ilyen címmel jelent meg az ország legnagyob példányszámú politikai és tartományi napilapja, a Westdeutsche Zeitung, valamint a befolyásos Stuttgarter Zeitung, Baden-Württemberg tartomány vezető politikai napilapja és a Stuttgarter Nachrichten is. A Süddeutsche Zeitung a látogatásnak a kapcsolatok fejlesztésében betöltendő mérföldkő-, illetőleg áttörésjellegét hangsúlyozva idézte Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter megállapítását arról, hogy a két ország között létre kell hozni a biztonság olyan együttműködésre épülő szerkezetét, hogy egyik félnek se kelljen tartania a másiktól. A befolyásos újság a Bonnban tartózkodó szovjet külpolitikai szakértők megnyilatkozásaiból kiragadta Nyikolaj Portugalov- nak, az SZKP KB külügyi tanácsadójának megállapítását, miszerint a Szovjetunió kész elébemenni az NSZK-nak az érzékeny biztonságpolitikai területen is, függetlenül Moszkva és Washington leszerelési tárgyalásaitól. A Handelsblatt, az üzletipénzügyi körök lapja első oldalán közölt nyilatkozatában Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök a szovjet-nyugatnémet közös vállalkozások alapítását bátorítja. Az NSZK vállalatai a legtevékenyebbek a külföldi cégek sorában a szovjet vállalatokkal való együttműködésben, és jelenleg 200 millió rubellel 70 szovjet üzemben vannak jelen társként. A gazdasági kapcsolatok bővítése még gyorsabb is lehetne, ha már jobban bejáratták volna az új szovjet gazdasági reformok mechanizmusát — mom dotta Rizskov. A miniszterelnök bejelentette, hogy a Szovjetuniónak nyugatnémet cégek által — Helmut Kohl kancellár moszkvai látogatása alkalmával — nyújtott há- rommilliárd márkás hitel keretében eddig a szovjet fél 2,1 milliárd márka értékben írt alá megállapodást. A tekintélyes konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben méltatja Gorbacsov NSZK-beli útjának jelentőségét, szintén állást foglal a gor- bacsovi reformok nyugati támogatása mellett, de kifejti azt a véleményét is, hogy a főtitkár törekvéseinek esélyei nem a legerősebbek a súlyos hazai problémák miatt. Ezért a Nyugatnak minden eshetőségre fel kell készülnie. Az ország legnagyobb példányszámú újságjai közül a Bild- Zeitungés a kölni Express is első oldalon, orosz betűs üdvözlettel köszönti Mihail Gorbacsovot. Mihail Gorbacsov a köln- bonni repülőtérre való megérkezése után a Szovjetunió nagykövetségére hajtatott. (Folytatás a 2. oldalon) Azt már dr. Szalóczi Géza, az Egerben működő Buda West vezetője mondja el, hogy ez a bizonyos megye Heves megye volt. így hát nem csoda, hogy arra a kérdésre: bejön-e a működőtőke, amelyre oly nagy szüksége van hazánknak, nem tud felhőtlen optimizmussal válaszolni. Ez a cég az év elejétől kezdte meg munkáját, amely elsősorban társaságszervezésből, partnerek összehozásából, vállalatok adásvételéből áll. Előzménye az volt, hogy 1986-ban az Egri Dohánygyár létrehozott egy vegyes vállatot, mert a cigarettát sodró lenszalagot Magyarországon akarta készíttetni. Kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű vállalkozás. Valóságos Canossát kellett járni, annyi papírra volt szükség ehhez a lépéshez. Úgy tűnt, hogy akik hasonlóra adják a fejüket, azok nehezen boldogulnak, ezért a dohánygyár jogtanácsosa, dr. Szalóczi Géza belevágott a „vegyes vállalatokat szervező vegyes vállalat” megalakításába. Megismerkedett dr. Sándor Annával, a már említett Európa-hírű BBO vezetőjével, s ez a holland üzleti iroda beszállt az egri vállalkozásba. A Buda West is kelet — nyugati, konkrét üzleti kapcsolatok szervezésére szakosodott ez év elejétől. A maga nemében különleges ez a kezdeményezés, hiszen jórészt két megoldás volt arra, hogy a működötökét „becsábítsák”: egyrészt a vállalatok hagyományos partnereikkel igyekeznek szorosabb kapcsolatba lépni, másrészt politikusok járják a világot, hogy ajánlgassák a „portékát". Emellett nyilvánvalóan másfajta szervezésre is szükség van. Mint az igazgató elmondja, a BudaWest jó fél éven át .elsősorban külső kapcsolatait építgette. Véleménye szerint nálunk nemigen kell keresni, hogy kinek kell tőke, mert jószerivel mindenkinek. Az megint más kérdés, hogy a pénz oda igyekszik, ahol gyarapodni tud. Ennek a szempontnak viszont kevesen tudnak megfelelni, mert rossz az infrastruktúra, meg aztán sok egyéb probléma van. így ez a cég elsősorban külföldön keresgél, s idehaza olyan vállalatokat kutat, amelyek termékennyé tehetők. Mint hangsúlyozza, azért néhányat találnak, amelyben megvan az esély a továbblépésre. De az ipari befektetésekhez nem elegendő egy-két év perspektívája, nem térül olyan hamar vissza a pénz. Ezért lényeges a politikai stabilitás. Az, hogy a demokratizálódási folyamatot ne lehessen visszafordítani. Nyugaton nagyon szorosan összekapcsolják a Szovjetunióban zajló változásokat a magyarországi fejleményekkel, úgy értékelik — az igazgató tapasztalata szerint —, hogy egy ottani kudarc hazánkra is nagy hatással lehet. Persze, egy demokratikusan megválasztott parlament által hozott törvények biztosíthatják a stabilizációt. A holland fél azt kérte, hogy Pesten működjön a BudaWest, de ők úgy vélték, hogy Észak-Ma- gyarországon komoly lehetőségeink vannak. Úgy fogalmaznak, hogy ez a vidék még alszik, ezért sok benne a tartalék. Az elmúlt hónapok alatt Nógrádban egy, Borsodban két, és Hevesben szintén két vállalatot sikerült szervezni. Nincs könnyű dolguk. Előfordul például, hogy egy cég küld egy háromsoros levelet, hogy nekik van egy ezer négyzetméteres üzemcsarnokuk, s szeretnének pénzt szerezni. Az igazgató hozzáfűzi, hogy a működőtőke számára mégis vonzó Magyarország. Ha kicsi is, de új ez a piac, s „hídfőállásnak” tekintik Kelet-Európábán. A tőke szeret első lenni egy területen. Ráadásul ez nem egy lusta nép, jól képzett, s fegyelmezetten dolgozik, ha megfizetik. Olcsóbb itt a munkaerő, mint nyugaton. Az importliberalizációról még keveset tudnak, pedig az óriási előny, hogy kemény valutában viheti ki a nyereségét a vállalkozó. Csábító a vámszabad területek lehetősége is. Sok még a félreértés hazánkkal kapcsolatban, akadt például olyan holland üzletember, aki arról érdeklődött, hogy nálunk mennyi a dolgozói részvények aránya. A bürokrácia már nem tülzott az igazgató véleménye szerint, mert igenis szükséges a gondosan lefektetett jogi konstrukció. Talán a megyei cégbíróságok hiányoznak, hogy ne csak Pesten lehessen bejegyeztetni egy új vállalkozást. Elismeri, hogy gondot jelent megyénkben, hogy sok a leányvállalat, gyáregység, amely nem tud önállóan lépni. De ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ki kell küzdeni az új formát, amelyben ütőképesebb lesz a vállalkozás. Összességében úgy tartja, hogy lényegesen több energiát és pénzt kellene fektetni a menedzselésbe, hogy ennek a tájegységnek a gazdasági élete megélénküljön. Például a világkiállításban is nagy üzlet rejlik, ha időben elkezdik a hírverést és a szervezést. Végül keserűen szól arról a tapasztalatáról, amelyet a bevezetőben idéztünk, az a holland megye 200 ezer holland forintot kívánt beruházni itt, de nem kapott a közvetítésére kedvező választ a megyei tanácson. Egyébként is jellemzőnek érzi, hogy Budapestről több érdeklődést tanúsítottak munkájuk iránt, mint itt, pedig ők elsősorban e térségbe szeretnének minél több működötökét hozni. Gábor László Tagadhatatlan: újra itt az idegen- forgalmi idény. Megyeszékhelyünknek különösen kedves a nagy nyüzsgés, akár a vár bejáratánál, akár a barokk belváros valamennyi pontján, még inkább az eddig kevésbé látogatott, most azonban már újdonságokkal gazdagodott Ráctemplomban és környékén. Vakáció lévén, érkeznek a diákok is —főképp német, holland, osztrák —, valamint a szomszédos országokból. (Fotó: Perl Márton) Öregjeinkért Nézem a'televízió Évgyűrűk című nyugdíjasműsorában a dermesztőbbnél der- mesztőbb riportokat. Az egyikben egy olyan embert mutatnak be, aki idestova tíz esztendeje él egy városka központjában, egy bokorban. Télen-nyáron, esőben- hóban itt tölti éjszakáit. A nem éppen hétköznapi dologra egyetlenegy ember sem figyelt fel, a nap mint nap arra haladó járókelők közül nem tűnt fel senkinek, hogy ez az ember a huszadik század vége felé közeledve a bozótban éli le életét. A tanács illetékese döbbenten áll a kamera előtt, és azonnali intézkedést ígér. Ki tudja, hogyan fogadta a hirtelen jött segítséget az érintett, akinek eszébe sem jutott az elmúlt évek alatt, hogy neki is joga lehet hajlékra? Meglehet, lelke ezen idő alatt éppúgy megfagyott, mint végtagjai a véget nem érő, mostoha teleken... Egy másik tudósítás arról számolt be, hogy az átlagosnál jobban kereső polgárok egy csoportja összefogott és gyűjtött annyi pénzt, hogy a helyi nyugdíjasoknak ingyen adtak az utcán tejet. A meglepő az a reakció volt, ahogy egy szintén nyugdíjas férfi reagált. Szégyenteljesnek minősítette az akciót, mondván: neki van annyi nyugdija, hogy nem szorul könyörado- mányra. A többség ennek ellenére láthatóan kissé hitetlenkedve, de örömmel nyúlt a zacskóért. A fenti két példa alapján mondhatnák többen: mire jó ez a nyomorúságot szétkür- tölő nyilvánosság? Tudvalevő, hogy a mai magyar valóság ezernyi ilyen, és ennél megrázóbb esetet produkál napról napra. S hogy mégis miért kell újra és újra megmutatni országnak-világnak életünk árnyoldalait? Egyszerű a válasz. Azért, hogy ébren tartsuk lelkiismeretünket, azért, hogy a közöny ne ölje ki végleg belőlünk azt a maréknyi humánumot, ami tettekre, cselekvésre sarkall bennünket akkor is, ha néha már úgy érezzük, hogy napi gondjainkkal mi magunk sem tudunk megbirkózni, nem még másokon segíteni. S ezzel kapcsolatban elég, ha egy konkrét példát említünk szűkebb környezetünkből. Egerben lehetőség nyílna végre egy szociális otthon kialakítására a Csebokszári- lakótelepen. Egy kihasználatlan bölcsődét tudnának viszonylag kevés ráfordítással erre a célra átformálni. Ám az ötlet máris ellenállásba ütközött. Az ott élők közül többen aggályaiknak adtak hangot a tervvel kapcsolatban. Tiltakoznak a tanács elképzelései ellen. Érveik minden bizonnyal megalapozottak, így ezeket tiloségy mozdulattal lesöpörni az asztalról. De az talán mégis elvárható, hogy esetleg javaslatot tegyenek egy ésszerű megoldásra, ha másért nem, lelkiismeretük megnyugtatása érdekében. Barta Katalin Ismét ”megszállták” Egert
